Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-22 / 248. szám

JiEPÜJSAG

1959. október csütörtök

Megemlékezés Liszt Ferencről

FILM:

| 811. üKtóber 22-en született Liszt Ferenc, a romantikus zene kimagasló mestere, Doborjánban. E napon minden évben meghajtjuk előtte az emlékezés zászlaját. Előtte, kinek születésekor üstökös ragyogott az égen, jelképezve: az újszülött egykor tündöklő csillag lesz a művészet egén.

Nem könnyű róla emlékezni, hiszen előttem ezt oly sokan megtették már, s nehéz néhány sorban összesűríteni azt a rendkívüli életet, amelynek fénye ragyogó fáklyaként világította meg a XIX. század zenei életét.

Liszt Ferenc kora gyermekségében eljegyezte magát'1 a muzsikával és gondos édesapja tanításával .csodagyermekké fejlődött. Kilencéves korában adta első nyilvános hangversenyét, ahol a jelenlevők bámulatát vívta ki. Édesapjával Bécsbe ment, ahol Czerny volt a tanítómestere. 1822-ben már Becsben hangversenyezett, ahová Beethovent is meghívták. Az idős mester nem hitt a .csodagyermekben” s vonakodva ment el a- hangversenyre, ahol aztán elragadtatással hallgatta a nagyszerű zongorjáté- kot és csókkal, öleléssel jutalmazta a valóban csodagyermeket Beethoven csókja, Czerny mester útmutatásai kísérték hangversenykörútjára: Pest,

Párizs, London, az 1823—25. évben.

Párizsban tovább szeretne tanulni. de nem veszik fel a Konzervatóriumba. 16 éves, amikor apját elveszti és végleg Párizsban telepszik meg, ahol csakhamar a város kedvence lett, az ünnepelt zongoraművész Párizsban megismerkedik az ott élő művészekkel, de nagy hatással van rá a saintsimonisták köre is. ahová ellátogat. Paganini hegedűvirtuozitósa, Chopin lírai, de briliáns zongorajátéka hatására zongorajátékát azóta Is utolérhetetlen technikai magasságokig csiszolta, de ujjai alatt a hangok szárnyakeltek. hirdetve a mester érzelmeinek hullámzását: a dübörgő vihartól a iepkekönnyű. lírai ellá- gyulásig. A technikai bravúr soha nem” öncélú, hanem az emberi szív érzelmi gazdaságának tolmácsolója.

| 832-ben megismerkedett d’ Agoult grófnővel, 6, boldogságuknak Genfben keresett menedéket. Ezután Németországban, Spanyolországban hangversenyezett. Egy olaszországi útja alkalmával értesült az 1838-i pesti árvízről. Így ír erről egy levélben: .......Megszoktam, hogy Franciaországot tekintsem hazámnak, s nem gondoltam arra. hogy másik hazám is van. Véletlen körülmény ébresztette fel bennem hirtelen azt az érzést, amelyről azt hittem, hogy kialudt, pedig csak szunnyadt. Egy réggé! Velencében egy német újságban olvastam a pesti árvíz részletes elbeszélését. Szokatlan részvétet éreztem, s ellenállhatatlan vágyat, hogy annyi szerencsétlen emberen segítsek ...”

Ezután Bécsbe sietett és 25 000 forintot juttatott az árvízkárosultaknak. 1839 karácsonyán Pestre jött. Fogadtatása királyi pompával ment végbe. 1840. január 15-ig volt itt és végleg megérlelődött benne, hogy magyar és ezentúl soha másnak nem vallotta magát, s bár nyelvünket nem tudta megtanulni, szívben, érzésben magyar volt haláláig!

Több alkalommal látogatott most már haza. így 1847-ben ismét Pesten van. majd ellátogat szülőfalujába is, ahol elér- zékenyülve áll meg a kis patak hiúján, szülőháza előtt. A magyar vidéket is megismeri, útja diadalút. Élénken érdeklődik a magyar népzene, népszokások iránt, A valódi magyar népzenét nem ismeri meg, s tévesen a cigányzenét véli annak. A verbunkos és magyar nóták emléke él a Magyar Rapszódiáiban.

Pestről Romániába, majd Oroszországba ment hangver- senykörútra. Kievben megismerkedett élete legnagyobb szerelmével: Sayn-Wittgenstein Caroline hercegnővel. Az ő hatására alábbhagyott zongoraművészi tevékenységével és teljes erővel a zeneszerzés felé fordult.

Wefmárban telepedet:, meg. s Goethe, Schiller városában születtek meg a romantikus zongoramuzsika legértékesebb gyöngyszemei és itt kristályosodott ki benne a programzene: a szimfonikus költemény. Szerinte a muzsika határai végtelenek, s a zene nyelvén mindent el lehet mondani a legegyszerűbb érzelemtől a legbonyolultabb képzelt, vagy megtörtént eseményig.

]Vr emcsak komponált, ha- nem tanított is és vezette Weimar egész zenei életét. S Weimar példáján igen magasra lendült Németország zenei élete is, ezért szeretik a németek magukénak vallani Liszt Ferencet.

A zongoraművész es zeneszerző Liszt mellett meg kell emlékeznünk az emberről is: zseniális lángelme, hatalmas munkabíró aktivitás, nemes emberi szív. Nem volt olyan tehetséges fiatal, akit ne pártfogolt volna teljes erejéből es mindenkin segített, akin csak tudott. így Berlioz és Wagner művészetét minden eszközzel támogatta, s különösen az utóbbi élvezte anyagi és erkölcsi segítségét.

1861-ben elhagyta Weimart, s Rómába ment. Itt újabb nagy

müveket alkot: óra tor: uniókat, miséket.

Mind többször jött Magyar- országra ezután. Megismerkedett alaposabban a magyar zenei élettel, s érezte milyen szükség lenne a Nemzeti Zenede mellett még egy magasabb fokú zenei oktatási intézményre. 1875-ben végre az ö és Erkel Ferenc fáradhatalan j lelkesedése és munkája következményeképpen megnvüt a Zeneakadémia, amely mai napig is az ő nevét viseli.

Az elkövetkező években megosztja munkáját Weimar, | Róma és Pest között. Weimar- ban a zenei életet vezeti, Rómában komponál, Pesten tanít, s mint pedogógus is elsőrangú. Elindítja azt a folyamatot, amelynek eredménye mai zenei életünk felemelkedés a. Szerzeményeit itt felsorolni csaknem lehetelen. Elsősorban a zongora ihleti munkára. Műveinek interpretálása művészi feladat. Legkiválóbbak: Esz dúr, A dúr zongoraversenyei. H moll szonáta. Zenekari mű- I vei közül legismertebb a Les Preludes, Mazeppa. Tasso szimfonikus költemények, Dante szimfónia. Krisztus oratóriuma, Esztergomi mise, Koronázási mise, Szent Erzsébet legenda c. műveiben az oratórium műfaját a romantika széles lehetőségeivel gazdagította. Nagy érzelmekről tanúskodnak gyönyörű oldalai is. A magyar történelem eseményeit és korának magyar hőseit is megörökítette magyar tárgyú műveiben: Petőfi szellemének. Magyar kantáta, Hungária, Rákóczi induló, stb.

T íszt Ferenc 1886-ban J halt meg Bayreuthban. Méltán mondhatjuk, hogy a világ legnagyobb romantikusa,

°. egyben a XIX. század legnagyobb magyar zeneművésze szállt vele sírba.

Emléke örök fénj’ben ragyog mindaddig, míg az emberek fogékonyak lesznek a szépség és művészet iránt.

Pogány Ferencné a TIT tagja

Fiú vagy lány

ILM

1959. október 22, csütörtök:

1611-ben született Liszt Ferenc zongoraművész és zeneszerző.

18H2-ben halt meg Arany János, nagy magyar költő.

Névnap .O

Ne leledjük. pénteken:

GYÖNGYIK*

ti «unt

— A PETÖFIBÄNYAI lakótelepen egyre szaporodik a televízió-tulajdonosok száma: a legutóbbi felmérés szerint; valószínűleg, még ez évben eléri a 200-ii(.- ELKÉSZÜLT az atdnyi kulturház. A kultúrházat vasárnap ünnepélyes keretek között adják át.

— A MÄTR AYIÜÉKI Szénbányászati Tröszt üzemeiben két szocialista ifjúsági brigád dolgozik s mindkettő sikerrel végzi munkáját, hiszen tervét 110 százalékra teljesíti.- NÉGYEZERKÉTSZÁZ forint áru könyvet adtak el az elmúlt vasárnap Hevesen a KISZ-fiatalok és az líttörők. A könyvek árának bizonyos százalékát a fiatalok kapták meg saját könyvtáruk bővítésére.

— EGERBEN hétfőn, október 26-án, országos állat- és kirakodóvásár lesz.- VISZNEKI Béke. a det- ki Szabadság, a halmajugrai Beke, a nagyfügedi Dózsa termelőszövetkezetek elvégezték a betakarítási munkákat. Ezek a termelőszövetkezetek már a kora őszi vetéseket is befejezték és most már a búzát vetik.

— A TENKI Béke Termelőszövetkezet KÍSZ-szerveze- tének fiataljai számára televíziós készüléket vásárolt a tsz vezetősége. A termelőszövetkezet központ jában szépen berendezett KISZ-szobát létesítettek, itt helyezték el a televíziós készüléket is. I

Egy színésznőnek készülő bájos kislány sok vidám kalandja és találkozása a szerelemmel. Erről szól a színes, zenés, táncos szovjet film, amelyet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutat be október 22-től 28-ig.

Mark IVa in

kél mulatságos útikalandfa

MARK TWAIN utazás előtt állott és a washingtoni pályaudvar poggyászfeladó helyén megkérdezte az alkalmazottat: „Elég erős ez az útikosár a poggyászkocsi részére?”

„Ezt mindjárt meg fogjuk nézni” — mondta az ember. Felemelte a kosarat magasan a feje fölé és teljes erővel földhöz vágta. „Ezt — mondta — Philadelphiában fogja kapni a kosár.” Ezután fölemelte a földről a kosarat és négyszer— ötször odacsapta a poggyász- kocsi oldalához. „Ez Chicagóban fog történni a kosárral.” Ezután magasra feldobta a levegőbe a kosarat és amikor földet ért, mindkét lábával egyszerre, teljes súlyával ráugrott A kosár ezt végképp nem bírta, darabokra hullott szét és tartalma szétgurult a peronon. „És ez — mondta a vasutas — Sioux City-ben fogja érni a kosarat. Tehát, hogyha ön Sioux City-nél tovább szándékozik utazni, akkor vegye a kosarat inkább magához a személykocsiba.”

★

AZ EG FIK amerikai turnéja alkalmával a nagy író •— holt- fáradtan napi munkájától — felszállt a hálókocsiba, hogy végre alhassék. De amint éppen elalvóban volt, meghallotta egy öreg hölgy hangját, amint panaszosan egyre ismételgette: „Ah, milyen szomjas vagyok... ah, milyen szomjas vagyok!” És ez egyre így ment, mindaddig, amíg Mark Twain már nem bírta tovább és az öreg hölgynek egy pohár vizet hozott Az hálálkodva, többször egymás után megköszönte szívességét, és az író a zavartalan elalvás reményében visszatért fülkéjébe. Egyszerre csak vil- lámsebesen újra felugrott, ágyából, amikor ismét meghal--: lotta az öreg hölgy jól ismert u hangját: „Ah, hogy én milyen szomjas voltam! Ah, hogy én milyen szomjas voltam.

EGRI VÖRÖS CSILLAG Rosemarie (szélesvásznú)

EGRI BRGDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szombattól hétfőig GYÖNGYÖSI PUSKIN Fiú vagy lány

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH

Vágyak szárnyán FÜZESABONY

Asch őrvezető kalandos lazaüasa pétervAsAra Nincs előadás

égerben technikai okok miatt elmarad az előadás

NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL

olvastam a lap hasábjain megjelent írást Kozaróczy József tollából az irodalmi színpaddal kapcsolatban. Több oldalról törekedett a kérdés lényegéhez férni az írás. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy engem az irodaiont iránti .szeretet, a kimondott szó zenéjére fogékony hallásom késztetett e rövid hozzászólás megírására.

Nem kell feltétlenül azt hinnünk, hogy korunkban és mi találtuk fel az irodalmi színpadot. Azt sem kell hinnünk, hogy az irodalmi színpad, mint műfaj, nem rendelkezik kellően kitaposott úttal, esetleg or- szágútszerűen széles és kijárt ösvénnyeL Itt elég arra utalnom, hogy a múlt században Európa-szerte rendeztek irodalmi összejöveteleket. Megtörtént például az is, hogy a lángész Lamartine együk filozófiai verséhez Liszt Ferenc megírta az ugyancsak csodálatos Les Preludes-öt. Liszt szándéka az volt csupán, (és ez a szándék szándéktalanul mekkora alkotásra késztette a nagy magyar zeneszerzőt!), hogy alázatosan szolgálva a becsült költő géniuszának, bevezesse a költeményt, hangulatot adjon a iamartinei filozófia és élet- felfogás megértéséhez. Akkor sem igen lehetett vita, mint ahogyan ma sem lehet igazán vitát folytatni erről!), hogy azt az alkalmatosságot, amelyen ez a vegyes műfaj megszületett, élt és csodálatos élményeket hozott a világra, színpadnak hívták-e, vagy pódiumnak: a mű elhangzott és hatott.

Az irodalmi színpadok a kor igényéből, az emberek igényéből faliadtak mindig és fakadnak ma is. A dráma és a regény, a film és a pantomim, a cirkusz és a sportversenyek együttvéve sem tudják kiölni az emberek egy bizonyos kategóriájából a lírai szó, a lírai dallam szárnyalása iránti vágyat, nem tudják elnémítani

Néhány megjegyzés az irodalmi színpad kérdéséhez

— Hozzászólás —

azt a csendes, de igen mélyről jövő igényt, hogy a szavak és dallamok felröppenő muzsikáját hallják és közösen élvezzék. Ez a korigény a maga történelmi hullámzásával, újra és újra jelentkezik. Az igaz, hogy a mi korunkban, a mi társadalmunkban is meg kell találni a lélek eme szenvedélyes igényének megfelelő kielégítését. Formában és tartalomban a mi korunk emberét kell mértékül használni. Ez annyit jelent, hogy nem lehet szolgai módon lemásolni még a múlt század nagy romantikus lángelméinek megmozdulásait sem, mert azok sem tartalomban, sem formában nem jelentenének teljes értékű kielégülést a ma emberének. De nem is jelenti azt, hogy fontoskodva azon törjük a fejünket, hogyan lehetnénk valóban eredetiek. Aki már az eredetiségen töri a fejét, az erőlködik és annak nincs köze az alkotás formai és tartalmi elevenségéhez.

AZ EDDIGI ELVONTSÁG helyett: a színpad, ahol mi az irodalmi műsorokat rendezni és élvezni kívánjuk, adva van. A külső forma nem köti semmiben sem a kezünket. A színpadon lehet mozogni, táncolni, énekelni, beszélni és olyan tarka összevisszaságban, amenynyire a művészi ízlés megengedi. Itt jutottam el a második kérdéshez: a művészi ízléshez. Nem az a fontos szerintem, hogy milyen mag körül csoportosul a műsor, hanem az a lényeges, hogy a művészi ízlés tartsa össze a kétórás műsort.

Nem sokat ér, ha bármilyen nagyszerű „mag” köré értéktelen és silány tartalmat adunk — vegyesen. A mag csak eszmei eszköz s nem is mindig a legalkalmasabb élvezetes irodalmi est megteremtésére.

Nem hiszek abban a felfogásban sem, hogy a jól megfogott színpadi kép ’’belebillenti” a hallgatóságot a hatás katlanába. A hatás minél kül- söségesebb, annál röppenőbb. A külső hatás akkor mélyül el, akkor fokozza a tartalmi elemek szépségét, ha feltűnés nélkül és nem önmagáért, hanem alárendelten hat. A díszlet lehet villanásnyi előjáték, a fényeffektusok meghökkenthetnek egy-egy pillanatra, de aztán következnie kell a tartalomnak, a lényegnek. Ha az nem következik, vagy nem úgy következik, mint ahogyan az előjelekből a hallgatóság azt várná, a műsor hiábavaló, úgy tűnik, mintha be akarták volna csapni az érdeklődőt értékes pénzéért.

Így jutottunk el a tartalomig, a lényegig. A művészethez nagy alázat és önfeloldás kell. Az alázat ott kezdődik, hogy hosszú és önmagámmal szemben is türelmes munkával felkészülök annak tolmácsolására, ami": az alkotó géniusz megteremtett. Nem elég csak azt hinni, hogy az előadó művész rutinja és a szöveg, vagy dallam felületes ismerete elegendő az őszinte hatás kiváltásához, és az élmény megteremtéséhez. Senki ne gondolja, hogy a súgóra hagy atkozó színész a legegyszerűbb verset is elő tudja adni — a tartalom teljes felfejtésével és a vágyott hatás elérésével. Amíg a szavakban rejlő ezerfajta muzsika, a hangzókban rejlő humor, vagy tragédia, hangsúlyi érték és színeződés sok árnyalatát meg nem kísérelte az

előadó, nincs előadói biztonság, nincs belső élménye az előadónak és logikusan következik: nem lehet igazi élménye a közönségnek sem.

egy példát hozok fel:

tavaly Ascher Oszkár Petőfi eposzát, A helység kalapácsát csaknem egy szusszantásra elmondotta. Az az ezernyi árnyalat, bővérű humor, amit csak az emberi hang lejtése és tudatos fondoi'kodása tud kihozni a leírt szavakból, emlékezetes élményt jelentett a közönségnek: sokakban megváltozott a holt írás és olyan eleven humorrá dagadt, hogy Petőfit közöttünk éreztük, amint kacagva gúnyolja a valóban igaz és valóban nevetséges emberi hajlamokat, tulajdonságokat, ostobaságot. Ha a színpad formájában, az előadott művek megszólaltatásában teljes lelki megindultságában és finomságában nem szólal meg maga a mű, kár minden fáradságért. Altkor csak az előadó kínozza önmagát, és hiszékeny közönségét talmi illúzióval és a sok ember vásott fogakkal távozik egy olyan lakomáról, ahol a hús helyett fűrész- port kellett rágnia.

Még egy: ne csak lírai tartalmat adjunk az irodalmi színpad közönségének. Az irodalomba beletartozik dráma és az epika, a balladák és a filozófia, a bölcs mondások és a mesélt, a színpadba — mint fogalomba — beletartozik az ének, a tánc, a némajáték. Itt ismét • emlékeztetni akarok egy tényre: legutóbb Neményi Lili énekelte az egyik Ady-verset, s közben néhány mozdulattal

és arcának fegyelmezett' játékával hallatlanul finom és mély hatást ért el. A tartalmat sokrétűen, széles ritmusban engedte, vagy parancsolta igézethez: ez a művészet titka.

Az irodalmi színpad titka: a művészet. Ha az irodalmi színpadról és az irodalmi színpadon az átélt és eszközeiben is méltó művészet suhogása hallatszik, azt az értő fülek nem fogják téveszteni. Ehhez pedig az kell, hogy amit a szép sző és dallam eme helyéről adunk, az művészi legyen, ne csak amolyan hebehurgya dadogás, amire két köszönés között vállalkoztunk meg nem köszönt fillérekért, vagy meg nem ' kő* szönhető áldozatkészség nélkül.

HA RAJTAM ALLNA, megkövetelném, hogy az irodalmi színpad teljes programja hónapokkal előre kézhez kerüljön, hogy a művészeknek legyen idejük és energiájuk megteremteni magukból a tökéletest, vagy legyen idejűit arra, hogy férfiasán visszaadják azt a megbízást, amivel nem tudnak, vagy nem akarnak megbirkózni. Az irodalmi színpad nem fellépési alkalom, hanem külön műfaj, amihez a magyar nyelv igaz szeretete és zamata is szükséges: tudjunit és akarjunk ízesen, helyesen, tisztán és zengő orgánummal magyarul beszélni. Ez látszatra balga kívánság, de ha a kívánság mögé kutatunk, ki-ki ráébred' ■ hét e balgaság erasmusi oldalára. (Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete.)

Tüskés szavakkal, és talán bántóan is mondtam el azt. amit bennem a múlt évi egri irodalmi színpad működése mondandóként megérlelt. De hibáinkat megismerni és azokat megjavítani nagyobb kincs, mint tartalom nélkül megjárni hetv’n utat. ahonnan eredmény nélkül, csak az üres teljesítmény érzésével a lelkűnkben térünk vissza.

Farkas András