Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-29 / 24. szám
I960, január S9., péntek NGPÜJSÄG 3 „Az eddigi legjobb termelési eredmények éve legyen I96066 ! unárskoztuk a mcjfve ipari, párt és szakszervezeti vezetői Verpeléten szaporodnak a milliók... A MOZGALMAS NAPOK elmúltak, a feszült pillanatok feloldódtak, egyének küzdöttek meg önmagukkal, míg végül is megtörtént a szakítás a múlttal. Külön-külön döntött mindenki és most már együtt határoznak. Verpelét, a híres boros-dohányos falu termelőszövetkezeti község néhány napja,.. A falu közepén, a kultúr- házban közgyűlést tartanak. Egy már megvolt előbb, a régi, a tízéves Dózsa Termelőszövetkezet felvette új tagjait, most egy másik közösség alakul azokból, akik önállóan akarnak indulni. Lehetnek háromszázan a teremben: elöl az asszonyok ülnek, hátrább, a széksorok közepétől végig, a teremben és fent a karzaton, összezsúfolódva a férfiak. A színnad emelvényén a falu, a járás vezetői, a hivatalos formák intézői foglalnak helyet. A hallgatóság minden mozzanatra élénken reagált; olvassák a tagság névsorát, sorban, egymás után 402 nevet. Ha az előadó valahol téved. megbotlik a nyelve, tízen is helyese] nek. Sza vazn ak... Legyen az új tsz neve: Petőfi. Vezetőt választanak, hangos éljenzéssel, kézfelnyújtással .szavaznak, majd amikor feláll a járási tanács képviselője és bejelenti, hogy a Petőfi Termelőszövetkezet megalakult 1870 hold földterületen, 402 taggal — ünnepélyes taps követi szavait. Felolvassák a termelőszövetkezetek alapszabályát, jogokról és kötelességekről hallanak az emberek. Kérdés, kérdés után következik. Az új vezetőség tagjai kivonulnak, hogy megválasszák testületükből az elnököt. Kint tárgyalnak, és addig Bíró József elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára szólt az új termelőszövetkezet tagjaihoz. Arról beszélt, hogy a korunk embere óriási léptekkel halad élőre, a fejlődés szédületes iramú, és sehol az élet területén nem lehet elmaradni. A mezőgazdaság fejlődésének útja — mint szerte a világon mindenütt — a nagyüzem. Az ipar gépeket gyárt, a gép csak hatalmas táblákon boldogul. A gép az emberi fejlődés csúcsteljesítménye, ki kell használni, élni kell vele.-AMI IPARUNK mező- gazdasági gépeket és olyan cikkeket gyártson, amelyek a nép jólétét szolgálják — mondotta Bíró elvtárs. A teremben a helyeslés moraja fut végig. Választ kapnak a termelő- szövetkezet tagjai néhány kérdésre. Az előbb az egyik ter- fnelőszövetkezeti tag azt kérdezte. hogy a tsz jövedelméből mennyit hagynak a tagságnak. Nem erről van szó, hogy mennyit hagynak, a termés az a termelőszövetkezet tagjaié, a termelőszövetkezettől nem visznek el semmit, a termelő- szövetkezet árutermeléssel foglalkozik. Árut termel, aminek megkapja az ellenértékét. Bevonult közben a vezetőség, megválasztották az elnököt. A termelőszövetkezet elnöki posztját Simon V. András hétholdas középparaszt tölti be. Nagy taps köszönti az elnököt, aki megilletődve csak néhány szót mond mindössze: — Köszönöm a bizalmat, én minden erőmmel igyekezni fogok és azt kérem maguktól is, dolgozzunk együtt, szívvel, lélekkel. simon v. andras ma már a termelőszövetkezet elnöke és röviden megfogalmazta a programját. Pár nap alatt jutott el eddig: szivvel- lélekkel dolgozzunk együtt, egy közös célért. Sokszor megfordult a portáján az elmúlt hetekben Birínyi Béla, a községi tanács titkára, sokat beszélgettek és Simon András is nehezen szakított a megszokott életmódjával. A tanácstitkárt jól ismerik a faluban, itt született és itt él azóta is. Soksok házba eljárt és hatott személyes példájával. Neki is volt szőlője, bevitte a tsz-be. Az apja, a családtagjai ugyancsak termelőszövetkezeti tagok lettek. Sokszor elmondta: én sem vagyok a magam ellensége, sőt, higgyék el, jobb lesz így. Számokat, adatokat sorolt. A tízéves verpeléti Dózsa Termelő- szövetkezet életéből vette a példák sokaságát, míg végül is sikerült sok-sok embert meggyőzni. íme Simon V. Andrást is, aki elnök lett és hallottuk rövid, de szívből származó programbeszédét. A gyűlés után ottmaradnak még a kultúrházban az emberek kis csoportokban, vitatkoznak, beszélgetnek. Hogy volt, mi történt, hogy. alakul az életük — emlékeznek, tűnődnek, tervezgetnek! Verpeléten három hét alatt lililllIflllBUBIIIIlInS'IBIIBIlBIIBIlBllBllBilBIIIIIBIIBIIB 100 esztendővel ezelőtt született Anton Pavlovics Csehov, az orosz és világirodalom egyik legkiválóbb íróegyénisége. Ez alkalomból közöljük alábbi novelláját. fi Száznegyvenhat Szent Vértanú székesegyház toronyórája éjfélt ütött, összerezzentem. Itt az idő. Görcsösen karonragadtam Teodort. és kiléptem vele az utcára. Az ég fekete volt, akár a nyomdafesték. Sötét volt. akár egy fejre tett kalapban. A sötét éjszaka — dióhéjba zárt nappal. Köpenyünkbe burkolóztunk és nekivágtunk. Az erős szél átjárta testünket. Az eső és hó — ezek a nedves testvérek —, korbácsolták arcunk. Bár télvíz idején jártunk, az eget szerteszét villámok barázdálták. A bájos ibolyakék szem pillantását, a gondolat száguldását idéző villám úti fáma — a mennydörgés, borzadályt keltőén reszkettette meg a levegőt. Teodor füle villanyos fényben ragyogott. Szent EIma tüzei recsegve száguldott el fejünk fellett. Felpillantottam. Megremegtem. Ki nem remeg a természet fensége előtt? Az égen egynéhány csillogó meteor suhant át. Számolni kezdtem, és huszonnyolcat számoltam össze. Teodomak i>s megmutattam őket. „Rossz előjel!” — dünnyögte, s sápadt lett akár egy carrarai márványszobor. A szél nyögött, bömbölt, jajgatott. A szél jajszava — a szörnyű bűnökben elmerülő lelkiismeret jajszava. A mennykő mellettünk csapott agyon és gyújtott fel egy nyolcemeletes házat. Hallottam a házból áradó sikolyokat. Tovább mentünk. Vajon lehetett-e az égő házra gondom, amikor Csehov: Ezeregy szenvedély — avagy egy szörnyű éjjel 1382 belépési nyilatkozatot ír* tak alá, és több mint 4600 hold föld vált termelőszövetkezeti birtokká. A tízesztendős Dózsa Termelőszövetkezet most már több mint négyezer holdas szövetkezet és majd ezer tagja van. Több mint 1300 ember határozott, okos, meggyőző szavak hatására. A MÉSZÖV pártmunkásai, a helyi fö dmfi- vesszövetkezet, a helyi tanács dolgozói, a járási vezetők, a Dózsa Termelőszövetkezet tagjai jártak háztól házig, türelemmel, megértéssel, józan, meggyőző szavakkal. Hivatkoztak a Dózsa Tsz nagyszerű eredményeire. Elmondta Bar- tolák Mihály. a MÉSZÖV me. gyei elnöke, hogy a három hét alatt körülbelül 62 gyűlést tartottak, ahol mindig sok részvevőt számláltak. Nem itt írták alá a belépési nyilatkozatokat, a gyűléseken csak tájékoztatták az embereket, ki-ki hazament, meggondolta a dolgot és íme aláírták a belépési nyilatkozatot, alig találni három-négy embert Ver- peléten, aki nem tagja a termelőszövetkezetnek. A változás bekövetkezett és mit mondanak most az emberek? A TERMELŐSZÖVETKEZET olyan lesz, amilyenre a tagok formálják. — Verpelét népe messze földön híres volt mindig a szorgalmáról, olyanok itt az emberek, mint a hangya, gürcöltünk, dolgoztunk eddig is, és a munka itt sosem volt szégyen. Ezután se lesz. Ezeket a szavakat Lenkvári Józseftől, az új Petőfi Termelőszövetkezet tagjától hallattuk. de ilyenformán beszélt az idős Katona István is. Elmondta, hogy hogyan jutott a földjéhez, mit verejtékezett, kínlódott érte és elmondta azt is. hogy. nem könnyű egy aláírással túltenni magát mindenen. Valamikor közösen hitelbe vettek meg egy kis birtokot. Elfáradt, elgyötrödött benne, míg kifizette, nehéz kezdet volt az, de átélte, mert volt benne erő, akarat. Eljárt az idő ugyan, de ez az akarat nem kopott meg és túl hatvanon, él benne most is a munkakedv és a bizakodás. Mivel indulnak a verpeléti termelőszövetkezetek, hol kezdik az új életüket? Volt Verpeléten egy szőlő- termelő szakcsoport. Ez a ■[szakcsoport az alapja az újon- !nan alakult Petőfi Termelőszö- Ivetkezetnek. A vagyonuk már imost majd egymillió. Kozma |Istvántól tudjuk, a szakcsoport elnökétől, hogy a Petőfi =Tsz átvett tőlük egy új pincéét, borházat, készpénzt, vagy §150 000 forintot. I A tízesztendős Dózsa Terme. Ilőszövetkezet most készítette *el a zárszámadását, 600 hól- fdon 132 tagnak, mintegy 3 [millió forint értékű tiszta va- —gyón a van. Most ötven forin- |tot osztanak egy munkaegység íután, jövőre is szeretnék meg- |tartani ezt az átlagot. Itt is Imegvan az indulás nagyszerű falapja. | Pálkovács János községi mezőgazdász a lehetőségekről beszélt, arról, hogy szorgalmas [nép él Verpeléten, nagyszerű [adottságokkal rendelkeznek és ?ha itt valaki a jövőt akarja "lefesteni, bátran hozzányúlhat ■a legszebb színekhez. A Tama [mentén eddig mindössze 15 : holdon kertészkedtek. most [már a Tárná mentének 60—70 ^százalékán létesíthetnek kerté- [szstet. Nagy jövedelmet bizto- [sított a szőlő. Egy év alatt 25— [30 millió forintot hozott eddig jis a falunak. A jövőben min- ■denképpen emelkedik majd a [terméshozam, a nagyüzemi [gazdaság biztosíték erre. Ha a [terméseredmények növekedjek, világos, hogy a jövedelem összege is növekszik és í jobban élnek az emberek. | AZ INDULÁS pillanatai [után. a munka kezdődik. Nem [volt könnyű eljutni idáig, [azonban az elkövetkezendő iidők is sok-sok megoldásra jváró feladatot tartogatnak. [Megtalálni a közösség erejének [főbb pontjait, szervezni, for- [málni... Most már ez következik ... : Kiss János —i Állj! — kiáltottam a cocher-nek, amikor a fiáker célhoz ért. Teodor meg én kiugrottunk. A hold fagyosan nézett le ránk a fellegek mögül. A hold — szenvtelen, néma tanúja a szerelem és bosszú édes pillanatainak. Tanúja kell legyen egyikünk halálának. Előttünk szakadék, feneketlen űr, akár a Danaidák bűnös lányainak hordója. Egy kihunyt tűzhányó torkánál álltunk. Erről a tűzhányóról szörnyű legendák keringnek a nép körében. Egy térdmozdulat és Teodor lezuhant a szörnyű szakadékba. A tűzhányó torka — a föld száj- ürege. — Légy átkozott! — kiáltotta válaszul az én átkaimra. Az erős férfiú, aki egy nő szép szeméért a tűzhányó kráterébe taszítja ellenségét — fenséges, nagyszerű és tanulságos látvány. — Csak a láva hiányzott! Cocher. A cocher — a végzet által az ostobaságnak állított szobor. Félre a megszokásokkal! A cocher követte Teodort. Ereztem, hogy keblemben már csak a szerelem maradt. Földre borultam és zokogtam örömömben. Az örömkönnyeket — a szerelmes szív mélyén dúló isteni erő fakasztja. A lovak vidáman nyerítettek. Mily nyomasztó lehet állatnak lenni! Megszabadítottam őket szánalmas állati létüktől. Megöltem őket. A halál bilincs, de egyben szabadulás a bilincsektől Beértem a „Lila viziW’-hoz címzett fogadóba és felhajtottam öt pohár finom bort. Jűlárom órával a bosszúál- *--*■ lásom után, már ott álltam lakása ajtaja előtt. Tőröm, a halál eme cimborája segített, hogy holttesteken keresztül ajtajáig jussak. Hallgatóztam. ö nem aludt. Ábrándozott. Hallgatóztam. Ö hallgatott. A néma hallgatás négy órán át tartott. Négy óra egy szerelmes számára — négy tizenkilencedik szánd! Végre, behívta szobalányát. A szobalány ott ment el mellettem. Démoni tekintetet vetettem rá. Elkapta a tekintetem. Eszét vesztette. Megöltem. Jobb meghalni, mint eszét vesztve élni. —■ Anetta! — kiáltott ö. — Miért nem jön Teodor? Sóvár- gó bánat marja a szívem. Kínos előérzet fojtogat. Ö, Anetta! Menj el érte. Bizonyára ott dőzsöl valahol azzal az istentelen, szörnyű Antóniával!... Istenem, kit látok?! Antonio! A szobájába léptem. Elsápadt. — El innét! — kiáltotta, és nemes, gyönyörű vonásait eltorzította a borzadály. Ráemeltem a tekintetem. A tekintet a lélek pallosa. Meg- tántorodott. Tekintetemből mindent kiolvasott: Teodor halálát, a démoni szenvedélyt, az ezer emberi vágyat... Tartásom — maga volt a fenség. Szememben villamos szikrák sziporkáztak. Hajam égnek állt. Földi burokban álló démont látott maga előtt. Ereztem, gyökebiemben százötven ház lángolt? Valahol a távolban csüggedt lassúsággal, egyhangú harangszó kongott. Dúlt az elemek harca. Ügy rémlett, ismeretlen erők munkálkodnak az elemek elborzasztá harmóniája felett. Mik ezek az erők? Vajon megtudja-e valaha is az ember? Félénk, de merész álmodozás !!! f^dakiáltottunk egy co- cher-t. Beültünk a fiá- kerbe és tovaszáguldottunk. A cocher a szél öccse. Száguld- tunk, ahogy csak a gondolat száguldhat az agy titokzatos tekervén!leiben. A cocher kezébe nyomtam egy arannyal teli erszényt. Az arany segítségével az ostor megkétszerezte a lólábak gyorsaságát. — Hová vezetsz, Antonio? — nyögött fel Teodor. — Tekinteted akár a gonosz szellemé... Fekete szemedben a pokol fénye csillog... Félek... Nyomorult gyáva! Hallgattam. Teodor szerette öt. 0 szenvedélyesen szerette Teodort ... Meg kellett ölnöm Teodort, mivelhogy az életnél is jobban szerettem öt. Szerettem Öt és gyűlöltem Teodort. Meg kellett halnia ezen a szörnyű éjjelen, és halállal kellett fizetnie a szerelméért. Forrt bennem a szerelem és gyűlölet... Ez a két érzés lett második énem. Ha ez a két nővér egy hurokba kerül — szörnyű pusztítást végez: ezek — lelki vandálok. nyörködik bennem. Négy óra hosszán át síri csendben szem- lélgettük egymást. Feldörgötl az ég, és ö a keblemre borult. A férfi kebel a nő erőssége. Karomba zártam. Mindketten felkiáltottunk. Csontjai ropogtak. Galvanikus áram száguldott át testünkön. Forró csókok... fi démont szerette meg bennem. Azt akartam, hogy szeresse meg bennem az angyalt. „Másfélmillió frankot adok a szegényeknek”! — jelentettem ki. Megszerette bennem az angyalt és elpityeredett. En is elpityeredtem. Micsoda köny- nyek voltak ezek !!! Egy hónappal később ünnepélyesen megesküdtünk a Szent Titus és Hortensia templom oltára előtt. Ö megesküdött énvelem. En megesküdtem övele. A szegények áldották a nevünket. Ö könyörgött: bocsássák meg ellenségeimnek. akiket korábban megöltem. Megbocsátottam. Ifjú hitvesemmel Amerikába utaztam. Ifjú. szerető hitvesem lett az amerikai őserdők anaya- la. aki előtt oroszlánok, meg tigrisek fejet hajtottak. Fiatal tigris voltam. Három évvel a házasságunk után az öreg Sam már egy göndör fürtű fiúcskával dicsekedhetett. A gyerek inkább anyjára hasonlított, mintsem rám. Ez felingerelt. Tegnap született második gyermekein ... és efeletti örömömben felkötöttem magam ... Második gyermekem kacsáját nyújtogatja az olvasó felé és könyörög, ne higgyenek apukájának, mivelhogy apukájának nemcsak gyermeke, de még felesége se volt soha. Apukája úgy félt a házasságtól, akár a fűztől. Az én avermekem nem hazudik. Csecsemő még. Neki higgyenek. Szent kor — a gyermekkor. Mindebből egy szó se igaz. Jó éjszakát. Felszólalt a tanácskozáson Putnoki László elvtárs, • az MSZMP Heves megyei bizottságának első titkára. Beszédében a többi között, ezeket mondotta: — Megyénk' ipari üzemeinek munkásai, műszaki vezetői, az elmúlt év eredményeit figye- lembevéve, becsületesen dolgoztak, teljesítették kötelességüket, Ezért a munkáért dicséret illet mindenkit, aki ezekhez az eredményekhez legjobb tudásával, igyekezetével hozzájárult. Elmondhatjuk, hogy az 1959- es év volt a legeredményesebb 1956 ellenforradalma óta. Ebben az évben igazi értéket jelentett a sikeresen indult kongresszusi munkaverseny. A verseny értékét az is emelte, hogy meglevő tartalékokat használtak fel, igyekeztek a lehetőség szerint olcsóbban termelni, csökkenteni az önköltséget és fokozni a termelékenységet. Ezt a munkát tovább kell folytatni a tartalékok feldolgozásával. A kongresszus tisztéletére indított munkaverseny nagy segítséget adott az üzemekben az éves tervek teljesítéséhez. Ez a mozgalom a felszabadulásunk 15. évfordulójára tovább tart. A munkások igyekezzenek úgy dolgozni, hogy az 1960- as év, felszabadulásunk óta a legjobb termelés éve legyen. így tudnak méltóképpen készülni a felszabadulási évfordulóra. Putnoki elvtárs ezután hozzászólásában szólt a pártszervezetek feladatáról, összefoglalta az elmúlt év tapasztalatait, az 1960-as év tervfeladatainak megvalósításában felkérte az ipari üzemek vezetőit, bízzák meg a fiatalokat, kiszista munkásokat egyes munkák elvégzésével, — mert van erő a mi felnőtt fiatalságunkban a feladatok megoldására. A nagy tapssal fogadott hozzászólás után Simon Lajos mondta még el észrevételeit, Mudriczki János elvtárs válaszolt a hozzászólásokra és ezzel a megye ipari vezetőinek :anácskozása befejeződött. (~kj-( mindössze 220 munkás dolgozik, november 1-ig 4420 túlórát dolgoztak a gyár munkásai. Ezeken sürgősén változtatni kell ott. ahol erre lehetőség van — mondotta Mudriczki elvtárs. Az 1959-es év eredményeinek méltatása után az 1960. év termelési feladatairól szólt a beszámoló. Ebben a részben különösen a felszabadulásunk 15. évfordulójára indult felszabadulási munkaverseny