Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
1939. december 1., kedd NÍPÜJSAo 3 Megkezdte tanácskozását az MSZMP VII• kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) jetunióval, a szocialista tábor valamennyi országával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk az országok és a népek egymás közötti viszonyában a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését. Támogatjuk az atomfegyverkísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónák létrehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat és helyesnek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megvalósulhat, közbeeső intézkedések történjenek: a hadseregek létszámának csökkentése, a külföldi iámofizpontok megszüntetése, a külföldön állomásozó csávátok kölcsönös visszavonása. lizmus felépítése, az ország szuverenitásának és függetlenségének védelme, a népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a pártonkívüli közéleti. tényezőket tömöríti, teltintet nélkül Mi a békés egymás mellett élést ai egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok formájában képzeljük el. Jelenleg már 48 országgal államközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fejlesz- szük további országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdasági munkamegosztás, specializálódás és kooperáció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, a szocialista államokkal. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy a nemzetközi kooperáció elképzelhető és megvalósítható szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatban is. Vannak olyan ipari és mezőgazda- sági termékeink, amelyeket a kapitalista országok vásárolnak és még jelentősebb mértékben vásárolhatnak a jövőben. Ugyanakkor értelmetlennek találnánk. hogy idehaza gyártsunk — kis sorozatban és nagy költséggel —, olyan termékeket. amelyeket a kapitalista országok állítanak elő olcsóbban és megfelelő minőségben Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolatok kibontakozásának természetesen feltétele, hogy a szocialista és a kapitalista országok gazdasági kapcso'aíai- ból eltűnjenek a hidegháborús, korlátozó és zavaró tényezők. Véleményünk szerint a népeknek békében kell egymás melleit élniök és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét és minden olyan kapcsolatot amely az országok és a népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv. előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik. Kádár János ezután a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetéről beszélt. A belpolitikai helyzet fejlődése — hangsúlyozta —, az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásához vezetett. Az ellenforradalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. A tömegek politikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztályharcban. A harc menetében a szocializmus eszméi alapján erősödött népünk nemzeti egysége, ez — a történelmi haladás jegyében született és fejlődő új nemzeti egység —, ma erősebb, mint korábban bármikor. Hazánkban munkáshatalom. proletárdiktatúra volt és a szocializmus épült, amikor 1956. októberében bekövetkeztek az ismert események. A párt az események minden lényeges mozzanatára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a közre-• játszott tényezőket, az esemé-; nvekben működő erőket. A i Központi Bizottság megáliapí- ! tóttá: az 1956. október 23-án Budapesten kirobbantott fegyveres felkelés a munkásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá. ellenforradalmi jellegű volt. Az eseményeket felidéző okokra. az azokban részt vevő és ható tényezőkre vonatkozóan megállapítást nyert: lényeges tényezőként szerepet játszottak Rákosi és csoportjának hibái. Figyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátosságokat, s így egy idő múltán' képtelennek bizonyultak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő törvényszerűségeit helyesen alkalmazzák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyengítette a proletárdiktatúrát és kedvező talajt teremtett az csztályellenségnek az ellenforradalom kirobbantásához. arra, hogy korábban más páP» toknak vollak tagjai, vagy esetleg mindig is pártonkívü- liek voltak. A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az ellenforradalmi felkelés kezdeményezőinek, vezetőinek, szervezőinek és a gyilkosságokat elkövetőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket megtévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egy időben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megoldani: szakítani a korábbi hibákkal és leszámolni az ellen- forradalommal. Pártunk képes volt erre és egy időben megoldotta mindkét feladatot. A bátor, nyílt és következetes marxista-leninista állásfoglalás és politika me|hozta a maga gyümölcsét. Az ellenforradalmi felkelés valamennyi tanulságát és tapasztalatát még sokáig számon kell tartania a pártnak, de magáról Kádár János a Központi Bizottság beszámolóját tartja az ellenforradalomról elmondható, hogy minden területen tel je§ vereséget szenvedett és a múlté. Súlyos szerepet játszott IVagy Imre és csoportjának példátlan árulása is. Végigjárták az utat apárton- belüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött titkos és nyílt szövetségig: mint osztályárulók, a munkáshatalom feladásáig; mint hazaárulók az imperialisták beavatkozásának sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól, és gazdasági alapjától korábban megfosztott kapitalista és fasiszta restaurációra törő egykori nagy- birtokos és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóinak serege volt. Gyorsan újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi alapon újjászervezett három, egykor koalíciós párt csakúgy, mint a két vármegyében nyíltan zászlót bontó nyilaskeresztes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az ellenforradalmi platformon álló, úgynevezett „munkás tanács”- okat és „forradalmi” bizottságokat használták fel politikai céljaikra; A Magyarországon kirobbantott ellenforradalmi felkelésnek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköztársasággal szemben valójában két egymással szövetkezett — a belső ellenforradalmi és nemzetközi imperialista — erő lépett fel. Pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János — az 1956. októberi ellenforradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956. decemberi határozatában foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá: Először: az 1956. novemberének első napjaiban és azt követően az események ellenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult. 8 a későbbiekben kiderült té-1 felelősségtől áthatva nyék mindazt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellen- forradalom okairól, és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s a haladó emberek az egész világon. Az ellenforradalmi felkelésben — mondotta a továbbiakban — a Párt és a Népköztársaság minden hazai ellensége egyesült, szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Bécsbe vezényelt emig- rációs csoport. Nagy Ferenc Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a súlyos helyzetben kötelessége szerint járt el. A nép sorsáért érzett a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjetunió, hűséges és legjobb barátunk és szövetségesünk segítségét kérte. A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tűzött, súlyosak és bonyolultalt voltak — folytatta Kádár János és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a Népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett adni a szocialista forradalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmáról cat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításával szemben félreérthetetlenül és nyíltan a Népköztársaság iránti hűség, az igaz ha- zafiság, a munkásnemzetközi' ség eszméjével kellett harcol' ni. Az ellenforradalmárok ..semlegességével” szemben félreérthetetlenül meg kellett I mondani, hogy Kádár János itt emlékeztetett a tavaly novemberben tartott országgyűlési és tanácsválasztásokra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százalékának támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei. A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. — A népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt, a szocializmus alapjai jelentősen szélesedtek azóta és a szocializmus építése rendben, lendületese« folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tömegek politikai támogatása és odaadó, szorgalmas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tükröződik még a Magyarországgal szemben erősen elfogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben teret kapnák Ott 8 valóságnak jobban megfelelő tudósítások is. A reális szemlélet csak javára válhat azoknak is, akik nem túlságosan szeretik a Ma gyár Népköztársaságot. Mostanában az ilyen emberek, mi' közben szemük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, különböző képzelgésekkel áltatják magukat. Azt mondják, ellentétek vannak a pártban. Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak várjanak türelemmel, mert bizony még jó sokáig kell vámiok. Más reakciósok eszelősségükben ahhoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embereknek, mi hűek maradunk a varsói szerződés szervezetéhez mindaddig, amíg arra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét? A munkás-paraszt szövetséget vezető marxista- leninista pártra, a szakszervezetekre, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetekre építjük politikai rendszerünket, elvetve a munkástanácsok rendszerét. Az ellenforradalmi felkelés időszakában bebizonyosodott, hogy viszonyaink között a többpártrendszer az ellenforradalom javára hajtotta a vizet — ezért elvetettük. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistákat és mindazokat a párton- kívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szociaha egyáltalán képesek értelmes szót megérteni, csak azt mondhatjuk, okkal bízunk abban, hogy még a hidegháborút is sikerült felszámolni, de akárhogyan is lesz, kapitalizmus és fasizmus Magyarországon még egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből és nekik is jobb lesz. Mi tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök úr néhány dologban megegyeztek és reméljük, kívánjuk is, hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg'. De mi azt gondoljuk, hogy az a reakciós, aki valamely torz logikával azt gondolja, hogy bármelyik Hruscsov—Eisenhower találkozóból és tárgyalásból, nem tudni, milyen alapon, kapitalista, fasiszta Magyarország születik, legalábbis erősen téved. A közmondás az ilyenre mondja: „Éhes disznó makkal álmodik.” Megint mások reakciós reményeiket ahhoz fűzik, hogy „kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok”. Erről a kérdésről érdemes egy pár komolyabb szót váltani. A szovjet csapatok ma Magyarországon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a ma még nem rendezett nemzetközi kérdésektől függően tartózkodnak. Mi a szovjet kormánnyal, a varsói szerződés szervezetében egyesült országok kormányaival, a szocialista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állomásozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavonásáról való tárgyalás mellett vagyunk. Jelenleg még mindig nyílt fenyegetések hangzanak el a népi demokratikus országok ellen. Világosan megmondtuk nemegyszer; a szovjet csapatok addig fognak Maúryarországon állomásozni, ameddig a nemzetközi helyzet ezt szükségessé teszi. Ami pedig azokat a beszél- j getéseket illeti, hogy mi lesz, j ha a szovjet csapatok kivonul- 1 nak Magyarországról, meg-! mondhatjuk: a reakción az! sem fog segíteni. A szocialista forradalom magyarországi erői és hívei megtanulták azt, amit kell és meg tudják védelmezni rendszerüket a belső ellenséggel szemben. Ha a reakciósok újból verekedni akarnak, nem leszünk ellene, mert a magyar népnek van ereje és még van elegendő törleszteni valója is az ellenforradalmárokkal szemben. A tapasztalatokat számon tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejtjük az árulást, sem az osztályellenséget, sem az imperialistákat. A tapasztalatok alapján tovább erősítjük népi államunkat, rendszerünket. Tovább erősítjük államunk legfőbb politikai alapját,a munkásosztály szövetségét a többi dolgozók rétegeivel is. A Hazafias Népfront-mozgalom erejére támaszkodva tovább szélesítjük a nemzet valamennyi alkotásra képes erődnek egyesítését. Tovább fejlesztjük rendszerünk demokratizmusát. Érvényesítjük a demokratikus centralizmus elvét az államéletben ifl. A törvényt tiszteletben tartó állampolgárok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanígy tovább bővülnek a helyi államhatalmi szervek önkormányzati jogai is, fenntartva és erősítve alapvető kérdésekben az állam központi irányítását Népköztársaságunk alkotmányában rögzített szervezetek, az országgyűlés és a helyi tanácsok rendszere bevált. Az elmúlt három évben fejlesztettük az országgyűlés és a helyi tanácsok munkáját. Megnövekedett politikai, gazdasági és kulturális szerepük. Bővült hatáskörük és az a törekvésünk, hogy ez a jövőben még inkább bővüljön. A helyi tanácsok hatáskörének ésszerű bővítése egyúttal hatásos harc a burzsoáziától örökölt és sajnos, rendszerünkben még egyáltalán le nem küzdött bürokrácia ellen. Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt teljes mértékben sikerült helyreállítani a Magyar Népköztársaság törvényes belső rendjét, a belpolitikai helyzet jó és kielégítően fejlődik, a közrend és a közállapotok olyanok nálunk. hogy bármely nyugati kapitalista ország megirigyelhetné. Ez a párt egységének, helyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságánák, a munkásosztály vezette nemzeti tömörülésnek köszönhető. Rendszerünk és társadalmunk belső erejének forrása, hogy a párt, mint vezető erő képes betölteni feladatát és bírja a nép támogatását. Kádár János beszámolója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglalkozott. Részletesen ismertette a második világháború és az ellenforradalom okozta gazdasági károkat. A második világháború például Magyarország gazdaságában 300 milliárd forint értékű kárt okozott, vagyis az akkori színvonalon számítva öt év nemzeti jövedelmét, az egész nép ötévi munkájának minden eredményét megsemmisítette. Az ellenforradalom gazdasági „adománya" 22 milliárd forint értékű kár a magyar népnek. A Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány már a fegyveres harc közben erélyesen kéz.bo vette n népgazdaság helyreállítasá- ! nak ügyét. A néponzdasás már 1957 vegére helyreállt, a termelés színvonala és a dolgozók életszínvonala akkor meghaladta az ellenforradalom előtti utolsó normális év, 1955 színvonalát. Egy év alatt ilyen eredményre is csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidaritása Képes. A Központi Bi- zottság ez év márciusában felhívta népünket a nagyszámú új és megnövekedett termelőszövetkezetek megszilárdítására, továbbá arra, hogy nagyobb lendületet vigyen a szocializmus építésébe. A Központi Bizottság márciusi határozata hatalmas visszhangot keltett a dolgozók tömegeiben. Felajánlásaik végösszege — bár a (Folytatása a 4. oldalon)
