Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

népüjsag 1959. szeptember 6., vasárnap kOLTOK ES VERSEK MOLNÁR JENŐ VERSEI: Bányossok műszak után Jönnek, közelednek: csöppecske fények. És most az aknából a Napra érnek. A hát még görnyedt és káprázik a szem, félujjnyi lángocska a Nap odalenn. Eáradtak, a bánya nem gyerek dolog, a legények ajkán mégis fütty lobog: piros vágy kergeti fürge lábukat és szemük egy lányos ablakon kutat. Mögöttük csendes, megfontolt szavak. Az öregebbek már nem viharzanak, Meghányják-vetik az elmúlt műszakot, panaszkodnak: a láb köszvénytől sajog. Haladnak, hosszan elnyúlik a menet, mint csata után egy fáradt hadsereg. llánrászok éneke Proletárok vagyunk, földünk mostohái, bányászok, akiket a föld megtagadott. Mélybe kényszerültünk, vak vakondként ásni: elorozták tőlünk a jóságos Napot. A kezünkben fejsze, dinamit és csákány, örökös a hajsza: verítékünk árán arany fut a bankba, kincs a palotába, 8 egyszer számonkérőn elmegyünk utána: Sokszor azt hisszük, hogy a pokol se rosszabb! Testünket az évek robotja eszi szét, De nincs kegyes halál. Kínlódunk naphosszat, bőrünket kimarja a sok sós veríték. Élő áldozat csak szép fiatal testünk, kövér bölcsek ülnek szent törvényt felettünk, éhes kezük fogja a proletár torkát: szívüket, eszüket erszényükben hordják. Ma így van: itt sínylődik százezer szegény, hogy szénből csikarjon magának kenyeret. Elhullunk. Mohó bank árnyékol feketén, de előbb megnézzük a napfényes eget! A kezünkben fejsze, dinamit és csákány, örökös a hajsza: verítékünk árán arany fut a bankba, kincs a palotába: egyszer számonkérőn elmegyünk utána! 1941. Elfogyott a szén A szén elfogyott, a bánya beomlott, bokrok rejtik el az utolsó nyomot, még állnak az utcák, a kertek, a házak, kopottabbak már és nem oly vidámak. A fiatalság már mindent itt hagyott: maradt a vénség, köszvény, nyugdíjasok. Csendes pipafüst a férfiajkakon, házsártos panasz a fejkendők alól. Csörren a tányér, a levest megették, hosszúak, nagyon hosszúak az esték. \MALÉV ISTVÁN versei: Nyár végén Zsákokba pergett már a búza gyöngye, kisütötték már az új kenyeret, nyárutó fénye kószál kinn a tarlón, s gólyát búcsúztatnak a gyerekek. Lányok szívében új vágyak születnek, és szőlőlétől terhes a világ, szorgos had induk új hajnal ködén már, s mi hátra van még, annak nekilát... Mire az őszi földek végtelenjén új árkot vonnak nagyvasú ekék, a pincék mélyén megtelnek a hordók, s ki bánja mór a csupasz venyigét...? Béliél j meg, szív! Házak összebújnak. fák összehajolnak, úgy adják tovább az új hírt: — itt az ősz maholnap! Békéij meg, bolond szív! Ö, csitulj, te lélek! Ez a világ rendje, és így lázasabb az élet! PATAKY DEZSŐ: Délutáni táj Szőke sugarú, égető a nap — Kék csönd remeg a bodzafák alatt. Bronz fényben csillog, ég egy rőt bokor, A színes távol is vibrálva forr. Tömött kévék, dús búzakercsztek, Kaszák élén a napsugár reszket, A tarló között vérvörös virág, Anyám vére.. • s a kasza pengve vág. Szép fűz-leánykák haja vízbe csüng, Dicsértetik alakjukat velünk. A jegenyék vigyázzban állanak, Alattuk egy lőcsös szekér halad. Amott két kajla, bús ökör mögött Egy paraszt ballag, — szántja a rögöt. Tcpolyafán gólya kelepei árván, Csőre hűvösen csillan, mint a márvány. Sarjúrendben édesedik a széna. Csirkére les, lassan köröz a héja. Az alkeny-ég szürkülő partja hallgat, Zajongva szállnak, riognak a varjak. S a rezgő nárciszt szél borzolja már, Homályosul, kigyúl a láthatár, Az ég vállán könnyű-nagy bíbormente: Nyugatról jön a nyári naplemente... Pfffftís kíprejtvény-pályázata Egy partizán visszaemlékezései Melyik egri városrész 10. Június 24-i számunkban kép- rejtvény-pályázatot indítot­tunk, amelynek keretében tíz héten keresztül Eger egy-egy részletéről rajzot közöltünk. Pályázatunk a mai rajz köz­lésével véget ért. (U. i. augusz­tus 2-i lapszámunk óta tévesen közöltük a megjelent rajzok számát.) Kérjük olvasóinlcat, hogy a kiírás szerint megfejtéseiket legkésőbb szeptember 10-ig juttassák el szerkesztőségünk­be, hogy a megfejtők közötti torsolást megejthessük. / ► UT ijev egyik repülőtere... y ' 1944. szeptember 5. Pi- tyergős, ólomszürke őszi dél- ' után. Az alacsony, nyomotl ► eget, szomorú, egymáshoz tor- f lódó, sötét fellegek borítják. ^ A két gép már ott áll a be- . ton-lcifutó elején. A vezető- pilóta órája 15 óra 53 percet * mutat. Hét perc' múlva indu­► lás. Hét perc múlva felzúgnak, 1 megbődülnek az erős motorok, .A gép belsejében ejtőernyős partizánok. Életkockáztató ' veszélyes • harci feladatra in­► dúlnak. Rendkívüli küldetés- 1 be. Az útirány: Magyarország, k az északi hegyvidék. . Sebesen forognak a légcsa- [ varok. A gép magassági kor- r mányának csürőlapjai felfelé ► mozdulnak. Az alumínium k szárnyak foszlányokra tépik, [ hasogatják a felhők rongyad ’ A magasság 5—6000 méter. A ' motorok bőgésén, lármás za- 1 ján is áthallptszanak a nehéz- ’ tüzérségi fegyverek dörgései , a 40—60 kilós aknák detonáoi- , ója. A légvédelmi ágyúk, í Katyusák fel-felvillanó mus- 1 társzínű torkolattüzét azonban 1 már nem látják. Eltakarj s ► szemük elől a felhő-tenger, ^ Alattuk a front, a vízzel és . emberi hullákkal, elhnllt állati ' tetemekkel teli lövészárkok ' Kanyargó vonalai. A Kárpátok egymásbafutc ' hegysorait, a párhuza­► mosan leszakadó völgyeket ^ láncolatokat még látják a kez- . dődő sötétedésben. Aztán mái [ csak sejtik, hogy magyar te- ‘ rületek fölött repül a gép. f Időnként az ablakon ki-ki­► tekint egy-egy magyar. Kém- ^ lelik, fürkészik a sötétséget, . izgatottan néznek lefelé, a sö- ' tétség rongyaiba burkolózó tá­► jakra. A szülői házát, a falut, »a várost, az ismerős régi he- j lyeKét keresik ott alul, a . dombnak futó kis utcákat, po- [ ros dűlőket, s a patak medré- ' ben megvonuló vizet; azt a ► helyet kutatják tekintetükkel, ► ahol felnőttek, ahol éltek s , ahonnan háborúba, tűzvonal­ba kényszerítette valamennyi? ' őket a magyar kir. hadsereg ! behívó parancsa. ► 22 óra 25 perc. Nincs most ► idő az érzelgős pillanatokra, i Háború van! A vezető pilóta I figyelmeztető hangja hallat- f szik a hangszóróban: „30 perc f múlva a cél-terület fölé érke- ^ zik a gép." Készülődni kell. ^ 23 óra — pontosan. Alattuk, ' néhány ezer méternyire, a he- ' vesaranyosi határ. Sóiban lép- ' nek az ajtóhoz. A kibomló ej­tőernyők, mint apró fehér gombák világítanak a sötét­ségben. Az őszi nyirkos szél arcukba vág. Tízen ugrottak — hat szov- . jet és négy magyar partizán — tízen értek földet. De csak nyolcán találkoztak össze, öt szovjet és három magyar. Két embernek nyomaveszett. A három magyar: Nagy Lajos, Kiss András és Galambos István. Tb zenöt esztendeje már... 1 De Galambos István ma is tisztán emlékszik vissza minden percre, pillanatra... 1942-ben került a keleti front­ra, a Don mellé. " Neki talán több szerencséje volt, mint másoknak: nem került közvet­len tűzvonalba, a konyha-ko­csik mellett teljesített szolgá­latot. Jekatyerinovkába jártak élelemért. De ott is látta, köz­vetlen közelről, a háború bor­zalmait.. a nácik fosztogatását. Az utakon levelek, újságok, levelezőlapok, könyvek, okmá­nyok, fényképek tépett cafa­tai. Sárba tiporva katonasap­kák. gyűröttek és verejtéke- sek. Az út mentén gránáttöl­csérek. az egvik mellett dög­lött ló feküdt, hosszú, sárga fogát kivicsorítva, mintha ne­vetne. Tetemét kikezdtés a varjak. — „Nejei már nem paran­csolnak!’* — gondolta magá­ban. És sietve félreállt az út­ból. Géppisztoly os németet- hajtották a csordákat károm kodva, rugdosva a jajduló jó­szágokat. Bunkerbe dugták, mikor el­beszélte társainak a látottakat Háromszori sikeres parancs­végrehajtást kellett vállaln.; — vezeklésül. Vállalv.a. Hatod- magával indult el. Csónakkal lovakkal úsztattak át a D< r vizén. Egyetlen puskalövé- nélkül jutottak át az oroszok hoz. L' zután egymást követtél J az események... Eg: hónapot töltött a tarobovi to golytáborban. Gyárat épí az Uraiban, Gubahavban. Szei vezi a fasiszták ellen vonua magyar hadsereget, Rákosi e Vas Zoltán elvtársakkal tár gyal. Delegációval járja a fo golytáborokat. Moszkvába! közvetlen közelről látja Sztá lint. Kéthetes antifasiszta is kólára ment Krasznogorszkba aztán partisánkiképzésen vet részt és effőernyős partizán nák jelentkezett. És 1944. szép tember 5-én, délután nég: órakor a két katonai repülő gép levegőbe emelkedett ve lük... — Sötét volt az éjszaka. Eg: tarló közepén értem földet, - az ejtőernyőt egy zab-kereszt ben rejtettem el. Lábam saj gott, rosszul ugrottam. Töbl órai bolyongás után akadtan össze a többiekkel. Akkor má: csak nyolcán voltunk. Ké ember hiányzott. Egymástól elszakadozví •kúsztak előre, loholtak föld -nek görnyedve — az éjszaka ban. Nappal az erdőben, bök rok alján húzták meg magú kát. Szeptember hatodik: volt... Ellenséget csak a katona távcsövek lencséin át láttak És észrevették bizonyos moz gásolcat, félrééx-thetetlen moz dulatokat. Akkor még nen is sejtették, hogy egy telje: büntetőszázad, egész h-dséraj indult felkutatásukra. Gyűrű be fogták őket, Matraderecs kétől Pétervásárig húzták ; vonalat és elkezdődött a vé rés hajtóvadászat ellenük. A egri Katonaság, a bányatelep csendőrség, a miskolci, salgó tarjáni és a pétervásári ro hamzászlóaljak lestek rájuk. A kis csoport hatodik éj ‘ "*• jel, a Bagoly lyuk felet ti hegytetőn találkozott ossz: a ’csendőrök előőrsével. Égés: éjszakán át ropogta.K a fegy verek, villantak a torkolattá zek, robbantak a gránátköts gek. Hullott a csendőr. D< tízen-húszan álltak helyükre újabb csendőrök. És őket j: megkeresték a gyilkos golyók Neki a bokáját lőtték át. Be­kötözni sem volt érkezete Szüntelen lőni kellett. Elhul­lott bajtársai helyett is. Mer minden perc. mmden óra em­beréletet Követelt. Sók vért vesztett... Löszé­ig megfogyatkozott... A gon­dolatok egymást űzték benne mi lesz, ha utolsó töltényét is kilövi, ha felszakad a ho­mály?... Nem, nem adja olcsó» az életét. Az utolsó gránát a? övé! És lőtt, lőtt, irgalmatla­nul amíg érezte ere’ét. Négy csendőr rohant rá as eszméletlen emberre, a Hor­gosban. a bokrok között. Mini esv véres hússzilánk, olyan volt, miKor a bagolylyuki má­zsaház előtt vizet locsoltak rá és szájába is löttyintettek ke­veset. Szűcs község elején, a ke­resztfa előtt állt a teherau ó Es ott várakozott a keresztyé­ni úri elöljáróság: Polgár Pá] méltóságos főszolgabíró úr. Nagy Gyula és Kiss István iesvző illetve főjegyző urak Nádnáloájukkái verték, csan- kodták Galambos Istvánt. Or­rán, száján ömlött a vér. Négyüket togtaK el. agyaru­két szemük előtt gyilkolták meg. Nagy Lajosnak hívták. Most a szűcsi temetőben alusz- sza örök álmát. Anyaszült meztelenre vetkőztették, el­gyötört. testét puskatussal ütötték, bakancsokkal rugdal­ták, taposták. Aztán elimád- koztatták vele a miafyánkot és a szájába lőttek. Teteméi otthagyták az útszéli árokba dobva. II Irmukat a telep- csen­11 dőrőrsre vittél' Hat na­pon át vallatták, kínozták őket. válogatott módszerekkel, eszközökkel. A miskolci kém­osztály vezetője, Szuhy száza­dos és keretlegényei puhítgat- ták őket. Kemények marad­tak. Egyetlen áruló szó nem hagyta el ajkukat. Hat nap utájj Miskolcra szállították mindhármukat, ka­tonai hadbíróság elébe. Az íté­let: kötél általi halál! Sztálin figyelmeztetése mentette meg életüket: egy partizán életéért húsz magyar tiszt élete fizet! Börtönökből börtönökbe hurcoljál-:. Margit Körúti fog­ház. .. a húst szállító autó vé­res ponyvájába csavarja ma­gát, kiszökik a börtönből, de a Margit-híd előtt, amikor az autóról leugrik, elfogják. Ko­márom, Monostori-erőd. ■ i Három szovjet pilótatiszt szö­kését készíti elő. Hogy a szö­kést ne fedezzéK fel, magára vonja az őrség figyelmét. Vé­res testtel húzták végig a be­tonon. Dunaszerdahely... be- vagonírozták. Dachau... kon­centrációs tábor, két teljes hó­napon át. Fogolytársait, bará­tait mellőle vitték el balra, a túlsó oldalra, ahonnan nem Volt visszatérés. Leonbergben egy repülőgyárban dolgozott, Landóban repülőteret épített a szögesdrótok között, a gép­fegyver, a golyószórós őrtor­nyok árnyékában. A szökés szinte lehetetlennek látszott. De az élet akarata a halál rá­csain, a halál szögesdróijain át is megtalálta a parányi rést, a helyet — a menekülés útját. És egyik éjjelen har­madmagával, egy szerb Darti- zánnal és barátiával, Dobos Zsigával megszökött a nácik őrizetéből. NapoKon át járták az isme­retlen vidéket, Németország útjait fegyver, ruha és élelem nélkül, ölni kellett. És már volt ruha, fegyver. Dobos tu­dott a legjobban németül, ő bújt a náci uniformisba. Mikor nem bírták tovább az éhséget, betértek egy urasági majorba. Tizenegy német tiszt bújt meg ott. Dobos úgy adta ki két társát, hogy magyar katonák. „Golyót neKik, te meg maradj velünk!’’ — mond­ta az egyik tiszt. Megjátszot­ták a kivégzést és a . ma’or szennyvíz-levezető csatomájá- jának betongyűrűjében húzták meg magukat. Hajnalban rá­törtek az alvó nácikra. Senki­nek se kegyelmeztek!-1945 májusában tért vissza Galambos István Magyaror­szágra. A rendőrségen szolgáit egy évig hadnagyi ranggal.-' Azután bányásznak állt. 1955- ben az Elnöki Tanács a Szo­cialista Munkaérdemrendet adományozta Galambos Ist­vánnak. öt éve dolgozik itt, a lejtősaknán, mint szállítási felvigyázó. 1 946-ban munkaszerszám­J ra cserélte fegyverét. Az ellenforradalom után újra kezébe vette a karabélyt. Mun­kásőr. Negyvenöt éves most Galambos István, de erős, biz­tos kezekkel szorítja fegyvere vasát. Mert neki drága ez az élet. a szabadság. Megszenve­dett érte a háború irgalmat nem ismerő országútiam, a koncentrációs táborok poklai­ban ... PATAKY DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents