Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-20 / 273. szám
1959. november 20., péntek népújság Hát nem mézeskalácsból van a házikó és még kerítése sincs — egyébként olyan, mint valami meseillusztráció: a nagy- anyó és nagyapó háza. A dü- lőút szélén — mert a házikó mar a tanyákhoz tartozik itt Horton — zsebredugott kézzel a távolságot kémleli egy öreg kucsma alatt, talán egy még öregebb arc. Nem vár senkit, nincs te különösebb kémlelni való ezen a fáradt őszi tájon, amelynek minden darabja ismert, mint ezerráncú tenyere. De mit csináljon egy öregember, közel a nyolcvanhoz, egy olyan élet után, amely pontosan az egy darab szalonna kis történetével egyenlő .:. Volt egy embernek egy Karaj kenyere, de csali egy darabka szalonnája az egészhez. Felbicskázta hát a kenyeret sorba, szépen, s az utolsó darabka kenyérre rárakta a kis darab szalonnát. Hátha azt hiszi tőle, hogy az egész kenyeret szalonnával ette. Kovács János bácsi is nagyon az utolsó katonáknál volt, mikor feltűzhette bicskájára az utolsó évtized, bizony már darabka-szalonnáját; Most hát álldogál a kis házikó előtt, a dülőút szélén, csendben ízlelgetve annak az utolsó kis szalonnadarabkának jóízét, ott álldogál azon a darab földön, amely egykor az uraságé volt, s amelyen, mint urasági cseléd dolgozott végig egy félévszázadot. Uram.-, isten, csak az az ötven esztendő! Két háború, éhezés, nyomor, mennyi, de mennyi szenvedés, hány születés és menynyi halál, milyen kevés nevetés és milyen sok könny. Nagy tó lenne abból a sok könnyből, tán’ még hajókat is el-, vinne a háta. De az ember kibírja, az ember mindent kibír, mert remél és bízik .;. Nemhiába! — Csak beteg ne lennék — panaszkodik öregesen. — Nem akar hajlani a hátam —ereszJán os bácsi kedik le egy kicsit nyögve a konyhában egy székre. A másikra élete párja kuporodik le, kinyújtott lábbal. — Bottal kell járnom... Elestem a télen és most így nézek ki — panaszkodik ő is, hogy egy pillanatra úgy érzem, nagyon szerencsétlen családhoz vetett el engem a sor- jom. — Rosszul élnek? — csúszik ki akaratlanul a számon, rög- ion meg is bánva a kérdést, mert lesz erre panaszkodás, hogy győzzem hallgatni. — Már miért élnénk rosszul? — háborodik fel Kovács János.. Az a baj, hogy nem vagyok fiatal, dehát ezen ki tudna már segíteni ... Most egyáltalán orvosi kezelés alaít vagyok.;. Ingyenesen, mint az egy szövetkezeti tagnak dukál. Ez a haj csak, tetszik tudni. Mert még így is teljesítettem 105 munkaegységet. — Itt van egy dobásra a tanyától egy sarokföld — mutogat kifelé a kicsi ajtón Kovács néni. Két kocsival hozták haza róla a kukoricát, meg termett egy kis krumpli is ..; Megbirkózunk a háztájival, ad a szövetkezet te a munkaegységekre ... Nem kell olyan sok már ilyen két öreg embernek. Kovács Jánosnak szemmel- láthatóan nem tetszik, hogy élete párja annyit, de annyit hangoztatja azt az öregséget. Nem te állja meg sző nélkül: — Én, kedves fiam, még most is kellek a szövetkezetbe ..; Engem hívtak kazlazni, mert értek ám ahhoz: S micsoda kazlak? Nem boglyák, kazlak, hogy messzire lót az ember a tetejéről. Szövetkezeti kazlak — teszi hozzá végső jelzőként; — Csak éppen kibetegedtem — sóhajt újra egy keserveset —, mert ez a betegség sehogy se tetszik egy olyan embernek, aki soha életében eddig beteg nem volt, mindig dolgozott, most meg csak ott ténfereghet a tanya körül. — De hát mi lesz magával, János bácsi, ha már nem tud dolgozni. Miből élnek meg? — Édes fiam, nékem jövő év februárban nyugdíj jár. Elmúltam tízéves szövetkezeti tag. A kormányzat azt mondta, hogy tíz év után nyugdíj jár, akkor tíz érv, után én megkapom azt a nyugdíjat.:. Amellett; ha van erőm, kedvem, mert ha erőm van, akkor a kedvvel se lesz bajmegyek és dolgozgatok én még a szövetkezetben — jelenti ki olyan magabiztosan, hogy kétség sem férhet hozzá: meglesz az a nyugdíj. S ahogyan tovább beszél, magyaráz, tízesztendős szövetkezeti múltja emlékeit kotor- gatva elő. az arcát figyelem és egy másik arcot látok magam előtt. Az Alföldön laktam, s a házban, amely egy nagygazda tulajdona volt, dolgozgatott egy öreg cselédember. Hajlott hátú, inas testű, vizes szemű: fát vágott, a tehenet gondozta, megaludt az istállóban és evett a mosókonyhában, — Tartom az öreget, már vagy húsz éve dolgozik itt nálam — fejtegette egy alkalommal apámnak a gazda, s még egy kicsit meg is hatódtunk ettől a jóságtól, hisz senkije se volt az öregnek. Egy reggel nem láttam János bácsit, aki csodálatos meséket tudott és híres szép legény volt, elmondása szerint még Ferenc Jóska idejében. — Á, hát már a fejsze is kiesett a kezéből — legyintett a gazda, jelezve, hogy számára János bácsi megszűnt létezni. — A feleségem perel is velem, hogy olyan nyughatatlan vagyok — hallom újra Kovács János szavait. Nem mutatom, hogy fogalmam sincs, mit mondott elébb, hogy elgondolkodtam egy másik János bácsin. akinek egyszer kiesett a kezéből a fejsze. — Nagyon köszönjük a látogatást — mondja és búcsúzunk a ház végiben, amely ott van mindjárt a kis sarokföld mellett, ahonnét két kocsi kukoricát hoztak be, csak úgy ráadásként. S a kopott ágú iák lassan eltakarják a házat, amelyben két öreg él nyugodtan, békén és megelégedetten. Mit tudják a mai fiatalok, hogy mit jelent egy öreg parasztember számára, hogy haláláig a maga ura lehet, hogy senkire se szorulva mindennap szelhet kenyérből, szalonnából! Ha annak idején erről meséltem volna én. a mindig nekem mesélő János bácsinak, megcsóválta volna a fejét, s valami ilyesfélét motyoghatott volna: — Kisfiam, ilyen még a mesében sincs! Gyurkó Géza As első lépések után Úttörők a kultúra törlesztéséért Ezzel a jelszóval gyülekeztek össze a gyöngyöspatai pajtások az úttörőszobában. A csapatvezetőség ugyanis elhatározta, hogy könyvvásárt rendez. Nem volt kötelező részt venni a könyvárusításban, ennek ellenére szép számmal jelentkeztek a pajtások. A könyvvásár eredményes Éjfél után ismeretterjesztő és meséskönyv talált új gazdára, örülünk, hogy ezzel is hozzájárulhattunk községünk kulturális fel- emelkedéséhez, hozzájuttathattuk a lakosságot a könyvhöz, a széphez. Versenyben végeztük a könyvárusítást. A legeredményesebb munkát Tátrai Gyula végezte, aki több mint száz forint értékű könyvet adott el. Jó munkájáért csokoládé-jutalomban részesült. ’ Az eladott könyvek értékének tíz százalékát csapatunk kapta, amit a táborozási alap- g hoz tettünk. Ezzel is egy lépés- - sei közelebb jutottunk a nagy nyári élmény valóra váltásához. Molnár László őrsvez., Gyorsjáratú Norvég adatok a radioaktív esőről Thorleif Hvinden, a norvég honvédelmi kutatóintézet munkatársa, a norvég hadsereg lapjának egyik legutóbbi számában beszámol azokról a kísérletekről, amelyeket az angol légierőkkel karöltve az utóbb- hónapokban végeztek. Megállapították hogy atomrobbantások után a radioaktív eső legfeljebb egy évig, de esetleg csak hat hónapig marad a sztratoszférában, tehát az eddigi becsléseknél jóval hamarabb hull le a Földre. Hvinden kifejtette, hogy ennek_ következtében háború esetén a radioaktív eső jóval súlyosabb károkat okozhat, mint ahogy azt eddig képzelték. Megállapította, hogy a Norvégiában végzett tudományos mérések eredményei nagyjából megegyeznek a világ más részén folytatott ilyen irányú Kutatások eredményeivel. A „Koshíránn1rau Gyöngyösön Hétfőn este Gyöngyösön, a Járási Művelődési Házban mutatja be Közkívánatra című műsorát az Országos Rendező Iroda. Az esten Ákos Stefi, Lehoczky Éva, Mucsi Sándor, Bérces Tibor, Mikes Lilla és Solymnsi Imre lép fel, zongorán kísér Hajdú Júlia, konferál Pajos István. Műsorukban operett- és filmkettősök, sanzonok, egyvelegek és opera- paródiák szerepelnek. Papír — kukoricaszárból A tel-avivi papírgyárban kidolgozták a kukoricaszárból való papírkészítés technológiáját. Izraelben a kukoricaszárat eddig gyakorlatilag nem hasznosították ipari céloKra. A tapasztalatok szerint a kukoricaszárból készült papír kiváló minőségű, s a technológiától függően 20—100 százalék kukoricát tartalmaz. A kutatáso- Kat az ösztönözte, hogy Izraelben elég jelentős a papír hiány A tmérője a centiméter százmilliomod ^ részének csupán néhányszorosa. Miicsoda parányiság!... Talán, ha a nagyságot [ állítanánk szembe vele, tudja képzeletünk cmegsejteni a végtelen kicsiséget. Egy centi- f méternek a százmilliószorosa ezer kilométer, f tehát olyan távolság, mint Budapesttől légvonalban Moszkva. Ezt az óriási messzeséget [elménk felfogja, térképen leméri, a gondolat f szárnyán be is repüli, de a centiméter száz- f milliomod része már a parányinak olyan Végtelen kicsisége, hogy csak a hideg számok [tükrén át pillanthatjuk meg: 0,0000000t cm. [Már a csodálat hangja sem tör fel belőlünk, [■egyszerűen csak elfogadjuk a számok nagy [igazságát, hogy a parányinak ilyen végtelen [kicsinysége is létezik, s ennek néhányszorosa 8az atom, az elemek legkisebb része. 3 Ezek után már azon sem csodálkozhattunk, hogy ez a parányi részecske egy egész külön világ. Magja van, amely körül — mint § naprendszerben a bolygók — keringenek az [elektronok, egyikben kevesebb, a másikban [több, a hidrogén atomjában például egy, az §uránéban már kilencvenkettő. Az előbbinek §a helyes nagyított képét kapnánk, ha elképzelnénk, hogy a Földünk középpontjában egy [kis dinnye lenne, az Egyenlítőn pedig az [Országház keringene és a Földünk többi ^anyaga mind eltűnne. Ez az elképzelt nagyított kép azt is megmondja, hogy az atomban az atommag és az elektronok rendkívüli kicsinyek az őket elválasztó térhez viszonyítva. A dinnye és az Országház egymás mellé állított térfogatában elénk állítja az atommag és a körülötte keringő elektronok térfogatának óriási különbségét, de az atommag tömegét már csak a számok érzékeltetik: 1850-szer akkora, mint az elektroné, térfogatában hiába olyan parányi mellette. Ha egy 100 tonnás mozdonyból és ötven, egyenként harminc tonnás vagonból álló vonat anyagának atommagjait az elektronoktól megszabadítva, egymás mellé állítanánk, akkor azok elférnének egy gombostűfej tizedrészében. És ez a parányi tömeg 1600 tonna súlyú lenne... Hihetetlen? ... Csak látszólag, mert a valóság azt mutatja, hogy az atommag hasadása olyan borzalmas, gyilkos erőket szabadít fel, mint az 1945-ben Hirosimában és Na- gasakiban ledobott két atombomba, de olyanokat is, amelyek az atommáglyákban kelnek életre, hogy áldásai legyenek az emberi életnek, a boldog jövendőnek. Csak az emberiségtől függ, hogy a két erő közül melyiket választja... L'ölébredtem. Az álmok még nyújtózva \ 1 néztek vissza rám, aztán elindultak f a megsemmisülés felé. Távolodó alakjuk í mindig jobban elhomályosult, már csak egy- { egy foszlányuk villant fel, aztán azok is el- < tűntek a messzeségben. A csend is felébredt. Szétnézett a sötét, szobában, aztán nesztelen léptekkel elindult [ felém ... Megállt mellettem, fölém hajolt, c Talán hallgatózott, hogy dobog-e a szív.. .1 Aztán megfordult a sarkok felé, leült az alvó s bútorokra és gondolataim malmán őrölni i kezdett... Némelyik gondolat hamar lejárt, volt c olyan, amelyik lassabban, de járt a malom, £ dolgozott a csend, gondolatot gondolatra ön- [ tött fel. Egyik zsákból emlékek búzáját, a [ másikból tépelődést, de volt olyan zsák is,: amelynek búzájából álmokat, terveket őröl- j getett. Mert az emlékek rissza-visszajárnak. Kíváncsiak is, hogy emlékezünk-e ... Gondo- j lunk-e még az örömre, bánatra, amelyet \ okoztak a múltban nekünk... De a ma élete is hullámzik bennünk, abban is van bőven öröm és bánat. Belőlük nő ki a holnap bol- \ dogsága, talán szenvedése. Hogy melyik jut \ részünkül? — ez tőlünk is függ... Ezért tér- • vezgetünk, ezért szövögetjük a ma életéből a jövőt, mert örök emberi vágy, hogy a holnap a boldogság útját hozza elénk. Az éjszakák csendje sokszor erre ébreszt. Nem hagy nyugtot az életünk. Elbeszélget j velünk, néha talán vádol is minket, s közben az álom messze elszáll. Így jártam én is. Emberi dolog. A csend j malma némán őrölt bennem. Szemem próbál-! tam erősen lehunyni, hátha visszacsalogat- \ hatom a pihentető álmot. Nem ment. Gondolat gondolatra ébredt, egyik elhagyott, jött a másik, s közben telt az idő, rohantak a percek, órákká dermedve néztek felém ... Kutyaugatás hangzott be kintről, kakas kukorékolása hajnalt jelzett. A sötétség is lassan eloszladozott már, átadta helyét a derengésnek. Az ajtók fehére felvillogott, a falakon felrajzolódtak a képkeretek, a bútorok körvonalai is megmozdultak, és álmosan néztek egymás felé. Mégis lassan visszatért az álom, amely megnyugvást és erőt ad az embernek ... HÖRVÖLGY1 ISTVÁN irahtor A harkovi traktorgyár mérnökei olyan traktort szerkesztettek, amely fokozott sebességgel a legtöbb energiát igénylő mezőgazdasági munkálatokat is elvégzi. A „T—75“ nevű új traktorba 75 lóerős motort szereltek. A hajtóműszekrényben 12 sebességáttétel van. kilenc az előrehaladáshoz, három pedig a hátrafelé való mozgáshoz. A sebességgel két kilométertől 11 kilométerig lehet manőverezni, ennek folytán minden munkához a legelőnyösebb sebesség választható ki. A traktoros fülke igen nagy Kényelmet biztosít, még levegőkondicionáló berendezés is van benne. A gép nagy sebessége többek közt a szántásnál te jelentősen megjavítja a megmunkált talaj minőségét. Gyöngyös város anyakönyvéből Születtek: Besenyei Ildikó Már* ta, Hevér Magdolna Mária, Rúzsom Éva. Stumpf Attila, Terkovics István. Jobbik Zsuzsanna. Tóth Magdolna, Mayer Ildikó, Nosza Józsefi Mezei Béla József, Fentor János; Szabó Johanna Honogia, Tóth Margit Magdolna. Mikola Kálmán, Balog György, Nagy László, Szőke Csaba Béla, Rózsavölgyi Mária Ágnes. Borsos Ferenc Sándor, Kúti Mihály, Holma György István, H- csik Judit, Kulacsik Ferenc, Molnár Miklós, Bordás Imre Zoltán; Farkas Jolán. Szakái Anna Mária; Házasságot kötöttek: Hejel József—Benei Rozália Éva. Csúzi István—Gulyás Borbála Pampuk József—Nagy .Erzsébet, Tóth Lajos— Barta Etelka. Pataki Ferenc József —Szalai Terézia. Bogdán László József—Húsz Ilona. Berta László— Pelle Anna, Szeghő Sándor—Nagy Margit. Meghaltak: Szőkely Bertalan; Driszkó Rozália. Bárány; Ferencné rLadik Rozália), Erdélyi Tánosné (Király Rozália), Pecze Balázs, Hangai Jánosné (Kerekes Kriszti na), Németh Izabella, ÜLTÜNK szember! egymás_______sal és már lassar eg y órája, hogy forgattuk s világ dolgát. Nem volt közöttünk véleménykülönbség és Deme Andrásnak is azon főt' a feje, mint annyi sok má; parasztembernek manapság. A termelőszövetkezetről kerüli szó, a paraszti jövőről, az ú. életről, az első lépésekről, £ kenyérről, no meg arról, hogj körülöttük halad, fejlődik a világ, fejlődnie kell mindennek a mezőgazdaság sem lehet holmiféle kivétel. Deme András az okosan gondolkodó, értelmes, előrelátó parasztember típusához tartozik akinek éppen olyan nehéz voll otthagyni a régit, a megszokottat, mint bárki másnak csak, akinek azért volt és van ereje ahhoz, hogy ha kell, hál a szíve elé helyezze az eszét Most egy éve Deme András kétszázhetven paraszttársáva] együtt még egyedül fogta a2 ekeszarvát Heréd községben, de azóta — mint mondani szokás: sokszor fújt már szél a Mátra felől. És ez a mindent felkavaró szél most az ősszel régképp elsöpörte, betemette a barázdákat és két nagy családba tömörítette a falut. Ma két termelőszövetkezel; működik Heréden: a régi, a ..Haladás”, az új, a „Mátravidéke”. Az utóbbinak Deme András is vezetőségi tagja, pénztárosa. ,m„fc őszinte, nyíltszívű ANDRAb mhpr arni a szí_ vén, az a száján is. Olyan ember, aki ismeri a történelmet, ijságot járat, rádiót hallgat és tudja, hogy a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés nem csupán paraszti, de népi ügy is, még pontosabban: népünk egyik legfontosabb, életbevágó problémája. — Nem könnyű szívvel hagytuk ott a régit — mondta ki bátran az igazságot ez a nyílt tekintetű, okos szavú ember és hangjának remegésén megérez- tem a lelki vívódások nyomait, amelyeken a döntés idején átestek a Deme Andrások. — Addig nehéz csak, amíg ágy istenigazából meg nem kezdi a közös munkát az ember. Addig, amíg nem látja a szövetkezeti táblán sarjadni a? új vetést, addig, amíg nincsenek együtt a jószágok, addig, amíg nincs közös akaraton a tagság nagyobbik része. — így mondta a saját tapasztalatai alapján s úgy éreztem, hogy általános igazságokat beszél, ha úgy tetszik, törvényeket, amelyeket érdemes leírni, másoknak elmondani. — Látja, most már mi is könnyebben lélegzünk — toldja meg a szót. — Négyszázhet- vennyolc hold vetésünk a földben zöldéi], sorol az árpánk, csírába indult a búzánk, születőben van jövő évi kenyerünk. Most már mind a kétszázhetvenen arra gondolunk, hogy ebből a vetésből lesz jövőre kenyerünk. I- DECEMBER elsején öt ven 1 ____________ szarvasmarhá nkat már az új .istállóba kötjük be, amely sok huzavonával, de mégiscsak elkészült. Amikor építkeztünk, kutat fúrtunk, egyre több és több ember jött segíteni, dolgozni. Október 1-től már pontosan jegyezzük a munkaegységeket is. amelyek számától függ, hog, milyen nagy darab lesz a jövő esztendei kenyér. Találkoznak a közös és egyéni tervek, érdekek ... szóval, minél beljebb megyünk az időbe, minél tovább haladunk, annál köny- nyebb az új élet. Ezt éra és tudja már a tagság is és legnagyobb részük szorgalmas munkával vett részt az őszi munkákban. — Az előbb azt kérdezte: milyen segítséget kaptunk? — mondja az egyik rágyújtás szünetében Deme András. — Legfőbb segítőnk az áüam, amely hitelt biztosít számunkra a meginduláshoz, a kezdéshez. Aztán segítettek a Mátra- vidéki Erőmű dolgozói, a munkások, a falubeliek is. De azért vannak még most is kétkedők, félszívű emberek, akik nehezen bíznak az újfajta jövőben Ezeket két csoportba lehetne osztani. Egyik részük kételkedik, de iparkodik, dolgozik együtt a többivel, a másik részük csak ímmel-ámmal végzi a munkát, nem hisz az új jövőben. Az előbbieknek azt tudjuk mondani: dolgozzatok tovább becsülettel és meglátjátok, hogy a termelőszövetkezet jobb az otthagyott egyéni életnél, az utóbbiakat csak sajnálni lehet, mert akkor döbbennek rá majd az igazságra, amikor közeledik a zárszámadás, de akkor már késő lesz. üres marad a kamrájuk. — Jó! tudjuk, hogy nem könnyű a kezdet és hosszú még az idő az első zárszámadásig amikor részesedést oszthatunk a tagságnak, de az első biztató lépések után bátran és bizakodással tekinthetünk a jövő elé... jfGY MONDJAl D<Tsfza^aS? bizakodás és hit sugárzik. Bizakodás a szebb, a könnyebb paraszti sorsban, amely, ha nem is egy csapásra, de mégiscsak eljön a föld népének dolgos, szorgalmas munkája nyomán. (Sz. I.)