Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

1959. november 3., kedd

nepojsag

s

Egyetlen kommunista se higgye, hogy akár tekintély,

akár hatalmi szávai ténylegesen meg lehet győzni egyetlen embert, egyetlen kérdésben is

iíádár János beszéde az MSZMP budapesti szervezetének pártértekezletén

A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti szervezetének pártértekezletén felszólalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára.

— Mindenekelőtt egy megbízásnak szeretnék eleget tenni,

amelyet szívesen vállaltam és örömmel teljesítek. Megbíztak azzal, hogy a Központi Bizottság elvtársi üdvözletét és legjobb kívánságait adjam át a budapesti pártértekezletnek. (Nagy taps.) A pártbizottság beszámolóját jónak tartom, azzal egyetértek és — mint küldött — elfogadom. A beszámoló minden fellengősséget kerülve, az élet valóságára épült, azt adja vissza — szerintem Jól.

A továbbiakban hangsúlyozta, hogy

képzelik el a szocialista forradalmat is:

óriási lelkesedéssel „neki rohannak” valami feladatnak és úgy

gondolják, hogy két-három hét alatt meg is oldják. Ha aztán három-négy hónap is elmúlik és még mindig nincs meg. akkor ellankadnak es csak füst, meg hamu marad nagy bűz* galmuk után. Ilyesmi is mutatkozik időnként.

A fővárosi tanácsnak is komoly érdemei vannak. Jól dolgoznak, de van. amit rosszul csinálnak.

Budapest a forradalmi munkásmozgalom szíve.

Az ország lakosságának 20 százaléka a fővárosban él, itt van az ipar nagyobbik fele és Budapest az ország közlekedési központja is. Az ilyen adottságok a politikában is szerepet szoktak játszani. A politikai értelemben — ha úgy vesszük, a szocialista forradalom és az ellenforradalom harcában — bizonyos általánosítással nyugodtan mondhatjuk, hogy akié a főváros, azé az ország. Ez már az 1919-es Tanácsköztársaság kikiáltásánál is bebizonyosodott.

Talán emlékeznek még rá, hogy Horthy 1919 augusztusában — amikor a Dunántúlon fente a bicskáját — nagyon helyes politikai érzékkel azt mondta; a vörös forradalomért Budapest a „bűnös”. A felszabadulást követő hónapokban' és években is Budapest volt a hatalomért folyó harc központja és a munkásosztály a budapesti élcsapatának segít- s^'ével hódította el a hatalmat a burzsoáziától.

Paraszt testvéreinknek sem árt tudni, és számontar- tani, hogy azért tudtuk szétzúzni a feudális rendszert is, kisajátítani a nagybirtokot, átadni a földet a parasztságnak, mert a budapesti ipari munkásság — természetesen a paraszti tömegek támogatásával — győzelmesen vívta meg harcát, majd 1946 elején meg is védte azt, amikor a burzsoázia ősz- szeszedte erőit és a régi föld- birtokosokkal együtt vissza szerette volna venni a szétosztott földet.

Természetes, hogy az ország fővárosa ma is hasonló szerepet tölt be a politika formálásában, s ebből következik, hogy — mondjuk — a Központi Bizottságunk márciusi határozatát is csak akkor hajthatjuk végre sikerrel, ha a budapesti munkásság megteremti, teljesíti a ráeső részt.

A Központi Bizottság harcában a 130 000 budapesti párttag nagy erő és szilárd támasz. Ha a 130 000 budapesti párttag egységben és egy akarattal tömörül a Központi Bizottság mögé, akkor jó irányban és döntően tudja befolyásolni a párt általános harcát is.

— Marosán elvtárs beszélt arról: reményeink vannak arra. hogy a vállalt és a főváros iparára jutó 1800 millió forint érték helyett az év végére sikerül 2500 millió forint értéket adni terven felül. Megmondom. elvtársak, ha a budapesti munkásság a termelékenységben is eléri a kívánt szintet, ha Budapest állja a szavát, akkor országos viszonylatban is elérjük azt, amit Központi Bizottságunk márciusban elhatározott és ajánlott.

Nagy dolog született itt Budapesten is a szocialista brigádok létrejöttével. Nem volt ugyan semmiféle határozat arra. hogv szocialista brigádéin* kellene szervezni, de milvW nagyszerű dolog: az emberek olvasták Budapesten, Borsodban. s másutt az újságban, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok alakulnak — őszintén szólva, túl Sokat nem is olvashattak a brigádok munkájáról — és megértették, hogy ezeknek a brigádoknak a célja: jobban dolgozni és szocialista módon élni. Nem sokkai később hírt adtak az újságok arról is, hogy Csehszlovákiában

szocialista brigádot alakítottak. A rákövetkező héten — egymástól függetlenül — gyáraink egész sorában szervezték szocialista brigádokat a mi dolgoA főváros rendbehozataláról, megfiatalításáról beszélt ezután Kádár János.

Épülnek az új házak, új színek .jelentkeznek, szép az új világítás is; a fénycső a szó szoros értelmében divattá vált. Az is jó dolog, hogy a korábban kicsit kaszárnyára emlékeztető szürke, lapos épületek helyett mindinkább elevenebb, élénkebb külsejű házak épülnek. Jó is ez, szép is ez. de azért a tarkasággal kicsit vigyázzunk, legyen összhang is az egész városkép és a legmodernebb kék. lila. meg sárga épületek között. Általában persze jó az összhatás, a külföldieknek is tetszik. Ez is segíti őket abban, hogy pozitív véleményük legyen a városról és annak dolgozó népéről. Ezzel a munkával feltétlenül együtt kell járnia a házak belső rend- behozatalának is.

Való igaz az is; hogy némely rosszakarónknak nem nagyon tetszik Budapest. Az egyik nálunk járt nyugati újságíró megírta például, hogy Budapest ugyan világvárost leltegű. de felrója nekünk, hogy á múlt századból itt maradt régi. sárga épületeket ugyanolyan sárgára festették most is, mint amilyenek azelőtt voltak. A szépérzék külön kérdés. Lehet hogy ezek a házak így csakugyan nem a legszebbek, de ezek a sárga házak hozzánő.t- tek. hozzátartoznak a budapesti dolgozók életéhez.

Az ilyen újságírónak pedig azt mondhatjuk, hogy akár sárgák, akár nem sárgák ezek a nagykörúti házak, a mi számunkra ez a BuVannak olyan elvtársaink, akik ..lázadoznak1' is ez ellen, nem tetszik nekik, de ezen mi nem fogunk változtatni. Bármilyen címen, akármilyen sokan vagy kevesen jönnek ösz- sze a kommunisták — a munkáról beszélnek és ■ arról mi hátráltatja a munka előrehaladását. Nem ígérhetjük tehát senkinek, hogy a jövőben szaporodik maid a dicséret és csökken a bírálat. (Derültség.)

Mert mi értelme volna 'ösz- R/ejönni azért, hogy egymást dicsérgessük?’ Azt hiszem, nincs arra semmi szükség. Ügy gondolom: a kommunistán a. t — mint egyes embernek is és a pártszervezetnek is — az a legjobb érzés, ha akár mint egyes ember, akár mint pártszervezet, vagy pártbizottság, úgy érzi. hogy becsülettel e’e- get tett kommunista kötelezettségének. A munka eredményeinek láttán elfogja az embert az a jó érzés, amit még egy aranyból készített Gellértheggyel sem lehet helyettesíteni : becsülettel eleget tett kötelességének, ennél nagyobb dicséretet senki sem mondhat a kommunistáknak.

A Központi Bizottság is bírálta néhányszor a budapesti pártbizottság munkáját, Szóvá

zóink. Ebben az a különösen nagyszerű, hogy vannak dolgok és esetek, amikor a vezetettek a vezetők elé vágnak és ők mutatják meg, merre kell menni.

dapest a világ legszebb városa. itt virágzott fel a remény, itt virradt fel a vörös hajnal 1918-ban, amikor a monarchiát összetörték — és segítettek ösz- szetörni a magyar dolgozók Is — és 1919-ben. amikor kivívták a munkáshatalmat, a Szovjetunió után elsőként a magyar fővárosban született meg a munkáshatalom és ez nagyon fontos része nemzeti hagyományainknak. erre mi nagyon büszkék vagyunk.

Ezek mellett a sárga körúti házak mellett kellett üldözöttként osonniok 25 éven keresztül a haladást képviselő embereknek és megérniük a hitlerista megszálló hadsereg, a Gestapo, a Szálasi-pribékek állati kegyetlenségeit, és ugyanitt értük meg az új hajnalt, a felszabadulást is. Azután 1956-ban megint sötét napokhoz érkeztünk — és azóta újra megértük, hogy ismét kisütött ránk a nap. (Hosszantartó nagy taps.)

Nem baj tehát; ha minderre emlékeztetnek bennünket ezek a régi körúti házak, s most: ünnepnapokon ott leng rajtuk egymás mellett a vörös zászló, a piros—fehér—zöld lobogó és ott ragyognak a vörös csillagok is. A mi régi városunk most fiatalodik, épül, szépül ú vörös zászló, a piros—fehér— zöld lobogó és vörös csillagjegyében. Ezt a várost érdemes és kell is tovább szépíteni.. Kádár János ezután a bu- jdapesti pártbizottság, a budapesti kommunisták munkájáról beszélt. A többi között a következőket mondotta:

tettük például, hogy az agitáció általában legyen kicsit elmélyültebb. A dolgok rendes menetében ugyanis az agitá- ciónak színesnek, sokrétűnek kel] lennie. Van a munkának néha olyan vonása is, amit nekem egy izlandi-diák „magyarázott meg”. Soha életemben nem találkoztam vele, csak a Magyar Nemzetben olvastam nyilatkozatát, amit ittjártakor kért tőle az újságíró. Izland, mint tudják, messzi van, azor. a szigeten szigorú az élet és talán az emberek megszokták, hogy röviden és velősen beszéljenek. Ezk az izlandi diákot megkérdezték, mi a véleménye Magyarországról, a magyarokról. Felsorolt három dolgot, amiből én kettőt jegyeztem meg. Az első: tetszik neki, hogy a magyaroknál a harag nem tart • örökké. A másodig nem tetszik neki a magyaroknál: a szalmaláng. Szalmaláng — semmi többet nem mondott. de úgy látszik, gondolkodott rajta, mert valami értelme van ezért ennek a jellemzésnek.

Szép számmal vannak ugyanis nálunk olyan elvtársak — sajnos, akik ilyen szalmalángszerüen

Épülnek az új házak, új színek jelentkeznek, szép az új világítás is

Nálunk, n kommunisták házalóján az a szokás és hagyomány, hogy ritka a dicséret és meglehetősen gyakori a bírálat.

Itt van például az építkezési „stílus”. Az a módszerük, hogy például egy ötvén emberből álló építő vállalat tavasszal a munkák tucatját — lehetőleg legalább hetvenet — kezdtek el, azután ősszel elkezdtek rohangálni, hogy valahogy be is fejezzék. (Derültség.) Holott fordítva kellene csinálni. Kevés munkát elkezdeni, de azt a leggyorsabban befejezni. Ez a gazdaságos építkezés. Valamicskét már javult a helyzet, de még nem túlsókat. Legalábbis én szemmel tartok egy világhírű török fürdőt (Derültség.) — a Fő utcában. Ott történt. hogy így őszidőtájt, amikor a bolond is látta, hogy ott csak még két-három hétig lehet szabadban építkezni, gyorsan ledöntöttek az egész házat, fel fordították a Fő utca közepét — azután négy hónapig állt a munka, mert hát télen ott nem lehet dolgozni. Ilyesmivel várhattak volna tavaszig. A fagy előtt két héttel kár felforgatni egy házat, meg egy utcát, hogy azután négy hónapig álljon az egész. Láttam olyan templomot is, amelynek oldalán három éve ott vannak mintacsíkok, hal- í ványsarga is, meg erősebb sárga is — s az öt ecsetvonáson kívül két évig semmi nem történik. (Derültség.) Most már valahogyan mázolják az egyik

oldalát. Ha már úgy hozta a sorsunk, hogy templomot is építünk, vag>' renoválunk, akkor azt is végezzük becsületesen. (Derültség. taps.)

— Vagy itt van a következő dolog. Á fővárosi tanács egy bizottsága, vagy osztálya közölte: egyes helyeken felvetették. hogy a Kossuth-híd lebontása miért tart két esztendeig? Megmagyarázták, hogy azért tart ilyen sokáig, mert ott valamiféle kábelek is vannak, amit előbb újra kell gyártani, ahhoz import-anyag kell

— azt előbb meg kell hozatni

— szó ami szó: ha a vízállás kedvező lesz, akkor 1961. december 31-re le lesz bontva (Derültség.) Én szívesen elhiszem. hogy szakszempontból van emögött valami igazság is. de a végén marad az emberben egy közgazdasági rejtély — ha úgy tetszik — műszaki rejtély, amelyet nem mindig ért meg az ember, ha a bonyolultról visszatér a józan, egyszerű emberi észhez. Még most sem és még sokáig nehezen tudom felfogni:

hogyan lehet egy hidat felépíteni nem egészen kilenc hónap alatt, rendkívüli viszonyok között, a lebontása meg két esztendeig tart.

(Derültség, taps.)

Mindezek természetesen hibák — tehát a bírálat nem is teljesen alapnélküli — de a kép akkor teljes, ha megállapítjuk: rendkívül nagyok é* rendkívül nehezek voltait a budapesti pártbizottság előtt álló feladatok az elmúlt években. Ha megnézzük, honnan indultunk el az ellenforradalom után és az akkori helyzettel összehasonlítjuk a mait, akkor vitathatatlanul megállapíthatjuk: a budapesti dolgozók a párt köré tömörülnek. A tömegek gondolkodásában gyökeres változás ment végbe a szocializmus irányába.

A mérlegel tehát csak azzai lehet zárni, hogy jó munkát végeztek az elvtársak. Ebben az eredményben részes Budapest dolgozó népe, részes a 130 000 kommunista, részes a budapesti pártbizottság, annak végrehajtó bizottsága és a budapesti pártbizottság titkárai. Azt hiszem, Ilyen alkalommal semmi hiba nem származik abból, ha megmondom, hogy a Központi Bizottság a többéves munkát mérlegre téve, jó véleménnyel van a budapesti párt- bizottság. a budapesti kommunisták munkájáról.

Ezután a munka közben szerzett tapasztalatok hasznosítására hívta fel Kádár János • pártértekezlet figyelmét

lí az igazi erő. ha az emberek gondolat- és érzésvilágábaa a kommunizmus uralkodik

— Többen beszéllek itt a tömegekhez való viszonyról. Minden kommunistának szeretnénk áz emlékezetébe vésni: ha 1956. novemberében, decemberében, vagy 1957. első felében egy adott feladatra akart mozgósítani embereket, akkor biztosan tudta, hogy sem hatalmi szóval, sem utasítással nem tudott több embert ráállítani arra a munkára, mint ahányat meggyőzött, ahánynak megmagyarázta. mi a célja annak a munkának és miért kell elvégezni. Aki ezt az egyetlen tanulságot megjegvezte és nem téveszti szem elő! a feladatok meghatározásakor. az nem dolgozhat rosszul. Egyetlen kommunista se higgye, hogy akár tekintélyt. akár hatalmi szóval ténylegesen meg lehet győzni egyetlen embert egyetlen kérdésben is. De meg lehet győzni a mi igazunkról a kommunista szó erejével. Ez a legerősebb fegyver. higgyék el, elvtársak, a dolog úgy áll. hogy mi nem vagyunk nagyhatalom, különösen nem katonai nagyhatalom, valamiféle fegyver azért — annyi, amennyi éppen kell —, van a mi kezünk ügyében, de a mi igazi erőnk nem azokban a fegyverekben van.

Az az igazi erő, ha az emberek gondolat- és érzésvilágában a kommunizmus uralkodik. (Nagy taps.)

— Azt hiszem, á budapesti

pártbizottság és a budapesti pártszervezetek • is alapjában véve helyesen hasznosították a munka közben szerzett tapasztalatokat. Ezt mutatja többek között a kongresszusi felkészülés is. A kongresszust megelőző taggyűléseken, vezetőségválasz- tó taggyűléseken a párttagság csaknem száz százalékban részt vett. 32 000 ember szólalt fel, mondta el véleményét, észrevételét. bírálatát, javaslatát. Ez is mutatja, hogy a pártélet. a pártépítés, a, pártszervezetek

tevékenysége Budapesten alapjában rendben van. Ha a Központi Bizottság részéről szükség van valamiféle biztatásra.

vagy erkölcsi támogatásra, akkor csak azt mondhatjuk: így tovább, kedves budapesti elv- társak!

Az az elgondolásnak, hogy Marosán elvtárs a Központi Bizottság első titkárának állandó helyettese legyen.

Kádár János ezután utalt

arra, milyen nehéz feladatokkal kellett a budapesti pártbizottságnak 1957 elején megbirkóznia. Akkor az intéző bizottság Marosán György elvtársat, pártunk egyik legjobb agitátorát küldte erősítésül a budapesti pártbizottsághoz. Megállapíthatjuk, hogy a rábízott nagy feladatot Marosán elvtárs elvégezte. Most mi úgy gondoljuk, hogy visszahívjuk őt. hogy munkáját egészen a Központi Bizottság feladatainak szentelje. Az az elgondolásunk, hogy Marosán elvtárs a Központi Bizottság első titkárának állandó helyettese legyen. A budapesti elvtársaknak már van elég erejük, ne rejtegessék tartalékaikat és azt javasoljuk, hogy találjanak új első titkárt.

Kádár János a továbbiakban a pártegységről beszélt, s ezzel kapcsolatban többele között megállapította: az elmúlt három év harcában született a magyar proletariátus összekovácsolt, összeforrott új vezérkara. (Hosszantartó ,nagy taps.) Ebben a Központi Bizottságban a kollektív vezetés szabálya érvényesül, ott szabad légkör, nagy felelősség van. és az ügyekhez jó hozzáértés.

Ha ellenségeink kiváncsiak rá, elárulhatjuk nekik a titkot, hogy mi nagyon sokat és nagyon gyakran vitatkozunk.

S ha még arra is kiváncsiak,

amit ők úgy szeretnek misztifikálni, hogy „Münnich Marosán eLlen, Kádár mindkettő ellen, Kiss amaz ellen" — azt is megmondom, hogy még ml, a megnevezettek is nagyon sokszor vitatkozunk egymással, de a kommunista elv alapján, hogy mielőtt döntünk, jól megvitatjuk az egyes kérdéseket és ha döntöttünk, egységben és egyetértésben hajtjuk végre a feladatokat. Ez így is van most a .mi pártunkban. És ha nem így volna, nem lehetett volna eredményt elérni. Azt hiszem — ezt mindenki tudja, aki mint kommunista átélte azokat a nehéz napokat. Nem volt annál szörnyűbb dolog, amikor nem működött a pártban igazi kommunista vezetés. A mi erőnk, a szocializmus ereje 1956-ban is többszöröse volt az ellenforradalom erejének, mégis tehetetlenül és bénán állt a párt, mert a Központi Bizottság nem állt úgy a helyén, ahogy kellett volna.

Folyamatosan kibontakoznuk a hidegháború felszámolása irányába ható tényezők, de ott vannak meg a porondon azok is, akik egyelőre a hidegháború fenntartásáért harcolnak.

A nemzetközi helyzetről szólva a többi között megállapította : folyam at os an ki bon takoznak a hidegháború felszámolása irányába ható tényezők, de ott vannak még a porondon azok is, akik egyelőre a hidegháború fenntartásáért harcolnak. A hidegháború híveinek szellemi fegyvertára rendkívül összeszűkült, kerc-s- (Foly tatása a 6. öldalon.)