Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-08 / 210. szám

195í szeptember 8., kedd NÉPÜJSAg 3 • > Ünnepeltek megyénk bányászai (Folttatás az 2. oldalról) kát, majd fél 10 órakor a kuí- tűrtáz előtt gyülekeztek a bá­nyászok, és felvonultak ä bá­nyatelep kis szabadtéri színpa­dára, ahol az ünnepi nagygyű­lést tartották. A szabadtéri színpad nézőiére zsúfolásig megtelt. Az elnökség elfoglalta a helyét a szépen féldíszített emelvényen. Ott voltak me­gyénk párt és társadalmi veze­tői. a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának képviselője, a makiári dolgozó parasztok küldöttei és több kitüntetett bányász is. Az ünnepi megnyitót Utassi Mátyás, az egercsehi szénbánya szakszervezetének titkára mon­dotta, majd Kriston Béla, nbá­nyász szakszervezet tröszt bi­zottságának elnöke tartotta meg ünnepi beszédét. — A párt és a kormány nem feledkezett meg a bányászok­ról — mondott^ többek között. — A felszabadulás óta hihetet­len összegeket biztosítottak a bányák fejlesztésére, valamint a bányászok életkörülményei­nek megjavítására. Csak az el­ső ötéves tervben több mint négymilliárd forintot biztosított a kormány a bányászat beru­házásaira. Az ózdi tröszt terü­letén az üzemek fejlesztésére, lakásépítkezésre, szociális és kommunális beruházásokra az 1949-től számított 10 év alatt 354 millió forintot költöttünk. A következőkben azokról a juttatásokról beszélt, arról a gondoskodásról, amelyben a bányászok részesülnek, majd az ellenforradalomról szólt és ar­ról a helytállásról, amelyet a bányászok tanúsítottak az el­lenforradalom leverése során. • Beszéde befejező részében a bányászok kiváló munkájáról, nagyszerű hősi helytállásukról szólt. Az ünnepi beszéd után egy szavalat következett, majd Putnoki László elvtárs, a He­ves megyei Pártbizottság első titkára köszöntötte a bányászo­kat. Ezután Varga Lajos főmér­nök kiosztotta a jutalmakat és a kitüntetéseket. Hetvenhét bá­nyász kapott kitüntetést és; ju­talmát. 14-én kapták kormány- kitüntetéát. Hegyen miniszteri kitüntetést, négyen kaptak bá­nyászati munkazászló jelvényt és az ehhez járó egyhavi fize­tést, hét főnek adományoztak kiváló dolgozó jelvényt és két­heti keresetük összegét. 31 dol­gozót tüntettek ki kiváló dolgo­zó oklevéllel és egyheti kere­setük összegével. Idős bányá­szok jubileumi kitüntetéseket kaptak. A délután folyamán sport- verseny. labdarúgó-mérkőzés és repülő-modell bemutató sze­repelt a műsorban, majd este az egri Gárdonyi Géza Színház művészei léptek fel. Gyöngyösorossiban (Tudósitónktól) Gyöngyösoroszitól nem mesz- sze, festői szépségű kis völgy­ben tartották meg a bányász­napi ünnepséget a gyöngyösoro- szi ércbánya és ércelőkészítő dolgozói. Az ünnepségre a, szomszédos Gyöngyösoroszi községen kívül eljöttek az abasári, gyöngyössolymosi és a többi, környező községek dol­gozói is, — az ünnepség meg­kezdésére több mint 800 ember gyűlt össze. A jó munkát végző Gyön­gyösoroszi Ércbánya Vállalatot, ahol 670 000 forint hűségjutal­mát osztottak ki az előtte való nap. Papp Bálint elvtárs, a Ne­hézipari Minisztérium Érc- és Ásványbányászati Főigazgató­ságának vezetője köszöntötte. Üdvözlő szavaiban felidézte a bányászság harcos, nehéz múlt­ját. beszélt azokról az eredmé­nyekről. amelyet az ércelőké­szítő, az ércbánya dolgozói el­értek az elmúlt években, külö­nösen ebben az esztendőben. Rámutatott a nagyarányú álla­mi támogatásra, amelyben az itt dolgozók is részesültek, s amelynek keretében 1949-től csak. a bányára kereken 60 millió forintot költöttek. A kö­zelmúltban épült fel a több mint. négymillió forint beruhá­zással elkészült iroda- és für­dőépület. amely minden szociá­lis igényét kielégíti a dolgozók­nak. * Papp Bú Unt elvtórs a továb­biakban arról beszélt, hogv a második ötéves tervben mint­egy 100 millió forintot ruháztak be a Gyöngyösoroszi Ércbánya Vállalatnál. A továbbiakban azokról a feladatokról szólt, amelyek az ércbányászok, az ércelőkészítőmű dolgozói előtt állnak a kongresszusi vállalá­sok. az éves terv teljesítése te­rén. Nagy tapssal fogadott ünnep' beszéde után került, sor a ki­tüntetések átadására. Az Ércbá­nya és az Ércelőkészítőmű dol­gozói közül hatan szolgálati ér­demérmet, hárman kiváló bá­nyász jelvényt és 21-en kiváló dolgozói oklevelet kaptak. Az ünnepséget közös ebéd, majd kultúrműsor követte, melynek keretében nagy sikerrel lépett fel a VIT-díjas Balassa tánc­zenekar. Gencsi Sári. Vámosi János, Zárai Márta, Darvas Szilárd és Madár Tivadar elő­adóművészek. Rccshen Már a vasárnap reggeli órákban érezni lehetett Recs- ken az ünnepi hangulatot. Tíz órakor már zsúfolásig megtelt a nagyterem. Az el­nökség elfoglalta helyét. Az elnökség tagjai között volt Bíró József elvtárs, az MSZMP Heves megyei Pártbizottságá­nak másodtitkára, Farkas Gyu­la, a minisztérium Érc- és Ás­ványbányászati ; Osztályának kiküldötte, Kovács András, a megyei KISZ-bizottság képvi­selője, a község vezetői, párt­ós tömegszervezetek küldöttei és a tiszaszőllősi úttörőcsapat vezetője. Pócs János vállalati igaz­gató üdvözlő szavai után egy­perces néma vigyázz-állással adóztak az 1919-es salgótarjáni csendőrsortűz áldozatainak és az azóta meghalt bányásztár­sak emlékének. Szavalatok, dísztáviratok és virágcsokrok köszöntötték az ünneplő bányászokat. Az ün­nepi beszédet Farkas Gyula tartotta, aki beszédében mél­tatta a recski ércbányászok eddigi sikereit. Majd Bíró elv­társ emelkedett szólásra. A köszöntő-üdvözlő szavakra a bánya igazgatója válaszolt. Az ünnepség' hangulatát emel­te a tiszaszőllősi úttörő-küldött- ségvezetőjénekrövid beszéde és kedves ajándéka, amellyel a recski bányászokat lepték meg fáradozásukért, mert a bánya területén segítettek a táboro­zásuk idején. Három bányász mellén ki­váló dolgozó jelvény csillogott, tizenegyen kaptak kiváló dol­gozó oklevelet. A harminc éves szolgálatért Kapás István, Kocsa András jutalmat, míg Kasmither Antal a 25. évfor­duló alkalmával kapott egy­havi fizetést jutalomként. Majd húszezer forint értékű ajándékot is kiosztottak a bá­nyászoknak. Zám Sándornak és Török Józsefnek a pártban végzett áldozatos munkájáért nyújtot­ták át az értékes ajándékokat. A kongresszusi munkaverseny­ben jó munkát végző 90 bá­nyász kapott kisebb-nagyobb értékű jutalmat. Ezen a nagy ünnepen a Recs­ki Ércbánya dolgozóinak 800 ezer forint hűségjutalmat, az igazgatói alapból 28 000 forin­tot osztottak ki. A meghívott vendégek és a bányászok közös ebéden vettek részt, este pedig a verpeléti katonazenekar teremtett még nagyobb vigasságot az amúgy is vidám bányásznapi ünnep­lőknek. A Gárdonyi Színház művészeinek látogatása az Egri Dohánygyárban Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház művészeinek egy csoportja Szőllősi Gyula igazgató vezeté­sével a tegnap délutáni órák­ban ellátogatott az Egri Do­hánygyárba. A színház művé­szeit dr. Vendrei Géza igazgató- fogadta, majd Szkárosi Gyula üb-elnökhelyettes, Herczeg Magdolna pártvezetőségi tag és Székely Béláné kultúrfelelős végigkalauzolták őket az üzem­ben. Az üzem megtekintése után a dohánygyár kultúrtermében félórás műsorral szórakoztatták a dohánygyár dolgozóit. A mű­sorban felléptek: Karácsonyi Magda, Lenkei Edit, Benkő Béla, Fekete Alajos, Antal László, Szűri György, Czeglédi Sándor és Valentin Kálmán. A Gárdonyi Géza Színház művészei részleteket adtak Miljutyin Nyugtalan boldogság című operettjéből és az Érdek- házasság című zenés vígjáték­ból. liözöá erőből létesítenek baromfi törzsű Rományi a tárnáméra! L'j Erő fsz tagjai Az ősszel kezdő tamamérai Űj Erő Termelőszövetkezet tagjai úgy határoztak hogy egy új, törzskönyvezett barom­fiakból álló törzsállományt hoznak létre. A vásárláshoz szükséges pénzt egészen eredeti módon teremtik elő: a szö­vetkezet 73 családjának tagjai családonként egy-egy barom­fit adnak össze, amelyet közösen értékesítenek. Az így szer­zett pénzből 50—60 törzskönyvezett baromfit vásárolnak. A létrehozott baromfi törzsállomány már a tagok le­leményességét, a fiatal termelőszövetkezet életrevalóságát mutatja. ... hogy katonaságot vezé­nyeltek ki a kalkuttai éhség- tüntetők ellen. A jelentések szerint az összetűzésnek ed­dig kilenc halálos áldozata van. A tüntetések átterjedtek a Kalkutta közelében levő Haura városára is. A rendőr­ség háromszor adott le sortü- zet a tüntetőkre. A sebesültek száma 70-re emelkedett a tüntetők sorai­ban éc az összeütközés során több mint 100 rendőr megse­besült. „Az éhség és az ár­emelés ellen küzdő bizottság” azonnal 12 órás általános sztrájkot hirdetett meg a vá­rosban. Kalkutta utcáin megszűnt a közlekedés, megbénult a vá­ros forgalma, bezártak az üz­letek. . . A katonai terror ellenére is tovább tart a kalkuttai éhség­tüntetők sztrájkja, amíg nem teljesítik követeléseiket — ki­tartanak. Győzelmüket az összefogás­ban keresik és bíznak a győ­zelemben. * KJ. il/lprfát/vttí a bíráló, aki nem azért került napirendre, mert bírált, hisz a bátor és igaz. segíteni akaró bírálat, olyan a mi életünkben, mint éte­lünkben a só. A bíráló azért került napirendre, mert csak bírál. Feláll bármilyen gyűlésen, bármilyen időpontban, elő­veszi jegyzeteit, megköszörüli torkát és sötéten körülnéz. Olyan sötéten, hogy beleborzong mindenki háta! Aztán szé­pen sorra veszi mindazt amit hibásnak lát. felsorolja, ki, mi­ért felelős, ki. mit mulasztott el. Teszi ezt. megfontoltan, bát­ran és őszintén, s még talán abban sem lehet kifogást találni, hogy nem segítő szándékkal... Azazhogy ! Fordulj csak őszinte bizalommal a bírálóhoz: „Kedves kartársam, elvtársam... Jól látta meg a hibák lényegét... Nagyon szeretném, ha segítene benne, egyrészt azzal, hogy elmondaná, mit gondol a legjobbnak, hogy kijavítsuk a hibá­kat, másrészt, tevékeny