Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-11 / 265. szám

A

ft E P V 3 S A G

1339. aovember Ű., stwéí

Ahol 1400 egri dolgozó ebédje készül

(Tudósítónktól)

Az üzemek és irodák dolgozói részére nem közömbös, hogy milyen ebédet tálalnak elébük. Mivel ez mindig széies rétegek érdeklődését szokta felkelteni — elhatároztak tehát, hogy felkeressük a Felsőmagyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat 1. számú konyháját, az egri Széchenyi utca végén, a Pedagógiai Kollégium földszintjén.

Az irodában nagy tanácskozás folyt éppen: Torna László konyhavezető és Prokai Mihály főszakács a következő hét étrendtervezetén dolgozott.

— Mindig egy hétre előre kidolgozzuk az étrendet — mondotta Torna László. Ezen azután a beszerzési lehetőségeknek megfelelően eszközlünk csak változtatást. Az ebédet iparkodunk lehetőleg változatosan összeállítani és igyekszünk a fogyasztóink széles rétegének ízléséhez igazodni.

Prokai Mihály főszakacs, aki a konyha alapítása óta, 9 éve dolgozik itt, homlokára tolva hófehér szakácssapkáját, megtoldja még:

— Én, mint szakember, mondhatom, hogy abból a kis pénzből, amit a dolgozók ezért az ebédért fizetnek, alti jobbat tud' kihozni, — megemelem a kalapom!

Megtudjuk, hogy a konyhán 1400 főre főznek, közte a Téglagyári F,gyesülésnek és az építőipari dolgozóknak, de a Széchenyi utcai Otthon Étteremben is 500 jő fogyasztja el napi ebédjét. A vállalatok nagy edényekben hordják ki az ételt.

— Az elszállítással van csak némi nehézség — mondotta a főszakács —, mivel, mire eléri célját, némileg kihűl és sajnálatosan, nem mindenütt van utánmelegités. Bizony, a legpompásabb ebédnek sincs olyan hatása, ha az már kihűlőfélben van. Az a véleményem, hogy meg kell találni a módját az illetékeseknek, hogy ezen segíteni lehessen.

Magunk is jártunk már az Otthon-Étteremben ebéd idején. és mondhatjuk, hogy meg voltak vele elégedve a dolgozók.

— Háromfogásosak az ebédek — mondja Torna konyhavezető — és tudomásom szerint nemigen van sok hely, ahol ilyen kis pénzért ilyent adnak. Naponta van valamilyen formában hús. Ha tészta van, akkor valami húsos levest adunk. Hetente háromszor van sült tészta.

'OOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰOOCiOOOCŰOOOOOOOOCOOOO

Ez nagy népszerűségnek örvend és ezt kérik is fogyasztóink.

Amikor ott voltunk, a következő volt a menü: marhahúsleves, paradicsomos káposzta, párolt marhaszelettel és pogácsa. Akinek nem ízlett a paradicsomos káposzta, az helyette kelkáposzta-főzeléket fogyaszthatott. Ugyanis, úgynevezett „üzemi á la cart-rendszer’ van bevezetve, ami azt jelenti, hogy az előző nap rendelkezésre bocsátott étlapról mindenki, a választási lehetőségeknek megfelelően, megjelöli a fogyasztani szándékolt ételféleséget. Ez bizony igen-igen dicsérendő, mert valóban a dolgozók érdekében vállal ezzel jelentős munkatöbbletet a vállalat.

A beszélgetés után meginvitáltak a hatalmas konyhába és a raktárakba. Míg ballagunk a konyha felé, megtudjuk, hogy 32 fő dolgozik a konyhán. A helyiségben 1800 liter befogadóképességű gőzüsttel „dolgoznak.” Minden ragyog a tisztaságtól. A dolgozók munkája megkönnyítésére, hatalmas robotgép áll rendelkezésre, amely szeletel, paszíroz, darál és habot is ver. De ezenkívül egy nagy burgonyahámozógéppel is rendelkezik a konyha, melybe egyszerre félmázsányit öntenek belőle.

A raktárakban valósággal kis nagykereskedelmi vállalat bújik meg. 30 láda zsír mellett

hatalmas mennyiségű liszt, cukor. fűszer- és tésztaféle s minden egyéb szükséges áruféleség sorakozik. A pincében pedig már be van prizmázva 340 mázsa gülbaba burgonya, de Torna elvtárs még megnyugtat, hogy további 140 mázsát fognak még kapni.

Valóban fel vannak készülve a télre és bőségesen felszerelt raktárukból tudják is biztosítani a gondjaikra bízott dolgozók jó és változatos ellátását De kellenek is ezek a mennyiségek,. hiszen Prokai Mihály főszakács elmondja, hogy naponta, a szükségletnek megfelelően 1,5 mázsa húsféleséget, 120 kilói tésztát és 2,5 mázsa káposztát főznek meg.

De. hogy valóban jól gazdálkodik a vállalat, mi sem bizonyítja jobban, minthogy o konyhai hulladék felhasználásával 31 jókora sertést hizlalnak szépasszonyvölgyi hizlaldájukban.

Amikor ismét kijövünk ' a pincékből és raktárakból a szabad levegőre, már nagy a sürgés-forgás —, mert megkezdődött az ebéd elszállítása.

Azzal a megnyugtató érzéssel hagytuk el Eger „ételgyár”- át. ott valóban igyekeznek biztosítani, hogy kevés pénzből, 5.74-ből, a lehető legtöbbet, legízletesebbet és legváltozatosabbat hozzák 1400 egri dolgozó asztalára ebédre.

ITeljes hesdeménvesés

Boldogon az I. sz. általános iskola nevelőtestülete a szülők iskolája keretében a szülők részére olyan oktatást tervez, amelynek során a szülők megtanul ák azt az anyagot, amit a gyermekek az iskolában. Ezt

azért tartják szükségesnek, hogy a szülők gyermekeiknek segíteni tudjanak a tanulásban, mert másképp tanultak régen, mint ahogyan most tanulnak. gyermekeik.

Két történet, a ..«

EGRI VÖRÖS CSILLAG

Nyomorultak (I—31, rész.5 (Szélesvásznú)

EGRI BRODY Fiú vagy lány GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Lángok a határon GYÖNGYÖSI PUSKIN Vakmerő szív

HATVANI VÖRÖS CSILLAG

Mexikói szerenád HATVANI KOSSUTH Trapéz

FÜZESABONY Hattyúk tava

PETE RVAS ARA Denevérraj

műsora

Egerben este fél 8 orako: , Ellenségek

(Jókai-bériet, főiskolás) Bélyen este 7 órakor: Bástyasétány 77

1959. november 11, szerda;

1939-ben halt meg V. R. Vil- jamsz, u világhírű szovjet agro- biológus.

1384-ben halt meg Alfred Brehm német természettudós.

^ Névnap O

Ne feledjük:

csütörtökön JÓNÁS

inns!

— JÁRÁSI szavalóverseny lesz decemberben a füzesabonyi járásban, amelyen a községek öntevékeny művészeti.csoportjainak legjobb szavalói vesznek részt előkészítéséül a későbbi felszabadulási seregszemlének.

— HÁROM munkaegység- számítási tanfolyam a termelőszövetkezetnél, kosárfonó tanfolyam, az iskolában könyvkötő, irodalmi és fotókör, valamint számos helyesírási tanfolyam működik Poroszlón a Művelődési Otthon irányítása alatt.

— VECSEN mintegy 200-an vettek részt a november 7. tisztéletére rendezett ünnepségen, ahol dr. Pápa Gyula, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet.

— A FÜZESABONYI járás első ifjúsági klubja kezdi meg működését, részben kísérleti alapon a közeljövőben Mező- tárkányban a községi Művelődési Otthon szervezésében.- PARÁDSASVÁRON. a nőtanács szervezésében 50 fő részvételével szabás-varrás szakkör alakult. A szakkör tagjai már meglcezdték munkájukat. •

— KÖZÖS MUNKATER- j VET dolgozott ki a téli időre

Kaiban a KISZ. a földművesszövetkezet, a Nőtanáes és az iskolák művészeti csoportjainak v ezetősége, hogy' így is színvonalasabbá, érdekesebbé tehessék a faluban a téli kulitűrmunkát.- A GYÖNGYÖSI JÁRÁSI TANÁCS végrehajtó bizottsága csütörtökön tárgyalja a járás kereskedelmének télre való felkészülését, a járás sport- mozgalmának helyzetét és meghallgatja a népszámlálás előkészületéről szóló jelentést.

... teknősről...

Egy nagytestű, öreg teknős- béka szuszogott a tenger felé a part fövenyén. Éppen dagály volt, s lassan, de biztosan haladtak a tenger habjai is mind feljebb és feljebb a fövenyen. A cammogni is alig tudó teknős így feleannyi idő alatt már ott lubickolt a hullámok között és megelégedetten nézett vissza a partra, amelynek jó részét már elöntötte a tenger.

Meg is jegyezte büszkén:

— Hiába, még mindig fiatal vagyok...

Csak a tenger bugyborékolt halk nevetéssel, de a teknős még a mennydörgésre is süket volt.

...és q halról

A horgász, miután vagy két urát tartotta a botot a kezében, egyszer csak látni vélte. ■ hogy mozog, egyre fürgébben mozog az úszó. Izgatottan rántotta ki a halat, amely ezüstös volt, mint aprócska tükör, s akkora csak, mint egy kisfiú ujja. A horgász dühös is volt, sajnálta is a kis halat, s azonnyomban visszadobta a vízbe:

— Eridj vissza, ott a helyed még... Úgyis azt mond jóik, úgy él, mint hal a vízben.

A kis halat ebben a pillanatban kapta be a csuka.

(gy ■ - o)

Megnyílt a Német Demokratikus Köztársaság kiállítása a hatvani Városi Művelődési Házban

A demokratikus Németország és Magyarország baráti kapcsolatainak elmélyítése terén jelentős lépést jelent a Német Demokratikus Köztársaság kiállításának megrendezése hazánkban. Budapest után Hatvant érte az a megtiszteltetés, hogy a Városi Művelődési Házban kiállíthatták az NDK tízéves fejlődését dokumentáló képeket, grafikonokat, magyarázó szövegeket. A kiállítás megnyitása ünnepélyes keretek között történt.

Dr. Bartos Imre, a Bajza József Gimnázium igazgatója, a helyi Népfront elnöke üdvözölte a kiállításon megjelent Fritz Foss elvtársat, az NDK nagy- követség konzulját és Otto Stark elvtársat, a Német Kulturális és Tájékoztató Iroda vezetőjét. Beszédében méltatta a kiállítás jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás a német-magyar baráti kapcsolatok elmélyítése szempontjából rendkívül jelentős. Beszédét a német nép iránt érzett tisztelet lelkesültsége hatotta át. .Együtt dobog a szívünk a tizedik évfordulóját ünneplő Német Demokratikus Köztársaság népével” — mondta Bár- tos elvtárs.

Az üdvözlő beszédre Fritz Foss elvtárs válaszolt. Hangsúlyozta, hogy ezek a képek azt mutatják, hogy hogyan élnek az NDK munkásai, parasztjai,

milyen eredményeket értek el tíz év alatt. Idézte az egyik német munkásnő szavait: „amint ma dolgozunk, úgy élünk holnap”. A kiállítás arról tanúskodik, hogy az NDK munkásai, parasztjai jól dolgoznak, nagyszerű eredményeket érnek el, következésképpen szép és jó lesz a holnapjuk is.

A kiállítás megnyitása előtt baráti hangulatú beszélgetés alakult ki a városi pártbizottság, a városi tanács, a hely: Népfront képviselői és a német elvtársak között. Beszélgetés közben megállapodás jött létre a kulturális kapcsolatok megteremtését illetően. A német elvtársak megígérték, hogy képeket, filmeket küldenek, amelyek bemutatják a német nép eredményeit. A tó- állítás idején a hatvani Vörös Csillag mozi bemutatja 8 Beethoven életéről és Wartburg váráról készült ismeret- terjesztő filmét.

A kiállítás tíz napig marad Hatvanban. Hatvanból Petőfi- bányára viszik, onnan még több helyre, így Egerbe is.

Á kiállítás megrendezése beszédes bizonyítéka annak, hogy a német és magyar nép közösen harcol az emberiség nagy céljáért, a szocialista társadalom megteremtéséért Taksás Imre

GYllRKÖ GÉZA:

Méregzsák tanár úr

I ()“/, NOVEMBER 3-ÁN-ÁCfAr délelőtt alacsony, kis keszeg emberke igyekezett végig az utcán a ténfergő, valami eddig még nem történt eseményt váró emberek, itt-ott feltűnő fegyveres nemzetőrök között. Hóna alatt kopott aktatáska volt, amelyet úgy szorított derekához, mintha drága értékek lettek volna benne, s amelynek elvesztése pótolhatatlan kárt jelentene -íz egész emberiség számára. Ede János — így hívták hősünket — a városi könyvtár beosztott könyvtárosa, nyugalmazott főgimnáziumi tanár,' mérges volt és ilyenkor nem látott, nem hallott, csak dohogott magában, gondosan ápolva mérgét, mint anya a gyermekét. Nagyon szeretett mérges lenni, ilyenkor úgy érezte, hogy célja és helye van az életben, kipirult az arca, meggyorsult a vérkeringése, — egyszóval a düh kimondottan jót tett szervezetének. S ki ne ápolná gondosan saját egészségét.

Annak idején Méregzsák tanár úr volt a neve diákjai, kollégái előtt, s ez a név, valahogy bekerült a családba is, ahol ha nem is főnévi értelemben, de mint jelző gyakran elhangzott ez a szó, Ede János legnagyobb mérgére és legnagyobb örömére. Ma reggel is, mikor indulni akart a könyvtárba. ezzel a jelzővel tisztelte meg neje, aki sehogy sem akarta, tudomásul venni, hogy ilyen z.avarbs időben miért ke1 öregembernek minden .í":’- clbr’rtatn! *

város másik végén levő könyvtárba, mintha a könyvek holmi félénk .kisasszonyok volnának. A kérdést válasz követte, a választ kijelentés, az egészet parázs vita, amelyet mindkét fél rendkívül módon élvezett, de' el nem árult volna, s most a méregzsáknak titulált könyvtáros itt kerülgeti az embereket, úgy hordva jóízű mérgét, mint féltett aktatáskáját.

A KÖNYVTÁR MÄR na^ pok óta üres, a vezető könyvtáros, bizonyos ókak miatt — ahogy otthon ezt kifejtette — jobbnak látta egy időre eltávozni, így tehát Ede János most saját birodalmának tekinthette a zsúfolt polcokat, amelyeken nemcsak kölcsönzésre szánt könyvek, de bibliográfiai értékek is sorakoztak szerényen és némán, az átlagember előtt gondosan elrejtve. Ede Jánost annak idején nem éppen csak kora miatt nyugdíjazták. Kétségkívül belejátszott ebbe az elég nyíltan hangoztatott véleménye is arról a társadalmi rendről, amelybe beleilleszkedni sem nem tudott, sem nem akart. Vagy két évig otthon.volt, előszedegetts a nála maradt régi dolgozatokat, olvasgatta, újra javítgatta őket. felidézte egykori diákjait, tanulmányok írásához kezdett, amelyeket befejezni sohasem volt türelme és kedve.

Megsérgult. megszürkült, míg végül nem tudni kinek a jóvoltából, idekerült a könyvtárhoz. »ho1 ugyan a fizetés

meglehetősen alacsony vcett, de a könyvespolcok magasak, ahol. reggeltől, estig volt mit bíbelődni a katalógussal, könyvvel és miegymással Soha egyetlen pillanatra le nem engedett a fiatal jószándékú, de még szűk ismereti körrel rendelkező vezető könyvtáros iránt. Ellenszenvét nemegyszer nyíltan tó is mutatta, de az, úgy látszik, bogaras öregembernek tartva Ede Jánost, nem sokat törődött vele.

így aztán, ha gondosan preparált véleményét a rendről, a rend képviselőiről nem is adta fel. nem is változtatta meg, de végeredményben megelégedetten, csendben teltek napjai egy olyan helyen, ahol érezte, szükség van azért még rá, számítanak kétségtelen tudására.

Ezen a napon, amely éppen olyan nyugodtnak és csendesnek ígérkezett számára, mint a többi, a régi könyveket akarta átnézegetni, újból katalogizálni, egyikből másikból kivonatot készíteni. Hogy mi történik kinn az utcán, azzal nem sokat törődött. Bár kétségkívül lelke mélyén volt egy kis kaján megelégedés, amelyet végül is-azzal intézett el, hogy a változások végrehajtásához már öreg, a hasznához pedig majd még elég fiatal lesz.

É LÖHŰZTA ZSEBÉBŐL

* J a kulcsokat, a hatalmas csomóból — a felének már régen elpusztult a zárja — kiválasztotta a könyvtár ajtajáét, babrált egy ideig a zárom,, aztán belépett a folyosóra. Balra nyűt a most üres iroda, jobbra a kölcsönző, amely mögött1 ids tapétás ajtó jelezte, hogy hátrább van még egy szoba: ez volt Ede János birodalma, ahol a könyvek között, tenyérnyi asztalon piszmogott. irkáit reggeltől estig, hol homlokára tolva, hol orrára billentve szemüvegét.

A máskor népes és zajos kölcsönző most üres volt és hideg. Óvatosan lépkedett végig a padlón, hogy meg ne törje ezt a csendet, amely most szokatlannak és egy kicsit félelmetesnek is tűnt és ebben a pillanatban nagyon szerette volna, hogy mérges lehessen ott hátul, a könyvek között, mert itt, elöl, a kölcsönzőben olyan a zsivaj, hogy az már kész tiszteletlenség a könyvekkel szemben. Ez a csend most nem a tisztelet, hanem a megbénult élet csendje volt. Letette a kopott táskát az asztalra, dörzsölgette ujjait, s szorosabbra húzta a sálat a nyakán. Aztán papírt és ceruzát vett élő, a polcról leemelt egy könyvet, s odatelepedve az asztalhoz — olvasni kezdett. Időnként valamit jegyzett a papírra, néha megcsóválta a fejét, aprókat cuppogott. ha valami érdekesebb részhez ért: lassan megszűnt számára az egész világ, még saját maga is.

— Halló... Hé... van itt valaki? 1— a kiáltás, amelyet két ajtó sem tudott tompává szűrni, olyan váratlan volt, hogy Ede János ijedten ugrott fel a székről, s mint valami lopott holmit először zsebredugta jegyzeteit, hogy aztán maga előtt is szégyenkezve, újból kirakja az asztalra

— Ű.gy látszik, nincs itt senki... — hallotta most már a kölcsönzőből.

iyi EGKERÜLTE az asztalt, kinyitotta a tapétás ajtót és két férfit látott, amint tanácstalanul forgolódnak a szoba közepén. Az egyik idősebb, tömzsi, sápadt arcú, mintha sokáig élt volna egy szobába zárva, a másik nyúlánk, fiatal, nyegle képű, az előbbin kalap, a vállán valamiféle vadászfegyver, a nyegleképűn sísapka és a vállán hanyagul himbélódzva géppisztoly. Az ajtónyitásra mind a ketten hirtelen megfordultak. A fiatal a géppisztolyhoz kapott, de hogy látta, csak egy öregember áll az ajtóban, zavartan elvigyorodott...

— Ne idegesíts, apuskám, mert megszólalok — rántotta vissza vállára a géppisztolyt. — Miért nem nyitod ki a szód? Ne játszasd a frászt az emberrel!

— Ede János nyugalmazott főgimnáziumi tanár vagyok — válaszolt fensőbbséggel és nyomatékkai Ede, hogy visszautasítsa a sértést, amely .a váratlan tegezéssel érte.

— Jó név, mi? ... Ede — fordult a nyegleképű az alacsonyhoz, az bólintott és kellemetlen, kicsit nyikorgós .hangom megszólalt:

— Maga mit csinál itt?

— Könyvtáros vagyok, kérem ... Mivel szolgálhatok az uraknak? — hajolt meg udvariasan Ede. amelyben több volt a fenntartás és merevség, mint maga az udvariasság.

— Hát arra most nagy szükség van... Jó néznénk ki. ha itt állnánk könyvtáros nélkül télvíz idején — vigyorgott a magasabbik. A fenébe azokkal a könyvekkel, mit kell

azokat magának itt dajkálni? — folytatta tovább, most már ugyan magázva, de gúnyolódó hanghordozással.

— Nézzünk körül, Frédi, ha már bebotlottunk — lépett előre a tömzsi, miközben bizalmatlanul szemlélgette az öreg könyvtárost.

— Rendelkezésére állok az uraknak — lépett félre az ajtóból Ede —, bár nem tudom, mi körülnézni valójuk van egy könyvtárban, ahol rajtam kívül csali könyvek vannak.

— Nem dumálunk, öregem, nem dumálunk! — lépett be a tapétás ajtón a fiatalabb, mögötte a másik. — Körülnézünk, hátha mégis van itt valaki magán Kívül.

— De kérem, tiltakozom a gyanúsítás ellen — vörösödött el a könyvtáros. — Idős ember vagyok, mit gondolnak rólam az urak?

A KÉT FÉRFI megállt egy pillanatra aztán a hosszabbik nyerítve nevetni kezdett:

— Nézd már, Tulok, ez azt hiszi, hogy nőt keresünk nála. Keres a nyavalya. Ámbár, ha jó a csaj, velem többre menne — húzta tó magát színpadiasán és járkálni kezdett le s fel a polcok között, bepillantva minden zugba, kinyitva az öreg szekrény ajtaját is. A Tuloknak nevezett közben a könyvek között matatott, s ujjal nyomán egymás után hulltak a földre a kötetek, apró kis porfelhőlset verve fel a padlóról.

Ede Jánost elöntötte a méreg:

— Lesz olyan kedves, uram, hogy tisztelettel bánik a könyvekkel ... Hogy jön maga ahhoz, hogy ledobálja a földig