Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-06 / 209. szám
4 nepüjsag 1959. szeptember 6.. vasárnap ■Jolira/tok IViiuii... priiüü erdőn, mezőn, ilyenkor szeptemberben, alkonyat felé ' felhangzik a kertekben, a tarlókon, mindenfelé: prüüü.... priiüü... Aztán lehull az este, homályba öltöznek a bokrok, a fák, aludni készül a természet. Feljönnek a csillagok, sápadtan világít az égen a Hold, és elindul hosszú éjszakai útjára a csend... Ebben az álomra készülő némaságban még tisztábban hangzik fel az egyhangú dallam: prüüü... prüüü... / Az őszi féreg dala ez. Mindig egyformán szól, nem halkul, nem erősödik, mégis van benne valami, ami leér a szívünkig, hogy kicsit szomorúvá tegyen bennünket. A búcsúzást juttatja eszünkbe, amely mindig fáj, ha attól kell elválnunk, akit nagyon szeretünk... — Prüüü... prüüü... — hangzik a figyelmeztető dal — búcsúzzatok a nyártól, nemsokára itt az ősz... Valóban, a nyár, ez a nagy kedves, lassan már készülődik. Legdrágább ajándékát, az aranyló búzát, már learatta nekünk, hogy meglegyen számunkra a mindennapi kenyér. A virágok méhének is átadta melegét, hogy a füveken, fákon, bokrokon megszülethessen az új élet. Meleg esőkkel öntözte a földet, hogy minél több táplálékot oszthasson szét nekik. A többit már az őszre bízza, mert az ö ideje lejár... — Prüüü... prüüü... Lassan elmúlik a nyár... Az éjszakák hűvösbe öltöznek, hajnalokon csillogó harmatban fürdik a fű. Párák úsznak rt völgyek felett, és mindig jobban és jobban késik a reggel. A nap fénye is gyengül: aranyijában már nincs meg a tikkasztó hőség perzselő melege, sugarai simogatóvá válnak, mintha a búcsúzást akarnák megkönnyíteni... Alkonyaikor opálszínek úsznak a látóhatár felett és távoli szelek szárnyán felpiroslik az ég. r= Prüüü... prüüü... Búcsúzik a nyár... A zöld lombok megfakulnak, egy-egy sárga levél már az őszről beszél. A gólyák, fecskék is a nagy útra gondolnak, talán ezért néznek sokszor olyan szomorúan maguk elé... — Prüüü prüüü... Minden hiába, lassan elmúlik a nyár... Virágos sziget TT1 alán gallyacska akadt meg az- egyik -*• kiálló kőben, talán parttól elszakadt gazcsomó, amelyet magával hozott a patak sodra. Aztán megérkezett a második, a harmadik, közéjük leülepedett az iszap, lerakodott a homok és lassanként sziget keletkezett a meder közepén. Nem nőtt nagyra, alig néhány tenyérnyi volt csupán, mégis megmutatta magát, szinte mosolygott, mintha azt mondta volna az öt észrevevőknek: Látod, milyen szép vagyok... Szép is volt, csupa sarkantyúvirág. Olyan, mint egy nagy csokor, amelyet a víz közepén felejtett valaki. A Dobó tér híd járói vettem észre, amint elnéztem a lassan folydogáló vizet. A pirosba hajló sárga virágok, mint apró lángocskák, fény lettek, világítottak a kicsi szigetet dúsan elborító zöld levelek között. Ha arra jártam, mindig megálltam a hídon, hogy gyönyörködjem ebben a kedves, bájos képben. Az elmúlt hét egyik délutánján szomorú kép tárult elém. A virágos sziget megtépázva nyúlt el a megdagadt, piszkos, sárga víz sodrában. Az átrohanó ár lefektette a kinyílt virágokat, végiggázolt a dús levélzeten, ott hagyva pusztító útjának nyomát a néhány tenyérnyi földön, amelyet olyan féltő gonddal rakosgatott össze csendes folyása közben a patak medrében. Azon az éjszakán nagy vihar vonult el a város felett. Villámok fénye fény lett fel szobám falán, égzengés rázta meg az ablakokat, és a lezúduló zápor egyhangú zúgással hangzott be az éjszakából. Másnap reggelre eltűnt a kis sziget, elvitte, elsodorta a megdagadt ár... Az élet patakja is hányszor felépít kis szigeteket bennünk, amelyek kizöldülnek, virágosak lesznek, megszépítik az életünket. Aztán jön a vihar, zivatarában feldúlttá teszi gondolataink árját, amely megtépázza, végiggázolja. elsodorja bennünk a szépet, a jót. amelyet annyi időn át, olyan féltő gonddal felépítettünk... Béke kell hát önmagunkban, de az egész világon is, hogy megmaradhassanak, növekedhessenek a kis virágos szigetek, és szépségükben, gazdagságukban boldog lehessen az ember... HÓRVÖLGY1 ISTVÁN... 1959. szeptember 6, vasárnap: 1919. Csendőrsortűz a tatabányai és felsőgallai bányászokra. Bányásznap. 1959. szeptember 7, hétfő: 1729-ben született Batthyány Tódor magyar gazdálkodó, a hajóépítés egyik hazai úttörője. 1829-ben született A. Kekulé német vegyész, a szén négyvegyérté- kűségének felfedezője^ V Névnap O Ne feledjük, hétfőn: REGINA kedden: MARIA ISTlfff — 19 MÁZSÁS búzatermést takarítottak be az idén a he- rédi Aranykalász Tsz tagjai. Árpából szintén jó volt a termés, 22 mázsa holdanként. A jó eredmények láttán a két új termelőszövetkezet tagjai is nagyobb lendülettel végzik az első közös munkákat. — AZ ÉRÉS alá való horo- lást végzik ezekben a napokban az ecsédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai. A tsz-tagok jó közepes termésre számítanak.- KÉTNAPOS kollekció-bemutatót tart a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat 9—10-én Egerben, a Szakszervezeti Székházban, a kiskereskedelem részére. — 600 HOLDON végeztek nyári mélyszántást Kará- csond termelőszövetkezeti községben a Detki Gépállomás traktorosai. —1 MEGKEZDTÉK a makiári termelőszövetkezetek tagjai a trágya kihordását földjükre. A munkát utcák szerint, jó ütemben végzik. így az Egri Gépállomás traktorosai megkezdhetik a trágya leszántását. — GYÖNGYÖSPATA községben ma tanácsülésen beszélik meg a nyári munkák elvégzésével kapcsolatos tapasztalatokat, valamint az őszi mezőgazdasági munkára felkészülést. 1—7— 3 4 5 b 7 (i y 10 n Í2 mun a 15 mlh mr a .8 ár* r i r 21 l 22 a 23 24 \m w i m n 26 |27 28 20 m 30 | p mr 3 33 34 35 m36 37 38 a 39 1 a40 41 a 42 ßj« 44 IS ar 47 ^48 |49 P 1 1 521 a 53 54 m\54 55 \ m I56 a 57 58 | 59 m m°61 ■ IHI Wf* 63 i64 a 161 £ i O'-J 68 1 HiwMúlt heti keresztrejtvényünkben Velencében jártunk. E héten is egy világvárosba visszük el az olvasót, s a város nevezetességeinek megfejtése után ki fogják találni, melyik városban jártunk. VÍZSZINTES: 1. A város egyik nevezetessége. 13. Megszabadult terhétől. 14. Visszafelé a nagymama kedvence. 15. Fordulópont. 17. ... König. 18. Dísze. 19. A város egyik nevezetes fürdője. 23. Kötőszó. 25. Szünetben van. 26. Rendszeres munka alapja. 28. PZA. 30. Vacak ikerszava visszafelé. 32. Tudomány. *33. Szép kirándulóhely a városban. 36. Egymást előző betűk az ABC-ben. 37. Verte — régiesen. 38. Női név ék. h. 39. Szétdobál. 40. Ülőhely. 41. Bútordarab, az utolsó betűje híján. 43. Híres olasz város. 45. Két oldala van. 46. Beképzelt. 48. Morc keverve. 49. Angol kettős betű. 50. Festői várrészlet, amit a turisták feltétlenül megtekintenek. 53. Mássalhangzó kiejtve. 55. Kérdőíveken szerepel. 56. Két személyes névmás. 57. Maga. 58. Véredénye. 60. Lim-lom kerül ide. 62. Milyenséget fejez ki. 63. Férfi név becézve. 65. Tűzálló üveg. 67. Kocka latinul. 68. Igeféle. 69. A város egyik munkásnegyede. FÜGGŐLEGES: 2. Igekötő visszafelé. 3. Szőrmefajta. 4. Európai név. 5. El-el a végén ragadozó. 6. H. K. 7. Félig gyalog (első kockában kettős betű). 8. Nagyon 'hasonlít egymásra. 9. Földközi-tengeri sziget. 10. Kényelembe helyezkedni visszafelé. 11. Háziállat vidékiesen. 12. Képet mutat. 15. A város egyik múzeuma. 16. Iparos. 18. Paradicsom. 20. Háztartási eszköz. 21. Fűszerféle. 22. Tart keverve. 24. A nők veszedelme. 27. Festői vár másolata, egy tó partján. 29. Könnyűvérű görög nő visszafelé. 30. Ausztráliai madár. 31. Ital plusz c. 32. Alkotás. 34. Népfajta. 35. Laboratóriumi eszköz. 36. Német bölcselő. 40. Egészen apró morzsája. 42. Cifrán. 44. Ránehezedik visszafelé. 46. Lószerszám. 47. Bánat a fordítottja. 51. Titokban figyel. 52. Színművészünk, fölösleges ékezettel. 54. Pirosodik. 57. Átfog. 59. Kutyája. 61. A Tisza jobboldali mellékfolyója. 62. Pusztítja, visszafelé. 64. Kötőszó. 65. Idegen helyeslés. 66. I. A. 67. Növény, visszafelé. Mozik műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG > 6- áh: Rendkívüli, történet (I.. rész). 7- én: Rendkívüli történet (II. rész) EGRI BRODY 6—7-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 6—7-én: Sortűz az égbe GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 6—7-én: Felhívás táncra GYÖNGYÖSI PUSKIN 6—7-én: Ml ketten egyedül GYÖNGYÖSI MÁTRA KERTMOZI ti—7-én: Rose Bernd HATVANI VÖRÖS CSILLAG ti—7-en: Odüsszeusz HATVANI KOSSUTH 6rán: Játék a szerelemmel 7-én: Nincs előadás HEVES •6-án: Tájfun Nagaszakd felett 7-én: Nincs előadás PÉTERVÁSÁRA 6- án: Akkor karácsonykor 7- én: Nincs előadás FÜZESABONY 6—7-én: Calabuig 54. Egyezkedtek. N. Tóth úgy alkudott gazdái pénzéből, mintha legalábbis a sajátja lett volna, . Tóth Aladár viszont többet követelt, noha még azt sem tudta, ki lesz az illető, akinek felajánlja a szökési díjat. Azzal váltak el egymástól, hogy Tóth Ali majd körülnéz ismerései között és megpróbál kapcsolatot szerezni egy ilyen repülőtiszthez. Azt mór előre látták, hogy a dolog nagyon-na- gyon nehezen fog menni... A főosztályvezető olyan volt bent a hivatalában mindenkivel szemben, hogy majd elolvadt. Beosztottai azelőtt is tudták róla, hogy szeret hízelegni fölfelé, de azt soha nem tapasztalták nála, hogy alantasaival ilyen nyájas legyen. Mintha kicserélték volna. Ha valaki bement a szobájába, azt sem tudta, hogy ültesse le. A beosztottai nem követhettek el tpunkájukban olyan nagy hibát, hogy azt a főnökük keményen szóvátette volna. Amit azelőtt soha nem lehetett nála tapasztalni — az most egyszeriben mindennapos lett: nyájas szavakkal, behízelgő modorban adta ki az utasításokat, amelyek szinte már nem is utasítások voltak, hanem kérések. Ha pedig valaki elkövetett egy hibát, az csak kerülő úton, másoktól szerzett tudomást e hibáról — a főosztály- vezető sohasem rr.gndta meg neki nyíltan. N. Tóth Ferenc élte a kettős életét. Nappal ellátta hivatali munkáját, fejében gyűjtötte az adatokat — és este mindent lejegyzett. Szinte már csak annak élt, hogy minél több és több értesülés birtokába jusson. Persze, egyik sem volt olyan sürgős, hogy azonnal eljuttassa gazdáinak, az Intelligence Service embereinek, ezért szépen elraktározta őket, várva arra az időre, amikor majd ismét kijut külföldre. — Önök tagjai lesznek annak a bizottságnak, amely az angolokkal gazdasági tárgyalásokat folytat majd Genfben — közölte egy napon a miniszter a részvevőkkel, közöttük N. Tóth Ferenccel is. — A tárgyaláson el kell érni, hogy mi diktáljuk a feltételeket, tekintve, hogy mi vagyunk ebben az esetben fölényben. Ha a tárgyalások sikertelenségének a jelei mutatkoznának, akkor az önök számára előírt összeg feléig lemehetnek. De csak végső esetben. Devizahelyzetünket ismerik, bizonyára tudják, hogy milyen lényeges érdekei fűződnek az országnak ehhez a tárgyaláshoz. A tárgyalás teljes anyaga, az egyébként előírt titoktartáson túl is, szigorúan bizalmas. Semmi sem szivároghat ki az itt elhangzottakból... Amikor N. Tóth a késő esti órákban hazatért a tájékoztató megbeszélésről, töprengeni kezdett. Vajon most mit csináljon? Azt .már eldöntötte magában, hogy a gazdasági tárgyalások teljes anyagát és főként a „minimális összeget” az angolok tudomására hozza. De hogyan?... Hátha feltűnő lesz, hogy ő most külföldre levelet küld. Különben is, ha Buenos Airesbe küldi a levelet — esetleg nem kapják meg. Márpedig ő mindenképpen azt akarta, hogy ezzel a fontos értesüléssel végképp elnyerje az angol hírszerző szervezet kegyét. Nem látott más megoldást, minthogy a levelet megírja és a „Buxom London” címre el- küldje. A levélpapírra először néhány semmitmondó sort írt, majd a sorok közé — vegyin- digóval — tömören leírta mindazt, amit ezen a megbeszélésen hallott. A láthatatlan sorok németül és nagybetűvel vésődtek a papírra, úgy, ahogy azt annakidején utasításban kapta, majd a közlés alá kanyarította fedőnevét: Heinrich... A küldöttség — N. Tóth Ferenccel — elutazott Genfbe és néhány , nap múlva megkezdődtek a tárgyalások. A magyar delegáció előterjesztette javaslatait, igényeit, de* valamennyien megrökönyödve tapasztalhatták, hogy az angolok igen tartózkodnak... Este izgatottan ültek össze, hogy megvitassák az aznapi tárgyalás eredményeit. N. Tóth vitte a szót... — Ez valami rettenetes ... Ezek az angolok semmiképpen sem akarnak hallani az általunk előterjesztett összegről. Mit tegyünk? — Tartani kell magunkat az eredeti összeghez — válaszolta a küldöttség vezetője. — Az volt az érzésem a tárgyalás alatt, hogy pontosan tudják a mi utasításainkat... Egyre csak mosolyogtak. — Honnan tudhatnák? — próbálta elterelni a figyelmet erről a témáról N. Tóth. — Egyszerűen az a helyzet, hogy egészen kis összeget akarnak fizetni ... Üzletemberek... Nekem az a véleményem, hogy engedjünk, mert a végén úgyis csak engedményre kerülne a sor... — 'Szó sem lehet róla. Ennek a tárgyalásnak nagy devizakihatásai vannak ... Meg kell szerezni az előírt összeget... A tárgyalások másnap is, harmadnap is hasonlóképpen folytak le. A magyarok nem engedtek — az angolok viszont hallani sem akartak a javasolt összegről. Jól tudták ők, mi a magyar küldöttség utasítása. Végül is a magyar delegáció kénytelen volt lemenni a legalsó határig... Már vége volt a tárgyalásoknak, amikor N. Tóth a szálloda halijában szembetalálkozott Mr. John- sonnal, s oda akart menni az angolhoz, de az szemével intett, hogy: ne tegye. A főosztályvezető ebből láthatta, hogy szemmel tartják őt, Johnson pillantásából azt is kivehette, hogy meg vannak vele elégedve... Ekkor adta postára azt a vastag levelet is, amely Buenos Aires-be volt címezve, s amely a hónapok során szerzett fontos értesülések vegy- indigóval írt kivonatát tartalmazta. Itthon szinte kizárólag arra rendezkedett be, hogy ő az angol hírszerző szolgálat embere. Igaz, számolgatta a napokat, mikor telik le a nyolc év. A felén már túl volt... Többször ‘használta a csöppnyi magnetofon készüléket is, de leggyakrabban a vegyindigót. Egészen belemelegedett a hírszerzésbe. Egy alkalommal ugyancsak fontos értesülésekről szerzett tudomást, s ho'gy ezt tovább adhassa, üdvözlő lapot küldött a budapesti angol követségre. A sorok között pedig titkos írással jegyezve szerepeltek az értesülések. Aláírás: Heinrich Manó. Rájött, hogy ez igen jó és viszonylag gyors módszer. Szinte minden ünnep alkalmából üdvözölte a követséget... 1956 kora őszének egy délelőttjén két személy állt a katonai bíróság előtt. N. Tóth Ferenc volt főosztályvezető és Tóth Aladár halottsápadtan hallgatta a bírót. Mindkettőjüket váratlanul érték a szavak, amelyek bensőjükig hatoltak: a Népköztársaság nevében N. Tóth Ferencet halálra, Tóth Aladárt életfogytiglani börtönre ítéli a katonai bíróság. KOVÄCS tábornok MUNKAKÖRE Milyen meleg az este, milyen fülledt a levegő. A kitűnő, eredeti léghűtő berendezés (Made in USA) sem sokat enyhít rajta. Kovács * tábornok arcáról dől a verejték, szom- ját jégbehűtött narancsszörppel oltja, s gondolkozik. A tábornok szeretett gondolkozni. Gyakran mondogatta hűséges titkárának, Henry Lopez Davide Penha ezredesnek, feleségének, Colbert Magdának és Miskolczynénak, a cenzúra szorgos munkásainak, hogy minden sikerének alapja az, hogy mielőtt akcióba kezd, gondolkozik... — Úgy látszik, öregszem — gondolta sajátmagáról —, nehezen bírom már ért a dominikai éghajlatot, a gondolataim is összevissza csaponganak. A jóég tudja, miért gondolok folyton Balatonfűzfőre. Hisz az harminc évvel ezelőtt volt. Maradjak csak Dominikánál, arról most több gondol- koznivalóm van ... Az ördög vigye el, sehogy sem megy ez az üzlet... Alighanem belebuktam ... * Kovács-Krausz időközben «• 1958 tavaszán — meghalt. (Folytatjuk)