megszervezéséről, megalapozásáról beszélt. A nagy tapssal fogadott beszámoló után hozzászólások következtek. Elsőként Tanner János, a füzesabonyi vasútállomás főnöke jelentkezett szólásra. Elmondotta, hogy a vasutas dolgozók csak úgy tudják teljesíteni 1960-as évi tervüket, ha a szállíttató vállalatok, gyárak, ipari üzemek együttműködnek a közlekedés dolgozóival. A népgazdaságot károsítják meg azok, akik nem rakják ki idejében a nap bármely szakában érkező áruikat, lefoglalják a szállító eszközöket. Különösen a felnémeti mészkőőrlő vezetőinek hívta fel figyelmét a jobb együttműködésre. — Szeretnénk, ha ebben az évben az anyagellátásunk sokkal jobb lenne, mint 1959-ben volt — kezdte hozzászólását Szabó József. a Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat igazgatója. Egerben, a tervek szerint 220 folyóméter hosszúságban szennyvízcsatornát kell építeni, és ebből a felettes szerveink mindössze csak 35 folyómétert igazoltak vissza, engedélyezték azok lerakását. Hevesen. Pé- lyen, Tarnabodon 15 kilométer hosszúságú vízvezetéket kell építeni. Az építkezéshez szükséges eternit-csövet — az első negyedévben — 7 kilométert igényeltünk. A hozzászólók között volt még Dénes József, az egri Fi- nomszerelvénygyár igazgatója,, a parádsasüári Üveggyár párttitkára, Zárai Géza, a Mátravi- déki Erőmű igazgatója,- Misi Sándor, a KISZ megyebizottságának titkára és a Szerszám- és Készülékgyár igazgatója. Szerdán, a reggeli órákban, Bz egri Szakszervezeti Székházban gyülekeztek a megye ipari üzemeinek vezetői: igazgatók, főmérnökök, párttitkárok és szakszervezeti vezetők az új év első nagy tanácskozására, hogy megbeszéljék az 1960-as év terv-feladatait, méltóképpen készüljenek hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára. Tíz órakor a fehér abrosszal megterített asztalok mellett kétszáznál is több meghívott vezető várta a nagy tanácskozás megkezdését. A megjelenteket Simon Lajos, az MSZMP megyei bizottsága megbízott osztályvezetője köszöntötte és felkérte Mudriczki Jánost, a szakszervezetek megyei tanácsának elnökét, hogy tartsa meg beszámolóját. — Egy éve sincs annak, hogy pártunk határozata megjelent, amelyben a Központi Bizottság célul tűzte ki a szocializmus építésének meggyorsítását, úgyhogy az 1960-ra tervezett főbb mutatókat már 1959-ben teljesítsük — kezdte meg beszámolóját Mudriczki elvtárs, majd így folytatta: — A megye szocialista iparának 1959. évi termelése, 1957-hez viszonyítva, 25,8 százalékkal emelkedett, a hároméves tervben eredetileg 1960-ra tervezett termelési szintet 3,8 százalékkal túlteljesítettük. A kongresszusi munkaverseny eredményeképpen dolgozóink az 1959. évi vállalati teljes termelési tervet 8,6 százalékkal teljesítették túl, a termelékenységet pedig a tervezettnél hét százalékkal emelték. A beszámoló további részében részletesen ismertette az állami és a helyiipar termelési eredményeit, szólt a megyénkben egészen új mozgalomról, a szocialista munkabrigádok mozgalmáról. A jó termelési eredmények mellett a beszámoló alaposan ismertette az egyes üzentekben a múlt évben előforduló hibákat is. — A túlórák száma a gyöngyösi Szerszám- és Készülék- gyárban, ahelyett, hogy csökkent volna, egyre emelkedett. 1959. október 31-ig 50 238 óra túlmunkát használtak fel a tervük teljesítéséhez. Az Autóipari Forgácsológyárban, ahol
