Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-24 / 250. szám

4 SíEPÜJSAg 1959. október H., szoertbjti \ag"volf Li*er életeben . . . JOÜ JANÓ h |)o!iiechnikai rajzoklatáo S, atyja MIVEL MÉG A VARO­SUNK múltjával foglalkozók közül sem. ismerik többen elég­gé Joó János életét és életmű­vét — érdemes foglalkozni sze­mélyével, annál is inkább, mi­vel jelentősége túlnőtt Egér határain. Önéletrajzi adatai szerint 1801. december 28-án született Szeged városában, „szegény, de századokkal előtti vitézlő fa­míliából.” Iskoláit elvégezve, tovább képezte magát. Így ír erről: „Reá adtam magamat a Rajzolás tanulására s e mel­lett az Építés, Asztalos, Laka­tos, Esztergályos, Muzsikatsi- náló, képfaragó s több illyes Mesterségekben magamat gya­korlottam, legalább annyira, hogy róluk alapos tudományom legyen, kivált az építésben.” 1828-ban kerül Egerbe, mint rajztanár, a meginduló egri rajziskolába. Egri működése igen jelentős helyet foglal él hazánk kultúrtörténetében. Megindítja a „HÉTI LA­POK”-at, melynek alapvető célja az volt, hogy az iparosok rajztudását tökéletesítse, nö­velje szaktudásukat és elmé­lyítse szakmai műveltségüket. Joó maga így jelöli meg elöl­járóban a lap nagy célját: ,.... eszköz legyen a honi mű- szorgalom és ipar ébresztésé­re.” Remek szakrajzokat közöl lapban kocsikról, hintókról, nyugvóágyakról, asztalokról, székekről, fürdőkádról. Rajta tartja szemét a fejlettebb kül­földi szakirodalmon és rend­szeresen közöl értékes adato­kat — így a sziksófőzésről, az angliai üvegfestésről, srófok . készítéséről, országutak és érc- kemencék javításáról, a gyap­júszövés új módozatáról. MODERNNEK NEVEZHETŐ megállapítást tesz, amikor le­írja: „Rajztudás nélkül a mes­terségekben célt érni nem le­het. A rajzolni tudás az értelmi fejlődésre és műveltség fejlesz­tésére hatással van.” Meglá­tásának lényege, hogy ipari szaktudáshoz feltétlenül szük­séges a rajztudás, illetve, hogy a rajzolás igen jelentős érte- lemfejlesztő hatású! Joó Já­nos a XIX. század első felében már belátta, hogy a technikai, politechnikai oktatás egyik lé­nyegi alapja a rajzoktatás! Mag'a is szorgalmasan ter­vezget. Elkészíti például az eg­ri szőlőmalom tervét. Ügyesen fest, ha nem is nevezhető nagy festőművésznek. A közelmúlt­ban oldalági rokonainál sike­rült feleségének igen 'sikerült festményét felfedeznem. De nem maradt meg rajzta- nítási alapvető elveinek ter­jesztése mellett. Többet akart. Az egész ország műveltségének fokozására is kidolgozott egy tervezetet, mellyel országos nevet vívott ki magának. 1341­bera jelentette meg Budán ér­tékes művét: „Nézetek a ma­gyar nemzeti míveltség és tech­nikai kifejlesztés tárgyában” címen. Véleménye és tervezete szerint fel kellene állítani a MAGYAR ATHEN AEUM-ot. Joó János elkészítette a ter­vezetét is, amely magában fog­lalna: egy központi tanítókép­ző intézetet, kollégiummal, a Tudós Társaságot, a Művészi Társaságot, nyomdát a tudo­mányos szakmunkák kiadásá­ra, egy polyteclinikumot, mely a modem műegyetemnek lett volna az őse. A Joó-féle poly- technikumnak a következő fa­kultásai lettek volna: Archi­tectural. erőműtani, földméré­si, fizikai, kémiai és mérnöki. A Magyar Athenaeum épüle­tében kapott volna helyet a „Műintézet:’, azaz a Képzőmű­vészeti és Iparművészeti Főis­kola előde — de itt helyezték volna el a mai Műcsarnok ősét is, ahol évente kiállításokat rendeztek volna. JOÓ JANOS KORÄNAK ha­ladó gondolkodású fia volt — ízig-vérig racionalista, forra­dalmár a javából. Egerben azokkal köt baráti kapcsolatot, akik a forradalmi haladás hí­vei. Rokoni kapcsolatba kerül Végh József ügyvéddel, aki amellett, hogy hatalmas értékű képtárat létesített mai, Sándor Imre utcai házának emeleti termeiben, de a város balol­dali elemeinek vezéregyénisé­ge s Csíky Sándorral és társai­val küzd a városnak az érsek- földe, súr alól való felszabadulá­sáért. Politikai hitvallását Joó János az egri Lövölde három festményén jeleníti meg. Az egyiket 1871. nyarán festette és Schmerlinget . ábrázolja egy szobortalapzaton állva, mely­nek egy osztrák és egy magyar támaszkodik. A két alakot Schmerling egy kalap alá akarja vonni, de egy másik magyar férfi fügét mutat neki. A sapka felirata: „REICHS- RAT”, azaz birodalmi tanács. másik képen Kossuth Lajost dicsőíti. A harmadik képet 1872-ben. festette. E, kép előte­rében egy kétfejű sárkány fekszik, mely a Monarchiát ábrázolja. A kép egyik sarká­ban álló magyarruhás ember szétlövi a sárkány fejét. Szé­pen hatott a kép közepén, egy magyarszűrös, gulyáskalapos parasztnak és egy szerbnek a kézfogása, mely. a nemzetisé­gekkel való összefogást fejezi ki. Joó János festőművész hala­dó. felvilágosult világnézetét mi sem bizonyítja jobban, mint véleménye az egyház vezette Imolákról: „A kormány fel­ügyeljen a Népiskolákra, nem pedig az egyház... Célszerű népnevelési intézményeket... csak... kormány felügyelete mellett várhatunk... vetkes is­koláinknak vallások szerinti el­különítése, vétkes, mert kis­dedeinket elzárja, embertársa­ink gyűlölete okíattatik, káros pedig, mert megfosztatnak is­koláink azon állapottól, mely­ben alkalmasak lehetnének a népművelés-, művelődésnek célirányos közlésére s így az ér' ’ :m kifejlődés és közjó­iét lehető előhaladása gátolta- tik.” A dicsőséges 1848—49-es sza­badságharcunk leveretése után, az osztrák önkényuralommal szembeni magatartása, hő kife­jezője, ízig-vérig magyar népi j magatartásának. A bécsi tit-1 • kos levéltár magyar vonatko­zású anyagának átvizsgálása során rábukkantunk egy 1850- ből származó bizalír"- katonai jelentésre, melyet a 6. „Gen­darmerie Regiment Comman­do”, azaz zsandárezred pa­rancsnokság tett, a császár fe­lé. Panaszolja a jelentés, hogy milyen keveset törődnek Eger­ben az iskolás gyermekek ne­velésével. még az uralkodó jó­létéért mondandó imádságot is elferdítik. Joó János rajzta­nárról megállapítható, hogy ő adta ki az úgynevezett „füg­getlenségi nyo■’■’kozatot”, mely­hez egy „Utószó”-t írt. — ez pedig tele van rridalmákkal isten és a császári urallcodóház ellen. Az egész írásműből su­gárzik a forradalmi szellem. Sajnálkozik a zsandárok je­lentése, hogy mindennek da­cára, Bessey apát, iskolaigaz­gató protezsálta Joó Jánost. SAJNÁLATOSÁN kevesen ismerik Egerben Joó János életművét, pedig megérdemel­né, hogy éppen ma megbecsül­jük és legalább utcát nevezze­nek el róla az illetékesek. Lyka Károly, a neves ma­gyar művészettörténész egyik művében így állít emléket Joó János rajztanár-festőművész­nek, aid a magyar politechni­kai oktatás egyik úttörője volt: „Nem annyira művész volt tehát, mint inkább a művé­szetnek egy szerény lelkes apostola, akit nem feszélyezett a működésében az sem, hogy Pest-Budától, Pozsonytól, Kas­sától távol, csöndes vidéki vá­roskában tartotta a sorsa* Meg­tette buzgón kötelességét eb­ben a helyzetében is.” SUGAR ISTVÁN 1959. október 24, szombat: Az Egyesült Nemzetek Napja. 1804-ben született W. E. Weber német fizikus, aki Gausszal 1833- ban az első elektromágnest hozta létre. 1949. J. A. Galan ukrán közírót klerikális ügynökök meggyilkolták. O Névnap W Ne feledjük, vasárnap: BLANKA liinmf- ÚJÍTÁSOKKAL teszik még gyorsabbá, olcsóbbá a ter­melést az ecsédi külszíni fejté­sen. Az egyik jelentős újítás szerint a 800-as szállítószala­gokat kicserélték egy méter szélesekre és ezzel a módosí­tással folyamatossá vált a szén szállítása. — ISMERKEDÉSI estet rendez a gyöngyösi városi te­rületi bizottság, szombaton este a Szerszám- és Készü­lékgyár kultúrtermében.- A KONGRESSZUSI mun­kaversenyben az építőmunká­sok 100 százaléka részt vesz az ÉM Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál. — AZ MTH gyöngyösi KISZ-alapszervezete Nemecz József elvtárs, gyöngyösi mártír tiszteletére futball ku­paversenyt indít.- A GYÖNGYÖSI járási KISZ-bizottságon komolyan foglalkoznak a járás KISZ- szervezeteinek téli felkészülé­sével, a téli foglalkozások munkatervével. — A GYÖNGYÖSI MTH KISZ-alapszervezete egy új sportpálya építését kezdte meg a téglagyári KlSZ-szer- vezet fiataljaival közösen. Az építkezésre 10 ezer forintot kaptak. A munkálatok nagy részét a fiatalok társadalmi munkában végzik eL műsor» Tündöklő ősz Gondolatok a hatvani irodaim! színpad évadnyitó műsoráról Legjobb lesz talán egy köz­hellyel kezdeni: jóból is meg­árt a sok. Ez volt a véleménye az évadnyitó előadás szép számmal összegyűlt közönségé­nek, mondhatnám, kivétel nél­kül. A nézők és hallgatók der­medtem a reménytelenség 'le­targiájába zuhanva, szomor- kodták végig az előadást, s ez a búskomor hangulat nagy feke­te szárnyaival úgy betakarta a i lelkeket, hogy szinte alig ma-1 radt erő élvezni a magyar és j a világirodalom remek költői-i nek ízléssel és hozzáértéssel ki- j válogatott szebbnél szebb vex- i seit. Nagyszerű, igényes volt a műsor, kitűnő volt a szereplő- gárda, egyszerű, de ötletes, de­koratív volt a díszlet, de a mű­sort összeállítók elfeledkeztek egy szempontról, s ez a hiba rányomta bélyegét az egész előadásra. A műsor versei kö­zött csupán kettő volt, amely a Tündöklő őszt sugározta a né­zőtér felé. S ennek a két költe­ménynek, s az üdítő zeneszá­moknak nem volt elég erejük ahhoz, hogy szétrepesszék az élet pusztulását jelképező, re­ánk fonódó fekete drapériákat. A hűvös őszi estben kíván­tuk, vártuk s reméltük, hov” felénk sugárzik a színpadról az ősz tündöklése; reméltük, hogy az élő emberek ajkáról élőn. életet lüktetőén folynak be ereinkbe a ritmusok és rímek nyári-ruhájába öltöztetett őszi gondolatok. S a klasszikus pesszimizmus polip-karjai elsőnek az előadó­kat csábították el, az egy Szí­vós József kivételével. Az elő­adók megadták magukat a ver­seknek s olyan kísérteties han­gulat áradt belőlük a padsorok felé, hogy órákkal az előadás után is a temetések gyászos melódiái zsongtak fülünkben s szinte éreztük a rothadó avar fülledt szagát. Meg vagyok győződve arról, hogy szabad és kell közönség elé vinni egy tavaszi, nyári, sót akár téli versantológiát, de ez az eset meggyőzött arról, hogy a hervadó, a. sírba-hajló élet reménytelenségét tükröző ver­seket csak úgy hörpinti magába a szépre • vágyó lélek, ha a gyászdob pergésén ' állandóan áthallatszik a fogamzö, keletke­ző és évről évre szebbé váló élet csengőjének meleg hangja, Állandóan csak egy vissza­visszatérő képre kell gondol­nom: a bevezető előadásban dr. Bartos Imre gimnáziumi igaz­gató is, a műsorközlők is han­goztatták: az ősz nemcsak az elmúlás, a hanyatlás és pusztu­lás időszaka, hanem a, gyűr mölcsérésé. a szüreté, a szántá­sé és vetésé, tehát a jövő élet indításáé is. Az elsárgult fale­velekkel együtt hull a földre az érett mag. amelyben benne van a következő tavasz és nyár minden szépségének csírája: ez optimista felhangolásra minden ciklus költeményei az ólom­szürke égbolt alatt reánk leső és karmai közé kerítő pusztító ősz hangulatát árasztották re­ánk. Nagy-nagy szüksége lett vol­na a közönségnek egy néhány tündöklő őszi kép felvillantásá­ra. Így lett volna reális és op­timista az est, mert sok ragyo­gó, meleg napsugarat tükröz­nek még szemünkbe és tel­künkbe ezekben az őszi napok­ban is a hajnali hűvösben át­nedvesedő sárgarőt' falevelek. S jólesett volna hallani á hal­lottak mellett Radnóti, József Attila verseit is és legalább egy-kettőt, a ma élő költőink közül! E borús hangulatú gondola­tok ne kedvetlenítsék el az iro­dalmi színpad vezetőit: a han­gulatot ők idézték fel s tudjuk, éreztük ezt az előadásból: a színpad rövid múltja is bizta­tás arra. hogy az öntevékeny gárda előadásaival hamarosan az élvonalba küzdi fel masát, (F. K.) Egerben este .fél 8 órakor: Nyugtalan boldogság (Madách-bériet) Mozik műsorát EGRI VÖRÖS CSILLAG Rosemarie (szélesvászna) •EGRI BRODY A hetedül kereszt GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szombattól hétfőig GYÖNGYÖSI PUSKIN Fiú vagy lány HATVANI VÖRÖS CSILLAG Akiket a pacsirta elkísér HATVANI KOSSUTH Vágyak szárnyán FÜZESABONY A kis hazug ' * Őszintén az őszinteségről A gyermekkiallítások margójára Van egy közös nyelv a vilá­gon, amely minden népnek szól és minden nép meg is érti. A képzőművészet nyelve ez, a vi­zuális elbeszélő mód. A legifjabb képírók kiállítá­sának érdekes és tanulságos voltáról szeretnék néhány szót szólni, mert szólni kell. Több nemzet fiainak és leányainak munkái késztettek erre, amikor azokat láttuk —. láttuk és el- ámultunk. Mitől ez a döbbene­tes hatás, ez a lenyűgöző erő, amelynek varázsától nem tud szabadulni a néző?! Elgondol­kodtató. Mert túl a mindenek- feletti bűbájon, a színharmó­nián, díszharmónián, a téma látási módnak változatosságán amelyek e munkák oly jellem­ző erénye. Mikor e fiatal életek érzésvilágán keresztülszűrve láttuk mindazt, ami körülöt­tünk van. az eseményeket, a tájakat, a miliőt, amelyben élünk (amelyeket sokszor nem veszünk észre). Erre a kérdésre ők, a gyer­mekek adnak választ — mint­egy tükröt mutatva művészeti életüknek, amely sok-sok prob­lémával küzd és keres, a szem­lélet és az elmélet útvesztőjé­ben, eszmei zűrzavarában ke­resve a kifejezést, a közlési vágy formájának megfelelőét. Ez a tükör mutatta meg azt az egyszerűnek látszó tételt, (amellyel a fenti probléma fel­tétlenül túljutna a válságon), amely az ifjak munkáit szinte egytől egyig művészi alkotássá emelte: a mindenekelőtt!, min- denekfeletti őszinteség. Ez a belső érzésekkel telített gátlás­talan, diplomácia-, rafináltság- mentes őszinteség. S mindezeknek a problémák­nak kézzelfogható bizonyítéka a kiállítások egyike, amely be­mutatja egy gyermek vizuális látásának fejlődését, közlési vá­gyának formáit, színeit, amikor egy diáklány (Varga Gabriella) korát meghazudtolva, érett mű­vészetével — látási módjával, formáival, színeivel és techni­kai képességeivel túlnőtt a gyermekkiállítás keretein. E fejlődéstörténet bizonyítja állításomat: ha egy művészi al­kotás őszinteségen alapszik, mi­vé lehet, kort és határokat el­söpörve mindenki számára ért­hetővé válik és e megértés ál­tal lesz közkinccsé minden al­kotás. amelv anyagba rögződik s ezen alkotások teszik szebbé boldogabbá életünket. (Pásztor) AZ ÓL DESZKATESTET | ! alaposan megbontotta az idő. !Elég öreg volt már. Huszonkét léve, hogy ott görnyedt a sárga iház és a paticsbói font, pely- !vás sárral tapasztott fészer mellett. Az oszlopok nagy ré- >sze elkorhadt, a púhuló desz- tkából pusztító rozsda ette ki la szögeket. Hátulsó része fá­radtan a föld felé dőlt. Egy : félév sem kellett volna már íneki és teljesen lefekszik a »földre. Sürgősen kellett javí­tani. Korán reggel kiverték a sze­llmemből az álmot, mert Pesta Ibácsi már hat órakor beáUí- !tott az udvarba egyetlen szer­számával, a görbenyelű kisfa- : ragóval. Nagyon lassan haladtunk a •dologban, mert Pesta bácsi nyolcvan esztendős, meghaj­tott háta nehezen bírta a •munka-diktálta ütemet. Le- »szedtem a tetőről a zsindelyt, [ledobáltam a rozsdaette ócsiKa [lemezeket, levertük az oldal- deszkákat és három oszlopot [körülástunk. — No, öcsi fiam! Gyürkőz- Izünk csak neki, toljuas helyé­ire az oszlopokat — intett fe­ilem az öreg és barna, eres karjáról feljebb gyűrte az in­get. Nehezen boldogultunk, de isikerült; küszködve és hagyo­ttat erőlKÖdve helyére roppan­tak az oszlopok. — Csakhogy megvan — só­hajtott fel Rozi néni. — Már [art hittem, teljesen el kell [bontani ezt a beteg ólat. Pesta bácsi mélyen szemébe [húzta zsíros, összetört kalap- íját és kérges markába fogott [egy könnyű, vékonyabb rudat. —» Vess csak ide egy kapa PjueiuLn átő-k Éleiepizód földet az oszlopok tövére — mondta nekem és döngölni kezdte az oszlopok tövén a földhányást. Észre sem vettük, hogy el­múlt az idő, s már a templom- torony harangszava is elhalt. Csak Rozi néni hangja riasz­tott fel 'bennünket. — Hagyják már abba, oszt jöjjenek, egyenek! lassan na­gyokat PESTA BÁCSI I szusszantva kimászott, kiká­szálódott az ólból; én addig szétütöttem a disznó rajcsúr- ját. — No, Rozi, estére már be is zárhatod a malacod! — egyenesedett fel Pesta bácsi, — Mire lenyugszik a nap, mink is bevégezzük. Ha nem lesz az a vakmeleg, tán még hama­rább is. Merített egy bögre vizet, ivott, kiöblítette a száját, s a vizet az udvarra köpte. — Csak parasztosan, igaz-e fiam? — mosolyintóttá rám arcának ráncait. Aztán odaállt a lavór fölé és mosni kezdte a kezét. — Már csak megmosom, ha idekészítették ezt a vizet — mondta. Rozi néni pálinkát tett elénk jókora borospohárban. Csak a nyelvem értettem bele, Pesta bácsi egy hajtásra kiitta. Ne­kem nem kellett, az enyémet is elébe toltam. Készséggel be- hörpintette a második pohár­ral is. Rámnedvesítette fekete csillogó szemét, tört egy da­rabka szűz kenyeret, azt maj­szolta, mert a pálinka megin­dította a nyálát. — Tudod, fiam — magya­rázta, — ón csak i’itkán iszok. De akkor oszt iszok. Tudod, fiam? — tette még hozzá, majd elhallgatott. Szótlanul kanalaztuk a le­vest. — Rozi, ülj már le te is, oszt egyél — nézett rá az anyóká­ra Pesta bácsi a kanala fölött. — Kell is nekem, Feste bá­tyám! — de azért letelepedett egy székre és szótlanul nézte a kanalak mozdulását, amint a tányérhoz koccant és fel- emelkedett. — Az öregnek már nehéz az élet — sóhajtott fel nagysoká­ra, mikor már befejeztük az evést. — Nem bírom már úgy, mint ezekélőtt. Jön a tél is, fa nélkül maradunk. Gallyat kel­lett volna szedni az erdőn, de nem éri meg a fáradságot. Több a fuvar, mint amit a fa megér. ELHALLGATOTT, j K®aüga­tunk-e rá? Pesta bácsi pipára gyújtott. Cuppogva szipákolt. — Mink se tehetünk az öreg­ség éllen — bólintott az asz- szany felé... — Hatvannégy éves vagyok. Nem erős már az én hátam, derekam. De itt van a testvé­rem két lova. Mégcsak egy szóval se mondta volna, hegy­hát: „várj már te, Rozi, majd hazahozeoí” pétervAsára Rita MUNKÁSOTTHON MOZI műsorát okt. 25-én, vasárnap de. 11-kof matiné: Emirátus bukása Qkt. 25-én, vasárnap du. 5 és 7 órakor: Legenda a szerelemről Csend ;.; Egy teherautó zú­gott át később a falu útján. — Tavaly húsz kéve zabom termett. A szalmája mind ná'a maradt. Mikor ősszel a szal­mazsákba kellett volna egy jó öl szalma, nem adott. Most is milyen kazalja van! A másik testvérem meg sem hallgatott, elküldött üres hamvassal. S még disznót pörkölni is mástól kellett kémem a szalmát,, mert a testvéreim nem adtak, —■ panaszkodott és kifakult bar­na szemét lassan elfutotta a könny. Szavai nehéz sírással, buggyantak elő ernyedt szája- szélén. — Pedig mennyit segítettem rajtuk. — A jóságot könnyen elfe­lejtik, Rozi — vigasztalta vol­na Pesta bácsi. Vannak büsz­ke, gőgös emberek . ,t . Az anyó tovább könnyezett —- Én meg öi-eg vagyok már. Nem bírom sokáig. De ez a lelketlenségük nagyon, nagyon fáj. — Nem baj. Rozi! Ezért nen: érdemes rínod! Adja az Isten, hogy még ők is legyenek öre­gek... Olyanok, mint mi . va­gyunk. És azt kapják, amit nekünk adtak — ■ mormogta Pesta bácsi halkan, csendesen és kiverte tenverébe pipájából a fekete hamut. ÉREZTEM | Yalsmi riasztó ’ « élesség .................................... fut’ az ar comba. Nem volt ez átok, testvérgyilkos Káin zord' kár- hoztatása. Csendes, meggon­dolt beszéd volt, mintha a föld szuszogta volna eí, s ta­lán az öreg akác rernegtette a szélbe, mert kuszáit lombjából kósza motozó nesszel csende­sen földreperdült egy sápadt levélke, i ä Pataki» Dóssá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents