Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

íí*59. október 25., vasárnap X E t* ü J S A G Méltó szerep nélkül elképzelhetetlen a vit-áj nemzetközi kérdések érdem ben történő megoldása. Ezek tényeke, mégpedig ör­vendetes tények,, még akkor is, ha tudjuk, hogy az ENSZ munkájának bizonyos mérvű, pozitív irányú eltolódása nem független a nemzetközi erővi­szonyok számottevő változásai­tól. Az erőviszonyok ma már számottevő mértékben meg­változtak a szocialista orszá­gok, a béketábor népei javára, s ez a változás tükröződik a világszervezet munkájában is. A Szovjetunió, a népi demok­ratikus országok, a nagy népi Kína politikai, gazdasági és nem utolsósorban tudományos sikerei ma már alapvetően más levegőt teremtettek a vi­lágpolitikában, álláspontjuk meghatározó erejű, valamény- nyi nemzetközi kérdésben. Naívság lenne azt hinni, hogy az ENSZ ma már alap­vetően szakított volna azzal a munkamódszerrel, amely el­eddig sajátja volt, amely ed­dig sajnálatosan meghatározta szerepét a nemzetközi életben. Azok a hidegháborús körök, Tegnap volt tizennégy esz­tendeje, hogy a fasizmus fe­lett győzelmet arató nagyhala­inak, a világ békéjének meg­óvására, az új háborús konf­liktusok elhárítására, a fasiz­mus esetleges újbóli talpra ug­rásának megakadályozására létrehozták az Egyesült Nem­zetek Szervezetét: az ENSZ-et. Immáron közel másfél évtized telt el a nemzetközi szervezet létrejötte óta, immáron másfél évtizede, hogy kidolgozták az ENSZ alapokmányát, amely­nek cikkelyei nemcsak a világ- szervezet működését szabá­lyozzák, de meghatározzák az ENSZ tagállamainak feladatait is a népek békés fejlődésében végzett munkájukat 'Iletően. Ha visszatekintünk az eltelt időszakra, ha mérlegeljük az ENSZ eddig végzett munkáját, nyütan meg kell. állapítanunk, .hogy ez a nagy fontosságú szervezet nem állt mindenkor nivatása magaslatán, nem töl­tötte be azt a szerepet, ame­lyet méltán várt el tőle a vi­lág valamennyi békeszerető népe. Volt időszak, amikor az ENSZ gyakorlatilag egyes nyu­gati hatalmak szavazógépeze- tévé vált, amikor az alapok­mány cikkelyeit figyelmen Kí­vül hagyva, sorra hiúsította meg azokat á javaslatokat, amelyek a föld országai béké­jét voltak hivatva biztosítani. Az újságolvasó emberek előtt emlékezetes: hány és hány ja­vaslat, terv, elgondolás került az ENSZ elé, amelyet a szo­cialista országok delegátusai, a Szovjetunió ENSZ-beli Kép­viselői terjesztettek- elő, s ame­lyek sorsa rendre a „leszava­zás“ volt. Nem tartozik a vi­lágszervezet munkája arany­lapjaira az a szerep sem, amelyet többéit között a ko­reai háborúban, s nem utolsó­sorban a magyarországi ellen- forradalomban, s a leverését követő időben betöltött. Fedő­szerve volt az imperialista tö­rekvéseknek, nevet adott a más országok belügyeibe való beavatkozásnak, ugyanakkor a nyugati hatalmak nyomása kö­vetkeztében megakadályozott minden olyan törekvést, amely éppen a világszervezet tekin­télyét lett volna bivátva meg­őrizni és emelni, a vitás kér­déseket a szervezet plénuma előtt eredménnyel megvitatni. Örvendetesnek ismerhető el az a tény, hogy az utóbbi idő­ben, s elsősorban a jelenlegi ülésszak keretein belül ez a szervezet nagyobb megfonto­lással, körültekintéssel, józa­nabb mérlegeléssel nyúl a nemzetközi kérdések megoldá­sának lehetőségeihez. Kétség­kívül nagy szerepe van ebben annak a szovjet leszerelési ja­vaslatnak, amelyet Hrr -csov elvtárs terjesztett be az ülés­szak plénumán, s amely világ­szerte olyan visszhangot vál­tott ki, mint amilyenre még nem volt példa az elmúlt évek külpolitiKai életében. A visszhangra mi sem jel­lemzőbb, hogy éppen az Egye­sült Nemzetek Szervezete ülés­szaka vitájában számos olyan hozzászólás hangzott el, amely pozitív értelemben reagál a le­szerelés problémájára, amely érintkezési pontokat jelent a szocialista tábor országai és a nyugati nagyhatalmak állás­pontjait illetően. Megelégedés­sel kell megállapítani, hogy kétségkívül csökken a bizal­matlanság, növeKedett a tár­gyalókészség, mind nagyobb területekre hatol be a kölcsö­nös bizalom légköre, amely Orcsépcíd kapott a pefőí'ibáiijaí nőtanácN A petőfibányai kommunisták legutóbbi értekezletükön meg­dicsérték a nőtanácsban dol­gozó asszonyokat az utóbbi év­ben végzett eredményes mun- •:Alukért. A nőtanács ugyanis háztartási tanfolyamolt, nő- ! kozók szervezésétől kezd- a család- és iskolalátogatá- , g igen széleskörű, hasznos nkát végzett. Felkeresték tat a szülőket, akiknek anékei gyengébb tanulmá- eredményt értek el, s ezek n a beszélgetések után ug- izenien javult a tanulmányi ■ dmény. Ez a tevékenységük agy jelentőségű volt, s bizo- lyította, hogy a nőtanács tag­jai igen lelkusmeretesen vég­zik: munkájukat. amelyek majd tizennégy- éven keresztül akadályozták a szer­vezet eredményes munkáját, ma is igyekeznek mindent el­követni. hogy útját állják a haladásnak, hogy gátat vesse­nek minden kibontakozásnak. Ez a szerep azonban mind nép­szerűtlenebb, s mind nehezebb, megoldhatatlanabb feladatot jeient azok számára, akik görcsös erővel próbálják visz- szaforgatni a történelem kere­két. fékezni a haladó erők ma mór az egész világot átfogó mozgalmát. Az évfordulón óhatatlan a gondolat a további munkát il­letően: az ENSZ csak akkor lesz valójában világszervezet, a világ népeinek szervezete, ha végérvényesen szakít azok­kal. a módszerekkel, amelyek fémjelezték majd má&félévti- zedes munkáját, s ha mc-Iy fe­lelősségérzettel munkálkodik a népek közötti barátság, biza­lom megteremtésén, a vitás I nemzetközi kérdések eredmé­nyes megoldásán. Ez szerep méltó az Egye­sült Nemzetek Szervezetéhez! (Gy. G) .,. hogy a nyugati országok vezetői nagy felhördüléssel fogadták azt a hírt, hogy De Gaulle csak jövőre tervezi a négy nagyhatalom csúcsérte­kezletének összehívását. Az angol körökben úgy hir- lik, hogy De Gaulle ezt a be­jelentését azért tette közzé mert ezzel is figyelmeztetn: akarta a nyugati vezetőket a NATO folcozottabb támoga­tására, a f rancia politika isegí­tésére. Így akarja kierőszakol­ni a szorosabb együttműkö­dést, mert érzi, kicsit meg­ingott lába alatt a talaj, a; utóbbi időben, elvesztette sok hívet az algériai ügyben is. A tegnapi lapok beszámol­nak arról, hogy De Gaulle meghívta Franciaországba N. Sz. Hruscsovot. Ez a két hír kicsit ellentmond egymásnak, mert az egyikben a csúcsérte­kezlet elhúzódását akarja a francia vezető, a másikban pedig békés vendégségbe hív ­ja Hruscsovot. . Vagy talán De Gaulle erőt . akar meríteni a tárgyalások- - ra? Hogy Hruscsovhoz for- [ dúlt ebben az ügyben — ez j dicséretes, csak a csúcsértet £ kéziét megtartásában ne len- ' ne annyira számító. Ahogy j az angol közvéleményt, poli- ? tikosok szavait figyeljük, | könnyen elszámíthatja magát. í Az ő hibája lesz! ] IC. J í Az életszínvonal emelkedésének feltétlen mutatója az a tény, hogy a felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt rohamosan nőtt az egy főre jutó eukorfogvas/.tás. Ez a nö­vekedés — várhatóan — a jövő években sem csökken, in­kább tovább növekszik. A Központi Bizottság irányelvei az élelmiszeripar általános fejlődését mutató számokon be­lül a cukorgyártás nagyarányú termelés-növekedését is előirányozza. Űj ötéves népgazdasági tervünk alatt a cu­kor gyártása az 1958. évinek 155—1H0 százalékára növek­szik, azaz több mint megkétszereződik. Szakember lenz belőle NVÜKGA, kék' szemű fiú írógépet tisztít a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat műszaki részlegében. Keze ma- szatos, kicsit szurtos az arca is, de szemeit egy pillanatra se veszi le a ..munkadarabról“. — Van sok munkája, — kér­dezem, mire felkapja tekinte­tét és készségesen válaszol. — Akad mindig — mondja és tovább babrál az írógép bil­lentyűin. Beszélgetünk. Czövek Gé­za, a tizenötéves műszerész­tanuló, elmesél egyet-mást amire kíváncsiak vagyunk. — Tavaly végeztem a nyol­cadik osztályt az I. számú is­kolában. Akkor úgy gondoltam, hogy mezőgazdasági techni­kumba megyeik, fel is vettek oda, de aztán mégiscsak a szakmánál maradtam. Az or­vos nem javasolt technikumba. De higgye el, itt is nagyon jól érzem magam. Szeretem a gé­peket, szívesen tisztogatom, javítgatom őket és iparkodom elsajátítani a szakma forté­lyait Jó mesterem van — mondja a fiatal tanuló. Olyan ember, akitől sokat lehet ta­nulni és aki maga is azon van, hogy én is minél többet tanul­jak. — Paksi Pálnak hívják a mesteremet, — erősíti meg az előbb mondottakat, aztán a tanulásról beszél. — MOST LS KELL iskolába jámi, de ez azért már külön­bözik az általános Iskolától. Igez, az a rossz szokásuk itt is megvan a tanároknak,, hogy feleltetnek, mégpedig jegyre feleltetnek és ha valaki nem készült, menthetetlenül beír­ják az egyest, az elégtelent. Négy napon át dolgozunk, két napig iskolába járunk — me­séli Géza és arról is szól, hogy bizony az idősebbektől, mes­terétől gyakran hallja emle­getni a „régi inasidőket“, ami­kor az volt még a legtöbb mester véleménye, hogy pofon nélkül nem lehet jó szakem­bert nevelni. — Szerencsére ma már más a helyezet, — mosolyog kis barátunk. Pénzt is kapunk Amíg az első hő leesik I hideg idő beköszöntése előtt az eesédi külszíni fejtésen 1 minden hónapban — folytafja —. Igaz csak keveset, éppen zsebpénznek valót, de azért az is valami. És ha meggondol­juk, hogy az Ipari tanulók, öt­ven .fillért fizetnek egy-egy ebédért, akkor ez a kevés zsebpénz is jelent valamit Alighogy elbúcsúztam Cz5- vek Gézától, néhány perc múl­va egy idős mesterrel talál­koztam az utcán. Elmondtam neki, mi járatban vagyok. Sza­vaim után egy kis ideig gon­dolkozni látszott, aztán mintha a múltból szedte volna elő s. gondolatokat, megszólalt: — Én is voltam tanuló, inas. De higgye el, ezek a mai fia­talok nem tudják értékelni azt. a sorsot, amelyben részesít' őket a dolgozó nép állama. Nem. Nemcsak a verésről, a pofonokról, a nadrágszíjazás- ról van szó, másról is. Arróu hogy a szó szaros értelmében g mester cselédei voltunk és leg­többször mindent csináltunk^ csak éppen a szakmát nem] Vágtam fát, legeltettem a ma­lacokat naphosszat, küldönct; ; kifutó voltam és csak később, ; amikor már mindezeken túí > voltam, vehettem kezembe a ; kalapácsot.;; > ISMEREM, jól ismerem ez*. >a gyereket, akiről beszél — ! mondta még búcsúzóul. Szor­galmas, jó akaratú," meglátja, ! jó mester lesz majd belőle.. (Szalay) Lemezjátszó* : tulajdonosok zenei lejtörője > Válaszoljon a Népújság Szerkesí- ; tőségének az alábbi kérdések kd­> zül kettőre, október hó 29-íg. ; 1. Nagy nemzeti drámából, nagy - nemzeti opera fáz Állami Opera- ; ház állandó évadnyitó darabja.! > Ki Irta az operát? [ 2. Ki a szerzője az ÜJ Világ szim­> fóniának? I 3. A magyar Münchausen neve, > amely egyben nagy magvar ze- I neszerzö dalműve is. Ml a dal­• mű címe? • V Ki irta az Eladott menyasü- ■ szony című operát? ! A kérdések közül csak kettőt |kell megfejtésként beküldeni! . Válaszokat csak levelezőlapon, ; nevet, elmet nyomtatott betűvel . irottan kérjük. Közölje lemezját­szója fordulatszámát is. • A helyes válaszadók között egy első. két második és negyven bar­• madik dílat sorsolunk ki. I. díü 30 db Supraphon lemez. II. díj: 20—20 db Supraphon le- ! mez. III. díj: 40x3—3 db Supraphon le­mez. Nemcsak egyének, hanem intéz­mények, szervek, vállalatok, illet­ve azok klubiai is jelentkezhetnek megfejtésükkel. Minden pálvázó- nak folyamatosan küld lemezjegs zéket a Supraphon. - A nyertesek névsorát 31-! .sel­mánkban köíöyafe. füst. Már tüzelnek a szalag-? takarítók, mert a csípős ok-> tóberi idő megköveteli. ? Buborék János és Melykó} József szalagtakarítók is mele-> gedni ültek a tűz köré. Csak! rövid időre, mert a szerelési? munka nagyon sürgeti őket. ? A Bányászati Földkotró Vál-j lalat munkásai és a külszíni? fejtés bányászai felkészülten > várják a közelgő telet. A rak-? tárakban katonás rendben so-> rakoznak a melegruhák, a esiz-z mák és bakancsok. Ha nagyon? erős tél köszöntene be az idén,? akkor ezekkel segítenék az? olyan munkásokat, akiknek? a munkaruhájuk kihordási? ideje lejárt, vagy elkopott. ? A bánya vezetősége ideje-? ben beszerezte a téli melegru-? hákat, megszervezte a munka-? hely előkészítését. A nagy | mennyiségű körülárkolt lignit-? mező tavaszig kitart. Addig? lesz folyamatos munkájuk a? bányászoknak, s amikor föl-? enged a föld fagya, megindul-? nak az összeszerelt gépóriások,? hogy segítsék az emberek? munkáját. Közeledik a tél, érezni lebe-?, letét, de a külszíni fejtés mun-? kásái felkészülten néznek a?' közelgő hidegebb hónapok elé.?, Kovács János >, A szénmező lefedése szep- - tember 1-vel megszűnt, hogy • időben el tudjál? végezni a : téli előkészítést. Ecséden 300 ezer tonnánál is több szén van • fedetlenül, amelyet majd a té- : li hideg Időszakban termelnek • ki a külfejtés „acélfogú” gépei. : De az ember sem hiányzik ebből a nagy munkából, pedig i a külfejtés munkálatainak nagy részét gépesítették. A szerelőmunkások hatalmas, , német gépet szerelnek a med- . dő lefejtésére, a szalagok . mellett munkások vigyázzák a folyamatos szállítást ■ őket éri talán a legjobban a téli hideg, fagy. — Igyekeztünk időben felké­szülni a télre — mondja Varga ; János üzemvezető — munká- , saimk megkapták a meleg ru­hákat s az Üzemélelmezési Vállalattal szerződést kötöt­tünk a téli védőital, a tea fő­zésére. A széntelepen kijaví­tották a régi melegedő he­lyiséget, a közepére beállított kályha tökéletes meleget bizto­sít. A munkások ide bármikor bemehetnek, ha hidegebbet mutat a hőmérő higanyszála. A központi melegedőhelyisé­gen kívül még számos apró fabódéból száll az ég felé # Vezényszóra húzzák, egye­nesítik, szerelik össze, a szállí­tószalagokat. Serényen ké­szülnek, hogy amikor leesik az első hó, zavartalanul tudjon termelni a külszíni fejtés. Azo­kon a szalagokon, amelyeket már összeszereltek, a Mátravi- déki Erőmű egyik éltetőjét, az ecsédi lignitet szállítják. A mély bevágáséi völgyben apró hangyáknak tűnnek az em­berek, amint végzik napi mun­kájúikat. Az októberi csípős idő már az emberekre kényszerí­tette a melegebb öltözeteket is. Itt-ott meleg kesztyűt lehet látni és a munkahelyeken meg­jelent’már a vattaruha is. A munkahelyeket készítik elő a télre. Nehéz, óriás súlyú gépek vágnak mély árkot az összefüggő lignitmezőbe és téglalap alakban elhatárolják a többi mezőtől azt a részt, amit majd a télen fognak ki­termelni. Ezekkel a mély ár­kokkal útját állják a feltörő talajvíznek, amely tél idején megfagyva sok balesetet rejt és csökkenti a szén kalóriáját is. A gépeken dolgozó mun­kások is felkészültek a télre — fagyálló olajat szereztek be, szigetelték a vezérlőfülke ab­lakait > Süvöltve száguld a szél. Hi­> deg, fagyos1 lehelete megbor- [zongatja az ecsédi külszíni fej- ütésen dolgozó bányászokat. [ — Ez a tél üzenete — gyújt [rá cigarettájára Balogh Gás- >pár harmadvezető, és kicsit [összébb húzza magán a kábá­itok > Az idő bizony eljárt. A ma- ágasban a vadludak V-betüje »mutatja az irányt. A természet >is változik, színt váltanak az [erdők, csípősebbek lesznek az festék és hidegebbek a hajna­lok. Már a vonasszonyek nya­kra is eliraírűott, tovavitte a [rnújó idő és a természet rend­ije, megszokott változása. Kö- [zelít a tél zordságával, der- ! mesztő hidegével. ; Az ecsédi külszíni fejtésen [is érezhető a tél lehelete. A [munkások egyhelyben topog- [nak, amikor nincs munka, [mert a völgy katlanba is bevá- [gódik a mátrai csípős szél. ! — Bizony reggelenként, ami- Ikor kijövünk a szénre, meg- i ugráltat bennünket az idő — [dörzsöli a kezét Buborék Já- | nos szalagtakarító. — Mozgat­ni kell a kezünket és bizony ; ugrálni is, amíg be nem me­legszünk. aztán neki, jöhet a ; munka, amit ha frissen csiná­lunk, még a hátunk is beme- ; lesszik tői*.

Next

/
Thumbnails
Contents