Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-30 / 255. szám

1059. október 30., péntek NÉPI J s Őszi munkák idején a Detki Gépállomáson (Tudósítónktól.) Vetni, vetni, vetni! Ezt a jel­szót napokkal ezelőtt hallot­tam Karácson dón, Nagyfüge- den, Ludason. Ugyanezt mond­ták a Detki Gépállomáson is, amikor ott jártam. Hogy meny­nyire vált valóra ez a jelszó, mindennél jobban bizonyítja a gépállomás körzete. Boza Ernő elvtársat jó né­hány kimutatás között talál­tam az irodában. A fiataligaz­gatónak úgyszólván se éjjele, se nappala nincs mostanában. Jön, megy, intézkedik, utasít, ahogy éppen a helyzet megkí­vánja. És ezek a napok min­dig megteremtik a maguk kí­vánalmát, aminek rendszerint az a vége, hogy Boza elvtárs éjfélkor kerül ágyba, de haj­nalkor újra talpon van, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Majd pihenünk, ha esik az eső A gépállomás udvara egyéb­ként olyan árva, mint az a ház, ahonnan az imént hur- colkodtak el. Csendesek a mű­helyek, gépszínek, irodák. A környező községek határa azonban annál forgalmasabb, 63 traktor zúg a földeken. A traktorosok váltott műszakban dolgoznak és még ünnepnap­jaikon is gépeiken ülnek. En­nek eredményeként október húszadikára az őszi munka kétharmada lett elvégezve, ami pedig még hátra van, no­vember 7 tiszteletére be lesz fejezve. Persze, addig még sok munkát kell elvégezni, hiszen a hat szövetkezeti községben annyi tennivaló jelentkezett, hogy igencsak talpon kell len­ni a gépállomás minden dol­gozójának. Ök azt vallják, hogy ráérnek majd pihenni, ha esik az eső. Az eddigi ered­mények azt mutatták, hogy a szövetkezetekkel karöltve ké­pesek a munkát határidőre be­fejezni. Halmajugnán, Detken és Ludason igyekeztek a beta­karítással és ez olyan előnyt jelentett, hogy a hét végére minden szem gabonájuk a földbe kerül. Nagyfügeden, Karácsondon viszont kissé megkésett a betakarítás és ez késleltette a szántás-vetés megkezdését. Az említett köz­ségek jó eredménye azonban lehetővé tette a gépek na­gyobb arányú átcsoportosítá­sát, ami azt jelenti, hogy Nagy- íügeden 24, Karácsondon pedig 18 gép dolgozik. , Minden erővel segilik a termelő- szövetkezeteket Vetőszántás, tárcsázás, foga­solás, műtrágyaszórás, vetés, silózás, mélyszántás — mind­mind olyan munka, amit ide­jében kell elvégezni. A Detki Gépállomáson úgy vették számba az erőket, hogy min­denre legyen idő. A száraz időjárás következtében két­szer is kell a talajt tárcsázni, a gépe<k is könnyebben rongá­lódták, mégsem volt még kü­lönösebb fennakadás. A bri- gádszerelők szinte kint élnek a földeken és ha a szükség úgy kívánja, kimennek a mű­helymunkások is, hogy segít­senek ahol kell. Ha ez nem így lenne, nem feketéline a 4000 holdas detki, a 3000 hol­das ludasi. az 5000 holdas fü- gedi és a 3000 holdas halmaj- ugrai határ. A munkákkal persze még jobban állnának, ha a két Sz —80-as üzemképes volna. Ezeknek a nagyszerű erőgé­peknek érbhetelen módon nincs meg az alkatrész után­pótlása és ezeknek a követ­kezménye. hogy többet áll­nak, mint dolgoznak. Boza elv­társ azonban úgy ellensúlyozta a kiesést, hogy kölcsönkérte a Gyöngyösi Növényvédő^ Állo­más négy Zetorját a vetés ide­jére. Ezek a Zetorok Nagyfü­geden és Karácsondon dolgoz­nak és az eddigi tapasztalatok szerint vezetőik jól megállják a heljúiket. Hogy néhány számadattal is jellemezzük a teljesítményt, a gépállomás terve 43 ezer nor­málhold. Ezt a tervet a kong­resszus tiszteletére, november 7-re nemcsak befejezik, de 3600 normálholddál túl is fog­ják szárnyalni. Nem fordult még élő a gépállomás fenn­állása óta, hogy dekádonként 4200 normálholdat teljesítse­nek, mert az örökös házalá­sok rengeteg munkakiesést eredményeztek. Most viszont a 150—200 holdas táblákon a teljesítmények sokaiénak szin­te hihetetlenül hangzanak. A traktaristáK keresete 3—5000 forint között mozog havon­ként. Van olyan traktoros is, mint például Csorba Béla, aki­nek az e havi keresete el fog­ja érni a 8000 forintot. Nyíl-1- vánvaló, hogy mindezek a té­nyezős: kedvezően befolyásol­ják a teljesítményeket éppen úgy, mint az emberekről való »Vérünket a szabadságért" A romantikus Mexikóban még mindig mindennapos do­log, hogy emberek vérüket ad­ják a szabadságért. Közelebb­ről megnézve, persze kevésbé romantikusan fest a dolog: a Mexikó City-i börtönben az a szokás, hogy a véradásra jelent­kező raboknak mididen liter vé­rért egyhavi börtönbüntetést engednek el. A vért jó pénzért eladják az Egyesült Államok­nak. Az akciónak nagy sikere van — a foglyok hétről hétre sorbaállnak, hogy vérükön megválthassák szabadságukat. más irányú gondoskodás. A Detki Gépállomáson nem dá­tum, hanem az időjárás ala­kulása szerint adták ki a vat- taruháüat. A dolgozókat úgy osztották be, hogy közel legye­nek az otthonukhoz és így na­ponta hozzájutottak meleg ételhez. Akinél ez mégsem le­hetséges, azok számára bri­gádszállást létesítettek és két­naponként hazaviszik őket, hogy megfelelően tudjanak tisztálkodni, Egyszóval min­den olyan bürokratikus vonást kiiktattak a vezetők, amelyek fékjei lehetnének a tervek tel­jesítésének. A brigádvezetők és a tsz-einökök kapcsolata Itt bizony még akad javíta­nivaló. Antal Lajos, a detki brigád vezetője, minden reg­gel részt vesz az „eligazítás­nál” és napközben is megbe­szélik az elnökkel a teendőket. Itt nincs is szükség arra, hogy a tsz-elnök Irányítsa maga a gépeket, mert ezt elvégzi a brigádvézető, mégpedig úgy, hogy az ellen soha nincs kifo­gása a szövetkezetnek. Más brigádvezető viszont éppen a fordítottját teszi. A tsz-elnökök szabják meg a kü­lönböző munkafázisokat, ők szólnak a brigádvezetőknek, ha valamelyik táblán befeje­ződött a munka, ami helyte­len, mert egyrészt ez nem a tsz-elnök feladata, másrészt a tsz-elnök fizikailag képtelen erre és az ilyen munka előbb- utóbb kapkodóvá, tervszerűt­lenné válik. Azért vannak a brigádvezetők, hogy irányító és szervező feladataikat mara­déktalanul lássák el anélkül, hegy erre naponként utasítást várnának. A tavalyi nadrágszí .(-par­cellák helyett összefüggő táb­lákon dolgoznak, nem kell annyit lótni-futni, jobban a kezükben tudják tartani bri­gádjukat és ez szükségszerűen jobb eredményeket hoz, ami­nek nemcsak a tsz, de á bri­gád is nagyobb hasznát ve­szi. tkokra került o „Véres kéé" egyik ujja Egész Nyugat-Európát izga­lomba hozta az esztendő folya­mán azoknak a terrorcselek­ményeknek a sokasága, ame­lyet egy „Véres kéz” elneve­zésű csoportnak tulajdonított a közvélemény. Lapunk egyik számában is megjelent egy cikk arról, hogy miként dol­gozott ez a banda, s miként semmisített meg fizikailag több olyan nyugatnémet keres­kedőt, akik az algériai felsza­badító mozgalomnak fegyvere­ket szállítottak. A „Véres kéz” tagjai azon­ban olyan jól konspiráltak a legutóbbi időkig, hogy az ez ügyben amúgy sem szorgalmas francia rendőrség és nyomo­zóhatóság semmiképpen nem jutott nyomukba. A közvéle­mény igazsága és feltevése azonban ennek ellenére is be­igazolódott. A francia—belga határon utazott keresztül gépkocsi­jával és két társával Jean Berthommier, a fasiszta poujeadista párt volt képvi­selője, akinek autójában a vámtisztek pokolgépet találtak. A szokásos kifogások, misze­rint a csomagot úgy találta és nem tudja, mi van benne, nem nyugtatták meg a belga ható­ságot, s a nyomozás és a to­vábbi vallatás során Jean Berthommier beismerte, hogy az algériai antifasiszta front egyik Belgiumban élő vezetője ellen akartak me­rényletet elkövetni. A lakásán végzett házkutatás során va­lóságos arzenált találtak, s az is kiderült, hogy a hírhedt „Véres kéz” egyik ujja akadt hurokra. Lehetséges, hogy a francia bíróság rájuk olvassa a nyu­gatnémet kereskedők, Kaita Asen Nyugat-Németországban tevékenykedő algériai, ügyvéd, több párizsi gyilkosság és két hajó elsüllyesztésének vádját, de ahogy a De Gaulle-i igaz­ságszolgáltatást és annak algé­riai érdekeltségét ismerjük, úgy gondoltuk, hogy a „Véres kéz” többi ujjai ezután sem maradnak tétlen. Telj es gőzzel (Folytatás az 1. oldalrőt) A pályafenntartók gondoskodnak arról, hogy teljes sebes­séggel roboghassanak a szerelvények. Képünk a Heidrieh- brigádot mutatja be munka közben. Naponta 400 szerelvény fut keresztül a hatvani állo­máson. Egy fél­óra sem telik el a nap 34 órá­jából, hogy ne érkezne, ne in­dulna, vagy ne robo i a át sze­relvén fci lom non. ri nag .vet egy f nyitója G á l Lajos forgalmi szolgálattevő, ö kezeli a biz­tosító berende­zéseit, s per­cenként adja ki utasításait az asztalnál le­vő hat telefon, egyikén. Amikor szolgálatban van, ő a felelős a rendért, zavartalan és balesetmentes közlekedésért. A nagy üzlet reményében... Párizs, Place de la Made­leine, Cook utazási iroda. Kissé feszélyezetten odame­gyek az egyik tisztviselőhöz: — Bocsánat, uram, a hold­utazás iránt hol lehet érdek­lődni ? Arcán a mosoly árnyéka sem jelenik meg. — Első emelet, Monsieur Pin­guet irodája. Gyerünk! Már valamivel kö­zelebb jutottam a Holdhoz. — Tessék! Hold-utazás? Igen. már foglalkozunk vele, mint külföldi szolgálat... Nem, nem álmodom. Az ab­lakon át látom, hogy egy MlilnlÜli.lllllllllltlfl'llji l i: l l i I i Mii I I I I I ■ i I lllilll i!;i'ii;iiiiiii|i:iiiiMi;'i.;iiiiiii!ii"l!!liiiiiii!llili!liilíilri;ii’ rendőr bírság-cédulát ragaszt a szélvédőmre, annak bizony­ságául, hogy nagyon is a Föl­dön vagyok. — Kíván feliratkozni? Kissé nehezen, de kimondom a boldogító „igen”-t. — Nos, akkor parancsoljon, ime, a feltételek: 135 000 frank előleg; ezt visszakaphatja egy év múlva, ha letesz a tervé­ről... — Es a teljes ár? — A teljes ár induláskor fi­zetendő: '16 millió frank. Az elsőosztályú repülőgépjáratok díjszabása szerint számítjuk az árakat; a turista-rakéta egyéb­ül !iiiiiiiniiiiiiiiii!iiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiii|jiiiini«iiii,i Megifjodik a hatvani dreg malom Az ország legkorszerűbb kísérleti malmát építik megyénkben HATVAN az építkezések városa. Bárhova néz, bárhova megy az ember, mindenütt pi­rosló téglafalak emelkednek a magasba és a munka zaja veri fel a városka csendjét. Még alig két hónapja, hogy átadták a lakóknak a harminc­négy új lakást, s máris épül a másik hetvenkettő, a város másik pontján pedig a hon­védség építkezik és szintén la­kások félig kész falai emel­kednek egyre magasabbra. A hatvani tsz-ek sem ma­radtak alul az építkezés­ben és egymás után kerülnek tető alá az istállók, férőhelyek, hol mire volt szükség. A hatvani főutcán, a régi malom helyén ugyancsak mun­kások szorgoskodnak és az iga­zat megvallva a régi malom­épületből maradt is, nem is valami. Valaki észre is veszi kíváncsi tekintetemet és csak úgy megjegyzi:-r- Ez lesz az ország egyik legkorszerűbb malma. — Eny- nyit mond, aztán már el is siet és távolról int búcsút. Ludányi Lajos, a malom ve­zetője, talán a legilletékesebb a dologban, ezért ha már a kedves ismeretlen felhívta a figyelmet, így tőle érdeklődöm az építkezés felől. Ludányi elvtárs elmondja, hogy a régi malom elavult, korszerűtlen volt és ötven esz­tendős gépei bizony nem dol­goztak már úgy, mint ahogyan azt elvárták tőle. Panasz volt a liszt minőségére, de alacsony volt a teljesítés is. EZÉRT határozták el a Malomipari Központ szakem­berei, hogy újjáépítik a hatva­ni öreg malmot, mégpedig úgy, hogy a legkorszerűbb mal­mi gépekkel szerelik fel és a malomnak egyben kísérleti jellege is lesz. Arról van ugyanis szó, hogy néhány évvel ezelőtt egy ma­gyar molnár szabadalmat nyújtott be, amelynek lényege abban áll, hogy az őrlésre ke­rülő búzaszemet felszeletelik, illetve két végét levágják, és az így nyert csíraképes része­ket - a két véget — vetőmag­nak használják, míg a búza­szem nagyobbik felét megőr- lik. Egy pillanatra sem lehet kétséges senki előtt, hogy ez­zel az eljárással nagy meny- nyiségű búzát takarítanánk meg, hiszen ugyanaz a búza­szem, amelyet lisztté őrölnek egy „ördöngős” eljárással, jö­vőre még új termést is hoz. A Rajkai-féle eljárást, illet­ve szeletelési módot azóta sza­badalmaztatták, sőt a brüsz- szeli világkiállításon már be is mutatták az egyébként is vi­lághírű malomipar új gépeze­tét, a Rajkai-féle szeletelőt. A külföld óriási érdeklődést ta­núsított a magyar gép iránt és igen jelentős megrendelést he­lyeztek kilátásba a magyar sze­letelőgépből, ha az a gyakor­latban is bevált, illetve a kül­földi cégek előtt is bebizonyí­tást nyert helyes munkájuk. ENNEK az újfajta eljárás­nak a bizonyítására épült most a hatvani malom mintegy hat­millió forintos költséggel. A malomnak — mint arról a ma­lom vezetője beszámol — há­rom és fél vagonos kapacitása lesz és mind a hengerek, mind a sziták, felvonók és egyéb tisztítóberendezések is a leg­korszerűbb eljárásokkal mű­ködnek. — őrlés közben is nyugodtan lehet majd sötét ruhában a malomban sétálni — mondja Ludányi Lajos és talán ő örül legjobban annak, hogy a régi, öreg malom néhány hónap múlva teljesen új képet ölt. A gépek jelentős része már meg is érkezett, és most már a kőműveseken a sor, hogy mielőbb befejezzék az építke­zést. A malom egyik büszkesége lesz. hogy valamennyi gépét az EMAG gyár készítette és minden bizonnyal a beindulás után sokan megnézik majd azt a malmot, amely kísérletkép­pen Magyarországon elsőnek dolgozik a Rajkai-féle szeletelő eljárással. Szaíay István ként rendkívül kényelmes lesz. — Csomagok? — Harminc kilogramm, mint rendesen. — Legyen szíves, itt írja alá — tolta elém Monsieur Pinguet a jelentkezési ívet. Mellesleg szólva, kétféle uta­zás lehetséges: „üzleti úf’ és „turista kirándulás”. Újság­íróknak és kutatóknak elsőbb­séget biztosítanak. A többiek nyilván a feliratkozás sor­rendjében kerülnek sorra. — A hölgyek aránya igen csekély — jegyezte meg Mon­sieur Pinguet — legfeljebb tíz százalék. — Kik jelentkeztek az utá­nzásra? | Monsieur Pinguet hivatalos í mosollyal megtagadja a vá- \ löszt; az urak és hölgyek a élegteljesebb diszkréciót óhajt- | ják. Csak egy francia kémikus |van köztük. Monsieur Stein- ! metz, aki már februárban fel- líratkozott és reméli, hogy mi­inél többen követik példáját. | Monsieur Pinguet szemreb­benés nélkül válaszolt kérdé- Iseimre, amelyek az ellátásra, |idegenvezetőkre és szállodákra ^vonatkoztak. Még azt is meg- -kérdeztem, hogy kutyát lehet-e § vinni. 1 — Mindezeket a kérdéseket !még tisztáznunk keli. Ha ismét •eljön egy hónap múlva, már |tudok adni prospektust, amely­ben megtalálja a válaszokat ! összes kérdéseire. összeállították-e már a sze­relvényt? — nézi Balogh Já­nos III., a hatvani állomás tér­felügyelője. Állandó telefon­összeköttetésben van a forgal­mi szolgálattevővel, tőle kap­ja az utasításokat és továbbítja a jelzéseket. Térségében ő ■ felelős. Bosszú a rosszul szabott öltönyért New Jerseyben az egyik szabó el­rontott egy öl­tönyt, de a felhá­borodott megren­delő tiltakozása ellenére sem volt hajlandó vissza­venni. A vevő erre „Ezért a ször­nyen elrontott öl­tönyért száz dol­lárt fizettem, C. M. Murphy sza­bónak, Mainstreet 219” szövegű tábl H készített, felvette az elrontott öl­tönyt, a nyakába akasztotta a táb­lát és így parádé­zott végig az egész városon. A szabó még aznap ismét mér­téket vett róla és két napon belül elkészült a kifo­gástalan új öl­töny.

Next

/
Thumbnails
Contents