Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-28 / 201. szám

1959. augusztus 28., péntek NÉPCJSÁG 8 Az úttörő=esapatvezetők jövő évi feladatai MOST MAR VALÓBAN csak néhány nap, s az iskolá­ban megkezdődik a szorgos, mindennapi munka. Az első- osztályosok évről évre megis­métlődő áhítalos tisztelete, s az új nyolcadikosak mellet dagasztó büszkesége, még ösz- szekeve-redik az első napok­ban, aztán feloldódnak a ki­csik, leereszkednek a nagyok, s vidám lármájuk egyformán gyermekké teszi őket. Mert az igazi cél: a gyer­mek — maradjon gyermek. Amellett, hogy atomról, szput- nyikról, Genfről hall, ame!- lett, hogy komolyan és nehéz dolgokat tanul, a játékra, gyermek-szórakozásra is időt és módot kell találnia. De hogy ez így legyen, ahhoz olyan úttörőcsapatot kell meg­szervezni, ahol a gyermek megtalálja a romantikus, újra áhítozó, vállalkozó kedvének megfelelő foglalkozást. S hogy közben materialista világnézet birtokosa, életünk élharcosa válik belőle? Ez a cél, az elérhető, a megvalósít­ható cél, amely minden neve­lő, de elsősorban minden csa­patvezető előtt áll. A cél el­érésére a felsőbb vezetés min­den segítséget, minden támo­gatást megad az úttörőveze- tolcnek. Ezért vált lehetségessé, hogy e hónap 25—26-án a járási székhelyen kétnapos tanfolya­mon ismerkedjenek meg a csapatvezető elvtársak az el­múlt év legfontosabb elvi és gyakorlati feladataival. Egerben az úttörőházban a város, az egri és a füzesabo­nyi járás csapatvezetőd jöttek össze. Az első napon Cere István elvtárs, a megyei út­törőtitkár, beszámolt az el­múlt év eredményeiről, ta­pasztalatairól, kiemelte a le'- kiismeretes munkát, amellyel egyes csapatvezető nevelők az elsők közé emelték csapatu­kat. Kifejtette, hogy nem „há­lás gesztus” a csapatvezetők löszére biztosított órakedvez­mény, hanem elismerése an­nak, hogy válóban szükség van a csapatvezetőnek a tör­vényesen biztosított szabad időre, amikor kizárólag _ csa­patmunkát végez. Tolmácsol­ta az országos elnökség elis­merését a csapatvezetők jó munkájáért, majd kiemelte a következő iskolaév csapat­munkájának fő célját: „Előre, az úttörőcsapatok megerősíté­séért!” LÉNYEGES RÉSZE volt a kétnapos tanácskozásnak az a ré­sze. amelyik a Szervező Testű-1 letek munkájával foglalkozott. Ezen jelen voltak a nevelőtestü­leti ejnökök is. A tanfolyam második napján Putnoki László elvtárs előadása konzultációnak indult ugyan, de a felvetett kér­dések tisztázatlan problémákat rejtettek magukban. A csapatvezetők élénk figye­lemmel kísérték Putnoki elv­társ szavait. — Ismerni kell alaposan min­denkinek, de kiváltképp önök­nek. a nemzetközi helyzetet — mondotta. Külpolitikai kérdé­sekben tisztán kell látni a csa­patvezetőknek, hogy tudiák: azok a gyerekek, akiket nevel­nek, nem lesznek a háború mar­talékai, nem lesznek bizonyta­lan jövő bizonytalan jövőjű em­berei. A továbbiakban ezeket mon­dotta Putnoki élvtárs: — Az elvtársak egy mozgalom vezetői. Ez a mozgalom kommunista mozgalom, s önök fontos párt­munkát végeznek, hiszen az if­júság nevelésére nekünk nagy gondot kell fordítani. Beszélt a feladatokról, a kongresszusi munkaverseny egyedülálló