Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-09 / 237. szám
1959. október 9., péntek NÉPOJSAG 5 Felkészült a szűreire az Egep-Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság egri pincészete A Szépasszonyvölgy és a Kőporos szőlősgazdái javában készülődnek már a szüretre, mossák a hordókat, kádakat, szőlősajtókat. Ilyen élénk tevékenység nyomán, joggal kíváncsiak lehetünk arra. hogy miként készült fel az idei szüretre, a felvásárolt szőlő és must feldolgozására, az Eger— Gyöngyösvidéki Állami Pince- gazdaság egri pincészete. Élénk tevékenység lüktet az Árnyékszala utcai pincészet előtt. Borral telt hordókat szállítanak a TEFU-kocsik, hordókat görgetnek a dolgozók a pince mélye felé. A szállítás is könnyebb, mint tavaly volt, mert a városi tanács gondoskodása folytán az Árnyékszala utca kifogástalan aszfaltburkolatot kapott a kora nyáron. Amikor felvilágosításért fordulunk a pincészet vezetőihez, megtudjuk, hogy a tavalyi rekordtermés feldolgozása és tárolása nagy feladatok elé állította a pincegazdaságot, hisz a múlt évben leszerződött, minden mennyiséget átvettek. Nagy volt azóta is a felkínált bormennyiség s olyan mértékben történt a felvásárlás, amilyen mértékben nőtt a vállalat hordóállománya. Megtudjuk, hogy ma is hiány van még fajtiszta egri vörös borban, úgymint nagyburgundiban, medoc noirban, kadarkában és a fehér muszkát otonel- ben. Több évi szorgos fejlesztési munka után létesült az Ár- nyékszalában a borgazdasági üzemek egész sorozata, a legmodernebb formában — a régi primitív kis pincék, pinceházak helyén. All az új feldolgozó üzem, amelynek speciális feladata az. hogy végérvényesen megoldja a bikavért adó szőlőfajták feldolgozását. Ez ma már jelentős nagyüzem, amelynek révén lehetségessé .vált, hogy nagy mennyiségű egri bor került a hazai és a világpiacra. Elmondják, hogy ebben az évben a pincehálózat is jelentősen, mintegy 30 nj pinceággal bővült. A palackozó üzem pedig már a közeljövőben megkezdi működését, s ez nagy mértékben automatizált lesz. Elmondják, hogy igen nagy az érdeklődés a fajtiszta egri borok iránt mind a bel-, mind a külföldi piacon. Hangsúlyozzák. hogy a kereslet kizárólag csakis a minőségi fajtiszta borok iránt mutatkozik. Ennek megfelelően tehát az Eger— Gyöngyösvidéki Állami Pince- gazdaság azzal a követelménynyel lép a termelők felé, hogy az egri borvidéknek megfelelő szőlőfajtákat telepítsenek. Sajnálatosan nem egy esetben a gazdák a telepítésnél nem helyesen jártak el és például direkttermő otellót telepítettek. Azért lényeges ez, mivel a nem minőségi fajborok részére nehezebb az értékesítési lehetőség! Azt kérik a pincegazdaság vezetői, hogy a gazdák fajtánként külön szüreteljék a minőségi vörös és fehér bort adó fajtákat! Elsősorban ezek átvételét biztosítja a pincegazdaság. Megnyugtatnak, hogy a minőségi fajtiszta szőlőnek és mustnak a felvásárlását biztosítja a vállalat. Az itt szóba- jövő egyes vörös bort adó fajták: nagyburgundi, kadarka, medoc nior és cabernet — a fehérek pedig: muszkát otonel, leányka és olasz rizling. A 30 új pinceágat betelepítették már hordókkal. Az idén már több mint 3000 hektoliter üvegbéléső cementhordó és több ezer hektoliter 50—100 hektoliteres ászokhordó — amely jelentős mennyiségben importból került — várja az idei szüreten az egri hegyek habzó levét. Megnyugtatnak, hogy ebben az esztendőben elkerülik az előző évi torlódásokat is a szüreti átvételnél. A gazdák a szü- retjük megindulta előtt már megtudhatják, hogy szőlő jüJól jövedelmezett a vámosgyörki Haladás Tsz-nek a másodvetésü zöldborsó A vámosgyörki Haladás Termelőszövetkezet tagsága igen ügyesen gazdálkodik. Nemrég a gyöngyösi és a jászárokszállási piacon értékesítették másodvetésű zöldborsó-termésüket. A zöldborsó iránt igen nagy kereslet mutatkozott mindkét helyen és nem okozott gondot az eladás. A másodvetésű zöldborsó négyezer forint hasznot hozott a termelőszövetkezetnek. A tsz az idén mindössze egy holdon vetett borsót másodvetésként és mivel kitűnően fizetett, elhatározták, hogy a jövőben jóval nagyobb területen fogják vetni. két, mustjukat mikor, melyik napon veszik át. Így aztán sok bosszúságot és fölösleges drága fuvarköltséget kerülnek el a gazdák. Azzal a megnyugtató érzéssel távoztunk a híres egri borok központjából, hogy már az 1958-as szüret utáni időkben megkezdték az idei szüretre való felkészülést és az Eger— Gyöngyösvidéki Állami Pince- gazdaság egri pincészete a legnagyobb rendben és szervezettségben várja az idei szüret megindultával a fajtiszta minőségi szőlőmust felvásárlását. Sugár István Üzemi tanácsülés a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban Szerdán üzemi tanácskozásra gyűltek össze a Hatvani Cukor- és Konzervgyár üzemi tanácsának tagjai. Ezen a tanácsülésen foglalkoztak az első féléves munkával, a kongresszusi munkaverseny eddigi eredményeivel. A tanácsülés napirendi pontjai között szerepelt és legfontosabb helyet foglalt el a téli felkészülés. A felelősök beszámoltak az eddig végzett munkáról. 26 millió kutya Amerikában A New York-i statisztikai hivatal közlése szerint az Egyesült Államokban jelenleg 26 millió kutya szerez örömet a pénzhajhászásban kifáradt gazdájának. A kutyák száma 50 év alatt 200 százalékkal növekedett. A kutyák nemcsak örömeit okoznak gazdáiknak, hanem hasznot is jelentenek, ugyanis évente 350 millió dollár értékű kutyaeledelt fogyasztanak. Őszi idill a olzpjjuf to-tt Az őszi égen különös alakú felhőket terel a szél. A nap még fent van és a Nagykunság felől sandán kandikál le a Kis-Dunára, amely most szinte mozdulatlannak látszik parttalan medrében. A mocsárszagű levegőben ökörnyál kacskaringó- zik lustán, a part- menti nádasokban szárcsasereg fürdik nagy szárny- csattogással. A túlsó parton fehér törzsű nyírfák sütkéreznek, rozsdabarna, okkersárga leveleikkel — zöld színű rekettyebokrok, sátoralakú fűzfák társaságában. Az árnyékok, — amelyeket a fák vetnek a víz tükrére — mind hosz- szabbra nyúlnak, s ha egy-egy karcsú motorcsónak merészen kettészeli őket — féktelen táncba kezdenek. Akárcsak a csoportosan vonuló apró halfiókák, amikor az öreg csukaapó kergeti őket. Szombat délután van. A halászcsárda előtt néhány munkászubbonyos ember üldögél egy vihardöntötte fatörzsön. Sörözget- nek és vitatkoznak a világ folyásáról. Csak hangfoszlányok érkeznek felőlük. Leszerelés... — Hruscsov... Berlin Eisenhower... -- Holdrakéta... — hallom félfüllel, majd látom, hogy egyikük hirtelen a dunaharaszti híd irányába mutat. — Nézzétek,.. A vízen hatalmas hajótestek tűnnek fel á távolban, motorok nehéz dübörgése veri fel a csendet. A büszke árbocokon zászlók lengenek a szélben. Már elérték a szentmiklósi kikötőt, s mind közelebb érnek. A honvéd flottilla egységei. A fedélzeten csíkos trikó- jú, bamabörű matrózgyerekek sürgölődnek, s vidáman visszaintegetnek a vízparton őgyelgő járókelőknek. Katonai híd- ilkatrészeket vontatnak Dömsöd irányába. Nagyszerű látvány, ahogyan elhaladnak előttünk, s ahogyan a hatalmas hullámok nekivágódnak a parti nádasoknak. Az egyik őszülő hajú nézelődő nem is állja meg szó nélkül: — Tudjátok, egy ilyen hajóval fogok hétvégi kirándulásokra járni négy év múlva, mint az ottan — mutat rá egy monitorra, s minden- ■ ki, aki hallja, jóízűen vele nevet... ...A hajók eltűntek már a taksonyi kanyarban, csak távoli dohogásuk hallatszik egyre halkabban. A viz tetején is elsimultak a hullámok, s a nádas horgászállásaiból ismét előrelendülnek a botok a jó zsákmány reményében. Csendes békesség ül el a tájon... Somody József A magyar munkásmozgalomnak sok száz és ezer hős mártírja van — sok százan és ezren adták legnagyobb kincsüket: életüket a magyar haza felszabadulásáért, a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért. Kommunisták. akiket nem rettentettek meg a csendőrszuronyok, a börtönök, s a sokféle üldözés és üldöztetés. • A Kommunisták Magyar- országi Pártja az 1918—1919- es forradalomban született meg. Ez a párt volt az, amely a munkásosztály nemzetközi vörös lobogója alatt harcba vezette a dolgozókat a proletárdiktatúra megteremtéséért. a Tanácsköztársaság megvalósításáért. A harc győzelmet hozott, — de az ellenséges túlerő akkor leverte a munkáshatalmat. A Tanácsköztársaságot akkor leverhették, de a pártot nem semmisíthették meg. A kommunisták folytatták harcukat — a föld alatt, illegálisan — a jövendőért. Tudták, hogy ez a szabad jövendő elkövetkezik, tudták, hogy a szocializmus ügye győzedelmeskedik, s azért harcoltak, hogy ez a jövendő, a szocializmus győzelme mielőbb megvalósulhasson. Ez hatotta át munkájukat akkor is, amikor felemelték szavukat a hitleri fasizmus, a háború ellen s mozgósították a nemzet haladó erőit — a haladás barbár ellenségei ellen. Ennek a harcnak volt egyik vezető egyénisége Schönherz Zoltán elvtárs. Igaz kommunistaként élt és dolgozott, vezette az illegális kommunista párt tevékenységét. Nehéz volt a harc. Horthyék rendőrsége valóságos hajtóvadászatokat rendezett az igaz hazafiak, a kommunisták ellen ... Schönherz Zoltán elvtársat is elfogták a rendőrpribékek. Börtönbe zárták, vallatták, kínozták, meg akarták tömi, a szívét, a lelkét — de soha, egy pillanatra sem tört meg. Ott, a pribékek karmaiban sem tagadta meg elveit és eszméit — hirdette a kommunisták igazságát. Halálra ítélték. 1942. október 9-én, tizenhét évvel ezelőtt végezték ki. Utolsó szavaival is az eljövendő szabad világot, a szocializmust, a Szovjetuniót éltette... A hős mártír emlékét kegyelettel őrzi a párt, kegyelettel őrzi meg felszabadult népünk. Harca, munkája nem volt hiábavaló, mert amiért 6 küzdött és életét adta, azt mi most — pártunk vezetésével — megvalósítjuk. Palackozzák a verpeléti bort. letörték a kukoricát a verpeléti Dózsa Tsz tagjai Híresek a verpeléti borok már jó ideje, azonban az újabb időkben a verpeléti bor címéhez még járult valami. A piacon egyre inkább így ismerik: a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet bora. A verpeléti Dózsa Tsz bortermése jól ismert a hazai piacokon. Nemrég 1044 hektó bort palackoztatott a tsz, s a közeljövőben újabb 100 hektó palackozására fog sor kerülni, hogy a megnövekedett keresletnek eleget tudjanak tenni; A termelőszövetkezet azonban nemcsak a bortermeléséről híres, hanem sokat jövedelmez a termelőszövetkezetnek az állattenyésztés is. Nemrég kilenc hízott bikát adtak el, ami több mint 60 000 forintot jövedelmezett a termelőszövetkezetnek. A termelőszövetkezeti tagság igen jó munkát végez. Jól haladnak a betakarítással, s kitűnően sikerült a kukorica. Megállapították, hogy az 52 katasztrális hold területen 20 vagon csöves kukorica termett, amely 38 mázsás holdankénti átlagtermést jelenj Balesetvédelem SENKI SEM tudta, honnan jön, s hová tűnik el ismét pár nap múlva. I .idén évben pontosan érkezet i amikor megjöttek a haivá ‘ ég átvonuló vendégei, az érákról húzó vad- ludak és amikor hangos gágogással elhúzott a raj — a vén Tronyik is otthagyta a falut. Búcsú nélkül szedte kis bátyúját, s csak a torony látta, mint tűnik el alakja az őszi ködben. Tisztességes nevét sem tudta senki, s mestersége felől sem faggatták. Egyszerűen tudomásul vették az emberek, hogy a lágyan úszó ökörnyállál együtt ő is megérkezik, amikor aranykeretté változik a Szamos füzese, és a levegő édes a Totyogó szilvalekvár illatától. Mindenki szívesen fogadta, ha betért hozzá a kavaróba. Ilyenkor ő maga is mintha kicserélődött volna. Tréfálkozott, meséket mondott a lápi világról, a lápi emberekről, na és éjféltájban még nótázni is kezdett. Olyan régi nótákat fújt, amire a legöregebb emberek is csalt úgy emlékeztek, hogy pu- lya korukban a nagyapjuktól hallották. Hejh! pedig de szépek is voltak, de kár volt elfeledni őket. A vén Tronyik szeme is könnyes lett. amikor rákezdte: — Túl a Tiszán kaszáltam én jő szénát. Elvágtam esry kis pacsirta bal szárnyát, Kis pacsirta búsul a szárnya után, En meg búsulok a szeretőm után. — Addig kellett fújni, amíg ; mindenki meg nem tanulta. Sohasem fogyott ki belőle a nóta, meg a szép szó. Még maga is értett a rímfaragáshoz. Amikor a Borbás Sámuelekhez tért be, így köszöntötte a házigazdát: — Parázs felett soká forró lesz a hamu Eljöttem tehozzád kedves komám, Samu! — No, ha eljött, üjjék is le! — invitálta szíves szóval a fiatal gazda. Örült a vén Tronyik- nak, hogyne örült volna, hiszen már erősen kezdett nehezedni a kavarok szempillája. ★ JÓMAGÁMAT is csak az őszi fellegek vetettek el abba a távoli szamosháti falucskába. A vén Tronyik akkor már ott tanyázott, s javában folyt a lekvárfőzés. Mint nagyon fiatal — szinte gyerekember —, teljes szívvel és lélekkel vetettem bele magam a népi élet kutatásába, hogy így jobban megismerjem a lelkét is. Megragadtam minden alkalmat, hogy együtt lehessek a falusiakkal, és így — természetesen — nagy örömmel fogadtam a meghívásokat is a különböző összejövetelekre. Nem volt este, hogy ne mentem volna valahová kavaróba. vagy dörzsölőbe. Az évnek ebben a szakában ez a kétféle kalákamunka folyt. így jöttem össze már az első este a vén Tro- nyikkal. Igen nagy figyelemmel hallgattam nótaszóját, me- sélését, s mindenáron szerettem volna bizalmába férkőzni. De hiába! Még a legjobb hangulatában sem volt hajlandó elárulni magáról akárcsak a fi vén Tronyik elindult legártatlanabb dolgot sem. Hiába tettem fel a legagyafurtabb kérdéseket, bezárkózott magába. Nem is próbálkoztam hát sokáig, mert félő volt, hogy éppen ellenkező eredményt érek el: bizalom helyett gyanakvást ébresztek magam iránt. Szótlanul hallgattam hát tovább meséjét, nótáját: — András-nap felé jár az iidö, Gyakran tornyodzlk a felhő; Bárcsak esne, bárcsak fújna, Gulya, ménes beszorulna, A számadó hadd számolna, Csak a bojtár szabadulna. ★ MÁSNAP délután a járási székhelyen volt dolgom. Gyalog tettem meg a hatkilométeres utat —, ragyogva sütött a vénasszony-nyári nap —, s a táj megkapó szépségében gyönyörködtem hazafelé sétálva. Már a csillagok fénye is erősödni kezdett, amikor a félhomályból feltűnt kis falum tornya. Kihalt volt a környék, csak egy árnyék imbolygott velem szemben a töltésen. — Jó estét, tanító úr! — dör- mögött rám egy mély hang, amint közelértünk egymáshoz. Meglepődve néztem a köszö- nőre. — Hát már tovább megy? Zavaromban azt sem tudtam, hogyan is szólítsam, hiszen a tisztességes nevét senki sem tudta, a Tronyik név meg afféle csavargót jelent. Nyilván nem venné szívesen az öreg, ha úgy szólítanám. De nem kellett törnöm a fejem, mert neki fel sem tűnt a zavarom. Barátságos, közvetlen hangon válaszolt a kérdésemre: — El kell mennyek, üzentek mán értem! — Hová? Kik üzentek? — Hát... — valami kis bizonytalan szerénykedés csengett most a hangjában — hát, teccik tudni, a varsáni pásztort megcsúfúta a falu bikája. Oszt éngem meg elhívtak, hogy foglaljam el a hivatalát. De most már teljes erővel kitört belőle az ártatlan dicsekvés: — Mert... —. de ezt csak a tanító úrnak mondom... — azt mindenki tuggya rólam Ti- szaháton, Erdőháton, hogy nem sok hozzám hasonló pásztorember vagyon erre mifelénk. Igen, erről már magam is hallottam... vagyis pontosabban arról, hogy ez az öreg mániája. Merthogy tényleg pász- torkodott volna valaha, mindenki kétli. Elképzelhetetlen, hogy ez a nyugtalan természetű ember, aki alig egy-két hetet tölt csak el egy faluban, türelmesen tudna élni egy helyhez kötve. — Hát __sok szerencsét a hivatalához! — nyújtottam búcsúzéra a kezemet, amikor már kifogytunk a szóból. Amikor a hídra kanyarodtam, még egyszer utána néztem, s figyeltem, amint elnyeli fáradt, öreg testét a leszálló éj. * A MÁSNAP REGGEL sehogy sem akart megvirradni. Éjszaka terhes felleg-farkasok szállták meg az égboltot, s felfalták az őszi verőfény utolsó sziporkáit is. Fájón, zizegve hullottak le a színes levelek az őszült fákról, amik maguk is fájdalmasan nyögdicséltek az északi szél kegyetlen korbácsütései alatt. Északról jöttek a fellegek, amerre a vén Tronyik eltűnt. Vajon mi lehet vele? Gondolatban újra magam elé idéztem, amint tegnap este tele bizakodással megindult új állomása, új élete felé. Megérkezett-e szerencsésen? Átvette-e a hivatalát? A tízórás szünetben átszaladtam a szomszédos községházára egy hivatalos ügyet elintézni. — Na, a vén Tronyik is megnyugodott már! — fogadott a jegyző. Csodálkozó értetlenséggel bámultam rá. — Igen, igen! — folytatta. A vén bolond éjnek idején elindult, és elpusztult éppen a falunk határában. Veszett kutya marta meg, s mire reggel rátaláltak, már vége volt. Bosszankodva tette hozzá: — Most aztán nekünk keil eltemetni. Megdöbbenésemben szólni sem tudtam. Még hivatalos ügyemről is elfeledkeztem, kábán; megzavarodtan mentem vissza az iskolába. Gyerekek! — Nehezen jött ki a hang a torkomból. — Gyerekek! Nem hallgathatjuk többet a vén Tronyik meséjét... nótáját. Néma csendben hallgattak tanítványaim. Ök is — vagy talán tiszta szívből igazán csak ők — nagyon szerették az öreget, Velük mindig szívesen elidőzött, soksok szép mesével, érdekes történettel szórakoztatta, tanította őket. Nem tudtam tovább mondani... nem tudtam kimondani ézt a szót: meghalt. Hiszen... talán... nem is élt... meg sem halhatott... De nem is volt szükség arra, hogy folytassam. A kis csillogó szemű Huszti Jóska sokkal szebben fejezte ki, amit én ügyetlenül mondani akartam: — A vén Tronyik ... elindult! Elindult... Hogy hová ... sosem jelentette be. Testét ugyan eltemetik — már kimentek a férfiak a Szarkás-hátra megásni a sírt —. de ő, a me-' séiben, dalaiban örökké itt marad. ÖRÖKKÉ. AMtG folyik a Szamos... örökké, amíg mesé- re-nótára szomjas lelkek élnek a faluban. Nem. nem halt meg a vén Tronyik. csak .. . elindult. - Halasy László
