Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

Í959, augusztus 1., szombat

»«■PÜJSáÖ

s

Az önzésről és a karrierizmusról

Nem bánom, akárhogy is lesz holnap, a fontos az, hogy én megtaláljam mindig a számításomat, mégpedig előnyömre.

Ismerős ez a mondat? Sajnos, igen. Még elég gyakran hangzik el nálunk, még elég gyakran vonják vállukat az emberek, ha nem az ő érdekeikről, közvetlen hasznukról, előmenetelükről van szó. Vonják a vállukat és nem gondolkoznak azon, hogy ez a magatartás nálunk már régen nem helyénvaló, azon, hogy amikor csak a maguk szempontjait veszik figyelembe, kizárva számításaikból az egész társadalmát, a burzsoá társadalmat sírják vissza, amelyben egy elv érvényesült: vagy te rabolod ki a másikat, vagy ő rabol ki téged.

Sokan ismerünk olyan „ügyeskedőket”, akik minden gondolatukkal, energiájukkal azon mesterkednek, hogyan tudnának munka nélkül, vagy legalábbis a lehető legkevesebb munkával sok pénzhez jutni.

Ezek az ügyeskedők fertőzik fiatalságunkat, amely többségében nagy szakmai és politikai ambícióval kezd munkához azon a helyen, ahová a mindennapi munka szólította, s egy idő elteltével egészségtelen változáson megy át.

Veszélyesek számukra a hivatalokban, gyárakban, üzemekben, közvetlen környezetükben élő „politikamentes” elveket valló, kispolgári nézeteikhez ragaszkodó, ilyen téren „tapasztaltabb” munkatársak, felettesek. Maguk is elvtelenekké válnak körükben, s egyszer csak maguk is azt mondják: csak így kaphatnak jobb munkát, csak így várhatnak előléptetést, jobb beosztást.

A szülői ház segítségét kellene kérni ebben is. De sok példa azt bizonyítja, hogy több esetben ez is hiábavaló lenne. A gyermekek elkényeztetése révén maguk a szülők teszik már otthon, a családi tűzhely mellett önzővé a fiatalt. „Nekünk úgysem volt szép, gond- ‘tálán fiatalságunk, miért ne lehetne hát most a gyerekeknek” — vallják, s mindent megadnak számukra, amit kívánnak, az életbe való indulás előtt ráadásul még hasznos „jó tanáccsal” is ellátva őket, így: „Azon légy, hogy boldogulj, tehetséged, erőd szerint, s ragadj meg minden alkalmat arra, hogy a magad hasznára, saját céljaid elérése érdekében előbbre juss.”

Milyen hamis, milyen — szinte rosszakaratú — tanács ez a mi társadalmunkban, a mi viszonyaink között. A régi társadalomban — tudjuk — a dolgozó ember érdekei szemben álltak az állam céljaival. Nem is lehetett másként. A gyárosok, földbirtokosok kiváltságos kisebbsége, a maga érdekeinek rendelt alá mindent. Az egyszerű kisember pedig azért, hogy élhessen, azért, hogy valamennyire boldogulni tudjon, úgy egyengette útját, ahogy tehette.

De mi haszna lehet ma, nálunk az önzésnek, a számításnak, a karrierizmusnak? Ä1- lamrendünknek egy érdeke van: olyan életet teremteni országunkban, hogy megfelelő jólétet biztosíthassunk minden becsületes dologzónak, mindenkinek, aki munkájával, szorgalmával — amellyel a közösséget erősíti — kiérdemli azt. Miért kell akkor a célhoz külön utakon, bozótos, bokros, nem tiszta kerülőkkel közelíteni? Boldog lehet-e az az ember, aki családja számára így akarja biztosítani a jobblétet? Nem hisszük.

És az egyik hiba követi a másikat. Fiataljaink között akadnak — sajnos — léhák, felelőtlenek, olyanok, akiknél? semmi céljuk nincs — egyet, az önzést kivéve. Pedig az ember, amíg él, ha igaznak, becsületesnek vallja magát, mindig küzd valami nemes, valami szép cél eléréséért. De nevezhető-e annak az önzés? Hiszen oly sok rossz ered belőle. A fiatal. ember önzésével, karrierizmusával kiharcol magának egy valamennyire biztos egzisztenciát, amelynek elnyerése után megelégedetten él csak magának, csak a „mának”. Pedig erejéből többre is futná. De minők hasznosítsa,

minek törje magát? Majd csak akkor, ha ismét őróla lesz szó. A társadalom, a közösség várja nagyobb, mindenkinek hasznára váló erőkifejtését, tehetsége teljes kibontakoztatását. De hiába várja!

Sok hibánk van még. Még mindig nem foglalkozunk eléggé komolyan e két jelenség okaival, veszélyeivel. Jó lenne megnézni: ismerik-e fiataljaink valóban jövőjüket, tudják-e mi zajlik körülöttünk akár ezekben a pillanatokban is a világban, tudják-e mi az az örökség, amit fokozatosan át kell venniök a nyugalomba vonuló öregektől. A rpa fiataljainak, a holnap felnőttjeinek nagyobb, merészebb célokat kell maguk elé állítaniok. Ezeket a célokat azonban csak egy módon lehet sikeresen elérni: úgy, ha az ifjúság segítőkészségét igényelve, valóban közösen, egyéni céljaik elérésének idejét összehangolva a nagy munkával, megértve, hogy az önzés, karrierizmus nem élhet szocialista viszonyok között, tudásuk legjavát adva dolgoznak milliónyi társukkal vállvetve mindannyiok boldogulásáért;

Weidinger László

...hogy a belga nép függetlenségének ünnepnapján az Egyesült Államok hadseregének képviselői átadták a belga légierő vezérkari főnökének Amerikai „ajándékát”.

A hír hallatára boldog öröm fogta el a belga munkásokat egészen addig, míg az ajándékcsomagról és a benne foglaltakról nem értesültek, Ugyanis d függetlenségi napon „Nike Ajax” és „Nike Herkules” típusú rakétákkal örvendeztették meg a belga honpolgárokat.

Az öivendezést tovább ne részletezzük, annyi viszont biztos, hogy ezek a rakéták nem valami jó szolgálatot tesznek a belga függetlenségnek. Az effajta nagylelkűséget súlyosan kell megfizetni a megajándékozottaknak. Hálából egyre többet és többször kell engedni az ajándékozónak, míg a nagy függetlenségből végül alig marad valami.

Ilyen az „önzetlen” amerikai segítség.

F. T.

iGyorsabb !

I " Egyszerűbb!

Kényelmesebb

’ (Folytatás az 1. oldalról)

Otthont teremtettek az idénymunkásoknak

% — Igaz, anyu*köjo csak sóért

Zés paprikáért

|küldte Öcsikét

jaz önkiszolgáló

♦boltba, no, de

*lehet-e ellentállni az ízléseisen kirakott

$cukroknak, s

i csokoládéknak?

lúgye, nem! így

tkerült önkiszol%gálási alapon

töcsike kosár á- ♦

%ba a sótés pap- trika mellé a Xfinom csokoládé is.

KALÁSZÁT HÁNYJA a rizs a Kiskörei Állami Gazdaság telepem. Víz, víz mindenfelé, amerre csak a szem ellát és a szikrázó napfényben csalóka játékot űz az emberrel a délibáb.

A rizsgátakról tenyérnyi békák ugranak fejest a langyos, Tisza-vízbe és a gyomláló lányok elől riadtan szállnak magasba a tarka vadkacsák. A rizsgyomlálók vidám nótája messzire hangzik, amelyet csak nagynéha szakít félbe egy-egy jókedvű kacaj, aztán megint csak hallik a nóta. Azt hinné az ember, itt vannak egészen a közelben, pedig még csak mesz- szíről látszanak a tarka kendők, a térden felül érő vízben hajladozó lányok alakja. Egyik oldalon már jól látni munkájuk nyomát, mert ott a rizs már tisztán, kigyomlálva hajladozik a sima víztükör fölött, de másutt még alig látszanak ki a fiatal kalászok a sás és káka közül.

— Káka tövén költ a ruca... — dalolja egy kedyes női hang most már egészen közelről, aztán, hogy elkezdi, segítenek neki a többiek is. Lányok, fiatal lányok mindannyian, lehetnek vagy százan, többnyire olyanok, akik iskolába járnak, vagy nemrég hagyták ott az iskola padjait. Ott van a nótá- zók között Pállai Margitka is, ez a fekete hajú, barnára sült tiszanánai kislány, aki az idén járta ki a nyolcadik osztályt és nyári munkára ide szerződött le a kiskörei gazdaságba. Nem sokkal előtte gyomlálgat Péter Margit, akinek ugyan egy kicsit szokatlan még az effajta munka, hiszen ő pesti kislány.

— Félig szórakozás, félig munka ez —, mondja nevetve

és izzadó homlokát végigtörli a langyos Tisza-vízzel.

— A LÁNYOK VALÓBAN jól érzik magukat itt a rizstelepen, aztán a keresetre se panaszkodnak. Negyven forintot igen könnyen, minden megerőltetés nélkül megkereshetnek naponta, aztán legalább elmondhatják azt is, hogy strandoltak, fürödtek egész nap. Persze, azért csak munka a munka és bizony, egész nap állni kell a keményen tűző nap hevét. Kétszáznyolcvan idénymunkása van a gazdaságnak és Molnár István igazgató szavai szerint elégedettek egymással. A közeli falvakban lakókat esténként viszi, reggel hozza a gazdaság gépkocsija, de a távoliakat, akik Borsodból, Szolnokból kerültek ide, a gazdaság látja el szállással, élelemmel. Bőséges étkezést kapnak üzemi áron a gazdaság konyháján és a szállás is megfelelő, bár ezen a téren akad még tennivaló. Molnár elvtárs kérésünkre elmondja, hogy még a nyáron újabb munkásszállást építenek, illetve alakítanak át és megoldják a fürdő, zuhanyozó problémáját is. Jó néhány esztendővel ezelőtt még csupán egy-két épület volt itt a gazdaság központjában és ahhoz képest már a jelenlegi fejlődés is igen számottevőnek mondható. A fiatalok elmesélték, hogy mozi, gazdag könyvtár, rádiók állnak rendelkezésükre.

A FIATALOK MÁSIK csoportja aratott ez ideig. A lányok markot szedtek a kaszások után és bizony meg kellett fogni a dolog végét, hogy becsülettel helyt is álljanak magukért. Sipos Mari, Tóth Rozi, Nagy Piroska örömmel újságolják, hogy végeztek az egyik

ötvenholdas táblával, aztán J mintha valami titkolni valójuk« akadt volna, szinte észrevétle- « mil elhúzódtak a húst adó« bokrok mögé. Senki se gyanít 1 semmit, csak akkor kap észbej mindenki, amikor szalmából j font kötéllel tüneményes gyorsasággal, a régi szokás szerinti „megkötik” a gazdaság vezetői agronómusát. Szita György, aj „megkötözött” agronómus, le-3 kötött kezekkel ül a lánysereg j között és akár tetszik, akár < nem, megígéri, amit már ilyen-« kor meg szoktak ígérni a ve-« zetők. Cukor, egy-egy málna-« fröccs a gazdaság kantinjában, < vagy valami olyan, amire ép-; pen a foguk fáj a jókedvű lányoknak.

Vannak - az - idénymunkások J között felnőttek, idősebbek is, J aratók, rizsgyomlálók vegye-; sen. A rizsesek szintén teljesít-; mény szerint kapják fizetésű- ; két és az agronómus szavai I szerint akad közöttük olyan, 1 aki nyújtott műszakkal napi j 100 forintot is megkeres a ; gyomlálásnál. Az arató, marok- 3 szedő lányok ezer forint körül J kerestek a múlt hónapban és 3 erősen panaszkodnak az időre 3 ők is, mert több napon át csu- 3 pán tétlenül kellett lesniök az 3 eget és bizony, munka nélküli fizetést sem kaphattak. ;

A KISKÖREI Állami Gaz-]

daságban jól érzi magát a 280 3 idénymunkás. Ök maguk mond- < iák így és szavuk hitelét mi< sem bizonyítja jobban, mint az, « hogy nem egy közülük évről J évre visszajön a gazdaságba, J akárcsak a költöző madarak.} Tavasszal jönnek, ősszel haza- 3 repülnek kipihenni az egész 3 nyár fáradalmait... 3

Szalay István 3

önkiválasztó cipóbolttá alakították át a 55-ös árudát. Az új módszer meggyorsítja a kiszolgálást. A cipők a vitrinekben vannak elhelyezve, s igy a bolt teljes készletéből választhatnak a vásárlók. Áz önkiválasztó bolt előnyös az eladónak, s a vásárlónak egyaránt.

Szinte az egész üzlet árukészlete van a vevő előtt a Széchenyi utcai önkiválasztó méteráruboltban. Férfi, női szövetek, selymek, kartonok és a különböző színű és minőségű anyagok egymás mellett a polcokon. A vevő csak végigtekint a sorba rakott anyagokon, kiválasztja a neki megfelelőt, s néhány perc múlva kis csomaggal a kezében, elégedetten távozhat a korszerű üzletből. (x)

Kérjük azokat a főbérlőket, akik főiskolai haLga- tók részére

kiadható albérleti szobával

rendelkeznek, hogy; címüket minél hamarább a főiskola tanulmányi osztályára leadni szíveskedjenek. Az albérleti szobák, elfoglalása szeptember 1-el válik esedékessé.

KÖZLEMÉNY

Értesítjük mindazon vevőinket, akiknek TÉGLAKIUTALASA, ILLETVE A TÜZÉRNÉL KIFIZETETT, ELSZÁLLÍTÁSRA VARO TÉTELE van a Vécsei-völgyi gyárunkból, hogy AUGUSZTUS 2-án és 9-én (vasárnap), reggel 5 órától 15 óráig

ÄRUKIADÄS LESZ.

Fenti napokra a 32. sz. Közlekedési Vállalat is tud tehergépkocsit biztosítani. Borsod-Heves megyei Téglagyári Egyesülés.

Kopik az őrlés romantikája

— de könnyebb a munka

na!k a veszély..; hátha a többi jobb lesz — fűzik hozzá a vagonkirakók, akik malomibeli útjukra indítják a búzahegyeket;

Érdemes ezen a hosszú úton

végigkísérni a búzát, megnézni, miként lesz belőle nagyüzemi ‘módon habfehér kenyérliszt, finomszemcsés főzőliszt, tápláló búzacsíra, dara és korpa.

ELSŐSORBAN az lepi meg e körút során az embert, menynyire megkönnyítették ebben a a malomban a munkát. A vagonból géplapáttal húzzák a garatba a búzát, szinte minden órában egy vagonnal.:: s mindössze két ember. Nem nyúl talán sehol emberkéz a búzához, csak amikor nézik, milyen a minősége.

Gépek szállítják, alakítják lisztté, darává, miközben huszonnyolcszar járja meg az ötemeletes malom majd minden részét. Mindenekelőtt olyan furcsaságok lepik meg itt a látogatót, mint a mosógép (a búza csak mosás után kerülhet őrlésbe), a hámozógép s mikor a gép körül otthonosan mozgó emberek sorolják, hogy a búzát még kefélik is, mielőtt

liszt lesz belőle, lassan szertefoszlik az emberben a malomról alkotott korábbi elképzelése;

Mennyi tortúrán kell „szegény" búzának végigmennie, amíg a 23-as rendszerű őrléssel liszt lesz belőle;

Itt az őrlésnél minden félórában ellenőrzik a liszt minőségét;

— Arra törekszünk, hogy legalább egy árnyalattal szebb legyen a lisztünk az előírtnál — magyarázzák a mintákra mutatva, amelyeken rögtön lemérhető: nem hiábavaló ez a törekvése a selypi molnároknak.

Nem hiábavaló, mert ezzel a cseppet sem új berendezéssel havi 310—320 vagon búzát őrölnek jó minőségű lisztté, a tervezett 300 helyett, s ebben a malomban ez év első felében is egymillióháromszázezer forinttal gazdálkodtak jobban, mint tervük előírta.

AZ ÜJ IDÉNYBEN is szeretnék megismételni ezt a valóban bravúré« teljesítményt s ez minden romantikát nőtől — ezt vallják a selypi malomban

Kovács Endre

a tavalyi termésből. De egyre inkább átveszi a „szót” az idei termés.

Az idei termés, amely . s s

— Molnár-szemmel nézve príma minűségű — közli örömmel a malom igazgatója. Nemes Béla. Legalábbis az esc előtt behozott szállítmányok remek termést mutatták;

— Tegnap már meg kellett mondani a szirákiaknak, hogy ne hozzanak több búzát;.. túlságosan nedves volt. Hat százalékkal nedvesebb, mintáz eső előtt érkezett szállítmányok.

— Félő, hogy elrontja a gyakori esőzés a gyönyörű idei búzát •— morzsolgatja gondterhelt arccal a Balmazújvárosból érkezett termést.

— Üszkös! Baj lesz vele. Nedves is. Nehezebb lesz a kiőrlés. A siker is folyékonyabb .:; Forgatni kell... pénzbe kerül — sorolja aggályait az igazgató.

— Nem látszik azért ‘nagyévek ünnepélyes bűzaátvételé- re gondolt az első szállítmány átvételekor .;: dehát , vál toznak az idők, kopik az őrlés romantikája .. s egyre inkább szabályos termelőmunka lesz az egykor nagyon is kisipari romantikus molnárságból;

Különösen érvényes ez a Selypi Zsófia Malomra, amely Felső-Magyarország legnagyobb és az ország negyedik őrlőkombinátja;

Habár az új búzát nem is fogadta ünnepélyesen e nagy malom, fogadására azért alaposan felkészültek; Jóval az első szállítmány megérkezése előtt elvégezték a gépes, karbantartását, nehogy azok a munka dandárjában mondják fel a szolgálatot. A javítás, úgy látszik, sikerrel járt, mert azóta is üzemzavar nélkül őrölnek napi 13 vagon búzát.

EJTVÉN vagonnyi már az új termésből is átfutott a garatokon, pei-sze ezt még a tavalyi búzával keverik — amíg tart

MEGINT szegényebbek lettünk egy hagyománnyal. A Selypi Zsófia Malomban járva ugyanis azt hallottuk, hogy az idén minden ünnepélyesség nélkül ment végbe az új búza fogadása;

Akkor tudták csak meg, hogy az első idei élet megérkezett, mikor a vagonokat felbontották és a Csányi Állami Gazdaságból érkezett szállítmány új búza volt.

Elmaradt hát az ünnepélyes fogadtatás, nem volt még egy rövid beszéd se, nem lobogott zászló a vagonon, szürkén és hétköznapian futott a garatba az idei termés.

A malom öreg molnárai, ha külsőségekben nem is, de mégis megünnepelték az új búza érkezését, mert akiben egy kicsi .kis „molnárvér” folyik, nem tudja ünnepélyesség nélKül kezébe venni az új búzát, egy évi munkájának alanyát. Nagy Miklós bácsi, a malom sok évtizedes dolgozója is a korábbi