Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

2 NEPÜ.JSAG 1959. szeptember 19., szombat Mi kitartóan azon fáradozunk, hogy eltávolítsuk a népek közeledését gátló akadályokat IV. Sz. Upusc*sov válaszai amerikai újságírók kérdéseire a washingtoni Országos Sajtóklubban 1959. szeptember 16-án megtartott sajtóértekezletén WASHINGTON (TASSZ): Miután N. SZ. Hruscsov be­fejezte nyilatkozatát, Law­rence, az Országos Sajtóklub elnöke javasolta, hogy az új­ságírók tegyenek fel kérdé­seket. Az első kérdés, amelyet a sztálini személyi kultusszal Kapcsolatban tettek fel, szem­betűnően provokációs jellegű volt. A kérdésre N. Sz. Hrus­csov kijelentette, szeretném megkérdezni azokat, akik ezt a kérdést kigondolták: mikor szövegezték meg, mikor agyalták ki, milyen célból, mit akartak elérni vele. Nyil­vánvalóan sarokba akarnak szorítani és már eiőre moso­lyognak. A közmondás azt mondja, az nevet, aki utoljára nevet. Csak aztán azok az urak, akik ilyenféle ravasz kérdéseket kiagyalnak, s már előre nevetnek azon, hogy ugye milyen ügyesen kigon­dolták, később meg ne bánják. A provokációra nem ‘érek fci és nem válaszolok az ame­rikai sajtó itt egybegyűlt szá­mos méltó képviselője ellen irányuló barátságtalan kitéte­lekkel. Csak annyit mondok, hogy a hazugság, bármilyen lábakon is jár, sohasem éri utol az igazságot. (Taps.) Kérdés: Csupán véletlen volt-e az, hogy az ön érkeze­se előtt bocsátotta fel a Szov­jetunió a rakétát? A felség­jelvény fellövése a Holdra va­jon kifejezi-e azt a szándékot, hogy igényt tartanak a Hold fölötti uralomra? N. Sz. Hruscsov: Az Egye­sült Államokban tett látoga­tásom és a szovjet holdrakéta felbocsátásának egybeesése egyszerű, de mondhatnám kel­lemes egybeesés. (Derültség a teremben.) Ha önök közül va­laki kételkedik ebben, az önök tudósaihoz utasítanám, magya­rázzák meg ők, mi a dolog lé­nyege; Mondják meg a tudósoknak, hogy erre és erre a napra idő­zítsék egy holdrakéta felbocsá­tását, majd meglátják, mi lesz belőle. (Derültség, taps.) Uraim, most szeretnék vá­laszolni a feltett kérdés máso­dik részére, hogy a felségjel- vény eljuttatása a Holdra — ok-e bizonyos szovjet tulaj­donjogi igények bejelentésére a Holdon. Kérem értsenek meg, — senkit nem akarok megsérteni: különböző konti­nensekről való, külöböző lelki- alkatú emberek vagyunk. Akik így teszik fel a kér­dést, azok a tőkés lelki alkat fogalmaival gondolkoznak. En viszont a szocialista rendszer egy új világnézet és új fo­galmak embere vagyok. Ná­lunk az „enyém” fogalom el­hal és bevopul egy új foga­lom a „mienk”. Ezért a rakéta felbocsátását és a felségjel- vény eljuttatását a Holdra — a mi vívmányunknak tekint­jük. És ebben a mi szóban a világ országait értjük, vagyis úgv értelmezzük, hogy ez az önök eredménye is és mind­azok eredménye, akik a Föl­dön élnek. (Taps.) Kérdés: Milyenek az Egyesült Államok és a Szovjetunió két­oldali': kereskedelmi fokozásá­nak lehetőségei, különösen a közszükségleti cikkek terüle­tén: mire van önöknek legin­kább szükségük és mit ad­hatnánk el mi? N. Sz. Hruscsov: Nekünk el­sősorban arra van szükségünk, hogy felszámolják a megkü­lönböztetéseket a kereskede­lemben. Ez a legfontosabb. Mindazt, amit önök tesznek, mi szintén meg tudjuk tenni, egyes dolgokat azonban mi előb megcsináltunk, mint önök. (Nevetés a teremben). Mi sem­mit sem tudunk önökről. Bizonyos árucikkekből önök ma többet termelnek, mint mi, ez azonban történelmileg ki­alakult körülményekkel ma­gyarázható. Az