Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

4

NEPOJSAo

1959. december % szerda

Sz. Hruscsov beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt

VII. kongresszusán

(Folytatás a 3. oldalról.) leszámoljanak a munkásosztály ellenségeivel, az ellen- forradalommal és rávezessék a népet a helyes útra. És a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommunistákat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, amelynek vezetését a nehéz időben bátor és állhatatos kommunisták. Kádár János, Münnich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták, akik őket követték.

(Hosszantartó, nagy taps,) Elvtársak! Más szocialista országokban is előadódhattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után bizonyos pártok, közöttük a mi pártunk is, bizonyos nehézségekkel találkozott, bizonyos lázas tüneteket mutatott. De minden a szervezet erejétől, attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek.

A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőnek mutatott példát a személyi kultuszból származó összes hibák bátor és éles elítélésére.

Ez helyes is, bár egyesek azt mondták, hogy a szocialista országok társadalmi életében jelentkezett bizonyos bonyodalmak pártunk XX. kongresz- szusától erednek, hogy nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést. •

Nem. elvtársak, ezt így kellett t^nni. Meg kellett tisztulni és meg kellett szabadulni minden lerakódástól. Ahogyan egy művésznek el kell tüntetni a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében ragyoghasson, ugyanúgy nekünk is el kellett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmus íeninizmus igazi arcát. , Ismét hangsúlyozom, különböző mértékben mindegyik párt átélte ezt a lázas állapotot, de a láz után szervezetünk még erősebb lett és még magabiztosabban haladunk a Marx, Engels, Lenin mutatta úton, megyünk előre, a kommunista társadalom felépítése felé. (Lelkes, nagy taps.)

Nem akarok még egyszer visszatérni a magyarországi eseményekre, nem akarok a múlton rágódni, de meg kell mondanom, hogy a magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságainak nemcsak helyi, nemcsak magyar jelentősége van. E tanulságokat nem hagyhatják figyelmen kívül a többi kommunista és munkáspártok sem.

A magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára.

Pártunk XX. kongresszusa helyesen bírálta J. V. Sztálinnak azt a hibás tételét, hogy amint növekszenek a szocialista építés sikerei, éleződik az osztályharc. E tétel bírálata azonban távolról sem jelenti, hogy tagadnánk az osztályharc szükségszerűségét a szocializmus építésének korszakában.

A Szov jetunió és a népi demokratikus országok szocialista építésének tapasztalatai meggyőzően megerősítették azt a széleskörűen ismert lenini tételt, amely szerint a proletariátus diktatúrájában nem szűnik meg az osztályharc, < hanem csupán más tormákat ölt.

Ezen túlmenően egészen nyilvánvaló, hogy a proletariátus diktatúrájának erősödése és a szocialista építés sikerei szakadatlan változást eredményeznek az osztály-erőviszonyokban a szocializmus javára, csökken az ellenséges osztályok maradványainak ellenálló ereje. Ez volt az osztályharc fejlődésének általános tendenciája azokban az országokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek.

A fejlődés azonban nem halad egyenes vonalban, a szocializmus építésének időszakában az osztályharc a belső és külső körülmények ilyen vagy olyan változásai folytán, egyes időszakokban erősödhet és a fegyveres összeütközésig menő legélesebb formákat is öltheti,

amint ez 1956-ban Magyarországon is történt. Ügyünk

Szempontjából hiba lenne megfeledkezni a magyarországi ellenforradalmi lázadásnak erről a fontos tanulságáról.

A szocializmus ellenségei most sem mondanak le a szocialista tábor szétzúzására irányuló terveikről és természetszerűleg a gyenge láncszemeket keresik ebben a táborban. Szeretnének egyenként leszámolni a szocialista országokkal. Figyelnünk kell erre a veszélyre, mert ez nem alaptalan, és mindent el kell követnünk, hogy ellenségeink reménykedését kioltsuk, hogy az ilyesféle reményeket meghiúsítsuk. Ezekben a gálád tervekben az imperialista törekvések és remények szövetségese csak ostobaság lehet.

Ha elbizakodunk, ha vezetésünkben hibákat követünk el. ha eltorzítjuk a marxizmus—Íeninizmus nak a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló tanítását, a kommunizmus ellenségei kihasználhatják ezeket a hibákat, amint az 1956-ban történt.

Most külön-külön, mindegyik szocialista ország és az egész szocialista tábor olyan hatalmas, hogy erőnk leküzdhetetlen. De még egyszer hangsúlyozni kell, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka módszereit alkalmazni mindegyik országon belül, nem próbálja az egyik szocialista országot szembeállítani a másikkal, hogy ezzel gyengítse a szocializmus erejét. Tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista országok szembeállítására, a testvéri, baráti kapcsolataik megiazítására irányuló törekvés az ellenfelünk által vezetett oszíályharc egyik formája. Ezért jelentik a proletár internacionalizmus megdönthetetlen elvei a nemzetközi kommunista mozgalom legfőbb, mellőzhetetlen törvényét.

A szocialista rendszer nagy előnyeinek ésszerű felhasználásával, a szocialista világtábor sokoldalú erősítésével következetesen, alkotó szellemben kell megvalósítanunk a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló lenini tanítást, a Íeninizmus mestereinek kell lennünk, nem szabad lemaradni és nem szabad előrefutni, hogy egy hasonlattal éljek: egymáshoz kell igazítanunk óráinkat. Ha egyik vagy másik ország vezetősége elbizakodik, ez csak Sk ellenség malmára hajthatja a vizet. Ebben az esetben maguk a szocialista országok, maga a vezetőség fog segíteni ellenségeteknek, a szocializmus ellen, a kommunizmus ellen folytatott harcában. Ezt pedig nem engedhetjük meg.

A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és valamennyi szocialista ország szocialista építésének tapasztalatai arra tanítanak, hogy eredményeink annál nagyobbak és annál szilárdabbak. minél aktívabbak a dolgozó tömegek,

I minél teljesebben figyelembe veszik alapvető létérdekeiket, minél nagyobb érvényesülési lehetőség nyílik a nép alkotó kezdeményezőkészsége előtt. A szocialista országok tervgazdálkodása, a kölcsönös segítség és a gazdasági építés gyakorlati tapasztalatainak kicserélése meggyorsítja előrehaladásunkat a nagy cél felé. A szocialista gazdasági élet fellendítése szempontjából óriási jelentőségű az anyagi érdekeltség lenini elve. A leniniz- mus^ azt tanítja és a szocialista építés gyakorlata megerősíti, hogy a dolgozóknak, munkájúik eredményéhez fűződő anyagi érdekeltsége nélkül, nem lehet felemelni az ország termelőerőit, szocialista gazdaságot teremteni és elvezetni az emberek tízmillióit a kommunizmushoz.

Az önök pártja Központi Bizottságának beszámolója meghatározza a, fő feladatokat az ország szocialista gazdaságának fejlesztésében, kijelöli a népgazdasági tervek sikeres teljesítésének, a népjólét további fokozásának útjait,

Őszinte szívvel kívánjuk az önök pártjának, az egész magyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság történelmi feladatánál? megoldásában, a szocializmus építésének befejezésében. (Nagy taps.)

Elvtársak! Korunk legfontosabb és legégetőbb kérdése, az egyszerű emberek százmillióit foglalkoztato kérdés, a nemzetközi feszültség enyhítése, a háború elhárítása, a tartós és szilárd béke megteremtése a Földön.

Felesleges volna itt azokról a nagy erőfeszítésekről beszélnem. amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista orszás az egyetemes biztonság biztosítása érdekében tett. Ez mindenki előtt jól ismert. Megelégedéssel állapíthatom meg. hogy 'erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. A Szovjetunió lépései az általunk előterjesztett általános és teljes leszerelési program, valamint az Egyesült Államokban tett látogatásom, Eisenhowerral, az Egyesült Államok elnökével folytatott megbeszéléseim a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését eredményezték. Ez azonban csak a kezdet. Sok még az olyan erő, amely minden eszközzel megkísérli megállítani a nemzetközi feszültség kezdeti enyhülését és fenntartani a hidegháborús hadiállapotot.

A burzsoá sajtóban nem kevés koholmány jelenik meg külpolitikánkról. Egyesek azt állítják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország azért híve minden kérdés békés megoldásának, és azért javasol általános leszerelést, mert gyenge és fél a kapitalista világ katonai erejétől. Mások azt hangoztatják, hogy a mi békeharcunk sem nem több, sem nem kevesebb, mint manőver, taktikai fogás, hogy valójában fegyveres erővel akarjuk az egész világon terjeszteni a szocialista rendet. Az imperialisták oly módon igyekeznek befeketíteni békeszerető külpolitikánkat, hogy különböző koholmányokban titkos indítékokat és célkitűzéseket tulajdonítanak e politkának.

A bebizonyíthatatlant azonban nem lehet bebizonyítani. Nekünk nem kell titkolnunk céljainkat. Ezekről a kommunisták már több mint száz évvel ezelőtt nyiitan beszéltek a híres Kommunista Kiáltványban.

Mj kommunisták, soha nem titkoltuk és nem titkoljuk, hogy olyan társadalmi berendezkedés meggyőződéses hívei ég aktív harcosai vagyunk, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat, egyik nép nem nyomhat el másikat, ahol minden ember és minden nép számára biztosítva van a szabadság és a boldogság. Ép- j pen ezért a kommunisták a háború legkövetkezetesebb ellenségei.

A szocialista országoknak i semmiféle indító okuk nincs háborúk kirobbantására, arra, hogy eszméiket fegyveres erővel terjesszék.

Békés együttélési politikánk világos és érthető. A békés együttélésért, a tartós és szilárd békéért folytatott harcunk szét- téphetetlenül összefügg (a szocializmus nagy vívmányainak védelmével.

Mi azt akartuk és azt akarjuk, hogy az’ államok egymás közti viszonyábau jelentkező összes vitás vagy megoldatlan kérdéseket békés úton, tárgyalások útján rendezzék.

Olyan utakat kerestünk, és keresünk továbbra is, amelyek a vitás kérdések megoldása vonatkozásában elfogadhatóak mind a kapitalista, mind a szocialista államok számára, hogy megakadályozzuk a háború kitörését. Természetesen azonban soha nem engedünk eszméinken alapuló elveinkből. Kérlelhetetlenül harcolunk és fogunk harcolni a marxista— leninista ideológiáért, a kommunizmus magasrendű eszményeméi? diadaláért. (Nagy taps.)

Ellenségeink az ún. kommunista veszélyről rikácsolnak. De mutassanak nekünk az- egész 'földkerekségen akár csak egy kommunistát is, aki háborúra uszított volna, amint ezt Nyugaton mértéktelenül harciaskedvű tábornokok, sőt államférfiak teszik, akik azt sürgetik, hogy zuhogjon a Szovjetunióra és a szocialista tábor többi országára az atom- és hidrogénfegyverek halálthozó terhe. Egyetlen kommunista, párt — ha valóban kommunista párt —, soha sehol nem jelentett és jelenthetett ki olyasmit. hogy célját háborúk ki- robbantása útján szándékozik elérni.

A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának tekinti a harcot a tartós és szilárd békéért. A kommunista pártok a békéért küzdő összes haladó erők élcsapatában haladnak.

Minden nép békét akar, harcol a békéért. A békemozgalom _mq nagy erő, korunk legátfogóbb, legnagyobb tömegeket egyesítő mozgalma, amely politikai nézetektől és meggyőződéstől függetlenül, az emberek százmillióit tömöríti soraiban. Felbecsülhetetlen e mozgalom jelentősége és szerepe. Az imperialista reakció, amely megrémült a békemozgalom növekedése láttán, minden eszközzel csökkenteni igyekszik a mozgalom erejét. Az imperializmus ügynöksége e célból a legkülönbözőbb fogásokhoz. folyamodik, igyekszik a pesszimizmusnak és a békeharc kilátástalanságá- nak hangulatát beoltani a tömegekbe. •

Felteszik például azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszhatna«: a kapitalista országok néptömegei a béke- harobam, ha ezekben az országokban nem a népek döntenek a háború és a béke kér- désében, hanem a kizsákma- nyoló osztályok érdekeit képviselő kormányok? Természetesen helytelen dolog lenne tagadni, hogy a reakciós erők a népek akarata ellenére kirobbanthatnak és nem egyszer ki is robbantották már a háborúkat Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt. hogy a hábo- rűellenes harc valami értelmetlen és reménytelen dolog. Az ilyesféle fatalista nézeteknek, amelyek passzivitásra kárhoztatják a tömegeket, semmi közük sincs a marxizmus leninizmushoz.

A nemzetközi munkásmozgalomnak megszületése pillanatától fogva elidegeníthetetlen vonása volt az, hogy következetesen harcolt és harcol az igazságtalan, hódító háborúk ellen.

Ez a harc nem volt eredménytelen, meghozta a maga gyümölcseit Elégséges emlékeztetni arra. hogy a világ első szocialista állama ellen indított külföldi katonai intervenció felrázta minden ország munkásainak osztályöntudatát és a világ munkásai megmozdultak ,.E1 a kezekkel a szovjet Oroszországtól!” jelszóval. Ez a megmozdulás betöltötte szerepét.

Vlagyimir Iljics Lenin mondotta: „Mihelyt a nemzetközi burzsoázia feltámad ellenünk saját munkásai fogják le kezét. A munkásosztálynak és más társadalmi erőknek az imperialista háborúk ellen vívott harca nem egy ízben komoly akadaly- nak bizonyult az agresszorok háborús kalandjainak.” összehasonlíthatatlanul megnőtt annak a harcnak jelentősége, amelyet a hatalmas néptömegek a békéért és a biztonságért folytatnak.

Mi továbbra is következetesen fogunk harcolni a békés együttélésért, a teljes leszerelésért, az egyetemes biztonságért. Reméljük, hogy az ezután következő legmagasabb szintű találkozók újabb lépést jelentenek majd ezen aa úton. Vannak, akik még mindig a hidegháború lángját próbálják szítani, és „az erő pozíciójából“ szándékoznak cselekedni. Ami ezeket illeti, még egyszer kijelenthetjük, a bunkósbot nem segít rajtuk. Mint ismeretes. minden botnak két vége van. Ha botot emelnek a szocialista országokra, a hot másik vége azok fejére üt, akik vele hadonásznak. (Nagy taps.) •

Sajátos időszak ,van. amikor az ősz utolsó napjai után beköszönt a tél, viszont a politikai életben nyilvánvaló felmelegedés érezhető. Ez még nem meleg, még nem a tavasz, dé a felmelegedés jelei érezhetőek. És az agresszív erők nagyon nyugtalanok emiatt, mindent megtesznek, hogy csökkentsék a hőmérsékletet, erősítsék a fagyot.

Ez év koratavaszán hasznos találkozónk volt Macmillan úrral. Anglia miniszterelnökével. Ez a találkozás sajátos módon elindította a felmelegedést a nemzetközi légkörben. Nemrégiben találkoztam Eisenhower úrral, az Egyesült Államok elnökével. Ez a találkozó a meleg amerikai ősz napjaiban zajlott le és azt mondhatnám, hogy melegen elbeszélgettünk.

Mi a Szovjetunióban úgy

véljük * — és mások is

egyetértenek velünk —,

hogy mostanában’ enyhült a nemzetközi feszültség.

Mindenesetre jószándékkal, azzal az óhajjal megyünk az ilyen találkozókra, hogy megvitassuk a megoldásra megérett kérdéseket, hogy helyes, kölcsöne® megértésre jussunk, és ami a legfőbb, megtaláljuk az ésszerű megegyezést a béke megszilárdítása érdekében.

De Gaulle tábornok. Franciaország elnöke meghívására a jövő év márciusában sor Kerül a franciaországi találkozóra. A külföldi sajtóban most itt-ott jelentkeznek olyan hangok, hogy mi elvetettül? a kormányfői értekezlet közeljövőben való összehívásának gondolatát. Az ilyen állítások nem felelnek meg a valóságnak.

Mi mindig azt váltottuk, hogy a kormányfői találkozók hasznosak, és hogy minél előbb megszervezik ezeket a találkozókat, annál jobb. De ez a mi álláspontunk. Más tárgyaló felek, akiknek részt kel] ven- niök ezen a találkozón, bizonyos mértékig más véleményt vallanak.

Nekünk természetesen- nem kell Csehov Három nővérének főszereplőihez hasonlóan viselkednünk. akik bármilyen áron szerettek volna eljutni Moszkvába. Mi már régen megmondtuk, hogy a kormányfői értekezlet összeülhet Genfben. vagy bármely más helyen. Mi akarjuk ezt a találkozót, de azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, hasznot hozzon a népeknek.

Ésszerűen kell megközelítenünk azonban az értekezlet összehívásának kérdését, és figyelembe kell vennünk a többi tárgyaló fél óhaját is, számolnunk? kell velük. A szovjet kormány kész erre a találkozóra abban az időpontban, és azon a helyen, amely mindegyik részvevőnek megfelel.

Az, hogy De Gaulle elnökkel való találkozóm időpontja március 15, egyáltalán nem jelenti, hogy a kormányfői találkozóra nem kerülhet sor e találkozó előtt. A kormányfői találkozó összeülhetne francia- országi utazásom előtt is, de De Gaulle tábornok a kormányfői értekezlet előtt akar eszmecserét folytatni velem. Ez az óhaja nem alaptalan. Mi megértjük ezt és kellő figyelmet tanúsítunk. kívánságai iránt. Ez talán előmozdítja a kormányfői értekezleten a jobb kölcsönös megértést.

Minden lehetőséget fel kell kutatnunk, hogy a vitás kérdéseket ésszerű alapon oldjuk meg és ezért számolni kell tárgyalófeleink kívánságaival.

Mindent megteszünk, hogy meggyorsítsuk a hidegháború jegének olvadását. A _ nemzetközi helyzetben most világosan jelentkezik két irányzat: egyfelől nemcsak a népek, hanem sok államférfi és politikus is elismeri a hidegháború megszüntetésének szükségességét másfelől, megfigyelhető a nyugati hatalmak bizonyos köreinek az a törekvése, hogy megállítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének megindult folyamatát és fenntartsák a hú degháborús állapotot.

Erről tanúskodnak például olyan tények, mint az a kísérlet, hogy újból az Egyesült Nemzetei? Szervezete elé vigyék megvitatás végett az úgynevezett magyar kérdést.

Kinek van szüksége erre a provokációs kérdésre? Vajon azok, akik ezt a kérdést felvetik, valóban azt hiszik, hogy e kérdésnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében való megvitatásával el lehet érni Magyarországon a szocialista vívmányok megszüntetését és a Horthy-rendszer visszaállítását?

Ügy gondolom hogy a nyugati hatalmaknak azok a képviselői, akik felvetik ezt a kérdést, maguk sem hisznek javaslataik ésszerűségében. Akik ilyesféle kérdésekkel hozakodnak elő, a régi, elavult szellemhez ragaszkodnak. De minél hamarabb megértik az ilyen politikusok, hogy kivén- hedt lóra rakták a tétet, annál gyorsabban megszűnik a feszültség és ez elősegíti majd a jobb kölcsönös megértést, a béke megszilárdulását. (Nagy taps.)

Bizonyos nyugati politikusok megsiratják a magyarországi ellenforradalom leverését. De csak sírjon az ellenség, hullassa könnyeit a reakció képviselőinek maroknyi csoportjáért. Ettől még diadalmaskodik a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az egész dolgozó magyar nép, amely megerősítette szocialista vívmányait. Mi pedig örülünk és lelkesen tapsolunk ezeknek a sikerekneík. (Lelkes, nagy taps.)

Elvtársak! Most minden reálisan gondolkozó politikus elismeri, hogy mérséklődött a nemzetközi feszültség.

Minden politikusnak és

minden országnak továbbra is azon kell munkálkodnia, hogy javuljon a nemzetközi helyzet, megszűnjék a feszültség.

Ki kell bontani a csomókat, el kell távolítani az útból azokat a torlaszokat, amelyek a hidegháború következtében képződtek, és amelyek gátolják a nemzetközi helyzet normalizálását.

Az egyik rendellenes jelenség az európai helyzet. Európában, összevontan, megtalálhatók mindkét tábor, — a kapitalista és a szocialista- tábor csapatai. Itt, Európában, mindennél inkább gondoskodni kell a rendezésről, mindazoknak, akiknek érdekük fűződik a békéhez, akik valóban meg akarják javítani az államok közötti viszonyt. Ismeretes a Nyugat-Berlinben kialakult rendellenes helyzet., Különböző a felfogásunk a berlini zsákutcából kivezető utal? tekintetében, de azt, hogy a berlini helyzet rendellenes, minden állam elismeri, kivéve egyetlen államot és egyetlen politikust — Nyugat-Németországot és Adenauer urat, Nyugat-Né- metország kancellárját. A kancellár különösen aktívan ténykedik Nyugat-Berlin kérdésében, bár, mint ismeretes, semmiféle jogalapja nincs ahhoz, hogy beavatkozzék ennek a városnak az ügyeibe.

A kancellár úr beszédeiben azt hangoztatja, hogy a kormányfői találkozón megoldandó legfőbb kérdés a leszerelés kérdése. Teljes mértékben egyetértek a kancellár úrral. Valóban, a leszerelés fő kérdés, amelynek óriási nemzetközi jelentősége van, mert a leszereléshez a szó szorft értelmében minden országnak, az egész emberiségnek érdeke fűződik. Örömmel nyugtázom. hogy Adenauer kancellár ezt most megértette. Ha azonban a kancellár nem sajnálná a fáradságot és tanulmányozná az 1955-ben Genfben kifejtett álláspontunkat, meggyőződnél? arról, hogy éppen a szovjet küldöttség vetette fel a leszerelés kérdését, mint fő kérdést.

Igaz, akkor ránk kényszerítettek — elsősorban Adenauer1 kance’lár a maga szövetségesein. keresztül — egy másik .fő kérdést” - a német kérdést. (Folytatás az 5. oldalon.)