Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

1959. december 1., kedd

népújság

5

Megkezdte tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa

(Folytatás a 4. oldalról) cialista átszervezése a népgazdaság szempontjából is szüksé-1 ges. A kisparcellán folytatott!

elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék.

Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és a népjólét további jelentős emelését is.

Korszerű mezőgazdasági termelés csak a szocialista nagyüzemekben alakulhat ki.

A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13,4, a termelőszövetkezetekben 11, a kisparcellás egyéni gazdaságokban 8,6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,3 mé- termázsa. A kukoricáé az állami . gazdaságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16. az egyéni gazdaságokban 14,4 métermázsa volt. Az egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszített munkával éri el.

Parasztságunk tudja azt is. hogy mi megy végbe a világon.

A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt befejezte a mező- gazdaság szocialista átszervezését és a közelmúltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária és Korea is.

Közel jár e cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több

és mindenkinek segítenie kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a parasztsággal, a mezőgazdasággal. Rendkívül fontos, hogy a felvilágosítást végző emberek a parasztokkal mint dolgozó testvérükkel beszéljenek; kellő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfontolt elhatározás kérdése. A parasztemberek között is vannak olyanok — hangsúlyozta —. akikben él

más szocialista ország.

A kapitalista világban is fö- lényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben. Náluk azonban nem a parasztság útja. hogy erőit egyesítse — a szocialista termelőszövetkezetben ura és gazdája marad a földnek. A kapitalizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és föl- dőhfutóvá teszi a kisparaszto- kat.

A mi parasztságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyarországon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még a házból is — ahol születtek —, kiűzte őket a végrehajtó dobpergése. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—1950. közötti 30 év alatt egymillió- kétszázhúszezerrel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma.

A pártnak és a munkásosztálynak a felvilágosítás erejével, az önkéntesség biztosításával, a szervezéshez és a megszilárdításhoz nyújtott anyagi segítséggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdálkodó parasztokat a szocialista mező- gazdaság útjára.

még a kapitalista szemlélet.

Az ilyenek szeretnének meg- tollasodni más embereik meg- kopasztásával. Nem gondolnak arra, hogy ha a kapitalizmusnak szabad útja van, akikor hiába küszködik száz paraszt- ember, közülük csak öt, vagy tíz ' válhat kulikká, . kilencven pedig mindenképpen más szolgájává. A munkás-paraszt állam, arríely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkremenjen azért, hogy tíz meggazdagodjék.

Vannak parasztemberek, akik a kapitalista világ farkastörvénye szerint klnlódták végig életük nagy részét és mindig azt látták, hogy abban a rendszerben a falun csak az számított embernek, akinek akármilyen kicsiny, de saját földdarabka volt a kezén. Az akkori vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztett el nem egy ember — a földért. De ez a világ — a parasztemberek szerencséjére is — örökre elmúlt. Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik. Aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az élet urává, boldog, jómódú emberré válik a termelő- szövetkezetben.

Türelme», ■nrggjőző szóval

kell magyarázni a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép, új, emberi életet nyit számukra a szocializmus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti életmódtól és nem lesznek többé rabszolgái se a jómódú embereknek, se a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok akik már bent vannak a termelőszövetkezetekben és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A szövetkezeti parasztok egy-kót esztendő múlva már szégyellik, vagy ha jókedélyű emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik voltak.

Elvtársak! A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az államhatalmát kézbentartó „uralkodó” osztály. Pártja vezetésével kézbevette a szabadságjogok, és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista földesúri osztályok már régen elárultak és földre- dobtak.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye

A niimkásoszíály rállalta a felelősséget

és az áldozatot,

amelyek vezető szerepéből reá hárulnak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért. Nélkülözött, éhezett 1945-ben és 1946-ban, a pénzromlás idején. Napi érdekeit sokszor feláldozva segítette és segíti a testvéri osztályt, a parasztságot, és felépítette hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát. Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőrség, a belső karhatalom, a határőrség soraiba, a gyárak és üzemek vezető helyeire, a gépállomásokra, új vidéki nagyüzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkás- osztály szinte fel sem mérhető mennyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára.

A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új, szocialista társadalom megteremtéséért.

A párt feladata, hogy a továbbiakban elősegítse a munkásosztály tömegei öntudatának, politikai képzettségének, szakismereteinek, kulturális színvonalának emelését.

“A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a föld- birtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadása időszakában a munkásosztály hű szövetségesének bizonyult és részt vett a szocialista vívmányok védelmezé- séberí, a konszolidálásért folytatott harcban. Legöntudato- sabb fiai pártunk tagjaiként a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak, Ott vannak az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfront bizottságaiban, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, munkás-paraszt államunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős posztjain.

Ma a munkás—paraszt összefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség. A feladat most, hogy parasztságunk legöntudatosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, a falvakban dolgoznak, segítsenek megteremteni a szocialista magyar falut. Segítsenek magasabb színvonalra emelni a mező- gazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot. a dolgozói? életszínvonalát.

Elvtársak! Jelentős és szerepénél fogva fontos rétege társadalmunknak az értelmiség.

Az utóbbi időben a párt

helyes politikája következtében a pártonkívüli értelmiség nagy része lojális magatartást tanúsít és munkájával segíti a szocializmus építését.

A szocialista építés előrehaladása napról napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. MeginAzt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugyanakkor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi kisiparosok, kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevédult és biztató az a folyamat, amelyben a „régi” és „új” értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végigvitelére törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez a pedagógógusok- nál. A párt és a kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk további javítására is törekszik.

A pártszervezeteknek le kell küzdeniök az értelmiséggel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy ne csak a kommurpsta értelmiség, hanem az értelmiség pártonkívüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozottabb mértékben vegye ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből.

Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő él és dolgozik. 114 ezer önálló kisiparos van, fele falun.

A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen kivették részüket 1957-ben és 1958-ban. a gazdasági viszonyok konszolidálásából. Túlnyomó többségük ma is társadalmilag hasznos tevékenységet folytat.

kenységét, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért. A párt arra törekszik, hogy a Kispolgárságot meggyőző szóval ideológiailag és politikailag átnevelje és a szocializmus útjára vezesse, számára is elfogadható módon; egyéni bol.4 párt és a kormány szembeszáll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelemszerzés ellen.

dogulását és gyermekei jövőjét biztosítva.

Elvtársak! Foglalkoznunk kell

a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt ki- zsákmányolók és támogatói egy része be is illeszkedett társadalmunkba. más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel —

találkozott.

Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt ki- zsákmányolókkal szemben.

Aki közülük fellép ellene, annak számolnia Kell a proletárdiktatúra keménységével.

Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmányoló.? átnevelésére.

Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi

törvény, hogy az osztáiynélküU társadalom osztályharcbaa születik.

Ugyanez érvényes a nemzet* közi élet területén is.. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amelynek tartós- sátételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén.

Számolnunk kell azzal, hpgy céljaink, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése — az osztálycélok. a munkásosztály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbemenni.

A szocializmus érdekei, népünk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését,

ellenkezőleg, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ.

Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy — és a szocializmus esküdt ellenségei terjeszthetik azt —, mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különháborúval volna egyenlő.

Népi államunk törvényei

a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként kezelik, ha ők maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatartással beila párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista tár- sadalmat. A revizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezető szerepének jelentőségét a szocializmust építő országok mindennapi életében. A magyarországi tapasztalatok szembetűnően és meggyőzően bizonyítják, hogy a párt vezető szerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenkezőleg — növekszik.

A Magyar Szocialista Munkáspártot marxista—leninista

tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista

leszkednek társadalmi rendünkbe.

Mint ismeretes például, magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a kulá- kokat a termelőszövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is. hogy az egykori kulák eltemethesse múltját és két évi becsületes munka után teljesjogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek. A volt ki- zsákmányolók gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják meg majd helyüket az új szocialista világban.

Kádár János végezetül a pártról, a párt vezető szerepéről, a párt és a tömegek kapcsolatáról beszélt:

— Marxizmus—leninizmus

alapvető tanítása — mondotta —. hogy

politikája nem új. Üj a helyzetben az, hogy a Központi Bizottság a tévelygések és hibák sorozata után vissszavezétte a pártot a helyes lenini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan elemekei vitt, amelyek ma összeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel.

Az elmúlt három évben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revizionizmus ellen és a dogmatizmus ellen —, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista—leninista ideológia tisztaságát. A

munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Ezek közül mind Magyarországon, mind pedig nemzetközileg a revizionizmus a fő veszély.

A modem revizionizmus feleleveníti a még le nem győzött régi,, burzsoá eszméket; a nemzetközi imperializmus és a belső reakció kezére játszik; azokra támaszkodik. Különösen veszélyessé teszi a modem revi- zionizmust az a tény, hogy a tömegek előtt marxista—leninista mezben jelentkezik.

A revizionizmus társadalmi bázisát a még meglevő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizionizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit, tagadja a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúra államának szerepéi, a szocialista tábor je- lentőséívt. A politikában törvényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezet. Valójában nem más, mint a burzsoázia által meghamisított marxizmus.

— Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kucLarcra van kárhoztatva, mint ahogyan a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított minden eddigi támadás vereséget szenvedett. Ezt világosan példázza a hazai revizionista csoport egész dicstelen pályafutása is.

A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetektől.

Az az árnyék, amelyet a revizionisták vétettek a pártra, nem a párt és nem a pártot támogató tömegek, hanem az árulók szégyene.

a párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai hatalmat,

Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxizmus—len ««izmust a dogmatizmus is.

— A dogmatizmus — bár nem a burzsoáziától származik, hanem a munkásmozgalom saját talaján keletkezik — hallatlan károkat tud okozni a párt, a munkásosztály, a proletárdiktatúra ügyének,

— Az utóbbi években súlyos károkat okozott a pártnak a Rákosi Mátyás körül kialakult személyi kultusz, s a® ennek révén meghonosodott dogmatizmus és szektás politika.

A pártnak az ellenforradalommal vívott harc menetében meg kellett szabadulnia a múlt hibáitól is. A Központi Bizottság ma mentes és a párttagság alapvető tömegei is megszabadultak a dogmatizmus és szek- tariánizmus káros nézeteitől. A Központi Bizottság helyreállította az egész pártélet lenini szabályait, a demokratikus centralizmust, a kollektív vezetést és helyreállította mindazoknak becsületét, akiket Rákosi és az őt támogató csoport alaptalanul megvádolt.

— Van azonban még egy zavaró vonatkozása a kérdésnek, amelyet helyes érinteni és lezárni. Hazánkban sok százezer ember van, akik sok éven át bíztak Rákosiban, éltették és támogatták őt, ma pedig kemény szavakkal és súlyos kritikával szólnak káros tetteiről. Miről van lényegében szó? Rákosi Mátyás 1919-ben harcolt a Tanácsköztársaságért, kiemelkedő szerepet töltött be a Horthy-fasizmus elleni küzdelemben és vezető szerepe volt a felszabadulást követő politikai harcokban. A proletárdiktatúra győzelmét követő időkben azonban eleinte eltűrte, majd maga is ösztönözte a személyi kultuszt és súlyos károkat okozott a szocializmus ügyének.

A lényeget tekintve, az emberek helyesen tették, amikor a régebbi években támogatták Rákosit hasznos tetteiben, helyesen cselekedtek akkor is, amikor látva súlyos hibáit, az azokban való makacsságot, megvonták tőle, mint vezetőtől, bizalmukat és elítélték őt.

A személyi kultuszért, a* abból származó súlyos károkért, az árnyakért, amelyet ezek a pártra vetettek, nem a magyar kommunistáknak, nem a pártnak, nem a Rákosit korábban követő tömegeknek, hanem azoknak kell szégyenkez- niök. akik ezeket felidézték, magának Rákosi Mátyásnak s annak a csoportnak, mely hibáiban támogatta őt.

Kádár János ezután rámutatott arra, hogy a revizioniz- musnak is, a dogmatizmusnak is közös vonása a marxista ismeret-elmélet elvetése, a szubjektív szemlélet. A marxista ismeret-elmélet a valóság objektív tényeinek szakadatlan tanulmányozását követeli meg. A párt a valóság tényei alapján vonja le azokat a következtetéseket, amelyek a párt helyes politikájának kidolgozásához szükségesek. A jelenlegi helyzet a marxista-leninista propaganda erősítését kívánja. A párt feladata mindenekelőtt, hogy a párt tagjainak

marxista—leninista tudását mélyítse, továbbá az is, hogy segítséget nyújtson a marxizmus —leninizmus elsajátításához annak a jelentős számú pár- tonkívülinek, akik ezt igénylik.

A továbbiakban Kádár János a párttagság számszerű adatait ismertette, majd a párt élcsapat jellegéről beszélt, aláhúzva:

a párt soraiban ma azok a legöntudatosabb és legáll- hatatosabb elvtársak vannak, akik az ellenforradalom elleni harc nehéz napjaiban vették kézbe és emelték magasra a párt, a proletárdiktatúra zászlaját.

Nagy nyereségnek tekintjük, hogy a korábbi évek hibáit jó- vátéve, elfoglalták méltó helyüket a pártban az 1919-es kommunisták és azok, akik a Horthy-rendszer éveiben idehaza illegalitásban dolgoztak, a spanyol polgárháborúban részt vett. valamint más, egy időben oktalanul mellőzött elvtársak. Így méltó helyre került a pártban a régi forradalmi törzs. Kijavítottuk azokat a hibákat is, amelyek a két munkáspárt egyesülésével kapcsolatban előfordultak. Aszerint ítéljük meg az embereket, hogy az ellenforradalommal vívott harc idején hűek maradtak-e a munkásosztály ügyéhez, és nem azon az alapon, hogy korábban a kommunista, vagy a szociáldemokrata mozgalomban tevékenykedtek-e, s ez jó dolog. Az elmúlt három évben (Folytatása a 6. oldalon)