önök országa jóval előbb lépett a kapitalista fejlődés útjára, mint a mienk, ennélfogva gazdaságukat önök magasabbra fejlesztették, mint amilyen a forradalom előtti Oroszország gazdasága volt. Azt azonban tudják, hogy a mi gazdasági életünk fejlesztésé­ben most nagy változások tör­téntek. Még mindig némi tá­volságra vagyunk önöktől, van köztünk bizonyos távolság Mi azonban közeledünk egymás­hoz (a teremben élénkség tá­mad, amikor N. Sz. Hruscsov kezével mutatja, hogyan csök­ken a távolság az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió gazda­sága között), s úgy gondolom, nincs messze az a nap, amikor ebben a mozgásban felcserél­jük helyünket. Gazdaságunk fejlesztésében utolérjük önö­ket, s nincs messze az idő, amikor mi állunk az élre. Meg kell mondanom, hogy az Egyesült Államokba nem hosszúra nyújtott kézzel jöt­tem, hogy belenyúljak páncél­szekrényükbe. Ez az önöké, mi pedig megelégszünk a mienk­kel. Mi büszkék vagyunk rend­szerünkre, népünkre, álla­munkra, eredményeinkre. Mi jó kereskedő felei akarunk len­ni önöknek, éppúgy, mint min­den más országnak. Ami az országaink között a kereskede­lem fejlesztését illeti, a mi véleményünk az: azt kell meg­venni, amire szükségünk van, önök pedig azt adják el, ami­nek eladását lehetségesnek tartják. Most nincs szándékomban konkrét kereskedelmi tárgya­lásokat folytatni. Szándékosan nem hoztam magammal sen­kit a külkereskedelmi minisz­tériumból, nehogy azt gondol­ják, hogy hosszúra nyújtott kézzel közeledem a gazdag „Samu bácsihoz”. (Derültség a teremben.) Ha az önök részéről óhaj mutatkozik a kereskedelem fejlesztésére, itt lesznek a mi képviselőink is, akik konkré­tan megegyezhetnék önökkel ebben a kérdésben. Kérdés: Ön beszédében azt mondotta, hogy nem kell be­avatkozni más országok bel- ügyeibe. Hogyan egyeztethetők össze e szavak a magyarországi orosz beavatkozással? N. Sz. Hruscsov: Lám, az úgynevezett magyar kérdés egyeseknek a foga közé szo­rult, mint a döglött patkány: kellemetlen ugyan, de nem tudják kiköpni. (Derültség.) Ha önök ilyen irányba akar­ják beszélgetésünket terelni, akkor oda vethetek jónéhány döglött macskát. Ezek frisseb­bek lesznek, mint az ismere­tes magyarországi események kérdése. Ami pedig Magyarországot illeti, sokszor és eléggé ki­merítően beszéltem már erről. Különösen nagy megelégedés­sel és örömmel adtam számot a magyar népnek, amikor ven­dégként tartózkodtam Magyar- országon és a mi hős Szovjet­uniónkat képviseltem. Kevés­sel a magyarországi események után volt ez. Magyarországgal az összes kérdéseket már ré­gen megoldottuk és egy sor­ban. győzedelmesen haladunk előre. Ök a szocializmust épí­tik, mi a kommunizmust. Cél­jaink azonosak, — közös a cé­lunk, közös az utunlc. Megmondhatom még. hogy ilyenféle ellenkérdéseket én nem teszek fel önöknek, mivel más céllal jöttem az Egyesült Államokba: jószándékkal és tiszta szívvel. Nem azért jöt­tem ide, hogy különböző kér­déseket tegyek fel, amelyek kiélezik az országaink és kor­mányaink között fennálló kap­csolatokat, hanem azért, hogy megjavítsam a fennálló kap­csolatokat, s hogy úgy mond­jam, felszedjem azokat a kö­veket, amelyek akadályozzák országaink közeledését. Ezért semmi olyat nem akarok ten­ni, ami ellentétes lenne ezzel a fő céllal, országaink kapcso­latainak megjavításával és a hidegháborús állapot megszün­tetésével — ami akadályozná a barátság fenntartását, a világ- béke megszilárdítását. Kérdés: Hruscsov úr, amíg ön itt tartózkodik az Egyesült Államokban, tárgyal-e Eisen­hower elnökkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zötti légiforgalomra vonatkozó egyezmény megkötéséről? N. Sz. Hruscsov: Ez igen konkrét kérdés és természete­sen nem szerepel megbesse­seink programjában, mert nem nagy és nem átfogó kérdés. Mi azonban hajlandók lennénk a légiforgalmat kiépíteni or­szágaink között. Országaink­nak sok európai és ázsiai or­szággal van közvetlen légiösz- szeköttetése. Kérdés: Hruscsov úr, mi mindig arra törekszünk, hegy minél előbb híreket kapjunk önöktől, ezért szeretném meg­kérdezni, mikor akarnak em­bert átdobni a Holdra? N. Sz. Hruscsov: Ön megle­hetősen rosszul használta ezt az „embert átdobni” kifeje­zést. Mi nem szándékozunk embert átdobni, mert nagyra becsüljük az embert, és senkit sem fogunk átdobni. Mi a vi­lágűrbe embert csak akkor küldünk fel, amikor meg lesz­nek ehhez a szükséges techni­kai feltételek. Egyelőre azon­ban nincsenek meg. Mi nem akarunk „kihaj igálni” olyan értelemben, mintha valakit ki­dobnánk. Számunkra az embe­rek igen drágák. Kérdés: Hajlandó-e Oroszor­szág Kanadával, és az Egye­sült Államokkal, északi-sarki szomszédaival megosztani azo­kat az információkat, ame­lyekre az orosz tudósok szert tettek széleskörű és igen si­keres északi-sarki kutatásaik­ban? N. Sz. Hruscsov: Ügy gon­dolom, igen. Ebben a kérdés­ben együtt kell működni min­den országgal. Ez így hasznos. Általában véve mi ellene va­gyunk mindenféle monopóli­umnak. (Nevetés, taps.) Kérdés: Mi a célja az Egye­sült Államokban tett látogatá­sa után pekingi utazásának? N. Sz. Hruscsov: Ez nyilván­valóan igen „bonyolult kér­dés”. (Nevetés a teremben.) Elvtársak.,, bocsánat, itt .van­nak elvtársak és urak. (Neve­tés.) A szokás hatalma. Ezen­felül itt vannak a mi szovjet újságíróink, s akikkel jólesik az „elvtárs” megszólítást hasz­nálni, ez az általános megszó­lítás. Nem szeretném még megfosztani magamat attól a feltételezéstől, hogy önök kö­zött is vannak olyanoK, akik nem tiltakoznának, ha elvtár- nak szólítanám őket. (Élénk­ség a teremben.) így hát önök­höz fordulok, uraim (nevetés). Ha az újságírók olvasnak, em- lékezniök kell, hogy 1959. októ­ber elsején lesz tizedik évfor­dulója annak, hogy az ameri­kai... látják, most mindjárt el­mondhatják — mire gondol Hruscsov (nevetés), most jól fülön csíptek (nevetés)..., hogy a kínai munkásosztály és Kína dolgozó parasztsága megsze­rezte a hatalmat. Tíz éve valósult meg Kínában a népi hatalom. A kínai nép bensősé­gesen megünnepli ezt a na­pot. ahogy mi is megemléke­zünk barátainknak erről az ünnepéről. Mi például azt tart­juk, hogy egyszer talán eljön az idő, amikor az októberi for­radalomtól kezdik majd az időszámítást. De ez csak a jö­vő. A kínaiak is értékelik sa­ját győzelmüket és mi megért­jük, hogy ők megbecsülik si­kereinket. A Kínai Népköztár­saság fennállásának 5. évfor­dulóján én vezettem az ünnep­ségeken részvevő szovjet kül­döttséget és Pekingbe utaztam. Most meghívást kaptunk a kínai kormánytól, hogy kép­viseltessük magunkat küldött­séggel a tizedik évforduló ün­nepségein is. Ügy alakult a dolog, hogy szeptember 23-án vissza kell érkeznem a Szov­jetunióba, majd a következő napon Pekingbe kell repül­nöm. Ez természetesen megter­helés számomra, de úgy gon­dolom, nagy megtiszteltetés is, hogy kínai barátaink között lehetek. A szovjet Küldöttség már Moszkvába érkezésem előtt elutazik a Kínai Népköz- társaságba. Távollétem idején a küldöttség vezetője Szuszlov elvtárs lesz. Kérdés: Hruscsov úr, vála­szolhat-e a következő kérdés­re: előterjesztett-e ön valami­lyen új javaslatokat mai be­szédében, tartalmaz-e az ön mai beszéde a nemzetközi feszült­ség enyhítésére irányuló va­lamilyen újabb javaslatokat? N. Sz. Hruscsov: Elsősorban azokat a kérdéseket kell meg­oldani, amelyek mór felvetőd­tek és megoldásra várnak. Kérdéseket kiagyalni azonban, amikor még a régiek nincse­nek megoldva, azt jelenti, hogy eltávolodunk a sarkalatos problémák megoldásától. Ha azt mondják, hogy beszédem­ben nem vetettem fel új kér­déseket, ezzel egyetértek. Ez­zel kapcsolatban helyénvaló utalni a mondásra: Az ismét­lés a tanulás anyja. Mi kitar­tóan azon fáradozunk, hogy eltávolítsuk a népek közele­dését gátló akadályokat, hogy eloltsuk azokat a parázsló szik­rákat, amelyek lángra lobbant- hatják a háború tüzet Ezeket a szikrákat mindenképpen el kell oltani, törekedni kell a megérett kérdések megoldásá­ra. hogy biztosítani tudjuk a békét minden népnek. Kérdés: Az Egyesült Álla­mokban nagy érdeklődés nyil­vánul meg a Szovjetunió kü­lönböző nemzetiségeinek, köz­tük a zsidó lakosságnak a hely­zete iránt. Nem szólna néhány szót erről? N. Sz. Hruscsov: A Szovjet­unióban nemzeti kérdés, olyan értelemben, ahogy önök gon­dolják, nincs. Minden nemzeti­ség barátságban él, mindegyik­nek egyenlő jogai vannak. Ná­lunk az emberhez való viszonyt nem nemzetisége, vagy a fele- kezete határozza meg, amely­hez tartozik. Ez minden ember lelkiismereti ügye. Mi minde­nekelőtt az embert, mint olyat nézzük. Nálunk az összes nem­zetiségek — oroszok, ukránok, turkmének, üzbégek. kazahok, beloruszok, grúzok, örmények, kalmükök, zsidók... —, ha el akarnám sorolni a Szovjetunió összes népeit, akkor nem elég az az idő, amennyit erre a saj­tóértekezletre szántunk — mind békében és. egyetértésben él­nek. Országunk népei bíznak egymásban és egy sorban ha­ladnak a közös cél — a kom­munizmus felé. Ezen belül pél­dául a zsidó lakosság helyze­tét jellemzi, hogy azok között, akik megteremtették a holdra­kéta sikeres felbocsátásának feltételeit, méltó helyet foglal­nak el a zsidók is. Kérdés: Gyakran hivatkoz­nak arra, hogy Ön az egyik diplomáciai fogadáson állítólag azt mondta, hogy önök elte­metnek bennünket. Ha ön ezt nem mondta, akkor talán cá­folja meg, de ha mondta, ma­gyarázza meg, mire gondolt. N. Sz. Hruscsov: Itt, ebben a teremben az amerikaiaknak csak egy kis része van jelen. Egész életem nem lenne ele­gendő. ha önöket valamennyiö- ket el akarnám temetni (de­rültség.) Valóban beszéltem er­ről, de kijelentésemet szándé­kosan eltorzították. Nem vala­kinek a fizikai eltemetéséről volt szó, hanem a társadalmi rendszer megváltoztatásáról a társadalom történelmi fejlődé­sében. Minden értelmes ember tud­ja. hogy a világon jelenleg nem egv társadalmi rendszer van. A különböző államoknak, a kü­lönböző népeknek különbözőek a rendszerei. A társadalom fej­lődésével változik a társadalmi rendszer is. Volt feudalizmus, ezt felváltotta a kapitalizmus, a kapitalizmus haladóbb volt, mint a feudalizmus, a feudaliz­mushoz képest a kapitalizmus jobb feltételeket teremtett a termelőerők fejlődéséhez. A ka­pitalizmusban azonban kibékít­hetetlen ellentmondások szület­tek. Amikor egy rendszer túl­éli korát, ez megszüli örökö­seit, ahogy Marx, Engels és Le­nin kimutatta, a kapitalizmust felváltja a kommunizmus. Mi bízunk benne, önök közül so­kan nem hiszik ezt, de vannak önök között olyanok is, akik már hiszik. Az említett fogadáson én azt mondottam, hogy a történelmi fejlődésben és történelmi érte­lemben a kapitalizmust elte­metjük, a kommunizmus fel­váltja a kapitalizmust. Önök azt mondják, hogy ez nem le­hetséges. Pedig a feudális urak .elégették azokat az embereket, akik a feudalizmus ellen har­coltak és mégis győzött a kapi­Történelmi jelentőségű látogatás — A Pravda vezércikke — MOSZKVA (TASZSZ): Ezek­ben a napokban az emberiség teljes figyelme Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének amerikai útjára összpontosul — írja a Pravda „Történelmi jelentőségű látoga­tás” című vezércikkében. — A békeszerető amerikaiak — és ők alkotják az Egyesült Ál­lamok lakosságának döntő többségét — melegen és szívé­lyesen fogadták a szovjet kor­mányfőt. Washington lakosai­nak százezrei mentek ki az ut­cára, hogy üdvözöljék a' Szov­jetunióból érkezett magas ven­déget. / Washingtonban zajlottak le Hruscsov és Eisenhower elnök első találkozásai, megkezdőd­tek az óriási nemzetközi jelen­tőségű beszélgetések. A beszél­getésekből ítélve a szovjet— amerikai viszony barométere „derűset” mutat. A békeszerető emberek százmilliói feszült fi­gyelemmel kísérik ezeket a ta­lálkozásokat, a két nagyhatalom vezetőinek régen várt szemé­lyes kapcsolatát. A szívélyes búcsúztatás, amelyben N. Sz. Hruscsov amerikai útja előtt hazájában részesült, a kommunista párt és a nép megbonthatatlan egysé­gének, a szeretett kormány mö­gé felsorakozott szovjet dolgo­zók összeforrottságának új, nagyszerű tüntetésévé vált. A búcsúztatás nevezetes idő­ben. hazánk nagyszerű tudo­mányos és műszaki győzelme — a szovjet holdrakéta sikeres kilövése után — zajlott le. A világ népei ebben a világ- történelmi jelentőségű győze­lemben a Szovjetunió hatal­mas ereiét és békeszeretetét, a szocialista rendszer óriási fölé­nyét látják, amely korlátlan te­ret nyitott a nép alkotó képes­ségének fejlődése számára, a tudomány és a technika virág­zása számára. . A legjobb szándékok­kal és őszinte szívvel érkez­tünk önökhöz — mondotta Hruscsov Washingtonban, az Országos Sajtóklubban —. el­hoztuk magunkkal az ameri­kai nép iránti barátság érzé­sét és azt az őszinte óhajt, hogy javuljon meg a viszony országaink között, erősödjék a béke világszerte. Ez látogatá­sunk legfőbb célja.” A Szovjetunió meg akar egyezni az Egyesült Államok­kal a létfontosságú kérdések­ben: mindenekelőtt a nemzet­közi feszültség enyhítésének és a hidegháború felszámolásá­nak kérdésében, a leszerelés, a néniét békeszerződés, a békés kereskedelem fejlesztése, a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása kérdésében. Bennünket és az amerikai­akat nem választanak el sem területi viták, sem megoldha­tatlan ellentétek, minden lehe­tőség megvan arra, hogy meg­építsük a barátság hídját a Szovjetunió és Amerika között. A szovjet—amerikai találkozá­sok lehetővé teszik e reális lehetőség valóra váltását. Csak az szükséges, hogy e találko­zások minden egyes részvevő­jének — hasonlóan a szovjet félhez — a béke megszilárdítá­sára irányuló törekvés legyen a kiindulás pontja. A szovjet és az amerikai ve­zetők beszélgetéseinek kedvező ki -, netele kétségtelenül óriási hatást gyakorolna a nemzetkö­zi politikai légkör felmelege­désére. Többek között elősegí­tené a kormányfői tanácsko­zás sikerét, kedvező légkört teremtene az ENSZ közgyűlése napiokban megnyílt 14. ülés­szaka gyümölcsöző munkája számára. hisz az ülésszak részvevőinek sok fontos nem­zetközi kérdést kell megvitat- niok. Kétségtelenül óriási érdeklő­dést keltettek a szovjet kor­mányfő első amerikai beszédei, amelyeket áthatott a békeszere­tet szelleme és a hidegháború felszámolását célzó törekvés. Minden jóakaratú ember csatlakozik azokhoz a jókíván­ságokhoz, amelyeket a szovjet nép küld Hruscsovnak. — Kí­sérje siker nemes küldetésé­ben! — fejeződik be a Pravda vezércikke. (MTI) Hruscsov látogatása Roosevelt asszonynál NEW YORK (AFP): Hrus­csov szovjet miniszterelnök pénteken gépkocsin a New Yorktól 80 kilométerre levő Hyde-parkba utazott. Itt van Franklin Rooseveltnek, az Egyesült Államok volt elnöké­nek birtoka. Hruscsov látoga­tást tett Roosevelt asszonynál. ★ Hruscsovot Roosevelt özve­gye fogadta. A szovjet minisz­terelnök rózsakoszorút helye­zett az Egyesült Államok volt elnökének sírjára. ★ New Yorkból kiindulva a Hudson-folyó partján rakodó- munkások nagyszámú csoportja üdvözölte az elhaladó szovjet miniszterelnököt, aki mosolyog­va integetett a kocsiból. A Francia Kommunista Párt nYÍlatkosata az algériai kérdésről PÁRIZS (TASZSZ). A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának politi­kai bizottsága nyilatkozatot adott ki De Gaulle köztársa­sági elnök új algériai javas­latáról Ebben megállapítja, hogy ez a javaslat nemcsak hogy nem viszi előre, hanem kimondottan hátráltatja az al­gériai kérdés megoldását. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy De Gaulle „nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni azokkal, akik ellen öt eszten­deje viselnek ha r és már nem is beszél fe; . erszünet- ről. A nyilatkozat rámutat, hogy De Gaulle javaslatainak meg­valósító.... elkerülhetetlenül is-; mét veszélyeztetné a tunéziá- val, Marokk'val és a többi af­rikai országgal kialakult bé­kés kapcsolatokat, még job­ban elszigetelné F nciaorszá- got és a háború kiterjesztésé­hez, ilamint o’yan kalandok­hoz vezethetne, amelyekben Franciaorsz; 0 mindent elve- szíthe..” talizmus. A kapitalizmus harcol a kommunizmus ellen. Meggyő­ződésem, hogy győz a kommu­nizmus. az a társadalmi rend. amely jobb feltételeket teremt az ország termelőerőinek fej­lődéséhez. Önök esetleg nem értenek velem egyet, én nem értek egyet önökkel. Mit te­gyünk hát? Egymás mellett kell élnünk. Éljenek önök ka­pitalizmusban. mi építjük a kommunizmust. Győz az új. a haladó, elhal a régi, az idejét­múlt. önök úgy gondolják, hogy a kapitalista rendszer ter­melékenyebb. hogy jobb felté­teleket teremt a társadalom fejlődésére, hogy győzni fog. Szovjet államunk fennállásá­nak rövid története azonban nem a kapitalizmus javára szól. Oroszország elmaradott, írástudatlan ország volt. most pedig erős gazdaságunk, fejlett tudományos életünk, kultúránk van. Pontosan nem emlékszem, hány mérnökhallgató fejezi be nálunk évente tanulmányait. V. P. Jeltyujin: a múlt év­ben 94 000, az idén pedig 106 000, vagyis háromszor annyi, mint az Egyesült Álla­mokban. N. Sz. Hruscsov: Önöknél egyesek azt mondják, hogy ha a Szövietunióban több tudós lesz, elpusztulunk. Vállaljuk ezt a ..pusztulást”, megteremt­jük a feltételeket ahhoz, hogy nálunk több tudós legyen, hogy minden ember képzett legyen, mert enélkül nem lehet építeni a kommunizmust. A kommu­nizmus — tudomány. Köszönöm a figyelmet. (Vi­haros. hosszantartó taps). Befejezésül W. Lawrence, m Országos Sajtóklub elnöke a klub tagjai nevében megkö­szönte N Sz. Hruscsovnak hogy beszédet mondott és v#* laszalt »

Next

/
Thumbnails
Contents