Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-19 / 194. szám
1559. augusztus 19., szerda NEPÜJSAg A s&oke /«sí« igasí ékkövei SZEGED A város ekköve: az ünnepi játékok ZÜG, MORAJLIK az ötezres tömeg. Sokan még a helyüket keresik, mások már a délutáni eső miatt a vizes székekre párnát rakva, zsebkendőt, papírt terítve, arról beszélgetnek, milyen csodálatosan szép a színpadot. és nézőteret körülvevő Dóm és az egyetem épülete Pontosan nyolc óra. Harsona hang.ia zendül. Először egyé, aztán kettőé, majd öté. A „Szeged hírős város”... dallamát fújják. Kőszínházban erre azt mondanák: első csengetés. Ez a k:s dallam azonban mást is kivált az emberekből, azonkívül, hogy most már valóban igyekeznek elfoglalni helyüket. Egy pillanatra sokan felfigyelnek és elmosolyodnak: lám. a szegediek még erre is gondoltak. A harsonaszó dallamának megváltoztatására. Nem lehetett akármi, csak valami jellegzetes, valami igazán idevaló. A 96 tagú zenekar hangol. Valaki odaszól szomszédjának: „Ez semmi uram. a Hunyadi László előadásain 161) tagú zenekar volt. Azt kellett volna hallani. Ügy zúgott, zengett a tér, olyan magával ragadóan harsogott a nyitány, hogy azt el sem lehet mondani.” Ügy látszik, már a szegedi szabadtéri játékoknak is vannak rajongói. Igazuk van. Hiszen oly sok lehetőséget adott rendezőknek, színészeknek egyaránt a hatalmas színpad, a háttér: a gyönyörű homlokzatú Dóm és a ragyogó technikai felszerelés. Vannak, akik még mindig példaként, a Budai Nagy Antal első pillanatait emlegetik. Az óriást bevonulást a színpadra a Dómból, ahonnan kihallatszott Európa második legnagyobb orgonájának csodás hangja, miközben aranyló ruhájú, vakító fehér jelmezű papok tömege lépkedett a reflektorok fényében. te MOST IS. Szalatny István karmester kezében meglendül a pálca, s felhangzik a húsz esztendő után felújított, s minden eddiginél reprezentatívabb szegedi szabadtéri játékok utolsó előadásának, Kacsóh: János vitéz-ének nyitánya. Az utolsó akkordoknál kihúnynak a fényfüggöny villanyégő füzérjei, s megvilágosodik a színpad. Falusi nép. gyalogos és lovas huszárok lepik el a deszkákat, szám szerint vagy háromszázan. Festő ecsetjére kívánkozik a sokszínű, tarka kép. Hatása megfogja a nézők tömegét, s el sem engedi már utána. Parádés a szereposztás: Sárái János, Házi Erzsébet, Fodor János, Gencsi Sári, Rajz János, Gobbi Hilda éneklik, játsszák az egyes szerepeket, a Kukorica Jancsiról szóló kedves, dallamos daljátékban. A jó énekhangok varázsa társul a technikai bravúrok hatásával, szépségeivel. A második felvonás elején a francia királykisasszony trónján ülve a csillagásztól érdeklődik a törökökkel folyó csata állása iránt, s a jó öreg Bartolo mester, a nézők háta mögül, az egyetemi épületek tetejének egyik kis tornyccskájáról szól vissza. Nem sokkal később ezen a tetőn zajlik le a törökök és magyarok közötti harc is. Szine- tár Miklós rendező minden lehetőségét kihasználta a színpad és a tér adottságainak. A HARMADIK felvonás is a káprázatos, gyönyörködtetésé. Jancsi rózsája repül a tóba. s a Dóm két hatalmas tornyából görögtűz szikráinak zuha- taga ömlik a színpadra, míg hátul tűzijáték, vörös, sárga, zöld labdái röppennek a levegőbe. A nézők lélegzetvisszafojtva ülnek helyükön, s még akkor is, amikor Jancsi és szerelme Tündérországból haza, a kis faluba indulnak, a Dóm harangjainak zúgása közepette százak és százak suttogják: ezt a látványt nem lehet elfelejteni. Pedig húsz esztendei szünet után ez még csak a kezdet volt. A városban már az első napok óta számítgatták, hányán nézték meg a szabadtéri játékok egy-egy előadását. A végső szám: 80 ezer. S hányán szerették volna még megnézni! Esténként, egészen az utolsó előadásig nagy csoportok álltak, várakoztak a főbejáratnál: hátha sikerül jegyet szerezni, ha az utolsó pillanatban is. Légióként szegediek, maguk a házigazdák látták a legkevesebben az előadásokat. Oly nagy volt az érdeklődés az ország minden részéből, sőt külföldről is, hogy elegendő jegy éppen nekik nem maradt. Most már nem lehet, de jövőre segítenek ezen. A legegyszerűbb módon: bővítik a nézőtér széksorait. Az utolsó előadás után ugyanis tovább folytatódik a munka, a tervezés jövőre, a bővítéssel, a program előkészítésével, szervezésével kapcsolatban. S ebben segítenek az egyszerű szegedi emberek is. MINT EBBEN az évben. Kedvesen, mosolygósán, igaz vendégszeretettel fogadták a városba érkező idegent mindenütt. A 150 ezer lakosú város kivirult, megfiatalodott, a nagy izgalomban, a nagyszerű eseménysorozat ideje alatt. Az ablakok, még a komoly kinézésű hivatali épületekben is. mindig tele voltak virággal, ami már magában szemet gyönyörködtető látvány. Aztán jöttek a terek. A színskála minden változatában pompáztak itt is a dísznövények. Járták az idegenek a várost, július 25-e óta, s nem volt okuk megbánni, hogy leutaztak Szegedre. A Tisza-parti város csillogott, ragyogott, mint egy igazi ékkő., Sokan azt mondták: az a baj, hogy kevés a szálloda, s nem lehet megfelelő körülmények között pihenni, aludni majd. ha a játékok megkezdődnek. Nem volt igazuk. Nincsenek nagy igényei annak az embernek, aki valami szép, valami nagy élményt kap. A Szegedre érkező idegen pedig kapott nagyon sokat, s nagyon szépet. Magasszínvonalú, káp- . rúzatos rendezésű, kiállítású előadásokat a Dóm téren, s milliónyi apró kedvességet, gondoskodást a vendéglátóktól. Ha nem kapott szobát a Hungáriában, vagy a Royalbán, tiszta ágy várta az inter- nátusokban, diákotthonokban, rögtönzött szállásokon, magánházaknál, jó ebéd, jó ital az éttermekben, alkalmi vendéglátó üzemekben, kerthelyiségekben. VASÁRNAP ESTE a János vitéz harmadik felvonása végén utoljára kondult meg a játékok alkalmából a Dóm harangja, egj’-ben azt is bejelentve: az 1959. évi nagy szegedi eseménysorozatnak vége. Mérleget kell-e készíteni a rendezőknek most, hogy a nézőtér már üresen ásít esténként? Szükségtelen. Elegendő bizonysága a hatalmas sikernek az a maradandó élmény, amit mindenki elvitt magával az árkádos egyetemi épületek övezte nézőtérről emlékei között. S egyben elegendő a biztatáshoz is a jövőre vonatkozóan. Szeged a Tisza ékessége, ennek alapján még sok olyant ad a művészetet, szépet szerető embernek, amilyen ez az 1959-es is volt: felejthetetlent... Weidinger László ... hogy Abesszínia császárának fogadására az orlyi repülőtéren ,15X7 méteres sátrat rendeztek be, empire bútorokkal és korabeli szőnyegekkel. Használatára nem került sor. ... hegy az „Óméra 31” ú j francia fényképezőgép repülőgépek számára, óránként 900 kilométeres sebességnél másodpercenként öt képet vesz fel. ... hogy „a világ legnagyobb báljának” (négy napig tartott) mérlege: 502 000 belépő, 335 000 liter ital, 12 700 kg virsli, 1880 kg mustár. ... hegy az egyik szovjet mezőgazdasági kísérleti állomás magnélküli szilvát termesztett. ... hogy egy amerikai orvos véleménye szerint az ember egészségét legsúlyosabban fenyegeti: a televízió, a gépkocsi és az asszony túl jó főztje. A római flotta nyomában Mialatt Jumbö, az indiai elefánt Hannibál nyomaiban lépked, a tudósok már újabb terveket kovácsolnak, hogy a régi római birodalom további titkait felderítsék. Egy olasz hadihajót építettek át expedíciós célokra, hogy elektronikus kereső-berendezésekkel és víz alatti kamerával Dél-Itália és Szardínia partvidékén végigkutassák a tenger mélységeit. A régészek véleménye szerint a tenger mélyén máig is megtalálhatók a római birodalom félelmetes hadiflottájának maradványai, amellyel egykor a rómaiak uralmukat a Földközi-tengeren fenntartották. Az expedíció egyébiránt a nápolyi öbölben a híres rómaikori villák maradványai után is kutatni fog. Közlemény Putncki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei Pártbizottságának titkára, Heves megye országgyűlési képviselője, minden pénteken fél 9-töl 3 óráig fogadónapot tart Egerben, a megyei pártbizottság épületében. JImmJ a k&bmu^á-Lí ahho z — tiyjLralcul íuf ^beii AJ ég benne vagyunk a nyárban, 'ezer örömet kínálnak az üdülők, legyenek a Mátra csúcsán, a Dunakanyarban, vagy főképpen a magyar tenger, a Balaton partján. Még benne vagyunk az igazi nyaralási idényben, amely tíz- és százezreknek ad felüdülést az évi munka után és mégis olyan indító-okkal kell e nyílt levelet megírni, amely miatt nem lenne szabad tollat fogni felszabadulásunk után másfél évtizeddel. Hihetetlen! Nem lehet igaz! — csak ilyen szavakkal fogadhatja az ember az olyan megdöbbentő hírt, hogy az E. M. 3. számú Kőbánya Vállalat 700 fizikai dolgozója közül immár évek óta senki sem veszi igénybe a kedvezményes üdülést. Közülük csak hihetetlenül kevesen ismerik, mit biztosít alkotmányunk a magukfajta kemény munkát végző embereknek a pihenést illetően. Nem veszik igénybe az üdüléshez való jogukat. Nem találnak jelentkezőt, még az ingyenes üdülésre sem. S mindez nálunk történik 1959 nyarán. Üjból csak ezt mondhatja erre az ember: hihetetlen. Hétszáz dolgozó ember, aki nem hevert még gondtalan a siófoki mólón, hallgatva a viharos Balaton zúgását, vagy nem szakította az evezőt a Dunán, s nem gyönyörködött a kéklő Mátra bérceiben. Hétszáz nehéz munkát végző kőbányász még nem tudja, hogy miként lehet kipihenni egy dolgos év fáradalmait. Hétszáz ember az egész évi kemény munka után nem az üdülők sétányait rója, hanem a kasza, kapa mellett tölti el és robotolja végig két-három heti szabadságát. Mert azt csinálják. Aratnak, csépelnek, kapálnak, behordanak — keményen dolgoznak, talán még keményebben, mint a munkahelyükön. Szükség van rá? — Rá vannak szorulva? — Olyan kevés lenne a kőbányász keresete, hogy valamennyinket rákényszerítené a fizetett szabadság átdolgozására? Nem hihető. Nincs ma olyan kőbányász — bátran lehet ezt álfítani —, aki keresetéből ne tudná biztosítani családja megélhetését. Akkor miért nem lehet közülük egyet is találni, aki üdülni, pihenni menne szabadsága alatt? Zsugoriságból, az újtól való félelemtől, az előítéletektől, amely „uradzásnak” veszi az üdülést. A bányászok csak azt mondják: „nem nekünk való az”. Eddig is megvoltunk üdülés nélkül, ezután is megleszünk. Micsoda „fehér folt” ez társadalmunk térképén? Mennyi nevelömunka szükséges még, hogy megértsék, hogy nem „uradzás” a pihenés, hogy az alkotmányban biztosított üdülési jog éppúgy rájuk is, kőbányászokra, csillésekre is vonatkozik, mint a minisztériumi osztályvezetőkre. Mindenkire, aki munkása e társadalomnak. Pedig ha körülnéznének az üzemekben, láthatnák, hogy az ember, a dolgozó munkás egészségének megóvásáért mennyit tesz ez a társadalom. A kedvezményes üdülés is ennek egyik megnyilatkozása. A' fizetett szabadságot azért adják, hogy az alatt az idő alatt kiheverjék az emberek egész évi fáradságukat, erőt gyűjtsenek a további munkához, nem pedig azért, hogy lélektelen robotban töltsék, amely után a kőbányai munka valósággal üdülésnek tűnik. Nehéz, nagyon nehéz a régi, visszahúzó szokásoktól szabadulni, nehéz még megszokni, hogy az üdülés nem „úri szokás”, hanem a társadalom által nyújtott olyan kedvezmény, amelyet éppúgy igénybe vehet a tardosi, vagy a recski kőbánya dolgozója, mint az ország bármely más munkása. L> ármilyen szokatlan is még a 3-as számú Kőbánya ■*-* Vállalat dolgozóinak ez az igazság, reméljük, jövőre arról szólhat a nyílt levél, hogy adjanak több beutalót a kőbányászoknak, mert többen akarják igénybe venni az üdülőket, mint ahány beutalóval rendelkezik a vállalat. KOVÁCS ENDRE NYUGAT KAPUJÁBAN Látogatás Bécs üzleteiben Becsnek nagy idegenforgalma van, 8 mert Nyugat kapujában az osztrák főváros az első világváros, ez a két tényező jelentősen meghatározza Bécs kereskedelmét, árait, üzleteinek jellegét. Nagyon szép, modern áruházai vannak Bécsnek, és különösen a Mariahilfer Strasse — a pesti Váci utca „féltestvére” üzletel, Kirakatai elegánsak, szépek. A magyar fiataloknak — és a népi demokráciák illatjainak is — nehéz volt megszokni,. hogy — különösen a kisebb üzletekben — nincsenek szabott árak, lehet alkudni, és bizony nem egyszer eredményesen. Bécs Nyugati-pályaudvara mellett például 30 méteren belül egyazon formájú és minőségű golyóstoll 8—10, illetve 12 schillingért kapható. De így van ez a ruhaféleségekkel, fehérneművel, gyümölccsel és még nagyon sok cikkféleséggel. Egyszóval: itt a kapitalizmus törvényei, szokásai az urak és a kapitalista verseny érezteti hatását a vásárlók és az eladók zsebére. Jót derültünk prédául azon, hogy a Mariahilfer Strassen egy „Mária-segíts” nevű áruház van. S nem tudtuk, valójában kit segítsen Mária. Az áruház tulajdonosát, hogy jó áron adhassa el portékáját, vagy a vásárlót, hogy olcsón juthasson áruhoz. Mert _ a szándék, az eladó és a vásárló szándéka ellentétes itt. A narancs és as alma Sok minden Bécsben nekünk meglepően olcsó. A nylon-áru — különösen a harisnya, a sál, a kesztyű és a méteres anyag — olcsó, egy pár harisnyát már 12 schillingért, egy sálat 10 schillingért vásárolhatsz. A nylon-ing is olcsóbb, mint Magyarországon —r és főleg kapható — 150—160 schillingért, már szép inget vehet a vásárló. A déligyümölcs, általában a gyarmatáru cikkek is olcsók. Egy kiló narancs például már 6 schillingtől kapható — ugyanakkor a Pesten 3 forintért árusított rétesalma itt 9,60 schilling. Egy kiló pörköltkávé 56 schilling, egy dupla pedig két schillingtől felfelé, egészen 10—12 schillingig. Egyébként a kávé „példája" is azt bizonyítja, hogy Bécsben nagyon drága a közszolgáltatás az étteremben éppen úgy, mint a fodrásznál, vagy a cipésznél. Igen figyelemre méltó — es követendő —, hogy egy-egy áruféleségből- gazdag választék van. Egy Kirakatban például 40 férfi nadrágot számoltunk meg, valamennyi más színben és árban, minőségben azonban csaknem teljesen azonos. Ez áll a női készruhákra is, ami a választékot illeti, de az árak itt mór egyáltalán nem szerények. Valamirevaló nyári női ruha ára 400—700 schilling között ugrál. (Érdemesebb méterben megvásárolni, mert itt a modellel „vágjáK” meg a nőket. Drágák a mi árainkhoz viszonyítva a gyermekholmik is. Egy 2—3 éves gyermekre napozó — egyszerű, mintás, kartonanyag — 68—70 schilling, egy nyári kisruhácska pedig 160 schilling. S ennek megvan a magyarázata. Az apróságokat Becsben is szeretiK szépen öltöztetni, de ott más elvek érvényesülnek, mint Magyarországon, ahol valóban így is „szemünk fénye a gyermek", hogy olcsó gyermekholmival látjuk el őket, könnyítünk a szülők helyzetén. Bécsben azt tartják: ha szépen akarod öltöztetni gyermeked, hozzál áldozatot érte, fizesd meg. A közszükségleti cikkek drágák Ha csak nylon kellene az eiethez, kevesebb gondja, baja volna a bécsi háziasszonyoknak. Mert tettek ugyan az üzletek, olyan problémája sem lehet, hogy zárva a pék, vagy a hentes — van bőven —, de olyan már van: hogyan ossza be a Konyhapénzt? Es, most álljon itt néhány számadat, mit mennyiért vásárolhat meg a bácsi háziasszony: 1 kiló rozskenyér 4,60 schilling 1 darab zsúrkenyér 3,50 a 1 kiló borjúhús 56,— n 1 kiló marhahús 24,— tt. 30,— 93 1 kiló sertéshús 36,— 93 . 50,— 93 1 kiló zslrszalonna 10,— SÓ 1 kiló vaj 50,— 33 60,— 33 1 darab szappan 4,— 33 6,— 93 Korántsem teljes ez a felsorolás, tudom jól, más is kell még egy konyhára, de ez is megmutatja, hogy néhány cikk bizony lehetne olcsóbb is. Bizonyára feltűnt, hogy milyen olcsó a zsírszalonna a húsféleséghez viszonyítva. Ennek is megvan a magyarázata: a bécsiek nagyon kevés zsírt fogyasztanak, vajjal és olajjal főznek, van zsírszalonna * rengeteg, csak éppen nem kell jóformán seri- kinek. < Beszeltem egy háziasszonnyal. Ö mondta a következőket: „Lenne bár drágább a nylon-holmi, az öngyújtó és a golyóstoll, de lenne olcsóbb a vaj, a marhahús és a kenyér.’« S bizony igaza van, mert ha még ide soroljuk, hogy a villamosjegy — egy átszálló 2,20 schilling —, a fürdő — „népfürdő” — egy személynek 10—12 schilling, a cigaretta és a mozi — közepes moziban egy jegy ára: 4—12 schilling — elég drága, akikor bizony, főhet a feje a háziasszonynak. Részletre sok minden kapható Az -üzletek áruval telítettek, viszont a vásárló feltűnően kevés az üzletekben. Legalábbis a pesti üzletekhez, vagy akár az egri üzletekhez viszonyítva. Ezért is van, hogy számos áruféleségre terjesztették Ki a részletakciót. Vehetsz részletre: autót, motorkerékpárt, mopedet, robogót, írógépet, kerékpárt, fényképezőgépet és televíziót. Vannak részletek, amelyek igen kedvezőek. Ha egy mopedet vásárol a bécsi tisztviselő, 350 schillinget fizet és már „roboghat" is, aztán 24 hónapon keresztül 174 schillinges részletekben törleszthet. Kerékpár 13 havi részletre 1500 schillingért kapható. Televízió — rádióval egybeépített — 13 havi részletre 10 430 schilling. Szóval kedvezőek ezek a részletakcióK, csak a bécsi munkás nem dúskál a schillingekben, és az 1200—1300 schillinges átlagkeresetből bizony nehezen futja 10 és félezer schiUiu- ges televízióra még részletre is. Mi is „bedőltünkéí Volt a turistacsoportban te nem egy fiatal, aki ezerszer meggondolta: mit vásároljon csekélyke zsebpénzért. Azt látta, hogy sok minden olcsóbb Bécs.ben, mint nálunk, de azt is láthatta, sok minden drágább. De az igazság az, hogy sokan csalódtunk, mert vgy-e annyi mindent hallottunk Bécs olcsóságairól. Két csalódást mondok csak el. Két csalódás, de ugyanakkor néhány magyar fiatal naivitásáról is szól ez. Három fitalember áll a kirakat előtt és az egyik igen csak győzögeti a másik kettőt: ne négy ed Kilós Meinl-dobozos teát vegyenek, mert a negyedkilós 5 schilling, a félkilós pedig 9 schilling, tehát a félkilóssal jobban járnak. Tetszik az ajánlat, szép a doboz — lemezdoboz — és egy félkiló tea az igazán csak megéri. Be is mennek az üzletbe és akkor lepődnek csak meg, amikor kiderül: a doboz üres és nem egy félkilós teát, hanem enneK csak a dobozát adják 9 schillingért. A másik dolog: egy kirakat előtt egy fiatalember és egy lány áll. A lány gépíró és nagyon tetszenek neki a kirakatban elhelyezett írógépek. Van rajta jó néhány szám, de azt lehet kivenni ezekből, hogy a táskaírógép á*a: 180 schilling. Ennyit bizony megérne és. a két fiatal igen csak spekulál, hogyan juthatnának hozzá. Akkor „esik le az, álluk”, amikor bent az üzletben megmondják nekik: az írógép 1800 schilling és részletre kaphatói azt jelenti a 180 schilling. Hát ugye az teljesen más és a mi két fiatalunk megelégszik azzal, hogy 21 schillingért vásároljon egy tekercs filmet, mert bizony már fogytán van a gépben levő. Papp János (Következő folytatás: / BÉCSI MOSAIK.)