Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

1959. december 3., csütörtök

fterojsAG

5

Bátor kísérletezők

ELMÉLETI KUTATÁSOK

és gyakorlati tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvénye és mindnyájunk közös érdeke megköveteli a munka termelek enységéneit szünet nélküli, gyorsütemű növelését. De ez csak abban az esetben lehetséges, ha egyre fejlettebb munkamódszereket alkalmazunk, ha állandóan tökéletesítjük a technológiai eljárásokat, a termelési folyamatot és gyártmányainkat.

Kormányunk elsejétől kezdve a műszaki fejlesztés új finanszírozási rendszerét léptette életbe. Az új termelői árak iparáganként eltérő mértékű, az árbevételek 0,3—8,5 százalékáig terjedő műszaki fejlesztési alap képzését teszik lehetővé.

Nézzük meg mit is jelent mindez gyakorlatban.

Az Egri Lakatosárugyár 1957 júliusi tervteljesítése 480 ezer forint volt. Most egy havi tervük változatlan áron számítva, 1,4 millió forint. De a termelési érték háromszoros növelése mellett a műszaki fejlesztés színvonala sokkal inkább jelzi a gyár előrehaladását. Az Egri Lakatosárugyár- ban régebben kályhacsöveket, különféle lakatosipari termékeket és átmenetileg gyermekkocsikat gyártottak. Ma már körülbelül 300 gyártmány termelése mellett jut idő, pénzes kellő műszaki felkészültség kísérletezésire is

MÉG AZ EGRIEK KÖZÜL IS kevesen tudják, hogy ebben a kis területen összezsúfolt, elavult külsejű „öreg“ gyárban kísérletezték ki és itt gyártják a pamutipari szálelszívó berendezéseket. Ebből az idén 17 darabot hazai megrendelésre, 90 darabot pedig Lengyelországba és Egyiptomba szállítottak. A .gyár jövő évi terve pedig 500 darab.

Minek köszönhetik ezt a komoly megrendelést?

Annak, hogy kísérleteik és a

sikeresen végrehajtott műszaki

fejlesztés eredményeképp külsőleg is tetszetős, modern berendezést gyártottak és a korábbi 1,3 kw-os motorok után az újabb típusokba jobb hatásfokú 0,75 kw-os motorokat szereltek. Ezzel elérték, hogy például egy 100 gépes fonó- üzemnél napi 100 kilowatt az energiamegtakarítás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az energiamegtakarításból nem egészen egy év alatt megtérül az új típusú szálelszívó berendezések ára. Ezért a Hazai Fésűsfonó után az Üjpesti Cérnagyár is kicseréli elavult, régi berendezéseit az itt gyártottakra.

A PAMUTIPARI szálelszívó kísérletekre és prototípus gyártására műszaki fejlesztési alapjukból 30 ezer, a gyapjúipari szálelszívóra 45 ezer, a kemény fémmel edzett szerszámokat megmunkáló elektromos szikraforgácsolóra 10 ezer forintot költöttek.

A fonodákban rendkívül nagy jelentősége van a klímaszabályozó berendezéséknek. Pár évvel ezelőtt 40 százalékos hatásfokú ventillátorokkal dolgoztak, most 85 százalékos hatásfokút építenek be. Az újtípusú klímaszabályozó kísérleti költségedre 48 ezer forintot, a préstechnológia továbbfejlesztésére 40, az üzemen belüli csőszegecsgyártó gép kísérleteire 30 ezer, műszaki fejlesztési célokra tehát ebben az évben összesein 250 ezer forintot költenek az Egri Lakatosáru gyárban.

Nem vitás, az' új megoldások keresése és az említett új gyártmányok bevezetése nélkül az Egri Lakatosárugyár ma is alig haladná meg a helyi szükségleteket kielégítő, a letűnt időkből megmaradt és szükségmegoldásként fenntartott vidéki kisüzem jelentőségét. A műszaki fejlesztési programok sikeres megoldása révén fejlődik a gyár, egyes gyártmányaikkal elismerést és

hírnevet szereznek idehaza és külföldön egyaránt. A műszaki fejlesztésre fordított munka és forint tehát feltétlenül gazdaságos volt és az lesz a jövőben is.

DE VAJON megtehette volna-e mindezt a gyár, ha nem állott volna rendelkezésére a műszaki fejlesztési alap új rendszere? Aligha. A költségek elenyésző része beruházási hitelből fedezhető lett volna, de kérdés, hogy kapott volna-e beruházási hitelt a gyár? A vállalatfejlesztési alap nem elegendő ilyen feladatokra, az önköltség terhére, meg melyik gyár hajlandó műszaki fejlesztés céljára ilyen összegeket költeni? Hiszen ez veszélyeztetné a dolgozók nyereségrészesedését. Vajon mi ösztönözné bármelyik gyárunkat, hogy nem a saját maga részére, hanem a pamut-, gyapjú-, vagy a bőripar részére meglehetősen költséges és esetleg meg nem térülő kísérleteket és gyártmányfejlesztéseket végezzen?

A műszaki fejlesztés új finanszírozási rendszeréből adódnak még problémák. Egyes üzemekben nagyon kevés a rendelkezésre álló összeg, a minisztériumi keretből sem kaptak az idén és a tanácsi vállalatoknál még be sem vezették. Továbbá a műszaki fejlesztési alap felhasználását létszám, béralap és beruházási hitelkeret hiánya is akadályozza. De az Egri Lakatos- árugyárban mindezek ellenére ügyesen éltek a műszaki fejlesztés lehetőségeivel, az üzem dolgozói bátor kezdeményezésekről és komoly sikerekről adhatnak máris számot.

FAZEKAS LÁSZLÓ

Képzőművészet! előadás Egerben

December 4-én délután fél 5 órai kezdettel a megyei tanács művelődési osztálya és a Pedagógus Szakszervezet rendezésében a Képzőművészeti munka- csoport Marx Károly u. 10. alatti műtermében dr. Domonkos Imre művészettörténeti szakfelügyelő „A művészeti alkatómódszenek kérdése, a szocialista realizmus'’ címmel tart előadást.

1959. december 3, csütörtök:

1954. A Káma folyón létesített első vízlerűmű megnyitása.

1937-ben halt meg József Attila.

1869-ben halt meg Ruzitska György zeneszerző és pedagógus.

1919-ben halt meg P. A. Renoir, francia festőművész.

1684-ben született Ludvig Hol- berg dán Író.

V Névnap ^

Ne feledjük: pénteken BORBÁLA- ÚJ VILÁGÍTÓ berendezéseket szereltek fel a recski vasútállomáson. Az új lámpák lehetővé teszik, hogy éjjel is balesetmentesen tudják lebonyolítani a szállítást és a berakodást.

— BÉKENAGYGYÜLÉST tartottak tegnap este hétórai kezdettel a Kál-Kápolna-i vasútállomás kultúrtermében. Az ünnepi beszédet dr. Pásztor Pál tartotta.

— AZ ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál három KlSZ-brigád dolgozik a kongresszusi munkaversenyben. A legutóbbi értékelés szerint a brigádok közül Császcsu Miklós brigádja került az első helyre.

MSZBT hír

— A magyar—szovjet mező- gazdasági hét előkészítő bizottsága a megyében az elmúlt napokban megalakult. A bizottság tagjai a Magyar Szocialista Munkáspárt, a megyei tanács, a MÉSZÖV, a MEDOSZ, a Hazafias Népfront, a TIT és az MSZBT képviselőiből tevődik össze. Az előkészítő bizottság alakulása után elkészítette munkatervét és megkezdte munkáját.

Egerben este *A 8 órakor: Bástyasétány 77 (Bérletszünet)

A repülés vágya szinte egyidős az emberiséggel. Ásatások során már a cseréptáblákon találtak olyan rajzokat, amelyek az ember levegőbe emelkedésének vágyát tükrözték. A mitológia pedig Ikaros emlékét őrzi, aki apjával együtt madártoliakból készített szárnyakkal repült el arról a szigetről, ahol fogságban tartották őket. Ikaros azonban túl közel merészkedett a Naphoz, a madártoliakat összetartó viasz megolvadt és a fiú a tengerbe zuhant.

A monda valósággá válik

Évezredek teltek el. amig Montgolfier francia papírgyá- ros elkészítette a mai repülőgép ősét, az első ballont, s ezzel Pilatre de Rosier levegőbe emelkedett. Ez volt az első léggömbrepülés. amely azonban még teljesen ötletszerű volt. s a szelek szeszélyére bízta az utast és a ballont egyaránt. Dumont nevéhez fűződik az első kormányozható léghajó. A század elején pedig a Wright- testvérek már légcsavaros motorral felszerelt, sárkány rendszerű géppel hagyták el a földet.

Blériot-tól

Lindbergh-ig

ötven esztendeje, 1909-ben Louis Blériot francia tervező 37 perc alatt átrepülte a La Manche csatornát. A hír lázba hozta a világot és új korszakot nyitott a repülés történetében. A következő évtizedekben sok érdekes repülőbravúr tanúja lehetett a világ. Ezek között is egyik legérdekesebb a svéd származású Lindberghé. aki 1927. májusában egyedül és leszállás nélkül átrepülte New Yorktól Párizsig az Atlantióceánt. Az 5576 kilométeres utat 33 és fél óra alatt tette meg. Lindbergh repülése még évekig egyéni bravúr maradt. Több mint egy évtized múlva, 1939-ben indult meg az első

rendszeres utasszállító légijár** az Atlanti-óceán felett.

A TU . 14-től

a csapkodó szárnyú repülőgépig

A repülés legújabb korszakának legcsodálatosabb fejezetét az első személyszállító lökhaj- tásos repülőgép, a TU 104-ea jelentette, amely 1957 szeptember 4-én 21 óra 54 perc alatt tette meg a Moszkva— New York utat. A TU 104 óránkénti sebessége 850 kilométer és hetven ember fér el belsejében. Az emberi tudomány azonban ezt az eredményt is hamarosan fokozta és megszületett a TU 114-es tur- bólégcsavaros repülőgép, amely monumentalitásban felülmúlta a TU 104-et is. A TU 114 rövi- debb útra több mint kétszáz utast szállíthat. Mellette is meg kell emlékeznünk a II—18. típusú Moszkva szovjet utasszállító gépről, amely korszerűségben még a TU-kat is felülmúlja. A legutóbbi időben viszont nagy feltűnést keltett I. N. Vinogradov orosz repülőgéptervező ornitopterje. Ez a 260 lóerős motorú, csapkodó szárnyú repülőgép tetszés szerinti helyen felszállhat. leszállhat, vagy lebegve maradhat a levegőben. A gép megoldása a madár szárnyrepülésének elvén alapszik. Ugyanakkor Ribnyi- kov repülőgéptervező hasonló típusú gépet szerkesztett, a modell szárnyai viszont a rovarok szárnycsapásai szerint működnek. Ez lehetővé teszi, hogy a gép sokfajta mozgást végezzen. Mindkét kísérlet közel áll a megvalósításhoz, s va i ószínű- leg egy-két éven belül már levegőbe emelkednek a csapkodó szárnyú repülőgépek is.

Ugyanakkor azonban a tudósok a holnap repülőgépét a sugárhajtású gépekben látják, amelyek a rakéta és repülőgép előnyeit egyesítik. A raketoplá- nok sugárirányítással ezer kilométer magasságig is levegőbe emelkedhetnek, s gyorsaságuk a tudósok számítása szerint alkalmassá teszi őket arra. hogy igen rövid idő alatt megkerüljék a földgömböt.

EGRI VÖRÖS CSILLAG Halál a nyeregben (szélesvásznú)

EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Rómeó és Júlia

GYÖNGYÖSI PUSKIN

A bemutató elmarad HATVANI KOSSUTH Fényes esküvő PETERVASÁHA Nincs előadás FÜZESABONY Rita

Xf álóperes bíróság tárgyalóterme. Hányán lépték át már küszöbét reménytöredékekkel, és húzták be maguk után ajtaját teljes lemondással, kilépve áktaszagú, de mégis oly sok drámával sűrített levegőből. Legtöbbjük fiatal. A férfi is, a nő is, akik szerették egymást fellángolva, vagy komolyan, teljes odaadással és hittel, s mégis itt ért véget közös útjuk, tragédiájuk. — A válóperek tragédiák — mondja a bíró, s legszívesebben minden fiatal pár mellé odaszegődne néhány napra, atyai gondoskodással vezetve őket: így, kedveseim, így tegyétek meg az első lépéseket utatokon, nehogy baj érje boldogságtokat.

Mennyi ügy aktája fekszik asztalán most is. Sárga borítólapú, sűrűn gépelt jegyzőkönyvek, egy családi élet minden baját, jaját rögzítő, magukban foglaló papírlapok. Fáj látni halmazukat. De idő nincs a töprengésre, egy perben nem lehetett ítéletet hirdetni, mert a felek nem jöttek el a tárgyalásra, be kell szólítani a következő válni szándékozó házaspárt.

Két szép, fiatal élet. Az asszonyka szeme kicsit vörös az álmatlanul töltött éjszakától, s a párnába fojtott csendes sírástól, a férj meg szeretne egy fél pohár vizet kérni — mert oly száraz a torka a sok cigarettától, hogy beszélni alig tud —, de nem

mer.

Másodszor vannak itt. Az előkészítő tárgyaláson mindketten hajthatatlanok voltak. Válni akarunk — jelentették ki, nem békülünk. Most egykedvűen meghallgatják az első alkalommal felvett jegyzőkönyv ismertetését, de belül remegnek, az ítélethirdetés pillanatára gondolva.

— A tanúk itt vannak, kérem? — kérdi a bíró, s mindketten csak intik az igent. Idősebb asszony lép be. A fiatalasszony édesanyja. Kérdezik, beszél, tompa, monoton hangon, s a peres felek fülében úgy hangzik, mintha valahonnan nagyon távolról Jöóne a szó. Nem figyelnek mondataira. Nem mond érdekeset, csak a tényeket. Beszél a veszekedésekről, a meg nem értésről, a fiatal férj kirn aradozásairól, a különköltözésről, lánya összetöréséről, idegeinek romlásáról.

A jegyzőkönyvvezető gépírónő ujjai egyforma ritmusban verik az írógép billentyűit, s még azt sem veszik észre, hogy a kopogás okozta zaj megszűnik, az első tanú kiment a szobából. Néhány perc múlva új hanggal telik meg minden; A fiú anyjáéval. Már magasan kezdi:

— Ö, kérem, úgy éltek ezek a gyerekek, mint a kutya, meg a macska... — sóhajtja egy kicsit színészkedve.

A férj, a „felperes” elmosolyodik. Kutya, meg macska. Odasúg a mellette ülő asszonykának:

— Te melyik voltál?

— A macska — jön a válasz.

A férfi felsóhajt:

— Bár az lettél volna valóban. Egy kicsit simulékony, egy kicsit hízelkedő, s nem makacs. Akkor nem ülnénk most itt.

A tanú, a fiú édesanyja tovább beszél:

— Mondtam én, kérem, a fiamnak is, a menyemnek is, várjatok egy kicsit még, gyerekek. Legalább egy félévet. Csak addig, míg jobban kiismeritek egymást. De nem. Lehetett is beszélni akkor velük! A fiam azt írta: nincs az a hatalom, amelyik őt elválaszthatná Iréntől. Mégis idejutottak, kérem.

Ide. De miért? Lázasan dolgozik most az agy. Pergeti vissza az eseményeket, a két évi együttélés szinte minden napját. Apró torzsalkodások, viták elevenednek fel a férjben, de ezek oly kicsiségek mind. Nem ezek válthatták ki a tragédiát. Akkor hát mi? Féltékenység? Az eszükbe sem jutott soha. Elhidegülés? Ugyan. Hiszen legszívesebben most is karjaiba

(tbl'-ulÁS

zárná ezt a mellette remegő, izguló, törékeny kis testet. Akkor hát mi? Hogyan? Mikor?...

O

kot annyit találtak, amikor készülődtem otthon szüleivel erre a lépésre. Együtt tárgyaltak meg anyjával minden kicsi részletet. Együtt idézték fel a perpatvarokat, a meg nem értésből fakadó incidenseket, sóhajtozva, átkozódva, kemény fogadalmak közben. A fiú most csak egyre emlékszik. Arra, hogy ezek a beszélgetések mindig megkeserítették. Nem az emlékek fájtak. Azok szépek voltak, kedvesek: őrizgette magában, törölgette róluk a pori;,, nem hagyta elveszni egyiket sem. Más volt a baj. Édesanyja beszéde. Mindig eltúlzott mindent. Az ő szemében egy csepp jótulajdansággal nem rendelkezett felesége, az ő szemében mindennek való volt, csak asszonynak nem, az ő elképzelései mindig mások, sokszor szinte nevetségesen megvalósíthatatlanok voltak fia házasságával kapcsolatban. Egyszer egy otthoni vita hevében Id is szaladt a száján:

— Tulajdonképpen anyám az oka annak, hogy mi Irénnel ide jutottunk. Ha anyu nem beszéli mindig tele a fejeimet, nincs nekünk semmi bajunk most sem.

Akkor rettenetes harag lett ebből a megjegyzésből. Anyja hetekig hozzá sem szólt. De aztán minden újra a régi lett. Most megint ez a néhány szó jár a fejében: anyám az oka mindennek. Szinte észre sem veszi, hogy miközben anyja még beszél a bíró asztala előtt, ő feláll, néhány lépést tesz előre, s vár, hogy szót kapjon. Felesége rémülten nézi hátát, nem tudja mit akarhat férje, a bíró egy kis kézmozdulattal megállítja a tanú szóáradatát, s szintén felé fordul:

— Tessék kérem, van valami megjegyzése?

— Nem... nincs. A vallomáshoz nincs — mondja rekedten a férfi. — Csak azt szeretném mondani önnek, hogy én meggondoltam, nem válók el a feleségemtől.. s

— Nem értem, kérem — hajol közelebb a bíró. mint aki valóban nem érti mit mondott a vele szemben álló férfi.

— Fiam! — rebben meg anyja keserűséggel, Ijedtséggel a hangjában.i A férfi most már neki beszél:

— Nem, anyám. Nem válók el; Igaza van. Azt fogadtam: nincs az a hatalom, amely el tudna választani Iréntől. Nem is lesz. Nem válók.

— De hát j : j — akar közbevágni az anya.

VT egmandok mindent azonnal.

Nem akarom megbántani magát anyám, hiszen tudja, hogy szeretem. Mégis egy alkalommal már idmomdtam: tulajdonképpen magának köszönhetem azt. hogy Irént elvesztettem. Akikor megharagudott rám. Lehet, hogy most is azt teszi majd. De kérem, hallgasson meg.

— Anyám, én szerettem Irént, amikor elvettem feleségül. Szeretem most is. Nagyon. Nem is lett volna közöttünk semmi baj, ha mi másként rendezzük be életünket. Nem mondom, volt néhány összezörrené- sünk, de hol van kanál csörgés nélkül? összeszoktunk volna, mint a többi fiatal házas. De ott volt maga anyám. Kérte, követelte, hogy sűrűn látogassuk meg, s mi meg is tettüx, arra gondolva, ezzel örömet szerzünk. Amikor Irén is velem volt, mindig nagyon jól éreztük magunkat otthon, de amikor néha én mentem csak haza egyedül — emlékezzen csak anyám, mindig tett valami bogarat a fülembe. Az ősszel meg elkövettem azt a bolondságot, hogy Két heti szabadságomat otthon töltöttem Irén nélkül. Csak most, ezekben a pillanatokban eszméltem én rá, mi mindent mondott akkor otthon nekem anyám. Állandóan zsongott a fejem beszédjétől, s magam sem vettem észre, — teljesen megszédültem. Emlékszem, egyszer még azt is mondtam: nem baj anyám, lesz még magának boldog vőlegény fia ;::

— Miért mondtam, még ma sem tudom. Csak annyit tudoK, nagyon rosszul tettem. Nem lesz többé vőlegény fia anyám. Én megmaradok annál, akit először választottam magamnak. Hiába is lennék én boldog vőlegény, maga nem örülne akkor sem. Nem tetszene a második menye, a harmadik, de az ötödik sem, mert másaK a tervei, elképzelései, mint a mieink. Mi szeretjük továbbra is anyám, úgy mint eddig szerettük,— bár tudom, hogy viszont szeretetre írónké nem számíthat — de ezentúl a magunk útját járjuk teljesei): Senkire sem hallgatunk. Magára sem édesanyám, mert bíróság elé nem akarunk Kerülni mégegyszer.

— Ne haragudjon rám. Tudom, nem rosszakarat vezette, amikor ellenünk beszélt. Szeretett nagyon, g nem akart elveszteni engem, keservesen felnevelt fiát. Nem is veszített el, megmaradok továbbra is fiának, de megmaradok férjneK is;;:

A férfi vállairól mintha mázsás kő esett volna le. Könnyűnek, frissnek érezte magát. Más ember lett néhány perc alatt. Férfi, a családi tűzhely szentségét védő férj. Felébredt, s rádöbbent: ezt a tűzhelyet nem szabad elhagyni.

T\J ehéz, gyötrelmes ébredés volt, de hasznos. Nem azért, mert a bíróságon eggyel kevesebb válóperi ítéletet mondtak ki aznap, hanem mert eggyel több fiatal házaspárt tarthat számon a krónika azok között, akik azt mondják: mi így választottunk, s nem hagyjuk el egymást.

Nem sokan ugyan, de oly jó, hogy ilyenek is vannak...

Weidinger László