Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

WS8. november 29., vasárnap NÍPCJSAG £ — Hévfőn nyitja meg kapuit Hatvanban a TIT rendezésé­ben á szabadegyetem. Az ün­nepélyes megnyitó délután 6 órakor lesz a Bajza József Gimnáziumban. A szabadegye­tem négy tagozaton indul: lé­lektan, filozófia, világirodalom és technika. Beiratkozni a meg­nyitáskor is lehet. — A tudományos megisme­rés címmel tart előadást Eger­ben Földi Pál tanár, a főiskola II. em, 78-as termében, decem­ber 1-én, délután 5 órai kez­dettel. — Magyar áruk útja a világ­piacon címmel tart előadást Csőke István, a KSH igazgató­ság ipari előadója Egerben, a főiskola II. em., 70-es termé­ben, december 1-én, kedden délután 5 órakor. — Az opera fejlődése a XVIII. század közepéig címmel tart előadást Pogány Ferencné tanár, a főiskola földszint, 22-es termében, kedden dél­után § órakor. « , társadalom ­Biz TOS/ TA’SßALEVŐK Sz A'ét A- ÉJJELI ELLENŐRZÉST tartottak az EM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkahelyein és azt tapasz­talták, hogy az egri 8 tanter­mes iskola, a füzesabonyi 100 férőhelyes istálló éjjeli őre aludt, de volt olyan is, mint a füzesabonyi alállomás őre, aki nem tartózkodott a szolgálati helyén. A fegyelmi eljárást megkezdték/ „Tovább kell javítani a lakosság egészségügyi ellá­tását. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a társa­dalombiztosításban részesülők száma a jelenlegi 7,3 millió főről 9,5 millió főre fog emelkedni, azaz országunk majd­nem egész lakosságára kiterjed. Több új kórházat kell építeni és öt év alatt összesen IQ 000-reI kell növelni a gyógyintézeti ágyak számát. A betegellátás jelentős javí­tása végett a körzeti orvosi állások számát mintegy tíz százalékkal, a szakorvosi óraszámokat csaknem 25 száza­lékkal kell növelnünk. Növelni kell az ipari munkásság üzemorvosi ellátását..(A Központi Bizottság irány­élveiből.) Űj kőbánját nyitottak Egerbaktán Naponként hatalmas dörre­nések rázzák meg a völgyet.— Robbantanak az új bányában — mondják ilyenkor az eger- báktaiak. Megyénkben sok helyen épí­tenek és javítanak utat és ha egy kicsit hihetetlenül is hang­zik a Bükk és Mátra tövében, de a gyorsabb ütemű útépít­kezésnek legnagyobb akadá­lya az, hogy nem győzzük kő­vel. A Közúti Üzemi Vállalat régebbi bányájának kő minő­sége leromlott, sok volt már a meddő és majdnem 150 méter­re kellett tolni a megrakott csilléket. A falu fölötti másik völgy elején 20—30 évre ele­gendő andezitet rejtenek a he­gyek és amikor annak útbur­kolás céljára szolgáló kiváló minőségét Balogh Zoltán főmérnök megállapította, nem sóikat töprengett, hanem neki­látott a munkának, megter­vezte a bányához vezető mű­utat és 400 ezer forintos költ­séggel hamarosan meg is épí­tették azt Modern bányagé­peket hoztak és megnyitották az új bányát Pozsik Sándor brigád­vezető hatalmas kalapácsával nagyokat sújt a makacs szik­ladarabokra, a kemény szikla darabokra hasad. A megtelt csilléket pár méterrel odébb toljál:, ott modem zúzókba ön- tik a követ. Vibrátor végzi a nagyság szerinti osztályozást, az összezúzott kődarabok sor­sukba beletörődve huppannak a szállítószalagra, onnan a hegyoldalon legörögnek, le­csúsznak az országút mellé. Az elenyészően kevés med­dő, a bánya tökéletes gépesí­tése, a munka jó megszervezé­se és a. szállítási távolság le­csökkentése tonnánként 14 fo­rint önköltségcsökkentést ered­ményezett. Egy év alatt 50 000 köbméter követ bányásznak ki, tehát 700 000 forint meg­takarítással számolnak. Munka akad még bőven az űj bányában. Robbanóanyag-rak­tárt és munkásmelegedőt kell építeni, a gépek és szerszámok tárolását is meg kell oldani; Félmillió „öcsi‘-hitelt kértek, és kötelezettséget vállaltak, hogy az önköltségcsökkentés., bői egy esztendő alatt vissza­fizetik az állam pénzét. Ebben nem is lehet kételkedni, mert ahol a munkások és a műszaki értelmiség összefog és szorgal­masan dolgozik, ott nem lehet akadály és ebben az esetben nyugodtan elmondhatjuk: ha kell, a hegyeket is megmoz­gatják. F. Lm I I I/DVASKOCSI | szágúton. A bakon fiatal mé­rnke ül az ember mellett, cáról minden kétséget kizá- an leolvasható az elégedett- g, úgy látszik, valami hosz- ú vita számára kedvezően ért •get. A gumikerekű kocsi egpakolva szénnel, s tetejé- m jól felismerhető csomago- sban egy mosógép, Mende- ilnek, csak néha-néha válta- ik szót. Akkor élénkül fel bban a menyecske, amikor otorral két falubeli surran el ellette. Éles hangon utánuk ált — a hátsó ülésen átkötö­tt televíziós antennával yensúlyozik az egyik, nyilván mák szól. Hát igen, jól élnek a mi fá­nkban az emberek — mond- k a tanácsházán. Ez lesz a ásodik televízió, motorból így 150 szaladgál itt, s a mo- igépet lassan nem is tartjuk ámon. Telik a paprikából... | — Nem panaszkodhatunk — Smondják a falubeliek —, csak gmindig így maradjon.. Elég ne- Bkünk ami van, nem vágyunk Stöbbre... | Való igaz, jól élnek a boldo- fgiak. Egy-egy esztendőben, ha | jól bevág a paprika — és mi­sért ne sikerülne, hiszen min­dent megadnak hozzá —, há­rommillió forintot hoz a köz­elség lakóinak csak ez az egy §növény. Igaz, hogy mással nem |is igen foglalkoznak. Megter- jmelik a búzát, a kukoricát, el­dolgozgatnak a cukorrépával, de a fő: a paprika. A vállalat már évek óta velük köti meg a szerződést. Jól1 jövedelmez, sorra épülnek fel a szép össz- skomfortas házak, s a menyasz­úgy éri el az ember, hogy be­fogja még a rokonokat is, vagy fizet napszámosoknak, vagy úgy, hogy segítségül hívja a gépet. Ez esetben egy palántá- zó gép igazi nyermény volna. De mit keres egy nagy telje­sítményű palántázógép 4—500 négyszögöles paprikaföldön? Nagyüzem kell ahhoz, 20—25 holdas paprikatáblák. S ha már a gépeknél tartunk, bizo­nyos. hogy nem esne nehezére egy-egy paprikatermelőnek kertitraktort venni.1 De ahhoz is nagyobb terület kell. Ha csupán ezt nézzük, kiderül, messze vannak még a boldogi- ak attól, hogy elégedettek le­gyenek, mert lehetne gépek se­gítségével nagyobb pénzt ke­resni. Ha azt a mennyiséget közösen termelnék meg, amit esztendőről esztendőre elszállí­tanak, csak a nagyüzemi felár maga egy félmillióval növelné a paprikából származó bevé­telt. VAN BOLDOGON eSy ______________________„mos­tohagyerek”. az állattenyész­tés. Meg tudná az ember szá­molni egy kezén, hány ember foglalkozik állattenyésztéssel Ha tartanak is tehenet, mert tartanak — nem kelendő a tej. legfeljebb húsz asszony pénzel ebből az egész faluban —. a trágya miatt teszik, amely kell a paprikához. Pedig nagy lehe­tőségek volnának. A faluba» eg y esztendőben átlagosan 300 növendékmarhát hizlalnak. Ki­számítottuk az elnökkel, hogy ha ezt közösen csinálnák, me­gint legalább félmillió forint­tal nagyobb lenne belőle a be­vétel. Hiszen a szövetkezet csak 11 marhát hizlalt, s ez 15 ezer forint tiszta jövedelmet hozott És ott lenne a tej, volna hói értékesíteni, közel van Hatvan. A tenyészállat-nevelés haszná­ból sem nehéz meggyőződni — van rá példa a faluban. Kiszámolták: az egyik este, hogy néhány nagy területen paprikát termelő ember kivé­telével, senkinek sem csökken­ne a jövedelme, ha mindazt, amit eddig egymagában csi­nált mindenki, összefogva, kö­zös erővel csinálnák, — jobb egyetértésben, mint valamikor;. A szövetkezetiek készülnek a zárszámadásra. Csak egyet­len számot: az öreg Bugyi Já­nos egész családja a szövetke­zetben dolgozik, idei tiszta jö­vedelmük 60 ezer forint lesz. Felveheti a versenyt akárme­lyik paprikatermelőveL Pedig egy gyenge, a faluban nem túlságosan elismert kis szövet­kezet adott nejei ennyit Nem nehéz ebből —■ ha elfogultság nélkül számol valaki —követ­keztetni arra, mit várhatná­nak attól, ha az egész fala összefogna. VAN EGY RÉGI, ,d? iö _________________1_ közmon­dás: nincs az a rakott szekér, amire még fel ne férne. Nincs az a jómód még Boldogon sem, amilyen lehetne. — hu egyet akarnának ... De ák Rózsi I lődhassen tovább, a mezőgaz­daságnak mielőbb fel kell zár­kóznia a szocialista ipar mel­lé. Ennek útja — s ez a dolgo­zó parasztság igazi felemelke­désének egyedüli helyes és célravezető útja — a termelő­szövetkezeti gazdálkodásban van. A termelőszövetkezeti moz­galom mély gyökereket eresz­tett falvainkban és városaink­ban és napjainkban is egyre szélesedik, erősödik. Ezt a fej­lődést a munkásosztály nagy segíteniakarással kíséri; min­dent megtesz az új útra lépett és lépő dolgozó parasztság elő­rehaladására. A pórt és a kor­mány helyes politikáját meg­valósítva a gyárak nemcsak gépekkel, műtrágyával, építke­zési anyagokkal, különféle fel­szerelésekkel segítik a falva­kat, a termelőszövetkezeti pa­rasztokat, hanem segítséget ad­nak elvi-politikai síkon is megerősödésükhöz és előreha­ladásukhoz. Ez a politikai se­gítség nagyon is számottevő, különösen most, amikor a fal­vakban újra megindult az er­jedés a termelőszövetkezeti mozgalom irányában. Nem ki­sebbek azok az eredmények sem, amelyeket a patronáló üzemek munkásai elértek csak ebben az évbén is termelószö- vetkezeteink megerősítésében. A munkás-paraszt szövetség erősödésének és szilárdságának kétségbevonhatatlan. doku­mentuma mindez a segítség- nyújtás. Mutatja a munkás- osztály nagyfokú felelősségér­zetét a mezőgazdaság, a dolgo­zó parasztság jövendője, — kö­vetkezésképp népgazdaságunk elkövetkező fejlődése iránt. „A következő években —ír­ja a Központi Bizottság Kong­resszusi irányelvei —• megte­remtjük a politikai és gazda­sági feltételeit annak, hogy a dolgozó parasztsággal egyetér­tésben befejeztük a falu szo­cialista átalakítását és egyide­jűleg növeljük a mezőgazda- sági termelést.’4 —■ E feladat végrehajtása a munikás-paraszt szövetség további erősödését és elmélyülését feltételezi, ugyanakkor — magasabb szin­ten — továbbfejleszti ezt az alapvető osztályszövetséget. Jövőt formáló terveink való­ra váltása — nemzeti feladat;. A munkából egész népünk ki akarja venni és ki is veszi ré­szét. Ez a biztosíték arra, hogy a pártvezette közös munka terveinek valóra váltásáért to­vább acélozza, tovább erősíti életünk alappillérét: a munká­sok és parasztok szövetségét. Dér Ferenc számoltuk az életszínvonal te­rén az elmaradást, hanem azon túlmenően, jelentősen emeltük is az életszínvonalat. Pártunk és kormányunk ezen intézkedései nagyban hozzá járultak a munkás­paraszt szövetség megerősíté­séhez, s így további előrehala­dásunk gyorsabbá tételéhez. A munkás-paraszt szövetség megerősödésén alapuló építő­munkánk eredményeire céloz­va szögezi le pártunk ez évi márciusi határozata azt, hogy „megteremtődtek Magyaror­szágon a szocializmus gyor­sabb építésének feltételei.” S a határozat mindjárt konkrét programot is ad: 1959. végére érjük el népgazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójá­nak — a szocialista ipar ter­melésének, a termelési költsé­geknek, a beruházásoknak, a termelékenységnek, a nemzeti jövedelemnek — a hároméves tervben 1960-ra tervezett színvonalát. Nem kis feladat volt ez — de teljesíthető. Amikor pár­tunk ezt megfogalmazta, szám­ba vette azt is, hogy a jobb előrehaladás feltételei már ad­va vannak. E feltételek — az anyagi alapokon túl —: a párt helyes politikája, a párt és a néptömegek összeforrottsága, az alapvető dolgozó osztályok, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Helyes és jó volt ez a szám­vetés, s ma már az eredmé­nyekről számolhatunk be. A szocializmus építésének meg­gyorsulása már kedvezőbb fel­tételeket teremtett és teremt a párt által már irányelveiben meghirdetett új ötéves tervünk megvalósítás ához. A miunkás-paraszt szövetség­re támaszkodva valósítjuk meg azokat a terveket is, amelyek a mezőgazdaság termelésének növelését célozzák. A mező- gazdaságnak — mint ahogy az ötéves tervről szóló pártdoku- mentum hangsúlyozza — ki kell elégítenie a hazai élelmi- szerfogyasztás növekvő szük­ségleteit biztosítania kell az ipar jobb ellátását mezőgazda- sági eredetű nyersanyagokkal és nagymértékben hozzá kell járulnia az export növelésé­hez. E tervek megvalósításá- naK alapfeltétele a termelés mindenirányú növelése, állan­dó bővítése. Termelőszövetke­zeteink megszilárdítása, a ter­melőszövetkezeti mozgalom szélesítése és fejlesztése már ebben az irányban hat Vilá­gos dolog: ahhoz, hogy nép­gazdaságunk zavartalanul fej­Népi demokratikus társadal­mi rendünk — a proletárdik­tatúra — politikai alapja, leg­főbb pillére a munkások és pa­rasztok testvéri szövetsége. Az a szövetség, amely a munkás- osztály vezetésével valósult meg a felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt és nagy- alkotó erőforrásává lett eddig elért eredményeinknek. Ezen osztályszövetség megterem­tésének és megszilárdításának kovácsa a kommunisták párt­ja volt. A párt vezetésével valósítottuk meg a földrefor­mot amely annyi évszázados harc után azoknak adta a földet, akiket megillet: a pa­rasztoknak; — a párt vezetésé­vel vette kezébe a munkás­osztály a bányákat, gyárakat; — a párt vezetésével folyt a győzelmet hozó harc a hata­lomért, a proletárdiktatúra megteremtéséért; — a part vezetésével kezdtünk hozzá a munkások és parasztok szövet­ségére támaszkodva nagy, or­szágépítő terveinek valóra vál­tásához, a szocializmus építő­séhez A párt-kovácsolta mun­kás-paraszt szövetség harcok­ban és kemény munkában valósult meg. lett erős, s vált életünk alappillérévé. A párt hetedik kongresszu­sára kiadott irányelvek rögzí­tik a munkás-paraszt szovet- ségről: „E szövetség tartalma és célja a szocialista hatalom védetme és erősítése hálánk függetlenségének, ^kejeme oltalmazása, a szocialista tár­sadalom felépítése. A munkás-paraszt szövetség nagy erőpróbát állt ki a ha- rom évvel ezelőtti ellenforra­dalomban. A korábbi helyte­len vezetésből keietkraett hi bák — mint számos pártdoku mentum, közöttük az irány­elvek is megállapítottak Us­zították a munkás-paraszt szö­vetséget. Ez \ lazulj, eza probléma azonban nem volt olyan mély, hogy a munkások és a parasztok legjobbjai n keltek volna a nepi hattdam védelmére, amikor az ellen forradalom rátört az országra. A munkásság és a legjobbjai, majd okét a dolgozók tömegei «re m kább és mindjobban felismer; ték hogy az ellenforradalmi lázadás a magyar nép szocia­lista vívmányait, nemzeti fug getlenségét fenyegeti de te madás az egész szociálist te bor s a béke ellen is. Amikor a megalakult párt hozzáfo­gott a szocializmus erőinek tö­mörítéséhez, az ellenfon-aj- lom elleni szervezett és meg alkuvás nélküli harcboz. a magyar munkásság «p -asztság szövetségének erejet is jelentette a győzelemben. Mert a győzelem a erejét is példázta: a m dúló üzemi termelésben, attól deken megindult munkában. A reakció, az ellenforradalmi orooaganda kudarcot vallott, amikor megpróbált éket verni a munkásosztály es a paraszt ság közé. . * c o győzelem után ä pan programot hirdetett — a kon­szolidáció megvalósításának programját. És a siker — gyors konszolidáció — annak mutatója volt. hogy a munkas- paraszt szövetség újra erős és szilárd, a munkások es parasz­tok bíznak a párt Pol^já- ban helyeslik azt es meg is akarják ’ valósítani . célkitűzé­séit. .. . A munkás-paraszt szövetség megerősödését szolgálták nép kormányunk különböző gazd ságí intézkedései. A nehéz gaz- dasági helyzet ellenére korató- nyunk jelentős reálbéremelést hajtott végre. Ren.4®fekóüé_ nyugdíjakat; a családi pótle­kot. Megszűnt a parasztság be­szolgáltatás! kötelezrttsége, kormányunk áttért a ses termeltetés es szabadfel vásárlás rendszerere. Az üze­mekben javult a bér- es nor marendszer, bevezettek a J reség vissza térítés rendszeret Bővült a szakszervezetek jOo köre. A megvalósított adó- u árpolitika nagyban elősegített« a mezőgazdaság fejlodesebí népi kormány vedte es haté­konyan támogatta a termelő­szövetkezeti mozgalmat, a ko- zös gazdaságokat. És mint < Központi Bizottság kongr«>z- szusi irányelvei megállapítják az elmúlt három évben törten térrendezésekkel nemcsak fel vált csak asszonyok dolgoznak benne. Ha sorra veszi az em­ber, hogy a tízegynéhány asz-' szony mivel kezdte és hová ju­tott el két esztendő alatt, nem sok ok van arra, hogy leki­csinylőig beszéljenek róluk. Az asszonyok 200 holdnyi föld­je — amely esztendők óta el­hanyagolt állami tartalékterü­let volt, amiből minden tulaj­donos csak elvett, de semmit sem adott —, nem termett az idén rosszabbul, mint az egyé­nieké, akik jobban gondját vi­selték a saját földdaraboknak, mint a béreltnek. Sovány, ki­zsarolt földek 10 mázsa búzát, 15 mázsa árpát fizettek holdan­ként, csak azért, mert géppel művelték, mert műtrágyát szórtak rá. Szinte kívánkozik az összehasonlítás, mit lehetne ter­melni a jól karbantartott földe­ken, nagyüzemi módszerekkel. DE NÉZZÜK [ 3 PaPrikák ________________L a boldogiak büszkeségét. Sz ó se róla, tete­mes pénzt fizet minden évben. De mit kell érte adni? A bol- dogi paprikás nem sok időt tölt el sem a templomban, sem a kocsmában, de még könyv mellett sem. A család apraja- nagyja ott görnyed, mert hihe­tetlenül követelő növény ez. Gyorsan kell palántáink tízna­ponként öntözni, s nem lehet gazos. Egyszóval, nagyon meg kell azért dolgozni, hogy ezre­seket adjon. Nem volna köny- nyebb útia is? Dehogynem! A paprika akkor sikerül igazán, ha gyorsan, lehetőleg kis elté­réssel palántálják ki. Ezt vagy szony bútora nemigen fér már fel egy kocsira. Az sem ritka­ság, hogy a boldogi asszony fájó derékkal hazatérve a pap­rikaföldről, nem görnyed éjfé­lig a mosóteknő fölött, mert okos, ügyes kis gép ám a mo­sógép. HAT CSAKUGYAN j elértek már minden elérhetőt a boldogiak? Érdemes itt megáll­ni? Bizony nem! És nem is ne­héz ezt bebizonyítani, csak pa­pír kell hozzá, meg ceruza, s olyan ember, aki képes arra, hogy ne csak azt nézze ami van, hanem azt is, ami lehetne. Valóban,’ nagyon jól jövedel­mez a paprika.'Ezt nem is le­het, kár is volna kétségbevon­ni. Bizonyság erre az a meg­változott jobb életmód, ami már akkor is szemébe tűnik a látogatónak, ha csak egyszerű­en végigsétál a boldogi főut­cán. De Boldognak nem csupán főutcája van! Az a paraszt, akinek paprikához alkalmas a földje, a termesztéshez jó keze van, csakugyan nagyon jól ke­res. De nincs mindenkinek ilyen földje! És azok már nem élnek jobban, mint az átlagos parasztember ebben az ország­ban. Nem jelent ez nélkülözést persze náluk sem. de lehetne jobb is. ha szót értenének egy­két dologban egymással. A Béke Termelőszövetkeze4 fiatal elnökével ülünk szem­közt. Arról beszél, mit ért el a szövetkezet, amit lenéznek eb­ben a faluban, hiszen úgyszól­Nincs a» a rakott sstekér• •. Életünk alappillére: a munkás-paraszt szövetség

Next

/
Thumbnails
Contents