eredményeiről, a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás jelenlegi megyei állásáról, s ezen belül feladatként jelölte meg, hogy a falu megváltozott életének, megváltozott igényei­nek megfelelően az iskolában, s az iskolán kívül erre az új élet­re, az eredmények megbecsülé­sére, a jobbért, a haladásért fo­lyó munka számára kell nevel­ni a gyermekeket. — EZÉRT FONTOS megbí­zatás az úttörővezetés, mert az úi legtermékenyebb talaia az if­júság lelkében van — emelte ki Putnoki elvtárs. — Nem akár­kit engedünk ehhez a mozga­lomhoz nyúlni! Csak azokat, akiknek józan az eszük, tiszta a kezük. Nem engedünk oda olyan embereket, akik még nem tisztázták magukban: hová tar- j toznak! Olyan emberekre van szükség ebben a mozgalomban, akik kommunista embereket ne­velnek. Befejezésül elmondotta Put­noki elvtárs. hogy a csapatve­zetők munkájával a pártbizott­ság eddig is meg volt elégedve, s ezután is támaszkodik a neve­lő munkájára. — Nem iskolamesterekre, ha­nem szíwel-lélekkel dolgozó nevelőkre van szükség! Olyan emberekre, akik megszerette­tik a békét, a munkát, a Szov­jetuniót és a baráti népeket, akik megtanítják a gyermeket már most arra, hogy gyűlöljék a háborút, a haladás, a boldo­gulás ellenségeit, a kizsákmá­nyolást, a rab múltat. Munká­jukban mindenkor támaszkod­hatnak a pártra, s ha nehézsé­gek támadnak munkájuk nyo­mán, maguk mögött kell tud- niok a párt támogatását! — fe­jezte be Putnoki elvtárs a kon­zultációt, majd a megyei párt- bizottság jókívánságait tolmá­csolta a csapatvezetők jövő évi munkájához. Végül Bihari József elvtárs beszélt arról a nagy munká­ról, amelyet a csapatok végez­nek az úttörők materialista vi­lágnézetének kialakítása érde­kében. A KÉTNAPOS megbeszélés véget ért. A csapatvezetők ré­szére nagyon hasznos előadá­sok és konzultációk valóban belső tartalmat kívántak adni, s adtak is a mozgalom vezetői­nek. Elvi és gyakorlati problé­mák tisztázódtak, s a csapat­vezetők azzal a jóleső tudattal kezdhetik meg az évet, hogy megbecsülik munkájukat Cs. Adám Éva Szántanak a petervásári járás tsz-eiben A cséplési munka megkez­désével egy időben megkezd­ték a tarlóhántást a pétervá- sári járás termelőszövetkeze­teiben. A szántást már a ki­alakított nagyüzemi táblákon végkik. Terpes, Szajla és Kis­füzes községekben már birtok­ba is adták az új területeket, Ivád, Bükkszenterzsébet, Bátor és Recsk községekben a napok­ban fejezik be a földrendezést, de már itt is szántják a régi területeket. A szántást nyolc DT típusú lánctalpas és hat Zetor végzi. Építkezik a szajlai liúzakalász Tsz A szajlai Búzakalász Terme­lőszövetkezet tagjai az állatok közös elhelyezésére jelentős építkezéseket kezdenek. Az építőanyag nagy részét az ol­csóbban és gyorsabban besze­rezhető faanyaggal helyettesí­tik. 300 férőhelyes juhhodályt, 50 férőhelyes növendék-istál­lót és 20 férőhelyes sertésfiaz- tatót építenek. Az építkezésnél a termelőszövetkezet tagjai csak segédmunkát végeznek, a szakmunkásokat, s az építke­zéshez szükséges faanyagot a Mátrai Erdőgazdaság dolgozói kedvezményes áron biztosítják. A munkát a jövő hét elején kezdik meg, hogy még a téli időszak beköszöntése előtt át­adhassák rendeltetésének. 3kikt)M iami Kardos Rezső, Vécs: A község kenyérellátásáról beküldött pana­szos levelét — Intézkedés végett — az Illetékeseknek továbbítottuk. Ha válasz érkezik, értesíteni fogjuk. Gál József, Hatvan: A porcukor gyártásáról Irt rövid beszámolóját köszönettel vesszük, azonban hasz­nálni nem tudjuk, mert erről a té­máról már különböző cikkeinkben írtunk Kérjük. Írjon a cukorgyári kongresszusi munkaverseny ered­ményeiről. Leveleit várjuk. Ceglédi Lászlóné, Eger: Kérjük, hogy leveiéver kapcsolatosan keres­se fel szerkesztőségünket. Illyés Ambrusné, Hatvan: Leve­lét, amelyben nagy örömét fejezi ki, megkaptuk, s azt felhasználjuk. Csupa készülődés az egész színház. Nemcsak a színpadon, vagy a Városi Művelődési Ház­ban próbáló színészekre ér­tendő ez, hanem kivétel nélkül mindenkire. Ennek egyik oka természetesen a rohamléptek­kel közeledő évadnyitó előadás, a másik viszont még egy, — ha jól meggondoljuk, — ennél is nagyobb esemény, mégpedig a színházak államosításának tízesztendős évfordulója, amelynek megünneplésére mél­tó keretek között készülődnek már az egész ors?ágban. A jubileumra egész ünnepség- sorozatot terveznek az egri színházban is. Elsősorban egy nagyszabású színháztörténeti kiállítást rendeznek, amely or­szágos és helyi példákkal is szemléltetné színházi kultúránk fejlődését, az elmúlt években megtett hatalmas útját. Ezen­kívül ünnepi társulati, ülést rendez a színház, amelyen a művészeken kívül jelen lesz­nek a megye vezetői, élenjáró dolgozói is. A Park Szállóban ugyancsak a tízéves évforduló keretében rendezik meg a vá­ros dolgozóinak és a színház művészeinek ismerkedési est­jét, s ebből az alkalomból ke­rül sor a színház több mű­vészbrigádjának üzemi látoga­tására, valamint egy díszes, szép album kiadására is. ★ Ha a jubileumi ünnepségre való készülődésen kívül folyó munkát nézzük, akkor nyu­godtan állíthatjuk, hogy a Gár­donyi Géza Színház egyik leg­el foglaltabb művésze e pilla­natban Gyulai Gál Ferenc kar­mester. Jelenleg az Érdekhá­zasság — évadnyitó előadás — zenéjének hangszerelésén dol­gozik, de közben állandóan a jövőre tervezget. — Érthető is, — mondja, — hiszen a következő évadban olyan feladatokat kell sikerre! megoldani, mint a Denevér, a Nyugtalan boldogság, s a Hawai rózsája, kicsi zenekar­ral, kevés létszámú kórussal. Most, s az Érdekházasság elő­adásai alatt ismerkedem a ze­nekar tagjaival, képességeik­kel, hogy aztán amikor már nagyobb feladat követke­zik, teljesen tisztában lehessek azzal, mire leszünk képesek. A zenekar létszámát egy állandó taggal emelhettük az új évad­ra, ez azonban kevés. Szüksé­günk lesz — különösen a na­gyobb produkciókhoz — né­hány alkalommal kisegítőkre is éppen úgy. mint egy nem túlságosan nagy, de kitűnő hangerejű, jól képzett ének­karra. Ez persze az Érdekhá­zasság bemutatása utáni fel­adatok közé tartozik, de oiyan munka lesz, amelynek eredmé­nyei láttán már bátran kopog­tathatunk az illetékeseknél a kéréssel: véghezvittük sikere­sen amit ránk szabtak, de a jövő még jobb teljesítményei érdekében most már kérünk segítséget a zenekar és ének­kar létszámának bővítéséhez. ★ Végül pedig egy kedves meg­lepetés: az ugyancsak nagyon elfoglalt szervezés kibocsátotta az új évad első műsorfüzetét, amely nemcsak külsejében tetszc íősebb a tavalyinál, de részletes felvilágosítást is ad a bérlétezéssel kapcsolatos tudnivalókról. Sőt, ezenkívül már elöljáróban, egy-egy fény­képen, s néhány soros íráson keresztül megismerkedhet a műsorfüzet tulajdonosa’az egri színház új művészeivel, a vá- r « és a megye minden bizony­nyal leendő kedvenceivel. —ger. Pénzjutalom a jó munkáért A Hatvani Cukorgyár épí­tési osztálya 2000 forint jutái1 mat kapott a kongresszusi ver­seny legutóbbi értékelésekor az újításokért és az anyagmeg­takarításért. Az osztály dol­gozói körültekintő, figyelmes munkával igen komoly ered­ményeket értek el a kongresz- szusi munkaversenyben, előse­gítették a gyár építkezéseinek korábbi befejezését is, takaré­kosan is dolgoztak. ÍGY NEVEZIK Rimini ben ______________azt az utcát, am elyben a 118. számú házban él és dolgozik az Olasz Kom­munista Párt Rimini-i bizott­sága. Rimini, mint már említettem volt, az olasz Riviéra fővárosa. Nem nagy város, mindössze százezer lakosú, de csodálatos építkezésével, amelyben nagy­szerűen keveredik a múlt a je­lennel, nagyváros benyomását kelti. Piacterén éjjel-nappal szabadon csordogál a finom hidegvíz, a történelmi időket elevenítő kútból. Az autópark szépsége és gazdagsága itt el­képesztő, kicsik és nagyok, fe­keték és pirosak, s mind 70— 80-assal száguldoznak, még bent a városban is. És az emberek... Az embe­rek szépek, könnyedek és ele­gánsak. Hát igen, a szó legszo­rosabb értelmében, itt adott találkozót egymásnak az olasz élet felső és középosztálya, azoknak is fiatal rétege. Már­pedig köztudomású, hogy a tengerben fürödni, < kaviárt és narancsot enni, San Marinó-i muskotályt inni, autóval kocsi- kázni egy életen, sőt generá­ciókon át. s a munkát csak hallomásból ismerni — nos, ez nem teszi görcsössé a lábakat, ráncossá az arcot, idő előtt re­megőssé a kezet és könnyessé a szemet. Mondom: Rimini csodálatos, sok az autó és szépek az em­berek, nagyon szépek a nők. De Riminiben éppen most egy hónapig sztrájkoltak a munká­sok, mert havi bérük eleddig 40 ezer líra volt csupán. S hogy a nagy számok ne zavarjanak bennünket, rögtön elárulom azt is, hogy egy úgynevezett munkáslakás havi bére 8—10 ezer líra. Ehhez nem kell kom­mentár. Ql ara a es fák alatt álmadik a tu/őniöe Corso August© MEGMONDOM őszintén, _______nagyon fur­csa érzés Olaszországban len­ni Képzeljék el, hogy minden me gfordult, a feje tetejére állt, s tökéletesen olyan érzése van az embernek, mintha 25 évet ment volna vissza az idő­ben, és a 43 órás utazás után nem Olaszországba, de Ma­gyarországra érkezett volna, s a jó öreg Gergely-naptár mondjuk 1935-öt mutatna. A különbség csak abban a kis li­beralizmusban mutatkozik, amelyet ma az olasz polgárság gyakorol, s amelyet az 1930-as években a magyar polgárság nem gyakorolt. így hát meg­változtak a jelzők is. Mert amikor azt írom, hogy mun­káslakás, akkor ezen ott a rosszat, nálunk pedig ma a jót kell érteni. A sztrájkot a város kom­munistái vezették, és sikerrel. No, nem nagy sikerrel, de mindenesetre a munkások győ­zelmével: ötezer lírával emel­ték fizetésüket. Riminiben értettem meg elő­ször annak a képtelenségnek is az okát, hogy miért van az, ha a mi sportolóink, újság­íróink, nemegyszer komolyabb értelmiségi emberek, külföld­re, akár Olaszországba is men­nek, hazajőve, áradoznak az ottani életviszonyokról. Nyolc, ezer líra az üzletben egy 17 köves karóra. (Csempészektől lehet 3—4 ezer líráért is vásá­rolni.) Tehát öt és fél karórát vehet a magyar utazó 45 ezer líráért. Ennyit itthon a saját fizetéséből nem vesz meg. De ennyit vehetne az olasz mun­kás is ... Vehetne, írtam, ha nem kellene 8—10 ezret lakás­ra költenie, ha a legolcsóbb ci­garetta csomagja nem kerülne 250 lírába, ha a kenyeret kilo­grammonként nem 150—200 lí­ráért árulnák, ha a zenés-tán­cos helyekre nem 350 líra len­ne a belépődíj. Vehetne, ha a 45 ezer lírából az élelmezésen és lakáson kívül másra is jut­na az olasz munkásoknak. De nem jut, még az élelmezésre se jut elég. Gondoljunk csak egy háromtagú családra, amelynél csak az apa keres, és játszadozzunk el a számokkal. Rögtön rájövünk, hogy vagy a reggeli, vagy az ebéd, vagy a vacsora elmarad. Az olasz munkások nagy rétege — de különösen a parasztság —, el­képesztő szegénységben él, amelyről a magyar újságírónál sokkal hitelesebben beszélnek az olasz neorealista filmek, elég, ha csak a Kenyér, szere­lem, fantázia című legutóbbi, nálunk is játszott filmre gon­dolunk. Mindezt már fent, a Corso Augusto 118-as számú ház első emeletén vitatjuk az olász elvtársakkal. Együtt van az egész végrehajtó bizottság. Augusto Randi, a titkár elv­társ, szerény, szimpatikus em­ber, most ő viszi a szót. Jó tolmácsunk van, így hát köny- nyebben is értjük egymást. nép, a mun­kásosztály és a parasztság szegénységéről a kormány is kénytelen volt nyi­latkozni. Mindenesetre mi an­nak vettük azt az értékes be­ismerést — nevetett huncutká- san —, amelyben elismerte, hogy egy háromtagú család létminimuma 70 ezer líra. Mi felhasználjuk ezt érvnek az emberek t között végzett mun­kánkban. Mindenesetre nagyon érdekes e nyilatkozat mellé állítani azt, hogy Riminiben a bérből élők között mindössze ezer embernek ha van 70 ezer lírás fizetése. Randi elvtárs alapos ismerője az életnek, s bár szerény, de igen jóízű em­ber. Hosszú órákat töltöttünk vele, de csak a végén, a mi „agresszív” érdeklődésünkre mondta el, hogy már tíz éve párttitkár, s a németek ellen mint partizánvezető harcolt. Különben ő is építőmunkás, s ennek a munkának minden nemzetiségnél megtalálható jellegzetességét magán viseli. Kissé darabos, jókedélyű, szé­les gesztusé ember. Nagyszerű politikai érzék­ről, de nem utolsósorban hu­morérzékről tanúskodik az a kis elbeszélés is, amit tőle hallottunk 1956 októberével kapcsolatban. Amikor kitört nálunk az ellenforradalom, náluk a városban is felvonul­tak a fiatalok. S lampionosan, hangosan, szavalókórusban kö­vetelték a párt székháza előtt: nyilatkozzanak a kommunis­ták.- AZ OLASZ-AZONNAL) “ttáT£ egy órán belül felvonultatták a város munkásait a pártház elé. Ezután megfelelő politi­kai klímában mondotta el Randi elvtárs a párt vélemé­nyét a magyarországi ellen- fór rád alomról. Még érdekesebb ennél azaz eset, ami egy magyar disszi- dems professzorral történt. Az uralmon levő Keresztényde­mokrata Párt nagygyűlést hirdetett a városban. Szónok: egy „menekült" magyar pro­fesszor, aki beszámol majd a „kommunista önkényről”; A kommunista párt több értel­miségi elvtársat küldött Ki erre a gyűlésre, s ezek az em­berek felkészültek a harcra. Amikor a szónok, több mint kétezer ember előtt elmondot­ta a mondókáját a „magyar pokolról”, felállt egy Kommu­nista tanár és a következőket kérdezte: — Mennyi volt a fizetése otthon? Mennyi a lakbér, kenyér, stb. — s ami­kor ez a disszidens politikai szédelgő kénytelen volt vála­szolni, a gyűlés hallgatói Kö­zött nagy volt a moraj. Az olasz elvtársaknak ezen a gyűlésen nem is kellett mást tenniük, legfeljebb még azt kérdezték meg, hogy ki van itt egyetlen olyan boldog em­ber, aki fizetése harmincad részét fizeti lakbérbe. Senki sem volt. A szónoK próbálta még szépíteni helyzetét és be­szélt a lelki terrorról, a sza­badságról, de ennek márany- nyi hatása sem volt, mint mondjuk az egyenlítő vidé­kén egy kályhaügynök szavá­nak.' a városban egyébként a EBBEN polgármesteri széket is kom­munista ember tölti be. Kü­lönben a városhoz tartozó 21 községből még 17 helyen kom­munista a polgármester. A Rimini-i polgármester munká­jából csak egyetlen epizódot említek. Olaszországban a kor­mány számtalan címen adóz­tatja polgárait. Egyik ezek közül a családi adó. Amikora város lakói kommunistát vá­lasztottak polgármesterükké, az eltörölte a családi adót. a munkásoknál és egyéb sze­gény rétegeknél. Ez az Intéz­kedés országosan nagy port vert fel. A kormány egy de­legációt küldött ki, amely ép­pen úgy, mint az indiai Ke­rala államban megtette, át akarta venni a város vezeté­sét. Mindez itt nem sikerült. S körülbelül ez érzékelteti is az Olasz Kommunista Part erejét. Persze, kapitalista ország­ban vagyunk és a kommunis­ták szabad, legális munKája nagyon relatíve értendő Az egész országot behálózó Fiat Műveknél, amelyről köztudo­mású, hogy fasiszta érdekelt­ség, ha valakiről megtudják, hogy kommunista, egyszerűen elküldik. A mi magyar csoportunkat egy alkalommal meglátogatta Manera elvtárs, az olasz bá­nyász-szakszervezet főtitkára, P Szakszervezeti Világszövet­ség egyik vezetője. A csopor­tunkban voltak bányászok Is, akiket még Magyarországról ismert. Nagyon kedves Kis ta­lálkozás volt. iszogattunk, ki­sebb köszöntők hangzottak el. örültünk egymásnak. De nem így az olasz politikai rendőr­ség. Megjelentek. kevélyen, morcosán. Érdeklődtek, szi­matoltak. Elmentek, s aztán megint visszajöttek, míg vé­gül az olasz elvtársak kény­telenek voltak búcsút venni tőlünk. Ekkor nagyon szeret­tem volna, ha nemcsak ml néhányan látjuk ezt, de mind­azok a magyar emberek 's. akik jóindulattal talán, de naívul a szabad polgári vi­lágról álmodoznak. SEBAJ. Bármit is tesz _____az olasz bur­zsoázia és annak rendőrsége, azt a pártot, amely fegyverrel harcolt a fasizmus ellen, azt a pártot, amelyet a munkás- osztály jobbik és nagyobbik fele itt is követ és támogat, nem tudják megsemmisíteni; Suha Andor (Következő riportunk: Gyurkó Géza: SORSOK ÉS EMBEREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents