Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-12 / 266. szám

1959. november 12., csütörtök N E I» 0 J S A G 3 Számadás év vége előtt Elmondja Buda Sándor, a mesőtárluínyi iiúxukulásx Tsz elnöke BÁRMILY EGYSZERŰNEK TŰNIK, mégis nehéz dolog visszaemlékezni egy munkával eltöltött dolgos esztendő min­den eseményéire, hogy azt élet- hűen és pontosan előadhas­sam, úgy, ahogyan töftént. Mindenesetre büszkén mond­hatjuk el mindannyian, hogy igen sokat dolgoztunk, és en­nek a munkának meg is van eredménye. Ki korán kel, ara­nyat lel — tartja a közmon­dás, mi is ehhez igazodtunk. Korán hozzáláttunk a tavaszi munkákhoz, amint az időjárás megengedte azt. és ilyen mun­katempóval dolgoztuk végig az egész nyarat. Jól tudtuk, hogy tavasz óta 1009 ember figyelő szeme van rajtunk, akik mostantól kezd­ve közénk álltak. Mindenek­előtt jó példát kellett adnunk ezeknek, s ezzel együtt meg­teremteni számukra is a követ­kező év biztos gazdasági alán­jait. ígéretünkhöz híven nem fogadtuk őket üres kézzel, mert az idén is szép termés- eredményekkel, új beruházá­sokkal gyarapodott a közös va­gyon. Több mint 120 ezer fo­rintnyi beruházást valósítot­tunk meg, saját erőből vásá­roltunk teheneket, gumirádlis kocsit, új szerszámokat, 12 ezer forintot fordítottunk a nyári borjúszállások építésére, EBBEN AZ ÉVBEN tovább gyarapodott a jószágállomá­nyunk. Az istállóban ma már 24 tehén adja a tejet, van 76 borjúnk, eladtunk az állam­nak 32 hízómarhát, és több mint 70 hízott sertést. Jól jö­vedelmezett az állattartás, ezt bizonyítja az is, hogy havonta 10—12 ezer forint bevételünk van csak az elszállított tej árá­ból. A2 állattenyésztésen kívül más üzemágak is szépen jöve­delmeztek. Van egy darálón-:, amellyel 10 hónap alatt 260 mázsa terményt kerestünk a jószágállomány számára. Szép bevételeink voltak az egyes terményekből. 30 hold borsónk 95 ezer forintot jövedelmezett, a cukorrépáért 110 ezer forin­tot kapunk. Büszkék lehetünk arra is,, hogy az államnak el­adtunk 380 mázsa búzát, 200 mázsa csöves kukoricát, scsak az utóbbiért 27 ezer forintot fizetett ki nekünk a Termény- fergalmi. A JÓ GAZDÁLKODÁSNAK és az ebből eredő 6zép bevé­teleknek köszönhető, hogy a tavalyi 52 forintos munkaegy­ség átlaggal szemben az idén 57 forintot tudunk majd osz­tani ebből. A részesedésből előleget is osztottunk már, munkaegységenként 5 kilo­gramm árpát, és 18 forintot. A zárszámadás idejére az ösz- szeg kisebbik felét, 27 forintot terményben, 30-at pedig pénz­ben számolunk el a tagoknak. Jóleső érzéssel tudok szántót adni arról is, hogy minden őszi munkánkat időre befejez­tük, és jól felkészülve vágtunk neki a télnek. A megyében el­sők között vetettük el a bú­zánkat. október 22-re a beter­vezett 290 hóidat mind beve­tettük, és ezen felül még J0 holdat, gondolva a szövetke­zet öregjeire, a szociális alap bővítésére. Künn a határban szépen zöldell az őszi árpave­tés. Jó talajmunkát kapott, egy kis eső is meglocsolta. Ve­téseink alá holdanként 1 má­zsa szuperfoszfátot, 60 kilo­gramm pétisót szórtunk ki. A tavasziak alá 400 holdon elvé­geztük az őszi mélyszántást, és különös gondot fordítottunk a jövő évi cukorrépa és zöld­ségfélék helyének előkészíté­sére. Ez a terület mintegy 60 holdat tesz ki. Leszórtunk ide 250 mázsa istállótrágyát, ho'- danként egy mázsa kálisót és 50 kilogramm foszfort. A ve­tésekkel kapcsolatban el kell még mondani azt is, hogy ne- mésített búzavetőmagot tet­tünk a földbe. A Füzesabonyi Állami Gazdaság fajtiszta bán­kúti 1002-es búzájából cserél­tünk vetőmagnak valót. Időben végeztünk az őszi be­takarítási munkákkal. Most már a górékban szárad a 13 vagonnyi kukoricatermésünk, idebent van a takarmányrépa, a tök, a silókombájn levágta a kukoricaszárat, és a napokban befejeződött a cukorrépa ki­ásása. Ebben már az új tagok is részt vettek, naponta 40—51 ember jelentkezett munkára. Nincs hiba az átteleléssel sem, hisz a szövetkezet udvarán 14 vagon takarmány áll kazlak­ban. és a magtárban 650 má­zsa kukorica a tehenek abra- koltatására. Nagy eredményként köny­velhetjük el magunknak azt is, hogy minden adósságunkat kifizetünk, amivel csak az ál­lamnak tartozunk. Rendben van az adó, kifizettük a gép­állomásnak a gépi munkák dí­ját, elszámoltunk a különféle termeltető vállalatokkal, úgy­hogy rendben van a szénánk teljesen, senkinek nem tarto­zunk. A nyári szorgalmas munká­hoz hasonlóan nem töltjük a telet sem tétlenül. Munkára váró ember van bőven, s mi igyekszünk ki is használni ezeket a lehetőségeket. Min­denekelőtt alakítunk egy épí­tőbrigádot. Ez elkészíti a 20 férőhelyes anyakoca-ólat, ezen­kívül a trágyahordás, a kuko- ricamorzsolás. a takarmánv- szecskázás állandó munkát ad a tagságnak. Ha még ez sem lenne elég, akkor lehet foglal­kozni a szerszámok javítgatá­sával, az asszonyok hasura- fonással, a hozzáértők pedig kosárfonással tölthetik majd el hasznosan az idejüket. NAGYRA NŐTT a mi kis szövetkezetünk az idén. Jövőre már 39 ember helyett 117-en látunk neki a munkának, és a 346 hold föld helyett 1030 hol­dat mondhatunk a magunké­nak. A szövetkezet vezetősége igen fontosnak tartja, hogy a növekedés ellenére se csök­kenjék a kereset, az egy főre eső munkaegység átlaga. Ép­pen ezért terveink között sze­repel egy 100 férőhelyes hiz­lalda, egy 50 férőhelyes tehén­istálló építése. Megnöveljük a jószágállományunkat, a közel­jövőben vásárolunk 10 anya­kocát. Növeltük a takarmány­félék vetésterületét, augusztus­ban vetettünk el 35 hold lu­cernát, amely már nagyszerű­en meggyökeresedett. Mindent összevetve: szorgal­mas munkával eltöltött, dolgos év áll mögöttünk, s a Búzaka­lász tagsága úgy érzi, megtet­te a kötelességét a nép álla­mával, és sajátmagával szem­ben is. Mindannyian nagy igyekezettel végeztük a mun­kánkat, de nincs is közöttünk elégedetlen ember. A szövet­kezet tagjai megtalálták a számításukat, biztos mederbe jutottak. Ez a biztonságérzet nagy erő a számukra, és zá­loga lesz majd a jövő évek si­kereinek is. !\em kell telnünk u kozmikus sugárzástól Borisz Danyilin szovjet tudós kijelentette, hogy a mestersé­ges holdak jelentős mértékben csökkentették a kozmikus su­gárzásnak az élő szervezetre gyakorolt hatásával Kapcsola­tos aggodalmainkat. A külön­leges védőruha alkalmazása és az űrhajó indítási helyének helyes megválasztása lehetővé teszi, hogy kiküszöböljük az űrhajósok sugármegbetegedé­sét. — hangsúlyozta Danyilin. A tudós úgy találja, hogy a meteorveszélyt is nyilvánvaló­an eltúlozzuk. Űtjá során egyetlen szovjet mesterséges hold sem ütközött össze szá­mottevő nagyságú meteorral. Még a harmadik szputnyik külső részén elhelyezett nap­elemek sem sérültek meg. A tudós napjaink legbonyo­lultabb problémájának az űr­hajósok visszatérését tekinti. Az óriási sebességgel száguldó űrhajó teste a sűrű légréte­gekbe érve erősen izzásba jön. sőt eléghet, mint a meteorok. Ezért — véli a tudós — az aerodinamikai és a balliszti­kus kutatási módszereket egye­sítő különleges berendezések segítségével meg kell talál­nunk azokat a hathatós mód­szereket, amelyekkel az űrha­jó lehűthető, sebessége pedig az atmosziféra sűrű rétegeibe érve csökkenthető. Tízévesek • •. Az elmúlt napokban kedves ünnepség színhelyé volt Tarnaszentmiklós. A Petőfi Termelőszövetkezet feunállúsu nak tizedik évfordulóját ünnepelték a szövetkezet új és ráji tagjai. Ilyen ünnepségre az elmúlt hetekben és a kllvrtk zőkben is. több helyen kerül sor, hiszen ezen az őszön le tíz esztendeje annak, hogy az első úttörők nyomán ivigjt tömegek léptek arra az útra, amelynek eredménye: jobb é lett a falvakban. Küzdelmes, nehéz esztendőket hagytak maguk mügöti ezek az emberek, a sikert, nem adta olcsón az élet. Volt itlo amikor összébb kellett húzni a nadrágszíjat, hogy a közös vagyon erősödjék, növekedjék elsősorban, hiszen csak így lehetett számítani arra, hogy az egyén is előbbre halad. Voll idő, amikor a szövetkezetek becsületes tagjainak kemény harcot kellett felytatniok a fegyelmezetlenségek ellen, s az azt megtűrő közömbösség ellen. Volt idő, amikor életük koc­káztatásával védték az öntudatos szövetkezeti tagok a közös vagyont a mindent elprédálni akaró ellenforradalmárok és a befolyásuk alá került megtévedt emberekkel szemben. Kemény harcban és munkában születtek és erősödtek meg ezek a közös gazdaságok, amelyek ma tízéves évfor­dulójukat ünnepük. Ezekben a napokban mindenütt igaz megbecsüléssel köszöntik azokat az embereket, akik elsőnél, vágtak neki az új, ismeretlen útnak, azokat, akiket a párt igazába, útmutatásába vetett hitük segitett át az első nehéz­ségeken. buktatókon. A hétköznapi élet hősei voltak! Megbecsülés illeti őket, mert ők rakták le azoknak a gazdaságoknak alapjait, amelyek ma tíz- és tízezernyi pa­rasztembert állítottak a nagyüzemi gazdálkodás oldalára. Ezekben a napokban köszöntjük a tízesztendős fenn­állásukat ünneplő termelőszövetkezeteket, az alapító tagok százait. A szövetkezés eszméje, amelynek friss, fiatal haj­tását ők ápolták, ma már izmos fává növekedett. Egyre több lesz azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik az ö példájukon keresztül ismerték fel, hogy a párt a dolgozó- parasztok javát akarta, amikor javasolta a szövetkezeti gaz­dálkodást, és segítette is tíz esztendőn keresztül minden erővel. A tízesztendős szövetkezetek példája biztosíték arra, hogy a következő években újabb és újabb szövetkezetek nő­nek fel az élcsoport mellé, s ennek eredménye a még jobb módban élő parasztság lesz, amely már teljes vállal kivesd részét a szocialista haza felépítéséből. (deák) Készülődnek az ezüstkalászos gazda tanfolyamokra a füzesabonyi járásban Az őszi munkák nagy részét már elvégezték Kint a határ­ban, ami még hátra van, az őszi mélyszántás, az már inkább a traktorok dolga. A mezőgazdaság dolgozói kis lé­legzethez jutottak egy időre, megkezdődik lassan a téli pi­henő, ami egyben a jövő gaz­dasági évre való felkészülést jelenti. El lehet mondani, hogy Immáron módosult a közmon­dás és nagyon is igaz, hogy a jó gazda holtig tanul. Es az ;s igaz, hogy évről évre több és több ilyen jó gazdáról lehet beszélni. Az idén ismét meg­kezdődnek kint a falvakban az ezüstkalászos gazdatanfolya­mok. Akik tavaly az első év­folyamot hallgatták végig, most a második évre iratkoz­nak be, s a nagy többség ré­szére új tanfolyam kezdődik. Az ezüstkalászos tanfolya­mok tematikája — megfelelő­en annak a hatalmas változás­nak, amely megyénk mezőgaz­daságában bekövetkezett az idén — változni fog. A koráb­bi időkben ezek az előadások az egyéni gazdaságok termés- eredményeinek fokozását igye­keztek elősegíteni, mivel a hallgatóság jó része egyénileg termelő dolgozó paraszt volt. Most már azonban az ezüstka­lászos gazdatanfolyamokon is a nagyüzemi termelés módsze­reit oktatják. A Füzesabonyi Járási Tanács titkára, Kiss Sándor elvtárs közölte, hogy elképzelésük szerint az idei tanfolyamok a termelőszövetkezetek megerő­sítését szolgálják elsősorban. Szakképzett termelőszövetke­zeti tagokat akarnak a járás­Kiként nézett a télnek az egri nép — 1930 őszén ? Most, amikor a családok felkészülnek a télre, ami­kor egyre jobban telnek az élelmiszerkamrák, a szenes­pincék, és a ruhaszekrények, — érdemes lesz visszanézni a múltba. Sokan, akik maguk is végigszenvedték a Hor- thy-korszak legsötétebb éveit, néha felednek. A jobb élet élményei elmosták a komor napok nyomait. Nem lesz tehát haszon nélküli, ha idézzük a piúltat. ban minél többet, mert a ha­talmas, megnövekedett tsz-ek vezetését egy-két ember nem tudja tökéletesen ellátni. Az ezüstkalászos tanfolya­mokat elvégző gazdáknak a korábbi időben is igen nagy tekintélyük volt a faluban most a termelőszövetkezetek­ben is ilyen jól képzett tekin­télyes szakembereket akarnak képezni. A járás területén nagy gondot fordítanak a jö­vőben az öntözéses gazdálko­dásra, valamint az állatte­nyésztésre és igazán eredmé­nyes munkát csak akkor tud­nak végezni, ha sok jól kép­zett, a modern, belterjes gaz­dálkodást jól ismerő szakem ­bert számlálnak a tsz-ekben A füzesabonyi járásban ti­zenöt községben szervezték meg az ezüstkalászos tanfo­lyamot. A szervező munkái minden eddiginél nagyobb len­dülettel végezték a községi ta­nácsok. Bizonyítja ezt az a tény, hogy tavaly mintegy 150- en vettek részt a járás terüle­tén, az idén pedig már eddig 1500-an jelentkeztek. Több községben első évet és másod- évet is indítanak. Az ezüstkalászos tanfolya mokon kitűnő szakemberek tartják az előadásokat. Álta­lában a kísérleti gazdaságtói. az állami gazdaságtól, a gép állomástól és a mezőgazdasági osztálytól kérik fel a szakem­bereket az előadások megtai - tására. — sss télen? ... munka és kenyér nélkül fog maradni a városnak sok száz polgára. Nem lesz kenyér, nem lesz fa, nem lesz zsír és nem lesz cipő az is­kolás ermekeknek és fe­jecske a még kisebbeknek. Ez a baj és ezt a megállapítást még csak azzal kell megtolda­ni. hogy a kenyérfélének és ruhátlanok 90 %-a saját hi­báján kívül, sőt a saját ve- rejtékes küzdelme ellenére jutott ebbe a rettenetes hely­zetbe.” Egy másik cikkben — késő ősszel — így írt az egri ri­porter: „Most majd jön az ínségadó. Meg a társadalmi úton való nyomorenyhítés. De hol van annyi darab kenyér, ami el­hallgattatná a hónapok óta or­dító éhséget? Belefájdul ebbe az ember feje...” Érezték is, hogy itt a mély­ben, a szívek ben-lelkekben nagy lánggal lobog az elégedet­lenség jogos, szent tüze: „... és kenyértelenül bújva haza, talán titokban összeszo­sőbb sem. 1930. augusztus 7-én így vall az „EGER” című lap a helyzetről: „Még benne vagyunk a nyár­ban, de már rettegések nőnek bennünk és látjuk a téli nyo­mort, éhező embereket, akik követelik az éhesek jogán a munkát, kenyeret... Az elmúlt telet megúsztak valahogy, mert enyhe volt... De mi lesz a télen? AZZAL IS LEGYÜNK TISZTÁBAN, HOGY AZ ÁL­LAM NEM TUDJA MEGVÁL­TOZTATNI A HELYZETET.,. LEGYÜNK TISZTÁBAN AZ­ZAL, HOGY TÁRSADAL­MUNK EGY ÁLLANDÓSUL­NI KÉSZÜLŐ ÜJ PROBLÉ­MÁJÁVAL ÁLLUNK SZEM­BEN”. Nem vádolhat részrehajlás­sal senki bennünket — nem mi, hanem a kapitalista világ újságírója tette meg vallomá­sát, igen súlyos vallomását Horthy úri Magyarországának társadalmi berendezkedése fe­lett. V Szeptemberre a viszonyok tovább romlottak. Így vázolta 20-án újságíróelődünk a két­ségbeejtő helyzetet: „Tél eiőtt. — Ma mindenki azt kérdi a másiktól: mi lesz Megszólaltattuk a múltat a saját hangján, hogy hall­ják a könnyen felejtő idősebbek, akiknek ma tele van pincéjük, kamrájuk és hallják a tapasztalatlan fiatalok, akik kifogástalan ruhában, tele gyomorral vannak, hogy Egerben, ebben a gazdagföldű városban, milyen korgó gyomorral, ruhátlanul, fázva és reménytelenül mentek a télnek a nép széles tömegei. Subik Károly, a hírhedt „egri kis-érsek”, egy 1930. nyarán mondott képviselő- testületi beszédében be is ismerte: „EGER A MAI BE­RENDEZKEDÉSÉBEN EGY HALODÚ VAROS...” Az ún. Egri Szegénygondozó Bizottság pedig imigyen tette meg a maga vallomását: „SZEGÉNYSÉG ÉS ÉLET- KÜZDELEM ÁLLANDÓ JELLEGE TÁRSADALMI BE­RENDEZKEDÉSÜNKNEK!” Ehhez azután nem kell kommentár! Jó emlékezni és emlékeztetni... SUGÁR ISTVÁN Síremlékavatá» volt Verpeléten Az ellenforradalmárok elk- ni küzdelemben halt hősi ha Iáit Löríncz István őrnagy eh társ. Egykori harcostársai, elv társai most síremléket kíszi" tettek számára VerpeJétei amelynek avatására néhám nappal ezelőtt került sor. A síremiékavatáson megje­lent a hősihalott özvegye és kislánya, az egri járási párt- bizottság képviselője, az egri járási tanács kiküldötte, a me­gyei kiegészítő parancsnokság a verpeléti és aszódi alakúba képviselői, a megyed rendőrka pitányság, a helyi párt és ta nács, a KISZ, s az úttörők kép viselői valamint a község Is., kői közül számosán. Az avatáson Balás Gyula a ezredes alvtárs, a megyed ki egészítő parancsno" ág vezető je mondott beszédet, majd s megjelentek koszorút helyezitek el az új síremléken. ritott ököllel néznek fel a fé­nyes, kivilágított ablakokra.. A hangosan korgó gyomor és titokban összeszorított kéz — ez jellemezte 1930. késő őszén, telén a dolgozó tömegeket. Az uralkodó osztály azonban dús­kált a javakban. Mit „is írt er­ről december 13-án az ..EGER”? „Egy vezérigazgatónak 250 ezer pengő az évi fizetése, ugyanekkor 240 ezer subven- ciót (támogatást) kérelmezett az államtól, mert — különben elpusztul a vállalkozása? Egy állami monopóliumból élő tár­saság elnökét megtámadták, mert 110 ezer pengős fizetést húz. Hangosan cáfolt és bebi­zonyította, hogy amit állítanak: alávaló hazugság: — neki csak 92 ezer pengő az évi jövedel- j me! .. Az ifjúság ökölbeszo- j ritott kezekkel fenyegeti azo­kat a magas és névtelen ha- rácsolókat, akiknek jóléte elég­telenné és bizalmatlanná tett mindenkit.” És ilyen állapotban néztek az egriek a tél elébe... kell számítani, mert hiszen semmi olyan gyakorlati meg­oldás nem történt, mely a TÖMEGNYOMORŰSÁGOT egy csapásra megszüntetné. Au­gusztus végén felszabadulnak a mezőgazdasági munkások, akiknek további elhelyezése már, most nagy gondot okoz az illetékeseknek... még el­gondolni is megdöbbentő, hofry milyen nagy munkanélküliség­gel kell majd megküzdenie a városnak, ha ősszel nem in­dulnak meg a közmunkák. Eb­ben az esetben számítani kell a munkanélküliek számának ijesztő megnövekedésével, az ellátatlanság fokozódásával, a fogyasztóképességnek további csökkenésével és egy olyan mérvű tömegnycrmorúságra, mely próbára fogja tenni a városnak megtépázott háztar­tását.” A széles néptömegek nyomo­rúsága nem enyhült bizony ké­1930-at írtak s még a nyári nap ontotta forró sugarait a városra, már felrémlenek a zord tél rémképei, a helyi lap hasábjain: „Nyár közepén téli gondok árnyéka vetődik elénk. Július derekán vagyunk még, a nyár közepén, de a mindennapi gondok közül máris elénk ve­ti nagy árnyékait az elkövet­kezendő tél, minden rémével. ... már most arról folyik a szó, hogy mi lesz velünk, ha beáll a tél... Még nagyon a közelmúltban van a munkát- lan tél nyomorgóinak segély­kérése, az erőfeszítések, ame­lyeket elkövettek, hogy a munkanélküliek éhezett sere­gét PILLANATNYI lélegzet­hez és egy darab kenyérhez juttassák. Ezekre a kenyér­félén emberekre és • nyomorú­ságukra az elkövetkező télen Is számítani kell, sőt talán még fokozottabb mértékben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents