Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

t N í P ü J S A G 1959. október 4-, i-*sárna# FAZEKAS ISTVÁN: t Jlz óriás feltámadása (A párt VII. kongresszusának tiszteletére) A magas hegyek erdőt, a magyar mezők búzát átültek akkor is a lomha, kínos földgolyón»* és dolgoztak vért-izzadva a nagyszemű gyárak. Az úton szél fütyúBt rongycafatokát fújva. 8 bakancs-cipők tipegtek elázva ingerülten, Munkáért zokogott, könyörgött az egyszerű , ember, • inert a gyermek ágyba követelt: Apám, kenyeret; Az asszony csak sírt és sóhajtott: Fiam, ha volna Apák szakadtak vele érző inakkal a bajba, lesoványodott csont-arcuk vitamint kért beteg ajkkal Szemünkben kimondhatatlan szavak hosszú serege: Hogy nincsen kedvünk, erőnk és kenyerünk, hogy nincs ruhánk, s hogy így elveszünk, — Dühödt tort ül rajtunk kacagva az elnyomás! De az úri nép csak arcunkba rúgott és megvetett Távozzunk tőle mi nyomortol bűzlő emberek Számunkra nincsen maréknyi morzsás szánalom Mirajtunk^csak üthet, korbácsolhat a a hatalom, — Számunkra nincsen szív, sem érző gondolat, testünk e sokat szenvedett is a másé... S jaj, a fiatal-szívű szép sokaság hamar megöregedett: A heti fizetés dlég volt egy pohárnyi borra, s e torra a leves sok volt, hideg, híg, akár a víz, oly átlátszó, gyenge litty-lottv folyadék S szobánkba szédelegve, fcánykódva járt az ínség, nyomorék Nyomában, mint villám szeles szakadék szakadt Mélyétől zúgva zörgő, ajzott harckocsik, mint megannyi csörgő, védő tank-csapat a nehéz gond vonult fel harcra ellene! — S egyszercsak tízen álltak egymás mellé. Oapzott, tépett ha’uk névben egybeért: Az egyik sírt: Szenvedek! A másik súgta: Több kenyeret! A harmadik: Kínomért még fizetek! . A negyedik éppen eleget szenvedett. Az ötödik nem jutott szénre, fára, Hatcdik elnyomóit kívánta az ágra, Mert mindenki érezte: Már ütm kéne! Ütni kéne, merészen, közösen végre! , S így tízen hajoltak össze, — s aztán húszán, ötvenen. százan, ezren kerültek egybe, akiket egymás mellé vert a kín csatába megküzdeni saját hatalmáért! így született a párt munkásnyomor kopott ( szalmáján a vaiudó idő nagyszerű gyermekeként «.: ... így lett az elsők között is az első. döntő, Próféták közül a legigazibb, illúzióktól mentesen, — így lett ő az űzöttnek védő. s támadó fegyver, friss kenyér maiszolni anró gyermekeknek, öregeknek igéző, megváltó hatalom, versekben buzdító, forradalmi tartalom, üdítő víz hosszan szomjazóknak. Szép szavait íze, sava, borsa.:: ö lett az új, hatalmas erő. ki feltámadt a népért szenvedni; meghalni, újra életre kelni. — Minddhségben 5 lett minden, Gvógvír harcban horzsolt telkeinken ő lett. ha munka közt elfárad buzdító, vidám szó, dal a proletárnak Anyagban mozduló indító szerkezet Örökmozgó kincs, amely elvezet hosszal, sosem látott utakon messze minden hóhért kikerülve, megijesztve Védve a mi feltámadt órjási hatalmunkat! Dicsőség néked párt! RoSsz-sorsú emberek megváltója — Dicsőség Te feltámadt óriás! (1959. szeptember 25.1 FARKAS ANDRÁS: Is élte» nap .. • A* éltes nap hogy érmen halni készült, Hfmdt námáia vásznát tente fel. Rágva«!* útiakkal, szán»ndón-vitézül Beszórta az efet pilléivel. A kék-halotti mentív engesztelésül A házlszolga holdat küldte fel A nagy halotthoz S 5 szólt: ..Jöjj. te, készülj, S vigyázz; ha szót értesz valakivel!” S ez az arcátlan, zsíros pöffetegség Me<r8’t«* végleg a hunyó napot. A holdfény nyúlósan tarka testét, S mikor a percnél már nem volt nagyobb, A hádszolga még urába rugdalt. £s alkudott, a nászra a tejúttal. — KÖLTŐK 1 ES VERSEK ............... SZITA ZSUZSA versei: is első nap PATAK* DEZSŐ: Öklök és tenyerek Részletek Töredék egy kasánhainusrúl Tavasszal lapátnyélre görnyedt, köhögött is a hamu-hegyen; tudta, vele már nem törődnek: mert meghal majd, — őszre elmegyen.. Nyárutóján még nevetve tréfált, s fölhajtóit egy-két féldecit; dóig izgatott is. de már odébbállt , ha nem bírta, — s pihent egy kicsit... ... És jött az ősz, mint messzi vándor méhek dongták az éneket. (A gyári zenekar volt a kántor:) gyaszinduló sírt a tubából — és sírt a kísérő menet. Munkástársak- búcsúztak sorba omolt a föld a sírtorokba, * tenyérből hulltak a rögek. A pap istent citálta volna. ,! Előállt akkor vén Fülep:- Munkás szíved volt, Kormos Ignác! Pihenj testvérünk, „ó öreg... És felsírt a gyári gőzsziréna 'És hulltak, hulltak a rögek... Templomok mellett gyárak ál«anak A pirkadásban éles vonalak: tornyok erdeje és gyárak, gyárak! Azur márványba ágyazott falak, mint titkukat feltáró rejtjelek: friss holnapunkról daccal magyarázhak í Templomtornyok:—imára kulcsolt ujjak, egekbe küldött gyászos sóhajok; kövekbe merevült fáradt álmok, csuhás csalások, szemforgató papok... A gyárak: — megannyi összezárt ököl! Vágyunk vörösen Izzó akarat, hogy megteremtsük az emberi aranykort, a kommunizmus zászlai alatt... ncOODOOOOnoOC 1 - OOOOOCXXXXXX>XÖOOOOOOCOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOŰOOOOOOOOOOOOÜOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰOŰOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰe I Fázott a táj, magára húzta 1 nagy dunyhaként a lágy ködöt, a szél, azt tépte, marta gyűrte, de fent a hegycsúcs őrködött. Erdőbundában állt a poszton, komoran nézte az eget, de dús hajában és szakállár, a lomb, már félve remegett. Oly messzi volt a nap, és messzi völgybe bújtak az emberek, a didergő tölgyek alatt csak , a szél vetett bukfenceket. Ez már az ősz — és táncolt, zúgott, fent ág, lent ér a fű között, s egy kék hátú, dermedt bogárka, testvéreihez költözött. Ám lent a hegy alatt a város népe, koccintott, neyetett, s vígan kocogtak át a ködön, a káddal rakott szekerek. Szüreten A vérőfény ezüst pókhálója, megfakult a hosszú nyár alatt, s a nap mint egy elfáradt apóka, nem tüzel már, csak megsimogat. Őszi síinek lobognak a szélbe, muzsikál a hegy, az ég. a tó. a szőlőfürtök színaranyra — érve duzzadnak a levelek alól. Az illatoktól terhes ég alatt, súlyosabb a szó. a pillanat, itt erősnek érzem két karom, szüretelek, s kiforr majd a bor. Csak hat sor Lám felnőttünk; terv-embriók nőttek velünk, válóra ért száz csoda-tételünk. Agyunkban fény ég. mint a nap, formál minket szárnyas akarat, tett duzzad ész szabta — gáton belül, hogy éljünk békében, szépen, emberül GYURKÖ GÉZA: Valódi színjáték Kicsike volt, helyeske, mint egy óvatos kézzel mindenütt gömbölyűre formált szobor Kedves is, mosolygós is, egy­szóval, megáldva mindazzal, amiért csak egy férfiember lelkesedhet, akiről álmodozhat, s akit álmai ezerszínű, ezer­mintás köntösébe öltöztethet. Nevetős nagy szerelem csókol­hat a világra csak ilyen lányt, aki úgy lépkedte végig apró lábain az utcát, mint ahogy a pillangó libeg a virágok felett Majd mindennap találkoztam vele. Én vele. de ő velem nem. í Sóvárgó szemekkel néztem, ezerszer megfogalmaztam, ho­gyan lépjek eléje, hogyan és milyen szavakkal szólítom meg, sőt még azt is tudni véltem, mit válaszol majd csicsergő hangján, mosolygós szemekkel. Feküdtem hanyatt a már meg­nyúzott heverőn, behunytam a szemem, s kezdődött a minden­napi színjáték, amelynek ren­dezője, főszereplője, írója és nézője is én voltam. Szellemesen: — Engedje meg. kisasszony, hogy felajánljam az ernyőmet? — Nagyon kedves, de hisz : nem is esik az eső — így majd \ a kislány. ; — Nem baj, nincs is ernyőm — vágom ki magam, amelyek csak nevetni lehet, s ha már nevet valaki, az nem haragud­hat, s ha nem haragszik, akkor már győztem. Nagyvonalúan: | — Bocsásson meg, hogy is­\ meretlenül megszólítom, nem ! szokásom, nem vagyok aszfalt- ! betyár... ön az oka annak, ■ hogy erre kényszerültem! | ' A kislány erre csodálkozva \ rámnéz, mire én: — Igen, ön. A szépsége fel- j oldást ad a társadalmi kon- í venciók alól, feloldást kell te- ! hát önnek is adnia ... í A hősszerelmés mintájára: > — Könyörgöm, ne zavarjon 1 el maga mellől. Nem mondha- ! tora, hogy imádom, hisz nem : hinné el, minek is hinné ... De í mióta először megláttam, csak j magára gondolok7életem olyan, ! mint az estéli bogáré, amely1 oly ' reménytelenül kering a fénylő lámpa körül, mígnem elpusz túl... Gondoljon erre, gondol­jon rám, s ne tegyen tönkre... És akkor a kislány megha­tódik az ily nagy szerelem hallatán, közellép hozzám, pu­ha ujjaival megsinfogatja az arcom és csak ennyit mond: — Én is szeretem magát... Itt, ennél a százszor meg­látszott jelenetnél mindig talp­ra ugrottam, elfutott a meleg­ség, szerettem volna kirohanni a világból, verset írni. vagy operát, megmászni a Montblan- cot. vagy valami más, de nagy tettet végrehajtani. Aztán újra és megint búskomorságba es­tem, undorodva néztem a köny­veket az asztalon, amelyek tintás foltjaikkal, ezernyi ce­ruza ákombákomukkal, (Olya­nok voltak, mintha a leghide­gebb józanság öltött volna tes­tet bennük. Gyűlöltem a jó­zanságot: szerelmes voltam egy lányba, akiről azt se tudtam kicsoda, akinek még a hangját se hallottam. Másnap, a hazavitt intő után kapott pofont úgy könyveltem el, mint szerelmi áldozatot, mint ama legkisebb tettet, ami­vel tartozom a szerelemnek és a szerelem tárgyának. Lassan teltek a napok, hetekké duz­zadtak, s á szerelmes sóvárgás már kezdett krónikus tünetek­ben jelentkezni. Otthon orvos­hoz küldtek, az orvos felírt valami gyógyszert, de az én bajomra nem volt orvosság a patikában. Az én gyógyszerem annak a lánynak a szívében volt, amelyet a magam számá­ra megnyitni már nemcsak szerelmes de életvédelmi fel­adattá vált. Döntenem kellett. Döntöttem. És másnap ott vártam ae utcán, hogy feltűnjenek fürge léptei, hogy meglássam mo­solygós arcát, régen álmodott szépségét... És jött! OUaáll- tam élé. nem merve csodálko­zó két szemébe nézve, nagyon, bután, nagyon sután, feledve minden színjátékot, csak eny- nyit mormoltam: — Kezicsókolom ... Elkísér­hetem? A kislány rám nézett, arca elkomolyodott, valami furcsa volt a tekintetében, meghök­kentő, idegertes és riadt vib­rálás. — de nem válaszolt. Csak állt és nézett. Zavarba jöttem elvörösödtem, s hirtelen nem tudtam mit mondani. Mindenre számítottam, arra is, hogy el­zavar. még arra is. hogy egy szót sem szól, csqk faképnél hagy. De csak állt, nézeti, én meg topogtam egyik lábamról a másikra. — Mondom ... kezicsókolom, szeretném elkísérni... Ha megengedné? — hebegtem már olyan kínban, hogy legszíve­sebben én szaladtam volna el. A kislány megrázta a fejét, hogy hosszú haja lágy hullá­mokat vetett a vállán. — Dehát miért? — veresed- tem tovább, elátkozva magam­ban a pillanatot, amikor el­szántam magam a nagy, szerel­mes vállalkozásra. És ekkor furcsa, artikulátlan hang buggyant elő a lány szá­ján ... és mutatta is: néma. Béna torkú kis kecses madár­ka kutatta árcomat, hogyhát most mi lesz? Egy tűnő pillanatra azt hit­tem. hogy megnyílik alattam a töld, majd mély szánalom ön­tött el a rettenetes tragédia láttán, aztán felmerült bennem a kérdés: na, de akkor mit kezdjek én ezzel a lánnyal? A lány állt és figyelt. Az arcomat figyelte, amelyre aka­ratlanul is úgy rajzolódtak az érzések, mint könnyű homokra a szél nyoma. Láttam hogy szeme lassan meghedvesül, szája izéle megrándul egy kissé és tassan lehajtja a fejét, mint az eső után oly hiába epekedő virág. Elszégyelltem magam. — Hallani jól hall? — kér­deztem. Felkapta a fejét és gyorsan bólintott. Szemében vidám kis fények gyulladtak ki, mint ap­ró szentjánosbogárkák. — Hát akkor nagyszerű... Majd én beszélek, sokat tudok beszélni, maga meg csak bó­lintson ... Jó? ■ A kislány bólintott és lassan megindult inellettem. Én be­széltem. Nem tudom miről, de beszéltem, és ha szerelmet nem is, de szeretetet. szánalommal vegyest, baráti érzést hordozott most már szívem. Valamit mondtam, a kislány furcsán felnevetett, s közben rám né­zett. Szeme sarkán apró kis könny­csepp üldögélt, s lassan le­gördült mosolygó ajkára. S ez a búcsúzó könnycsepp nagyon boldoggá tetil FENYVESI ANDRÁS: őszi gondok a magyar rónáé Serény munka zaja hullámzik a tájon. Érett, sárga szemmel tengeri nevet * Sok vidám csoportra, mely jövőbe látón Gazdagon tör most. ha gonddal elvetett. Szaporán haladnak, s várják, hogy gyűljön Őriás halomba együtt, majd külön. Magyar tájak kincse: őszi aranyunk. Közös földek hátán közös az öröm. De a gond is közös, hiszen holnapi célt Mai versenyfutás hoz csak közelebb. Mit egy hősi nemzet oly töretlen remél: Szabadmellű-paraszt. hittel építsd meg Szép magyar hazánknak bőség-magtárát. Segítséget adnak traktorok, kapák. De ne csak rájuk bízd terved nehezét: A gép nem végzi el szívek munkáját. Dolgos kezet fogva, lázas akarással Szoros egységbe lépj. föld szerelmese! A Munka Himnusza mily magasan számj-al. Újért, jobbért küzdőn — te is menj vele, S akkor tavasz-tájon, ha rigó dalol. Es rózsa piroslik zöld levél alól: Baráti géphad új üdvözleteként Arató-cséplőgép szerenádja szól. HATVANI DANIEL: Fütty-játék zeng a fütty S2áj a hang völgyben dalol a madár pittypalatty pittypalatty játék és képzelet patak partján szédeleg cserjék közt a napsugár meg-megáU f kövek ringó dallama muzsikája száll tova játék és Képzelet patak partján szédeleg ballag az; öreg csősz meg-megáil hátizsákjából az ősz előkandikál hallja tán egy nóta csendül vagy csak fenn a hegyen csend ül kezében a bot van eltűnik a vadonban \ játék és képzelet patak partján szédeleg 5FORGÁCS KAROLY: Furcsa Hat fok meleg van. Köd takar Mindent. Körül tejüveg fal van. Fázik a tar föld. Réz-avar Roppan, zizzen a hegyoldalban. 8 Rőt ruha reszket jegenyén. Tölgyfán, bükkön és cserfaágon; Mlért van így? Nem értem én, Mint sok mindent e nagy'világon: Izzik a por, kő, levegő, Ha kék ég alatt termő nyár van, . De bársonyosan zöldelő A falevél. A kerti ágyban Sehol egy ájuló virág, Sehol egy fáradt, vert szirom, S ha jő az októberi lágy Szellő: elég a liliom, ( A zöld erdő bronz ruhát ölt, • Lágy puha ágy a gyalogút ja; Nem az izzó, tüzes nyár ölt: g A langyos ősz taszít a sírba. 8 Vérem míg forró lávaként Ömölt, zúgott az ereimben: Álltam és éltem a regényt. Enyém volt élet, szépség, minden, De hogy a tűz alább hagyott: Parazsamat hamu takarja, Regényt én már csak olvasok. Míg ölel gyermekeim karja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents