Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-30 / 229. szám

1959. szeptember 3#.. szerda ngprjsar Megütötte a peronoaxpóra, — nem lehet axedni a tőkéről, — nagyon alacsony ax ára Miért nine* elegendő szőlő az egri piacon? KORA REGGELTŐL nyü­zsög a nagy hetipiac. Ember-em­ber hátán, a standoknál álló fejkendős nénik nagy igyeke­zettel kínáljál! portékájukat, a zöldségféléket, tejtermékeket. Meg is telik hamarosan min­den háziasszony kosara, szaty­ra mindennel, ami majd a va­sárnapi ebédhez szükséges lesz. A sárgarépa, burgonya, tejfel, túró megvásárlása után legtöbben a gyümölcsösök so­ra felé igyekszenek s amit időben nyertek az egyik he­lyen. azt elvesztik itt. Mert minden háziasszony sietne ha­za, vagy munkahelyére, de hi­ába néz végig kutató szemmel a teli asztalokon, nem találja meg azt, amit keres. A szép szőlőt. Van ugyan csaknem árusnál, de mindegyiket első ránézés után nyugodt szívvel tudja otthagyni a vevő. Sat­nyák, aprószeműek, s nem va­lami jó ízűek ezek a szőlők, az áruk viszont mindemellett 4 forint, négy forint húsz fillér. Miért nincs elegendő és megfelelő minőségű szőlő az egri piacon? Ott, ahol azt is mondhatnánk, hogy a jó szőlő hazája van. AZ EGYIK ASZTALNÁL egy hátiból éppen most pakol ki egy asszonyka szőlőt. Forgat­ja. rakosgatja minden fürtjét, hogy valamennyire mutasson Is ott a többi áru között. — Ennyi az összes szőlő, amit a mai piacra behozott? — kérdezzük, s a válasz igenlő. — Miért hoztam volna be többet? — kérdi az asszonyka, — úgysem szép ez sem. Nem lehet rendesen szedni most a szőlőt, bornak való az egész. Megütötte a peronoszpóra, s ha leszedünk négy kilónyit fürtben, abból, mire behozzuk a piacra, két kilányi már le­hullott szem. Egy másik elárusítóhelyen szintén panaszkodik a néni. — Azt mondják, nincs ez elegendő szőlő a piacon Idén — mondja. — Nincs is, mert nem lesz ám olyan jó a ter­més, mint ahogy azt mondták előre. Nemcsak szőlőből, de borból sem, mert ott fonnyad el, aszal ódik össze a peronosz­póra miatt a tőkén. Mit lehet­ne csinálni ez ellen? Semmi*. Csak megérteni azt, hogy nem rajtunk múlik a gyenge ellá­tás ezen a téren. Nem azért kevés a szőlő — ezt nyugodtan mondhatom, — mert alacsony árakkal kapcsolatos kifogások miatt. S a legsajná­latosabb ebből az, hogy külö­nösen a négy forint és négy forint húsz filléres — méltá­nyos — ár a legfőbb akadálya annak, hogy az egri háziasz- szony szép, rendes, jóízű szőlőt tudjon tenni a vasárnapi ebéd után a család elé az asztalra. — ger. Eserötssás ragon cukor raktárt keres Január végéig dolgozik a Hatvani Cukorgyár TIZENHÉT NAPJA, hogy megkezdte működését a Hat­vani Cukorgyár, Üjra indultak a szeletelőgépek, az átforró­sodott vezetékekben sistergő gőz kígyózik. A magasbanyúló kémények kiakasztották a munka füstcsíkját, hogy mesz- sziről jelezze: megkezdődött az őszi szezon a cukorgyárban. Irányvonalok hozzák a Haj­dúságból a cukorrépát, vonta­tók állnak az úsztató-csatoma mellett és a nyári napon bar­nára sült emberek gombosvégű nem akarjuk négy forintért elpaza­rolni. Csakhogy egy harmadik he­lyen az árusasszony meg ép­pen a fordítottjával kezdi: — Hát most mondja meg, megéri ennyiért adni a szőlőt? Nem. A parasztembernek sok- minden kgi több munkája van ezzel a '* " gyümölccsel, semhogy ilyen árért lehessen adni. A barack mellett, ha a szőlőt nyolc fo­rintért adnánk, még az sem lenne drága, mert a barack szinte csak úgy magától meg­terem, de a szőlővel annyit kell törődni, mint más gyü­mölccsel eggyel sem. EZ MÁR EGÉSZEN más és sokkal őszintébben hangzó in­dok. S nemcsak őszintébb, ha­nem a valódi is. Mert, sajnos, még nagyon sokan gondolkod­nak így, mint ez az elárúsító- asszony. Azt mondják, min­dent szívesen adnak a piacon vásárolni szándékozó dóig »- zöknak. a kosztpénzzel is csak beosztással élő háziasszonyok­nak, mert hiszen ők is sok mindent kaptak az elmúlt esz­tendőkben a várostól, az itt élő. dolgozó emberektől. Mégis amikor arról van szó, hogy olyan áruféleségek árát, ame­lyekből gazdag termés ígérke­zik — csökkenteni kell. szinte előharcosai a különböző spe­kulálásoknak, a rendelkezések elleni különféle tüntetéseknek, így van ez ebben az esetben a szőlőnél. Van szőlő. Sok és jó is. De még sints az egri pia­con elegendő, a peronoszpóra, a nehezen szedhetőség és az Letörték o kukoricát a nagyrédei mezőgazdasági szakkör hallgatói A nagyrédei mezőgazdasági szakkör hallgatói 1400 négy­szögöl területről letörték az ikersoros vetésű kukoricát. Az idén 28.5 mázsa csöves kukori­ca termett. A szakkör nem használt műtrágyát, csak a megfelelő talajmunkákat vé­A nagyapó mesél, mert a nagyapó sok-sok mesét megtanult. Tudja a csoda, hogy hol tanulta, de folyton tündé­rekről, manókról, csodálatos királj'fiuról és hercegkisasz- szonyról beszél, három arany­almáról és Óperenciás tenger­ről. A nagyapónak fehér sza­kálla van és hintaszékben ül, térdén az unokája, aki szavait figyelve tündérországot járja szüntelen. Milyen bájos idill, a béke, a nyugalom minden szó. Hallot­tam sokat, negyedannyit se láttam. Mázolmány, giccs;;. A nagyapó a dikón fekszik és hetek múltak talán, hogy nem mosdik, nenr tud sze­gény ... Mesél? Ugyan kinetc? Az unokák, vásott kölykei csínyjeinek hegye mind őt seb­zik. már a kétéves is mond­ja: ugye meghalsz már és el­temetnek? A vőtő] hallja) vagy a menyétől. Hintaszék..; No. igén a dikó... Hintázik-!, mert lógnak a rozzant lábak így már inkább, ezt már nem kellett messze menni lát­ni. Mondta a nagyapó is sze­mélyesen: megvert az Isten, hosszúra nyúlt ez a keserves életem. Lehetett volna zsörtölődni, hivatkozni emberségre, fújni, szívni és mégis, ha apagyilkos fiút vittek akasztani, iácsor­dult a könny, lehetett sajnálni. Küszködött ez is, a szerencsét­len, választhatott: magát meg­ölni, vagy az öreget. Az öre­get választotta, az úgyis öreg, most aztán rajta a sor, hát nem mindegy? Ha magán kez­di. az öreg utána hal. Ugyan ki tartaná tovább? gezte el. Elővetemény paradi­csom volt. A mezőgazdasági szakkör értékesítette a termést és a kukorica árából — 3366 forintból — elvégzik az őszi mélyszántást és szuperfoszfátot vásárolnak. t1 imúlt ez, nincs már. de ^ a tehetetlenség éppúgy együtt jár az öregséggel, mint évszázad során bármikor ed­dig. Szép az, hogy a fiatal annyit szerez, amennyiért meg­dolgozik, no igen, rendben van; aki nem dolgozik, ne is egyék, ám a magatehetetlen öregem­ber, akinek itt a nap-áLdozat- ja, vele mi lesz? Nincs nyug­díja, mert ez nincs mindenki­nek, a falun ezt a szót most kezdik tanulni. Ajti túl a het­venen alkalmatlan a munkára és eddig nem jogosult, az már nem is fogja megtanulni. Ma­radnák hát a fiatalok, nekik kell a kenyeret megosztani, a sajátjukét és ki-ki teszi em­bersége szerint. Lehet, hogy jut jókora darab, de a vőnek ettől még szikrát szórhat a szeme és menyecske is lehet, hogy csak odaveti. Az öreg­ember nem a sajátját eszi, s keserű minden ilyen falat. És ha senkije sincs, egyedül ma­radt, mert mindenki elment mellőle, jöhet a szociális ott­hon, úgy tudja, a szegényház: otthagyni mindent, amit meg­szokott, amit jó látni, amiről ifjúságra, erőre lehet emlékez­ni, bevonulni az utolsó időre az otthonba, mint valami sira­lomházba. Hogy hogyan adják át a ke­nyeret-és mennyit, azt a roko­nok embersége szabja meg ebbe nem lehet beleszólni, ez még a múlt törvénye minde­nütt, ahol a falu még nem vál­toztatta meg az életet. Régi formák, alig újabb mentalitás. Innen bizony elmehet a ma­gános öreg a szociális otthon­ba. amiről mondhatlak neki. hogy nem szeg*: ívház mar. ^leAMe!öizcwdke7ef|i^7^ Megkezdték ax első köxös vetést ax egersxalóki Új Elet Tsx tagjai Traktorok dübörgő hangjától han­gos az egerszalóki határ. A Vörös Csillag Tsz területén már vetnek, a vetőgép után jól előkészített mag­ágyba kerül a Terményforgalmitól kapott egységes, nemesített vető­mag. Az ősszel kezdő Üj Élet Tsz területén sem késlekednek a mun­kával. Eddig 110 holdon végezték el a vetőszántást. Három traktor várja, hogy a szövetkezet tagjai befejezzék a kukorica törését, s megkezdhessék a felszabadult fold feltörését is. Sokat törődnek a föld minőségének javításával, ezért egy mázsa szuperfoszfátot szórnak ki holdanként. A 30 hold árpavetésükhöz szüksé­ges vetőmag már raktárukban van, sőt, a csávázását is befejezték, hogy megfelelően előkészített vetőmag kerüljön az első közös munka ered­ményeként a jól előkészített mag­ágyba. Biztosítják a, silótakarmányt a kiskörei Uj Élet Tsz-ben A kiskörei Űj Elet Termelő­szövetkezet tagjai nagy gondot fordítanak a közös állatállo­mány takarmányszükségleté­nek biztosítására. Ez évben ed­dig 1360 köbméter silót készí­tettek, ebből körülbelül 300 köbmétert már megetettek az állatokkal, ezért elhatározták, hogy megtöltik a többi rendel­kezésre álló silógödröket is. 1250 köbméter siló készítését ütemezték be még ez évre. 300 köbmétert készítenek répasze­A könnyebb, hibamentesebb számvitelért A poroszlói termelőszövetkezetek, könyvelőinek számviteli munkájá­ban a Duclos Bányagépgyár köny­velői nyújtanak nagyértékű segít­séget. A Béke, a Rákóczi és a Haladás termelőszövetkezetek könyvelői egy egész hetet töltöttek a Duclos Bá­nyagépgyár könyvelőségében, ahol menet közben ismerhették meg a magasabb-színvonalú számviteli formákat, részt vehettek egy beru­házás, vagy értékesítés könyvelési tételének teljes elvégzésében, s igen értékes tapasztalatokat sze­reztek a további munkájuk elvég­zéséhez. A patronáló gépgyáriak segítségével a termelőszövetkeze­tek áttértek az átíró eljárásra, ez­által könnyebb és hibamentesebb számviteli megoldást honosítottak meg. létből és silókukoricából, ezen felül besilóznak kukoricaszárat répaszelettel keverve és 500 köbméter zsombolyát, répafe­jet. A hamarosan elkészülő si­lótakarmány jelentős mérték­ben fedezi a közös állatállo­mány téli takarmányszükség­letét, sőt a behozott és betaka­rított szálastakarmányt is be­számítva, teljes mértékben meg tudják oldani az állatok takarmány ellátását. 45 mázsa kukorica holdanként Bevált a hibridkukorica-ter­mesztés megyénk termelőszö­vetkezeteiben. A halmajugrai Béke Tsz 45 mázsás holdan­ként] átlagtermést ért eL A letört kukoricacsövek átlagosan elérték a 30—32 centiméteres hosszúságot. Egy csövön átla­gosan 17 sorban, soronként 62 szem termett. A csövenként elért 1000 sze­mes eredményhez hasonlóra nem emlékszenek a község la­kói. A szövetkezet tagjai a gondos kezelés, a kedvező idő­járás mellett a jól bevált hib­ridkukorica-vetőmagnak tulaj­donítják a kiváló eredményt. Milliókat áldoz rá az állam, végül is mégsem az otthona, nem a fészke. A falukat járva, hacsak be nem kötik az ember szemét, elő-előtűnik a régi. Megyek és zavarba hoznak, mert megsüvegelnek. Nem kö­szöntem, mert városi ember­nek nem szokása idegen em­bert üdvözölni és megemelte előttem a kalapját egy ember, amott egy másik. Ki tudja hány pofont kaptak valami­kor, míg megtanulták, hogy az ilyen magamfajta külsejűnek előre köszönjenek. Egy másik faluban már kétségbeesetten hajtogatom jó előre: jó napot, jó egészséget. Mert dehogy va­gyok olyan, akit előre kelljen üdvözölni és .észreveszem, hogy megmosolyognak, tűnődnek, hogy ki lehetek, miért köszön- getek, mikor nem is ismerem őket? Ez már egy új falu, mások az emberek. Atkár. Azt mondtuk a roko­nok emberségére van bízva, hogy mekkora kenyeret nyúj­tanak a tehetetlen öregnek és hogy hogyan azt is; ott, ahol még nem változtatta meg éle­tét a falu. Itt azonban már nem. Atkár népe ma már kö­zösségben dolgozik, termelő- szövetkezet tagja mindenki. A község gondja Atkárom az el­aggott ember. D eszélgetünk a Kossuth u Tsz elnökével. Azt mondia Bagi Benjámin: — Innen nem megy el a köz­ségből egyik öreg sem. Itt voltak cselédek, itt érdemel­nek nyugodt, csendes öregsé­get. Megadjuk nekik a megél­hetést, dolgoztak eddig éppen eleget. Nem lesznek senki terhére, a munkájukat nem követelik, a saját kenyerüket eszik, mert sokan adják és csak egyedül nekik. Idill. Mesélő nagyapó a fa- 'lusi házban ;;.- Lesz most már minden bizonnyal, csak éppen a mese. a mese lesz más. Nem tündérekről, királyfiról, arany- almáról szól, hanem egy ke­serves életről és az unokák a nagyapó térdén éppúgy cso­dálkoznak, amikor a grófi kastélyról lesz szó, mintha a kacsalábon forgó palotáról hal­lanának, amelyben a gonosz lakott. Az elnök elsorolta: az az öreg, aki már nem dolgozhat, meg­kapja a háztáji földet, ezt megműveljük neki. Adunk fe­jenként 150 kiló búzát, meg öt munkaegység értélcet havon­ként. Fizetjük az SZTK-t és mindegyik kap egy szekémyi szalmát, hadd legyen a ma­lackája alá. A gyűlés határozott, mint / A mondanák egy jól is­mert közhellyel: abszolút szó­többséggel hozták a döntést. Az adatokról annyit: az idén egy munkegység 80—85 fo­rintot ér, ebből öt havonta, 400 forint; Jön Franci néni az utcán a villájukkal temetik be répával a vizes csorgát. A gyár udvarán mozgalmas az élet. Fehérköpenyes lányok és műszaki vezetők sürgölőd­nek, ellenőrzik a munkát. Még eddig fennakadás nélkül, fo­lyamatosan termelt a cukor­gyár. — Jó munkát végeztek a nagyjavítás és a felkészülés ideje alatt, — adja meg a vá­laszt Fazekas Zsiga. Nem kell félni, hogy a gondatlan javí­tás miatt akár egy órát is áll­nak a gépek. A gyár főmérnöke, Mala- tinszky László, akit a gyárban csak Laci bácsinak szólítanak, állandóan intézkedik, posta­könyvet ír alá, telefonon be­szél. A rohanó munkatempó, a 17 nap, az újrakezdés még érezteti hatását. Az irodákban is gyorsabban koppannak az Írógép billentyűi, sok az el­intéznivaló. Laci bácsi, a főmérnök, az ajtóban állva tud csak tájé­koztatást adni a szezonnyitás­ról és máris rohan a munkája után. — A cukorgyár most még nem tud teljes kapacitással dolgozni, mert a konzervgyár­nak is mi adjuk a gőzt, így naponta 160-180 vagon répát tudunk csak feldolgozni, de október elsejével megváltozik á helyzet. Egyre kevesebb gőzt igényel a konzervgyár és töb­bet tudunk mi termelni. Else­je után 220-240 vagon lesz a napi feldolgozás. — ÜJ TECHNOLÓGIÁI el­járást, vagy korszerű beren­dezést alkalmaznak-e a szezon alatt? — Igen. Igyekeztünk az új szezonra úgy felkészülni, — folytatja a tájékoztatást Ma- latinszky László —, hogy a ne­héz fizikai munkát igénylő fo­lyamatokat a lehetőség szerint gépesítsük. Az iszapsajtolónál dobszűrő könnyíti a munkát. Itt készült a gyárban a 15 000 forint értékű automata-vácum, a vég kristályosításnál hasz­nált berendezés. — Ml a tapasztalat az elmúlt 17 nap alatt? — Aki dolgozik, az tapasztal, s tanul. A szezonnyitás jól Potyasor felől. Majd minden kapu előtt megáll egy pillanat­ra, mintha be akarna menni, árián mégis továbbindul, csak pihent. Megért Bartók Meny- hértné 78 évet, megvan, hogy lépte miért olyan tétova: cse­léd volt és nyolc gyerek anyja. Nincs ellenére, hogy az autó­ba beüljön, de azért hajtogatja. — Mit szólnak a népek, ha meglátnak itt a taxiban? Kicsike asszony, sosem lehe­tett nagyobb. Szép piros ken­dője van, mosolygós, huncut- kodó szeme és eleven arca, lát­szik, hogy ha kevés alkalmat lelt is, mégis könnyen hajlott a kacagásra: az a fajta. Elmondom neki szépen sor­ban, a sorsa felől miként dön­töttek és várom, hogy majd kibuggyan belőle az öröm, a hála. Nem ez történik. Érdek­lődve hallgat ahogyan sorolom, mennyit kap havonta, mert mondta már neki Bagi Benja­min, az enyémmel most azt egyezteti. — Tudja. Franci néni, azt mondták ott a gyűlésben, ele­get dolgoztak már, szenvedtek a cselédsorban — magyarázom— pihenni kell már maguknak. lnéz felettünk messze va­lahová. elmúlt évek mö­gé. — Abbizony — sóhajtja Bosszankodni volna kedvem. mégiscsak furcsa, miért nem örül ez az asszony? — Na. mit szól hozzá, szép öregséget ad­nak magának. Franci néni? — Ha megadják — mondja, és látni, hogy még mindig má­son gondolkodik. Hányszor becsapták 70 e&z­E1 sikerült, csak a répával van baj. Nagyon megérzi az eső­hiányt, nem kemény, hanem puha, hajlékony, ami azért nem jó, mert a széletelökéseft elcsúsznak rajta. A munkát sürgeti a réparomlás is. Jól jönne egy kis eső, hogy ki­feszülne a répa „bőre”, vizet szívna magába. Könnyebben lehetne feldolgozni, nem pa- n: czkodnának a szeletelőgép­nél dolgozók. A Hatvani Cukorgyár mű­szaki vezetői szerint jól sike­rült a szezonnyitás. Fennállá­sa óta először termel január végéig a cukorgyár, ilyen hosz- szú szezonra még nem volt példa. A beszélgetés során több olyan dolgot is elmond­tak a gyár műszaki vezetői, amelyen sürgősen változtatni kellene. Segítséget kellene nyújtani a gyárnak, hogy a cukrot raktározni tudják. Ahogyan múlnak a napok, úgy növekszik a gyár termelé­se. Ebben a szezonban négy­ezer vagon cukrot termel a Hatvani Cukorgyár és 29100 vagon cukorrépát dolgoz fel. Már a szeptember havi ered­mény is kitűnő lesz. 21-én 31, 22-én 28 és 23-án 27 vagon répa tűnt el a szeletelőgép éhes torkában. Debrecen, Fü­zesabony környékéről szerel­vények szállítják a cukorrépát és egyre nagyobb gond szakad a gyár vezetőségének nyakába. A négyezer vagon cukor el­helyezése nem kis dolog; NINCS RAKTÁRA a gyár­nak, s 1500 vagon cukornak kell biztos helyet keresni. Szükségmegoldás képpen még az ipari vásár területén, Ede- lényben terményraktárakban és még ki tudja milyen helyeken raktározzák a hatvani cukrot; A cukor utaztatására elköl­tött pénzből — ha összeraknák és a minisztérium is igyekez­ne megoldani ezt a helyzetet — kisebbszerű raktárát lehet­ne építeni. Tizenhét napja állandóan dolgozik a Hatvani Cukorgyár; A folyosókon zsákokban gyűlik a cukor, s a raktározási gon­dok továbbra is megmaradnak. Mi lesz a jövő szezonban? Kovács János tendeig? No, nem lehet ezt csak úgy elfelejteni. Értem már egy kicsit Franci nénit. Hallgatunk, időm van nekem is, neki is tűnődni ... Megszó­lal végre. — Megélek ... Aztán kérdez. — Az orvost se kell fizetni? — Nem hát, azt is a szövet­kezet fizeti. — Nem volna ez rossz világ. — szól és a szemét fölemelt — Miért mondja azt, hogy nem volna? — Mert öreg vagyok. — Ka­cag. — Most kéne húsz eszten­dősnek lenni. A szeme pajkoskodik, hun­cut, gondtalan. Három holdnvi földjével járó baja mind a má­sé már. Nem akarta hinni, hogy csak ül és a pénzt, a meg­élhetést kapja. Nem kell fele­sekkel alkudozni... Emberség Nehéz ezt már majd nyolcvan esztendő után megérteni. Hi­szen eddig alig találkozott ve­le. A föld a fiataloké, azt hitte; elvették. Nem. Emberség.. Gondoskodnak róla. M egsimítja az autó kár­pitját. — Mennyi taxi jár mostanában — mondja. — Az én időmben szekér volt, oszt mindig mentem a kapuba, az­tán szólt jó apám. isten nyu­gosztalja: ne menj te mindig, mert a nyakad közé vágnak az ostorral, csak megtennék egy­szer, te, Franciska... A nagyanyó mesél... Nem tündérekről, aranyaimé­ról. Óperenciás tengerről és ki­rályleányról. másról és ezt már tudjuk, hogy hol tanulta. Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents