Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 20. szám
6 wepüJSAG 1980. január OL, Irodalmi oldal a Heves megyei Irodalmi Kör kiadásában FAZEKAS ISTVÁN: És lássad . . . Oly nehezen megy minden, lassan. Ajkad tele van sok-sok panasszal Miként látom: Gurul verejték homlokodon! A tárgy nehéz! Konok hallgatás a kő. S ha szólsz... ajkad szava zizzen ... Távolság. — máris fut minden: ezernyi fekete felleg S árnya sötéten sapkád alá oson. „A fényben ott húzódik az árnyék" — Kétes szavad nyöszörgő játék. Súlya egésze hull rád, mely mind nehezebb. Állvány-erdők sokasága vetődik izmos nyakkal nyers vakolatra: Kezed munkáját dicséri a sok erezet! Tested fáradt. — Elhiszem! — Pillád elnehezül. De mögötte látod-e? — De lássad! — Mert látnod kell! Munkád egészét, — hogy kész lesz a niű Figyeld! A habarcs még meg sem kötötte mégis a tiéd (a miénk) a nagy időnk nagy szülötte ... Ajkad. szavad ne legyen hát mérges és ne legyen keserű!! Barátom! Nézz a jövőbe! Tekinteted járjon békén! — (Mily ostoba: Szavad félúton lázad!) Figyeld apádat, miként dolgozik Figyeld a földet, a gyárat! F’o-yeld hazádat! " zengjen szavad új nótákat, mert kész lesz már a mű! Figyeld és lássad az állványok tengernyi szövedékén túl az egészet: A készet! A mindent! A házat! MOLNÁR GÉZA: Kis család... Idekinn a hó a. széllel Barátkozik még a téllel, De ott hol fény az ablaJión Melegen vár rám otthonom. Sarakban a kiesd kályha Az érkezőt meleg várja, Pattog tüze, vadul lobog Körötte kislányom topog. * Feleségem tesz-vesz éppen A kicsi meg játszik szépen. Csak néha kérdi, Anyuka? Mondd? Soká jön még Apuka? Ha hazajön majd mond mesét i Már hallottam az elejét, Olyan szép volt az a mese Ugy-e nem lesz vége ma se? Kérdő fény ragyog szemében Kopogok. S jönnek elébem. Feleségem, kicsi lányom. Otthonom, Hazám, Világom. MOLNÁR BÉLA: Régi fénykép előtt Régi képet nézegetek, elmosódott arcok, szemek néznek vissza... Idő ujja radírozta, át is húzta. Sűrű ködbe temetkezve így állnak most szégyenkezve a fény előtt... Be elmentek, láthatatlan regimentek! Most. hogy lencsém elé léptek, festek róluk új, szép képet. Szivem lesz a festék rajta. Idő ujja ne kaparja. Ügy éljenek itt a fényben, mint a Földön réges-régen. Időtálló friss papíron nevüket is ideírom: Magyar István és a fia: Károly s neje. Karolina, elfeledett öreg ősök, legyetek hát ismerősök... ANTALFY ISTVÁN versei: Vihar után ,.. BERECZKY ZSOLT: Szélhozta üzenet Reggel azzal köszöntött rám a szél, hogy az éjszaka néhány perc alatt (igaz, hogy néha túl sokat beszél...) fehér halottá dermedt a patak. Délben megint új híreket hozott (nem volt titok, csak úgy zengett a szó,) a Karancs kísértetté változott, — reggel óta szüntelenül hull a hó. Fáradtan jött meg este. Halk szavát ha jól értettem, ennyi volt csupán: Nálatok járt... Jól érezte magát... Véled szánkázott egész délután ... Már múlóban van a vihar, a tenger elcsendesedik, csapkod még hullámaival, de az ár már oly messze vitt, ahol nem üvölt már a szél. csak messziről hallik jaja, szívek viharzó párbaja, nem űz messzebb. Hív már a cél. erőm addig tán bírja még, ... kis pihenőt, ha tartanék ... Nem! Pihenőt nem tarthatok! Sajkámmal egyre törtetek, riasztó mélységek felett, mert várnak rám a holnapok ... • 1*',«I,ÍIIIII«lliHIII«lilimillllll*ll«M«lllll«llllllir|!illHIIlilli!lliIli|iili!|i:jii|iiii!l:nuii,ii^i i :i;i|:ili:iii|i|||||itlllllillilli (lllill!ll!l!lllllllllllllliillili||||||liiiii.i: van a mi Ilkánkban... | WEIDINGER LÁSZLÓ: | Lakodalom = Az alábbi tragédia alig = néhány héttel ezelőtt tör5 tént meg, a Bükk aljában, m egy kis faluban. A törté| netben szereplő szemé5 íyek neveit szándékosan ? változtattam meg, ezzel azonban a tragikus ese- ' mény semmit nem veszít ' hitelességéből. Hogy miért írtam meg? = A történetből, azt hiszem, 1 ez kiviláglik. Hozzátenni ^ csupán annyit szeretnék: m ebből is látszik, hogy a ? múlt visszahúzó erői még 2 mindig hatnak és sokszor 5 ilyen véresen, tragikusan. " — Csönd! — ordított be va= laki a sokaság zajába. — Hal- | lód, cigány! Ne nyafogj már 3 olyan síróson. nem temetünk | mi itt senkit. Állj ide mellém. - Hagyd azt a nótát, majd elhú- ! zod később az asztalvégieknek. I Most menjünk az ifjú párhoz. | A már szinte fékeveszett du- = haj lárma egyszerre elült. | — Mit akar Berci? — suttoI gott maga elé a násznagy, a | hangos férfi apja. I Bolondság készül? Az nem = lehet. A magyar ember ilyen- f kor már nem bolondozik azzal. 3 aki a házaséletre szánta magát, ä Csak előtte, meg majd később. | Most ünnepli, szereti szívből, s I annak dobbanása még az ujjal 3 hegyében is bizsereg, talán at- I tói olyan vad. fogcsikorgatóan i veszedelmes, hatalmas, szerte- ! len. barátságos, boldogságot kí- | vánó ölelése. | — Mi lesz már? — harsan 3 fel az asztalvégről. — Berci, | miért vitted el a Gyulát? Mu- 3 zsikáltass magadnak majd ha- I zafelé, most mi mulatunk... 3 — Most az ifjú pár nótája 1 jön és senki másé. — recseg 3 vissza a felelet. | A cigány már ott áll mögöt- I tűk. Lesi szavukat, várja az § első hangot, de csak a nagy né- ! maság terpeszkedik a sátorban. | A fiatal férj felől meg mintha 1 valami hideg szél futna végig I az asztal fölött, mindenkit vé- = giglegyint, de csak egy pilla- § natra. Ki bírja ezt a csendet? = A mulatni akaró nem. Felcsat- | tan hát: | — Lakodalom van a mi ut|cánkban... | — Lakodalom — borsókázik g végig a gerinceken. A Lajosé, I meg ezé a kis Juliskáé. Helyes | kis teremtés, de bírja-e itt | majd a munkát? Most ül bro- I kátban, fehérben, de holnap, | vagy holnapután már fájni fog | a háta az egésznapi robottól. 3 Ja, itt nem úgy van, mint ott- I hon. Itt a tíz kéz is kevés volna 3 a földhöz, a szőlőhöz, amit a | Lajos apja gyűjtögetett. Otthon = a hat is elégnek bizonyult. Mill jük volt Juliskáéknak ennek a é háznak gazdagságához képest — ! semmijük. Azt a kis ágyneműt. ? fehérneműt is mióta rakosgat- | ták össze a lánynak, néha csak 1 krumplit ettek egész nap. aztán | megint elölről kezdték az egé- |szet. amikor már bejelentették 3 a fiatalok, hogy összeházasod- I nak, — mert a szülők nem 3 akartak szégyenben maradni. | De itt? Akár száz vég selyemre | való is megterem a földeken, a I tőkéken egy nyáron. Lajcsiék- I nak telik a lagzira is. ők áll- ! iák — Juliskáék talán évekig é adósak maradtak volna költsé- ! geivel — s a saját bortól zeng é is a: = — Lakodalom van a mi ut| cánkban ... = — Az van. Ugye szép? Emlékezni fogunk rá mindig — suttogja Lajos, márvány arccal ülő asszonyának. — No, mi bajod? ... Énekeli te is ... Ne ülj itt. mint egy megijedt gyerek. ... Hallod? Félsz, vagy mi van veled? Ne törődj semmivel.. Itt vagyok melletted ... Nem hagylak ... Nem engedlek bántani ... Eddig sem hagytalak... Eddig sem. Pedig bántották, éppen eleget a lányt. — Mit akarsz? Megőrültél — szidta még egy hete is az apja. — Semmije sincs ... — Nem én vagyok az első. aki azért nősülök, mert szeretek egy lányt. Én Juliskát akarom feleségül, nem azt, amije van — vágott vissza. — De miből éltek? Hogyan gyarapodtok? Az enyémből? Amit kuporgattam? — Van apámnak elég. Abból jut nekünk is, egyedül már úgysem győzi. Idejövünk lakni, itt dolgozunk magával együtt... — Azt nem! — ordította el magát az öreg, de úgy, hogy a konyhaszekrény üvegje is bele- rezdült. Aztán egy perc múlva, mint aki hangiát vesztette az előbbi kiáltástól, szinte suttogva tette hozzá: — Különben, mit bánom én, fiam... Te tudod ... Én úgysem élek tovább, mint a te lakodalmad. Mi volt ez? Mit akart jelenteni? S mindaz, ami azóta is történt? Az addigi ellenállás után a mai napig a készség a nagy készülődésben, a disznóölésben, borjúvágásban, a borospince kulcsainak átadásában, a jövendő szobájuk rendbehozásában? Mi ez? Űristen! Itt még gondolkodni sem lehet egy percre, mert úgy bőg. harsog, repeszti a sátor ponyváját a dal: — Lakodalom van a mi utcánkban ... De még milyen! Olyan, amilyet régen látott az a Bükk aljában meghúzódó kis falu. Mindenki dalol, vörös a bortól, a nagy. énekes erőlködéstől. Az örömapa is. Énekel. Szorítja poharát erősen, hogy a vékony üveg majd összeroppan markában, s dalol. De szeme merev. Egy pontra szegeződött. A fiatalokra. Fiára. Le nem veszi róla pillantását, mintha mondani akarna valamit így mesz- sziről, szavak nélkül. Nem házigazda, nem vendéglátó már, csak olyan, mint a többi, itt mulató ember. Talán látja, de nem veszi tudomásul, mint a legtöbb asszony, s férfi, hogy Bercit az asztal alsó végén ülő vendégek egyike kivon- szolia a sátorból. Ki törődik ezzel? Biztos az előbbi muzsikaszó félbeszakítása miatt van elintéznivalójuk Kit érdekel? Mulatni kell most. nem békítgetni két beszeszelt kakast. Mulatnak a nagy sátorban— ketten meg ölre mennek kint az udvaron. Az egyik megsértődött a cigány miatt, a másik meg nem hagyja magát s egyszerre — észre sem veszik — bicska kerül a kézbe. — Nem hagytál mulatni, te? — sziszeg Bercire ellenfele s mire két. hátrább dolgát végző fiatal férfi odasiet, a hetyke legény számára, aki az előbb még oly harciasán vágott vissza, már véget ért a lakodalom. Melléből, mint a szökőár, freccsen ki a vér a Hold felé, aztán cseppenként hull le ruhájára, fehér ingére, a vakító hóra. Benn a sátorban olyan mindenki, mint a jégcsap. A kiáltás még mindig ott liheg a levegőben: — Megszúrták a Bercit... Néhányan, a józanabbak, kirohannak. Nézni, segíteni, káromkodni, szaladni a mentőknek telefonálni. A többi meg a pohárért mozdítja a kezét újra. Aztán Lajos apja — éppen ő?, de akkor ezen senki sem csodálkozott —- valami veszedelmes hangon újra kezdi: — Lakodalom van a mi utcánkban... S észre sem veszik, mikor jön a mentő, azt sem, amikór valaki a nagy zsivajban cérna- szál vékonynak tűnő hangon elmondja: — Alighanem a szíve is megsérült. Nagyon súlyos... Hajnalig nem mozdul senki a rakott asztaltól, mégha ennél nagyobb lenne is a tragédia. Addig esznek, isznak önfeledten a sógorok, komák, barátok, pajtások az egész koszorú, és hunyorgó szemmel nézegetik a fiatalokat. Sugdosnak egymásnak, rájuk tekintve. apró malacságokat, és mindegyik után akkorát nevetnek, hogy kivillan minden foguk. De végre valaki feláll. — Menni kéne — szól rekedten s koccannak a búcsúpoharak. Legtöbben a fiatal pár első éjszakáira gondolnak, s kajánul nevetve, mámoros, fantáziadús fejjel újra szól a már únásig fújt nóta: — Lakodalom van a... A fiatalok is nevetnek. Szeretnék már bezárni a kaput az utolsó távozó után, aztán ösz- szebújni a meleg szobában. De először még az örömapával kell beszélni. Intézkedjék egy-két dologban. Szólítják. — Apám... . A lakásból semmi válasz. * — Apám... Csönd van a pincében is. — Merre lehet...? ... Az istállóban találták meg. Már semmi élet nem volt benne. Teste vigasztalanul csüngött le a kötélről. — Felakasztotta magát... — sikoltott az asszonyka, borzadva a látványtól. — Azt mondta: úgysem élek tovább, mint a te lakodalmad — motyogta Lajos. Valami úgy ordított benne, hogy majd szétvetette. Miért, miért... miért...? Az asszonyka, az első hatás után, már csak csendesen sír- dogált mellette. — Nem bírta elviselni, hogy semmit sem hozok ebbe a házasságba. hanem inkább meg kell azt is osztania, amit eddig összekuporgatott — hüp- pögte szánalmasan. Férje képtelen volt kinyögni azt a szót, hogy: nem. Miért is hazudna most már? Meghalt az apja. A föld miatt? Az ő lakodalma végén... Pedig élhetett volna továbbra is érte. de nem úgy, mint eddig, talán okosabban. Mint ahogy mások.« Téli éjszakában Recseg a hó, Amerre járok száraz Ágaikat nyújtják a Fák. Szürke éjszaka alszik: Rongyos felhőkbe bújt A hold. És én nézem a házait, A Házat, ahol élsz, Hová bementél-előbb, Két hideg szóval, mit Nekem dobtál, s aztán Elhúztad a szád. 5 ■. S én maradtam, Talán mosolyogtam.- Aztán megreccsent a hó, Imbolyogva léptem, Hogy hová, nem is néztem, Nem figyeltem, Nem volt célom Hová menjek, Miért menjek, De jólesett, hogy szembevágott A hideg szél, s ez melegebb volt. Mint a szavad, Mint bármi más, mit tőled Kaptam. Most visszanézek, ott világít Még az ablak, ott lehetsz te, Ott mögötte. Megállók, majd vissza, vissza S közelebbről látom újra Már a Házat. Kihunyt már a lámpa. Haza kell már mennem. Recseg a hó, Amerre járok száraz Agaikat nyújtják a Fák. Szürke éjszaka alszik. Rongyos felhőkbe bújt A hold. És én nézem a házat, A Házat, ahol élsz, Hová bementél-előbb, Két hideg szóval, mit Nekem dobtál, s aztán Elhúztad a szád.:: S most aludj, aludj, Jó éjszakát. FARKÁS ANDRÁS versei: A parkban Mikor fázós örökrezöld fenyők Hógallérral VáUuk takarják, S köszöntenek minden járókelőt, Ügy, mint az erdő tárja karját, Az újév itt, csalárd nézése rőt, Reménye szökken innen-arrább. Csodás táncot repít szemed előtt, öleni-hívni is akarnád, Aztán már bősz farsang is hízeleg, S mire a rügy fakad szívekben, Reményed vágya, ez a rengeteg, Tetté érik, mint telhetetlen Világokat megejtő, tarka élet, Amely gond s tett és egyre éled. A képben hordja... A bányász kérges jobb kezével Ceruzát fog s nagyolva rajzol Virágos ágat a tavaszból, Mintha az alvót költené fel, Pedig csak tél van, csendes éjjel. Nem napból élünk, csak panaszból. Széltorlaszokból bús vigasz szól És minden malik szerteszéjjeL A bányász rajzol, fürge jobbja A tűnt tavaszt talán dadogja. De ami benne fény s reménység, A képben hordja szívverését, És nem néz hátra, nem semerre, Minthogyha a téllel perelne. PAPP NÁNDOR: Duzzogás Rám hullt keményen, mint a zöld gyümölcs, A gondolat-fán meg nem ért szavad. Sértett önérzet pulyka-toüait Borzolja bennem még az indulat. Harag feszít most szűk kis perceket. Kiűz belőlük mindent, ami szép, s makacs agyam megszőtte gondosan az elégtétel durva szövetét. De amikor lámpát gyújt az alkony, s a teknő felett meglátom arcodat, szappanbuborék lesz duzzogásom, és elszáll, mint egy üres gondolát.
