Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
2 nepűjsag 1959. december 2., szer«» Folytatja tanácskozását as MSZMP VII• kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) a munkások teljesítménye, mint a Pápai Textilgyárban. A pamutszövödékben a gépparknak mindössze öt százaléka automatikus szövőgép, pedig az automatikus szövőgépekkel lényegesen emelhető a termelékenység. Ezért előirányoztuk, hogy a pamutszövödékben 35—40 százalékra emeljük az automatizálást. A szövőgép- gyártásnál szintén automata- és félautomata gépek beállításával korszerűsíthetjük a műszaki színvonalat. Egyes munkafolyamatok elvégzéséhez például most 14 nap keil, a modem eljárással pedig mindössze két nap. Az élelmiszeripar termelését szintén korszerű gépek és gépsorok, félautomata- és auto- matagépek beállításával és a technológiai folyamatok korszerűsítésével emeljük. Bővítjük a raktárakat és a hűtőházakat is. A Központi Bizottság és a kormány által már elfogadott 15 éves lakásépítési terv megvalósítása különösen indokolttá teszi az építő- és építőanyagipar gyors fejlesztését, az úgynevezett szakipari munkák gépesítését. a korszerűbb építőanyagok alkalmazását, az építési idő rövidítését. A közlekedés területén elsősorban a vasúti közlekedésben kell számottevően előre haladnunk. Az áruszállítás a háború előtti színvonalhoz képest háromszorosra növekedett, ezzel szemben a mozdonypark csupán 27 százalékkal, s a mozdonyok fele negyven évnél idősebb. Ezért mintegy 100— 110 villamosmozdonyt és 380— 400 diesel-mozdonyt kell forgalomba állítanunk az ötéves terv idején. Korszerűsítenünk kell a vasúti pályát is, úthálózatunkat is. A pormentes burkolatú utak hosszát a jelenlegi 6400 kilométerről legalább 13 ezer kilométerre kell növelni. Termelő beruházásainkat is a műszaki színvonal emelésének szem előtt tartásával kell megvalósítanunk — hangsúlyozta a beszámolónak a beruházásokról szóló fejezete. A nemzeti jövedelemnek a felhalmozásra fordított hányada nálunk 1954—56 között jóval kisebb volt, mint a szocialista országokban. 1957—1958-ban még tovább csökkent. Az idén és jövőre már megközelíti a szocialista országokban szokásos mértéket. Az ötéves terv időszakában még valamelyest növelnünk kell a felhalmozás részarányát, hogy meggyorsíthassuk népgazdaságunk fejlődését. A korábbi gazdaságpolitika egyik hibája abban mutatkozott meg, hogy rendkívül alacsony volt a beruházások hatékonysága. Az ötéves terv éveiben az' állami beruházások 74 százalékát közvetlenül a termelés céljaira fordítjuk, s a termelő beruházások mintegy 42—43 százaléka a gépparkot korszerűsíti. Az előirányzott fejlődés jelentős — hiszen 1950—1956 között csupán 27,9 százalék volt a gépi beruházás aránya, de még mindig nem kielégítő, nálunk még mindig kisebb lesz a gépi beruházás hányada, mint a szocialista országok, nagy részében, vagy néhány iparilag fejlett tőkés országban. Olyan gépeket és berendezéseket állítunk a termelésbe, amelyek korszerűek és magas termelékenységet biztosítanak. Az új, vagy újjáalakított üzemeinkben a legfejlettebb módszerekkel szervezzük meg a munkát. Behozatalunk is tükrözi a műszaki fejlesztés követelményeit: 1955-höz képest 1959-re több mint megkétszereztük a gépek és finom- mechanikai termékek behozatalát, — 1965-re további 60 (rsázalékkal emeljük. A beruházásokra fordítható összeg korlátozottsága miatt erőinket néhány területre kell összpontosítani. Ha nem így tennénk, ha ismét túl sok beruházást kezdenénk meg, nem jutna erő befejezésükre és hosszú időre csak feleslegesen kötnénk le a népgazdaság erőit. Ez csökkentené a fejlődés ütemét és végső soron az életszínvonal rovására menne. Inkább kevesebb fel adatot tűzzünk magunk elé, s ezeket minél gyorsabban oldjuk meg. Részben a beruházásokkal függ össze az ipar területi megoszlása is. Célszerű nagyobb erőfeszítéseket tenni a vidéki iparfejlesztés meggyorsítására, mert ez csökkenti a szállítási gondokat, Budapest túlnépesedését is. Bár 1949—1956. közötf 87 új gyár épült vidéken — köztük olyan hatalmas üzemek, mint a Dunai Vasmű, Kazincbarcika, vagy a Debreceni Csapágygyár — az ipar túlsúlya mégis Budapesten maradt. „ Az irányelvek közzététele óta* tovább foglalkoztunk ezzel és úgy látjuk, valamivel gyorsabb ütemben mehetünk előre a vidék iparának fejlesztésében. Következetesebben kell végrehajtani azoknak a budapesti ipari üzemeknek vidékre I telepítését, amelyeknek itteni) fejlesztését semmi sem indokolja. Tudvalevő, hogy például a húsipar, a tejipar, általában az élelmiszeripar „alapanyagát” nem Budapesten „állítják elő”. A vidéki ipartelepítés gazdaságossága legtöbb esetben az ott található, illetve előállítható alapanyagok révén — vitán felül áll. Mégis igen sok a huzavona. Miért? Nem nehéz kitalálni. Nagyon sok, magát hazafinak, vagy éppen kommunistának valló ember van m£g,. akinek első gondolata nem a népgazdaság érdeke, hanem a pillanatnyi személyes kényelme. Ismételten felhívjuk tehát tervezőink, minisztériumi vezetőink, szakembereink figyelmét arra. hogy a párt a népgazdaság további egészséges fejlődése érdekében fontosnak tartja a vidék iparosítását. A párt elvárja, hogy jelentőségének megfelelően foglalkozzanak ezzel. Az automatizálásról beszélt ezután Fock J-nő. Az automatizálás az iparilag fejlett országokban, így a Szovjetunióban is a műszáki fejlesztés legfontosabb eszköze. Második ötéves tervünkben még nem jelölhetjük fő feladatként az automatizálás széleskörű elterjesztését, mert ez meghaladná erőnket, de nyilvánvaló, hogy a mostani állapothoz képest számottevően előre haladhatunk; Fel kell készülnünk arra, hogy a harmadik ötéves tervben éppen az automatizálás széleskörű felhasználásával érjünk el ugrásszerű előrehaladást a műszaki fejlesztésben. Műszaki szakembereinktől és tudomfciyos dolgozóinktól azt várjuk, hogy tárják fel iparunk rejtett tartalékait. Az üzemekben és a tervező- intézetekben dolgozó műszaki szakemberek — különösen az elmúlt három évben — számtalan tanúbizonyságát adták, hogy élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk nyújt alkotóvágyuk kiteljesedéséhez. Éveken keresztül vitáztak arról, hogy Magyarországon „túltermelés” van műszaki és egyéb értelmiségiekből. Ez az ostoba kérdés már a múlté. Ma az értelmiségiek világosan látják, hogy az elvégzendő nagy feladatokhoz nem sok, hanem inkább kevés a képzett értelmiségiek száma. Látják a népgazdaság fejlődésének távlatait, biztosítottnak látják tehát saját jövőjüket is. Pártunk megbecsüli a műszaki szakemberek tudását, a szocializmus építésében kifejtett munkásságukat. Azt kéri tőlük, hogy miközben az új, korszerű technika megvalósításáért dolgoznak, soha ne feledkezzenek meg azoknak az embereknek a neveléséről, akiknek feladata a. magasabb termelési eredmények elérése az új technika segítségével. A műszaki dolgozók a fizikai dolgozókkal szorosan eggyéfórrva, őket tanítva és tőlük tanulva, az eddigieknél is nagyobb eredmények elérésére lesznek képesek. A műszaki színvonal emelésének egyik fontos tényezője a dolgozók aktivitása az újítómozgalomban. A gazdasági vezetők becsüljék és tiszteljék a dolgozók ilyen irányú önkéntes kezdeményezéseit. Fock Jenő ezután a szocialista tábor országainak mind szélesebbkor:! együttműködéséről beszélt, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának eredményes munkáját hangsúlyozta. Ez ' az együttműködés egyre gazdagodik, mindinkább kibontakoznak az eredmények, s ennek igen nagy szerepe van műszaki színvonalunk emelésében. Ma már mind széle- sebbkörű a gyártási eljárások, a műszaki és tudományos tapasztalatok cseréje, a kutató és tudományos intézetek együttműködése. Mindezeken túl — és ez a legfontosabb — egyre fokozódik a termelőeszközök, berendezések és komplett gyárak kölcsönös szállítása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség TanácsánaK mind eredményesebb munkája, a szocialista tábor országainak kiterjedt gazdasági együttműködése nagy biztonságot ad a népgazdaság fejlesztésére irányuló munkánknak, meggyorsítja a műszaki színvonal emelését. A baráti országok együttműködése a texmelés szakosításában is szép eredményeket hozott, de még távolról sem használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Még ma is előfordul, hogy kis szét iában gyártunk olyan gépipari termékeket, elmaradt technikai színvonalon, amilyeneket más szocialista ország sokkal jobb körülmények között, gazdaságosabban, jobb kivitelben állít elő, magas termelékenységgel. A szocialista tábor gazdasági fejlődése egyre gyorsul. Ma már előre látható az az idő, amikor az ipari termelésben túlhaladjuk a kapitalista világot és ezzel a szocialista társadalmi rend óriási győzelmet arat. A szocialista tábor országai gazdaságának mind jobb ösz- szehangolása, egymás segítése, támogatása és a sokoldalú együttműködés továbbféjlesz- tése még közelebb hozhatja a békés versenyben győzelmünk időpontját. A beszámoló ezután áttért a mezőgazdasági termelésre. hibrid egész vetésterületen kukoricát termeljünk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy világviszonylatban is kimagasló eredményeket érjünk el a szarvasmarha-tenyésztésben. Igen gazdaságossá tehetik nagyüzemeink a sertéstenyésztést is. Az ötéves terv idején több helyen olyan baromfi- és ..tojásgyárat” tervezünk, amelyek nagy mennyiségi} húst és tojást adnak. Mintegy 600 000 holdon végzünk talajjavítást. A fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazására, a nagyüzemi. korszerű munkaszervezésre alapozzuk az ötéves terv előirányzatait, amely szerint búzából több mint 35 százalékkal, kukoricából 25—30 százalékkal, árpából, cukorrépából, burgonyából pedig mintegy 20 százalékkal növeljük a ,‘ter- mésáilagot. Az ötéves terv idején száz hold szántóra 128,5 mazsa hústermelést tervezünk, az 1954—58. évi 97 mázsával szemben, a tejtermelést pedig 17 000 literről legalább 26 000 literre akarjuk emelni, száz holdanként. Így egy tehén évi tejhozamának 1965-re el kell érnie a 2700 litert, az állami gazdaságokban pedig a 3500— 4000 litert. Ahhoz, hogy feladatainkat sikeresen megoldjuk, politikai és gazdasági téren egyaránt tovább kell fejleszteni, szilárdítani a termelőszövetkezeteket. Állandóan bővítsék árutermelésüket, mind több és olcsóbb terméket adjanak el az államnak. Erősítsék, fejlesszék közös gazdaságukat, s megalakulásuk után rövidesen jelentősen növeljék termelésüket, meri csak így biztosíthatnak tagjaiknak növekvő jövedelmet. ' Az állam — továbbra is elsősorban a beruházási hitelekkel — támogatja a termelőszövetkezeteket, de a sokoldalú állami támogatás előfeltétele, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal is, szorgalmas munkájukkal is hozzájáruljanak a fejlett nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. Az irányelvek kimondják, hogy meg kell teremteni minden szükséges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműködve, a következő években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezéséi. Az egyénileg gazdálkodó parasztokat illetően az ölévé* terv idején folytatjuk azt a •politikánkat, amelyet az utóbbi években kialakítottunk. Gazdaságpolitikánk arra irányul hogy az egyénileg gazdálkodók addig is jól kihasználják termelési lehetőségeiket a kisüzemek korlátain belül, amíg megérlelődik bennük az áttérés gondolata a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezt a folyamatot felvilágosító munkával segítjük elő. Az állam termelési szerződéseket köt az egyénileg gazdálkodó parasztokkal és megvásárolja feíesleges termékeiket Azt azonban látni kell, bőgj felemelkedésük egyedül helyes útja, ha áttérnek a fejlett nagyüzemi gazdálkodásra. A termelés növelésére tett intézkedéseink hatására 40—-50 százalékkal növekednie kell a felvásárlásnak is. A beszámoló következő fejezete a lakosság életszínvonala alakulásának egyes kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra hogy az életszínvonal emelésének fo eszköze a reálbérek emelése, de az árak csökkentésével is elősegítjük a lakosság jobb életkörülményeit. Az árcsök-, kentés mértékét és körét a termelésben kialakuló feltételek határozzák meg. A lakosság reáljövedelmét nyugdíjrendszerünk és a családi pótlék rendszerének továbbfejlesztésével is szükségesnek tartjuk emelni Ezzel tovább javítjuk a munkából kiöregedett és a nagycsaládos dolgozók helyzetét. Az ötéves terv irányelvei szerint további lépést teszünk előre a nehéz fizikai munkák gépesítésében is, az egészségre ártalmas munkakörökben pedig csökkentjük a munkaidőt: 1965-ben már 50Ó 000—350 000 dolgozó munlMideje lesz heti 48 óránál rövidebb. Hét év alatt a kiskereskedelmi forgalom 46 százalékkal növekszik, az élelmiszer- forgalom 30 százalékkal, a ruházati cikkek forgalma 57 százalékkal. egyéb iparcikkeké pedig 65 százalékkal. A fogyasztás összetétele az emelkedő életszínvonalnak megfelelően változik, hiszen például a termelőszövetkezeti parasztságnak már más irányú szükségletei vannak, mint az egyénileg dolgozó parasztnak. Lényegesen fejlődik népünk szociális ellátottsága, kulturális színvonala is. Jelentősen előbbre haladunk a kommunális fejlesztésben. Bő4 mezőgazdasági termelést az 1955—1958-as érek átlagához viszonyítva az ötéves terv éveire 30—32 százalékkal magasabban Irányoztuk elő. Hazánkban ma az ország szántóterületének mintegy 50 százalékán nagyüzemek gazdálkodnak. A gazdaságok egy része még nem folytat fejlett, valóban nagyüzemi termelést, ennek kialakításában a következő években teszünk előre jelentős lépést. Az irányelvek szerint az ötéves terv végére a tavalyihoz képest két és félszeresére növeljük a traktorok számát: 1965-re 62—63 ezer traktor segíti a mezőgazdaságot. Hét év alatt több mint ötször annyi traktort kap a mezőgazdaság, mint 1949—1956 között. így 1965-ben már 150 katasztrális holdra jut majd egy traktor, míg 1958-ban csak 339 holdra jutott egy, s ez lehetővé teszi, hogy a gabonafélék és a fontosabb takarmány- növények betakarítását, a kukorica és a burgonya vetését, ápolását, már nagymértékben gépesítsük. A műtrágya fel- használását mintegy megháromszorozzuk. Az öntözést — elsősorban a takarmányféíék és más kapásnövények termelésére — is kiterjesztjük. A hibridüzemek lehetővé • teszik, hogy 1961-ben már a vetéste-, rület 75 százalékán és még az . ötéves terv befejezése előtt azi vítjük a vízellátást, a gázellátást további 120 000 háztartásra terjesztjük ki. Jelentősen előbbre haladunk a televízió fejlesztésével is. úgyhogy az egész ország területére sugározhassuk a műsort. A televízióval is közelebb visszük a néphez a kultúrát. Az operák, a színházak, a mozik legjobb előadásait újabb százezrek láthatják. A televízió lehetővé teszi a tudomány, a technika, a kultúra világának sokoldalú, újszerű, széleskörű ismertetését. Jelenleg 30 000 előfizetője van a televíziónak, 1965-ig 450 000 készüléket hozunk forgalomba. Az életszínvonal növelésében szinte felmérhetetlen jelentőségű a falvak villamosítása. A felszabadulás előtti 56 év alatt mindössze 1318 községet és várost villamosítottak. Népi demokráciánk 15 éve alatt 1450 községbe vezettük be a villanyt, a fényt és ma már a falvak többsége villamosított, a városok egyre jobban világítottak. Az ötéves terv alatt befejezzük a falu villamosítását és ezzel szinte korlátlan lehetőségeit nyitjuk meg a kulturáló- dásnak. A vezetés színvonaláról beszélt ezután Fock Jenő. A rezeíés további javítása Igen fontos követelménye a népgazdaság további - fejlesztésének, tervünk végrehajtásának. Az utóbbi három esztendőben sokkai inkább érvényre juttattuk a demokratikus centralizmus elvét, mint az előző éveJtben. Néhány — a népgazdaság fejlődése szempontjából döntő kérdésben — erősítettük a központi vezetést, ugyanakkor számtalan ügy intézését adtuk át az alsóbb gazdasági szervek hatáskörébe. Ezen az úton feltétlenül tovább kell menni. Irányítási módszereink sok szempontból büroicra- tikusak. Nem kétséges, hogy a népgazdaság vezetésében nekünk is a szocialista országok többségében már végrehajtott átszervezéshez hasonló lépést kell tennünk. Ezt azonban jól elő kell Készíteni, a már megtett intézkedéseink elemzésével, a baráti országok tapasztalatainak tanulmányozásával. Amíg erre sor kerül — a jelenlegi szervezeti formák között — is igen sokat, lehet javítani. A gazdasági vezetők a mostaninál sokkal jobban ismerjék a rájuk bízott területet, többet kel! törődnünk a vezetők szakmai színvonalának emelésével. Határozottan meg kell követelni: a vezetők maguz is törekedjenek arra, hogy a vezetésük alatt álló területnek valóban egyszemélyi felelős irányítói legyenek. Az adott szó betartása, a határozottság, a* igényesség saját és mások munkájával szemben elengedhetetlen feltétele a vezetésnek. Felül kell vizsgálnunk a beruházások megvalósításával kapcsolatos felelősség és anyagi érdekeltség rendszerét. Sok helyen ismét kezd jelentkezni a szakmai és tárca-sovinizmus és a lokálpatriotizmus. Ez gátolja a további decentralizálást, a helyi hatáskörök növelését Nagyobb hatáskört csak annak lehet adni, aki át tudja érezni, hogy ezzel nagyobb felelősség jár. — Gazdaságvezetésünk az elmúlt három évben — a még meglevő számos hiányosságéi» lenére — jelentősen fejlődött. Ezt nagymértékben elősegítette az is, hogy az előző évekkel szemben helyesebben érvényesült az anyagi érdekeltség elve. Szembe kell azonban szánnunk az olyan felfogással, amely az eredményez elérését kizárólag az anyagi ösztönzésre alapozza. Már sokszor beigazolódott, hogy a szocializmus győzelmébe vetett hittel, szocialista öntudattal áthatott emberek, a párt szavára, szinte csodákat tudnak művelni, ha világos a feladat. Lelkesedésük széles dolgozó tömegekre hat. Helyrehozhatatlan hibákat követ el az a gazdasági vezető, aki erről a hatalmas erőről lemond és mindent prémiummal akar elintézni; A vezetés alapvető kérdése az előrelátás — folytatta Fock Jenő: — Ehhez viszont nélkülözhetetlen a megtett út állandó ellenőrzései a tapasztalatok rendszerezése. Joggal mondhatjuk, hogy gazdaság- politikánk az elmúlt három évben eredményes volt. Gyorsan úrrá lettünk az ellenforradalom okozta nehézségeken, népgazdaságunk ma egészséges, külföldi adósságunk nem növekszik, hanem csökken, tehát ahogy mondani szoktuk: saját lábunkon állunk. Egyik legfontosabb eredményünk az, bogy gyökeresen megváltozott az elmúlt években a pari és a dolgozó tömegek kapcsolata Jótékony hatása a gazdasági élet fejlődésében szinte felmérhetetlen. A dolgozók minden kérdésben őszintén elmondják véleményüket. Büszkék az eddig elért eredményekre és féltő gonddal vigyáznak rá, hogy maradandók legyenek, sőt. növekedjenek. Tudják azonban azt is, hogy most minőségileg más időszak következik: hosszabb távlatban kell dolgozni. Látnunk kell tehát, hogy a szocializmus ügyének féltése szól az emberekből. amikor felteszik a kérdést: „mondjátok, jól felmértétek a lehetőségeket? Megvan a kellő előrelátás? Nem lesz újra kapkodás? Nem követjük él azokat, vagy hasonló hibákat, mint az ellenforradalom előtt?” Kommunista meggyőződéssel, őszintén és tiszta szívvel mondhatjuk: nem lesz kapkodás, nem követjük el a régebben volt gazdaságpolitikai hibákat A régi hibák megismétlésétől megóv bénnünket az. hogy okait ismerjük, káros hatásukat nem nehéz felmérni. Vigyázunk hogy sem a gazdaságpolitikánkban, sem gazda- (Folylatás a 3. oldalon.)
