Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

10 NßPÜJSÄG 1959. Äeeeiriher 25., péntek Karácsonyi HUMOR kis manó ölében s a fenyővel együtt búcsút intett az erdő­nek. Suhant a szán, s nyomát millió hópihe borította be úgy, hogy az emberek nem is gon­dolhattak másnap arra, hogy kis manók jártak az erdőben. A manók országában aztán fürge kézzel gyönyörű csillogó ruhába öltöztették sorra a fe­nyőfákat. Árva Kati fácskája kicsi volt, szerényen húzódott meg a többi között. Rajta még nem díszlett sem fehér, fodrosruhás, ezüstmellényes szaloncukor, sem ragyogó üveggömb. Ott állt és várta, mikor veszik észre, mikor jön a manó csil­logó ruhába felöltöztetni őt is. A nyuszi úgy érezte ma­** gát, mintha csak az er­dőben lenne. Hol az egyik, hol a másik pompázó fához sza­ladt, szeme ragyogott a bol­dogságtól, Mert hisz1 tudta, hogy ő az egyetlen a nyulak között, aki megláthatta a ma­nók karácsonyi műhelyét. Felajánlotta segítségét a sző­kehajú alvós- babának. Pap­rika Jancsival fogócskát ját­szott, míg rá­juk nem szólt egy dundi ma­nó: — Jancsi, nyuszi csende­sen legyetek. Menjetek a helyetekre, in­dulunk a .föld­re. Ma kará­csony van. Jancsi elbú­csúzott a nyu­szitól, tapsi­füles is visz- szafütött a kis fenyőhöz, amelyről bizony a nagy játékben egészen elfeled­kezett. — Kis fenyő, hát rajtad nincs csillogó ruha? — csapta össze két hosszú fülét csodál­kozva a nyuszi. — Jaj, hogyan jössz most a földre ruha nél­kül? Ott töprengett két hátsó lá­bára ülve még akkor is, ami­kor látta, hogy a manók or­szágának kapuja megnyílt s a sok-sok feldíszített fácskát vi­szi a manósereg. Fehér topánkában egy kis manó futott el mellettük. Tap­sifüles egyet gondolt és nem azért hívják nyúlnak, hogy \i astag hótakaró borította már a tájat. A puha hó alól itt-ott kibuKkant a leve­leitől megfosztott száraz kóró, a zúzmarás bokrok ágaira fázó csippenéssel borzolttollú ma­dárkák szálltak. Sok-sok me­séről suttogott az öreg feny­ves. Fenn a hegytetőn nagy fenyőfák álltak, s a mellettük szerényen megbújó csöpp fe­nyő tisztelettel nézett fel a csúcsokra, amelyek — úgy hit­te — egyenesen az égig érnek. Az öreg fenyők büszke méltó­sággal álltak őrt, védelmet nyújtva egy-egy megriadt őzi­kének. vagy fázó tapsifüles­nek. A kis fenyő most nagyon boldog volt. Hogyne, amikor egy kedves tapsifüles éppen hozzáfutott és megkérte: — Engedd, hogy megpihen­hessek melletted. Nagyon siet­tem, kifáradtam. — Szívesen adok szállást. Pihenj csak nyuszika. Hová siettél oly* nagyon? Mi dolgod van így éjszaka? Csak nem akart valaki bántani? A kis nyúl lihegett még egy kicsit, majd így szólt: — Nyuszi nagymamám me­sélte nagyon régen — szegényt azóta megették az emberek —, hogy minden té­len, amikor a szél hópikékkel a „lenge fátylak" táncát már elropta s még nem fogott hoz­zá a „csillogó csillag” tánchoz, az egyik éjjel nagy dolog tör­ténik az erdőben. A nyuszika éppen folytatni akarta a nagyanyjától hallott mesét, amikor észrevették ám mindketten, hogy az erdő zúz­marás fái alatt szinte hangta­lanul szánkók közelednek, s mindegyik szánkó előtt egy- egy őzike. — Nyuszika — súgta a Kis fenyő — én még nem láttam ilyen dolgot. Mi lesz most? — Figyelj, kis fa, mindjárt meglátod. Nagyanyám ezt me­sélte. A szánokról kis manók szálltak le és ezüst fejszével kezükben ott sürögtek, forog­tak a fák'Között, s kivágtáK azokat. Mielőtt kidöntötték volna a zöldruhás fenyőt, meg­simogatták. kedvesen beszél­tek hozzá, s a fa már ezután nem is bánkódott, hogy meg kell válnia- kedves testvéreitől, itt kell hagynia az erdőt. 'C'ejszecsapás nem hallat- szott, mert a kis ezüst fejszék hangtalanul dolgoztak a manók kezében. Amikor minden szán tele volt szebb- nél-szebb fenyőfákkal és ép­pen indulni akartak a manók, egyikük megpillantotta a kis fa aljában meghúzódó didergő tapsifülest. Intett a társának. — Nézd, milyen aranyos nyuszit találtam Ezüstke, s milyen szép a kis fa is. Vi­gyük el Árva Katinak, bizto­san megörül neki. Nyuszi, bár félénk állat volt, most már nem remegett és ki­csi szíve azt kívánta, bárcsak elmehetne a manókkal, meg a kis fenyővel, kit máris barát­jának fogadott. — Igen ám, Csupaszív, de ilyen kis fát nem szabad ki­vágnunk. De várj csak, gon­doltam valamit. Kiemeljük gyökerestől, beleültetjüK egy . cserépbe és úgy visszük- el Ár- | va Katinak. Minden úgy történt, ahogy a kis manó mondta. A nyuszi nemsokára ott pihent az egyU Karácsonyi randevú Asztrológia ól Aisohylosnak valaki azt jósolta, hogy ház­tető fogja agyonütni. Ezért kerülte a városokat és lehetőség szerint mindig a réteken járt. Egy teknősbéka ütötte agyon, amely egy sas kar- mai közül esett a fejére. * Castillo francia női szabó rajong a 13-as számért. Tavaly december 13-án, pénteken utazott el sítúrára; a 13-as számú vasúti kocsi­ban, a 13-as számú fekvőhelyet kapta. Tizen­három perccel a megérkezés után eltörte a lábát. * A csillagok megmondták egy embernek, hogy ló fogja megölni. Gondosan kerülte eze­ket az állatokat. Egy lovat ábrázoló cégtábla esett a fejére. * Saint-Germain grófja, a XVII. század híres asztrológusa azt állította magáról, hogy halha­tatlan. Egy alkalommal azt mondta Rohan kardinálisnak, hogy annak idején Pontius Pi­látussal vacsorázott együtt és aprólékosan le­írta a római kormányzó házát. A bíboros dü­hösen így szólt Saint-Germain inasához; Azt elhiszem, hogy a gazdád aranyat csinál és megmondja a jövendőt, de azt mégis túlzásnak tartom, hogy kétezer évvel ezelőtt Pontius Pilátussal együtt vacsorázott. Te is ott voltál? — Nem, uram, én még csak 400 év óta állok a gróf úr szolgálatában — hangzott a válasz. Leánynéző a iapán idegenforgalmi autóbuszokon Az Aizu japáni idegenfor- :galmi autóbusztársaság statisz­tikája szerint 28 csinos, fiatal ; tolmácsnő megy férjhez mos- ; tanában olyan fiatalemberek- |hez. akikkel az autóbuszban í ismerkedtek meg. Az autó­busztársaság szerint szokássá ! vált, hogy a szülők hosszabb ; autóbuszutazásokat tesznek és ja tolmácsnők között választ ják ! ki fiaik jövendőbelijét. A tár- | saság, noha szívesen látja női i alkalmazottainak népszerűsé­gét, nehézségekkel küzd, hogy ;a férjhezmenő lányok helyébe 1 másokat találjon. Jó reklám Csalódás OOCOOOOC/'KXXXX'OCXXXXXX Gyerekek! Húzzatok vonalat az egyes számtól a legna­gyobb számig, egy kedves karácsonyi jelenetet kaptok. Utá­na színezzétek is ki szépen. Jó szórakozást! 1959. DECEMBER 25-TÖL DECEMBER 27-IG: PÉNTEK, DECEMBER 25. KOSSUTH-RADIO: 8.10: Egy fa­lu — egy nóta. 8.50: Falusi élet- képek. 9.00: Szív küldi szívnek szí­vesen. 10.00: A Gyermekrádió mű­sora. 10.40: Yehudi Menuhin hege­dül. 11.10: Hanglemezparádé. 12.20: Jó ebédhez szól a nóta ... — 13.00: A kutya. Elbeszélés. 13.15: Operett­részletek. 13.45: Magyar tájak. — 14.15: Az Anderson-zenekar játszik. 14.35: Verdi: A trubadúr. Opera.— 17.10: A Magyar Rádió tánczene­kara játszik. 18.00: Régi karácso­nyok. 18.30: Híres prímások muzsi­kálnak. 18.50: ,,A család kedvenc lemezei”. 20.10: Színes ünnepi mel­léklet. 23.00: Tánczene. 0.10: Csár­dások. PETÖFI-RÁDIÓ: 8.00: A római katolikus egyház félórája. — 8.30: Virágh Endre orgonái. 9.00: Dalok a télről. 9.20: Miska bácsi lemezes­ládája. 10.00: Legszebb operaleme­zeinkből. 10.40: Legenda a gyer­mekről. 11.10: Salzburgi ünnepi Já­tékok. 12.20: A világirodalom hu­mora. 12.50: Művészlemezek. 14.15: A furfangos szabólegény. Mesejá­ték. 14 55: Népdalcsokor. — 15.40: Egy gyermek levele. 16.00: Táncze­ne. 16.40: Két vére. 16.45: Fúvósze­ne. 17.00: Twist Olivér. Rádiójáték. 17.56: Hanglemezek. 18.00: Szóra­koztató zenekari muzsika. — 18.30: Színház a világ. Rádiójáték. 19.00: Karácsonyi kantáta. 19.30: Filmze­ne. 20.00: Magyar népdalok. 20.30: Operettrészletek. 21.00: Asconai Ze­nei Hetek. 21.42: Dezső naplója. Regényrészlet. 21.57: Claudio Arrau zongora-estjének folytatása. SZOMBAT, DECEMBER 26. KOSSUTH-RADIÓ: 8.10: Magyar 2 népdalok. 9.00: Édes anyanyelvűnk. 19.05: Operettrészletek, 10.00: Csere­Rádióműsor bogarasok. — A Gyermekrádió mű­sora. 11.00: Starsbourgi Fesztivál 1959. 13.00: Szibinyáni Jank. Ballar- da. 13.10: Népi muzsika. 13.40: A város peremén. 14.00: Walter Giese- king zongorázik. 14.25: A Gyer­mekrádió műsora. 15.15: Szív kül­di.. . 16-00: Viharban. Elbeszélés. 18.10: Zenekari muzsika. 19.00: Ak­tuális jegyzet. 19.10: Tánczene. — 20.10: A Rádiószínház bemutatója: A senki karácsonyfája. 21.10: Jo­sephine Baker hangversenye. — 22.15: Táncoljunk. PETÖFI-RÁDIÓ: 8.00: Haendel: Jephta — oratórium részlet. 9.00: Az Aranyrózsa. Elbeszélés. 9.45: Fúvószene. 10.00: Korunk opera­csillagai énekelnek. 11.00: Szív kül­di .. . 12.30: Aranyfüst. 13 00: Mű­vészlemezek. 14.15: Hangverseny Offenbach operettjeiből. 15.15: Ró­lunk szól a mese. 15.45: Gluck: Ar- mida. Opera. 18.00: Hangszerszó­lók. 18.10: Vidám gyermektörténe­tek. 18.30: Könnyű zene. 19.10: Téli esték. 19 50: Verbunkosok, népda­lok. 20.20: Tánczene. 21.10: Decem­beri hangulatok. 21.30: Chimai Fesztivál. VASÄRNAP, DECEMBER 27. KOSSUTH-RADIÖ: 8.10: Egy fa- Lu — egy nóta. 8.50: Falusi életké­pek. 9.00: Egy óra nagy muzsiku­sokkal. 10.10: Suzanne vagy Zsu­zsi. Rádiójáték. 10.50: Táncparádé. 12.10: Jó ebédhez szól a nóta. 13.00: Szív küldi... 13.30: Rádiólexikon. 14.00: Zenekari hangverseny. 15.00: A szeretet forrása. Elbeszélés. — 15.20: Egyveleg Abrahám Pál és Gyöngy Pál dalaiból. 16.05: Vidám zenés irodalmi műsor. 17.10: István­ná pi köszöntő. 17.50: Gondolat. A Rádió irodalmi hetilapja. 18.20: Tánczene. 18.40: Két vers. — 18.45: Szvjatoszlav Rihter zongorázik. — 19.00: Kacsóh: János vitéz c. dal- játéka^ 20.10: Emberek között * j t Az amerikai iskoláslányok öltözködéséről Egy pennsylvaniai közép­iskolában hivatalos megrovás­ban részesítették a tanárnőt, mert szemére vetette a lá­nyoknak, hogy nem megfelelő öltözékben jönnek iskolába. Az osztályokban egy csomó lány a legutóbbi „huligán divatf szerint öltözve jelent meg: fe­kete szoknya, fehér blúz, fe­kete harisnya és hullafehérre mázolt arc. i 4CGOOOOCOOO 22.20: Sosztakovics: Zongoraötös. — 22.50: Vasárnapéji Rádiószinház: A furfangos Dalila. PETÖFI-RADIO: 8.00: Szimfoni­kus hangverseny. 9.00: A Gyermek­rádió műsora. 9.30: Operettdalok. 9.50: Gyermekzsarolók. Elbeszélés. 10.00: Szív küldi... 11.00: Twist Olivér. Rádiójáték. 12.00: Kamara­zene. 12.40: SzergeJ Jeszenyin ver- seiből. 12.50: Müvészlemezek. 14.15: Könnyű melódiák. 14.55: Közvetí­tés a Nemzeti Színházból: Peer Gynt. 17.30: Magyar művészek operafelvételeiből. 18.00: Könnyű zene. 18 20: Arcképek rivaldafény­ben. 18.40: Szovjet filmek zenéjé­ből. 19.00: A Hamburgi Rádió szimfonikus zenekara Játszik. — 20.40: A Jávái nyelv. Elbeszélés. — 21.00: Kamarazene. 22.00: Tánczene. 22.30: Kosztolányi Dezső: Én fele­ségem. 22.35: Verbunkosok, nép­dalok. (A Magyar Rádió a müsorváltoz* tatás jogát fenntartja.) ^ÉP^jTsXg A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: Suba Andor. Kiadta: Népújság Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Tőtn JOzset Szerkesztőség: Eger. Beloiannisz u. S. Telefon: 56-74. 56-78 Postafiók: SS. Kiadóhivatal: Eger. Bajcsy-Zsillnszky utca 1. Telefon: 24-44. Postafiók: 23. Heves megyei Nyomda Vállalat Eger. Bródy Sándor u. 4. Felelős vezető: Mandula Ernő. Terjeszt) a Magyar Posta Előfizet­hető a helyt postahivataloknál éa kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra U ft futni sem tudjon, teljes lendü- ] lettel a manó után szaladt, j Nagy sietve el is érte még mi- ] előtt az a földre indult volna. j A kis nyuszi kérőén rakta j össze két első lábát. — Drága manócska, segíts : nekem. Ruha nélkül maradt í kedves barátom, a fenyő. Ad- | jál reá, szépen kérlek, valami i köntöst. Árva Katihoz megy, < nem jelenhet meg zöld ruhács- | kajában. A manó csodálkozva nézett í az eleven nyulacskára, majd, í hogy segítsen a bajon, vissza- j "futott a kis fenyőhöz. Csodál- < Kozva csapta össze két picur- j kő kezét ő is, ahogy meglátta j a most már bizony könnyező ; fácskát. — No’ szegénykém! Rólad ; ugyancsak elfeledkeztek! De | ne búsulj! Segítek rajtad. A zzal újból elszaladt s j ^ egy pillanat alig telt el, \ kis üveggel tért vissza, amely- j ben ezüst folyadék csillogott. j Az angyal kis pálcikát helye- < zett az üvegbe, majd kivette j és az egyik végén megfújta. ^ Hát ebben a pillanatban mint s ezüst fátyol, millió parányi | ezüst csillag hullott a kis fe- \ nyőre. A nyuszi hosszú füleivel ji tapsolt örömében, körülugrálta e a fát, úgv, hogy végül az ő bundája is olyan ezüstös lett, e mint a kis fenyő sok tűlevele. E így most már ők is elindul- § hattak a többi fa után. Meg- í köszönték a manó szívességé* y s kettesben elindultak Árva § Kati otthonába, az őzike által c húzott szánon, a kis fa cse- E répbe ültetve, a nyuszi meg a \ manó ölében. Árva Kati már 5 aludt. Az egyik szemfüles ? manó kinyitotta az ajtót és be- ? lopták a fát az alvó leányka c mellé. A nyuszinak nem is E kellett mondani, odatelepedett E a fenyő5 alá; \ Soha ilyen boldog karácso- <: nya nem volt Katinak. Mert \ bizony a fácskáről a csillogó > ezüstfátyol nem tűnt él és \ amikor tavasszal kikerült a c cserépből, továbbra is ezüst i ruhájában pompázott Telt, múlt az idő. A kis nyusziból komoly \ nyuszimama lett, a fács- j ka is megnőtt, megerősödött. : De ettől a naptól kezdve min- 1 dig találhatsz az erdőben : ezüstfenyőt, amely vagy szeli- : den megbújik a többi között, vagy pedig délcegen tör ma­gasba s ilyenkor télen, várja a puha hótakarót. Keskeny Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents