Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-16 / 192. szám
ft nepüjsag 1959. augusztus. 16., vasárnap KÖLTŐK ES VERSEK PAPI* MIKLÓS VERSEI: V iiHoniií» Mikor az Idő gömbölyű méhében csak gondolat voltál: szerettelek: le formát váró férfi-képzelet, kezdettől teremtett élet-részem; az Isten mellől loptalak merészen, s a lét vizében megfürdettelek, buja sejtekbe fontam lelkedet s arcom szívedbe véstem, hogy egészen enyém legyél: s a Nap-oltár előtt magunkat mi, örök szeretők fölkínáljuk a tűznek és a lét megteljesül, föld, ég, víz összeég fölszikrázunk: két testben egy lélek: jo így nekem: jó, hogy veled élek. A vers születése Felújjongtak belőlem friss kalászok, anyagból nőtt ég-látó szemek: kobalt-kemény mind, mint a gyűlölet s puhák, akár a szerelem; megáldott testükbe véstem gerinc-bátorságot: az acél-szárak megduzzadt erek, és gömbölyűn rajtuk a szeretet felétek almaként gurul; s akárhogy neveznek is: az életem sok élet és akarás, hogy a mindenséget ügy eggyéfonjam, mint ahogy a mag a föld s a lélek-nap sugarakat: érettetek nyíltak a kalászok, emberek gyertek s vígan arassátok! ANTALEY ISTVÁN: Konokság Ne mondd, hogy nem fáj. Nem hiszem. Szemedben furcsa láng tüzel, s az nem az alkony bíbora. És míg hosszan teszel-veszel. ujjaid alatt zúg a csap, szikráznak a pohársorok, törlőruhád magasba száll. — Te újra végiggondolod, de nem szólsz, nem mondod, mi fáj... Szavad sincs, mely szememre vet... Hallgatsz. S hogy nem fáj, nem hiszem. Hiszen szivünk együtt remeg... ANTALFY ISTVÁN: Kád gondotok . . . Ilyenkor eljön hozzám, messziről, zárt ajtókon, és hét határon át. — az álmodott, nagy tisztások felöl, ahogyan jönni szöktak az anyák ... Nem hallom léptét, csak meleg szemét látom ragyogni. Színe mily kopott...! Röstellem, hogy szobám oly szanaszét, s zavartan ide-oda kapkodok, de papírjaim ... — ó, e papírok!... szétröpködnek, és köztük...— szép titok- anyám áll, ott áll, idő, s tér felett, rámmosolyog', és szótlan átölel, — sosem volt talán hozzám ily közel! — s megkönnyezi hitvány kis versemet... FAZEKAS ISTVÁN: Ölelve ▼ulfarira hajtom fejem Veled vagyok . . mindig veled vagyok Veled vagyok és úgy alszom el este csendbei hogy ölelve válladra hajtom zúgó fejem. Ilyenkor mindig fénytüző nyár libeg elém cs szénaszagú rétek zsongása van velem. Míg így alszom, betakarsz minden hatalmaddal S érzem: a régi erdők régi rabja vagyok. Gyantás öreg fák közt lesem a huncut csendet. Szemembe gyermek-áhítat temploma ragyog Melegít valóságod... lám, milyen jó ez így, Békés ez, a régi ház kis kertje, mely tiszta.. Nyugodt vagyok ma már. s azért tudlak szeretni leginkább mert karodban gyermekkoromat álmodom vissza. PAPP NÁNDOR: Pesszimista barátomnak Görcsös kötéllé balgán sodrod egybe az életünk selejtes szálait. A bú harangját azzal húzod egyre, így altatod a lelked vágyait. Az életet hamisnak álmodod, és mindenért a sorsot átkozod. Miért vagy? — kérdezed — homály előtted - Lázong agyad és új törvényt kutat; meddő malomban őrlöd az erődet és nem találsz egy járható utat. A mindenség értelmének csúcsára kúsznál, de mindig visszahullsz a sárba. Míg céltalan gázolsz sűrű hínárban, elsorvad benned mind az akarat. De győzelmes, rohanó eszme-árban találod meg új, küzdő magadat. Mint vízcseppjeit, a Tenger vonz magához. Akarj Te is, mert van közöd a Mához, mely a Holnap piros, derengő homlokára » bú-féreg ellen derűt permetez! A boldogságnak küzdelem pz ára, az életünk igaz értelme ez. Mint vízeseppet, a Tenger vonz magához. Akarj Te is, van közöd a Mához! A KUGLI HATVANI DANIEL: Táj Tüzek lobognak mint az ág dalol a tócsa elindulna ’ mint lángba-röppenő világ árnyék-sereg' gördül- az útra lombjaim összecsengenek behullnak azúr levegőbe vadrózsa tövén gyöngy remeg a szivárvány-csönd összetörte pillangót űz a pillanat megáll a nap a semmi-kéikben szállnak az álom-madarak nagyon messze már észrevétlen fejem alatt a rög zenél zörgő kocsik a fénybe hullnak emléked akácos-fehér s szemedre kék egek borulnak pnfscí; képreitvény-iiályázata Melyik • egri városrész 7. Június 24-t számunkban képrejtvény-pályázatot indítottunk, amelynek keretében tíz héten keresztül Eger egy-egy részletéről rajzot közlünk. Olvasóinknak meg kell hatá- rozniok, hogy a rajzok Eger melyik részletét ábrázolják és ezek leírását „Képrejtvény-pá- lyázat” megjelöléssel, az utolsó kép megjelenése után, a szerkesztőség címére be kell küldeniök. A megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Pásztor Péter rajza. ♦ KINT SÜRÜ, NYÁRI zápor ♦ pasitól ta a földeket és a keretek végén már zúgott a víz. ^Az idősebbjei a házakból les- ^ ték az esőt, a fiatalok meg hol ▼ itt, hol ott ütöttek tanyát, a »legények a kuglizóban, mint ♦ahogy máskor is, így vasárnap ♦délután. Egy húsz körüli, ingre gyür▼ között legény dobásra készült. _$Inas karján megfeszültek az ♦izmok, kétrét hajolt, megló- Abálta karját és nekifutott a I dobásnak. A golyó csörömpöl♦ ve ért deszkát és három bábu ▼ eldőlt a kilenc közül. ♦ — Kuglizni tudni kell, Janó. ♦— kiáltotta egy tömzsi, fekete ágyerek és könnyedén kapta el la vályúban visszaguruló go- Ilyót. így ment a játék már 7jó ideje, de a szerencse csak ▼ Pocoknak kedvezett. Pocok a «♦falu fia, huszonegy néhány esz♦ tendős, púpos kis emberke, ^akinek csak a szíve volt na- Igyobb másokénál. i — Pocok! Hallod-e, Pocok! 7— Csak így szólította apraja. ▼ nagyja és Pocoknak ilyenkor ♦ olyan érzése támadt, mintha ^mindenki belerúgna egy kicsit. r * Pedig szerették őt, és különö- ’"7sen azóta örvendett nagy népszerűségnek a faluban, amióta ♦megnyitó' rt ,,javító-műhelyét”. ■ ■♦Pocok ügyes legényke volt, af- Aféle ezermester. Értett a kerékpárokhoz, ősszel és télen ▼gumicsizmákat ragasztott, de ▼ha éppen ideje akadt, megja- Ívította az elromlott órákat, ♦ megfoltozta a lyukas fazekakat ♦is. Szóval, Pocok engedélyt ♦ kapott a tanácstól és azóta, ♦ mint hivatalos ezermester mű- a. ködöt t a helységben. — POCOK! TE KÜVETKE- aZEL! — Kurjantott valaki és I Pocok máris ott állt a dobo_▼ gón, kezében a golyóval. ♦ — Hé! Fiúk! Pocok dob — ♦ süvítette egy éles hang. Egy ♦ pillanatra csend lett és halla- A ni lehetett Pocok nehéz, sipító ♦lélegzését. A következő má♦ sodpercben pedig a golyó ha♦ talmas robajjal verte a desz♦ kát — és mintha mennykő csa♦ pott volna közibük —, úgy a dűlt halomra mind a kilenc 7 bábu. k T — Pocok, az anyád!... — ▼ordított egy fiú és Pocok egyszeribe az érdeklődés középpontjába került. ♦ — Kassza ide! — mondta ő ♦ nekipirultan és szemei büsz- Akén csillogtak, miközben akisül asztalról lesöpörte a fényes 7 forintosokat. — Pocok, te nyavalyás! — ▼ Kiáltotta ingerülten a felgyűrt ♦ingujjas- és fejével a söntés ♦ felé intett. ♦ — Fizetni! Aki nyer, az filzet! ♦ — Majd a végén, Janó, majd ^a végén — csendesítette Pocok V a legényt, de az egyre jobban ♦ követelőzött. ♦ — Fizess egy korsóval, mert A— sziszegte és vasmarokkal I megszorította a kis púpos em- Tberke karját. Pocok felszisz♦ szent és megfagyott arcán az ♦ előbbi mosoly. Érezte, hogy ♦ ez a nagydarab fekete legény A most is, mint mindig, packáz- Ini akar vele. Azt akarja, hogy ▼nevessenek rajta a többiek. ♦ Pocok semmitől se félt job♦ ban, mint a nevetéstől és még ♦ egy pofont is jobban elszív- Alelt, mint azt, hogy kineves- Isék. i — Gyere! — Adta meg ma♦ gát most is, csakhogy meg▼ szabaduljon a gúnyos csipke♦ lődéstől. ♦ GYORSAN FELHAJTOT♦ TAK egy korsóval, aztán visz♦ szájöttek a kuglizóba, ahol a ♦játék izgalma már-már tető- ^ pontra csapott. a Pocok kedvetlen volt. Elha♦ ’tározta, hogy ma már nem játszik többé. Felmászott egy ♦ üres sörös hordóra és onnan, ♦mint a helyzet magaslatáról, ♦figyelte a játékot. Egyik meinet ment a másik után, gu- Irult a golyó, dűltek a bábuk, ♦valaki közbekiáltott: 7 — Pocok! Miért nem ját- ▼ szol? — Pocok vállat vont és ♦rosszkedvűen rágyújtott egy ♦ Kossuthra. Ügy öt óra felé idegen legény lépett a kuglizóba. Köszönt, lekezelt egy-két körülötte állóval, aztán nagyképűen megkérdezte: — Mi az, ti is tudtok kuglizni? Egy szőke gyerek, a falubeliek közül, sokatmondóan rápillantott, de éppen rákerült a sor, így elmaradt a válaszra a megjegyzés. Az idegenből kellemetlen borszag áradt, és hányaveti módon nekitámaszkodott a falnak. — Beszállhatok? — kérdezte kevés idő múlva Janótól, aki Végigmérte tetőtől talpig, aztán egy elegáns mozdulattal közelebb intette az idegen legényt. Nem telt bele egy félóra, és az idegen zsebe tele volt pénzzel. Meg. kell hagyni, ördögi ügyességgel gurított és az embernek szinte az ' volt az érzése, mintha a bábuk, mint a mágnes, húzták, rántották volna magukhoz a golyót. A legény újra gurított és arca egészen vörös lett az izgalomtól. — Tán valami kuglibajnok vagy otthon? — vetette oda félvállról Janó a szót az idegennek és előkotorta zsebéből az utolsó forintokat. Űjabb félóra telt el, de ekkor már Janónak is üres volt a zsebe. És ekkor, mint akinek hirtelen nagyszerű ötlete támad, hátrakiáltott: — Hé, Pocok! Beszállni szaporán! Most mutasd meg, ki vagy! Itt van ez az idegen fickó, és ha még itt marad egy félóráig, egy pohár sörre valója se marad a srácoknak. POCOK KELLETLENÜL csóválta fejét. — Ma nem játszom — jelentette ki rosszkedvűen, de Janó sokatmondóan sziszegte a szemei közé: — Játszani, Pocok, mert... Pénzed van és úgy ülsz ott azon az üres hordón, mint akit odaragasztottak. Pocok észrevette Janó szemében a zöldes fényt, és tudta, hogy Janóval nem jó ku- koricázni. Nagy nehezen lekászálódott a hordóról, aztán bedobott egy csillogó egyforintost a fatányérba. Egymásután állt félre mindenki, csak az idegen meg Pocok maradtak a „porondon”. A zaj mintha elcsitult volna és Pocok úgy érezte, hogy megint őt figyeli az egész társaság. Az első dobások nem valami jól sikerültek, és az idegen megnyerte az első két menetet. De később Pocok úgy érezte, hogy formába jön és szinte tapad a tenyeréhez a golyó. — Te jössz, Pocok! — Biztatta egy nyurga falubeli és c újra meg újra gurított. — Telitalálat! — ordította valaki és Pocok arca pirosabt lett egy árnyalattal. Nagyszert gurításai voltak és az ideger egyre idegesebb, egyre türelmetlenebb lett. — Te következel, béka! - böffent oda Pocok felé, amikoi ■ ő hátrafordult, hogy beleszip pantson a letett cigarettába. Pocok szemei dühöt szikráz tak, de összeharapta szája szé lét és úgy tett, mintha elen , getíte volna a füle mellett ; gúnyos megjegyzést. És ettő a pillanattól kezdve még job ■ ban összeszedte minden tudá sát. — Egy krajcárod se marad, te t , csúfolódó gazember —. villan ■ át agyán a gondolat és szintf kéjes gyönyörrel látta, hallotta hogy a golyó csörömpölve vágja széjjel mind a kilenc bá; but. Az idegen ledobta magáró a kabátot és most már neki- gyürkőzve folytatta a játékot. A GOLYÖ VAKRA talált és a legény mögött valaki hangosan kuncogni, kezdett. — Hajrá. Pocok! Ne hagyd magad! — drukkoltak a fiuk és magukban örültek, hogy * vagány most bekapja a kefét A játék a vége felé közeledett. Pocok megnyerte ezt a menetet* is Az idegen elővette utolsó forintosát és egy villámgyors mozdulattal belevágta Pocok arcába. — Nesze! Ez is a tied, te. te . .. varangy! — kiáltotta es dühében felrúgta a kis asztalt amin a pénzzel telt tányérka állott. Pocok hallotta a csúf szűköt. aztán szemei elsötétültek kétrét görnyedt és fellel beit szaladt az idegen gyomrába " váratlan támadás meglepte a legényt, megtántorodott és ne kiesett a falnak. Egy másoo- percig se tartott bódulata amikor talpraugrott és h*a. más öklét Pocok feje folöt’ ütésre emelte. De ekkor egy vasmarok csavarta hátra kariát és Janó kemény, recsegő hangja halldtszott. — Befogd a szád. fickó, mert... sziszegte. — és Pocokra mutatott. — Ez a mi barátunk. Nincs iogod csúfolni. Elnyerte a pénzedet. mert iobban kuglizik. mint te! Az idegen most lábával rúgott Pocok felé, de Janó egy hatalmas lendülettel kipenderítette a kuglizóból. — Indulj hazafelé, amíg szépen vagy —, kiáltott utána és néhányad magával, köztük Pocokkal. megindult az italboltfelé. AZ ASZTAL KÖRÜL lassan lassan megteltek a székek és kis Idő múlva a többiek is utánuk szállingóztak. — Nem felejtem el, hogy pártomat fogtad. Janó —, kezdte Pocok kicsit megilletődve. — Ez a nagy dromedár széttaposott volna, ha úgy istenigazából a markába kaphat, aztán... — Elvégre barátok vagypnk, vagy mi a fene? — vágott szavába Janó és büszkén a társaságra mutatott. — Aztán ha valaki bántani mer, ellátjuk a baját! — Nem is az, hogy bántott, hanem ... csúfolt, tudod ... a béka. meg a varangy miatt lettem dühös ... mert mit tehetek én arról, hogy ... Egy pillanatra csend lett. A fiúk úgy bá- múltak Pocokra, mintha ma látnák először és az apró emberke úgy érezte, hogy ebben a pillanatban mindenkinek az ő hátán van a szeme. — Hát ne csúfoljon téged senki! Érted?- Ne csúfoljon, mert... — így Janó és kezét Pocok vállára tette. Pocok megmarkolta Janó izmos karját. megkereste tekintetét, aztán lassan, minden szót megrágva megszólalt: — De te se! Ti se csúfolod ja- tok. Janó! Én is ember vagyok. Érted? Ember vagyok, nem varangy, nem is Pocok. — Ezeket a szavakat úgy mondta, olyan nyomatékkai, mintha a leikéből szakadt volna valamennyi. Janó egy darabig farkasszemet nézett vele. aztán kevés gondolkodás után tenyerét nyújtotta. — Hát jól van! Én se csúfollak többet. Itt a kezem. A PŰPOS LEGÉNY keményen megszorította Janó vaskos tenyerét és most már a többiek tekintetét kereste. — Szólítsatok a . nevemen. Gyurkának., mint az édesanyám valamikor — mondta csendesen és nagy. dióbarna szemeiben megielent egy csillogó könnycsepp... — Hé csapiáros! Hozd már a söröket — kurjantott zavarában és egy pillanat alatt szétfutott arcán a mosoly. — Ma mindnyájan az én vendégeim vagytok! — jelentette ki határozottan és úgy érezte, hogy életében talán most, most a legboldogabb...
