Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

1959. szeptember 25.. péntek NEPÜÍSAg 3 Leendő lakatosok, vájárok aranyélete HAJNALI j négy óra. A I folyosón egyen­letesen Kopog az ügyeletes ne­velő lépte, benyit a szobába, s máris harsan a kiáltás: — Jó szerencsét, ébresztő, fel! S a hajnali derengésben ál­mosan nyújtózkodva ébrednek a MŰM 215-ös számú intéze­tének diákjai, akikből három év után vájárok, elektrolaká- tosok lesznek, akik most „sik- tába” mennek reggel hat órá­ra. Nehezen űzi el az álmot az ébresztő, s a gondolatok ne­hezen kapcsolódnak az új fel­adatokhoz, az édes álom után. Szepesi István, a szőke tüskéshajú, harmadéves vájár képzelete még valahol a len­gyel tengerparton kószál, ahonnét nemrég érkezett meg kéthetes jutalomüdülésről. Az apró termetű Hornyák J ó - z s i még nehezen szokta meg új otthonát, amelyben néhány hete lakik. így hát nem csoda, ha gyakran jut' eszébe az iga­zi otthon, a gyöngyöshalászi ház, ahol eddig nevelkedett. Gondos Emil, a harmad­éves tanuló, azon töpreng, va­jon mennyi fizetést kap majd, ha teljesítménybérben dolgoz­hat. s miként tudja megállni helyét, lenn a bányában, hogy ne hozzon szégyent a „külszí­nen” szerzett jeles eredmé­nyére. Ám kevés idő jut a kó­sza gondolatokra, mert 15 perc múlva reggeli, s aztán szobaszemle. Így ébred újabb és újabb dolgos napra a vájár- és laka­tosképző iskola száznyi növen­déke, s így kezdi el a tanu­lást, amely nagyon sokban kü­lönbözik a többi iskolákétól, de még jobban a régi tanonc- otthonokétól. Lássuk csak a tanrendet: Kovács Zoltán nevelő készségesen mutatja. A tan­tárgyait kissé szokatlanok; balesetelhárítás, bányaműve­léstan, anyagismeret stb. De még szokatlanabb a hatalmas méretű órarend, amely igen ötletesen mutatja be, hogy a nap különböző szakában mi­lyen kötelezettségek vártak a régi világ inasgyerekére és a mai ipari tanulóra. Az előb­bieknek a tanrendjébe szoro­san beletartozott a babadaj- kálás. leventeoktatás, a gazda lakásának rendbetétele, s egy­két pofon a hirtelen haragú mestertől. Mennyivel masabb a napi foglalkozás ebben az iskolá­ban, ahol univerzális szakem­berekké nevelik az itt tanuló fiatalokat. A BÁNYÁBAN, ma már egyre több a gép, — mutat a sok szemléltető eszközre az ügyeletes nevelő, amelyeknek láttán valósággal bányában ér­zi magát az ember, annyi a kaparószalag, csúzda, külön­böző méretű és módozatú vá­gat, sikló, szivattyú. Egyszó­val cseppet sem hasonlít ez a szokásos iskolákhoz. S akik innen szabadulnak laKatosok- ként, azok számára nem jelent gondot a villanymotor megja­vítása, mert a szerelési mun­kát, amely lakatosoknak való, ugyanúgy el tudják végezni, mint a javítás elektroniKus DÉLUTÁN fél öt. A hatvani Bajza József Gimnázium fo­lyosóján percről percre gyű­lik a felnőtt diákok száma. A tantermekben civilek és egyen­ruhás emberek, idősebbek és fiatalok várják az óra meg­kezdését. Esti tagozatosak. Sokan . vannak. Mint dr. Bartos Imre, az iskola igaz­gatója is mondta, ilyen lét­számmal még nem indult esti tagozat a hatvani gimnázium­ban. Számuk (a levelezőket és a katonai hallgatókat nem be­számítva) meghaladja a 200-at is. Ez évben éppen a nagy­számú jelentkezések miatt már két első osztály is indult. Kik járnak ide? Sokféle fog­lalkozású emberek. Tanulásuk nem könnyű. A nehéz, napi 8 órás munka után Aár nem fog úgy az agy, mint délelőtt, pihenten, de ők vállalják ezt a nehézséget, tanulni, műve­lődni akarnak. Mint mondtam, sokféle em­ber jár ebbe az iskolába min­den második nap. Né7zünk be talán az első A osztályba. részét, hiszen széleskörűen képzett szakemberekként, elektroiakatosokKént kerülnek ki az iskolából. S azok a vájárok, akik itt Kapják meg a szakmunkás ké­pesítést, szintén nem nagyon várnak a karbantartókra, ha kisebb hibája akad a bánya­gépeknek, hiszen nemcsak el­méletben ismerkednek meg a gépek működési elvével, de a bányában eltöltött idő alatt alaposan elsajátíthatják azok kezelését, kisebb hibáinak megjavítását is. S a korszerűen felszerelt ok­tatótermek mellett jól képzett tanárok, szakemberek adják át a tudnivalókat az iskola növendékeinek, akiknek min­den lehetőséget megadnak, hogy jó szakemberekké válja­nak. Elegendő megnézni a szobá­kat, az éttermet, kultúrtermet, belelapozni könyveikbe, Körül­nézni a 24 holdas parkon, vé­gigjárni az egykori Sósberger- kastély számtalan termét, és szóbáját, amely mind az itt tanuló leendő lakatosok és vájárok kényelmét és nyugodt tanulását szolgálja, máris meg­győződhetünk arról, mennyire különbözik az ő sorsuk, most már csak az órarend rajzai­ból ismert egykorú keserves inasélettől. egyik BENÉZTÜNK az __szobába. Az ab lak tele virággal, a padlón szőnyeg, tiszta ágyak, szek­rény, asztal, egyszóval minden szükséges megvan. Az ügyele­tes nevelő mégis szerényen jegyzi meg: — Nem a legjobb ez, de egyre szebb lesz a szoba, hi­szen nemrégen érkeztek még a tanulók. Egy másik szobában igazság szerint csendes pihenőnek kel­lett volna lenni, de innen szű­rődött ki a legnagyobb zaj. Ez ugyanis a végzősök és egyben a zenészek szobája. C s a j á g i István harmadéves vájár és két társa éppen rádiót ja­vított, míg Gondos Emil a harmonikát nyúzta lankadat­lan szorgalommal. A zaj ellen tiltakozó nevelő sorolta, hogy három zenészt számol ez a szoba. — Sőt, még eggyel többet, P á d á r is itt lakik ... aki do­bol, — javítják ki a szobabe­liek. Nemcsak arról híres ez a szoba, hogy csendes pihenő alatt is zajos, hanem arról is, hogy akik az idén végeznek, utána technikumra akarnak járni. — Pista, Matusek, Kocka, meg én jelentkeztünk techni­kumra — sorolja Gondos Emil, majd arra terelődik a szó, mennyit lehet keresni, ha mindannyian teljesítménybér­ben dolgoznak, s milyen a leg­nehezebb munka a bányában. — Az idomozás! — Elképzelheti, 50 kilós ido­mokat felemelni, beépíteni, nem gyerekjáték — magya­rázzák felnőtteden, pedig ket­ten is alig tennének még ki egy igazi „bányász számot”. Az iskolában vannak olyan tanulók is, akik ezer forinton felül keresnek, ami diákfize­tésnek nem éppen kevés, kü­lönösen ha azt vesszük, hogy igen keveset kell fizetni az ellátásért Ezt bizonyítia Sándor József második éves lakatos is. — Hatvan forintot fizetek egy hónapban a kosztért, a la­kásért és 250 forint ösztöndíjat kapok. De akik teljesítmény­bérben vannak, ezer forinton felül is kapnak kézhez egy-egy hónapban. EBBEN a gyönyörű kör­nyezetben levő is­kolában a jó ellátást szorgal­mas tanulással hálálják meg az itt tanuló leendő szakmun­kások. S bár apró gondjaik akadnak, hogy elromlott a te­levízió, és kicsi már a kultúr­terem, azért mégis irigylésre méltó az ő sorsuk. Kovács Zoltán nevelő meg is jegyezte — a vidám vájártanulókat nézve: — Jó ezeknek a fiúknak... ha Sósberger báró látná...! Kovács Endre Van ilyen Rettenetes dráma 1 felvonásban (A szerző utasítása: játsszuk olyan őszin­tén, mint ahogyan csi­náljuk. A siker bizto­sítva lesz. A darab egy szokásos szobá­ban, szokásos szerep­lőkkel játszódik, tgy:) ÖDÖN (Telefonon beszél, dühösen): ... Igen ... Ez a hatá­rozott utasításom... Már holnap. Nem tű­röm, hogy hírbehoz­zák a vállalatot. (Le­csapja a kagylót.) Hal­latlan ... _ Hallatlan. ÉVA (Eddig a kere- veten ült, most odalép és megsimogatja Ödönt): Ne izgasd ma­gad, Pintyőke, boga­ram ... Vigyázz a vér­nyomásodra. szükség lesz még rá. ÖDÖN (Kicsit meg­higgadva): Jó. nem iz­gatom magam. Szí­vem (átöleli a szívét). De azért csak felhá­borító ... Ez a Kesze- ge kikezd a saját kol­léganőjével. vállala­ton belül. .. Vén sza- tír! Családja, három gyereke van, de 6 sze­relmeskedik ... Sze­relmeskedik! Kirúg­tam ... Tudod jól, hogy nem tűrök meg ilyesmit... Első a vál­lalat becsülete. Hát nem igaz? (Leülnek a kerevet- re, Éva hozzásímul. úgy gügyögi). ÉVA: De igaz. Ne­ked mindig igazad van. Pintyőke, boga­ram. nagy mackóm De most már hagy­hatnád egy kicsit a vállalatodat. foglal­kozz velem ... Csak velem. ÖDÖN (Megsimo­gatja Éva haját, dör- mög még valamit az orra alatt): Olyan vagy Évácskám, mint siva­tagban az oázis ... ÉVA: Az micsoda? ÖDÖN: Hát ahol a tevék megpihennek ... Ó, bocsáss meg, rosz- szul magyaráztam ... Ahol a karaván pi­hen meg a sivatag szom ja. keserve után. Én is így va­gyok veled, itt oihe- nek meg. Szívem, melletted. ÉVA (Szenvedélye­sen): Csókolj meg! ÖDÖN (Még szenve­délyesebben): 36, örömmel. Szívem! (Szenvedélyes csók). ÉVA (Kibontakozik az ölelésből): Hogy tudsz még mindig csókolni... Hú. de melegem lett... ÖDÖN: Nekem is. ÉVA (Felugrik): Várj, kinyitom egy pillanatra az ablakot. ÖDÖN: Az nagysze­rű lesz... Friss őszi levegő... ÉVA: (Az ablakhoz megy, kinyitja, ki­néz. aztán halkan fel- sikolt). ÖDÖN: Mi baj. Szívem? ÉVA( Dönci, te jő isten, ion a feleséged! Függöny) (egri) cÁ biu'citf/ig, kóiiij.úe. ORSZÁGOS statisztika sze­rint a főváros után Eger az el­ső idegenforgalom terén. Való­ban, a Park Szálló vendég­könyvében szovjet, angol, fran­cia, német, lengyel és cseh tu­risták bejegyzései minden sta­tisztikánál érzékletesebben ta­núskodnak erről. A legtöbb bejegyzés a Szovjetunióból ér­kezett turistáktól származik. Huszonnyolc szovjet turista- csoportot — mintegy 1500 sze­mélyt — láttunk mostanában vendégül városunkban. A cso­portok tagjai között voltak a Szovjetunió minden részéből jött turisták: szibériaiak és let­tek, leningrádiak és grúzok. Volt miniszter és orvos-pro­fesszor, Legfelső Tanács-tag, és magasrangu katonatiszt, munkás és kolhoztag, s úgy­szólván minden foglalkozás képviselője. A statisztika élettelen szá­mokkal fejezte ki városunk si­kerét. Vajon hogyan fest ez a turisták véleménye alapján? „A legmélyebb, legemlékezete­sebb benyomás, amit szemé­lyes, drága barátaink tettek ránk, akikkel itt Egerben talál­koztunk’’ — írják Borisz Csir- kov és Inna Makarova, ha­zánkban is ismert filmszíné­szek, és így folytatják bejegy­zésüket: „Természetesen, meg­látogattuk Eger híres borpin­céit is és figyelmesen tanul­mányoztuk azok termékeit. Bi­kavért ittunk, és nem bántuk meg nagy vérszomjunkat.” Szinte valamennyi csoport megemlékezik Eger történelmi nevezetességeiről. Az odesszai turisták ért írják: „Nagyon sajnáljuk, hogy csak egy napot töltöttünk itt. de az egész nap emlékezetessé vált a város le­nyűgöző szépsége és ritka épí­tészeti emlékei által.”- Másutt art olvassuk: „Megismertük Eger diadalmas múltját, meg­tekintettük a várat, és meg­ismertük történelmét, amely a város lakóinak a szabadságáért vívott hősi harcát írja le.” AZ MSZBT valamennyi cso­port számára rendezett egy találkozót, valamely üzem, ter­melőszövetkezet, kórház, vagy Felnőtt diáhok Az első padban fiatal kis­lány, Püspöki Erzsébet, a vá­rosi tanács dolgozója rendez­geti könyveit. — Maga miért iratkozott be? — A munkám is megkíván­ja, hogy tovább képezzem ma­gam, és természetesen én ve­szem hasznát, ha leteszem az érettségit. Otthon négyen ta­nulunk három testvéremmel. A húgom most jár a technikum második osztályába, legalább majd 6 is segít a tanulásban. MINT MONDJA, nem lesz könnyű neki sem a négy év, de szeretné elvégezni a négy középiskolát. Bizonyára ennek sem lesz akadálya. Osztálytársának, Farkas An­talnak már nehezebb a dolga. A hatvani MÁV Pályafenntar­tási Főnökségen dolgozik, s Karácsondon lakik. 39 éves, családos ember. Gyermekkorában ő is sze­retett volna tovább tanulni, de apja cseléd volt egy na­gyobb szőlőgazdaságban s ne­ki így nem jutott mód arra, hogy a gimnáziumot elvégez­hesse. Otthon két gyermeke van, az egyik VII., a másik V. osztályos. — Ok már nem járnak úgy, mint én — mondja. — Zoltán, a VII. osztályos, zeneiskolába is jár. Ha elvégezték az ál­talános iskolát, beíratom őket a középiskolába is. Neki sem lesz könnyű ez a négy év. — Ma éjfélre érek haza, de van úgy is, hogy nincs vona­tom és itt Hatvanban kell aludnom. De ha már elkezd­tem, vállalom a nehézségeket is, nekem válik hasznomra. Citor László m£r „öreg” di­ák, a negyedik osztályt végzi. Petőfibányán dolgozik a gép­üzemben, lakatos. — Mikor elsős voltam, őszin­iskola dolgozóival. Ez az, amit 4 szovjet turisták a történelmi nevezetességek, építészeti szép­ségek és a jó egri boron túl leginkább kiemelnek: „A leg­erősebb pedig, ami egy életre emlékezetessé lett — ez az em­berekkel való találkozás, az ő dalaik, baráti mosolyuk, me­leg, szívélyes viselkedésük.” A doni Rosztov város turis­tái egy szövetkezetbe láto­gattak el, s miután megemlé­keznek budapesti, balatoni és esztergomi benyomásaikról, art írták: „Különösen meleg fo­gadtatásban volt részünk a szövetkezetben, amelynek dol­gozóival itt Egerben találkoz­tunk.” Ukrajna és Kaukázus turistái írják: „Mindig emlé­kezni fogunk árra a néhány óráta, áfríit Egérben és a Selypi Cukorgyár dolgozóival töltöt­tünk.” A találkozók folytán kiszéle­sedett üzemeink, termelőszö­vetkezeteink, intézményeink dolgozóinak a szovjet elvtár­sakkal folytatott levelezésük. Szinte valamennyi csoport sze­mélyesen is szeretne találkoz­ni az Egerben szerzett bará­tokkal, a Szovjetunió területén is. A moszkvai turisták írják: „Jöjjenek, kérjük, Moszkvába és mi mindent megteszünk azért, hogy viszonozni tudjuk vendégszeretetüket”. Meghí­vással fejezték ki hálájukat a bjelorusz és grúz turisták, Odessza, Rosztov, Harkov, ‘Lvov, Sztanyiszlav és Szibéria turistái is. A harkovi turisták a Barátság könyvébe írták: „A barátságnak nincs szüksége szavakra, mi is értettük egy­mást, „keszenem” mindenért, drága barátaink!” Herendi Miklós tén mondom, féltem az is­kolától. Különösen télen, mi­vel busszal és vonattal kell bejárni. De azért sikerült jó eredménnyel elvégezni eddig a három osztályt és bízom benne, hogy a negyediket is! eredményesen befejezem. TOVÁBB TANUL érettségi után? — Szeretnék a Műszaki Egye­tem levelező tagozatára be­iratkozni. Hátha még mérnök is lehetek — mondja nevetve. Nem is elképzelhetetlen. Ma már számtalan olyan mérnök van az országban, akik hasonló, vagy még nehezebb körülmé­nyek között szerezték meg diplomájukat. Feladatuk nem könnyű, a napi munka után újabb szellemi munkát vállal­tak. ami sok kitartást és aka­ratot kíván. Azonban van egy jó közmondás: „Nem az is­kolának, hanem az életnek ta­nulunk”. Art hiszem, ők is így indultak neki. Kiss Béla Van, de iné«' sincs Történt pedig, hogy a Pé- tervásári Gépállomás daráló­ját átvette a községi tanács azzal a szándékkal, hogy mint járási darálót, tovább üzemelteti. Ez érthető is, hi­szen a gépállomásnak nagyon megnőtt a, munkája, mivel a járás területén kilenc szö­vetkezeti község igényeit kell gépparkjukkal kielégíteni A megegyezés után le is állt a daráló, de azóta is áll. A nyári munkákon már túl va­gyunk, a cséplést befejezték és akiknek darálni valójuk van, vihetik taligán, vagy kétkerekű kocsin terményü­ket a Pétervásárától három kilométerre levő Ivádra, vagy a nagyon rossz útviszo­nyok között megközelíthető erdőkövesdi. Hosszúverő­puszta darálójába. A községi tanácson örven­detesen újságolták, hogy megkapták a helyiséget a da­rálónak, a volt kastély épü­letében, azonban most újabb nehézségek merültek fel. Mi­vel villanymeghajtásról van szó, az ÉMÁSZ-t bízták meg az áram bevezetésével. En­nek már ugyancsak több he­te. azonban a munkálatokat még mindig nem kezdték meg. A pétervásáriak nevében kérdezzük, meddig kell még vámiok a daráló üzembeállí­tására? K. B. Szeptember 26-án és 27-én kerül immár harmadízbea megrendezésre a Népújság-nap, gazdag programmal, válto­zatos műsorral. Szeptember 26-án délután fél négykor az egri stadionban újságíró—színész labdarúgó-mérkőzésre ke­rül sor. A színészek csapatában Fekete Alajos, Dánffy Sán­dor, Gyuricza Ottó, Pusztai Péter, Kanalas László, Horváth Ottó, Szabadi József, Szöllősi Gyula, Vass Károly, Kozaróczy József, Antal László és még többen mások lépnek a zöld gyepre. A kezdő rúgást Lenkey Edit végzi. A bírói lisztet Jávori József látja el, míg a partjelző Magda Gabi és Varga Edit lesz. Este nyolc órakor a Park Szálló összes termeiben újságiró-bál leszí amelyen a népszerű Szaíkai-együttes lép fel. Másnap délelőtt 9 órai kezdette] országos háztömbkörüli kerékpárversenyre kerül sor a Népújság Kupáért. Az újságíró színész mérkőzés jegyeinek ára egysége­sen 5 forint. A báli belépőjegy ára 10 forint, tjgb.gakI3k.BR» afit S"». v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents