Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-18 / 219. szám

1959. szeptember 18., péntek NEPDISAg s Főfeladatunk as új szövetkezetek közös gazdasági formájának erősítése Termelőszövetkezeti nagyaktíva Egerben Tegnap, csütörtökön délelőtt tíz órakor Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban ter­melőszövetkezeti nagyaktíva ülést tartott az MSZMP Heves megyei bizottsága és a Megyei Tanács. Az aktíván mintegy ötszázan jelentek meg, többek között szövetkezeti elnökök és párttitkárok, a járási pártbizottságok titkárai, a járási és városi tanácsok elnökei, állami gazdasági és gépállomási igazgatók, valamint a patronáló ipari üzemek igazgatói és párt- titkárai. Az aktívaülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Tömpe István, a Köz­ponti Bizottság tagja, Úszta Gyula vezérőrnagy, Szakasits Árpád, az Elnöki Tanács tagja és Dunai László, a Minisztertanács képviseletében. Az elnökségben foglaltak helyet még Putnoki László, Bíró József, Tóth Sándor, Dorkó József, Lendvai Vilmos, Szabó Imre, Gubán Dezső, Egri Gyula és Suha Andor, a me­gyei párt-végrehajtó bizottság tagjai. Az elnökségben voltak még Papp Sándomé, a megyei tanács elnökhelyettese, Ivádi József, a megyei tanács elnökhelyettese, Barta András, a füzesabonyi Petőfi Tsz elnöke, Tóth József, a detki Szabadság Tsz elnöke, Tóth József, a tiszanánai Petőfi Tsz elnöke, Ka- lyinka János, a verpeléti Dózsa Tsz elnöke, Hudák Imre, a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottja, Tari János, a viszneki községi tanács elnöke, Vaskó Mihály, a Hevesi Állami Gazdaság igazgatója, Ötvös Aladár, a Gépállomások Megyei Igazgatósága vezetője és Lajtai László elvtárs, a budapesti patronáló üzemek képviseletében. Az aktívaülést Lendvai Vilmos elvtárs, a Megyei Tanács elnöke nyitotta meg, majd Putnoki László, a megyei pártbizottság első titkára mondotta el referátumát. Putnoki elvtárs többek között a következőket mondotta: Putnoki László elvtárs beszéde Tisztelt aktívaülés! Kedves Elvtársak! A mai tanácskozás célja, hogy számot vessünk, miként hajtottuk végre a Központi Bizottság szövetkezetek meg­szilárdításává] kapcsolatos ha­tározatát. Megnézzük, meg van­nak-e a reális alapjai, hogy az ősszel kezdő szövetkezetekben valóban közös tevékenységet folytassanak a tagok és végül meghatározzuk azokat a leg­fontosabb tennivalókat, melyek előttünk s mindazok előtt ál­lanak. akik komolyan veszik a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének ügyét. A Megyei Pártbizottság, a Megyei Tanács, járási pártbi­zottságaink és tanácsaink mér számos esetben tárgyaltak és tettek is komoly intézkedése­ket a termelőszövetkezetek megszilárdításáért. _ Ennek eredménye, hogy az ősszel kez­dő szövetkezetek tagjaiban egyre jobban erősödnek azok a közös vonások, melyek alap­jául szolgálnak szövetkezete­inkben a teljes közös gazdaság kialakításának. Mielőtt azon­ban ezeknek részletes tárgya­lásához kezdenénk, szükséges néhány olyan dologról is be­szélni, ami a szilárdítás kezde­tén komoly akadályokat jelen­tett. Ezekről már volt ugyan szó, de úgy tűnik, mintha még mindig vita volna afelett egyes elvtársaknál, hogy a szilárdí­tást ilyen módszerekkel meg lehet-e oldani, a további fej­lesztés leállítása és a jelenle­vők megszilárdítása helyes volt-e, vagy sem. Általában azok előtt, akik figyelmesen elemzik a szövet­kezeti mozgalom helyzetét, vi­lágos, hogy a további fejlesztés anél­kül. hogy a meglevő szö­vetkezeteket meg ne szi­lárdítsuk, esetleg egész munkánk csőd'ét jelent­hette volna­Nem kell nagy képzelőerő ah­hoz, hogy 90 olyan szövetke­zet, amely ősszel kezdi a kö­zös munkát, 30 000 olyan pa­rasztcsalád, akiket még fogva- tart az egyéni gazdaság bizo­nyos megszokottsága, a szűk parcellákhoz szokott gondolko­dás, milyen nehézségeket jelen­tett és jelent ma is. Még azok­nál a parasztoknál is, akik az átlagnál előbbre látnak, más­kép gondolkodnak, sokszor fel­vetődik bennük is, hogy mi lesz., jövete, hogy lesz; „bizto­sítva ellátásuk', mi lesz az ál­latokkal és így tovább. Számos olyan dolgozó paraszt került a most megalakuló szövetke­zetek ezerholdjainak vezetésé­be, akik legfeljebb 10—15 hol­don gazdálkodtak. Nem szokta azt a szervezettséget, amit egy nagyüzemi gazdaság igényel, sőt követel, ha tagjainak jö­vedelmét biztosítani akarjuk. Mindezek tnellett számolni kellett és kell a jövőben is, hogy az ellenséges elemek, vagy az általuk félrevezetett dolgozó parasztok ismert mód­szerei szinte egyik napról a másikra meg tudta változtat­ni a parasztság hangulatát egy - egy községben. Mindezeket fi­gyelembe véve világos, hogy a további előrelépés olyan alap­vető feltételeit kellett és kell megteremteni, mint a meglevő szövetkezetek megszilárdítása, a közös gazdaságok kialakí­tása. Voltak és még ma is van­nak elvtársak, akik ezt nem látják elég tisztán és a meg­levő bajok fő forrását ma is abban látják, hogy nem men­tünk tovább előre. Ezek kö­zött találni funkcionáriusokat, párt- és tanácsi dolgozókat, szövetkezeti elnököket és tago­kat és így sorolhatnánk to­vább. Mielőtt komolyan hozzá­fogtunk a szilárdításhoz, ez­zel az alapvetően téves, hibás nézettel kellett szembeszállni. Ezeket a megyében is egészé­ben sikerült tisztáznunk és megszüntetnünk azt a gyanút, hogy aki a megszilárdítás és nem a fejlesztés mellett foglal állást, az nem opportunista. A mai aktívaülésen szeret­nénk erre is pontot tenni, az­zal a hozzáfűzéssel lezárni a vitát, hogy amint megszilárdí­tottuk a szövetkezeteinket annyira, hogy a közös munkák elkezdődnek, reális feltételeit látjuk, hogy kezeti pártszervezeteink szá­mára. Pártszervezeteink egészében megfeleltek ennek a várako­zásnak. S létrejöttük, munká­juk, sokban segítette és segíti a szövetkezeti vezetőségeket. Egyik legjelentősebb ered­ménye pártszervezeteink­nek, hogy magukat a szövet­kezeti vezetőségeket sike­rült meggyőzni arról, hogy amit tesznek, helyesen te­szik és az ügy, melyben vezető beosztást vállaltak, helyes és jó ügy. Sok helyen a szövetkezeti ve­zetőségi tagok magukra ha­gyása ingadozást jelentett az egész szövetkezeti vezetésben. Ezért szükségessé vált, hogy mindenekelőtt a szövetkezeti vezetőségek merjenek határo­zottan és bátran intézkedni, ök maguk merjenek elsősorban kiállni azok mellet a törvé­nyek és rendeletek mellett, melyek szabályozzák és erő­sítik a szövetkezetek működé­sét és egész közös gazdaságát. Jól emlékszünk rá, hogy vol­tak szövetkezeti vezetőségi tagok, akik nem merték, vagy nem akarták aláírni a gépál­lomással körtendő szerződést, a banktól folyósítandó hitelt, stb. A szövetkezeti vezetőségek ingadozásai komoly mértékben nehezítették, s helyenként még ma is nehezítik az egész szö­vetkezet munkáját. Ennek el­lenére azonban elmondhatjuk, hogy szövetkezeti vezetőségeink általában jók és szilárdak. Helyesnek bizonyult az az elv, hogy minél több helyi em­bert a szövetkezetek élére. A szövetkezeti tagok általában demokratikusan választották meg vezetőjüket, s e demokra­tikusan választott vezetők irá­nyítják és vezetik a szövetke­zeteket Komoly segítséget je­lentett a pártnak és a kormány­nak az az intézkedése, hogy termelőszövetkezeteinket erő­sítsük meg szakemberekkel, szövetkezeti községeinket pedig jól képzett pártmunkásokkal. j Ez az intézkedés komoly segít- | séget jelentett egész megszilár- í dítási munkánkban. Szövetke­zeteinkbe 20 szakembert küld­tünk le. ezek mellett jelentős azoknak a száma, akik mint pártmunkások. tanácselnökök kerültek le a falura. Ezeknek az elvtársaknak munkája nél­kül aligha birkóztunk volna meg nehézségeinkkel. A szilárdítás egyik komoly fegyverténye volt és lesz a jö­vőben is. államunk jelentős se­gítsége a szövetkezeteknek. Az idén mintegy 31 millió forintot ruháztunk be ter­melőszövetkezeteinkbe. Ebből az összegből 130 létesít­mény épült, főleg állati férő­helyek formájában. Az emlí­tett létesítmények mellett je­lentős az a gépmennyiség, amit tovább lépjünk előre. De ehhez szükséges a megfe­lelő pártfórumok állásfogla­lása is. Annak ellenére azon­ban, hogy néhány elvtárssal volt némi vitánk az említett kérdésekben, a párt és a kormány hatá­rozatait, a megszilárdítást eredményesen hajtottuk és hajtjuk végre. A párt és kormány határo­zatai és rendeletéinek végre­hajtása nyomán egyre keve­sebb azoknak a szövetkezetek­nek a száma, melyekben alap­vető bajok, vagy esetleg olyan problémák lennének, amelyek lehetetlenné tennék az ősszel, illetve már most elkezdődő közös munka megkezdését. A határozatok megjelenése előtt, s a szervezés befejezése után kétségtelenül voltak a mainál jóval nagyobb, nehezebb prob­lémáink a szövetkezeteinkben. Hogy az ellenség meg tudta és tudja téveszteni a falvak szövetkezeti parasztságát, alapvető oka abban keresen­dő, hogy elhanyagoltuk a szövetke­zeti tagság közötti felvilá­gosító munkát. Számos olyan dolgozó paraszt van a szövetkezetben, aki úgy lépett be, hogy ment az egész falu és ment vele ő is. Ezek­kel a szövetkezeti tagokkal mi egy sor kérdést nem tud­tunk tisztázni, és amit ő nem értett, nem látott világosan, azt az ellenség, vagy rosszin­dulatú emberek úgy magya­rázták, vagy magyarázzák meg, ami a parasztság ellen, a szövetkezet kárára van. Ezek az emberek aztán köz­gyűléseken, más összejövete­leken a legképtelenebb dolgo­sat mondják el és olyanná festették, vagy festik a szö­vetkezeti tagok jövendő éle­tét, hogy , azok is másképp kezdtek gondol Kodni, akik a gyűlés előtt még a szilárdnak mondott emberek közé tartoz­tak. Ez bizonyos főikig érthető, ha hozzávesszük, hogy gyenge politikai munka folyt a szö­vetkezetekben, sok volt az egyéni gazdaság felé vissza­húzó erő, tetejébe az ellenség igen aktív tevékenysége. A párt és a kormány határoza­tai, melyek világos útmutatá­sul szolgáltak funkcionáriu­soknak, szövetkezeti tagoknak egyaránt, nagyban elősegítet­ték és alapját képezték . ter­melőszövetkezeteink megszi­lárdításáért végzett munkánk­nak. Ezeknek a határozatok­nak végrehajtása során és a politikai munka elsőrendű fontosságának felismerése azt hiszem mindnyájunk egyetér­tésével mondhatjuk, gyökere­sen megváltoztatta a helyze­tet. Ma már anélkül, hogy az elbizakodottságnak csak halvány jelét is adnánk, elmondhatjuk, hogy 30 000 szövetkezeti parasztcsalád a megye összterületének 76 százalékán és szántó- területének 61 százalékán elkezdi a szövetkezeti gaz­dálkodást. Az egyéni gazdasánál jóval fejlettebb, több, olcsóbb ter­méket és tagjainak jobb, könnyebb életet biztosító gaz­dasági formát. A politikai munka alapvető kritériuma az volt, hogy min­den szövetkezetben megkeres­sük, létrehozzuk azt a magot, melyre támaszkodva, meg le­het nyerni az egész tagságot, vagy legalábbis a tagság többségét, azoknak a felada­toknak végrehajtásához, mely a laza szövetkezeti gazdaságok kereteit egyre szélesítik és erősítik. Ehhez mindenekelőtt létre kellett hozni pártszerve­zeteinket. Ezek létrehozására új, a pártba fiatalon bekerült, korábban egyénileg gazdálko­dó parasztokkal kellett párt- szervezeteinket megerősíteni. Ez a munka fontos tapasztala­tul szolgál és nem árt néhány szót szólni erről a munkáról. Amikor a szövetkezetbe lé­pett parasztok egy részével ar­ról beszéltünk, jó volna létre­hozni a pártszervezeteket, so­lum közülük maguk jelentkez­tek a pártba azzal, hogy ők se­gítik a pártszervezetek létre­hozását, hogyha erre alkal­masnak találjuk őket. E munka során közel 300 volt egyéni paraszt jelent­kezett pártszervezeteinkbe. Nem egy helyen maguk a szö­vetkezeti dolgozók kértéK, hogy alakítsuk meg náluk is a pártszervezetet. Azt gondo­lom, mindenki tapasztalta, hogy az új szövetkezeti veze­tőségek sokszor hivatkoztak nehéz helyzetükben arra. azért nehéz a feladatokat megolda­ni, mert nincsen pártszerve­zetük, vagy ha van is, gyenge és nem elég jól dolgozik. Ez azért fontos számunkra, mert ebből kitűnik, hogy a falvak dolgozó parasztsága az új éle­tük kialakításában fontos tá­maszt, segítőt látnak pártszer­vezeteikben. Másrészt fontos, mert ez az igény komoly kö­telezettséget jdent a szovet­szövetkezeti mozgalmunk elő­rehaladása folytán megyénk kapott: 156 traktort. 11 silót. 3 kombájnt és 260 egyéb mező- gazdasági gépet. A közös gaz­daság kialakításának nagy se­gítséget nyújtott, hogy különö­sebb zavar nélkül időben vég­rehajtottuk a földrendezést Eddig ezt a munkát 52 község­ben fejeztük be és megkezdtük a birtokbaadást. A földrende­zésen dolgozók túlnyomó több­sége eredményes munkát vég­zett. Helyenként voltak és van­nak ennek a munkának árny­oldalai is. Mégis, a hibák elle­nére ma már elmondhatjuk, hogy szövetkezeteink rendelke­zésére állanak azok a táblák, melyeken megkezdődhet és folyhat a nagyüzemi gazdálko­dás. A földrendezés során 51347 parcella szűnt meg, helyette 2911 nagyüzemi tábla lett. A megszilárdítás időszaká­ban helyesnek bizonyult a Központi Bizottság határozata nyomán született megyebizott­sági határozat, hogy fontos fel­adatnak kell tekinteni az álla­tok átteleltetéséhez szükséges takarmány biztosítását. Erről a megye minden termelőszövet­kezetében közgyűléseket tartot­tunk. És szívós, de nem ered­ménytelen politikai munkával* a szövetkezeti tagság egyre na­gyobb számát sikerült meg­győzni ennek fontosságáról. E munka során 13 000 holdon vé­geztünk felülvetést az újonnan alakult szövetkezetekben. Eddig mintegy 800 vagon szálastakar­mány került a szövetkezetekbe, melyeket a szövetkezeti tagok vittek egybe. A takarmány biztosítása mel­lett szövetkezeteink létkérdése a vetőmag biztosítása volt. Je­lenleg a vetőmag mintegy 56— 57 százaléka szövetkezeteinknél biztosítva van. Jelentős azok­nak az állatoknak, főleg növen­dékeknek a száma, amelyet az újonnan alakult szövetkezete­ink felvásároltak. Ez a szám megközelíti a kétezret Csak az elismerés hang­ján lehet beszélni gép­állomásaink dolgozóiról, akik megértették annak fon­tosságát, hogy a földek ősziék alá való szántása, a kisparceí- lák helyett a nagyüzemi táblák kialakítása most a gépállomá­saink egyik legfontosabb fel­adatát jelenti. Gépállomásaink dolgozóinak segítségével az ősszel felszántásra kerülő föl­dekből mintegv 46 000 holdat szántottak fel és ezzel szemmel is észrevehetően kezd megváltozni a megye képe. A szűk. kis egvéni gazdaságok parcellái helyett, megjelennek a paraszt jövőjét biztosító nagyüzemi táblák. Örvendetes, hogy ezt a munkát gépállomá­saink a parasztság megelégedé­sére végzik. Arról érkeznek hí­rek, hogy a gépállomások jó és szemnek is szép munkát vé­geznek, A szövetkezeti megszilárdítás egyik fontos, s talán a legfon­tosabb mozgatója az volt, hogy megyénk egész társadalmának ügyévé tudtuk tenni. Megyénk szinte valamennyi rétege segí­tett ebben a munkában. Ezek között első helyen munkásosztá­lyunk határtalan segítsé­gét kell megemlíteni. Már kezdetben az építési kövek megteremtésénél, a bányászok, a cementgyári munkások fel­becsülhetetlen segítséget nyúj­tottak. Az üzemek patronázs mozgalma teljesen helyesen, nemcsak a gazdasági megsegí­tésre és nem elsősorban erre épül, hanem politikai segítség­re. Üzemeink, és külön meg kell említeni a budapesti üze­mek munkásainak segítségét, akik politikailag jólképzett elvtársak segítségét adták a szövetkezeteinknek. csakúgy, mint a mi üzemeink, sok köz­ségben csak az ő közreműkö­désükkel lehetett szövetkezete­ink helyzetét megváltoztatni és megszilárdítani. Az augusztus 20-án tartott munkás—paraszt találkozók hűen demonstrálták munkásosztályunk és paraszt­ságunk szövetségének erejét é» őszinteségét. Ma már minden faluban kérik, igénylik az üze­mi munkások segítségét. Ez jő és fontos abból a szempontból, hogy az egész mezőgazdaság szocialista átszervezését e két baráti szövetséges osztály közös együttmű­ködésének és szövetségé­nek erősítése útján hajt­juk végre. Ebben a munkában a budapes­ti üzemek mellett jól dolgoztak a Selypi Cukorgyár, az Erőmű, Petőfibánya, az Áramszolgálta­tó Vállalat, s a gyöngyösi Épí­tőipari Vállalat, stb. Mindezek elérhetők és meg­valósíthatók. mert pártunk helyes politikáját az élet naponta igazolja és egész népünk támogatja. Ehhez a helyes politikához pá­rosul. hogy a nemzetközi hely­zetben beállt változás kiütötte az ellenség kezéből azt a fegy­vert is. hogy ide valaha is olyan erők iönnek segíteni a belső ellenséges erőket, ame­lyek szembeszállnak a szövet­kezetekkel és visszaállítják a nagybirtokokat. A nemzetközi helyzet kedvező alakulása nyu­godt, bizakodóbb légkört terem­tett a falvakban. Mindezek mellett azonban mégis a Pa­rasztság ú j életét formáló nagy munkájában a falvak dolgozóié volt a döntő szó, akik közül a belépési nyilatkozat aláírása után egyre többen segítenek a még nem tisztán látó társaik meggyőzésében. Számos dol­gozó paraszt, aki már koráb­ban meggyőződött a szövetke­zeti gazdálkodás előnyeiről, se­gít bennünket ebben a munká­ban. A szövetkezeti parasztság, különösen a régebbiek mun­kája. napról napra kézzelfog­hatóan bizonyítja a szövetke­zeti gazdálkodás előnyét a kis­paraszti gazdasággal szemben. Ebben az évben is szövetke­zeteink terméseredményei be­szédes bizonyítéka annak, hogy csak a nagyüzem útján lehet többet és egyre többet termel ni. Szövetkezeteink az idén búzából 12,5 mázsás termésát­lagot értek el az egyéni pa­rasztgazdaságok 8,5 mázsájával szemben. Őszi árpából a szö­vetkezetek 13,5 mázsát, az egyéniek 11,5 mázsát termel­tek. Cukorrépából míg az egyéniek 110s mázsát, szövetke­zeteink addig 160 mázsát ter­meltek. Minden terményfélesé­geket alapul véve átlag­ban szövetkezeteink 15— 20 százalékkal magasabb termésátlagokat értek el. A termésátlagok mellett von­zóvá tették szövetkezeteiket, hogy sehol kapálatlan, megmű- veletlen földjeik nem voltak. Szervezettségük, okos gaz­dálkodásuk, imponál az egyéni parasztoknak. Ezért is van, hogy sokan, akik a régi szö­vetkezetbe léptek be, már ta­vasztól közösen munkaegység­re dolgoznak. Egyébként is jel­lemző, hogy az őszi kezdésű szövetkezetekben egyre több tag kapcsolódik be a közös munkába Jelenleg már most mintegy 10 000 paraszt kezdte közösen az őszi vetést, a közös takarmány betakarítását és így tovább. Fontos, és ezt is csak tovább kell erősítem, hogy egyre inkább eltűnik az a vita, ami az új és régi szövet­kezeti tagok között fennállt. Ez kölcsönös volt mind a két fél részéről. Ma már a ve­zetőségekben megfelelő számú újonnan belépett szövetkezeti tag van, és mindinkább össze­forrnak ezek a vezetőségek. Ezek az eredmények, melye­ket a szilárdítás során elér­tünk. úgy gondolom, feljogosí­tanak bennünket arra, hogy azt mondjuk, komoly biztosí­tékai vannak annak, hogy ősz­szel, illetve a napokban va­lamennyi szövetkezetben el­kezdődjék a munkaegységen alapuló közös munka és ezzel lezárul annak a vitája, hogy a tavasszal őszre szervezett szö­vetkezetekből lesz-e. vagy sem szövetkezet. A szövetkezeteink közös vonásainak erősödése azt is jelenti, hogy egyre kevesebb az a szál, amely a szövetke­zetbe belépett parasztokat gaz­daságilag összeköti az egyéni parasztgazdaságokkal. Amikor ezeket kijelentjük, látjuk és tudatában vagyunk annak, hogy még nagyon sok nehéz­ség, probléma áll előttünk ad- (Folytatása az 5. oldalot$

Next

/
Thumbnails
Contents