Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

1959. augusztus 22., szombat népújság I Erősödő barátság A ZETOR pótkocsijának kereke jókora nyomokat vág a sárban. Nehéz a terhe. A munka mégis to­vább halad —, sót mi több, — vígan halad. Ez nem is csodál­ható. mert a búzateher —, amely a pótkocsit nyomja — előleg a tagoknak, az apci Bé­ke Tsz huszonkét tagjának. Jónás Sándor vontatóé — félrerakva a „sofőr-hagyo­mányt” — nekiáll rakodni, hogy minél előbb a tsz-tagok portáján legyen a kenyérnek való. Csak akkor figyel fel és dől neki várakozással a pótko­csi oldalának, amikor a Selypi Cukorgyár nevét említjük. A Selypi Cukorgyár a patro­náló üzem. Ezt ő tudja a leg­jobban, mert a gyár Zetorjá- val segít a termelőszövetkezet­nek. — Már négy hete, s még ki tudja meddig —, fűzi hozzá. — Mit segítettek még? — néznek egymásra az elnök, a brigádvezető, a mázsás. Mit is mondianak előbb. — Ö, nagyon sokat — mond­ja az elismerés hangján a bú­zát méricskélő asszony. Tavasz- szal a gazdasági felszerelésein­ket javították meg. — Még a lószerszámot is... aztán a tyúkól... az utolsó szögig az ő munkájuk — so­rolja a brigádvezető. — Az adminisztrációs munka elvégzésében is besegítettek — licitálnak egymásra a dicséret­ben. — De emberek, ez nem ár­verés. vág közbe nevetve Fe­hér József, az elnök — majd megpróbálja sorokba szedni: mit is köszönhetnek a cukor­gyáriaknak. — Amikor megindult a pat- ronálási mozgalom, nem számí­tottunk ennyi segítségre. Földi elvtárs, a cukorgyár igazgatója talán több időt tölt nálunk, meg a viszneki termelőszövet­kezetben —, mert azt is ők pat­ronálják —. mint a gyárban. A MUNKAFEGYELEM megszilárdításától kezdve a daráló beépítéséig mindenben segítenek. Most is az ő vonta­tóink hoz ezer darab napos­csibét az úi ólba. aztán a cu­korrépa behordásában segíte­nek. Szorít az idő, elkel a se­gítség —, áll meg szó közben az elnök. Gond is akad. Majd az ősz­szel erősíteni kell a szövetke­zetét középparasztokkal. Leg­alább egy 1500 holdas gazdasá­got összehozni. Ezek a tervek s ezt jól ismerik a cukorgyá­riak is. És segítenek benne? — Ez csak természetes. Föl­di elvtárs, meg Hemek István párttitkár gondolatai régóta megoszlanak a gyár és a tsz gondjain. Mikor elmondtuk, hogy mi­lyen kedvező véleményt mond­tak a cukorgyáriakról a Béke Termelőszövetkezetben, mo­solyogva jegyezte meg. — Azért jó néhányszor ösz- szeakasztottuk a bajuszt velük. Ezt nem mondták el, ugye? Az elnök találva érzi magát. — Valóban, ha valami nem ment rendjét, az erélyesebb szó is járta, de ez csak afféle As Egri Gépállomás fiataljai a kongresszusi verseny sikeréért Az Egri Gépállomás dolgo­zói- a kongresszus tiszteletére tett vállalásaik teljesítésére' brigádonként munkaversenyt indítottak. A verseny célja a nagyobb teljesítmények eléré­se mellett a jobb minőségű munka végzése is. A felnőtt és tapasztalt mun­kások mellett a versenyben a fiatalok is megállják a helyü­ket. A Komszomol-brigád tag­jai 1668 normálholdas nyári tervből 1081 normálholdat, vagyis 64 százalékát, az egész éves tervüknek 32 százalékát teljesítették, de nem maradnak el mögöttük a KISZ-brigád tagjai sem, mert nyári tervü­ket eddig 63, míg egész éves tervüket 30 százalékra telje­sítették. A fiatalok közül Orosz János már teljesítette nyári tervét. A 170 normálholdas tervvel szemben 177 normálholdat tel­jesítettek. gyárigazgatő, aztán faanyag hiányzott — közbenjártak az erdészetnél, hogy mielőbb megkapják. Április óta itt is egy Zetor segít a szállításnál, a földmű­velésnél. Még néhány hónapja csupán, hogy ismerik egymást, de ha egy i-’.tig nem jelentkeznek, a cukorgyáriak már felhívják őket telefonon — nincs talán valami baj? Megszokták már, hogv a patronáló üzem veze­tői m^i minden jelentős ese­ménynél ott vannak a termelő- szövetkezetben, közgyűlésen — vagy ha egyéniek látogatnak a termelőszövetkezetet nézni, mint valamelyik vasárnap is. De ott voltak a munkás—paraszt szövetség ünnepén, augusztus 20-án is, eleget téve a szíves meghívásnak. A kenyér ünnepén együtt örültek tehát a sikeres évnek — ezúttal Viszneken — s pár hét múlva is együtt lesznek, amikor következnek az ünne­pélyes pillanatok a gyár éle­tében. Amikor megindulnak a gépek az idei cukorrépatermés feldolgozására, ott lesznek a termelőszövetkezeti tagok is, hogy megnézzék, miként lesz kívánatos fehér cukor a 170 mázsás cukorrépatermésükből. |1GY, EGYÜTT | munkájában, gondjában, az ünnepek örömében erősítik a munkások-parasztok életre való barátságát, szövetségét nagy szavak nélkül, de histó­riába illő nagy tettekkel. Kovács Endre Vizsgásnak a kisiparosok A megye kisiparosai mes­tervizsgákon adnak számot a szakmai képzettségükről. A mestervizsgákon dől el, hogy a különböző szakmák meste­rei meg tudnak-e felelni an­nak a feladatuknak, hogy a lakosság szükségleteit kellő­képpen kielégítsék. A vizsgát minden kisiparosnak le kell tennie, mert csak ebben az esetben gyakorolhatja a szak­máját a jövőben. Heves me­gyében eddig mintegy 26 kis­iparos tett eredményes vizs­gát a megyei vizsgáztató bi­zottság előtt; nőiszabó, szoba­festő, műszerész, lakatos, asz­talos és villanyszerelő szak­mákban. A megye kisiparo­sainak egy része budapesti és miskolci bizottságok előtt te­szi le a mestervizsgát. A vizs­gák folyamatosan tartanak december 31-ig. Heréden vidám munkás-paraszt talál­kozót rendeztek az alkomány ünnepén. A Mátra Erő­mű nyolcvan tagú küldöttsége látogatta meg a herédi terme­lőszövetkezetet. A gyűlésen ünnepi beszédet mondott Bartolák Mihály, a MÉSZÖV elnöke. Az iskolá­sok műsora szórakoztatta az egybegyűlteket. A munkásolt meglátogatták a termelőszö­vetkezetet és közös ebéden vettek részt tyd.&(ikáMipcLti oíg,ez.te.k öt év suhant el, mégis szinte hitetlen- kedve néztek egymás­ra az egykori diák­cimborák, mikor a ta­lálkozóra az ország különböző vidékeiről összesereglettek a pe- tőfibányai új iskolába. Mennyi változást, örömet, meglepetést hozott ez az öt év az egykori nyolc általá­nos iskolások életé­ben. Lám, Krisztinka, ha el tudott volna jönni egy édes utód­dal a karján, jöhetett volna a találkozóra—, de a többiek is alia győzik mesélni a sok élményt, öt év törté­netét. Alighogy vége a va­csórénak, vidám el­számolás következett attól az időtől, hogy a bizonyítvánnyal a kézben, nagy tervek­kel elhagyták az ál­talános iskolát. Ki kezdje hát? —- Bercsényi tanár úr. —* Jó, most én fele­lek —, egyezik bele az idős tanár. — Tudjátok, azóta nyugdíjas lettem, fel- mondtam már az élet leckéjét, ti még jófor­mán most kezditek. Remélem, nem hoztok szégyent ránk, jus­son eszetekbe: Petőfi- bányán végeztetek. S hogy mi történt még az öt év alatt? Megjött az ötödik unoka is, — így felelt öt év történetéről az osztály legidősebb „diákja”, Aztán az igazi diá­kok következtek. Az osztály tréfáskedvű „örökmozgója”, Kri- vik leus szólítja fele­léshez egykori diák­társait. S vallott Né­meth Jánosi „a vere- kedős”, Tamás Jancsi az osztály tréfacsi- nálója, Forgó Juci, aki már két gyermek boldog mamája. Elszámolt az öt évével Halmosi Pista is, aki az egyetem padjaiban szeretné az ősszel tovább gyarapí­tani a petőfibányai iskolában szerzett alapismereteket, s val­lottak a vájárok, vil­lanyszerelők, boldog menyasszonyok és •megrögzött?’ aggle­gények — sorban. Bodzási Gyuri és Molnár Vali, aki most is darált, mint egykor a történelemórán. Tóth Józsi, aki gép­lakatos lett s végig az A-tól a Z-ig. Nagy derültség közepette boldog megelégedés­sel, hogy íme, egyi­küknek sem fordult boldogtalanságra a sorsa, jöhet tehát a tízéves, még több él­ményt tartogató talál­kozó, 1964 nyarán. Aktivisták Pártszervezeteink csak ak­kor tudják jól és megfelelő­en ellátni feladataikat, vég­rehajtani a különböző hatá­rozatokat, ha mindig és min­denkor nagyszámú és tevé­kenyen dolgozó aktíva-háló­zatra támaszkodhatnak. Az aktívák — azok az egyszerű párttagok, akik a kommunis­ta felelősségérzettől áthatva vállalták és vállalják a párt helyes politikájának tudato­sítását a dolgozó tömegek között és mozgósítják is a tö­megeket e helyes politika célkitűzéseinek megvalósítá­sára. Ha csak az elmúlt csak­nem három esztendő — az el­lenforradalom leverése óta eltelt időszakról van szó — eseményeit és vitathatatlanul nagy eredményeit vizsgáljuk meg, azokban mindenütt megtalálhatjuk a párt aktí­váinak sokszor önfeláldozást, de minden esetben fáradsá­got és erőt nem kímélő mun­káját. A párt egyszerű mun­kásai, az aktívák voltak azok, akik legelőször álltak munkába akkor, amikor az ellenforradalmi események következtében a termelés át­menetileg visszaesett; az ak­tivisták első harcosai voltak a meginduló hároméves terv­nek, s ezzel magukkal tudták ragadni a széles munkástö­megeket. És kik jártak élen a választások előkészítésében és lefolytatásában az első so­rokban, ha nem a kommunis­ták? Az élet minden területén eddig elért eredmények azt mutatják: a dolgozó tömegek szeretik és megbecsülik a párt aktíváit. Bizalommal vannak irántuk, mert látják, hegy tevékenységük a párt helyes politikájának megvan lósulását szolgálja, ez pedig az általános előrehaladás ügyét viszi előbbre minden becsületes dolgozó érdekében. így van ez most is, ami­kor a párt márciusi határo­zatában lerögzített megnö­vekedett feladatok sikeres végrehajtásáért dolgozunk. A feladat az, hogy még eb­ben az évben elérjük három­éves tervünk néhány legfon­tosabb mutatójának egyéb­ként 1960-ra tervezett szín­vonalát. Nem kis munka ez, de már most sikerrel kecseg­tetnek bennünket az eddig elért eredmények. Az a tény, hogy a dolgozók százezrei vállalták a megnövekedett feladatokat, abban újra csak nagy része volt a párt aktí­váinak, annak a mozgósító, szervező munkának, amelyet elsősorban ők végeztek eL A párt novemberre meg­hirdetett kongresszusa tisz­teletére nagyszabású és szé­leskörű munkaverseny indult meg a mi megyénkben is. A verseny tervfeladatainak mi­előbbi megvalósítását szol­gálja — igen szép és növekvő eredményekkel. A párt aktí­vái most is az élen járnak; a munkában éppen úgy, mint a dolgozók további mozgósí­tásában, és lelkesítésében. Kajtuk, az ő tevékenységükön is múlik a munkaverseny si­kere, az, hogy az iparágakban melyik üzem kapja majd meg a megyei pártbizottság kitün­tető vörös selyemzászlaját A párt bízik aktívái lelkes és odaadó munkájában és ez a bizalom serkentse őket, va- lamennyiüket még nagyobb eredményekre. Elérte a 400 ezer forintot a Csányi Takarékszövetkezet betétállománya Otven-, negyven-, harminc-, hússexe betétek a szövetkezetben 1958-ban alakult a Csányi Takarékszövetkezet. Akkori­ban 162 tag — parasztok, kis­iparosok, értelmiségiek — ha­tározta el, hogy megtakarított pénzüket saját takarékszövet­kezetükbe helyezik el, ahol az megfelelően kamatozik és a betétállomány nagyságához mérten kölcsönöket is kaphat a tagság. A kezdet nehézségei után a csáfiyiak takarékszövetkezete szinte hónapról hónapra erő­södött, amit legjobban bizo­nyit az, hogy ma már 250 lag-- ja van a szövetkezetnek, be* tétállományuk pedig meghat­szorozódott és ma már eléri a négyszázezer forintot. Ennek a összegnek felét adja a szövet­kezet kölcsön tagjainak és megalakulásuk ' óta már 110 tag vett igénybe kölcsönt. Horváth Irén, a takarékszö­vetkezet ügyvezetője, a kötele­ző titoktartás szabályait betart­va. nevek nélkül csupán annyit árult el, hogy van ötven-, negyven-, harminc-, több húsz huszonötezres Vetetjük is, ami annak a jele, hogy a csányi emberek bíznak a szö­vetkezetben, sajátjuknak ér­zik azt, és bátran helyezik el ott pénzüket. A tervek szerint a csányi takarékszövetkezethez a kö­zeljövőben Hort is csatlako­zik és akkor a megnöveke­dett tagság és betétállomány lehetővé teszi, hogy még több esetben folyósíthasson a taka­rékszövetkezet kölcsönöket tagjainak. Újítási verseny a gyöngyösi XII-es aknánál A gyöngyösi XII-es akna bányászai készülnek a közel­gő bányásznapra. A Mátravi- déki Szénbányászat! Tröszt műszaki osztályának újítási csoportja augusztus 1-től szep­tember 30-ig újítási versenyt hirdetett. Az újítási verseny­ben legjobb eredményt elérő újítók között az újítási díjon kívül 12 500 forint jutalmat osztanak ki. Az újítási díjat az újítás üzembehelyezésekor, a megvalósítási szerződés alapján, azonnal kifizetik a dolgozónak. Míg a jutalom­összeget a nyertesek részére a verseny befejezése után oszt­ják szét. A pártkongresszus tisztele­tére indított munkaversenyen ez az újabt> újítási verseny is lendíteni fog, további jó eredményeket érnek el a gyön­gyösi XII-es akna bányászai. A verseny ideje alatt jutal­mazzák azokat a műszaki dolgozókt is, akik a benyújtott újításokból a legtöbbet hasz­nosítják a bányászatban. Becsben sokan nem felejtet-' ték még a második viiághá-: borút. Több minden emlékez-: teti is őket erre. Ott áll —: sőt az elmúlt éveikben eme­letet húztak rá — az Imperi­al szálló, ahol amikor Bécs-; ben járt Hitler, többször meg-; szállt, megvannak még a bún-; kerek is, amelyet Hitler épít-; tetett és néha még egy hábo­rúból maradt rokkant, vagy; rom is figyelmeztet. De vannak Bécsben is, aKik; felejtettek, akik r^m emlé­keznek vagy nem akarnak; emlékezni az Ánschluss-ra,; a német fasizmusra. Fasiszta; csoportokat élesztgetneK, gyű-; léseken, különböző találkozó-; kon revansista jelszavakat és: követeléseket fogalmaznak.: így kezdődött ez 25 évvel ez-; előtt is, és mi lett a Követ-: kezménye? Ausztria megszűnt: önálló állam lenni. I A Pesti Hírlap 1938-ban; megjelent egyik mellékleté-; ben a következő olvasható: ; „Ha Bécsről beszélünk, vagy; hallunk, Ausztriára gondo-; lünk. Ez a hagyományos kép-; zettársítás egy ideig még bi-; zonyára fönnmarad, jóllehet; Ausztriát, mint politikai fo-; galmat és mint államtestet,! napjainK történelmi fordulatai; megszüntették. Bécs ma Né-; metország legkeletebbre eső! nagyvárosa, közigazgatási kö-! zéppontja a Harmadik Biro-! dalom egyik területi alkatré-! szének. Földrajzi helyzete és! jelentősége, természetesen vál-< tozatlan ..; Nyugat és Keleti kapujában terül el Bécs." ! Nem árt, ha emlékeznek! erre a bécsiek... Papp János < NYUGAT KAPUJÁBAN Bécsi mozaik többet egyszerű, egy pánttal ellátott szandálban. Egyébként számunkra szokatlanul furcsa a fiatalemberek öltözködése. Nem a cowboy-nadrág, bár azt kint nagyon sokan hord­ják, hanem a színösszetételek szokatlanok. Világoskék nad­rág, zöld vagy piros ing egy­általán nem ritka, zakóban is a piros, vagy a bordó a di­vat. Szóval a férfiak itt már lassan tarkabarkábbak, mint a nők. Ha nekik így tetszik, hát csinálják! ★ Kevés olyan idegen fordul meg Bécsben, aki elmulaszta­ná megtekinteni a gyönyörű Stefans dómot. Ez. a XIII. századból származó templom egyik legcsodálatosabb reme­ke a német gótikának. És, hogy a múlt gyönyörűségei mellett a mával is találkozz, a három hatalmas hajó egyi­kében egy kis fülkében a kö­vetkező felírás olvasható: ma­gyar gyóntató. A kis fülké­ben egész nap egy pap tartóz­kodik, aki maga is disszidens és a disszidens magyarok lel­két hivatott tisztítani. Ha a magyar turisták láto­gatják a dómot, kedves moz­dulatokkal invitálja őket és gyanúsan soKat érdeklődd magyar gazdasági kérdések és egy sor egyáltalán nem lelki dolgok iránt. Csak nem továbbítja ezeket is „valahová"? volt. Itt élt és működött, vagy innét származott a muzsika klasszikusai közül Gluck, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schuman, Brahms, Bruckner, Mahler, Wolf, a magyar Goldmark, itt lett ke­ringőkirály a nagy Johann Strauss és itt virágoztatták az operettet honfitársaink: Lehár és Kálmán, Bécs tisztelettel emlékezik a zenei élet e ki­válóságaira, legszebb parkjait, tikéit a muzsika nagyjainaK főáraival díszíti, és zene­palotáiban élénk zenei élet fo­★ Bécs és mint általában a világvárosok, a rohanás, a lárma városa. De a mi fővá­rosunkhoz viszonyítva is sok itt az autó, majd minden je­lentősebb autót gyártó cégnek van a városban lerakata, a ki­rakatok mögött gyönyörű ko­csik kelletik magukat — és elég drágán. De ami itt főleg szembetűnő, az a rengeteg moped és robogó, ami a város utcáit uralja. Mint a mérges darazsak zsonganák a város­ban, nem tisztelik a hatalmas kocsikat sem, nagy sebesség­gel és még nagyobb hanggal száguldanak, hátukon a bu­kósisakos utasokkal.. f ★ Bécsben jól öltözöttek az emberek. Jelszavuk az öltöz­ködésben: kényelem, prakti­kusság. Kevés nőt látni pél­dául túsarkú cipőben, annál i * VI. < Járod *Bécs utcáit, megcso­dálod a régi „császárváros" «szépségeit és Bécs ismerője «előtt feltárul — vagy legalább­is felkutatható az egész két­< ezeréves fejlődés, amely a «mai érdekes, nagyszabású és <mozgalmas életű világvárosig s vezetett. > ölelkezik itt a múlt és a |jelen: a Tabor Strasse — a ?város egyik súlyos megpróbál­tatására emlékeztetett. Itt vo­nultak be Mátyás király se- « regei és ötven éven keresztül <a „Hollós” Mátyás zászlai «lengtek Bécs falai felett. «Bécs, a dúsgazdag Habsburg- <császárok alatt, az újkor szá­zadaiban indult virágzásnak. «A XVII. és XVIII. század­iban, amikor I. Lipót, V. Ká­< roly, Mária Terézia ültek < Ausztria és a német biroda- slom trónján, Bécs barokk pom- ipája, nagysága, jelentősége «XIV. Lajos és a Bourbonok i Párizsáéval vetekedett. A vá- |ros — bér a II. világháború «hatalmas pusztítást végzett itt sis — megőrizte régi kincseit. JA háború után jelentős épít- Skezések folytak itt is, s most |az idegen, a barokkstílű épü­letek mellett ott látja a me­részen modem Stadthallet, egy I sor szép templom, érdekes középület és díszes palota mellett a keskeny, dobozszerű lakó-, vagy irodaházat. És most, ha csak egy pilla­natra is, ismerkedjünk Bécs szokásaival, jellegzetességei- veL ★ Bécs méltán lehet büszke arra, hogy a világ egyik leg­nevezetesebb zenei központi a „munkaharag” volt, utána még lobban haladtunk. — Azt mondják, a szülő is azért szidja meg a gyerekét, mert jót akar neki — bölcsel- kedik az egyik tsz-tag. S valóban, szinte családias a kapcsolat a gyár és a tsz kö­zött. A közös gazdálkodásban jártasabb gyári vezetők nem­csak a tanácsadó, de ha kell a „szigorú apa” szerepét is betöl­tik, hogy még jobban menjen a munka, hamarább elkerüljenek a szövetkezet útjából a haladá­sát gátló akadályok. S ráadásul még egy másik nagy család is vár a cukor­gyárra: a viszneki Béke Ter­melőszövetkezet. Bár a visz- nekiekkel nem régi keletű a barátság, de máris biztatóan erős. Ez év márciusában kezdő­dött. I FÖLDI JÖZSEF, I _____________ ’ igazga­tó ja és Hernek István párt­titkár Visznekre látogattak, hogy megtudják: mire van szükségük újonnan szerzett ba­rátaiknak. Az óhaj egy 100 férőhelyes istálló építésé volt. Ezt szere­tett volna építeni a tsz tagsá­ga. A gyár mérnöke rövidesen felmérte a helyet, nemsokára — ezúttal a Cukorgyárban — összeült a tsz és a gyár veze­tősége. A cukorgyári műszaki szakemberek javaslata alap­ján választották ki, melyik istállótípus felel meg leg­jobban a tsz részére. Aztán egymást érték a ta­lálkozások és az elintézésre váró ügyek. Cement kellett az építkezéshez, intézkedett a

Next

/
Thumbnails
Contents