Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-05 / 208. szám

1959. szeptember 5., szombat NÉPÚJSÁG t Munkaidő után társadalmi munkát végeznek a Recski Ércbánya kiszesei A sikta végét jelentő csenge­tés hangja már rég elült a Recski Ércbánya akác- és gyü­mölcsfákkal benőtt területén, de a műhely előtt három­négy fiatal bányász szorgos­kodik: csillét ralc, salakot la­pátol. Serényen dolgoznak, észre sem veszik, hogy múlik az idő. Mezei István és a névro­kon, Mezei György izzadó homlokkal tolja a megrakott csillét a vágatba. — Jól befűtöttek odafent — törli meg verejtékező homlo­kát a rangidős Mezei István. — De jólesik a sikta után egy kis meleg. Hátratolja fején a bányász­sapkát és hunyorgó szemmel fogadja a nap tűző sugarait. Hat óra a bánya hűvösében, sok helyen vízben állva, ezután nem lehet csodálkozni, hogy a vizes hátát nekiveti a tűző napnak. Sorakoznak a troszkával megrakott csillék. Üj segítség érkezik. Szabó István jön si­etve, hogy segítsen nekik, és így gyorsabban befejezzék a munkát, amit társadalmi fel­adatként vállaltak. A . Recski Ércbánya KISZ- brigádjának tagjait lehet még a telepen találni. Vállalták, hogy a föld mélyén kanyargó vágatból, ahol a legvizesebb, háromszáz méter hosszúságot felsalakoznak, jiogy biztonsá­gosabb legyen a közlekedés. — Van olyan rész is, ahol félig merül a csizma. Bakancs­ban a sínen lehet közlekedni. Mi is a bányába járunk, így a magunk helyzetén is könnyí- tünk ezzel a munkával — ma­gyarázza Szabó István, miköz­ben széles lapátjával rakja a besorakozó csilléket. A munkában gyorsan beme­legszik az ember, különösen akkor, amikor a rrap is huszad- magával süt az égen. — Tizenkét óra a felajánlá­sunk, de ha nem lesz meg, ad­dig csináljuk, amíg a három­száz méteren salak nem lesz. Nem azért vállaltuk, hogy az idő lejárta miatt félmunkát végezzünk — ad választ kér­désünkre Mezei István. Vidáman dolgoznak, mintha nem is munkaidő után csinál­nák, lapátolnák a troszkát. Mi­re megtelnek a csillék, a ki­sebb Mezei már vezeti is a lo­vat. Egymáshoz akasztják a megrakott csilléket és a bá­nyaló lassú léptekkel elindul be, a sötéten tátongó bánya­üregbe. A melegről a hűvös tárnába lépő fiatalok megborzongnak. Vegyétek fel a kabátokat — rendelkezik a legöregebb. Las­san lépegetve haladnak előre. Jut idő a beszélgetésre és mint mostanában mindenütt, ők is a közelgő bányász-ün­nepről, a IX. bányásznapról beszélgetnek. —• Mennyi hűségpénzt kapsz? — kérdezi Szabó, mire a Mezei Pista válasza nem ké­sik sokáig. — 1500-on biztosan felette kapok. De kell is a pénz. Most nősült nemrégen és ha még ilyenkor sem tudná el­költeni a pénzt, akkor az ki­csit furcsa lenne. Készülnek is a bányásznapi vásárlásra. Megérkeznek a célhoz. Az imbolygó karbidlámpa fénye sárgásán csillan meg a sínek közötti tócsában. Üjra mun­kába kezdenek a lapátok és a fodrozódó víz egymás után Még ebben az évben elkészül az egri Ro*>sztemp!otn teteje ' Az Országos Műemlék Fel­ügyelőség tájékoztatása szerint még ebben az évben elkészül Egerben az egykori trinitárius- templom tetőszerkezete és a te­tőfedés munkáját is befejezik. Mint már hírül adtuk, a Rossztemplom a jelenlegi ter­vek szerint' az elkövetkezendő időkben múzeum lesz. Itt akar­ják elhelyezni áz országos vas­művészeti múzeumot. Az át­alakítási. s a renoválási mun­kák már korábban megkezdőd­tek. Arra vonatkozóan még nem tudnak pontos választ ad­ni, hogy mikor készül el egé­szében az épület, minden eset­re még ebben az esztendőben megcsinálják a sötétszürke műpala-tetőt. A munkálatokat sürgeti, hogy a leendő múzeum anyagának jókora része már Egerben van & nem a legmeg­felelőbb raktárakat tudták ré­szére biztosítani. Radioaktív tinta Külföldön a grafikai művek új másolási módját dolgozták ki. amelynél radioaktív tintát alkalmaznák. A radioaktív tintával ké­szült rajzra fényérzékeny pa­pírt helyeznek, a tinta elég erős sugarakat bocsát ki ah­hoz, hogy a fényérzékeny pa­pírt exponálja. Az így készült másolat az eredeti rajz pon­tos kópiája, a legapróbb rész­leteket is feltünteti. Az ere­deti rajz károsodása nélkül ezerszámra készíthető ilyen másolat. nyeli a száraz, a nap melegé­től még meleg troszkát. Telik a gödör, de még egyszer for­dulni kell a csillékkel. Az ércbánya KISZ-fiataljai serényen dolgoznak. Nem. hal­latszik türelmetlen kifejezés, hogy „már nekem haza kéne menni”, vagy „én már meg­csináltam a magamét, majd megcsinálják a többiek.” Ha elfogy a salak, újra in­dulnak a felszínre egy kis meleget gyűjteni, megpihenni az iszaphányó alatt. Rövid pi­henő után újra belekezdenek. A műhely előtt még ott a sa­lak, amit be kell hordani, hogy teljesítsék a vállalásu­kat. A dicsérendő munkának van azonban árnyoldala is. A KlSZ-brigád nemcsak három tagból áll és a többiek elég gyakran — mint ez alkalom­mal is —kivonják magukat a társadalmi munka végzéséből. Ne csak Mezei István, György és Szabó István végezze a munkát, hanem tartsák be­csületbeli ügyüknek a többiek is. hogy amit vállaltak, egye­nes. gerinces ember módjára teljesítsék is, és ne bújjanak ki a munkavégzés alól — a többiekre hárítva a nehezebb­jét Kovács János ... hogy az ókori emlékek között Olaszország városai­nak utcáin már ott gördül­nek a „Nike” és a „Jupiter” típusú rakéták, amelyek az ország „függetlenségét” és „védelmét” szolgálják. Igaz. a semleges Ausztria, Jugo­szlávia után az olasz közvé­lemény is tiltakozóit, de az amerikaiak arra a klasszikus álláspontra helyezkedtek, hogy „amit mondtam, meg­mondtam”, s a további vitát, a nép hangját figyelembe se vették. Mit tehetnek az olaszok? Semmit. Amit a gazda egy­szer megparancsol, ott külö­nösebb ellenvetésnek nincs helye. Olaszország biztonságát ma már amerikai katonák, amerikai rakétákkal „védel­mezik”. A „védelmező” rakéták a népi demokratikus országok felé fordulnak, félve várják a titokzatos ellenség közele­dését. Nyugtalan lelkiisme­rettel kémlelik az eget, okol békésen keringenek a római galambok. F. I. A Nemzetközi Újságíró Szövetség üdülője Várnától északra. a Fekete-tenger partján, gyönyörű környezetben építették fel a Nemzetközi Újságíró Szövetség üdülőjét. Az épületet július 26-án avatták fel. — Képünkön az üdülő vendéglője látható. Olajba n e&lák alatt álmodik a Olasz mozaik I. XII. | .Olaszország"^^1 mint a zene hazája. Ezért az­tán art is föltételezné az em­ber, hogy ott nemcsak a milá­nói Scálában, de mondjuk a vendéglőkben, fürdőhelyi presszókban, stb. is elterjedt a jó zene. Hát nem így van. Verdi, Puccini és Gigli hazá­jában is ma a Wurlitzer az úr! " San Mauro-Mareban, az egyik legelőkelőbb nyaralóte­lepen mindössze egy kerthelyi­ségben játszanak zenészek, s bármily furcsa, de gyengén. Természetesen táncszámokat játszanak. Ezekből mi sokat ismerünk, hiszen nálunk is fújják mindenütt. Egy este, amikor többen hallgatjuk a zenét, az egyik fiatal szegedi jüú megszólal és azt mondja: gyerekek, ezek magyar szá­mokat is játszanak! Persze, abban igaza volt, hogy „Az én apukám...” az nem olasz, de Chaplin által írt, rendezett és játszott Rivaldafény című filmből való szám. Abban is igaza volt, hogy nálunk ezt annyit játszották (a filmet nem), hogy már szinte ma­gyarnak számit. Mégis az a vicc jutott eszembe az egyszeri Borosáról, aki Amerikában, Miikor a templomban a pap áment mondott, oldalbalökte édesanyját és így szólt: nízze má’, íds’anyám, itt is magya­rul mondja a pap a misét. ★ a zenénél tar­tunk. Kollé­gám már megírta, hogy egy fia éneklő gondolás sincs Velencé­ben, és csakugyan. De azt elfe­lejtette megírni, hogy volt azért egy éneklő, méghozzá nő. Este hét óra felé, közel a Piazza Rómához az egyik mel- lékcsatomán, amely közvetlen a Canale Grandeba • torkollik, tűnt fel az éneklő gondola. Mi vagy öten a korláton ültünk, s amúgy is nagy élvezettel bá­multuk az utca, illetve a víz forgalmát. Ahogy betettük a lábunkat Velencébe, rögtön rá­jöttünk arra, hogy eddigi el­képzeléseink nagyon tévesek a várost illetően. Úgyszintén a gondolásokról is. Kedves olva­só, bármit is hittél el eddig, most tudatnom kell veled, hogy a gondolások nemcsak hogy nem énekelnek, de nem is a szerelmesek csónakosai ők. Ta­lán úgy kellene őket felfogni —, ha nem tűnik kiábrándító­nak a hasonlat — mint régen a kínai kuli, aki a riksája elé fogva egész nap trappolt a fu­varral. Nahát itt eveznek és nem trappolnak. Gondoláik nagy bálákkal, csomagokkal, megpakolva. Nagyon sok a kül­földi. Ezek taxi helyett hasz­nálják a gondolát. Amint nézzük ezt a nagy forgalmat, egyik utcából elő- siklik az éneklő gondola. Ez jó, — gondoljuk. Végre egy ének­lő gondolás. Ahogy egyvonalba érnek velünk, látjuk, hogy a gondolás egykedvű faarccal „hajt” —, énekelni pedig egy részeg nő énekel hangosan, fal­sul, borízűen. Végigóbégatja az egész várost, s az este nagy si­kere volt, mert azért Velencé­ben sem látni és hallani min­dennap éneklő „gondolást”. ★ Az viszont igaz, hogy gigolók vannak. Gigoló az annyit tesz, mint selyemfiú. selyemfiú pe­dig annyit, hogy pénzért szóra­koztatja a hölgyeket. A mód­szerek a legkülönbözőbbek, de a játék mindenféleképpen egyre megy. nem a ha­zai hölgyek között „dolgoznak”, mert azok­nál egy olasz fiú mégsem megy egzotikum-számba. A „mun­kát” egész évben lehet foly­tatni. Télen Cortina Dampes- soban, a hóval borított hegyék üdü’őiben, nyáron a tenger partján, Riminiben. Befekte­tés: 18—20 éves kor, klasszikus olasz külső, s annyi pénz, hogy útiköltségre elég legyen a ki­iv/úinor jelölt terepig. Ruha míndösz- sze egy nylon fürdőnadrág, néhány jó ing, égszínkék vá­szonnadrág és fehér cipő. A módszer mindenképpen tapintatos, mert először udva­rol, szerelmet vall, s csak az­tán kér pénzt. A kérés sem durva és nehéz is visszautasí­tani, hiszen rendszerint vala­milyen ürüggyel: családi tra­gédia stb. hozakodik elő. A ki­szemelt áldozatok — rendsze­rint magános, negyvenbe hajló külföldi hölgyek —, mint egy­kor a Bourbonok, semmit se tanulnak és semmit sem felej­tenek. Fénylő szemmel és pi- hegő kebellel örülnek a siker­nek. Az olasz bájgúnárok meg — mintha csak pulóvert árul­nának — letérdepelnek és ösz- szetett kézzel, égre fordított tekintettel esküdöznek, hogy nekik is többe van, — akarom mondani, hogy így még soha­sem szerettek senkit. Ez persze este történik már. De mivel a jó munkához idő kell, a mi emberünk már kora délelőtt elkezdte azzal a na­gyon férfias és imponáló moz­dulattal, amellyel a forró ho­mokba az áldozata mellé fe­küdt. A hely nagyszerűén kecjvez a szerelemnek. Lágy, édes, me­leg itt minden, Á holdfény, a ÉS HA MÁR ELSŐSORBAN Dr. Csabai Tibor, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyet­tese, súlyos szenvedés után, szeptember 4-én, hajnalban meghalt. Dr. Csabai Tibor 1924-ben született Debrecen­ben, Mivel munkásszülők gyer­meke volt, csak páratlan szor­galma és képességei tették le­hetővé, hogy tanulmányait magasabb iskolákban is foly­tathassa. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt tagjai sorába lépett. 1947-ben summa cum laude kitüntető címmel a bölcsészettudomá­nyok doktora lett. Tudomá­nyos munkásságát a Debreceni Tudományegyetem magyar iro­dalomtörténeti intézetében kezdte, tankönyveket és tanul­mányokat írt.- Később a Deb­receni Pedagógiai Főiskola ira- dalomtörténeti tanszékének vezetője lett, majd az egri fő­iskolán tanított, 1954-től az MDP országos központjának tudományos és kulturális osz­tályán a tudományos munka, az oktatás és a népművelés marxista szellemének kimun­kálásáért dolgozott. 1958-ban nevezték ki a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettesévé. Mint oktató, tudományos ku­tató és pártmunkás, minden munkahelyén a párt céljainak megvalósításáért dolgozott. A Magyar Rádió és Televízió dr. Csabai Tibort saját halottjá­nak tekinti. Temetése szep­tember 7-én, hétfőn délután 3 órakor lesz a Farkasréti teme­tőben. (MTI) Vegyék figyelembe az utasok véleményét is A hírt, hogy Novaj és Eger között új autóbusz-járatokat indítanak, megelégedéssel és örömmel fogadták a novajiak és az ostorosiak egyaránt. Saj­nos azonban, már az első napi utazás sem úgy sikerült, aho­gyan azt sokan elképzelték. Egerből Novajra indul autó­busz 12.35 órakor. 14.20, vala­mint 15.05 és 18.35 órakor. Azok, akik hivatalban 4. illetve fél 5-ig dolgoznak, kénytelenek két és fél, három óra hosszat várakozni Véleményünk szerint jó len-' ne, ha a 32. sz. Autóközlekedési Vállalat az utolsó járat indu­lási idejét előbbre hozná más­fél órával. A novaji és ostorosi dolgozók nevében kérjük az AKÖV vezetőségét, vegyék fi­gyelembe az utasok vélemé­nyét is. Daragó István Köszönet érte... Ezúton szeretném megkö­szönni a Hatvani Városi Ta­nácsnak több lakótársam és magam nevében, hogy a már két éve húzódó lakásproblémán­kat megoldották. Épült Hat­vanban egy 34 lakásos bérház, s a hozzám hasonló körülmé­nyek között lakó családok la­káshoz jutottak. Már több mint két hete, hogy benne lakom, de örömömet nem tudom elmonda­ni. Külön köszönet illeti Hat­vani György tanácselnök elv­társat. aki gondos körültekin­téssel az arra rászorulókat la­káshoz juttatta. Illyés Ambrusné, Hatvan „Generáli a vitás" az egri sportuszodában Tegnap délelőtt szokatlan csend fogadott az egri sport­uszodában. Mindennapos ven­dégei — a fiatal lányok és fiúk — a reggeli órákban már nem az uszodába mennek, hanem ki-ki az iskolába siet. A csend azért mégsem teljes. A falak mögött serény munka folyik. Kőművesek, betonozok, vas­munkások dolgoznak, „generá- lozzák” az uszodát. Válent Gyulával, az úszók edzőjével beszélgetünk: — Bizony ráfér egy kis nagy­javítás már az uszodára — mondja és már magyarázza is narancsliget, az olasz beszéd, a tenger — minden szerelemről csacsog. Még egy kókler hip­notizőr sem használ ennyi kel­léket, és istenkém, oly jólesik elhinni, hogy bennünket sze­retnek, hogy még fiatalok és bájosak vagyunk. Magunkról az a vélemé­nyem, hogy nincs náció e föld­tekén, amely nagyobb szívvel fogadná a külföldi vendégeket, mint mi. De kint külföldön — az az érzésem — még nem tu­dunk elég méltóságteljesen vi­selkedni. Ez akkor jutott eszembe, amikor a vonaton arra a honfitársnőre néztem, aki boldogságtól sugárzó arc­cal, könnyes szemmel közölte velünk, hogy eljön, ősszel a saját kocsiján jön hozzánk Budapestre Alberto. NEM VOLT közöttünk ________ egyetlen em­ber sem, aki megmondta vol­na, hogy a 18 éves Alberto — igaz, a hölgyek jóvoltából, cso­koládét reggelizik —, de a für­dődresszén kívül semmije sincs és Pestre se fog jönni. Nem jön, mert Albertonak a szerelem a foglalkozása. Nem jön, vonaton sem jön, mert Albertonak a mi éghaj­latunk nem felelne meg. ö itt nagyon, nagyon fázna... Suha Andor Következő riportunk: Gyurkó Géza: Olasz mozaik II, az átalakítási munkálatokat. Most 400 ezer forintos költ­séggel renoválják az uszodát és többek között hideg és meleg zuhanyozót kapnak az úszók. Egyelőre még csak a hideg­zuhany készül el, mivel vü- lany-boyler még nincs, de a Magyar Testnevelési és Sport- bizottság ígérete alapján, mire a tél beköszönt, megkapják az igényelt két villanyboylert is. Ezek beállításával már a me­legzuhany is rendelkezésére áll úszóinknak. Ezenkívül külön melegedő­helyiség és hajszárító is épüL Űjrafestik a szobákat, s magát iaz épületet is. , Az épület javítása után sor kerül a két medence kijavítá­sára is. A kismedencét teljesen ikicsempézik. A nagymedencé­iben feltöltjük a hiányzó ka- ívicsréteget, mert a hosszú évek .alatt erősen megfogyatkozott A javítás teljes befejezése a ter­hek szerint november elején desz. \ — Mikor váltja fel a régi túszod át az új fedett sport- í uszoda? f — Ez még egyelőre csak F távlati terv. Ebben a hónapban ^újra tárgyalják ennek a 8 ^milliós költséggel épülő sport- | uszodának építési tervét. A [hely is megvan már. hogy hová [épülne. Ügy terveztük, hogy itt ^közvetlen >' az uszoda mellett |építenénk fel. Reméljük, hogy kaz ötéves terv során megkapja k Eger város is az új fedett sport- íuszodát... f (K. B.) | Milyen lesz as őszi I divat y I Ezzel a címmel rendezte első ^őszi jellegű divatbemutatóját ka Gyöngyös és Környéke Kis- [ kereskedelmi Vállalat augusz­tus végén a városi Tiszti Klub­iban. • Í A divatbemutató alkalmá­éval őszi jellegű szövetruhák, k kiskosztümök és átmeneti ka- rbátok kerültek bemutatásra. > A divatbemutató sikerét emel­ete Varadi Magda énekmű- . vésznő és a külföldi útjáról * hazatért Bérces Tibor énekmű­vész közreműködése.

Next

/
Thumbnails
Contents