munkájával is .. Csodálatos a változás. A bírálatból sötét arc most riadtá válik, sőt betegessé. Az imént még dacos és merész száj, most dadog, kifogásokat keres, hogy sok a másirányú elfoglaltsága, ugyebár a szocializmus építésének napi feladatai, a tervek, a kongresszusi verseny, kimutatások, stb ... Minek folytassuk tovább: „a” bíráló csak bírál, ez a ke­nyere, élete, célja, mindene. Pedig mennyivel jobb' az. aki nemcsak felfedi a hibákat, de segíteni is tud és akar. Igaz, hogy ez a nehezebb, de ez a nemesebb! (gy...ó) Általános beszámoló, általános vita Vezetőségválasztó taggyűlés a Hatvani Konzervgyárban A SZÉPEN díszített terem­ben ünnepi a hangulat. Több mint félszáz kommu nista gy ült most össze, hogy meghallgas­sa vezetősége beszámolóját, véleményt mondjon a párt- szervezet és saját, eddig vég­zett munkája felett, szót ejt­sen a mindenkit érdeklő hol­napról és nem utolsósorban: megválassza a Hatvani Kon­zervgyár pártszervezetének új vezetőségét Minden konzervgyári kom­munista érezte, hogy ez a tag­gyűlés nem egyszerűen egyik a kommunisták rendes, havi tanácskozásai közül, kicsit mérföldkövet is jelent: szem­benézést önmagukkal is. S hogy az itteni kommunisták tanácskozása végeredményben is nem valósította meg teljes egészében a hozzáfűzött vára­kozást, hogy a pártszervezet előrelépése az új feladatok megoldása felé korántsem volt olyan határozott és ma­gabiztos, mint lennie kellett volna, — annak elsősorban a beszámoló, a vezetőség beszá­molója volt az oka. Ez a beszámoló, amelyet Szacskó István párttitkár elv­társ mondott el, nem bizo­nyult alkalmasnak arra, hogy széles és parázs vita alakul­jon ki, hogy a kommunisták teljes őszinteséggel mondják el miníjazt, ami szívüket nyomja, hogy a taggyűlést át­hassa a bírálat és önbírálat szelleme. Mindaz, amit Szacs­kó István elmondott, lényegé­ben általánosságban mozgott, csak felületében érintette az üzemben, a pártszervezet A műszakiak szakmai továbbképzése Műszaki dolgozóink előtt manapság nem lehet nagyobb és sürgősebb feladat, mint a termelés korszerűsítése. a gyártmányfejlesztés, újabb technológiai eljárások beveze­tése, a termelés legfőbb gaz­dasági mutatóinak állandó ja­vítása — a termelékenység emelésétől kezdve az önkölt­ség csökkentéséig — mind­mind elsőrendű és feltétlenül megoldandó probléma. Ezek­től függ a kongresszusi ver­senyfelajánlások sikere, nép- gazdasági terveink teljesítése és a lakosság életszínvonalá­nak emelése. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a legfőbb gazdasági problémák egyben elsőrangú . politikai kérdések is. Az előttünk álló nagy fel­adatokat munkásságunk és műszaki értelmiségünk csak úgy tudja megoldani, ha a napi termelőmunka mellett állandóan szorgalmasan tanul és minden lehetőséget _ megra­gad a helyi adottságoknak megfelelő és gyakorlatilag sa­ját üremív,-n 's gazdaságosan hasznosít’'"1'' tudományos ku­tatások és újítások eredmé­nyeinek alkalmazására; Dol­gozó szakembereink folyama­tos szakmai képzését szolgál­ják a különböző tanfolyamon, a tudományos egyesület helyi csoportjainak munkájába va­ló aktív bekapcsolódás, a mű­szaki klubbokban rendezett- szakmai előadáson és viták. Az Egri Finomszerelvény- gyárban létesített Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) helyi csoportjának működésé­ről már többször beszámol­tunk olvasóinknak. A GTE ma már nemcsak tanulmány- utakgt szervez, különböző tan­folyamok, műszaki filmek ve­títése és rendszeresen meg­tartott klubnapokon rendezett szakmai viták útján nemcsak a. Finomszerelvénygyár mér­nökeit, technikusait és szak­munkásait részesítik folyama­tos szakmai képzésben, hanem nyelvtanfolyamokat rendeznek a dolgozók és gyermekeik ré­szére, sőt az egri Autóipari Forgácsológyárat és ,a Laka- tosárugyárat is bevonták az egyesület munkájába. Ezenkí­vül a rokonszakmájú kisebb vállalatoknak és ktsz-eknek műszaki és oktatói segítséget adnak. Például szeptember 16- án a Vas- és Fémipari Ktsz részére 6 hónapos hegesztő­tanfolyam kezdődik, ami után több vidéki ktsz is érdeklődik, mert szeretnék ha dolgozóik azon részt vehetnének; A bervai lakótelepen levő műszaki klubhelyiség az Eger­ben lakó és itt dolgozó egyéb vállalati dolgozók részére ne­hezen megközelíthető lés ki­csinek is bizonyul. Teljes mér­tékben megértjük, hogy a vá­rosi tanács egyik napról a másikra nem tud megfelelő klubhelyiséget adni, de abba már nehezen tudunk beletö­rődni, hogy a Szakszervezeti Székház és a Járási Kultúr- ház helyiségei nincsenek tel­jes mértékben kihasználva. Ügy véljük, ideiglenes megol­dásként megfelelne és feltét­lenül meg kellene oldani, hogy a hét egyik napján a GTE rendelkezésére bocsátanák az egyik nagyobb .termet. Ennél fontosabb célra azt úgysem használhatják és az egyesület eddigi munkája, valamint a legújabb célkitűzései alapján a segítséget megérdemli. F; L. munkájában tapasztalható hi­bákat, de az eredményeket is. A túlságosan „nagy lélegzet”, a sokat markolás, az indoko­latlan nagyvonalúság miatt el­sikkadt a legfontosabb: ma­gának a pártszervezetnek az élete, munkája. Ebből a be­számolóból alig lehetett meg­ismerni az itteni kommunis­ták „szürke” hétköznapjait, a mindennapi munka eredmé­nyeit, ez a beszámoló sem el­vileg, sem gyakorlatilag ne ., summázta a több mint félszáz kommunista munkájának ta­pasztalatait. VOLT SZÓ eredményekről, de valahogy úgy, mintha azo­kat egy másik üzemben érték volna el, más munkások, más kommunisták... Volt szó a hi­bákról is, Szacsko István be­szélt a revizionizmustól kezd­ve a pártegységig mindarról, ami csak felmerülhet „a” párt párt életében, de hogy ebből végeredményben is mi és mennyi vonatkozik a konzerv­gyári pártszervezet életére, hogy ki, .milyen mértékben részes a hibák elkövetésében. — erről bizony csak vékonyan esett szó. Megfeledkezett a pártszer­vezet vezetősége arról is, hogy megfelelő szemüvegen vizsgál­ja a saját munkáját, hogy ön­kritikusan, őszintén, •' kertelés nélkül beszéljen mindarról, amelyért a vezetőséget terhe­li a felelősség. A kétségkívül sok munká­val elkészült, terjedelmes be­számoló, ezekután csak ter­mészetes, hogy nem adott meg­felelő ösztönzést, nem adta meg a „hangot” magához a vitához. Hogy, ennek ellenére is kihámozható volt a kom­munisták megnyilatkozásaiból, hogy koránt sincs minden rendben az üzemben, hogy vannak problémák a pártszer­vezet életében, a kommunis­ták magatartásában, az nem annyira a beszámolónak, mint sokkal inkább a kétségtelen tények hatásának köszönhető. De ezek is csak inkább sejthe­tők voltak, különösen az első hozzászólásokban. — Most ne nevezzük meg az illetőket, most hagyjuk ezt — mondotta például az- egyik hozzászóló, miközben a gazda­ságvezetést bírálta meglehetős élességgel, de korántsem ugyanilyen nyüt határozott­sággal. Az is elhangzott né­hányszor a taggyűlésen, hogy a kommunisták zöme — a fe­lettesektől való félelmükben — nem mer bírálni, az a né­hány elvtárs pedig, aki bírál, rendre megüti bokáját bátor­ságáért. Elhangzott, de egy­szer sem mondta ki senki, hogy kik azok, akik ilyen durva módon próbálják elfoj­tani a dolgozók véleményét, S arról sem esett szó, hogyan akar a pártszervezet a továb­biakban fellépni az ilyen ön­kényeskedőkkel szemben. Mégis azt mondani, hogy a konzervgyári vezetőségválasz* tó taggyűlés nem segítette az itt dolgozó kommunisták további munkáját, — indokolatlan megállapítás lenne. Az a tény, hogy a párttagság kivétel nél­kül újból megválasztotta a régi vezetőség minden tagját — azt igazolja, hogy lényege­sen több és eredményesebb volt a munka, mint amit a beszámoló tükrözött, hogy a vezetőségben dolgozó kommu­nisták élvezik a tagság bizal­mát: odaadásukkal, szorgal­mukkal, becsületes munkájuK- kal érdemelték azt ki. Ha a vita nem is volt olyan alapos, mint amit várni lehetett volna, ebben a formájában is segí­tett, hogy rávilágítson a leg­égetőbb problémákra, a leg­sürgősebb tennivalókra. A MEGVÁLASZTOTT új pártvezetőség előtt nem kis feladatok állnak. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy az idén a tavalyi kétszeresét termeli a Hatvani Konzerv­gyár, de arról is, hogy a kong­resszusi felajánlások teljesíté­se, a munkafegyelem megszi­lárdítása, a párttagság ideoló­giai nevelése, a bírálat és ön­bírálat megvalósítása, a teljes pártegység megteremtése — mindez most az új vezetőség­re és magára a tagságra várj A vezetőségválasztó taggyűlés minden bizonnyal erőt adott ehhez a munkához, kölcsönös bizalmat és támogatást, amely­nek nyomán a konzervgyári kommunisták is büszkén mondhatják majd el, hogy be­csületes, eredményes munkát végeztek. Gyurkó Géza Ulahb biztosítási kedvezmények a tsz-^nek Fehér Sándor, az Állami Biz­tosító helyettes vezetője, hét­főn tájékoztatta a sajtó képvi­selőit az újabb kedvezmé­nyekről, amelyeket az Állami Biztosító a termelőszövetkeze­teknek nyújt. A termelőszövet­kezetek nagy része megértette a biztosítás jelentőségét. Az idén alakult termelőszövetke­zetek több mint 70 százaléka kötött tűz- és jégbiztosítást és a szövetkeretek 57 százaléka biztosította állatállományát. Az elmúlt évben az Állami Bizto­sító 30 millió forint kártérítést fizetett a termelőszövetkeze­teknek. A jövőben az Állami Biztosító jelentéken víti a kedvezményé továb­bi díjengedményekt termelőszövetkezete . . tagjainak. Tűzbiztositásn<* százalékos, az állatbiztosítás­nál, az állatállománytól füg­gően 20. illetve 30 százalékos a kedvezmény. Azoknak a ter­melőszövetkezeteknek. ame­lyek jó állattartási és tenyész­tési eredményeket érnek el, 20 százalékig terjedő díjvisszaté­rítési prémiumot adnak. Megkezdték a biztosítási és az önsegélyző csoportok szer­vezését is a termelőszövetke­zetekben. i

Next

/
Thumbnails
Contents