Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-23 / 223. szám
1959.. szeptember 23 , szerda NEPÜJSÄG s Minél hamarabb leszámolunk a hidegháborúval, annál jobb less népeinknek,as egéss emberiségnek i\. Sz. Hruscsov beszéde a Los Angeles-i városházán Tisztelt polgármester úr! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a vendégszeretetért és az erre a találkozóra szóló meghívásért, öröm számunkra, hogy találkozhatunk Los Angeles üzleti köreinek és értelmiségének képviselőivel. Ezen a találkozón szeretnék rövidem szólni amerikai látogatásunk céljairól. Hálával fogadtuk • az Egyesült Államok elnökének meghívását, aki javasolta. hogy nézzük meg az önök országát, ismerkedjünk meg az önök népének életével, beszéljünk meg az elnökkel több olyan kérdést, ' amely mindkét országot érdekli. Van egy kérdés, amely egyformán fontos mind a szovjet, mind az amerikai nép és minden más nép számára "is — ez pedig a béke kérdése. Mindenki tudja, hogy a remzetek és államok jóléte és virágzása attól függ, milyen irányban halad a nemzetközi fejlődés az elkövetkező években — a béke megszilárdulása irányában, vagy a növekvő háborús veszély irányában. Mi akadályozza most, hogy az államok együttes, erőfeszítésekkel munkálkodhassanak a nemzetközi feszültség enyhítésén? Mindenekelőtt az államok, egyebek között a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyára ránehezedő hidegháborús légkör. Az mé(g megérthető, ha tényleges ’ ellentétek, területi viták, gazdasági jellegű követelések teszik feszültté a viszonyt az államok között. De a hidegháború egyik sajátossága az. hogy részvevői olyan országok, amelyeknek közvetlenül semmiféle ellentétük nincs. Elmondották nekem, hogy Los Angelesben megfigyelhető egy légköri jelenség: amikor rossz időben a ködbe belevegyül a füst, a korom, ennek következtében az emberek nehezen lélegzenek. Ügy gondolom, hogy ez a jelenség sok tekintetben emlékeztet a hidegháborúra. 1 A hidegháborút azért is nevezik hidegnek, mert egyelőre és szerencsére még nem vetett lángot, de gyűjtögeti a tüzelőanyagot, amely egy váratlan szikrától is lángra lobbanhat. A hidegháború több mint elégséges kormot ad ahhoz, hogy az államok közötti együttműködést besötétítse. Közös ■ erőfeszítésekkel véget kell vetni a hidegháborúnak, meg kell szabadulni a hidegháborúból eredő előítéletektől, ellenséges érzülettől és kölcsönös bizalmatlanságtól. És minél hamarabb leszámolunk a hidegháborúval, annál jobb lesz népeinknek, az egész emberiségnek. Szeretném hinni, hogy Eisenhower elnök és az én cserelátogatásom elő fogja mozdítani a hidegháború végleges múltba tűnését és olyan melegebb éghajlat beköszöntését az államok közötti viszonyban, amely hasonlít Kalifornia éghajlatához, vagy a Krim-fél- sziget déli partjának nem kevésbé jótékony éghajlatához, ahol nemrég nyaraltam. A fegyverkezési hajsza komoly veszélyeket rejt. magában A hidegháború éveiben, mint ismeretes, sok megoldásra váró nemzetközi probléma halmozódott fel. A legfontosabb és halaszthatatlan probléma a leszerelés problémája. Amikor a fegyverkezési haj.- sza káros következményeit latolgatja az ember, elsősorban nem az emberi munka, tudás és leleményesség értelmetlen fecsérlésére, nem a gazdasági élet káros megterhelésére gondol, hanem éppen a háborús robbanás veszélyére, amely szükségképpen Együtt-járnia fegyverkezési hajszával. Ma már mindenki felismeri, milyen komoly veszélyeket rejt magában a fegyverkezési hajsza. Nem titok, hogy ma már annyi korszerű rombolóeszköz halmozódott fel, ameny- nyi borzalmas rombolásokat és beláthatatlan áldozatokat okozhat. Nemrég még a nagy távolságok, az óceánok természetes akadályt jelentettek a háborús konfliktusok kiterjedése, egyik kontinensről a másikra való átterjedése ellen. Mind az első, mind a második világháború főként Európát, Ázs-át és Afrika. néhány vidékét pusztította. Ma más a helyzet. A földkerekség legtávolabbi pontjai között a távolság most néhány tíz perccel mérhető és a legszörnyűbb pusztító eszközök, a nukleáris fegyverek — eljuttathatók a világ bármely részébe. Mi a Szovjetunióban ’ gyakorta feltesszük a kérdést, mi az oka annak, hogy bár mi megegyezésre törekszünk a nyugati hatalmakkal a leszerelés kérdésében, arra kényszerítenek bennünket, hogy részt vegyünk a fegyverkezési versenyben? Talán az a céljuk, hogy a fegyverkezési verseny során katonai fölénybe jussanak a Szovjetunióval szembén. De bármit mondjanak is, a fegyverkezési hajsza, mint a tapasztalatok mutatják, olyan bot, amelynek két vége van. A fegyverkezési hajsza nem válik javára sem a szovjet, sem az amerikai népnek, és bármely oldalról is nézzük, mind értelmetlenebbé és veszélyesebbé válik, A fegyverkezés görbéje olyan magasra kúszott fel, hogy ma komolyabban, mint valaha, és becsületesen meg kell állapodni a leszerelésben. Az itt jelenlevők bizonyára már tudják, hogy az ENSZ közgyűlésének ülésén a szovjet kormány alapvető leszerelési javaslatokat terjesztett elő. Ahhoz, hogy a maguk teljességében értékelhessük új javaslatainkat, azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a javaslatok megszüntetik az egyik legfőbb nehézséget,. amely minden keírábbi leszerelési tárgyaláson jelentkezett — mégpedig az ellenőrzés kérdésében — mivel teljes leszerelés esetén az államoknak nem lesz semmi rejteni valójuk egymás elől, s az ellenőrzés ennek megfelelően teljes és átfogó lehet. Ez pontosan ellenőrzés és nem felderítés lesz, mivel ha nincsenek hadseregek, a felderítés elveszti jelentőségét. Az említett javaslattal gyökeresen, egyszer s mindenkorra meg akarjuk oldani a leszerelés problémáját: olyan feltételek közé akarjuk juttatni az államokat, amelyek között nem rendelkeznek többé hadviselés anyagi eszközeivel. Nehéz feltételezni ugyanis, hogy az amerikaiak és oroszok háborúzni kezdenének egymás ellen repülőgépek, harckocsik, rakéták és más korszerű fegyverek nélkül, például vasvillával és asztali késsel. Mi változatlanul bízunk az emberek ió szándékában, abban, hogy nem egymás leöldösésére, hanem békés életre és barátságra születtek. Önök tudják, hogy a keresztény vallás legfőbb parancsolata: „Ne ölj!” Mi természetesen tudjuk, hogy a leszerelés gondolatának sok ellenfele van, hogy úi ia- vaslataink nem mindenkinek tetszenek. De szeretnénk hinni, hogy ezek az őszinte javaslatok. amelyek maximumát jelentik annak, amire egy nagyhatalom. különösen a jelenlegi nemzetközi feszültségben rászánhatja magát, kedvező visszhangra találnak az Egyesült Államokban. Szeretném remélni ezenkívül, hogy Eisenhower elnök és az én beszélgetéseim révén a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya jobban megérthetik egymás álláspontját a’ leszerelés kérdésében. majd együttes erőfeszítéssel munkálkodhatnak korunk e rendkívül szövevényes, de lét- fontosságú problémájának megoldásán. Ha ugyanis országaink közös nevezőre jutnak, közös véleményt alakítanak ki a leszerelés kérdéseiben, bátran elmondhatjuk, hogy a nehézségek nagy részén túl vagyunk. A második világháború vészterhes napjaiban népeink vállvetve harcoltak a közös ellenség ellen, s minthogy népeink a történelem legfeszültebb időszakában együtt voltak, ez megbízható utalás lehet arra, hogy az alapvető és tartós érdekek együttműködésre és barátságra bírják a két országot. Szeretnék emlékeztetni ezzel kapcsolatban Eisenhower elnöknek 1955-ben Genfben elmondott szavaira: „Az amerikai nép szeretne a szovjet nép barátja lenni. Az amerikai és a szovjet nép között nincsenek viták, nincsenek konfliktusok, nincs kereskedelmi ellenségeskedés. A történelem során népeink mindig békében éltek egymással”. A Szovjetunió és az Egyesült Államok népe között sok közös vonás van. Látogatásom meggyőz arról, hogy az amerikai nép értékeli és- szereti a békét. Több már olyan vonást is észrevettem, amelyek közel hozzák egymáshoz népeinket — így a szorgalom, az újra való törekvés, a tudásszomj, a technikai fejlesztés vágya, és végül olyan emberi jótulajdonságok, mint a nyíltság, a humorérzék, a ióindulat és a hazaszeretet. Bennünket természetesen megörvendeztet, hogy az utóbbi időben friss levegő tört be a szovjet—amerikai viszonyba. Szovjet és amerikai államférfiak kölcsönös látogatásai és találkozói, a kulturális, a tudományos és technikai kapcsolatok, a mezőgazdasági, a közegészségügyi csere felélénkülése, ■ kiállítások szervezése, az idegenforgalom fejlődése — mindezek új csírák a szovjet— amerikai viszonyban. Los Angeles az amerikai filmgyártás központja. A művészetek közül a filmnek van legnagyobb hatása a tömegekre, óriási befolyása van a társadalom életére. Helyes irányítással fontos eszköze lehet a népek közötti barátság és béke megszilárdításának, a humánus eszmék és a nemes érzések terjesztésének. Ha viszont helytelen irányban halad, a gyűlölködés szításának eszköze lehet, komolyan megkárosíthatja a béke. a barátság és a haladás ügyét. A filmművészet dolgozóitól függ, milyen célokat szolgál majd ez a hatalmas művészet, Országunkban nagy jelentőséget tulajdonítunk olyan fittnek megalkotásának, amelyek a népek barátsága, a humanizmus, a béke és a haladás magasrendíí eszményeinek szellemében nevelik az embereket. Los Angeles városa kelet felé tekint. A Csendes-óceán vize mossa Los Angeles partjait és Vlagyivosztok szovjet város Ezzel tulajdonképpen be is akartam fejezni beszédemet, de az előttem felszólalók érintettek néhány olyan kérdést, amelyre nem lehet nem válaszolni. (Derültség, taps.) Polgármester úr! Önhöz fordulok, a vendéglátóhoz. Beszédében ön azt mondotta, hogy mi el akarjuk önöket temetni, ön jól megvendégel engem és elvtársaimat, ezért hálásak vagyunk önöknek, de az igazságot mégis megmondom. Rendben van? (Taps.) Szeretném megkérdezni: miért tér vissza ön arra, amit Amerikába érkezésem után mindjárt az első beszédeimben megmagyaráztam? Azt hinné az ember, hogy a polgármesterek is olvasnak újságot. (Nevetés a teremben, taps.) Nálunk mindenesetre olvasnak újságot a városi tanácselnökök. Ha nem olvasnak, előfordulhat, hogy a legközelebbi alkalommal nem választják meg őket. (Nevetés, taps.) Hölgyeim, uraim! Egyesek szemlátomást tovább óhajtanak haladni a hidegháború és a fegyverkezési hajsza lovacskáján. Ha nem szándékoznak leszállni erről a lovacskáról, és nyeregben maradnak, — vajon hová viszi őket ez a ló? Ha az ilyen emberek fegyverkezési hajszát és háborút akarnak, akkor üljenek csak ezen a lovon. Akkor mindenki számára világos lesz, hogy semmiféle leszerelésről nem lehet szó. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza fokozódni fog. Ha önök nem hajlandók a leszerelésre, és folytatni óhajtják ezt a fegyverkezési hajszát, számunkra nem marad más kivezető út, mint hogy folytatjuk a rakétagyártást, amely nálunk futószalagon történik. Uraim! Gondolják meg komolyan, hová vezethet ez. Önök tudják, hogy jó szándékkal jöttem ide, viszont önök közül egyesek szemlátomást tréfával akarják elütni a komoly dolgot. Ismétlem, igen komoly dolgokról van szó — a békéről és a háborúról, az emberek életéről és haláláról. Baráti jobbot nyújtunk önöknek. Ha nem fogadják el, mondják meg nyíltan. (Egy hang a teremből: Eí- fogadjuk!) Hruscsov:* Akkor ésszerűen kell megközelíteni azokat a kérdéseket, amelyeket tárgyalunk. A szavakkal nem lehet játszani. Túlságosan felelős poszton vagyunk, s a szójátékból igen siralmas következmények hárulhatnak népeinkre. Hölgyeim és uraim, minthogy az önök polgármestere nyilván nem olvasta azt, amit Washingtonban mondottam, szeretném még egyszer megmagyarázni ott elhangzott szavaimat. Már mondottam, hogy az „eltemetjük a kapitalizmust” szavakat nem betű szerint kell érteni, ahogy azt egyszerű sírásók értik, akik lapáttal a kezükben járnak. Sírokat ásnak és elhantolják a halottakat. Én az emberi társadalom fejlődésének kilátásaira gondoltam. A kapitalizmust szükségképpen felváltja a szocializmus. A mi tanításunk szerint így lesz, az önöké szerint nem. Hogy mi igaz, és mi nem, azt majd eldönti a történelem. Ismétlem, már tyúkszem nő a nyelvemen ettől az ismételgetéstől — önök kapitalizmusban élnek, mi pedig kommunizmusban fogunk élni, és a kommunizmust fogjuk építeni. Akinek a rendszere jobb, az. győz, sem mi önöket, sem önök minket nem fognak eltemetni. Éljenek maguknak egészségben, isten legyen önökkel. Hölgyeim és uraim! Az önök elnöke nem azért hívott meg engem, hogy teát iszogassak, vagy felhörpintsek egy pohár konyakot. Vannak társaim, akikkel, ha akarnám, otthon is megtehetném ezt, nem kellene ezért több ezer kilométert repülni. Az elnök is megtehetné ezt otthon, nélkülem. Számomra természetesen világos, hogy az Egyesült Államok elnöke nem fogadja el a kommunistáknak az emberi társadalom fejlődéséről vallott nézetét, úgy gondolom, hogy az elnök sem számít arra, hogy a kapitalizmus hívévé tehet engem. Miért hívott meg engem Eisenhower elnök az Egyesült Államokba?- Nyilván a bölcsesség sugallta, hogy ezt megtegye avégett, hogy érintkezést találjon- a Szovjetunióval és megegyezzék vele a békés életre. - Tudjuk, hogy önök nem tisztelik a kommunistákat. De mi szomszédok vagyunk. A Csendes-óceán elválaszt bennünket, de ugyanakkor össze is köti országainkat. A kérdés most itt áll: béke lesz-e orszáHa a fegyverkezés hasznot hoz az önök monopóliumainak, ha azt javasolják nekünk, hogy ne békés küzdőtéren, hanem fegyvergyártásban versenyez-' zünk, ez megdöbbentő irányba vinne! Gondolják meg, hová vezethet ez és válasszanak! A kérdés most így áll: vagy a feszültség enyhülését, a hidegháború megszüntetését eredményezi találkozónk Eisenhower elnökkel, vagy úgy válunk el, hogy nem értük el a kívánt eredményeket. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az Egyesült Államokban tett látogatása államunk fejének első látogatása itt országaink egész történetében. És ennek ellenére eddig is éltünk, ha önök nem fogadják el a békéért, az országaink baráti kapcsolatainak megszilárdításáért vívott harcunk gondolatát, akkor talán haza kell utaznunk, hadd tudja meg mindenki, ki akar valóban békét és barátságot és ki akadályozza ezt. Önök azt mondhatják, hogy továbbra is úgy élnek, ahogy eddig éltek. De mindenki előtt világos, hogy jobb békében és barátságban élni, mint egymásnak szegezett rakéták mellett, jobb tiszta légkörben élni, amikor nyugodtan alszik az ember és tudja, hogy béke van ma, béke lesz holnap, hogy a béke tartós és állandó lesz. Olykor ilyesféle megjegyzések hallgatásakor az a gondolatom támad: nem arra gondolt-e valaki az Egyesült Államokban, hogy meghívja Hrus- csovot és itt „megleckézteti”, megmutatja neki az Egyesült Államok erejét és hatalmát, hogy kissé térdet hajtson. Ha egyes urak így gondolkodnak, mélységesen tévednek. Nincs olyan messze, hazarepülünk innen. Ha ide az út 12 órát tartott, innen talán tíz óra alatt hazaérünk. Hogy gondolja, Tupoljev ’ elvtárs? A. A. Tupoljev: Igen. Nyikita Szergejevics, annyi idő alatt hazaérünk. N. Sz. Hruscsov: Bemutatom önöknek — ez Tupoljev akadémikusnak, az ismert repülőgéptervezőnknek a fia. — Ügy gondolom, ésszerűbbek leszünk és közös nevezőre goink között, vagy háború? Nyíltan meg akarom mondani önöknek, nagyon nyugtalanít engem az a makacsság, amelyig el az önök egyes politikusai — hidegháborús állapot fenntartására törekvő politikusok — tudatosan eltorzítják az általam kifejtett gondolatokat Válasszanak, együtt haladjunk-e a béke felé, vagy folytassuk a hidegháborút és a fegyverkezési hajszát. Nem azért jöttem, hogy könyörögjek önöknek, nem kevésbé vagyunk erősek, mint önök. Már sokszor beszéltem az Egyesült Államokban és még egyszer sem használtam a „fegyver”, még kevésbé a „rakéta” szót, ép ha ezt mégis kimond tam, értsék meg, nem volt más kivezető út számomra. Egyesek talán szeretnék azt a benyomást kelteni, hogy szegény rokonokként jöttünk ide és könyöradományként békét kérünk önöktől. Ne essenek tévedésbe. jutunk. Valamennyiünknek békére kell törekednünk. Most válaszolok Lodge úrnak a könyvcserét illető javaslatára. Ma, amikor repülőgépen jöttünk és eszmecserét folytattunk, ő megemlítette azt a gondolatot, hogy küldjük meg egymásnak az államaink történetével foglalkozó könyveket. Erre vonatkozólag a következőket mondhatom: Beszéljünk nyíltan. Önök a kapitalista világ képviselői, mi a szocialista világot képviseljük. Ezért nem mindenféle könyvünk felel meg önöknek, mint ahogy az önök nem minden könyve felel meg nekünk. Beszéljünk tehát nyíltan errőL A dolog lényege az, hogy minden cserének nem rontania, hanem javítania kell viszonyunkat Amikor egy ügyféllel állunk szemben, helyes elvhez kell tartani magunkat. Ha önök ma rossz árut szállítanak ügyfelüknek, az többé nem vásárolja meg árujukat. Mi a következő szabályt tartjuk szem előtt: tegyenek ajánlatot „áruikra” vonatkozóan és mi kiválasztjuk, amit megvásárolunk, mi is megtesszük ajánlatunkat, ami tetszik önöknek, vásárolják meg, ami nem tetszik — hagyják ott! Lodge úr javaslatával egyébként egyetértek. Csak gondoljanak arra, hogyha megírják történelmüket, és ebben a történelemben a sorok között saját ideológiájukat propagálják, az oroszok, az ukránok, a bekv ruszok, az üzbégek jól eligazodnak az ilyesmiben, hiszen a Szovjetunió minden népe művelt lett és nem fogják olvasni az ilyen amerikai könyveket. A mi népünk csak azt vásárolja meg, ami megfelel neki. mi pedig azt adjuk el, ami megfelel önöknek. Jó ügyfelek akarunk lenni a kulturális árucserében is. Ez nem ellenvetés Lodge úrnak, ismétlem, egyetértek javaslatával, csak kifejtettem, milyen alapon jöhet létre közöttünk megegyezés, nehogy aztán azt mondják, hogy Hruscsov hallotta, beleegyezett, később pedig nem fogadja el az árunkat. Ha az áru jó lesz, elfogadjuk. Ha nem lesz jó, nem fogadjuk el. Megköszönöm a figyelmet, sok sikert és boldogságot kivé- nők önöknek. (MTI) A békére minden népnek szüksége van a Szovjetunió késs sokoldalú kapcsolatokat kifejleszteni és baráti együttműködést kiépíteni az Egyesült Államokkal. partjait is. Amikor most itt együtt vagyok az önök városának képviselőivel, szeretné«« ismét hangsúlyozni, hogy
