Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

Sf «Pt? JS At* 1959. november 89., wuirae SOMJÁT ALADÁR: Proletár-'Magyarország marttól Soha meg így! Szerteszerint döglötten áll a gyár: kapujában munkás hiába vár. Soha még így! A zsellérnek mar rongyra sem telik, az újszülöttet papírba göngyölik. Soha még így! Magyar Ochrána börtöneiben pusztul a java kenyéren-vizen. Soha még így! Keserves kínban a proletár-világ. De nem szűköl. De dühhel visszavág. Soha még így! A szovjetért — ordító üzenet: tenger szegénység vérrel tesz hitel Mi éhezünk. Fáradt tejünk kezünkre boko-1. S a gróf, a gyáros fúlásig fal a íöldi jóból. Burzsuj, vigyázz! Mi vacogunk. Ordas hideg szívja az asszony vérei S az úri cafra selyemingben kínálja a szemérmét, Burzsuj, vigyázz! Törjük a rögöt — s másé a szemes-élet. Verjük a vasat a gyér dolog-napon — s más szedi bérét csurgó verítéknek. Burzsuj, vigyázz! Rendőr szabdal? Beiéeresztjük a golyót« Szocdem megcsal? Torkára fojtjuk még a szót, Burzsuj, vigyázz! Bányában, gyárban, faluvégeken indulat zuhog, nádason, erdőn, kaszás-réteken. Buresuj, vigyázz! 8. Béres mit eszel? Korpakenyeret, ha akad. Béres min hálsz? — Deszka-dikón, rongy-takaró alatt. Béres mit ácsolsz? Hegyesre faragom a jegenyét Mivégre testvér? — Kiforgatni véle az urak belét. 4. Fölkelünk reggel — semmi! Lefekszünk este — semmi! Váltig üres gyomorral, rossz ruhában. Testvér-napok a nyomorúságban. Bódultán lessük: valami jön. Tűzvész, földrengés, vízözön. Hiába. A szemünkön hal yogos vakság. Fogesikorgato úttalanság. Trágyának se jó már a csontunk! Kergülünk körben —'s ki nem rontunk soha. Utolsó vackunk — a Duna. 5. Utolsó sorsunk a Duna? — Bányában, gyárban, faluvégéken indulat árzik nádason, erdőn, kaszás-réteken. Indulatból sejtés lesz. Sejtésből tudás. Tudásból akarat . W Proletárt zúdító, burzsujt pusztító akarati De ki fogja a szerte-népet egy össae-marokbaí Oroszország. Szovjetföld. Proletárhatalom. Itt náluk a fegyver — ott nálunk a fegyver. Itt minket törnek — ott mink törjük a burzsujt Itt minden a másé — ott minden a miénk. Itt inszakadtig túrhatod a földet — nem neked ad. Ott aki vet — magának arat. Itt döglés — ott munka. Itt pusztuló nyomor-brigádok — óit építő rohambri gádok. Itt éhbér — ott jóbér. Itt ínség — ott bőség. Itt kórság — ott épség'. Itt halál — ott élet. Itt kanitalizmus — ott szoclaliznui Proletár, válassz! t. Micsoda idők! Mint a dűvadat gyötörnek minket, ölnek, hajtanak. Akasztófa, börtön a kommunisták része. Tíz áll mégis minden elesett helyébe. Üzemek teste velünk viselős: táplál minket és mi tápláljuk őt Budapest utcáin földübörög a szó, Csanádban öklös paraszt-riadó. Kenyeret! Munkát! A földet ide! Tűz harapózák: a vörös ige. Északon, délen, nyugaton, keleten, nekiszánt szegénység megindul szertelen A kommunista párt, végső bírókra, a szerte-népet egy marokba fogja. 8. * A kommunista part! ö háborog a keserű kenyérben, ő hányt tűzszikrát a garasos bérben ő kiált bosszút a fakadó vérben. 0 tudja, mink fáj, mink hibádzik, hűséggel ő van hozzánk mindhalálig- (esc sötétben az ő fénye látszik­mmmm KÖLTŐK ÉS VEUSEK Az ő nevét suttogja a szegénység, az ő útját keresi a szegénység, az ő parancsán indul a szegénynép. Ö a példa. A meg nem rettenő töretlen-dacos proletárerő. Az okos fej. Az összeszervező. ö cöveklik Vásárhely piacán. Csepel poklában ő biztat igazán. > Ö szói mindünkhöz a Lenin szaván. Elvtársak! Munkások! Parasztok! A második magyar proietárforradaloin élcsapata hív titeket. Markoljátok meg az egymás kezét keményen s álljatok be a sorba! Kommunista sejtet minden gyárba, minden uradalomba! Aki dolgozik, azé legyen a gyár. Aki dolgozik, azé legyen a föld. Aki dolgozik, azé legyen a hatalom. Erik a mi időnk ... Szérűk alól, vermek; pajtáit, górék fenekéről a dugott fegy vert kiássuk. Proletár-Magyarország marsul. Jaj neked, burzsuj-Magyarország! 9. z Magyar munkások: jó testvéreink, emeljétek föl a szíveteket nagy bizakodásban! Az a jövendő eljön. \ magyar szovjet eljön. Újra: Harccal, vérrel, de eljön. Végeszakad robotnak, saslódásnak. * Ki minden karéj kenyérért, minden hajtás vízért a tested ízét adtad, éhedet, szomjadat elverheted örökre. A gyárak lelkes robajában magadnak vered a vasat. A megpihent földek zsíros tábláin magadnak töröd a rögöt. Emeletes csűrökbe magadnak takarítod be a duzzadó anyányi magot. S az összeborult sarló és kalapács tövében a magzatodat gyolcsba takarod. Hogy megéljen, t nőjön, s legyen pionír, ifjúmunkás s rettenthetelen katonája a Pártnak. OCCCC.--V-J,JGüC>JCV^^«LOüOOOO^XKAX;S-0,>OOOoOOüOüCXXÄOOCCJÜOOOOC-OOüOOCCCOOC<]OCOOpOOOOOOa SZEMES PIROSKA: . FIATAL lány me­sélte ezt a történetet: ; „Sokáig egészen homályosan j emlékeztem csak apámra. Há- I roméves lehettem, amikor be- i vonult katonának, aztán egy- | szer hazajött szabadságra. El- i sőosztályos voltam, s anyám í noszogatott, írjam le apa ne- í vét. Nekem idegen volt. nehe- j zen barátkoztam meg vele, s i mire összemelegedtünk, már í vissza kellett mennie a front- 1 ra. Akkor nagyon sírtam, de ! csakhamar elfelejtettem. Csu­pán a fényképéről emlékeztem rá később, ami a zongoránk tetején állt. Apa ugyanis kán­tortanító volt, nagyapa is, tőle örököltük a zongorát. Anya, ha elábrándozott, odaült melléje, kiteregette a kottákat, kivá­lasztott egy keringőt: „Valse triste”. Ez volt a címe. Mindig csak ezt játszotta. Ma is végig tudom dúdolni az egészet. Szo­morú keringő, kis, monoton dallam-variáció. Néha dúdol- gatta is, de csak a zongoránál. Ilyenkor nagyon boldogok vol­tunk a húgommal. Anya is ta­nítónő volt és nagyon szerették a faluban,'mert olyanok is el­jöttek hozzánk egy kis túró­val, tejföllel, akiknek a gyere­két nem tanította. Nagy dolog volt ez, különösen a háború után, az infláció alatt, amikor szegény, semmit sem tudott kezdeni a fizetésével. Mire megkapta, már a felét sem érte. Apai nagyanyám akkoriban mindennap átjött hozzánk, megtudni, nincs-e hír apámról. Egyszer üzentek a szomszéd községből, hogy tudnak róla. Anya másnap fuvart fogadott, elment megtudni, mi van vele. Amikor visszajött, jókedvű volt. leült a zongorához, és játszotta a keringőt. Most is hallom, ahogyan énekel hoz­zá..; Aztán apámról mesélt, hogy milyen volt, és milyen jó lesz majd, ha ő is hazajön. Én láttam megelevenedni, ki­lépni a zongorán álló képből,, mókázni, játszani. Ahogy múlt az idő, anyám megint elcsen­desedett. Egy este arra ébredtem fel első álmomból, hogy anyám az ágyon ül és mozdulatlan arc­cal sír. Ügy tettem, mintha aludnék, s nemsokára el is aludtam. Másnap anyámmal otthon ültünk a kertben, s nagymama jött be hozzánk, levelezőlapot hozott apánktól. Az első lapot, amióta fogságba került, ök ketten annyira örül­tek ennek, hogy szinte észre sem vettek bennünket, s így mi csak remegve, boldogan álltunk, végre, anyánknak jó­kedve van. IVEM TUDOM MÁR, há­' nyadika lehetett, de pár ! nappal születésnapom után, ! szeptember elején, anya össze- I szedte a születésnapi virágo- | kát és újat tett minden vázá- í ba. Azt mondta, azért, mert ! jön apánk. Sok fehér és lila őszirózsát szedett a kertből. Ma is érzem lakásunk akkori fanyar, szívetfájdító virágilla­tát. Délután sokáig beszélgettek nagyanyámmal, s mi boldogan hallgattuk apánk dicséretét. Nagymama elmondta, milyen jó gyerek volt, és nekem fur­csának tűnt, hogy apámról, mint gyerekről beszélt. Akkor tudtam meg. hogy azt a szo­morú keringőt még vőlegény­korában írta anyámnak, hogy zeneszerző akart lenni... Ra­jongásom egészen a sóvárgásig nőtt, ahogy hallgattam őket. Szinte fájt, amikor anya fel­kelt azzal, hogy dolga van a kamrában. Hamar utánamen­tem. Kihozta a nagy, kék zsí- rosbödönt, letette a konyha­kőre, aztán a hálóba ment, a sublótból eey csomó füzetet szedett ki. Apám régi jegyze­teit. A konyhában leterítette a kőre, felfordította a bödönt és a melegtől megolvadt zsírt ráöntötte. Én még oda is ug­rottam, hogy segítsek neki,' mert ez számomra cseppet sem volt feltűnő. — Hagyd csak, Marili, majd én — mondta és a kőhöz ko- cogtatta a bödönt. Nagyanyám ijedten állt az ajtóban és rekedten suttogta: — Mária, mit csinálsz? ANYÄM RÄEMELTE fi­nőm, szőke fejét, ujját szájára téve, sejtelmes arccal mondta: — Pszt! Ezt senkinek nem szabad megtudnia ... Nagyanyám a fülembe súg­ta: — Eredj be, bogárkám.:«^ Amikor újra kimentem, már rend volt, a két asszony csön­desen beszélgetett. Nagyanyám akkor este nem ment haza. Már valamennyien lefeküd­tünk, de még égett a villany, amikor anya felkelt és kifelé indult. — Mi az Mária? — kérdezte nagymama. — Elfelejtettem frigs virá­got szedni a vázákba — szólt, — De hiszen tele van min­den váza! — csodálkoztam én is. Anyám mosolygott és ma- gyarázólag mondta: — Holnap jön édesapátok! Sok virág kell.. « Nagyanyám is kiment vele és együtt jöttek vissza, karju­kon rengeteg őszirózsával. Reggel sétálni küldött bennün­ket nagymama és meghagyta, vigyázzunk anyára, mert na­gyon gyenge. Anya szótlánul jött velünk, mosolygott s mi örültünk. Indítványozta, hogy menjünk fürödni a patakba. Én furcsállottam, bár sütött a nap, meleg is volt, de már nyár vége, szieptember és für­dőruhát sem hoztunk magunk­kal Nagyanyám utánunk jött. s engem félrehívott. — Marili, figyelj rám. anyu­ka nagyon beteg most. Ö nem tudja ezt, nem is szabad meg­tudnia ..; Eljöttök hozzám, ott várjuk meg édesapátokat.;« jVlAJDNEM elsírtam ma- gamat. Még sohasem láttam anyámat betegnek. Ma is csodálom, hogyan bírta az a törékeny asszony azt a hihetet­len munkát velünk, meg a ta­nítványokkal. Elvittük nagy­mamához, lefektettük. Apát hívta folyton, s ekkor lett iga­zán kedves nekem, úgy vár­tam jöttét, mint a megígért ajándékot. Apám előbb érke­zett, mint jelezte. Nem vonat­tal, hanem alkalmi teherautó­val jött. Nem hasonlított ahhoz a képhez, amelyik a zongorán állt. Minkét gyerekeket meg­ölelt, megcsókolt anélkül, hogy egy szót szólt volna. Furcsa kutyahangon nyöszörgött. sírt. én meg remegtem. Nagyanyám félrehúzta és súgott neki vala­mit, aztán bementünk anyához. Szegény mama, közömbösen, szórakozottan nézte őket. Nem értettem, miért nem ugrik fel, miért nem’ rohan hozzá, hiszen ő jobban ismeri, .hiszen annyi- i ra várta. Lehúnyta szép szemét és halkan suttogta: Majd szóljatok, ha megjött— Nem ismerte meg másnap sem. Apa jóformán meg sem melegedett nálunk, már eluta­zott. Orvosért ment Pestre Aztán anyát is elvitte és egye­dül jött vissza... Nemrég anyánál jártam. Ér­dekes, engem mindig megis­mer. Az intézetben sok őszi­rózsa nyílik. Ö gondozza. Szé­pen, értelmesen beszél társai- i ról, végtelenül sajnálja őket elmeséli róluk, ki miért került ide. aztán megkérdezi: — Édesapátok még mindig nem jött meg? ^ És én már tíz éve meséién), hogy megérkezett, hogy ő is jön látogatóba. Olyankor na­gyon felvidul és arra kér. írjam meg, mikor jön, hadd szedjen neki őszirózsát. Mindig meg­írom. Apám el is megy és :j anyám soha nem ismeri meg... : A FALURÓL eljöttünk. 'í*' Apám nem bírta ki ott. Magányosan élünk, én bejár­tam a városba, elvégeztem s képzőt. A húgom is tanítónő lesz. Apa haja teljesen fehér, pedig csak negyvenöt éves Ta­nítás után leül a zongorához, néha tanítványainak játszik, máskor meg magának. Engem is biztat és néha játszom is. Egyszer anvám keringőjét kezdtem el. de rámszólt, hogy azt ne... Nemsokára férjhez megyek. Azt hiszem, apám féL hogy elköltözöm. Pedig mond­tam. hogy itt maradok. Sokat beszél mostanában, állandó té­mája a front, a háború. Színe­sen. elevenen beszél. Én meg csodálkozom, hogy az egész háborúra nem emlékszem... Csak azóta tudom, hogy mi­lyen, amióta apám hazajött... BONUS ISTVÁN: Az én világom Ügy nőttem fel, mint kis vadőc, pogány. Templomnak csak a tornyát láttam, Néhány rossz libát legeltettem: Zsebemben is megfért a vágyam. Sugaras levegőben fürödtem És anyám szemének mosolyában. Ha dörg'ött az ég, vagy apám haragja. Kötője volt védelmező váram. Azt hittem erdő a kukoricás, Kastélynak néztem torpatag tanyákat S az aranyribiszkék sok bimbós gallyát Elvarázsolt és zengő aranyágnak,­Kincset-őrző, szép tanyai hegyre: Az asztagra kapaszkodtam nyáron. Néztem a körül lehajtó eget: Odáig tartott az én világom;«, FAZEKAS ISTVÄN: Zöld szonett Amikor erdőbe járok elfáradva, öreg tölgyfák susogják neved. Mohaszakállú gondolatok simulnak hozzám és úgy érzem, lágy kezed bíbor-bársony futása ez; ily perceken gyöngy-tálba nyújt ujj libbenése minden gally, mely hozzám és csendesedve.. S kedves a fények jöjj-elése... Elsuttognám hát én is a Te, szép neved. Viszonzásul, hogy ismerem a jelszót: Anna! — Se szóra az erdők elmesélnek mindent a hegyek közt — ezt teszem — Csak járom az erdőt, telt buja-mód; Várlak, s kereslek a nagy tájat járt széllel MOLNÁR GÉZA versei: Testvérem az óriás ... Elmondom annak, ki helyét nem leli, testvérem egy feltámadt óriás, izmai: hegyeken domborodás — és nagy-folyamok az ütőerei Tudatom alatt is diktálta hitein, hogy holmi apró liliputiak, eszétvesztett pókliasú pénz-fiak, nem szögezhetnek földhöz Gulliverként. £s talpadra álltái, mert nem nem lehetett, ezek az izmok, útkérges-tenyerek ne üssenek, a tőke kényes álián. S kit tegnap még: ezerszer gúzsba kőitek, kit terheivel százszor térdre löktek, ma: a világot tartsa széles vállán. Öleld magadhoz... összetartozásunk: — láttatlan kötél egymáshoz fűz már bárhol is vagyunk) közöttünk nem lehet távolság, messzeség, — ha eljövünk is — otthon maradunk. A szálló felhőt nézem, Te is látod, a tér-útjait mérik szüntelen. — bármerre viszik szél s a vándorlások, mégis itt maradnak a kék egen. Ha eljöttem is, úgy-e Te megérted, magammal hoztam hajad illatát, kettőnk kedves titkait, gondolatát. Látod, fognak láncszemű eml’kek, öleld magadhoz, mint a' távolságot, kisfiádat s az apját megtalálod. PATAKY DEZSŐ: Szintit kezLß^iemAiz Haldokló rózsák sziromteste reszket, Kertekben vérző; megsápadt a lomb. S tar ágak között égremeredeznek A halott levélkék ... s repedt kolomp Nem riaszt sikoltva könnyező imát: A pusztulás jár kinn a réteken. S nyirkos ködbe fúl a megroppant világ. Meghal a nyár itt minden éjjeleik De melletted ifjú, örök a nyár is, Fénykörök kacagnak s a rezgő nárcisz Néked köszön már, hogyha alkonyul. Amerre mé'z. k!nv>Tnak mind a rózsák. Karcsú bokáid csókok harmatozzák S fehér melledre viola borul ... SASS MARTON: . HanghuUamok Hópihék, ha halkan hullanak, elfojtva minden zajt és neszezést; a szavak ajkamról úgy hangzanak, hogy senki más, csak egyedül te értsd. Te halljad meg, szóljon hozzád a szó, mint titkos adón küldött üzenet, amely csak általad felfogható: szonáta, vagy csupán halk szonett. Az éteren remegve szálljon át, ahogy szívem remeg. Elér-e téged? s a csillagos és új bolygók között: hanghullámban találkozom véled?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents