Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-27 / 279. szám

1959. november Sí., péntek N fi P C J S A G 3 Egy nap Szá j la termelőszövetkezeti községben (Tudósítónktól) Mint mindennap, ezen a reg­gelen is ott. gyülekeztek a ter­melőszövetkezet irodája eiőtt a szajlaiak. Éppen arról tárgyal­tak, hogyan tudják elhelyezni a behozott lovakat, meg hová a napokban érkező 20 fehér hússertést. A vita még javában tartott, mikor megérkezett Medveczki Elek, a szövetkezet egyik tagja — brigúdvezetó és az állattenyésztés szakértője—. hogy elmondja, hogyan osztják el a jószágokat a tagok javas­latainak figyelembevételével. — Magánál, Miska bácsi, mennyi csikó fér el az Istálló­ban — kérdi az egyik tagtól — j és mennyinek a gondozását vállalja? — Amennyi az istállómban elfér —, hangzik a válasz. — Majd elkerítek egy részt még az udvarból is. legyen helyük ugrándozni. — Hát maga, Péter bácsi? A felelet majdnem ugyanaz: amennyi elfér az istállónkban. Elosztották, hová mennyi jó­szágot tesznek, hogy nagy is­tállók híján mégis valamennyi­re együtt legyen a jószágállo­mány. és a tagok már vezetge­tik is a csikókat a kijelölt helyre. Közben derül ki, hogy az ke­vésnek bizonyul. Hát a többit hová helyezzük? A feleletet a kocs's-brigád vezetője adja meg: — Tóth Istvánéknál is van egy jókora istálló, legalább tizenöt csikót el tudunk he­lyezni benne. Megnézik. Kiderül, hogy Ja­vítani kell a jászlat. Neki is lát­nak mindjárt, estére meglesz az egész, s tizenkét csikónak megvan a helye. A csikók gon­dozója Tóth István szövetkeze­ti tag lesz. — Ami még mindig fennma­radt. azt az újtelepre visszük ki. Tarákhoz — mondja a szö­vetkezet elnöke. Ide ugyan nö­vendékmarhát akartak helyez­ni, de nemsokára készen lesz a száz férőhelyes növendékistál­ló, amit az erdőgazdaságiak épí­tettek szerfából. Amíg az állatok elhelyezésén fáradoznak, a szövetkezet ko­csisai arról tárgyalnak, hogy szénért kell menni a borsod­nádasdi TÜZÉP-telepre. — Igen ám, de boronáim va­ló is van még —, szól közbe a növénytermesztési brigád ve­zetője, Kiss Elek. A nagyámyé- ki dűlőben van egy kis munka. A megegyezés hamar megszü­letik, elosztják, kik mennek bo- ronálni, kik indulnak másnap reggel szénért, hogy legyen a szövetkezeti irodában is, meg a tagság részére is szén a télre. A kocsisok készítik a fogatokat, a kovács megvizsgálja, hogy a hosszú út előtt rendben van-e a patkó. A nagy munkában lassan el­telik a nap. A vezetőség este még egyszer megbeszéli a más­napi munkát, a kocsisok meg­egyeznek, honnan indulnak másnap reggel, és milyen idő­ben. Eltelt egy nap Szajla terme­lőszövetkezeti községben. Mun­kás, szürke hétköznap volt—, de ezzel is erősödött az új szö­vetkezet . Fé*iy és árnyék — avagy Tenk község panasza Heves megyében több helyen működik gazdagon felszerelt könyvtár és kuítúrház. Mégis az idén több könyvet vásárolt a lakosság, mint eddig bármi­kor. A napokban Eger és Hatvan között utaztam. Az egyik vasutas — meglett korú férfi —, a má­sodfokú egyenletek megoldását tanulmányozta. Érettségire ké­szült. Velem szemben nagy ba- iuszú, vidéki férfi szakkönyvet olvasott: a nagyüzemi zöldség- termelésrőL A kecskeméti diáklányok kö­zül 148 tanuló váltott bérletet az Operába és Pestre utaznak, hogy magasabb fokú zenei igé­nyeiket kielégítsék. Az elmúlt hetekben naponta százan és százan álltak sorba a Szépművészeti Múzeum előtt, hogy bejussanak oda és meg­nézhessék a drezdai képtár festményeit Szorgalmasan tanul és műve­lődik az ország apraja-nagyja. örvendetes és jó dolog ez. mert kultúrforradalmunk immáron valósággá válik, a tudás és a műveltség nálunk a nép köz­kincse lett. A fény mellett jelentkezik az árnyék is és ha kivételként is, de megyénkben akad olyan község, ahol eddig nem sokat tettek a múlt bűneinek felszá­molására és a műveltség eme­lésére. Tenk község párttitkára pa­nassolta, és a mellőzöttség ke­serű szájízével kérdezte, hol­miért fehér sziget az 6 közsé­gük a megye művelődéspoliti­kai térképén? Van-e olyan i helység, ahol nagyobb szükség : lenne a dolgozók iskolájára: mint Tenken. amely tanya volt1 a felszabadulás előtt, a cse- j lédemberek gyerekei pedig nem nagyon járhattak iskolá- |ba, és a felnőttek egy része még ma is gyengén áll a be­tűvetéssel. Többször kérték már, hogy segítsenek rajtuk, mert érzik elmaradásuk hátrá­nyait a mindennapi életben és a tenkiek is sóvárognak a tu­dás iránt. Különösen bántó a mellőzés és a nemtörődömség, ha mások szellemi előrehala­dásának előfeltételeiről, a kü­lönféle szaktanfolyamokról, is­kolákról és kuli úremberhez méltó szórakozásról hallanak. Nem ismerjük a valódi oko­kat, hogy a község miért nem tudta problémáit eddig megol­dani, De a megyei tanácson ait a választ kaptuk, hogy az idén már elkéstek a dolgozó;-: iskolájának beindítási kérel­mével, költségfedezet sincs ar­ra. ezért azt ajánlják a tenki- eknek, hogy a jövő év szep­temberére úgy szervezzék meg a tanfolyamot, hogy legalább 15 jelentkező legyen, mert en­nél kevesebb létszámmal sehol sem indulhat dolgozók iskolá­ja. Fazekas László 1 beleglátogaté... Köztudomású, hogy a szak- szervezeti bizottságok, mint a munkásérdekek legfőbb kéi> viselői, sokat tőrödnek az em­berek gondjaival — bajaival. Ismeretes, hogy rendszeresen meglátogatják azokat a dol­gozókat, akik baleset, vagy betegség miatt nem tudnak dolgozni, apróbb ajándékok­kal lepik meg őket, s ez igen jólesik az embereknek. Belez- nai Marika is — a Selypi Cu­korgyár dolgozója —. a szak- szervezet megbízásából gya­korta látogatja a beteg mun­kásokat. Róla beszélik, hogy tovább menve a . „hivatalos látogatáson”, sokat megtesz azért, hogy a beteg dolgozóii gondjai csökkenjenek. Az egyik látogatása alkalmával olyan családnál járt, ahol áz asszony is betegen feküdt, és nem volt, aki elvégezze a házimunkát, a mosást. Sem­milyen rendelkezés nem írja elő ilyen esetben, hogy a be­teglátogató végezze el ezt a feladatot. Éeleznai Marika mégis megtette. A beteg asz- sz.ony helyett elvégezte a mo­sást. ágyneműt cserélt, s ké­sőbb is figyelemmel kísérte a család sorsát, hogy segíteni tudjon, ha a helyzet úgy kí­vánja. A beteg család köszönetét mi csak azzal toldjuk meg: Beleznai Mariloa emberszere- tetből, segítségadásból kitűnő­re vizsgázott. KE a követelések, ez esetben a jogtalan követelések. Azaz, nem is egészen a jogtalanok, hiszen idővel meg is kell azokat valósítanunk, hanem azok, amelyeknek ebben a pillanatban semmiféle gazdasági alapjuk nincs. Amelyek megvalósításáért sokat, nagyon sokat kell még dolgoznunk. Az egyik értekezleten, ahol a termelőszövetkezetek erő­sítésének, fejlesztésének problémáit tárgyalták meg, az egyik felszólaló elsorolta többek között: miért nincs nagyobb összegű nyugdíja a tsz-parasztoknak — mint például az üzemek munkásainak, — miért nem visznek el sokkal több termelőszövetkezeti tagot üdülni. Arról is beszélt, tegyék kötelezővé a gépállomásnak, hogy a termelőszövetkezetek által vásárolt gépre is biztosítsanak képzett traktorost.. i és így sorolta tovább a kívánságokat, amelyek perspektívá­ban nézve helyesek ugyan, de ma semmi alappal nem ren­delkeznek. Hogyan állunk a termelőszövetkezeti parasztság nyug­díjával? Kormányunk óriási erőfeszítéssel oldotta meg, hogy egyáltalán legyen. Többet ennél akkor lehet kívánni, ha a termelőszövetkezetek tagjai maguk is megteremtik hozzá az anyagi alapot. És ezt ott az értekezleten maguk a szövet­kezeti parasztok is elmondták — válaszul a felszólalónak. Ahhoz is eljutunk, hogy a termelőszövetkezeti parasz­tok is legalább olyan nagy számban menjenek üdülni, amennyien az üzemi munkások — de ehhez a parasztságnak is hozzá kell járulnia, mint ahogy hozzájárult üdülője fej- építéséhez az üzemi munkás is. És így állunk sorra a többi kéréssel is. Mindennek eljön a maga ideje — remél­hetőleg nem is sokára. Mert nálunk igen igazságosan a dolgozók érdekét szolgálja minden — de mindezt a dolgo­zóknak saját kezük munkájával kell megteremteniük. —deák— Körj árat a tsz-építkezéseken Anyaghiány miatt több helyen áll a munka Minden újnak, hogy életké­pes legyen, segítségre van szüksége. Az országban tavasz- szal végbement változásokat is segítőkezek irányították, elő­ször a szó igazával harcolva az új mellett, majd a tettek ere­jével adva meg alapját az egy­re növekvő tsz-mozgalomnak. Azok a munkások, akik elő­ször csak beszélgetni, agitálni jártak a falvakban, júniusban már az új istálló alapjait ás­ták, villamos vezetéket szerel­tek a magtárakba, vagy a szi- vattyúmotort javították. To­vább erősödött a munkás-pa­raszt szövetség, s ennek a szö­vetségnek tapasztalható, látha­tó eredményei vannak. Az ÉM. Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat munká­sai már eddig hét termelőszö­vetkezetnek — köztük az erki- nek és a zaránkinak — adták át az új ötven, vagy száz férő­helyes istállókat. Most, november vége felé különösen szorítja a munka az építőket A megkezdett építke­zéseket év végéig be kell fe­jezni, mert akkor a jövő évi keretből lehet csak folytatni, amelynek minden fillérét el­osztották már a terv szerint. Traktorok vásárlása, új gaz­dasági épületek felépítése sze­repel a tervekben és rossz len­ne lemondani valamelyikről is csak azért, mert ez évben nem készült el az istálló. Ezért az építőmunkásoknak most fokozott erővel kell dol­gozniuk, hogy határidőre, de­cember 31-re átadják az adá- csi, sarudi, és a többi épülete­ket: Az ÉM. Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat alig há­rom hete kezdte meg Adácson a két új istálló építését. Rövid az idő, csak közösen, összedol­gozva tudnak eredményt elér­Fiatal munkások nemes elhatározása ni, mert hiába van munkaerő, ha nincs anyag, vagy fordítva. Mi a helyzet most? Sarudon A vállalat munkásai két öt­ven férőhelyes istálló építését kezdték meg. kezdetben óra­mű pontossággal érkezett az építőanyag és tudtak dolgozni a kőművesek, de mivel más­hová is kellett az anyag. Sa­rudra egyre kevesebb sóder érkezett. Az építősnek sokszor állni­uk kell a munkával emiatt, vagy máshová mennek addig dolgozni, míg meg nem érke­zik az újabb szállítmány só­der. Itt ezt kifogásolták az épí­tők. Adócsőn Nem az építőanyag jelenti a legnagyobb problémát, mert azt folyamatosan biztosítják, Itt a tetőszerkezet elkészülése akadályozza majd az építkezés befejezését, ha időben nem intézkednek a vezetők. Az Előre Tsz-nek a vállalat dolgozói társadalmi munkában építik az új istállót. A mun­kában nincs lemaradás, csak itt is a tetőszerkezet késik, Gyöngyöshalásson Biztatóan halad a tsz-épít­kezés. Ezt a községet a gyön­gyösi MÁV Kitérőgyártó Üze­mi Vállalat munkásai patro­nálják. Sokat segítettek az alap lerakásánál is és most, ha elkészülnek, ők teszik fel a „koronát“ a falakra, vagyis a gyárban készült tetőszerkeze­tet, A kőművesek szépen halad­nak, szemlátomást nő a fal, a ; váltógyáriak pedig december ;i-re készülnek el a munkával, ! Ha az idő is engedi, december ! 20-ra tető alá kerül a gyön- ! gyöshalászi Petőfi Tsz új is- I tállója. ★ 1 A Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat vezetői, hogy ! elkerüljék a munkakieséseket tés fennakadás nélkül tudjanak i dolgozni, tervet és listát ám­ítottak össze az utolsó két ho­lnap munkájáról. > A hiányzó anyagokat össze- ■ írták és értesítették a ME- ÍSZÖV és a TÜZÉP vezetősé­gét. hegy ezekre az anyagokra [égetően szükségük van az épí­tőknek és biztosítsák azokat. ; A MÉSZÖV, TÜZÉP és az [Építőipari Vállalat vezetősége [kölcsönösen támogatja egymás [munkáját, hogy minden meg­kezdett építkezés piros zsin­dellyel fogadja az új eszten­dőt, tető alá kerüljenek a tsz- ek gazdasági épületei. Kovács János léti-brigád. Ez pedig igen fon-i tos követelmény. < — A szálláson azért tanú-; lünk — veti be a „mentőövet”; Lázár Józsi — különösen Ga-; zsi... műszaki könyvtár is; van a szobánkban. ! Ez a műszaki könyvtár való-; ban dicséretes. A gazdája, a; brigád egyik tagja, Szabó Gás­pár. ö az egyetlen KISZ-tag; az egész brigádban, — ami igen* furcsának tűnik, még csak ma-j gyarázatot sem találtak rá } hirtelenében. Nem is lehet. Ér-Í demes pedig gondolkodni raj-S ta. Nem a magyarázaton, ha-} nem a belépésen, hiszen vala-J mennyien bebizonyították:} szocialista emberhez méltóan} dolgoznak és aszerint akarnak} élni is. } Szabó Gazsi már megtalálta] ezt az utat. ö vesz részt egye-] dűl politikai oktatáson, bár aj politika iránt nagy az érdeklő-] dés a brigád többi tagjainál is.] Ez már dicséretes, mint ahogy* elismerésre méltó az a szak-J mai és erkölcsi segítségadás J is, amelyet a mellettük dol-J gozó ipari tanulónak adnak aj brigád tagjai. Belőlük is szó-J cialista embereket, jó szak-J munkásokat akarnak nevelni —J ígéretükhöz, nemes elhatáro-J /-lsükhöz híven, Megnyeri-e a Szocialista] munkabrigád címért indult ne-< mes vetélkedést a Saléti-la-j katosbrigád? Ezt csak a jövő; dönti el. De hogy ilyen di-J csérendő cél eléréséért ennyi 1 becsülettel, felelősségérzettel] dolgoznak, feljogosítja az em-J bent, hogy elismeréssel emlé-] kezzék meg hasznos törefcvé-J sükről. Kovács Endre } munkáját. — A tanulás mennyi pontot hozott a brigádnak? — A tanulás, az... — s itt elakad Hegedűs László, a bri­gád egyik tagja. Ügy látszik, ez a legfájóbb pont a brigád­nál. — Sokat kellene benn ma­radni délutánonként... én meg Füzesabonyból járok be — szabadkozik újból. — Indult itt a gyárban a .Szakma ifjú mestere” tan­folyam, de kevesen jöttek ösz­Szabö Gáspár, akinek saját mű­szaki könyvtára van és szállóbeli társaival rendszeresen tanulja a szakma újabb fortélyait. sze — mentené a helyzetet a brigádvezető, de az igazság marad az igazság: egyedül eb­ben nem érte még el a szo­cialista brigád feltételeit a Sa­tergára a brigádvezető Saléti Károly. — Nagyon várják ezt a gé­pet, mert addig lassú gépen tudják csak marni a hornyo­kat — magyarázza a sietés okát. — Azért a minőséggel sem lesz baj — nyugtatnak meg a brigád tagjai. — Nemrégen az Egri Gépál­lomásnak javítottunk meg egy gépet. A jótállási határidőnek már a duplája is lejárt, de még lakatos nem nyúlt hozzá... — Megy pontosan, mint egy óra. Nemrég voltak nálunk, onnan tudjuk — közük az örömhírt, a munkájukat dicsé, ró tényeket. Ez valóban becsü­letére válik a „SzociaUsta munka-brigád” címért dolgozó fiatal lakatosoknak. Munkájukban, ezek szerint, csak a rosszakaró talál hibát, igyekezetük is példás, nem volt még „levonásuk” igazolat­lan hiányzás miatt, sőt egy lényeges újítás is javukra ír­ható. Az ötlet a brigádvezetőé, de elkészítésében segítettek a bri­gád tagjai is.sőt (de erről még ne beszéljünk) — tették hozzá óvatoskodva: — Most újabb megoldáson töri a fejét a brigád ... — Az EU csúcseszterga hán- tolását, amelyet fáradságos, hosszú ideig tartó kézimunká­val végeztünk, gépesíteni akarjuk. Nem lesz könnyű feladat, de a négy fiatal lakatos érti szak­máját, s nemcsak ügyes kezük, de nagy akaratuk előleg arra: egyszer majd gépek, az ő gé­pük végzi a hántolás nehéz szívesen végeznek a brigádok tagjai... mindezek kedvező teljesítése alapján lett első a Saléti-brigád. — De még változhat a sor­Hegedűs László gépláftatos. aki társaival együtt sokat tesz azért, hogy elnyerjék a „Szocialista mun­kabrigád” elmet. rend — óvja az elbizakodástól a fiatal munkásokat. A brigád tagjai azt mond­ják: nincs idejük elbizakóani á munkától. — A pártkongresszusig befe­jezzük egy igen fontos gép ja­vítását - mutat egy csúcsetz­Ügy sodorta össze őket a sors az Egri Finomszerelvény- gyárba, azelőtt nem nagyon ismerték egymást. Együtt jár­tak ügyem iparitanuló-iskolá- ba, de még akkor nem hitték, hogy együtt dolgoznak majd, s közösen lépnek arra az útra, amely többet kíván a fizetésért végzett munkánál. A Saléti-brigád majd félév­vel ezelőtt úgy döntött, hogy csatlakozik azokhoz a brigá­dokhoz, amelyek el akarják nyerni a „Szocialista munka­brigád” címet. Nem kis fel­adatra vállalkoztak, mert a gyárban sokan pályáznak erre a kitüntető címre. — Mi mégis megszerezzük! — jelenti ki határozottan Szabó Gáspár géplakatos, a brigád egyik tagja. — De várjunk csak. Szabó elvtárs, mi van emögött a ma­gabiztos kijelentés mögött...? Milyen biztosíték .. ? Milyen munlta...» milyen követelmé­nyek teljesítése? S hogy ezek a kérdések sem hozzák zavarba a fiatal mun­kást, mért is csodálnánk? — A Saléti-brigád eddig az első a TMK-üzemben — hall­juk Mézes Tibor üzemvezető­től. — A múlt hónapban is ők vezettek... pedig a követelmé­nyek nem könnyűek. Legelső követelmény a minőség... az­tán a szakmai, politikai kép­zés. Tíz jó pontot kapnak az újításból és anyagmegtakarí­tásból származó minden 100 forintos összeg után, míg a késésért és igazolatlan hiány­zásért száz pontokat lehet veszteni. Latba esik még az elsőségért folyó versenykiél a munkahelyek tisztasága, a szakmailag gyengébb munka­társak segítése és a kollektív társadalmi munka is, amelyet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents