Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-23 / 301. szám

1959. december 23., szerda SEPOJSAG » Őszinte szóvá! Sokszor kellemetlen az őszinteség, sokszor könnyebb, ha nem is a hazugság, de tények elhallgatása,' vagy óvatos, szinte diplomatikus megkerülése. S nem is kevés még azoknak a száma, akik ezt a könnyebb, de csak látszólag és csak pillanatnyilag könnyebb utat választ­ják minden olyan esetben, amikor oda kell állni dolgozótársaik elé, akár mint felelős vezetők, akár mint népnevelők, és válaszolni kell a feltett „kényelmetlen” kérdésekre. A párt most lezajlott kongresszusa, az ott elhangzott felszólalások, a kongresszus szá­mos nagyszerű vonásán túl, a mély őszintesé­get is példázták. Es ha a kongresszus „anya­gának” feldolgozásáról esik szó, akkor essék szó e kongresszus nem kis jelentőségű tanítá­sáról is, ami az őszinteséget illeti. Mindig és mindenkor és csak akkor volt hitele a kom­munisták szavának, ha bátran és kertelés nél­kül, a nehézségeket nem elhallgatva, tárták feladatainkat népünk elé. Lehet, hogy akkor, amikor nyíltan esett szó a várható nehézsé­gekről, akkor, amikor a kacsalábon forgó vár­kastély igézetes ígérete helyett a valóság rea­litását vázolta fel a párt a dolgozók előtt, sokan félrehúzták szájukat. De az nem „le­het”, az biztos, hogy még ezek többsége is el­ismeréssel és megnyugodva vette tudomásul, hogy sem a várható nehézségekben, sem a le­küzdésük útján elérhető eredményekben nem túlzott, őszinte volt a párt, őszinték voltak a kommunisták. Az ellenforradalom fegyveres leverése után az eszmei zűrzavar felszámolásában, a gazdasági, politikai és nem utolsósorban kul­turális életünk helyreállításában a párt egyik legnagyobb és legjobb fegyvere éppen az őszinteség volt. Még akkor is ellenforradalom­nak nevezte az ellenforradalmat, amikor egyes jóakarók szerint ezzel csak élezte a „tömegek” és a párt közötti kapcsolatot — és az élet be­igazolta, hogy ez a következetesség volt az, amely éppen a párt mellé állította a tömege­ket. Amit ígért, azt megtartotta a párt, de soha nem ígért azonnalra, sohasem ígért erő­feszítések nélkül, pedig mennyivel könnyebb lett volna színes Jégvárakat festeni az olcsó népszerűség megszerzésére. De a légvárak egy-kettőre semmivé válnak, az így szerzett népszerűség visszájára fordul, s ami az első pillanatban a könnyebbnek lát­szott, voltaképpen csak a tekintély aláásását, a szó hitelének megromlását, a párt és a tö­megek közötti kapcsolat meglazulását ered­ményezték volna. Ezer és egy példa igazolja tehát, hogy az őszinte szó, a nyűt, bátor ki­állás a legbiztosabb fegyver a kommunisták kezében, a legjobb eszköz a szocializmus épí­tésében. Mégis és ma is sokan megfeledkez­nek erről. A szövetkezeti mozgalom szervezésében nem egy helyen volt tapasztalható, hogy a népnevelők, az agitátorok például olyan fcöny- nyedén ígérnek nyugdíjat a belépni szándé­kozó egyénileg dolgozó parasztoknak, mintha erről nem is volna törvényes rendelkezés. Pe­dig van, pedig a rendelkezés előírja, hogy tíz- esztendős szövetkezeti tagság után lehet csak nyugdíjjogosultságot szerezni. Talán ezt nem értenék meg az egyéni gazdák? Talán nem lehet megmagyarázni számukra, hogy az ál­lam csak abból adhat, amit neki is dnak, hogy az ipari munkás is tíz esztendő után és a megfelelő korhatár elérésével válik nyugdíj- jogosulttá? Feltétlenül meg lehet magyaráz­ni és feltétlenül meg is értik ezt! De pilla­natnyilag könnyebb az úgynevezett mézes­madzaggal agitálni, mint őszinte szóval. És ha az ilyen módon megagitált egyéni gazda becsapva érzi magát majd, mint szövet­kezeti tag, ahhoz ugye már semmi köze a ke­zét mosó népnevelőnek?! Természetesen nem­csak a nyugdíj ügyében, de több más kérdés­ben is hajlamosak népnevelőink az üres ígér­getésekre és nemcsak a népnevelők és nem­csak a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében, de az élet más területén is. Az effajta üres ígérgetések, az őszinteség hiánya még olyan érzetet is kelt az emberben, mintha életünk való tényei, építésünk nagy­szerű eredményei, a szocializmus perspektívái kevesek lennének ahhoz, hogy biztatást, lelke­sedést adjanak dolgozó népünk, érveket a népnevelők, életünk felelős vezetői számára. Semmi szükség nincs arra, hogy valaki fele­lőtlenül ígérgessen, semmi szükség nincs arra, hogy valaki elhallgassa, hogy a szocializmus építése sok nehézséggel, nemegyszer verítékei küzdelemmel is jár. Népünk nagykorú lett, munkán nevelkedett és nevelkedik, tudja és érti, hogy a sült galamb csak a mesében röp- dös a nyitott szájakba, a valóságban becsüle­tes munkával kell megdolgozni a holnapi ja­vakért. • Az őszinteség hiánya az emberek, a töme­gek lebecsülése. Nem akarunk messzebb men­ni a következtetésekben, ennyi is elég ahhoz, hogy megértse bárki: a dolgozó néppel úgy kell beszélni minden ügyben, mint ahogy jog­gal elvárja, mert saját országáról, holnapjá­ról, saját alkotó munkájáról van szó. Gyurkó Géza Korszerű berendezések — duplájára nő a termelés Ismeretes, hogy az MSZMP VII. kongresszusán az utóbbi években bevált gazdaságpoli­tika folytatását tűzték célul, miszerint elsősorban a meg­levő üzemek korszerűsítésével, módéra berendezések alkalma­zásával, a termelékenység nö­velésével kell fokozni a ter­melést. Ennek az elvnek a megvalósulását láthatjuk rö­videsen a Gyöngy ösoroszi Érc- el őkés zítőm űn^l is. Ezzel kapcsolatban felkeres­tük Flórián Gusztáv elvtársat, az Ércelőkészítőmű igazgató­ját, hogy részletesen is meg­ismerhessük a kongresszus irányelveinek megvalósulását üzemében. — Mikor valósul meg az Ércelőkészítőmű korszerűsí­tése? — A jövő évben már meg­kezdődik a munka. Világvi­szonylatban is az egyik leg­modernebb berendezést kapjuk Nyugat-Németországból, az úgynevezett nehéz-szuszpenzi- ós berendezést. — Ezzel az új gépegység­gel miként fokozódik a ter­melés? — Az elképzelések szerint az egész felújítást 1964-re be­fejezzük, de emellett nem áll le a munka sem, sőt, ha teljes kapacitással dolgozik az új berendezés, duplájára emelke­dik az Ércelőkészítőmű terme­lése. — Ez a felújítás igényel-e \ újabb épületeket? — Ennek a megoldásnak — tehát a modernebb berendezé­sek alkalmazásának — ponto­san abban van a legnagyobb előnye, hogy nem kíván újabb épületeket és folyamatosan megy a termelés a beépítés idején is. — Milyen összeget igényel az Ércelőkészítőmű korszerű­sítése? — Előreláthatólag meghalad­ja a 20 millió forintot, dé amennyiben beválik a beren­dezés — már pedig ez teljes joggal remélhető —, úgy a szín- portermelés növekedésével fo­kozatosan megtérül a beren­dezés ára — fejezte be nyilat­kozatát Flórián elvtárs. A Gyöngyösoroszi Ércelőké­szítőmű külső képe tehát alig változók, bár falai között nagy­arányú felújítást hajtanak vég­re, amelynek eredményeként könnyebb lesz az emberek munkája, s nemcsak duplájára emelkedik a termelés, de ol­csóbb ólom- és cinkszínport tudnak adni a népgazdaság­nak. Így válnak a kongresszus irányelvei valósággá a Gyön­gyösoroszi Ércelőkészítőműben, nagy hasznot hozva az egész országnak. (K. E.) ...hogy a paraguayi fel­kelők kormányt alakítottak Puerto 14 de Mayo városá­ban. A felkelők rádiója adta tudomására a lakosságnak az eseményt, ismertetve a ki­lenc főből álló új kormány minisztereinek a neveit. Négy miniszter a Szabadelvű Pár­tot, öt pedig a Febrerista Pár­tot képviseli. (A Febrerista Párt a katonai körök és ér­telmiségiek haladószellemű pártja.) Ezzel a felkelők első köte­lességüket. vállalásukat tel­jesítették, következik a má­sodik pont megvalósítása, amely szerint megszüntetik a latifundiumokat, a feudális rabszolgaságot, hozzákezde­nek az agrárreform megvaló­sításához. A nép csatlakozik a felke­lőkhöz. segíti előnyomulásu­kat, biztosítja számukra az utánpótlást. Egyes katonai erődök védői is csatlakoztak a gerillaharcot folytató felke­lőkhöz. A diktátor szerint már le­verték ezt a „mellényzseb-lá- zadást”, mert így nevezte el a paraguayak felkelését az elején. A jelentések azt mu­tatják, hogy a diktátornak egyre nagyobbítania kell aj „mellényzsebét”, hogy a fel­kelők „elférjenek” benne, mert a csapatok győzelmesen haladnak előre az ország má­sodik legnagyobb városa felé. (—ács) „Táblás ház" a parádfürdői turistaházban az ünnepek alatt A karácsonyi ünnepek előtti hangulat húzódik meg a pai'ád- fürdői turistaházban. A terme­ket készítik a vendégek foga­dására, a fenyőfát „öltöztetik” a nagy ebédlőteremben és a raktárakban nagy mennyiségű szívderítő nedűt tárolnak. A turístaház népszerű veze­tője. akit csak Pali bácsinak hívnak a vendégek, serényen készül az ünnepre. — Különösebb program nem lesz, családias hangulatú kará­csonyestét akarok biztosítani a vendégeimnek — magyarázza takarítás közben. — Mennyi vendéget vár Pali bácsi az ünnepekre? — A központunk értesítése szerint már eddig minden hely elkelt Párádra, ezt a táblát akasztották ki a megrendelő iroda ajtajára. Karácsonyra nyolcvan vendég, turista és ki- szes csoport látogat el hoz­zánk. A vendégek legnagyobb része budapesti lakos, de az or­szág nagyobb városaiból is je­leztek üdülőket. Az ellátásuk biztosítva lesz. Magyaros va­csorákat, virslit, kocsonyát ké­szítünk, de frissen sültek közű is válogathatnak vendégeink S a vacsora után jólesik egt kis jó egri bor. Azt is tartalé­koltunk. több száz liter bor pálinka és likőrféleség várja a; üdülőket. A termeket már előre fűt­jük, hogy meleg, családias ház­ban töltsék szabadságukat az ünnepekre hozzánk látogató emberek. A hangulathoz elengedhetet­len a jó zenekar, itt ebben sem lesz hiány, mert a moszk­vai VIT-en díjat nyert recski népi zenekar tagjai látszanak. Mezei József vezetésével. Ennyi elég is az ünnep előtti felkészülésről. A parádfürdői turistaház vezetője reményke­dik. hogy minden kérést telje­síteni tud. és vendégei csalá­dias hangulatban töltik az ün­nepeket. Az állandó vendégeken kívül felkészültek a betérő vendégek fogadására is: naponta 150— 200 vendég ellátását tudják biz­tosítani. A beszélgetés közben ki-ki- néz az ablakón, kémleli az eget. várja az újabb hóesést, amely elborítja az erdőt és a turistaházba pedig meghozza a téli szezont, a sízés, szánkózás szezonját. — Búcsúzóul még valamit — szól még az ablakból —, azt ne felejtse el. hogy mindenkit szeretettel várunk az ünnepek alatt. Jó, én átadom! (K.) A találmányok történetéből Minden, ami ma megszokott tárgy, nélkülözhetetlen része életünknek, egy földerengő gondolatként született meg, hogy aztán gyakorlatilag való­ra válva, napjaink elmaradha­tatlan velejárója legyen: a rá­diótól a villanyig, a kerékpár­tól az itatóspapírig. Néhány ilyen találmány szü­letését ismertetjük. A zacharin születése Mindenki ismeri a zacharint, köznapi nyelven „ezerédes”-t. Ezzel a parányi édesítőszerrel a legcsodálatosabb karrierek egyikét csinálta dr. Fahiberg Konstantin kémikus-professzor. A tudós laboratóriumából ha­zaérkezve, „farkas-éhes va­gyok” felkiáltással leült a va­csorához. Evés közben egyszer­re így szólt feleségéhez: — Furcsa, milyen édes íze van ennek a kenyérnek. — Én nem érzek semmi édes ízt — jegyezte meg az asszony — biztosan nem jól mostad meg a kezedet és ki tudja, mi­féle mérgeket kotyvasztasz a ott a laboratóriumban. Fahiberg kijelentette, hogy ő gondosan megmosta kezét, de a dolog szöget ütött a fejé­be, vizsgálgatni kezdte a ke­nyeret, s mint vérbeli kémi­kus, vegyvizsgálat alá vette. Meglepetéssel állapította meg, hogy a kenyér, ott, ahol kezé­vel megérintette, valami édes anyagot termelt. Mivel aznap a laboratóriumban a kőszén­kátrányban található toulollal dolgozott, kétségtelenné vált, hogy a mesterséges édesítőszer ebből az anyagból keletkezett. Nem nyugodott, rövidesen elő­állította az új anyagot, majd Magdeburgban hatalmas gyár­telepet létesített annak gyár­tására. Egyetlen ötlet, párosul­va a kutatószenvedéllyel, né­hány év alatt hatalmas va­gyonhoz juttatta a professzort, a gyógyászatban annyira fon­tos cukortartalom nélküli éde­sítőszer feltalálóját. A siker berepült az ablakon Fleming találmányát, a peni­cillint, az egész világ ismeri, s tudja, hogy százezreknek men­tette meg életét. Ez a talál­mány a szó szoros értelmében „berepült az ablakon”. Fleming 1928 nyarán a londoni St. Mary kórház laboratóriumában vizs­gálta a különböző gennykeltő -baktériumok tenyészetét. A liüvös, nyirkos nyárban dúsan tenyésztek a penészgombák, s az egyik baktériumtenyészetre ,az ablakon át behullott a pe- nészgomba spórája. Fleming a Vizsgálat során megállapította, hogy ahova a penészgomba hullott, a kitenyésztett bakté­rium elhalt. A penészgomba 'tehát baktériumölő hatású volt. ■Most már tudatosan oltotta be a baktériumtenyészeteket pe- inészgombákkal, s a hatás min­dig ugyanaz maradt: a sztafilo- kokkusz baktériumfajta meg­semmisült a penész hatására... ez lett az alapja a penicillin .világraszóló tudományos felfe­dezésének. A feltalálót elbocsátják ... I A be-rkshírei papírgyár név­telen munkásának szórako­zottsága okozta az itatóspapír felfedezését. A munkást, aki elfelejtett enyvet tenni a pa­pírmasszába — elbocsátották állásából. Wood mérnök azon­ban töprengeni kezdett, hogy mire lehetne a selejtet felhasz­nálni. Ahogy szétteregette az ívet az asztalon, bosszúsan szemlélte, látta, hogy az elő­zőleg rajzolás közben kicsöp­pent tintát a használhatatlan -papír pillanat alatt felissza, iűjabb próbát tett. a papír -elnyelte az újabb tintacseppe- |ket is. Az itatóspapír rövid idő Jítuj'ci (írni Ja /, de szépen muzsikáinak Fenti címmel rendez magyar nótaestet december 27-én este 7 órakor a hatvani Városi Mű­velődési Ház. A magyar nóta­est keretében fellépnek Farkas Ilona, az Állami Operaház tag­ja. Torhyay Mária, a Rádió és Televízió énekese. Szabó Jó­zsef. a budapesti Nemzeti Étie­rem énekese, Szklenár lAszló. az Erkel Ferenc Zeneakadé­mia hallgatója, valamint Oláh László és népi zenekara. A műsort dr. Rőczey Ödön konferálja. A magyar nótaest ió szórakozást ígér a magyar nóta kedvelőinek. Ez az elnevezés, vagy még inkább: becenév, már jó né­hány esztendeje maradt Alföl­di Pálnén. Akkoriban, az 50-es évek elején a Mátravidéki Erő­mű egészségügyi beosztottja­ként dolgozott, s észrevette, hogy a település gyerekei sorra bazedovosak lesznek a víztől. Tenni kellene valamit — ke­reste gondolatban az ötletet, s egy a sok közül végül is a se­gítségére sietett. Itt van közel a Mátra, ide kell felvinni az apróságokat, hogy a jó tiszta levegőn meggyógyuljanak. Társadalmi munkásokat szer­vezett, eljárt az illetékeseknél, s nemsokára hozzákezdhettek a hegyen két düledező, romos épület helyreállításához. A Mátrában üdültetett 40 erőműi gyerek szólította Alföldinét elő­ször Mara néninek, aztán haza­térésük után lassan a szülők is csak így mondták: Mara néni. Az első 40 gyereket a követ­kező évben már 60 követte a mátrai üdülésben, aztán min­dig szaporodott a számuk. A csendes, nyugodt, mosolygós asszonyt, sokan talán csak ezen a néven ismerik, s ha Alföldiné után kérdezősködne valaki a telepen, ráznák a fejüket: nem tudják ki az. Pedig Alföldiné nagyon is ismertté tette magát a telepen. s az üzemben. Azzal az örökös tenniakarással, ami hajtotta 1940-től, amikor a munkásmoz­galomba bekapcsolódott, ami ösztönözte 1942-ben, amikor nem törődve azzal, hogy gyer­meket vár, vitte az élelmet a hegyekbe a partizánoknak — ma is mindig új ötleteket ke­res, új feladatokat vállal ma­gára. 1949-ben költöztek férjé­vel az akkor új erőmű mellé és Mara néni mindjárt a leg­szorgosabb társadalmi munká­sok közé írta be nevét. A nyolc, nehezen felnevelt gyerek nem szívta ki életerejét. Dolgozott a nagyobb családért, az erőmű fiataljaiért, öregjeiért. 1951-ben az üzemi bizottságba került, később megválasztották a tár­sadalombiztosítási tanács ügyei­nek intézőjévé. Az iskolában a szülői munkaközösség elnöke lett, vöröskeresztes titkár jelen­leg is —, s csak most mondta ki először azt, hogy ez „néha egy kicsit sok, de csak azért, mert múlnak az évek”. Hiába szalad azonban az idő. s hiába ez az apró felsóhajtás — Mara néni mégsem változik Nem tud megváltozni. Most az üzemi étkezde konyháját veze­ti, amellett, hogy egyéb elfog­laltságai sem csökkentek, s az elmúlt héten „véletlenül”. — valóban az lehetett —, úgy alatt olyan kedvelt lett, hogy teljesen kiszorította az addig használt porzót. Az éhes ember nagy ötlete Éliás Howe éhesen bolyon­gott Boston utcáin. Fáradt is volt, megállt kicsit és elnézte az egyik földszinti ablakban dolgozó takácsot, akinek karja, mint a gép, egyenletesen bö- ködte tűvel a szövetanyagot. Közben átfutott agyán a gon­dolat: milyen könnyen helyet­tesíthetné az emberi kart a gép. Ez a gondolat lett a ké­sőbbi varrógép alápja. Éliás Howe azonban nem volt óva­tos ember, elfecsegte ötletét, s a varrógépgyárat nélküle csi­nálták meg. Később azonban pereskedés után neki adtak igazat, s minden Amerikában gyártott varrógép után öt dol­lárt ítéltek a feltalálónak, Hogyan született a Bánki-téle porla.sztó ? Bánki Donátnak, akinek cen­tenáriumát most ünnepli a tu­dományos világ, egyik világ­hírű találmánya a benzinmotor gyújtásánál alkalmazott por­lasztó. A találmányhoz az ötle­tet egy kis virágáruslány szol­gáltatta, akit — a Műegyetem­ről hazafelé tartva — megpil­lantott, amint szájfúvós per­metezővel nedvesítette virá­gait. A tudós zsenialitása fel­lobbant a látványra, hazatérve, megszerkesztette a porlasztót, s a motortechnikát forradalmi újítással ajándékozta meg. A fegyenc feltaláló Nem egy találmány született meg a börtönben, ahol alapo­san ráérnek töprengeni a ra­bok. Ilyen felfedezés volt a hímzőgép is. Edwar Cowper, Sherborne angol város börtö­nének volt lakója. Sherborne egyik selyemfonó gyárában sztrájkoltak a munkások, s a mozgalom letörésére, a mun­kások pótlására a börtönből kértek kisegítő jux-munkáso- kat. így vezényelték a gyárba Cowpert, aki eredetileg kőmű­ves volt. A komplikált selyem­fonó- és szövőgépek megmoz­dították fantáziáját, törni kezdte fejét olyan gépen, amely a sima selyemszövetet hasonló rendszer szerint kü­lönböző mintákkal szőjje be. A gyár egyik munkavezetője felfigyelt a gondolatra, az egyik gépet kísérletezés céljá­ra teljesen rendelkezésébe bo­csátotta s így született meg az első selyemhímzőgép. A felta­lálót. amikor két évvel később Kiszabadult a börtönből, tekin­télyes összeg várta találmá­nyáért. végzett munkájával, hogy már; délután 4 órakor otthon volt: leült szobájukban, körülnézett, • s maga sem hitte el ezt a „cső- ‘ dát”. Rendszeresen éjszakára ma- radt ugyanis eddig az otthoni • munka. Akkor volt ideje elvég- \ zésére. Ha takarított, gondosan • betakarta az alvó legkisebbet, ] a 9 éves Zsuzsikát, csak utána tárta ki az ablakot, s kezdett a \ sepréshez, törötgetéshez. Reg-. gél meg, mintha semmi sem \ történt volna, szaladt otthon- ról, hogy a másik, a nagy, 300—350-es létszámú család is I időben megkapjon mindent. A • reggelit, az ebédet, a vacsorát,I s mindegyikük őszinte szeretet- j tel mondhassa: köszönjük. Ma- \ ra néni. i Ezt a kedvenc becenevet; kedden délután ismét gyerekek ■ mondták Alföldi Pálnénak. j Egyszerre négyszázan, akiket ■ az üzemi étkezdében, s a mű- ] velődési otthonban a Mara né- ■ nihez hasonló erőműi anyukák ‘ vendégül láttak karácsonyi, aj gyermekek oly nagyon várt ün- \ nepe alkalmából. De nemcsak i az ő ünnepük ez. Alföldinéé is, I akinek mindig az a legszebb [ napja, amikor azt érezheti: is- ' mét adott valamit a felnőttek- ] nek, gyerekeknek egyaránt. ■ —ger. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents