Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-06 / 183. szám

* 1959. augusztus 6., csütörtök ocpcjmo s Miért drága az egri piac? Zöldség- és gyüinölcsellátásunkró! «— Hogy az alma? — — öt forint. — •— Drágán mondja .;. — Másutt sem kapja ol­csóbban. — — Hát ez? — Nagyon finom, édes csör­gőalma. Hatért mérjek-e be­lőle? — — De hiszen minden máso­dik kukacos. — — Nem én termeltem, ha nem tetszik, ne vigye. — Az őszibarack 10, a közönsé­ges kék szilva 3, a körte 4,50, a paradicsom 1,80, a paprika 4 forint még nyár derekán is, így aztán nem csoda, ha a többgyerekes családanyák és kevéspénzű háziasszonyok bo­rús arccal járkálnak az egri piacon. De vasárnaponként még rosszabb a helyzet, mert sok a Kiránduló és még keve­sebb az áru, s e két tény közötti összefüggést a kofák rögtön megérzik és a maguk hasznára ki is aknázzák. Az áru minőségére és főleg a magas árakra, sok panasz hangzik el naponként, azért felkerestük a MÉK központot . és zöldség-, gyümölcsellátá­sunkról néhány kérdést tet­tünk fel. EGERBEN ÉS AZ EGRI JÁRÁS TERÜLETÉN HO­GYAN ALAKUL A GYÜ­MÖLCSFELVASÄRLÄS? — Gyümölcsből Eger kör­nyékén az idén rossz termés volt. A tervezett 30 vagonnal szemben csak 22 vagonnal tudtunk felvásárolni, ezzei szemben Gyöngyösön 94 va­gon helyett 170 vagonnal vet­tek át. Itt egyedül cseresznyé­ből a tervezett -kétszeresét, azaz 56 vagonnal exportáltunk. — És Egerben mi a hely­zet? — Sajnos, Egerben a gyümöl­csösök egy része pajzstetves. Nagyméretű az almamolyfer- tőzés is, de leginkább a ta­vaszi fagy okozott sok kárt. — MIT TETTEK EDDIG A lakosság Áruellátá­sa ÉRDEKÉBEN? *— Gyöngyösről és Kálból na­ponként 10 gépkocsi friss áru ér­kezik. Ennek fele az egri piacra kerül, a másik felét Egercse- hibe, Pétervásárára és Recsk- Parádra továbbítjuk. Megyénk zöldségellátása általában jó, de őszi barackból, körtéből és almából megyénkben kevés termett és bizony megesik, hogy a vásárlókat nem tudjuk kielégíteni. Az utóbbi napok­autókról, vagy vagonból gyak­ran raktárba, aztán piacra ke- rülneK a rekeszek. Mindez törődés és romlásveszéllyel jár. Kétségbeejtően rosszak a raktáraink. A Szálában éjfél­kor kezdik a rakodást, egy teherautó paradicsomot pa­kol, a másik 3 gépkocsi tü­relmetlenül vár a dinnyére, zöldségre. Kicsi és szűk a rak­tár és az előttük levő tér, a Szálában és a Hibay Károly utcában egyaránt. Nem tud­juk az árut tárolni és ezért nem tudunk többet más me­gyéből behozni. Nagy a rom­lásveszély és ezért valósággal kényszeríteni kell a standokat, hogy gyümölcsárusítással is foglalkozzanak, mert a lakos­ság érdeke ezt megKöveteli. — MILYENEK A JÖVÖ KI­LÁTÁSAI? — Igyekszünk már most tiszta képet kapni arról, hogy jövőre és az elkövetkező évek­ben adottságának megfelelően melyik tsz milyen gyümölcsre és zöldségre tud majd egy té­telben minél nagyobb mennyi­ségben szállítási szerződést Kötni. Gyöngyösön körülbelül 15 holdnyi területen 50-60 va- gonos tárolóhely kijelölése megtörtént.. Az illetékes or­szágos szerv 17 milliós beru­házási költségkeretet engedé­lyezett egy egészen korszerű tárolóhely építésére. Itt saját hűtőházunk és. jéggyárunk is lesz. Nyáron az exportot, té­len a tárolást zökkenőmente­sen megoldhatjuk majd. Ezen­kívül zöldség- és gyümölcsel­árusító önkiszolgáló boltokat nyitunk. MI VÁRHATÓ EGER­BEN? — Sajnos, megfelelő hely, iparvágány és közúti közleke­dési lehetőség hiányában az idén 600 ezer forintos raktár- építési beruházást vissza kel­lett adnunk. De 1960-ra egé­szen korszerű és az egészség- ügyi követelményeknek meg­felelő, hűtőtérrel ellátott csar­nokot építünk. Reméljük, a nagyüzemű zöldség- és gyü­mölcstermelés meghonosításá­val elegendő áru lesz és a lakosság megnövekedett igé­nyeit a kereskedelmi szervek alapvető raktár és elárusító- hely biztosításával zöKkenő- mentesen ki tudjuk majd elé­gíteni, — fejezte be nyilatko­zatát a MÉK elnöke és a fel- vásárlási főosztály vezetője. NÉHÁNY JAVASLA­TUNK — MÉG ERRE AZ ÉVRE — Oldják meg Egerben is mielőbb a raktározási problémákat. A hiánycikkeKből ne egy vagon­nal, hanem a szükséges meny- nyiséget hozzák be más me­gyékből. Eger város nagysága, a kirándulók egyre emelkedő száma indokolttá teszi, hogy egésznap árusító gyümölcs­üzleteket nyissanak. Az illeté­kes helyi szervek hassanak oda, hogy az év hátralevő részében ne Egerben legyen az ország legdrágább piaca és intézkedjenek, hogy a köz­ponti diszpozíciók ne történ­jenek az itteni lakosság ellá­tásának rovására. Ügy véljük, van mód a helyzet javítására, mert az exporttervet minden cikkből túlteljesítette a MÉK, sőt némelyikből 200 százalék­ra. Miért akadozik mégis a helyi lakosság ellátása? F. L. Éljünk békességben egymás mellett Komoly lakásgondokkal küz­dünk megyeszerte, országszer­te. A párt és a kormány hal­latlanul nagy erőfeszítéseket tesz e gondok enyhítéséért és már elkészült az a hosszabb távlati terv, amelynek megva­lósítása majd megoldja ezeket a problémákat. A lakásépítke­zésekhez — ahhoz, hogy min­den jogosult család megfelelő körülmények közé kerüljön — rendkívül sok anyagi erő szük­séges —. de elsősorban idő kell a terv megvalósításához. Addig minden lakásprobléma megítélésénél abból a helyzet­ből kell kiindulni, ami jelenleg van. A tanácstagok beszámolói al­kalmával, a tanácsok végre­hajtó bizottsági elnökeinek fo­gadónapjain a legtöbb panasz lakásüggyel kapcsolatos. Az adott helyzetből kiindulva a tanácsok segítenek is az embe­rek gondján-baján, azonban számos olyan panasz is elhang­zik ilyen alkalmakkor, amelye­ken a tanács, mint hatalmi és közigazgatási szerv, nem tud enyhíteni, vagy változtatni. A lakóüldöaésekről van szó. Számos rendes, becsületes munkáscsalád kénytelen albér­letben lakni — legtöbb esetben igen magas bérösszegért. Egyes házigazdák azonban szeretné­nek megszabadulni lakóiktól, s ha ez egyszerű felszólításra nem megy, akkor mindent megtesznek annak érdekében, hogy elűzzék a családokat a házból. Ezek az albérletben la­kó családok ugyan hová men­nének? Épülnek új lakások, de egyelőre sokkal kevesebb, mint amennyi az igény; igen kevés a kiköltözés is a régi lakásokból. Nem volna más megoldás tehát az ily módon „feleslegessé vált” lakók számára, mint hogy az utcára kerüljenek. Csak­hogy nálunk törvény védi azo­kat az embereket is. akik nem Műszaki hit a vasutasnap tiszteletére a gyöngyösi vasútnál A Mátra alatti kis állomás, Gyöngyös, elég kis létszámmal dolgozik. Ha a feladatokat és azoknak elvégzését- nézzük, akkor lehet csak érzékelni azt a munkát, amit végeznek a gyöngyösi vasutasok. A kongresszusi munkaver­senyben minden dolgozó részt vesz és ennek tudható be, hogy az állomás immár másfél éve élüzem-szintet teljesít és most is reménykednek a dolgozók az élüzem cím elnyerésében. A k ö z e 1 gő vasutasnapra már megkezdték az előkészü­leteket. A vasutasnap előtti héten műszaki hetet rendez­nek, amelyen igyekeznek fo­kozni a kongresszusi munka­verseny eddigi eredményeit, tovább fejleszteni a műszaki feltételeket. Az állomás dolgo­zói közös egyetértésben vég­zik munkájukat. A jó kollek­tív szellemnek köszönhető, hogy az igazgatóság által meg­adott tervet állandóan túltel­jesítik. ^ Az élüzem szinthez előírt 105 százalékot 108,9 százalékra teljesítették. Abban, hogy a gyöngyösi állomás ilyen szép eredményt tudott elérni, nagy szerepe van a környező üze­mek tervteljesítésének, pontos határidős áruszállításának is. Az állomás vezetői felkeresték az üzemek igazgatóit és segít­ségüket kérték a munkában. A kölcsönös segítségnyújtásnak meglett az eredménye, túltel­jesítette az élüzem szintet a gyöngyösi vasútállomás. Bezzeg Lajos rendelkeznek saját házzal és nincs az a házigazda, aki kite­heti lakóját a házból csak azért, hogy ő maga terjeszked­hessen. És ezért van az, hogy szekatúrával, sértegetésekkel, s olykor még tettlegességgel is akarják albérlőiket egyes házi­gazdák eltávolítani. Az ilyen lakók természetesen a tanácsokhoz fordulnak pana­szukkal. Sok példát lehetne említeni, de csak egyet raga­dunk ki: Szatmári László gyön­gyösi munkás harmadmagával Pataki Mihály Esze Tamás ut­ca 4. szám alatti házában la­kik albérletben. Egy szobát használnak — nem kevesebb, mint 300 forint havi bérért. A házigazda és családja most már hosszabb idő óta állandóan zak­latja Szatmáriékat, hogy köl­tözzenek ki a szobából. Pana­szában Szatmári Lászlóné el­mondotta a városi tanács elnö­kének, hogy férjét a házigazda családja már-már életveszélye­sen is megfenyegette. Mit lehet ilyen esetben ten­ni? Ha valóban elhangzott az életveszélyes fenyegetés és erre Szatmári Lászlóéknak tanúik is vannak — bírósághoz fordul­hatnak. Ez is a leghelyesebb út. ha már annyira feszült a házi­gazda és a lakók között a vi­szony. hogy az együttélés tart­hatatlan jelleget ölt. De ezzel még nincs elintézve minden, hiszen a bírósági tárgyalás után is együtt kell lakniok, s mi a garancia arra, hogy az esetleges bírói ítéletekből a házigazda levonja a következ­tetéseket és békén hagyja a la­kóját? Itt a társadalomnak;- a város közösségének is segíteni kell: olyan légkört kell terem­teni. amely mélységesen elítéli az összeférhetetlen magatartást; az olyan embert, aki semmibe se veszi a társadalmi együtt­élés írott és íratlan szabályait. De van az éremnek egy má­sik oldala is. Az. amikor a lakó tanúsít olyan magatartást; amely megmérgezi az együtt­élést. Erre is van példa számos megyénk városaiban és közsé­geiben is — s ilyenkor a veze­tőknek a házigazda panaszait kell meghallgatni, s neki kell tanácsot adni a probléma meg­oldására. Az összeférhetetlenség —■ csúnya és elítélendő dolog — valósággal mesmérgezi az em­berek életét pró és kontra is. Azt mondják: amíg két ember él a világon, addig mindig van és lesz közöttük ellentét. De ez csak egy mondás és vajon kötelezhető-e ez bárkire? Semmiképpen! Nincs értelme a civódásnak se egyik, se másik oldalról, hiszen az nem köny- nyít a helyzeten, sőt: súlyos­bítja azt. Éljünk békességben egymás mellett. Ahelyett, hogy bántanánk, segítsünk egymás gondjainak, problémáinak meg­oldásában. Meg kell ismerni egymást iól és ha úgy kívánja a helyzet: engedni is kell egy­másnak. A kölcsönös engedmé­nyek minden házban békesség­hez vezetnek, azaz: megszűn­nek azok a felületek, amelyek a társadalmi együttélés sza­bályait sértik. Ez a helyes úti nem pedig a veszekedés, a ci- vódás. És könnyen meg is va­lósítható. Az embereken múlik. Dér Ferenc A B. M. Heves megyei Rendőrfőkapitányság fel hívású « gépjárművezetőkhöz Az utóbbi hónapokban He­ves megye területén a köz­lekedési balesetek <—■ eddig még soha nem tapasztalt mértékben *— elszaporodtak. A balesetek többségét az idé­zi elő, hogy igen sok gépjár­művezető elindulás előtt, vagy út közben szeszesitalt fogyaszt. A közúton közlekedő jár­művezetők, valamint a gya­logosok testi épségének vé­delme és az anyagi károk elkerülése érdekében, nem utolsó sorban pedig saját tes­ti épségének megóvása miatt: Minden olyan gépjármű­vezetőtől, aki a legkisebb mennyiségű és legkisebb szesztartalmú szeszesital hatása alatt vezeti jár­művét, a gépjármű veze- . tői igazolványt vonják el az intézkedő rendőrök. Nyomatékosan figyelme»- (etem tehát a gépjárműveze­tőket, hogy a legcsekélyebb mennyiségű szeszesital fo­gyasztásától is tartózkodja­nak, mert jogosítványt még abban az esetben is bevon­ják, ha történetesen az ál­lásuk, foglalkozásuk alapja;, 3 annak bevonása foglalkozá­suk megszűnését is maga után vonná. B. M. Heves megyei Főkapitányság vezetője, ban Bács megyéből egy vagon É^^^^^^^^^V^V^VV^^^^^X^^^^^^AA/VV^VN/V^^V^VVXA/VVNAA/NAAAA/NAAAAAAA/NAA/VNAAA/VAAAAAAAAAAA/N^AAAAAA/VVVAAA/VNA^AAA^AAA/NAAAAAA/NA/NAAAA/SAAAAA/N/VVVNA/S/NA^V^/VNAAAAAAAA^AAAAI almát hoztunk, hogy legyen elegendő áru a piacon és az< árakat valamelyest leszorít-' hassuk; MI AZ OKA ANNAK, HOGY AZ EGRI PIAC DRÁGÁBB A PESTINÉL? —• A felvásárlási irányára­kat géptávírón naponként Bu­dapestről adják meg. Ehhez mi a fuvar és egyéb rezsi- költségeket számíthatjuk hoz­zá. Amig a primőrök kis mennyiségben állnak rendel­kezésünkre, a szövetkezetek el­árusító helyeinek és üzletei­nek árszabályzó tevékenysége nem érvényesülhet. De a kö­zelmúltban .60-70 mázsa ubor­kát adtunk él naponta. Kál és Hort-Csánybói bőséges és jó minőségű áru érkezett és így sikerült az egri termelők, illetve kofák előző napi dupla árait letörni. Pest előnyös helyzetben van. Minden me­gye MÉK központja napon­ként jelenti a felvásárolható mennyiséget, aztán annyit szállítanak él, ami az ottani szükségletet fedezi. Sokszor; hadakoznunk kellett, hogy a helyi ellátásra szüteéges mennyiséget visszahagyják. Ha a mi sátrainkban nincs, vagy kevés az áru, a termelők és a kofák felcsapják az árakat. — MIÉRT KEVÉS ÉS GYENGE MINŐSÉGŰ A A SZÖVETKEZETEK STANDJAINAK GYÜ­MÖLCSKÉSZLETE? — A termelő és a magán- kereskedő egy-egy puttony gyümölcsét romlás és sérülés; veszélye nélkül adhatja el. Mi nagyrészt vidéken és nagy té­telben vásárolunk, A teher­Tavasszal, a termelőszövet­kezeti mozgalom erőteljes fej­lődése folytán több mint 100 termelőszövetkezet alakult megyénkben. Több ezer család választotta a közös gazdálko­dás útját. Baráti összejövetele­ken gyakran felvetődik a kér­dés köztük, hogyan élnek majd meg a termelőszövetkezetben, s egyáltalán milyen is lesz majd az élet ott. Felkerestünk több éve dol­gozó termelőszövetkezeti ta­gokat, válasz»! janak erre a kérdésre. Messziről indultunk NAGY ISTVÁNNÉ, a hatvani Petőfi Termelőszö­vetkezet egyik alapító tagját látogattuk meg először. Nagy Istvánné 36 éves, szorgos kezű asszony. 1951-ben, amikor megalakult a termelőszövetke­zet, édesapjával együtt lépett be hat hold földdel együtt azok közé, akik bízva a sike­res jövőben, kezdték meg mostoha körülmények között a közös gazdálkodást. — Bizony, nehéz volt a kez­dés — mondja Nagy Istvánné. — Lehettünk 30—35-en akkor, mind földhözjuttatott volt cse­lédek, akik már ismerték a szenvedést. Tudtuk, hogy ha közösen műveljük meg a föl­det, többet ad. Így volt ez ott is, ahol cselédeskedett az édes­apám, meg a többiek. Meg aztán több ember többet tud, s ha valamihez az egyik nem ér­tett, ott volt a másik, aki már cseléd korábgn is azt csi­nálta évtizedekig. így aztán elhatároztuk, nem várunk to­vább. Saját eszközeinkkel mű­veltük meg a földet. A bevitt állatoknak sem volt eleinte ta­karmányuk, s úgy hordtuk ott­honról. Ez csak az első évben volt így, mert az ősszel már termett a közösben takar­mány, s nemcsak a meglevők­nek volt elég, hanem már vá­sárolhattunk is 5 tehenet. Most már százon felül van a tehenek száma. Sertésünk is van 400 darab. Eleinte nagyobb istállókban helyeztük el az állatokat, de aztán megkaptuk a mostani ta­nyát, s ott már közösen he­lyezhettük el őket. Most már ezzel sincs baj, mert most fe­jeztünk be egy 50 férőhelyes tehénistállót, csak a palát kell már rárakni. A cséplés befe­jezése után megkezdjük a másik 50 férőhelyes istálló építését. Van miből építkezni. Két millió forintra rúg a fel nem osztható vagyonunk. De nemcsak a szövetkeze­tünk gyarapodott, hanem mi magunk is. Három családom van, s szűk volt már a régi ház, hát építettünk az apám­tól kapott házhelyen a Verec- kei utcában egy kétszobás szép kis házat. Tavaly is, asz- szony létemre, 250 munkaegy­séget értem el, s kaptam 7500 forintot, ezen felül búzát, ár­pát, cukrot, ami összesen ki­tett úgy 12 ezer fórin tot. A férfiak a zárszámadáskor 20— 30 ezer forintot vittek haza. Tudja, most már nem a ter­mény kell, hanem a pénz. A legszükségesebb a háztájin is megterem, a többit meg jobb megvenni az üzletben. Az idén számítok úgy tízezer forint készpénzre. Ebből veszem meg a kisl;' yprnr,'i! a szoba­bútort, mert sokba kerülnek ezek a gyerekek. Tavaly a két fiammal bementem a városba, s csak ruhát, meg inget, nyak­kendőt, cipőt vettem nekik, s máris négyezer forint. De lát­ná most a két fiamat, kevés fiatalember néz ki ilyen strammul, mint ők. Az 52 éves JÁVORKA IGNÁC bácsi is megszerette a termelő­szövetkezetet. Megbánta már azt a tíz hónapot, amit nem a termelőszövetkezetben töl­tött. — Tudja, az üzemekben má­sok az emberek. Rájöttem én akkor, hogy csak itt a helyem. Itt vannak az igazi komáim. Mikor elmentem innen, azt gondoltam, hajlok a gyerekek szavára, s elmegyek hozzájuk, de mikor találkoztam Kollár Feri bátyámmal, nem kéret­tem magam sokáig, hanem már másnap jöttem újra ide dolgozni. Azóta sem bántam meg, hogy visszajöttem, pedig már lassan 4 év telt el azóta. künk sem hagyta ott a szövet­kezetét, mert tudtuk, hogy jobbnak kell lenni, aztán ösz- szehúztuk a nadrágszíjat, meg összeszorítottuk a fogun­kat, de dolgoztunk. Az ered­mény aztán meg is lett. 1957- ben már 54 forintot ért egy munkaegység. Meg is kerestem évenként a 20 ezer forintot, sőt amikor 57-ben a sertések­nél dolgoztam, megvolt a zár­számadáskor a 30 ezer forin­tom. Az idén jó a termés, s szép is lesz a jövedelem. Egy munkaegységre 14—50 forint előleget kaptunk. Jobban megy a sorunk, mint 50-ben, az tény. A Sztálin úton épí­tettem egy házat. Van bicik­lije az asszonynak is, meg aztán a ruhatárunkkal nem vallanánk szégyent. Most kerí­tettük be a kertünket dróttal. Vasárnaponként Horton jut pénz a cukrászdára, egy kis szórakozásra is. Van négy da­rab süldőm, ezt eladom, aztán Pesten veszünk a konyhabútor mellé egy szobabútort, mert az itteniek nem olyan szépek. HEGEDŰS MIHÁLYT, TÖTH JÁNOS a horti Petőfi tagját a para­dicsomföldön találtuk meg. munkacsapatával szedték a nagyrészt exportra kerülő pa­radicsomot. — A vasútnál dolgoztam — mondja —, s otthon volt 3 hold földem. Mikor 51-ben híre ment, hogy termelőszövet­kezetet alakítanak, jelentkez­tem azonnal én is. Az első két év bizony nagyon gyenge tormást hozott, de azért egyi­bácsi a gyöngyösi Űj Élet Termelőszövetkezetben dolgo­zik. Fent a kazal tetején iga­zította a szénát, s mikor de­let ütnek, megelégedetten te­kint a teli zsákokkal megra­kott szekérre. — Hát ilyen termésre még nfem emlékszem — kezdi a be­szélgetést Tóth János bácsi — pedig megértem már 57 nya­rat. Őszi f M 20—22 má­zsát fizetett a földünk hol dán-. ként. A tavaszi árpa és a bú-í za is megfi'-'te a holdankénti 14 mázsás termést. Az idén so-r* kát fog érni egy munkaegység,- • az biztos. Nem volt mindig ilyen jó dolgunk, mint ami­lyen most van, azt elhiheti. Kubikos voltam, s sokat kel­lett nekünk gürcölni azért a pár 'llérért, amit nagy keser­vesen adtak, örömmel fogad­tuk 49-ben a hírt, hogy meg­alakul Dózsa néven egy ter­melőszövetkezet. 20-an vol­tunk akkor, 20 hold szőlővel kezdtük meg a közös munkát. Nem kaptunk mi akkor sem­mi segítséget, nem úgy, mint a mostani szövetkezetek, mé­gis itt vagyunk, és amint lát­ja, nem is állunk rosszul. 54— 55-ben kezdett emelkedni a bor ára, s akkor kezdett a mi termelőszövetkezetünk talpra- állni. Valami két éve egyesül­tünk az Űj Élettel, s most új­ra gyarapodunk. Gyarapodik a közös vagyon, de gyarapo­dunk odahaza is. A Zöldkert utcában lakom, a ház, ahol hat gyerekkel éltünk, csak félig volt a mienk, azóta már megvásároltam a másik felét is, s újjáépítettük a falakat. Pincét is építettünk betontető­vel, most megkezdjük a ház tetejének kijavítását, egy tel­jes új tetőszerkezetet készí­tünk, cseréptetővel. Két éve építettünk az egyik lányom­nak a Thököly utcában egy házat, most a még otthon Levő két gyerek stafírungját ké­szítem. Lesz miből, mert van itthon 469 öl háztáji szőlőm, s az idén is leszerződtem 10 hektó borra. Pilisy Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents