Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-16 / 243. szám

1559. október 16,, pent eft. népújság Jól halad a munka a ludasi határban [ a falu fölött! szurke I ___________________I por­füg gönyt kerget az októberi szél. Jön-megy az utcán és rá­rakja a port emberre, állatra, járműre, jellegzetesen szürke lesz minden. Kispál Antal tanácselnökkel megyünk ki a szövetkezeti föl­dekre, és míg a két kilomé­ternyi úton gyalogolunk, po- roszkálunk a porban., azon gon­dolkodom, hogy ez a munkás- bői lett tanácselnök ugyancsak beilleszkedett a falu életébe, ismeri az embereket, a gond­jukat, örömüket, mindent, s hogy ez mennyire jó, meglát­szik az eredményeken. Fáradhatatlanul dolgozott Kispál Antal a tsz-szervezés idején, s hogy a munka meg­kezdődött, most is mindig együtt van a szövetkezetbeliek­kel. Ludason, ebben a kis, 1200 lelkes községben nagyot válto­zott az élet a tavaszon. A szomszédos Nagyfügeden, Det- ken, Halmajugrán, Karácson- don, Nagy úton már napok óta folytatódott a szervezés, az em­berek egyre-másra határoztak, nap mint nap alakultak a ter­melőszövetkezetek s egyszer- csak Ludas népe is követte a szomszédok példáját. Gyorsan történt, villámgyor­san, a termelőszövetkezet el­lenzőinek annyi idejük se volt, hogy a szájukat kinyissák, már megvolt a tsz és ha akadt a faluban néhány, aki később suttogott, baj keverésre vállal­kozott, kevéske eredménnyel tette. A tagság összeadta a ve­tőmagot, a szálastakarmányt és elhatározták, hogy a párt- kongresszus tiszteletére befeje­zik az őszi mezőgazdasági mun­kákat. Ez történt Ludas köz­ségben. Kiérünk a földekre, közép­korú asszonnyal találkozunk az egyik tábla végén. — Kinek vetnek? — kérdez­zük Nagy Balázsnál. — Magunknak! — Az Üj Életnek? — Annak. — Soká végeznek? — Ha minden jól megy, ok­tóber 20-ra készen leszünk. KÉSŐBB MEGTUDTAM. hogy Nagy Balázsné tagja a vezetőségnek is s a szövetkezet minden munkájában részt vesz. Arrább Kristóf Károly bácsi, régi ismerősünk dolgozik nagyserényen. Most töltötte bs a 71. évet, de az őszi szél­től kicserzett arcán nyoma sincs a fáradtságnak, pedig a nap már elbújt a Mátra mö­gött. Esteledik. Kristóf bácsit raktárosnak választatták, de viseli a magtáros tisztjét is. Persze nem elég, hogy a vető­magot kiadja, ő maga mond­ja: dolog van a földeken. Lót- fut egyik géptől a másikig, in­tézkedik, perlekedik, ahogyan éppen a helyzet kívánja. Megtalálják a helyüket az emberek a termelőszövetkezeti csoportban. Vajon Béla Í2 holddal lépett az Üj Élet Tsz- be. Jó gazda volt, és most is igyekszik. Egész nap fogasolt, teljesítménye 21 000 négyszög­öl. Feltűnik, hogy a gépállomás vetőgépét sehol sem láttuk. Az egyik gazda megmagyarázta, hogy van annyi lóvontatású vetőgépük, ami pont elég a 350 hold búza elvetéséhez, dol­gozzék csak ott a gépállomás, ahol szükséges. A traktorok éjjel-nappal szántanak, de mindig ott járnak a nyomukban a tsz vetőgépei, s néha abbahagyják a vetést, mert a traktoristáknak léleg­zethez kell jutniok. Igyekeznek a vetéssel a szövetkezet tagjai. A határszemle után elbeszél­gettünk a tanácselnöknél, el­jött a tsz elnöke, Czékmány Béla és a mezőgazdász. Ludasi Sándor is. A terveket emleget­tük. AZ ELNÖK ELMONDTA, hogy 1770 holdon gazdálkodnak és úgy állították össze vetéste­rüket, hogy a ludasi adottsá­goknak megfeleljenek. A ta­vasszal 150 hold herét és 20 hold lucernát vetnek.így a lak ár­mányt termő területük 350 holdra növekszik. Leszerződ­tek 15 hold szarvaskerepre, 40 hold étkezési borsóra, 25 hold korai rózsaburgonyára, és lesz vagy 25 hoidnyi bolgárkertésze­tük is. Ügy gondolják, hogy az első évben 25 tehenet, ugyanennyi növendéküszőt és 44 lovat fog­nak tartani. Később sertés- és juhállomány beállításával nö­velik az állatállományukat. Ennyit a tervekről, röviden, A 34-es Autóközlekedési Vállalat patronálja a ludasi tsz-t. Az ő segítségükkel alakí­tottak át egy régi uradalmi épületet tehénistállóvá, amibe 80 állatot tudnak beállítani. A tsz tagsága és az AKÖV dolgo­zói megbeszélték, hogy egy másik épületet is átalakítanak még, abból is lesz egy 25 férő­helyes istálló. Sőt még az idén megépítenek egy jókora süldő­szállást is. Beszélgetünk és szóba kerül­nek az öregek, mert itt is van­nak a szövetkezetben munka- képtelen, idős emberek, több mint 70-en. Elmondják a ter­melőszövetkezet vezetői, hogy közgyűlésükön külön napirend­ként tárgyalták az öregek ügyét. Határozatnak fogadták el. hogy minden idős tsz-tag- nak megszántják az egy hold háztáji földjét s a legmagasabb földjáxadékot fizetik nekik. Ezt a kenyérszükséglet mértékéig természetben adják ki. A fu­varmunkákat a szövetkezet végzi, — ingyen, a KlSZ-fiata- lok pedig segítséget nyújtanak a teljes munkaképteleneknek: betakarítják terményeiket. hajlott * 5 KÉSŐ ESTÉBE az idő, mire befejeztük a beszélgetést. A faluban elaludtak az embe­rek. csak a földek felől hozta még a szél a gépek zúgó zaját. Ez a hang nem szűnik meg egész éjszaka, s reggelre megint nagyobb területen fe­ketéink a ludasi határ..: Erkl János Mi újság a tiszanánai tsz-ekben A tiszanánai termelőszövet­kezetek nagy építkezésekbe fogtak a tavaszon és most elér­kezett az épületek átadási ide­je. A Petőfi Termelőszövetke­zet a legnagyobb tsz a megyé­ben. Hatezer hold birtokon 841-en gazdálkodnak. A hatal­mas gazdaság területén most felépült egy 93 férőhelyes te­hénistálló, amelyet tegnap vet­tek át a termelőszövetkezet tagjai az építőktől. A modern istállóban villany, vízvezeték van, köritatós megoldással ké­szült és etető-utak készültek az épületben, amelyek segítségével később a gépesítést könnyen megoldhatják. A takarmány­beszállítás, a trágyakihordás, valamint a fejőgépek alkalma­zása nem okoz problémát a modern istálló-épületben. A termelőszövetkezet tagsága a jövőben alkalmazni fogja a gé­pi berendezéseket. Az istálló mintegy egymillió 400 ezer fo­rintba került. A tiszanánai Vörös Csillag Termelőszövetkezet ugyancsak építkezik. Egy százférőhelyes szabadtartásos tehénistállót ké­szítenek. Ez az istálló kísérlet —, az első ilyen építkezés a me­gyében. Az építkezés költsége körülbelül egymillió 200 ezer forint, azonban ebben az Ö6z- szegben benne van a teljes gé­pesítés is. Külön fejőterem van, ahol négy fejőállás készül. A fejest gépekkel végzik és a tej egyenesen a fejőtankba kerül, ahonnan aztán a kannákba en­gedik. A higiénia szempontjá­ból rendkívül előnyös ez az el­járás és gazdasági szempontból is igen jelentős. A szabadtartá­sos istállók állatállományát fél­annyi gondozószemélyzet is él tudja látni, mint a zárt istál­lókban.- MARKAZON a legutóbbi tanácsülésen tanácsrendeletet alkotott a VB. a község vízgaz­dálkodásával kapcsolatban. A tanácstagok éltek interpellá- ciós jogukkal és számtalan kérdést tettek fel a községren­dezéssel, községfejlesztéssel, a vetőmag-szállítással és egyéb problémákkal kapcsolatosan a VB. szakigazgatási szervei felé. A kommunisták bizalmából (Folytatás az 1. oldalról> (Márkusé László felvetelet) Orö«n István kisiparost a gyöngyösi területi alapszerver zet, Vofény Pált, a kenyérgyár gépészét pedig az üzemi oiap­szervezet küldte a küldöttértekezletre. „KACS APART“... Milyen különös elnevezés! Ha idegen hallja — biztosan valami szép, csillogó víztükör jelenik meg képzeletében, amelynek pere­mén fehértollú, sárgalábú ka­csák sétálgatnak hápogva fel­ás alá... Mi, egriek, azonban csak mosolygunk ezen. Ne­künk a „part” jórészt mást jelent, és a „Kacsaparton” is nem kacsák, de vidám egri polgárok sétáltak (és sokszor ma is sétálnak) nem a viz — de a pincék felé! Egerben van ugyan „patak­part” is, de ezen túlmenően van Szalapartunk, Cifrapar­tunk, Tündérpartunk, sőt egy komor nevű Hóhérpartunk is. (itt lakott valamikor a sötét emlékezetű városi Ítéletvégre­hajtó, a mai Pallos utcában.) Ezek az utóbbi „partok” ná­lunk egyszerűen domboldalt, dombra vezető utat jelentenek: és ilyen domboldal, dombra kúszó utcácska a címünkben szereplő „Kacsapart” is: a mai Bródy Sándor utca és környé­ke. Ami pedig a kacsát illeti, ennek az elnevezésnek az ere­dete a későbbiekből fog kide­rülni! A Kacsapart Eger ősi belvá­rosának egy része, amelynek eseményei híven tükrözik a vá­ros történetét, ahol a régi épületek, ha nem is annyira művészi értékükkel, de kiala­kulásukkal, érdekes lakóik éle­tével méltán tarthatnak szá­mot érdeklődésünkre. Indul­junk el tehát a Vörös Csillag mozi bejáratával szemben nyíló, kis, keskeny utcán és hallgassuk meg, mit is regél­nek nekünk a régi házak, öreg falak? MINDJÁRT az utca balol­dali első haza érdekes épület és természetesen műemlék. Az egyemeletes ház Széchenyi ut­ca felőli homlokzatát magas, háromszögletű oromfal koro­názza, amelyben művészi ér­tékű dombormű nyert elhelye­zést. A homlokzati felmagasí­tás —- mint attikafal —- az északi oldalon is folytatódik, későbbi romantikus részletek­,üú HEVEST SÁNDOR: A „Kacsapart" története kel díszítve. (A házat 1960-ban kívánják helyreállítani, az ere­deti állapot szerint, megszün­tetve az elrontott boltbejárato­kat és kirakatokat.) Az épület egyike a legrégebbi, korai ba­rokk lakóházainknak: Giovan­ni Battista Carlone, az Egerbe származott híres építész és szobrász építtette a saját maga részére, 1721. után. Carlone nevéhez számos szép alkotás fűződik városunkban: így az ő munkája a volt irgalmas rendi kórház régi épülete, az 1878-i árvíz után lebontott „minoriták hídja” a mai Dobó István téren (szép íves kőhíd volt, szobrokkal), dolgozott az 1713—1727. években elkészült egykori, kisebb méretű barokk székesegyházon (kb. a mostani helyén) és feltehetően közre­működött a lakóházával szem­beni. jezsuita templom építé­sénél. Carlone, mint a város megbecsült szenátora halt meg 1747-ben, nagy pompával te­mették el a szerviták kriptá­jába. A következő ház már a Bródy Sándor utca 3. számú, földszintes épület. Legrégebbi része az a néhány helyiség, amely a ház nyugati végében ma is lakott. Itt a szobák mind boltozottak. Különösen szép az utcai lakószoba bolto­zatának barokk, húzott meny- nyezetdísze ott. ahol még az eredeti két utcai, kőkeretes ablak is látható. Ez‘a kis ház kétségtelenül a XVIII. század közepén (vagy talán még előbb) épült, merőlegesen a mostani utca vonalára és az egykori (Hazael-íéle) térkép szerint a Szemináriumhoz tar­tozott. A jelenlegi italbolt-rész későbbi toldalék; itt volt va­lamikor, a körülbelül 1924-ben megszűnt nevezetes „Fiume kávéház”. A kávéháznak „iro­dalmi” vonatkozása is van: legalábbis a falon a kávé­ház fennállásának utolsó évei­ben felírás hirdette, hogy itt találkozott Bródy Sándor Er­dős Renéevel, hogy írásaikról beszélgessenek... A KIS BAROKK épülettől Nyugat felé — egészen a 9. számú ház keleti faláig — a XVIII. században kis tér ala­kult ki, amit az előbb már emlí­tett egykorú térképek világo­san jeleznek. (Az 5. számú ház, valamint a 7. számú ud­var elkerítése újabb keletű.) Erre a kis térre nyílott a Sze­minárium gazdasági udvará­nak kocsibejárata! a szép, kő­keretes barokk nagykapu az 5. számú ház udvarán ma is hiánytalanul fennáll. Erre a terecskére nyíltak (ma a 7. sz. udvarból közelít­hetők meg) azok a régi pin­cék, amelyeket Eger városa 118 forintért még 1697. októ­ber 22-én vásárolt meg és amelyek a XIX. század vé­géig a város tulajdonában is maradtak. Itt alakították ki azután azt a híres-neves „Kacsa”-kocsmát, amelyről az egész’„Kacsapart” a nevét vet­te. A pincék előtti borház és a felette levő 9. számú ház szobái szolgáltak a kocsma cél­jaira. Az egykori borház bol­tozatának festése, valamint a borházból a felső helyiségek­be vezető belső lépcsők ma is megvannak. A 9. számú házat utóbb „modernizálták”, a bol­tozatok ma már hiányoznak és csak az udvari folyosó néhány íve emlékeztet a régi állapotra. Az előbb már említett kis térről a feljárat nyugat félé a XVIII. században nem olyan egyenesen ment (a mai lép­csők helyén), mint jelenleg. Feljáratként ekkor csali az a szűk, kis sikátor szolgált, amely a Bródy Sándor utca 9. számú ház és a Szeminári­um hatalmas épülete között ma is látható. Ennek a végé­ben kis gyalogkapu létesült az ott keresztben elhúzódó város­falban. AHOGYAN azonban az 1760-as években — mint látni fogjuk — gyorsan kiépült a városfalon kívüli új városrész, az ott lakóknak mind kevésbé felelt meg a kényelmetlen, szűk kis feljárat. A helyzet megváltoztatására alkalmat adott az a szomorú esemény, amidőn 1800. augusztus 23-án az akkori belváros nagy ré­szével együtt a Kacsa-kocsma épületei is leégtek. Ekkor a „Károlyváros” lakói (így hív­ták az itteni városfaltól nyu­gatra létesült új telepet), kér­vénnyel fordultak a városhoz, hogy „a városnak az Ifjú Pa­pok Szemináriuma mellett lé­vő... Pintze háza elhányattat­ván”... „ott a Károlyvárosiak részére új utca nyittassák.” A kérelmet a város — sok hu­zavona után — végre teljesí­tette is, és igy alakult ki, az 1800-as évek elején, a mai egyenes utca, amelyet egy idő­ben (a szomszédos jezsuita épületekről) „Jezsuita-lépcsö”- nek, — majd (az ottani Kacsa kocsma után) „Réce köznek” is neveztek... Az utcát keresztező közép­kori városfalról most nem kí­vánunk részletesen megemlé­kezni, hiszen annak változa­tos történetét már ismertettük. Az itteni városfal-darab lebon­tása is valószínűen az új ut­canyitás idejében — tehát a XIX. század első tizedében — következett be. Még szerencse, hogy a Bródy Sándor utcától közvetlen északra álló város­fal-bástyát meghagyták, — amely ma . egyetlen ilyen em­léke ezen XVI—XVII, századi fontos létesítményünknek, (•Folytatjuk) Czinege Pálné elvtársnőt a gyöngyösi Szer­szám- és Ké­szülékgyár pártalapszer- vezete válasz­totta meg kül­döttnek a gyön gyösi pártérte kezletre. A gyöngyösi kórházi pártszervezet taggyűlésének bizal­mából részt vesz a pártértekezleten dr. Fejes István is. Visontai Lász­ló elvtárs, a gyöngyösi Üj Élet Termelő szövetkezet szőlészeti bri­gádjának ve­zetője, a tag­gyűlés bizal­mából a terme­lőszövetkezet párttitkára lett s részt vett a városi küldött­értekezleten.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents