Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

1960. január 31., vasárnap NCPÜJS 40 A poroszlói Béke Tsz közgyűlése, a megelégedett emberek összejövetele volt AZ ASSZONYOK már ko­ra dél­előtt kötényt kötöttek maguk elé. s néhány férfi segítségével felállították a nagy üstöket a poroszlói Béke Termelőszövet­kezet központjának udvarán. Hat birkát vágtak, s azon Szor­goskodtak. hogy a friss húsból finom pörköltet készítsenek. Kettős ünnepségre készültek a szövetkezet tagjai csütörtö­kön: a kora délutáni órákban tartották zárszámadási közgyű­lésüket, s egyben ünnepelték a szövetkezet megalakulásának 10. évfordulóját. Az ünnepségen a szövetkezet régi tagjai mellett sok új tag is megjelent, aki csak néhány hó­napja. vagy pár hete kezdte meg a közös munkát a Béke Termelőszövetkezetben. Együtt hallgatták Szalai Istvánnak, a szövetkezet elnökének beszá­molóját, aki röviden ismertette a szövetkezet tízéves munkáját, a munkájuk közben felmerült hiányosságokat, a vezetés hi­báit, és büszkén, említette meg a tízéves termelőszövetkezet el­ért eredményeit is. 1949 SZEPTEMBER 12~^" család határozta el a község­ben, hogy új életet kezdenek, hátat fordítottak egyéni gaz­dálkodásuknak. s az állami tar­talékföld egy részének igénybe­vételével 204 holdon megkezd­ték a közös gazdálkodást. Az alapító tagok közül csak né­gyen dolgoznak a szövetkezet­ben — a többiek kiöregedtek a munkából —. de nagyon sokat tudnának mesélni a szövetke­zet eddigi életéről. Voltak ne­héz esztendők, de ennek elle­nére bebizonyították a község dolgozó parasztjainak a szövet­kezet életrevalóságát. A tíz év alatt jutott nem egy szövetke­zeti tagnak házépítésre, bútor, rádió, motorkerékpár vásárlá­sára is. Különösen most, az utóbbi években biztosított jobb jövedelmet tagjainak a szövet­kezet. amikor már nagyobb te­rületen. belterjesebben, s az előző évek alatt szerzett tapasz­talatokkal gazdagodva dolgoz­tak. AZ ELMÜLT 10 ÉV a,latt ____________________ leg­jobban sikerült az 1959-es gaz­dasági év. A jó idő következté­ben az őszi búza a tervezett 10 mázsás holdankénti átlagter­méssel szemben 11,7 mázsát fi­zetett. Az őszi árpából a terve­zett 10 mázsa helyett 15 mázsái takarítottak be egy-egy holdról. Jól sikerült a tavaszi árpa is: a tervezett 8 mázsa helyett 12.9 mázsa volt holdanként. A jó termést a kedvező időjáráson kívül a megfelelő istálló- és műtrágyázásnak köszönhetik, amit természetesen a követke­ző években még fokozottabban végeznek. An na k ellenére, hogy a szö­vetkezet főleg növénytermesz­téssel foglalkozik, az állatte­nyésztés majdnem a dupláját jövedelmezte. A juhtenyésztés­ből. növendékek szerződéses hizlalásából, sertéshizlalásból, az állati termékek értékesítésé­ből befolyt összeg 759 -ezer fo­rintot jelentett a szövetkezet­nek. A közgyűlésen ennek meg­felelően, a tagság támogatta azt a javaslatot, hogy a jövőben jelentős mértékben növeljék az állatállományt. GYARAPODOTT f SZ°Vüt* _________________kezet év­ről évre, s most már ott tarta­nak. hogy a gépi munkák nagy részét is saját géppel végzik. Négy kormos traktoruk van. s az 1959-es évben gyarapították a munkagépállományukat. Az örvendetes eredményre büsz­kék a szövetkezet tagjai, de ugyanakkor sok gondot is okoz számukra azzal, hogy biztosít­sák a megfelelő képzettségű szakembereket is. Csupán az 1959-es évben 178 562 forinttal gyarapították a szövetkezet tiszta vagyonát saját erőből, s így már elmondhatják, hogy 1 690 307 forintos fel nem oszt­ható szövetkezeti alappal ren­delkeznek. A szövetkezet tagjai meg >s kapták ió munkájuk jutalmát. 1 749 964 forintot osztottak ki munkaegységrészesedés és föld- járadék formájában a tagság részére. A készpénzrészesedés 767 376 forintot tett ki. a ter­mészetbeni juttatás értéke meg­közelítette az egymilliót. A szö­vetkezet ' elnökének, majd könyvelőjének beszámolója, a község párttitkárának, s több termelőszövetkezeti tagnak hozzászólása, a prémium beve­zetésének megvitatása után ke­rült sor az 1056 holdon közö­sen gazdálkodó 117 szövetkezeti tag jövedelmének kiosztására. I aszö- Jvetke­RENDIK LAJOS. zet juhásza 788 munkaegységet teljesített, s ennek fejében Zárszámadás a milliomos hatvani termelőszövetkezetben Megtartotta zárszámadási gyűlését a hatvani Petőfi Ter­melőszövetkezet tagsága is. A szövetkezet elnöke, Kollár Fe­renc elvtárs, igen szép eredmé­nyek eléréséről számolhatott be a szövetkezei tagjainak. A Petőfi Tsz az elmúlt gazdasági évet 583 holdon kezdte meg, összesen 61 taggal. Az év fo­lyamán sok dolgozó paraszt kérte felvételét a jól gazdál­kodó szövetkezetbe: 1959. de­cember 31-ig 167-en. és az új belépők 831 holdat vittek be magukkal. A VII. pártkongresszus irányéivá, az 1957—58-as evek átlagához képest, a mezőgaz­dasági termelés 30—32 százalé­kos emelését írják elő. Ennek alapját igyekeztek megterem­teni a Petőfi Tsz tagjai, ezt igazolják az elért eredmények is. Kivétel nélkül, minden nö­vényféleségből túlteljesítették tervüket, búzából három, tavaszi búzá­ból közel nyolc, tavaszi árpá­ból három, rozsból hat és fél mázsával termeltek többet holdanként, a tervezettnél. Fejlődött a szövetkezet ál­lattenyésztése is. Tervezték például 73 szarvasmarha be­állítását, ezzel szemben év végére a szarvasmarha-állo­mány 110 darabra növekedett. De hasonlóan túlteljesítették a tervezett létszámot más állat­fajtáknál is. Számosállat-lét­számuk 157. A termelőszövetkezet eleget tett minden állami kötelezett­ségének. Árutermelési tervü­ket túlteljesítették. 100 hold redukált szántóra ebben a ter­melőszövetkezetben 179 ezer forint árutermelésnek kellett jutnia, a szövetkezet tervei túlteljesítésével elérte, hogy 100 hold redukált szántóra 346 ezer forint árutermelés jut. Az elmúlt esztendőkben a szövetkezet 21 ezer forintot irányzott elő különböző beru­házásokra. Ezzel szemben a beruházás összege 723 ezer forint volt — tekintettel a növekedésre. A szövetkezet állami segítséggel épített egy 50 férőhelyes is­tállót, társadalmi segítséggel és saját erőből pedig egy 58 férőhelyeset. Befejezetlen épít­kezésük egy 20 férőhelyes ser- tésfiaztató. A termelőszövetkezet vagyo­na ebben az évben jelentő­sen gyarapodott, s ez idén már elérte, illetve meg is halad­ta a három milliót. A szorgos munka után jól részesedtek a tagok is, egy munkaegység ér­téke a szövetkezetben 46 fo­rint 17 fillér lett. Munkaegy­ségekre és földjáradék címén összesen egymillió 353 ezer forintot osztottak ki az el­múlt évi jövedelemből. Mint a zárszámadás számai is mutatják sikeres esztendőt zártak a Petőfi Tsz tagjai, s olyan tervet készítettek az új esz­tendőre, amely a jövő esztendő sikerét is biztosítja. Vásárol­nak például, a gépesítés fej­lesztésére, két univerzál-trak- tort, a hozzávaló munkagépek­kel együtt. Ez nagyban köny- nyíti majd a tagság munkáját, s hozzájárul a terméseredmé­nyek növeléséhez is. Az állat- tenyésztés nagyméretű fej­lesztését is tervbe vették, vá­sárolnak a meglevők mellé 30 tehenet, és 21 előhasd üszőt. Hízóba 25 szarvasmarhát állí­tanak be. A sertéstenyésztés­ben saját nevelésből 46-ra nö­velik a meglevő kocaállomány számát. A tervek teljesítésének fel­tétele az lesz, hogy minden régi és új tag egyforma szor­galommal vegye ki részét a közös munkából — mondották el a szövetkezeti tagok a zár- számadási gyűlésen. Így érhe­tik el. hogy a jövő esztendei zárszámadáson még nagyobb jövedelmet biztosíthassanak maguknak. Tóth János, Hatvan mintegy 36 ezer forintos jöve­delmet vitt haza családjának. II. Kovács Vince, aki a növény­termesztésben dolgozott. 611 munkaesvségére 28 ezer forin­tot vitt haza Jól kerestek az asszonyok is. annak ellenére, hogy kizárólag, a tavaszi, nyá­ri és a kora őszi időszakban dolgoznak. Ilabóczki Ida 304 munkaegységet szerzett, Mun­kája után 14 ezer forintot ka­pott. Nem feledkeztek el azok­ról sem. akik már nem tudtak munkaegysé°et teljesíteni, az öregek földiárgdékát természet­ben osztották ki. A közgyűlés a megelégedett emberek összejövetele volt. minden régi és új tag örömmel nyugtázta, hogy 45,35 forint ju­tott egy munkaegységre, ami­nek majdnem a felét pénzben kanták meg. Este hat óra volt, mikor asz­tal mellé ültek a szövetkezet tagjai, s finom vacsora, meg bor mellett folytatták az ün­nepséget jó kedvben, s az idei év ió eredményébe vetett bi­zalommal. Pilisy Elemér Kárán fanul a magyar ... tartja a régi közmondás, de úgy gondolom, ez igazán nem kötelező mindenkire. Azért is írom meg az egyik szövet­kezet példáját — a neve nem lényeges most, azt hiszem, nem csak egy helyen ismernek magultra —, hogy okuljanak belől« azok akik most vágnak neki az új útnak. Az említett szövetkezetben az új terv fölött folyik a vita, több-kevesebb hevességgel. Nagyjában ugyan egyet­értettek a vezetőség javaslatával, de volt egy-két érdekes pont is. Az egyik a lószerszám! A terv szerint négy új ló­szerszámot kell venni már most. az első évben, a foga- tosok szerint ötöt. Egyik-másik tag szerint viszont egyet sem keltene. mert nem létezik az, hogy 100 egynéhány új tagnál nem akadt valamire való lószerszám. De úgy lát­szik, mindenki a rosszat vitte be. Most aztán már az első év­ben több mint hétezer forintot erre kell költeni, pedig jó volna a pénz másra is. Sajnálják erősen a hétezer forintot, most már azok is. akiknek a padlásán ott van a jó ló­szerszám, de nincs mit tenni. Rá kell jönni arra, hogy nem mindig haszon az, airiit haszonnak vél az ember, — ez eset­ben az, hogy sajnálták beadni a jót. De hát ez nemcsak a lószerszámra vonatkozott. Bevittek a tsz-tagok egy csomó tehenet is. Ki ilyet, ki olyat Sokan természetesen a rosz- szabbat. És most: felháborodva kérdik, miért kell a szö­vetkezetnek etetni a rossz teheneket, miért nem lehet egy év alatt kiselejtezni mind a harmincat. Mégiscsak félhábo­rító, hogy nem Veszik át. így sokkal kevesebb lesz a közös jövedelem, mintha csupa jó tehenek lennének. Hát ez igaz, — de miért a rosszabbikat vitték be? Erre a kérdésre ter­mészetesen senki sem válaszol. Bizalmatlanok voltak és saját magukat csapták be. Min­denesetre ta ultak — hu most kezdenék, nem így csinál­nák — mondogatják. Hát ők már nem kezdhetik újra, minden bizonnyal ki is köszörülik egy-kettőre a csorbát, — de akik most kezdenek, azok okulhatnak belőle. Hiszen nem kötelező mindenkinek a saját kárán tanulni! (békési) A szövetkezet tagságán múlik A NAPOKBAN LESZ egy esztendeje annak, hogy kint jártam Sarudon, ahöl akkori­ban érett meg az emberek szí­vében és agyában a döntés, ak­koriban határozták el, hogy át­térnek a közös gazdálkodásra. Egymás után alakultak meg a termelőszövetkezetek, közöttük a Dózsa is, 1400 holdnyi terü­leten, több mint 100 taggal. A tavaszi napok lázas tervezge- téssel teltek el, s a nyár szor­gos munkával, hogy megte­remtsék az őszi kezdés étlapja­it. Most már októberül óta eredménnyel is dicsekedhet­nek, hiszen október első nap­jaiban befejezték az ősznek vetését, elvégezték a szántás nagyobbik felét — s ezekben a napokban elkészült az első kö­zös terv is, amely egy eszten­dőre megszabja a szövetkezeti tagok munkáját. Sokat Ígérő tervek ezek, a szövetkezet vezetősége, tagjai, amikor készítették, építették, számítottak az emberek szor­galmára, a közösség iránti fe­lelősségére. Tíz mázsás átlag­termést terveztek búzából — a községben az egyéniek termé­se nemigen haladta meg a nyolc mázsát eddig. Bátran tervezték a nagyobb ered­ményt, mert időben végezték a munkát, kellő mennyiségű műtrágyát szórtak ki vetés előtt, tavasszal, ha kell, mű­trágyázni tudnak, vegyszeres gyomirtást végezhetnek — egy­szóval, számításba vették a táblás gazdálkodás már most is felhasználható lehetőségeit. Hasonlóan bátran tervezték a többi növényféleség termésát­lagait is. AZ ELMÜLT TAVASZON, amikor arról vitatkoztak, ho­gyan élhetnek majd meg a ter­melőszövetkezetben, azt mond­ta az egyik belépő: úgy készít­se a szövetkezet vezetősége majd az új esztendő terveit, hogy minden kéznek munkát tudjanak biztosítani, ne kell­jen egyetlen családtagnak sem máshol keresnie boldogulását. A szövetkezet tervkészítő bi­zottsága erre is gondolt, ezért tervezték, hogy 15 holdon do­hányt termelnek— jó dohány- kertészei vannak a szövetke­zetnek — 20 holdon burgonya terem, negyven hold a cukor­répa. 110 hold a kukorica. Sok munkáskézre lesz szükség a 25 holdas kertészetben is, ame­lyet a Laskó-patak vizével ön­töznek majd. Elkészült a szövetkezet áru­értékesítési terve, — már a tervben is túlteljesítésre szá­mítanák. Jelentősek az új szövetkezet beruházási tervei is. Állami aránt építkeznek. Állami segít­séggel építik fel ’a 15 hold do­hány termése részére a pajtát — ez mintegy hatszázezer fo­rint érték. Saját erőből építik az 500 férőhelyes baromfiólat,. a 10 vagonos górét. Állami se­gítséggel épül a Laskó part­ján az öntözőtelep, s részben hitelből vásárolják meg az ön­tözőberendezést. Tartalékol talc pénzt egy univerzális traktor vásárlására is. Ehhez termé­szetesen kölcsönt is igényel­nek, mert a traktor mellé egész sor munkagép is kell — többek között egy aratógép, mert a gépállomás — az igé­nyeket figyelembe véve — nem tud elegendő segítséget adni az aratáshoz. Szerepel még a tervükben talajjavítás is — s az állatte­nyésztés jövedelmezőségét fo­kozza az a beruházás, amely­nek alapján már meg is vásá­rolták a fölözőgépet. A fölö­zött tejet a sertéstenyésztésben hasznosítják, s csak a tejet, il­letve a későbbiekben a vajat értékesítik. A NAGY BERUHÁZÁSI TERVEK mellett a tagság jö­vedelme sem lesz kicsi: egy munkaegységre 41 forint 86 filléres részesedést terveztek. Ez természetesen, ha szorgos TDuha, fehér hóta­-*■ karó borult a földre. A hó alatt szunnyad a mag: a hol­napi Élet. Új életre készül a fal­vak népe. A paraszti lelkekben összecsap a tegnap szo­kása és öröksége a hol­nap valóságával. Kétkedés és bizonyos­ság, az új nagyszerűsé­ge és a megszokás csö­könyössége feszül szem­be egymással. Az ész határozott „igen”-je és az „enyém” bilincse néz farkasszemet. A gondtalanabb, bizton­ságosabb közösségi élet csalogat, de az egyéni önzés béklyót rak a mozdulatra. Nem könnyű a dön­tés. Mint a gyermeknek, ha megindul, olyan ne­héz az első lépés félénk mozdulata. Kell a biz­tonság, a bizonyosság, hogy a helyes cseleke­det öröme járja át a meggörcsösödött idege­ket. Ki segít ebben a va­júdásban, ki oldja fel az új születésének szi­vet remegtető fájdal­mát? A munkás. Az a munkás, aki a „tudatos jövőbe Iát”. Mag a hó alatt Az a munkás, aki nem kétes értékű kalandok­ra csábít, hanem meg­mutatja a holnap való­ságát. Aki 1945-ben és 1957-ben is hitt önma­gában, mert élete mé­lyen a valóságban gyö­keredzik. Aki nemcsak a célt látja világosan, hanem az utat és az eszközöket is, amivel elérheti célját. Nem hízeleg, nem ígérget felelőtlenül. Nem álmodozik „terülj asztalkám"-ról: csupán az eggyé kovácsolt aka­ratban bízik, mert erre a történelem tanította meg. Az őszinte emberi szó erejével állt és áll ma is az új útra lépő paraszt mellé az üze­mek munkása, és segíti harcos-társát az embe­ribb, boldogabb, biz­tonságosabb életmód megalapozásában. JTzt tették és teszik ^ ma is a Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt munkásai, nyílt­szívű, töretlen hitű bá­nyászai. Biztonságot, hitet visznek magukkal Hortra. Ecsédre. mint ahogy vittek Zagyva- szántóra, Csányba és Boldogra, ötven, száz, de az elmúlt vasárnap már négyszáz bányász rajzott ki a járás fal­vaiba. mert a falu vár­ja őket. Vasárnapi pihenésü­ket áldozzák fel, de hétköznap a csákányt letéve ülnek autóbusz­ra, hogy dajkái lehes­senek az új falu szüle­tésének. Meggyőződés cseng szavaikban. Szí­vük, lelkűk, agyuk friss, bár a munka fá­radtsága emyeszti iz­maikat; s hazatérve: egy-két órai pihenés után újra meg kell fog- niok a csákányt. Tás­kából, zsebből kerül elő az élelem is. Két mondat között egy röp­penő pillanat villanásá­val felmerül emlékeze­tük fészkéből a feleség és csacsogó gyermekük kedves arca. az otthon melege. Mosoly fut el szemük előtt, és fris­sebb erővel, még meg­győzőbben érvelnek. Mennyi riadt kérdés, gyötrő bizonytalanság merül fel, amire bá­nyász-egyenességgel kell válaszolni. Az öregek? Nem kell rettegniük a jövőtől. A munkaképtelen, a haj­szolt, „egyéni” munká­ban lerokkant paraszt­ról majd gondoskodik az új, nagy család: a termelőszövetkezet. A földjáradék mellett jut­tat annyit, amiből nyu­godtan megélhetnek, hiszen minden szövet­kezetnek van szociális alapja. JTs annyi minden­^ féle teendő van egy ilyen hatalmadra nőtt gazdaságban, amit a csendes mozgású idős ember is erőlködés nél­kül elvégezhet. Friss munkaerőt takarítanak meg ezzel. A fiatalok? Üzembe akarnak menni? El a földtől? Milyen üzem­be? Ott az üzem: a ter­melőszövetkezet. Még­hozzá: nagyüzem, oly­kor néhány ezer mun­kással! Menekülni akar­nak a paraszti robot nehéz verejtékétől? Hi­szen az már a tegnap verejtéke — a termelő- szövetkezetben szerve­zett munka folyik, amit a közösség ereje frissít fel. Meg kell ezt magya­rázni. hogy a gond fel­hői eloszoljanak. segítséggel és saját erőből egy- szövetkezetben, Ismertette az elnök a kisebb beruházásokat is, — s azt is, hogy a siker feltétele a szor­galmas munka, az, hogy min­denki részt kérjen a közös gon­dokból. Ho'gy részt kémek, ez már a tervjóváhagyó közgyű­lésen is kiderült, hiszen sok embernek volt kisebb nagyobb észrevétele, javaslata a terv­hez. Antal Sándor dohányker­tész például figyelmeztette a tagságot, hogy a közeljövőben el kell készíteni a melegágya­kat a dohányhoz is, a kerté­szethez szükséges palántákhoz is, mások arról beszéltek, hogy meg kell szervezni a munka­csapatokat — ennek már csak­ugyan itt az ideje! — Beszél­tek a tagok arról is, hogyan tudnának nagyobb jövedelmet biztosítani. Egybetn mindany- nyian megegyeztek, szíwel-lé- lekkel kell munkához látni, hiszen a tervek valóra váltása rajtuk, a szövetkezet tagságán múlik. — deák — És a bányászok er- nyedetlenül magyaráz­nak. A tröszt dolgozói kö­zül 250—300 munkás vállalkozott erre a fel­adatra. Szép és megtisz­telő feladat: a holnap harcosai ők. akik a tör­ténelem ütőerén tartják nyugodt, biztonságot adó kezüket. És a hatvani járás falvaiban egymás után születnek meg a mező- gazdaság új nagyüze­mei. Évszázadok pora száll fel az emberi lel­kek ezreiből. Sokan vannak, akik ma még nem is sejtik, hogy a mai időkben másodszor szabadulnak fel: a tár­sadalmi szabadság után gondolataik, tudatuk szabadságát nyerik el. Az „én”, az „enyém" bilincseiből a „mi”, a „miénk” ekevasa ková- csolódik, amivel nem­csak új barázdákat húznak a kitárult ha­tárban. hanem képessé teszik a paraszti lelke­ket az új érzések és gondolatok magjának befogadására is. Így él, duzzad a mag a hó alatt a hatvani járásban. ...és bő termésre számíthatunk. G. Molnár Ferenc Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Burda János, Katona József, Kovács László. Kővári Ka­talin, Szabó Tibor. Csorba Béla, Nagy László. Szarka István. Házasságot kötöttek: Fodor László—Tóbi Erzsébet. Kaszás Endre László—Urfcán Erzsébet, László Béla István—Szulyovszky Katalin. | Meghaltak: Tarhóczki János, Szentkúti Margit, Dohányos Pák özv. Baranyi Istvánná (Fehér Fran­ciska.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents