Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

1959. augusztus 30., csütörtök ? N e P 0 I S A o Egy cséplőgép története AMIKOR a munkás-paraszt szövetségről valahol szó esik, egy régről ismert plakát villan az ember emlékezetébe: balol­dalon egy munkás áll, a> hát­térben sokkéményes gyár, s keze erős szorításban fonódik össze a vele szemben álló, bú- zamezjös háttérből kilépő dol­gozó paraszt kezével... Ez a kézfogás: szimbólum, mögötte a való élet ezer és ezer ese­ménye rejlik, amelyek azt mu­tatják, hogy ha a vezető mun­kásosztály és a föld népe ösz- szefog, nincs és nem is lehet akadálya az előrehaladásnak. Ennek az összefogásnak tükör­képe az Egri Gépállomás 29 078 számú, ES-42 típusú cséplőgépének története...^ A történet azzal kezdődött, hogy a párt — még annak ide­jén — azzal a kéréssel fordult a budapesti Szállítóberendezé­sek Gyára dolgozóihoz: adja­nak sürgősen 1000 cséplőgépet a dolgozó parasztságnak. A munkások vállalták a feladatot és szinte lehetetlenül rövid idő — mindössze három hónap — alatt elkészítették a gépeket. A következő esztendőben 728 cséplőgépet gyártott az üzem, s ebben a sorozatban készült el 1955-ben, május 26-án a 29 078-as számú, ES-42 típusú gép­Kik dolgoztak rajta? Az asz­talosmunkához szükséges anyagokat soproni munkások, a vasalási anyagokat bajai munkások készítették el és küldték a gyárba, Budapestre. A gyárban egy-egy gép elké­szítésében nem kevesebb, mint 80 munkás vett részt — ki-ki elvégezte a maga apróbb-na- gyobb tennivalóját. Tóth József elvtárs, a sze­reidé művezetője sorolja a bri­gádokat... A toklászoló és ten­gelybeszerelést a Koisch-bri- gád, a gyűjtőasztalt és a nagy- rázót a Dezsi-, a hajtórudakat és a kisrázót a Császár-, a do­bot, a dobházat, az osztályozó szerelését pedig a Kovács-bri­gád végezte el, majd ezután következett a sokféle asztalos- munka, amelyben a Horváth- brigád-tagjai tevékenykedtek... GONDOLTAK-E a munká­sok a gép készítése közben a munkás-paraszt szövetségre? A szó politikai megfogalmazá­sában talán nem — de arra feltétlenül gondoltak, hogy minden vonatkozásban kifo­gástalan gépeket készítsenek és juttassanak el a gépállomá­sokra, a falvak népéhez. Mert csak jó gépekkel lehet jól el­csépelni a föld drága termé­sét: a kenyérnek-valót. S a ke­nyér nemcsak a fálvakban, hanem a városokban, a gyá­rakban is a legdrágább élet­kincs... Az 1955. május 26-án „meg­született” 29 078-as gép — ame­lyet természetesen még sok száz követett a .következő évek alatt — s Egerbe, a helyi gép­állomásra került. Azóta itt dolgozik. Az Egri Gépállomás szakemberei vet­ték kezelésükbe. Meg is van­nak elégedve a Szállítóberen­dezések Gyára dolgozóinak munkájával, mert a sok éves használat ellenére sem panasz­kodhatnak a cséplőgép telje­sítményére. Természetesen a gépállomás műhelyében dolgo­zók lelkiismeretes karbantartó munkájának is köszönhető, hogy eddig még nem állt meg géphiba miatt a cséplési mun­ka Mikófalván. Kovács Bertalan azóta már bányába ment dolgozni, de a gépétől — mert annak nevezi — nem tud megválni, s így a szabadságát mindig- a cséplési munkák idején veszi ki, hogy legalább addig együtt lehesse­nek ő, a brigád, meg a gép. Meg is szokták egymást. Ha baj van, tudják már azt a Ko­vács-brigád tagjai, hogy hol kell szorítani, vagy lazítani a csavarokat. Az elmúlt évben három dekád alatt 37 vagon gabonát csépelt el a brigád. Munkájuk eredményével mind a teljesítmény, mind a minő­ség szempontjából meg voltak elégedve, nemcsak a gépállo­más vezetői, hanem elismerés­sel beszéltek róluk a mikófal- viak is. . AZ IDÉN megint Mikófal- vára húzatták ki a gépet, s ott kezdte meg a munkát, közel egy hete. Az elmúlt dekádban így csak egy pár napot dolgoz­hatott, de már az öt vagonos eredmény azt sejteti, hogy az idén sem lesz baj a kitűzött tervek teljesítésével. Az idén jó—évtizedek ótanem tapasztalt — termést takarítot­tak be a gabonaföldekről, s ennek elcséplése komoly erő­próba elé állítja mind a brigád tagjait, mind magát a gépet. Körülbelül két hétig tart még ez a munka, ha ezt sikeresen elvégzik, a gyári munkások és a föld népe összefogásának újabb győzelmét hirdeti majd a már őszi idő illatát hordozó szél. FILM: Malva Színes szovjet film 1959, augusztus 20, csütörtök: 1949. Életbe lép a Magyar ' 'ép­köztársaság alkotmánya. 1959. augusztus 21, péntek: 1914-ben halt meg Medveczk Frigyes filozófiai író, egyetemi ta­nár. 1614-ben halt meg Benjámin Rumford (Benjamin Thomson) amerikai fizikus, a hőtan egyik je­les kutatója. V Névnap <2 Ne feledjük, pénteken: SÁMUEL szombaton: MENYHÉRT ~Íi«3£Í — BORKIMÉRÉST nyitott a verpeléti Dózsa Termelő­szövetkezet Ózdon. A múlt hónap 17-én megnyílt üzlet­ben olaszrizling, saszla és furmint borokat mérnek.- AUGUSZTUS végére elké­szül Egerben a'népkerti patak­parti sétány. Eger városban igen nagy g0idot fordítanak az utcák javítására, felújítására és az utcaburkolat javítására. A városi tanácsnak mintegy két és félmillió forint áll ez évben rendelkezésére ilyen cé­lokra. s az összegnek több mint a felét eddig már felhasznál­ták. — A HEVES megyei Tűz­rendészet! Osztályparancs­nokság augusztus 23-án, va­sárnap délelőtt Tamaméran megyei tűzoltóversenyt ren­dez. * — A KÖOLAJTERME hO vállalatok is készülnek a bá­nyásznapra. A Nagy alföldi Kő- olajtermelö Vállalat dolgozói a bányász-nap alkalmából Mező- keresztesen ünnepelnek. Né­gyen kapnak kiváló dolgozó jelvényt, öten pedig kiváló, dol­gozó oklevelet ebből az alka­lomból. — A NYUGAT KAPUJÁ­BAN sorozatunk anyagtorló­dás miatt mai számunkból kimaradt. Időjárás .jelentés Várható időjárás csütörtök estig: Kisebb felhőátvonulások, néhány helyen délutáni zápor, zivatar, mérsékelt északkeleti-keleti szél. A nappali felmelegedés kissé fo­kozódik. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet csütörtökön: 26—29, leg­alacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 14—11 fok között. Távolabbi Kilátások: A felmele­gedés folytatódik. (MTI) A Kaspi-tenger egyik kis halászfalujában él Malva, a szép, büszke lány. Vágyik a boldogságra és a szabadságra. Pompás, buja szépségével meghódítja a férfiakat, de Malva undorodva és közömbösen fordul el tőlük. Visszautasítás ér­te a halásztelep vezetőjét is, aki még feleségétől is elválna, csakhogy Malvával élhessen. Dehát kit szeret tulajdonképpen • ez a nem mindennapi nő? Ezt meséli el a Maxim'Gorkij no­vellájából készült film. A filmet az egri Bródy Filmszínház mutatja be aug. 21—22-ig. Munkás-paraszt találkozó Teuken és Boldogon A termelőszövetkezetek pat- ronálásába aktívan kapcsolód­tak be az apci Fémtermia Vál­lalat munkásai is. Ök patro­nálják a tenki és a boldog! termelőszövetkezetet. A tenki- ek részére erőgépeket, trakto­rokat javítottak,, hogy a me­zőgazdasági munkák zavarta­lanul haladjnak, idejében ke­rüljön kamrákba a búza. A boldogi termelőszövetkezet is­tállójába a vállalat villany- szerelői építették be a Vil­mos vezetékeket és hozták rendbe a gépeket. Ma, 10—10 gyári munkás megy ki .a két termelőszövetkezetbe. Boldog­ra és Tenure, hogy nemcsak a munkában, hanem a mun­kás-paraszt szövetség nagy ünnepén is együtt ünnepeljen a termelőszövetkezeti tagok­kal. EGRI VÖRÖS CSILLAG 20—21-én: Kettőnk titka EGRI BRÖDY 20- án: Nincs előadás 21- én: Malva EGRI KERTMOZI 20—21-én: Veszélyes barátság GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 20—21-én: Rosemarie GYÖNGYÖSI PUSKIN 20—2l-én: Vágyak szárnyán GYÖNGYÖSI KERTMOZI 20—2I-én: A vasárnap gyilkosai HATVANI VÖRÖS CSILLAG 20- án: Ahol szeretni sem szabad 21- én: Bolond április HATVANI KOSSUTH • 20—21-én: Távoli partokon HEVES 20-án: Kigyúlnak a fények 22- én: Fehér éjszakák PÉTERVÁSARA 20- án: Legenda a szerelemről 21- én: Nincs előadás FÜZESABONY 20- án: Fehérek és feketék 21- én: Nincs előadás PIHtlH PÚdtofl 40. — Igen, én készítettem őket... — Dallam számára? — Igen. — Át is adta neki? — Igén. Mindegyiket leraj­zolta magáhak, az eredeti azonban nálam maradt... — NO jó, menjünk csak sor­jában ... És a kém most már vall. Sorban elmondja, hányszor és hol találkozott az amerikai’ követség volt légügyi attasé­jával. Minden találkozásnál kisebb-nagyobb pénzösszegeket kapott Dallamtól, később egy villany borotvát, 'karórát és pulóvert is. Dallam viszont sorra megjelölte azokat a re­pülőtereket, amelyről Illéssy- nek adatokat kellett szereznie. A kém — mit tehetett egyebet? — egyre mélyebbre jutott a lejtőn. Szó nélkül teljesítette amerikai gazdájának minden kívánságát. Pedig Dallam úr igazán nem bánt bőkezűen II- léssyvel. Csak kát—háromszáz forintokig csurrantak tárcájá­ból a júdáspénzek Illéssy be­görbített markába. , — És miért nem kéri többet? — kérdezi a rendőrtiszt, de már előre tudja a választ. — Kértem én, kérem __ , — Sejtettem, hiszen maga nem olyan szerény fiatalem­ber, aki ilyen kevés pénzzel megelégszik... — De Dallam azt mondta, az én érdekemben ad ilyen ke­veset. Hogy fel ne tűnjék a költekező életmódom, s rajta ne vesszek ... — Nagyon vigyázott a ké­meire... És maga mit mon­dott neki erre? — Azt, hogy ha hét—nyolc­száz forintot ad, abból nem veszek villát, abból nem dá- ridózhatok ... — Mire ő? * — Mire ő azt mondta, hogy ennyit ad és kész. Ha nem tet­szik, abbahagyom a munkát. De figyelmeztet, hogy már többen lebuktak, akik nem voltak hajlandók többször ta­lálkozni vele... — Hát ilyen „jő ember* volt a maga jóembere ... Persze, maguk azért nem vesztek ösz- sze, továbbra is a legnagyobb egyetértésben dolgoztak... így szokott ez lenni... Az ameri­kaiak vigyáznak a pénzükre, nem fizetnek többet, mint amennyi okvetlenül szüksé­ges ... Ha egyszer valaki apró „szívességet” tett nekik, akár kevesli a júdáspénzt, akár so­kallja, már em menekülhet... Az első kémkedés újabb kém­kedésekkel jegyzi el az em­bert ... A kém Jüszámítja, hogy a hosszú ideig tartó tevékenysé­géért mindössze nyolcezer fo­rintot kapott apró részletekben az amerikai ezredestől. Ez volt a jutalom a hazaárulásért, no, meg néhány' használati tárgy, a karóra, a villanyborotva, a pulóver... — Mikor találkoztak utoljá­ra? —' kérdezi a főhadnagy, amikor Illéssy már mindent elmondott. — Az ellenforradalom után:.. — Hol volt maga az ellen- forradalom idején? — Otthon voltam, Nagy kini­zsin ... — Jártunk mi már Nagyki­nizsin. .. Megállapítottuk, hogy maguk akkor visszaigényelték a földjüket. Siettek, de kis­sé elsiették a dolgot... Dehát mindegy, ez nem képezi most a maga ellen folyó vizs­gálat tárgyát. Csak úgy mond­tam ... Jellem­ző ... a Illéssy jobb­nak látja, ha elsíklik a nagy­kinizsi ellenfor­radalmi esemé­nyek felett. In kedett neki. Aztán meg az el­lenforradalom idején is meg­mutatta, hogy maga az ellen­ség oldalán áll. Most egyszer­re elhatározza, csak úgy, a maga jószántából, hogy szakít Dallammal? Nem volt ennek más oka? —• Nem — mondja tétova hangon a kém. — Más oka kellett, hogy le­gyen! — mondja határozottan a főhadnagy. — Hát féltem is... — Ügy van, félt. Látta, hogy az ellenforradalom után erős kézzel számoljuk fel az ellen­kább folytatja: — Szóval, ami­kor visszajöt­tem Budapest­re, elhatároz­tam, hogy töb­bé nem találko­zom Dallam­mal ... — Miért? Jobb belátásra tért? A kém örül ennek a lehető- forradalmárokat. Nem akart ségnek, s bólint: Dallammal találkozni, mert — Igen! veszélyesebbnek ítélte a hely­— Nem nagyon hiszem én zetet a maga szempontjából, ezt. Hiszen hosszú ideig kém- mint 1956-ban. És ebben iga­zat is adok magának... Vé­gül is hogy találkoztak? — Dallam levélben hívott magához... — Ez volt az a levél? Ezt is a házkutatáskor foglaltuk le... A kém csak messziről nézi a levelet, s bólint: — Ez... — És maga, aki elhatározta, hogy szakít Dallammal, egy rövid levélre, akár egy fütty­szóba, sietett a gazdájához? — Találkoztunk... — ... és, ezt nem nehéz ki­találnom, az ellenforradalom­ról folyt a sző. Vagy, ahogy maguk mondják, a „forrada­lomról” ... — Erről beszélgettünk. Dal­lam azt mondta, hogy sajnál­hatom, hogy a felkelés nem végződött győzelemmel, mert akkor engem gazdagon meg­jutalmaztak volna. Bizonyára honvédtiszt lett volna belő­lem ... — No, hogy kiből lesz ma­gyar honvédtiszt és kiből nem, azt mindenesetre nem egy amerikai ezredes fogja eldön­teni ... És miből gondolja, hogy Dallam állhatta volna a szavát? Vagy - csak ígérgetett magának? — Nem ígérgetett... Art mondta, hogy ha az ellenfor­radalom győzött volna, akkor amerikai katonák is érkeztek volna... — így már értem. Maga ott lett volna „magyar” tiszt, ahol amerikai katonák vannak ... így Dallam úrnak bizonyára lehetősége lett volna magát kineveztetnie... Dehát nem jöttek amerikai katonák. Akár­hogy is szerette volna Dallam úr is, meg maga is ... Elsirat­ták tehát a „dicső forradal­mat”... S aztán elváltak csend­ben? Dallam nem is kérte ma­gát semmire? — De igen ... Kérte, hogy látogassam meg az Sz.-i és a K.-i repülőtereket. De azokat már nem rajzoltam le, oda se utaztam... — Abbahagyta végleg a kém­kedést? — Igen. — No, jó. Akkor még csak arról számoljon be nekem, hogy miért szerepelnek a jegy­zeteiben más, nem a légierők­re vonatkozó adatok? ,.. — Azokat úgy megszerez­tem... Jó, ha ilyesmiről tud az ember... — Hát egy kémnek jó, ha tud... Nekünk jó, ha nem tud... És ezeket az ipari ada­tokat is továbbította Dallam­nak? ... — Nem ... — Valóban nem, mert Dal­lamot közben kémtevékenység miatt kiutasították. Elment a gazda, és aztán maga is ide­került. A főhadnagy ír, véget ér a kihallgatás. A kém beismerő vallomást tett, s amit mon­dott, az valószínűleg igaz. Miután Illéssyt elvezetik, a főhadnagy maga elé teszi az iratcsomót. Számára csak most kezdődik az igazi munka. Be kell szereznie a tárgyi bizonyí­tékokat, a tanúk egész sorát kell kihallgatnia. Hiszen sen­kinek az elítéléséhez nem ele­gendő csak a saját beismerő vallomása, érdektelen tanúk vallomására‘és tárgyi bizonyí­tékokra van ahhoz szükség. A vizsgálótiszt papírt terít maga elé. Jegyzeteket készít, felvázolja, hogyan folytatja majd tovább a nyomozást... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents