Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

1959. december 8., vasárnap N É t» C J 8 A G A párt szervezeti szabályzatának módosítása Harosáii Györgv elvtárs előadói beszéde Tisztelt kongresszus, kedves elvtársak! Pártunk három pilléren nyugszik: a marxista-leninista ideológián, a tömegek érdekét, előrehaladását szolgáló poli­tikán, valamint szervezettsé­gén, amely feltételezi a meg­bonthatatlan egységet. Pártunknak az ideológiai, politikai, stratégiai és taktikai kérdéseken kívül mindenkor nagy figyelmet kell fordítania a szervező, vezető tevékenység elvi és gyakorlati kidolgozásá­ra. Nem véletlenül helyezett olyan nagy súlyt Lenin a szer­vezettség kérdésére. A prole- táriátusnak a hatalomért folyó harcában a szervezettségen kí­vül nincs más fegyvere — ál­lapította meg örökérvényűen. Az azóta eltelt idő gazdag ta­pasztalatai alapján mi még hozzátehetjük, hogy bár a mun­kásosztálynak a hatalom meg­ragadása után vannak már más fegyverei is — az államhata­lom és a gazdasági hatalom — mégis, a forradalom győzelmé­nek és előrehaladásának leg­főbb fegyvere, a fő ereje to­vábbra is a jól szervezett mar­xista—leninista forradalmi párt. A szervezettség elveit a szervezeti szabályzat foglalja magába, amely pártunk alkot­mánya. A szervezeti szabályzat, amely a kongresszustól most megerősítést és jóváhagyást vár, a magyar és a nemzetkö­zi munkásmozgalom évtizedes elvi és gyakorlati tapasztala­tait rögzíti. A lenini tanítások­ra épül, s egyben hűen tük­rözi a dolgozókkal kialakított helyes viszonyt: Szervezeti szabályzatunk ki­állta a történelem próbáját. Az 1957. évi országos pártkonfe­rencia módosította különböző pontjait s új elemekkel gazda­gította. E módosítások megfelelnek a lenini szervezeti elvek­nek, és gyakorlatilag is ,iól szolgálják a pártszerveze­tek mindennapi életét, munkáját, elősegítik a párt­építést, a pártélet megerő­sítését. Alkalmasak arra, hogy tovább­ra is pártéletünk meghatározói legyenek. Az 1957. évi júniusi országos pártkonferencia a szervezeti szabályzatban a Következő elvi jelentőségű módosításokat esz­közölte: A párt neve: Magyar Szo­cialista Munkáspárt lett. Ez utal a kommunista párt életé­ben egyszer már szerepelt tör­ténelmi névre. Az ellenforra­dalom elleni harcban helyesnek bizonyult a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt elnevezés. Ma meg kell állapítanunk, hogy a Magyar Szocialista Munkás­pártnak nemcsak múltja, for­radalmi tradíciója van, de az egész országban szeretik, be­csülik és elfogadjál!, mint a dolgozó nép vezetőjét. A párt jellegét nem a név határozza meg, hanem eszmei alapja, po-| litikai célkitűzése. És most, heg}7, ezt a kérdést lezárjuk, elmondhatjuk: nem lett volna helyes a pórt nevét gyakran változtatni. Nem értették vol­na meg a dolgozó tömegek. A mert a Magyar Szocialista Munkáspártot marxista—leni­nista, kommunista pártnak, a munkásosztály élcsapatának tartja. A pái-t újjászervezése során megerősödött a párt élcsapat jellege. A Magyar Szocialista Munkáspárt osztálybázisa a munkásosztály. A párt része a nemzetközi munkásmozgalom­nak és a proletár internacio­nalizmus talaján áll. A Magyar Szocialista Mun­káspárt folytatja a Magyar Dolgozók Pártja szocializmust építő munkásságát. Ezt 1957- ben hangsúlyozni kellett azok­kal szemben, akik a Magyar Dolgozók Pártja egész tevé­kenységét negatívan akarták értékelni. Világossá kellett ten­ni a Magyar Szocialista Mun­káspárt álláspontját a Magyar Dolgozók Pártjával kapcsolat­ban és rá kellett mutatni az elvi, politikai, történelmi foly­tonosságra. Amikor ezt tettük, egyben aláhúztuk nézetünket a munkásosztály egységének megszilárdításáról, a munkások és a dolgozó parasztok szövet­névváltozás ma már nem vi­tás kérdés. Bizonyítja, hogy a most lezajlott pártkonferenció- kon, vezetőségválasztó taggyű­léseken ez a kérdés egyáltalá­ban fel sem vetődött. Ez azt jelenti, hogy ségéről, a párt vezető szerepé­ről és arról, hogy ez az utóbbi hogyan érvényesül. A párt vezető szerepét 1956 október előtt szektás oldalról helytelenül értelmezték, eltor­zították, a revizionisták pedig tagadtál!. 19574>en az országos pártér­tekezleten rögzítettük: a párt csak akkor teljesít­heti feladatát, őrizheti meg egységét és szilárdságát, ha engesztelhetetlen harcot folytat mindenféle revizio­nista árulás és dogmatikus torzítás ellen, mert a párt egysége, a párt, a munkás­hatalom szempont jából lét­kérdés. A Magyar Dolgozók Pártja mindennapi gyakorlati munká­jában nem folytatott megfelelő elvi harcot az elhajlások ellen. A harc szervezett intézkedé­sekre szűkült A párt nem tűr­heti soraiban az ellenséges, re­vizionista nézeteket vallókat és nem hányhat szemet a szektás hibák előtt, azokat sem tartja bocsánatos bűnnek. Ez tette szükségessé a következő mó­dosítást: „A párttag joga... ha nem ért egyet bizonyos határo- zatoklcal, akkor e határozatokat pártszerűen végrehajtva, kifejt­se ellentétes véleményét a fel­sőbb pártszerv előtt’. Űj módszert vezetett be az a pont. amely kimondja: A Köz­ponti Bizottság egyes határoza­tok kidolgozásába és megvita­tásába bevonhat pártonkívüli szakértőket is. Egyes országos jelentőségű határozatok terve­zetét nyilvános megvitatás vé­gett az egész párttagság elé ter­jeszti”. Ezzel a jogával azóta mái többször élt a párt Központi Bizottsága. A tömegek bevoná­sa demokratikusabbá tette a közügyekbe való beleszólást, növelte a párt tekintélyét a pártonkívüliek előtt, helyes ha­tározatok születtek és egységes végrehajtásra került sor. Elég utalni a munkásosztály helyze­tének felülvizsgálására. az egészségügyi határozatra, a művelődés-politikai irányelvek­re. A munkásőrség új fegyveres szerv, és ezzel kapcsolatiján is meg kellett határozni a párt- bizottságok feladatát. A megfe­lelő pont így intézkedik: „A vártbizottságok irányítják a munkásőrségek munkáját, biz­tosítják a munkásőrségek for­radalmi fegyelmét, harckészsé- gét, erkölcsi, politikai egysé­géif’. A pártértekezleten elfoga­dott egyik módosítás a párt alapszervezeteinek és a tömeg­a párt elnevezését az e»ész párttagság elfogadta. Kádár János zárszava az első két napirendi ponthoz (Folytatás a 2. oldalról.) dolkodásunkban már mély gyökeret vert az a tudat, hogy Pártunk be is tölti ezt a fel­adatot: a munkásosztály aka­ratából, a munkásosztály harci céljainál! megfelelően kormá­nyozza az országot! De nem uralkodik, hanem szolgálja a népet! Azt hiszem, ez a régi, feudális kifejezés, ebben az összefüggésben megmaradhat: mi arra vagyunk büszíkék, hogy munkásosztályunkat, és népünket szolgáljuk. (Nagy taps.) 9 — A kommunistákról alko­tott vélemény gyakran válto­zott az elmúlt négy évtized alatt. Mindnyájan emlékszünk még arra, hogy Horthy idején még ellenségeink is tisztelték a kommunistákat, mert állha­tatosak voltak és önfeláldozó- an küzdöttek a népért. A kommunistáknak nem kell semmi másnak lenniök, mint a többi ember, nem keli külön­legesnek lenniök, — csak em­bernek, a szó igart értelmé­ben. (Hosszantartó, nagy taps.) Miért kell erről beszélni? Azt hiszem, nem hihetünk annak az embernél!, aki azt állítja magáról: azért lett kommunis­ta, hogy szenvedhessen a né­pért. Nem hiszem, hogy nor­mális emberi ésszel és érzés­sel bárki ráadná a fejét vala­mire csak azért, hogy szenved­hessen. A kommunisták embe­rek. Meggyőződésem, hogy az íróknak és költőknek van va­lami igazuk, amikor azt mond­ják: minden ember a boldog­ság kék madarát űzi. Ügy gon­dolom, nekünk sem kell szé­gyellnünk azt, hogy a kommu­nisták egész emberek, még eb­ben az értelemben is: a saját boldogságukat kereső emberek. Mégis, van egy nagyon lénye­ges különbség a kommunisták és az individuálisan gondol­kozó, vagy önző emberek kö­zött. Tudniillik, hogy a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha min­den dolgozó emberrel együtt lesz boldog. (Nagy taps.) Ez az óriási kü­lönbség a kommunisták és az individuálisan gondolkozó em­berek között. Az az ember, aki szereti megrakni a hasát és jóízűen tud enni akkor is. ha körülötte a dolgozó emberek iheznek. szerintem az ember a párt nem öncélú valami A pártot mi felfoghatjuk eszköz­nek is, fegyvernek is. nevet sem érdemli meg; Ná­lunk jelenleg a kalóriaszint megfelélő. Hallották, hogy már Angliát is megelőztük. E jó szintnek a . kommunisták is ré­szesei. Szerintem ebben sem­mi bűn nincs, mert a kommu­nista is enni akar, ha éhes és jól teszi, ha. gondoskodik róla, hogy tányérjában legyen enni­való. de egyetlen kanál ételt sem tud lenyelni jóízűen, ha egy másik dolgozó ember éhe­zik. Ilyen legyen a kommunis­ta —• ilyen ember, egész em­ber; Ha kialakul egy olyan köz­vélemény — és állítom, hogy a hároméves munka után immár igenis van ilyen közvélemény —•, hogy a kommunistában olyan embert látnak, aki gon­dolkozik és fáradozik a köz ügyéért: és ha ezt mirólunk a nem kommunisták mondják: ez a legnagyobb dicséret szá­munkra; — Prieszol elvtárs mondotta: elhatározták, úgy fognak dol­gozni, hogy soha többé ne le­gyen olyan becsületes ember, aki a kommunistáktól félne. Ez helyes, dicséretes elhatáro­zás és megfelel a jelenlegi tényleges helyzetnek. Az em­berek nálunk barátjukat látják a kommunistában, akihez őszintén fordulhatnak kérdé­seikkel, problémáikkal taná­csért, segítségért. Az a jó, ha a becsületes emberek nemcsak nem félnek a kommunistáktól, de szeretik is őket, keresik tár­saságukat — a becstelen gaz­emberek pedig igenis félnek tőlük. Mert az sem lehet jó Kommunista, akit mindenki szeret. Ezután népi rendszerünk néhány sajátosságáról beszélt Kádár elvtárs. Hovatovább 15 esztendős lesz a népi hatalom. Ez idő alatt olyan változáso­kat vittünk keresztül, olyan eredményeket értünk el, hogy például a mai fiatalok el sem tudják már képzelni, milyen is volt a régi világban a munkás­gyerek, vagy a falusi szegény­ember gyermekének helyzete. Azelőtt a munkás, és szegény- paraszt-gyermekek mezítláb jártak, télen reszkettek a hi­degtől és bizony nagyon sok­szor anyjuk azzal küldte őket este aludni: ..Fiam, a kenyér már alszik”. Bizony éhesen és sírdogálva szendérőltek álom­ba azok a gyerekek. Nem egy ilyen volt, hanem tízezer, száz­ezer gyermek élt így akkor Magyarországon. És most, hogy élnek nálunk a gyerekek? Van ebben az országban olyan gye­re!!, akinek az édesanyja azt kell, hogy mondja: „Fiam, a kenyér már alszikIlyen nincs a mi országunkban! Elv- társak, ha pártunk negyven éves harcának és népi hatal­munk tizenöt évének csak ez az egy eredménye lenne, már elmondhatjuk: érdemes volt harcolni és minden áldozatot meghozni ezért. (Hosszantartó, nagy taps.) És itt van a mi űj fiatalsá­gunk. Azok a fiatalok, akik nagyszerűen dolgoznak a ter­melésben, akik helytállnak, amikor önkéntes társadalmi munkáról van szó. Már szinte keresnünk kell a mocsarakat, mert lassan mind kiszárad a fiatalok jó munkája nyomán. Fiataljaink egyre jobban képe­zik magukat, egyre tágul az érdeklődési körük, egyre kép­zettebbel!, műveltebbek. Erre az ifjúságra ne építhetnénk? Büszkeségünk ez, vívmánynak tartjuk, hogy ilyen az ifjúsá­gunk. Ez maga megérte a párt négy évtizedes harcát. A nők is felszabadultak a Magyar Népköztársaságban, rendszerünk másik nagy vív­mánya ez. (Nagy taps.) Köz­ponti Bizottságunk art mond­ja: most az a döntő, az a fel­adat, homi a törvényben bizto­sított egyenjogúságnak teljesen érvényt szerezzünk az élet minden területén. Másképpen élnek most a nők, mint a régi világban. Egyszer, egy május elsején összetalálkoz­tunk a kender- és jutagyári nőkkel. Elmondtam nekik, hogy 1931-ben a gyár előtt tar­tottam egy illegális gyűlést. Sok dolgozó nő jött el arra. A május elsejei találkozáskor el­mondtam a kender-, jütagyári asszonyoknak: kedves elvtárs­nők, emlékszem még magukra, egyikük-másikuk arcára is. Aki akkor 30 éves volt, 50 évesnek látszott, és aki most 50 éves. olyan, mintha harminc éves volna. (Derültség és taps.) Bi­beszélt. A Pravdától angol és francia testvérpártunk lapján keresztül az Indonéz Kommu­nista Párt lapjáig az egész ba­ráti sajtó állást foglalt mellet­zony, a 30 éves munkásasz- szony annak idején öregasz- szony volt a szó igazi értelmé­ben. Nemcsak azért, mert fe­kete kendőben járt, hanem mert testileg-lelkileg összetört, megnyomorodott ember volt. Most nézzenek körül a mi or­szágunkban: felszabadultak, emberekké váltak a nők. Ha pártunk négy évtizedes harcá­nak, egész demokráciáink ti­zenöt esztendejének más vív­mánya nem lenne, akkor is elmondhatnánk: érdemes volt fáradoznunk, érdemes volt küz- denünk.-- Dobi elvtárs mondta: hogy a magyar kérdést nem az ENSZ-ben döntik el, hanem a magyar nép dönti el. (Nagy taps.) Valóban, mondjuk 30 évvel ezelőtt mennyi szava volt a gyárban a munkásnak, vagy a faluban az egyszerű parasztembernek? Most a mun­kások, parasztok, mérnökök, technilkusok, tanárok, pedagó­gusok itt ülnek eben a terem­ben, ott vannak a parlament­ben és mindenütt, ahol eldön­tik a kérdéseket. Ok mondják meg, mi történjék ebben az országban. (Hosszantartó taps.) Ez a mi társadalmi rendsze­rünk, ez a mi vívmányunk. Ha mást nem értünk volna el, ez is megérte a harcot; Ami a jövő munkáját illeti, vigyáznunk kell pártunk elvi alapjainak tisztaságára, a kom­munista helytállásra, mert amíg ez megvan semmiféle nehézségtől nem kell félnünk. Nagyok a feladatok, de na­gyok az erők is, amelyek ren­delkezésünkre állnak. Népünk ismeri pártunk politikai fő ■vo­nalát, egyetért azzal, helyesli azt Mi együtt harcolunk, együtt vagyunk a tömegekkel. Együtt harcolunk szovjet test­véreinkkel, a nemzetközi mun­kásosztállyal. S a magyar vo­natkozású kérdéseket a jövő­ben sem az ENSZ-ben, hanem itt, Magyarországom — a párt­kongresszuson, az országgyű­lésben. a Központi Bizottság­ban — a magyar dolgozó nép képviselői, dolgozó népünk fog­ja eldönteni, Hosszantartó taps.) Kádár elvtárs ezután tünk — mondotta. Az elvtársak megírták art. amit itt képvise­lőik szóban is elmondtak, hogy egyetértenek harcunkkal, szo­lidárisak velünk és. örülnek eredményeinknek. Ha jól meg­figyeltél!, art is mondták, hogy vigyázzunk, ne legyünk bekép­zeltek, ne kövessünk el ostoba­ságokat és akkor semmiféle erő nem tud utunkba állni. Van azonban másfajta vissz­hang is. Kapitalista visszhang. Ez a visszhang elég vegyes. Vannak a nyugati kapitalista sajtóban egész reális, józan hangok, és vannak másfajták. Vannak tudniillik Nyugaton póruljárt próféták, akik most kellemetlen helyzetben van­nak és sületlenségekkel sze­retnék magukat kivágni belőle. A következő dolog történt. Egy hónappal ezelőtt olyan jóslatokat eresztettek meg, hogy Kádár a kongresszuson bejelenti: Kivonulnak Magyar- országról a szovjet csapatok. Később art mondták: csak a végén jelenti be, nem az elején. Amikor az előjelekből olyan érzésük támadt, hogy mi nem­igen jelentjük be, akkor azt mondták, majd Hruscsov je­lenti be. Ügy beletüzelték ma­gukat, hogy most itt állnak és nem tudják, hogyan folytassák. A kivezető út első lépéseként régi ismerősünk, a Daily He­rald a következőt írta: Ká­dárnak a szovjet csapatokra vonatkozó bejelentése nagy meglepetést okozott a küldöt­tek körében.” (Zajos derültség.) Tisztázzuk elvtársak, amíg együtt vagyunk, tényleg nagy meglepetés volt? (Élénk de­rültség és taps.) Ez a mi tö­megeinknek nem okozott meg­lepetést. A mi tömegeink tudják, hogy a szovjet csapatok a varsói szerződés értelmében tartóz­kodnak hazánkban, és art is tudják, ez a kérdés a mi bel- ügyünk, kizárólag ránk tarto­zik. — Most arra van szükség, hogy tovább fokozzuk art a lendületet, amely- széles hul­lámokat vert a tömegben, a szocialista építőmunkánk meg­gyorsításáért. Hajtsuk végre terveinket, dogozzuk ki új öt­éves tervünket és teremtsük meg annak jő alapjait. Ez a feladat. Tervezzünk az eddigi­nél is nagyobb lelkiismeretes­séggel, dolgozzunk az eddigi­nél is nagyobb odaadással és a továbbiakban is őrizzük meg art a közszellemet, amely ma a pártban és e haj ában kiala­kult. (Lelkes, hosszantartó, nagy taps. A helyéről minden­ki feiáOJ Pártunk büszkesége, hogy eszköz és fegyver a munkásosztály9 a nép kezében történelmi céljaink kiharcolásáért « pártkongresszus külföldi visszhangjáról szervezetekben dolgos munistáknak ad irányi „Irányítsa területének mi életét, a területén tömegszervezetek mur kommunisták politikai gosító munkával nyerjt párt politikájának köve.tésére <j tömegsze rvezetek párt mkirül i tagjait’’. Végül módosította c” .. ’a_ gos pártértekezlet as szabályzatnak a fegyvt vártszervezetére vonatl bátyait. Eszerint, a 1 * '-■ erőknél a pártszervezet Icáját a párt demokra vei alapján, minden for lasztott pártszervek ir A vasútnál és a belügyi egy részénél megszűnt politikai osztályokat. Az 1957. évi országot tekezleten elfogadott s. szabályzat, a két év faj tait figyelembe véve, h bizonyult. Javasoljuk a resszusnak, hogy erősí az országos vártértekei dosításait. Tisztelt elvtársak! Pártunk alaptörvény' tési irányelvei, móds: gyakorlata a demo :r centralizmus. Elemezzi kissé ennek alkalmazás; i Pártéletünkben, állam tünkben most teljes mi érvényesül a demoi centralizmus. A régi ver megsértette a demoi at' centralizmus elvét, több' torzította. Ez a torzítá károkat akozott. Semmi a választott szervek hat lazította munkájukat 1 tette a vezetést, csotrbí párttagság, a tömegek korlátozta a pártáiét i kozását Pártunk kétfrontos folytatva, fejlesztette a belüli demokratizmust t ver szilárdította a központi tést. Az 1957. évi párt let előtt, az ellenforrada leni harc és a párt újjá zésének idején kiszélese pártszervezetek demokr: sa és önállósága, de hely . ké\ megsértették a central Nagy lépést tettünk elől' kor az 1957. évi pártért ten ezt is helyreállított pártértekezlet határozat mondta: „jelenleg a fő a tagság jogainak teljes leiben tartása mellett a fegyelem erősítése”. A sek eldöntését megelőzi! és szabad vita mellet kell követelni az ejjyséjjes cselek a határozató végrehajtásáb Teljes mértékben érvén szerezni a párt szervez» bályzata előírásának, bo r » felsőbb szervek döntéí alsóbb szervek kötelese rehajtani. , Mi indokolta, hogy a konferencia, a demoi vonások megőrzése me: ■ központi vezetés erősítő, tóttá előtérbe? A harc a konszolid ic. minden területen a 1 irányítás erősítését, a .rtf-j gyelem megszilárdítását telte. A párt előtt álló feladatok, a munkás ‘ védelme, a konszolidál rés folytatása szükség ■■ megkövetelte . a centi erősítését. Az elmúlt fcái v esztendő tapasztalatai l. i: nyitják, helyesen jártu el Megszilárdult a pártban keresztül az egész állan elé­ben a centralizmus, u kor tovább erősödtek, tele a demokratikus voru i Ami a jövőt illeti, a .orr.» . ratikus centralizmus i ndk • oldalának párhuzamos sét kell célul kitűzni. A belüli demokrácia, és mit es tartalmaz, a párttagság nak tiszteletben tartása csönös bizalom, a viták io': ratikus légköre, a bírál. (Folytatás a 4. oktal .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents