Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-17 / 218. szám

1959. szeptember 17., csütörtök NGPDJSAG s Nélkülözhetetlen a jó szakember a termelőszövetkezetben A kongresszus tiszteletéret Segít a pétervásári gépállomás EGYRE KEVESEBB ereje van már a késő nyári napsu­gárnak, a határt — ahol szám­talan traktor a kialakított nagyüzemi táblákban szántja a földet — már az ősz köze­ledtét jelző szélfuvallatok szá- guldják végig. Serény munka folyik min­denütt. Amerre a szem ellát a vonat vagy gépkocsi ablakából, egyre szaporodik a frissen szántott barázdák száma, hogy a munka befejezése után a nagyüzemi táblát, a termelő- szövetkezetek új, megnöveke­dett szántóterületét alakítsák ki. Az őszi talajmunkák meg­szervezése, ellenőrzése, a vető­mag biztosításának, a vetésfor­gók elkészítésének nehéz mun­kája nehezedik az egyéb gon­dok — mint az állatok közös elhelyezése, takarmányuk biz­tosítása — mellett a termelő- szövetkezetek vezetőinek vál- laira. A munka zömének meg­szervezése, ellenőrzése az agro- nómusra vár. Felelősségteljes munkát végez, nagyrészt az ő szakértelmétől függ, hogy több lesz-e a termés a következő évben, több lesz-e a tagság jö­vedelme. SIKE JÓZSEF Fiatal, 29 éves agronómus a boconádi Petőfiben dolgozik. Érti a szak­máját, sokat ér a szaktudása, segítsége — mondják az embe­rek. Ezt az értéket megsokszo­rozza az, hogy mindezeket szív­vel. lelkesedéssel és fáradságot nem ismerve végzi. Ilyen mun­kára viszont csak az képes, aki szívén viseli a közösség min­den gondiát-baját, magáénak érzi a szövetkezetei. Ez év januárjában került a szövetkezethez, azóta itt dolgo­zik, s elégedettek a munkájá­val. — Dolgoztam már itt ezelőtt is — mondja Sike József. A gépállomásról engem helyeztek ki ide, hogy segítsek. Majdnem egy évig voltam a szövetkezet­ben. Ismerem a területet tu­dom, mit tud a föld, hol kell segíteni, meg aztán az embere­ket is ismerem, s azok is meg­ismertek már engem. Később megszűnt a gépállomásokon ez az állás. Januárban jöttek hozzám Tarnabodra, mert ott lakom. — Csáki Sándor bácsi, aki vezető­ségi tagja a szövetkezetnek, meg Koslik Mihály brigádveze­tő, hogy nincs agronómusuk. aztán úgy gondolták, én már úgyis jártas vagyok a gazda­ságban, számítottak rám. Vol­tak nálam az átányi Dózsából is, hívtak ők is, de ide ígérkez­tem. Így jöttem ide véglegesen, január 8-án. AZ EMBEREKTŐL meg­tudjuk, hogy kiváló szakember. — Az aratáskor — mondja az egyik szövetkezeti tag — a gépállomással vágattuk a gabo­nát, s bizony volt elég sok dőlt gabonánk is. Sike — mer mi mán csak így hívjuk — ráállí­totta az egyik zetorost fűkaszá­val. hogy vágja. Nem haladt úgy, mint ahogy kellett volna, meg aztán nem is akarta csi­nálni, s arra hivatkozott, hogy lehetetlen dolgot kívánnak tő­le. Megtudta ezt Sike, jött is, aztán se szó, se beszéd, beállí­totta a gépet, felült a Zetorra — mert ahhoz is ért — aztán bebizonyította a zetorosnak. hogy igenis, lehet vele vágni. A vetésnél is ő állítja be a gépeket. Meg is lehet nézni utána a vetést, nincs ott baj a minőséggel. — A műtrágyázás járja most — folytatja. Ott is ott van min­dig. Jó munkát végeznek a traktorosok, nem marad ki so­sem szóratlan terület. — Tudja, ilyen a mi agronő- musunk. Megtudjuk azt is, hogy csu­pán a szerencsénknek köszön­hetjük, hogy bent találtuk az irodában, mert sokat járja a határt. Reggel van bent, míg kiállítja a menetleveleket, dél­ben csak beugrik pár percre, hogy megbeszélje az elnökkel a teendőket, meg este, mikor a másnapi munkát szervezik meg. — ELLENŐRIZNI KELL a munkát — mondja Sike József aztán menetközben is kell uta­sításokat adni. Jobb megmu­tatni az embereknek kint a helyszínen, hogy mit kell csi- nálniak, így legalább biztos vágyóik afelől, hogy jól vég­zik. A nyári betakarítást már régen befejezték, el is csépel­ték már a gabonát, s kiváló eredményekről számolhattak be. Az őszi búzából 15, az őszi árpából 19, a rozsból 16, ta­vaszi árpából 15 mázsás hol- dankénti átlagtermést értékel. Ez a kiváló eredmény az elő­ző agronómus jó munkáját is dicséri. Az őszi mélyszánás- kor 100 kiló szuperfoszfátot és 50 kiló kálisót szórtak szét. Ö is értette a szakmáját. Sike József munkájának eredményét jobban a jövőévi termés mutatja, de addig még nagyon sok munkát kell el­végeznie. A szövetkezet 70-es tagsága az őszi kezdéskor 370 családra nő. Megnövekszik a terület, az állatállomány is jelentősen, s mindez ugyancsak megszapo­rítja munkájukat. Most 25 fejőstehén, 30 nö­FOLCO LULLI, akit a „Nincs béke az olajfák alatt*' és „A félelem bére’* című filmekből ismerünk, főszerepet vállalt Bemard Rolland ZAKLATOTT ÉJSZAKA cí­mű alkotásában. A film a munkanélküliek létért való küzdelmét mutatja be. ★ RÓMÁBAN bemutatták Ma­rio Bonnard A NASZÉJSZA- KA című francia fimjét. amelynek két főszerepét Bri­gitte Bardot és Pierre Cressy játssza. vendékborjú, 360 birka és 83 sertésállomány van az istál­lókban, az ősszel már 50 fe­jőstehenük lesz. MÄR most gondoskod­nak a takarmány és férőhely biztosításáról, 50 ezer darab vályogtéglát vettettek, s át­alakítással, felújítással bizto­sítják a hiányzó férőhelyeket. 225 köbmétert silóztak csa- lamádéból, muharból és az árokpartról lekaszált fűből. Készítenek még 100 köbméter silókukoricát és 600 köbméter répaszeletet ároksilóba. Az új tagok a szükséges takarmány­mennyiséget már teljes mér-' tékben behozták, s közös kaz­lakban áll már a gazdaság udvarán. Most kaszálták le a 31 holdas felülvetésű lucernát, amiből 500 mázsát rakhattak kazalba. Hátra van még 10 hold lucerna és a vöröshere betakarítása. A munkába már az új tagokat is bevonják. Sok munka nehezedik Sike József agronómus vállára, de szívvel, lelkesedéssel és nagy szakértelemmel végzi, s ez már biztosíték arra, hogy a jó eredmény sem marad él. Pilisy Elemér A LIBERATION című lap adta hírül: egy mexikói film­szakember, Rodriguez világ­körüli útra indul, hogy meg­nyerjen 15 országot egy nem­zetközi film kooprodukcióban való készítésére. A film min­den ország saját rendezőjének és színészeinek közreműködé­sével készülné és a népek közötti barátságot propagálná. Rodriguez felkeresi az Egye­sült Államokat, Franciaorszá­got, Spanyolországot, a Szov­jetuniót, Magyarországot, In­diát és még sok más országot. Megkezdődtek az őszi mun­kák. Ezt mutatja a határban szántó traktor, a takarmányt hazaszállító, magasan megra­kott szekér, no meg a vetésre való felkészülés. Mindenütt serényen folyik a munka, él­ről tanúskodik a pétervásári gépállomás irodája is. Csak az adminisztratív munkaerők egy része tartózkodik bent, a töb­bi ember, az igazgató, a főag- ronómus, üzemvezetőit egész napi állandó tartózkodási he­lye most a határ. Ott dolgoz­nak, ellenőriznek, igyekszenek a munkát jobban megszervez­ni, hogy a fiatal termelőszö­vetkezetek első közös munká­ját, a vetést mennél jobb mi­nőségben végezzék el. Már pártunk márciusi ha­tározata után megkezdték a tsz-ek segítését. A traktorosok elhatározták: egész éves ter­vüket 1825 normálholddal túl­teljesítik, s ezt a többletmun­kát főleg a tsz-ekben végzik el. Vállalásaik teljesítését szív­ügyének tartotta minden trak. torista, s nagyrészt az ő lel­kes munkájuknak köszönhető, hogy tavaszi—nyári tervüket már 1337 normálholddal túl­teljesítették. Az igaz, hogy a munka dandárja most követ­kezik az őszi szántással, vetés­sel, de az eddigi lelkes mun­kát tekintve nem lesz baj az éves terv teljesítésével, sőt a vállalt túlteljesítéssel sem. A gépállomás műhelyében is szorgalmas munka fölsők. Az erőgépek, munkagépek folya­matos javítása mellett más munkát is végeznek. Itt ké­szítették el a bátori Hegyi Csillag Tsz vaskapuját, a fe­A jó termés egyik előfeltéte­le, hogy a vetőmag tisztán, fer­tőzés-mentesen kerüljön a föld­be. A gyöngyösi járás területén megkezdődött a csávázás, je­lenleg az őszi árpát csávázzák. démesi Kossuth Tsz téglapré­sét is itt javították, Jelenleg a szederkénypusztai Béke Tsz- nek 500 darab, az istállóhoz szükséges vaskapcsokat Ké­szítik. A kongresszusi munka- vállalások idején nem akartak lemaradni a traktorosoktól, 9 a termelőszövetkezetek állan­dó segítése mellett 32 munka­napot ajánlottak fel, ezeken a napokon egy-egy segítségre szoruló tsz-ben végeznek mun­kát. A nyolc műhelymunkás vállalása is hamarosan telje­sítve lesz, hiszen 14 napot már ledolgoztak, s a hátralevő 18 napot is hamarosan teljesíteni fogják. Szántó Gusztáv a vállalt 3 napja helyett már 5 napot dolgozott a bátori Hegyi Csil­lag Tsz-ben, példája a többie­ket is több munkára serkenti. Az adminisztratív munka­erők sem ülnek állandóan az aktáik mellett, már 11 napot dolgoztak a tsz-ekben. Ök 29 napot vállaltak, ezt most, az új könyvek lefektetésénél tel­jesítik, minden könyvelőjük segít valamelyik tsz-ben, hogy a számviteli munkával sehol se legyen baji Az őszi talajmunkák elvég­zése nehezedik most a gép­állomás dolgozóinak vállaira, s mégis tudnak szakítani arty- nyi időt, hogy segítsék a fiatal termelőszövetkezeteket, első közös munkájuk megkezdése­kor. Jövőre, mikor az idén alakult szövetkezetek jobbnál jobb eredményekről számol­nak be, abban nem kis része lesz a gépállomási dolgozók önzetlen segítségének sem; Pi E. Ezt a munkát a növényvédő ál­lomás nagy teljesítményű gépe végzi. Eddig már több mint 450 mázsa árpa csávázása történt meg. MNPE N TA'JA'H Ól) .. . Me gkezdődött az őszi árpa csávázása Hetven—nyolcvan kilométeres sebességgel húznak a » motorok a Csorba-tó felé. Nagyszerűen bírják a szokatlan { emelkedőket, s magunk mögött hagyjuk a Jáwákat, a J Skoda gépkocsikat egyaránt. i 1 Bár elindulásunk előtt sem a Csepel Művektől, sem a külkereskedelem szakembereitől nem kaptunk erre meg­bízást, mégis valamilyen nemzeti büszkeségtől hajtva, meg akartuk mutatni, hogy a mi Pannóniánk is bírja úgy a hegyeket, mint a Jáwa. Sőt, jobban. A motorosok a Ma- { gyár Honvédelmi Sportszövetség egri túraszakosztályának } tagjai, jól ismerik motorjaikat. { Tizenhat ember, nyolc motorkerékpárral hagyta el ( egy vasárnap reggelén az ország határát, hogy két hetet { töltsön a baráti Csehszlovák Népköztársaság földjén, hogy i bejárja a csodálatos szépségű Tátra vidékét, megnézze j az ország fővárosát, Prágát, gyönyörködjön Pozsony mű- J emlékeiben, s ellátogasson a többi városokba, lássa azok x fejlődő, mozgalmas életét. c E sorok írója az egyik motor utasaként tette meg > e kétezer kilométeres utat, s most tollával, s elmaradha- { tatlan fényképezőgépével igyekszik beszámolni e nagy- ( szerű út élményeiről. 1 ___________________________________________________r Irány: a Magas-Tátra Kassán nem sokat időztünk. Mindenki vágyott felfelé, a hegyekbe. Egy gyors fénykép az indulás előtt és már zúg­nak is a motorok. Eperjes, Lőcse, Poprád, s máris kapunk egy kis ízelítőt a tátrai levegőből. Persze, nem ment minden ilyen símén, ahogyan e né­búcsút kellett vennünk a Csorba-tótól, s irány: Tátralomnie. Kanyargó szerpentineken vitt utunk, s fenyők, fenyők, illatos fenyők mindenütt. Padok, kis padok az erdőszéleken, az útelágazások kanyarulatainál. Ügy látszik, itt igen jó dol­guk van a szerelmeseknek... Tátralomnie világhírű üdülőhely. Gyönyörű szállodái­val, turistaházaival, üzleti negyedével, s éttermeivel a Magas- Tátra egyik központja. Innen indul a híres Lanofka fél a magasba, a 2632 méteres csúcsra. Sajnos, a mi időnk nagyon rossz volt. A sűrű felhők csaknem a magas fenyőkbe ütköztek, s vihart jelzett a csúcs­ról a figyelő szolgálat. Így hát le kellett mondanunk a cso­dálatos látványról, s nem utazhattunk fel a magasba a drót- kötélpályán. Az elmaradt élményt némi­leg kárpótolta a hegyek kö­zött csörgede­ző kis pata­kocska festői szépsége. S in­nen, a patak partjáról meg­láthattuk a szá­munkra meg­közelíthetetlen csúcsot is, amely egy-egy pillanatra fel­tűnt a felhők mögül. Időnk itt is lejárt. Búcsút mondtunk a Tátra csodála­tos vidékének, s elindultunk a nyugati Kárpá­tok felé, hogy Makovnál a frissen főtt leb­bencsleves, a kecskeméti ba rackpálinka, n< meg a sligovica társasagában, újdonsült szlovák barátainkkal együtt eltöltött kellemes este után tovább induljunk az ország fővárosába, Prágába. (Folytatjuk) Gyönyörű épületek között visz az út a tóhoz. szépségedet senki nem tudja visszaadni. Látni kell téged, Csorba-tó, látni, hogyan ölelnek át — mint édesanya szerető karja gyermekét — a magas hegyek, s hogyan olvadnak a felhők közé, az ég felé törő csúcsok. Szép, nagyon szép a Csorba-tó ezen a nyári délelőttön. S úgy mondják, van mit nézni itt télen is. Most kis csónakokat ringat hátán a tó jéghideg vize, a parton sárgára festett villanyvasút szállítja utasait, s a sűrű fenyőillat ínycsiklandozó szagokkal keveredik. Néhány méterre a tó vizétől, sütik a virslit, a kolbászt és a sok­nyelvű turista-sereg jóízűen issza rá a híres Pilseni sört. Akik rövid két hét alatt sok mindent akarnak látni, azok nagyon keveset időzhetnek egy-egy helyen. Így hát hány sorban leírom. Sokszor állta utunkat a vihar, a sűrű zuhatagként ömlő eső. Ilyenkor versenyfutást rendeztünk a felhőkkel. Kiismerhetetlen itt az időjárás. Eperjesen, mintha dézsából öntenék, — a hegy másik oldalán süt a nap. Vajon milyen az idő fenn a Tátrában? A reggeli órák­ban indultunk Poprádról a Csorba-tó felé. Bárányfelhők úsz­tak az égen, s csak néha-néha ragyogott ki a napsugár. Csorba-tó! Hány költő énekelte már meg szépségedet, hány művész ecsetje örökítette meg napsütötte víztükrödet, s hány turista kezében kattant már itt a fényképezőgép. Igazi

Next

/
Thumbnails
Contents