Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-19 / 168. szám

PffiPÜJSÄS

1989. július 19.,

Móra Ferenc 80, születésnapjára

NAGYON HELYTÁLLÓ

'.Móra életrajzírójának. Földes Annának az a megállapítása, hogy életműve, amelyet kitartó, szorgos munkájával alkotott „gazdagabb az életnél.” Gazdagabb, mert életének alig 55 esztendeje alatt egy kis könyvtárra valót alkotott, amely könyvtárnak kötetei betöltik a gyermekek és felnőttek könyvespolcát egyaránt. Mert nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is írt. méghozzá meghatóan szép történeteket, amelyeket olykor- olykor megkönnyez a felnőtt olvasó is. Diadalt aratott, megbecsülést szerzett a Móra életmű már születésekor, de diadalt arat ma is. amelynek leg. ékesebb bizonyítéka a könyvesboltok kirakataiban látható fehéresszürke Móra-könyvek egész sora.

1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán, a Szarvas utcai házikóban. A szűcsmesterség, amellyel aP.ia foglalkozott. nem biztosított valami fényes jövedelmet, s így nem csoda,"ha később, évek múltán maga Móra így emlékezik visz- sza családjára, származására: „Én tulajdonképpen különben is doktori családból származom, édesapám a szegénységből volt doktor, mégpedig doktor utrique juris, amennyiben szegény voit úgy is, mint iparos, ügy is mint paraszt.” E szegénység elkíséri az egyetemre is, a fővárosba, a „minden tudományok drágán mért forrásához”, ahol hónaposszobában íagyos- kodik, koplal, másolja a lexikont, mert azt hitte, „hogy a lexikonokban lakik a bölcsesség”, és ha már végképp nem bírja a hideget, elmegy melegedni a Rókus kórház alagsorának ablakaihoz, hogy meg- gémberedett ujjait a kitóduló gőzben melengesse. És ez a sors gyötörte, kínozta négy kerek esztendőn át, amikoris felhagy a küzdelemmel, bár némi ..perspektíva” is pislákol előtte, és elmegy Felsőlövőre, hogy alapvizsgás tanárként próbálja nevelni „a monarchiából...

mindenünnen kikonziliumozott úrigyerekeket.”

DE HIÁBA, NEM találja helyét (nem is találhatja) a pedagógia mezején. Elindult hát Szegedre, későbbi szeretett városába, hogy elfoglalja helyét Mikszáth Kálmán egykori íróasztalánál a Szegedi Napló szerkesztőségében, abban a szerkesztőségben, amelyben egykor lelkesen és aktívan dolgozott irodalmunk számos olyan képviselője, mint Kulinyi Zsigmond, Tömörkény István, Thury Zoltán, Gárdonyi Géza, vagy Kabos Ette. Évek hosszú során át írt, dolgozott itt, mint újságíró, író, később mint muzeológus, s tevékenységével kitörölhetetlenül írta be nevét Szeged városának sokszínű, eseményekben gazdag történetébe. Mint publicista, felemeli hangját már az első évben is a háború pusztításai, borzalmai ellen, amikor a Szegedi Naplóban ezeket írja az első évfordulóról: fekete (t. i. az évforduló) akármit mondanak a háború fanatikusai nekünk, meg a németeknek, akik belehajszoltat- tunk a háborúba. Annál több jogunk van megátkozni azok szerzőit, minél hatalmasabban szorítjuk őket a sarkunk alá. Atkozott nap ez, melyen ki- gyúlt Európa, s már útban volt dallal s muzsikával a háború. Mindenki éltette, ki mert volna ellene szólni? Hiszen azt is meg akarták verni, aki csak hallgatott.”

1918—19 eseményei során is tudja, hol a helye. Ma már közismert mesterművű cikkét, a Hiszek az emberben címűt szoktuk itt leginkább emlegetni, de nem ez az egyedüli megnyilatkozása a nép, a proletár- ság ügye mellett.

A PROLETÁRDIKTATÚRA bukása után viszonylag nyugodt körülmények között élhet, nem vár rá olyan meghurcoltatás, mint Móricz Zsig- mondra, valahogy kicsit „enyhébben’’ kezelték ügyét, azonban egészen haláláig, sőt halála után is megbélyegzett ember maradt.

1935-ben, halála után egy évvel egy Méhely Lajos nevű valaki elmarasztalja A cél c. lapban azokat, akik elismerték- Móra akkor már közismert életművét, elismerték az Aranykoporsót, az Ének a búzamezőkről c. írását, mesteri karoolatait, novelláit, vagy éppen az ifjúság számára írt alkotásait, a Kincskereső kis ködmönt, a Rab ember fiait, a Dióbél királyfit, a Mindenki Jánoskáját és a többieiket. „Ami a Móra Ferenc ünneplése körül folyik az részben csak naívság — írja Méhely — feledékenység vagy' jóhiszeműség, de másfelől tudatos félrevezetés... A nagylelkű megbocsátás kétségkívül az emberi lélek legnemesebb virága, azonban vannak bűnök, amelyeket sohasem lehet megbocsátani, amelyek elkövetőinek homlokára kitörölhetetlenül rásütik a Káin-bélyeget és amelyek mindenkorra kiközösítik az illetőt a hazafias társadalomból.”

MENNYIRE NEVETSÉGESEN hangzik ma már huszonnégy év távlatából e handa- bandázás. És ami a legfontosabb, hogy Móra az ő és társai hasonló „véleménye” ellenére is (ha lehet ezeket egyáltalán véleménynek nevezni) elismert, megbecsült író lett. Műveit olvassák, napvilágra kerülhetett még a Hannibál föltámasztása is, Móra korának ez a mesteri szatírája, amelynek, főhősét megtiporja a sors, de mégis bízik a jövőben. Elveszettnek vélt jegyzeteit elteszi születendő .fia számára, mondván: „Az ő idejében majd más lesz a világ;.. nem akarják majd az igazság kutatásáért máglyára tenni az embereket.” Valahogy így volt Móra is e művel, igaz, nem egészen önszántából, de a jövő, a ma számára tette el regényét, hogy szabad ország szabad fiai ássák elő a feledés homályából és tegyék az egész nép közös kincsévé;

Lőkös István

1959. július 19, vasárnap:

1879-ben született Móra Ferenc író;

1814-ben született Samuel Colt amerikai feltaláló, a revolver meg- szerkesztője.

1959. július 20, hétfő:

1919. .Olaszországban általános sztrájk tört ki a szovjet-orosz munkásság iránti szolidaritás megnyilvánulásaként, ,,E1 a kezekkel Oroszországtól” . jelszóval.

1929. Megalapították Igarka városát a Jeniszej mellett.

1810. Columbia függetlenségi ünnepe.

1794-ben halt meg André Chénier francia költő.

Névnap C?

Ne feledjük,

hétfőn: ILLÉS kedden: DANIEL ,

tliiissl- ELVÉGEZTEK őszi árpájuk cséplését a csányi Üj Elet Termelőszövetkezet tagjai. Az 50 holdas őszi árpatábláról 20 mázsás átlagtermést takarítottak be.

— A MÄTRAVIDÉKI Fémművekben újabb négy brigád csatlakozott a kongresszusi munkaversenyhez a koronadugó és a motorház gyártásnál.- A KÖZBIZTONSÁG helyzetével foglalkoztak Kápolnán a legutóbbi tanácsülésen. Az ülésen határozatot hoztak, amelynek értelmében a nyári és őszi termésbetakarítás idején a rendőrjárőr, d mezőőrökkel közösen vigyáz a termésre.

— AZ EGRI Dohánygyárban a nagy sikerrel folyó kongresszusi munkaversenyben a dolgozók nagy százaléka vesz részt. A versenyzők száma meghaladja a 400-at.

4Ü- •

Öngyilkos-recept

Ma megtudtam, hogy megcsalt Zü- züke. Ügy szerettem, hogy ezt a csalást még kemény férfiszívem sem bírja ki. Se célja, se értelme tovább életemnek. Csak a halál. Megírtam búcsúlevelem, pecsét helyett könnyet ejtettem rá,, s bevettem 9,5 Karilt, 10 Sevenált, valamint 8 sztreptomicin injekciót. Ez a legolcsóbb. SZTK-re- ceptre kapható.

Megmentettek!

Hazamentem, de útközben vettem két és fél méter kötelet, bevertem a falba egy szöget és felakasztottam magam. Ezek a mai falak! A szög kiszakadt és lezuhantam, a lábam eltört. És még mindig élek.

A lábam meggyógyult. Hurrá, újból öngyilkos lehetek. Vettem egy magyar borotva- pengét és beleültem a fürdőkádba, ha most se sikerül, akkor soha többé... .

A kádba nem jött víz, a csapon se, sehol se jött viz, mert csőrepedés. történt az utcában. Kimásztam a kádból, sírva fakadtam, hogy még meghalni se tud az ember a mai világban és elhatároztam, hogy életben Maradok. Zü- züke ugyan megcsalt, de az életnek valószínű célja van velem, hogy ennyire ragaszkodik hozzám. Rendben, ragaszkodjunk egymáshoz.

Felhívtam barátomat, aki most vett autót, vigyen ki egy kicsit az életbe felejteni. Kivitt. Irtó jókat ittunk minden kocsmánál, mert mégiscsak szép az élet, mégiscsak jó élni... Ezen sorai* mat a mennyországból ' írom, egyelőre még csak a tornácról, mert Szent Péter nem enged be bennünket addig, amíg az az átkozott rumszag el nem párolog rólunk. Ha tudtam volna, nem kínlódok sem méreggel, sem kötéllel: legbiztosabb

egy Moszkvics, négy fél rummal... Erősebb izomza- túaknak nem árt, ha pálinkával keverik ...

Élj békén, Züzü, megbocsátottam!

(egri)

EGRI VÖRÖS CSILLAG 19—20:

Dulszka asszony erkölcse EGRI BRÖDY 19—20:

Nincs előadás EGRI KERTMOZI 19—20:

Kígyóinak a fények GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 19—20:

A dzsungel könyve GYÖNGYÖSI PUSKIN 19—20:

Fehér éjszakák HATVANI VÖRÖS CSILLAG 19—20:

Kettőnk titka HATVANI KOSSUTH

19- én:

A boldogság vasárnap jön

20- án: Nincs előadás FÜZESABONY

19—20:

Főnyeremény

HEVES

19-én: Az utolsó felvonás s20-án: Nincs előadás PÉTÉRVÁSARA

19- én: A mi kis családunk

20- án: Nincs előadás

INövcuyck segítségével tárják fel u fémlelőhelyekct

Örményországban nemrégiben újabb réz- és molibdém lelőhelyeket fedeztek fel. Az értékes ásványokra az úgynevezett biokémiai módszer segítségével bukkantak. A módszer egyik kidolgozója, Dimit- rij Maljug professzor, a következőket mondotta:

A hasznos ásványokat a talajtani és növényvizsgálatoK alapján fedezzük fel. Ismeretes ugyanis, hogy a növény és a. talaj meghatározott meny- nyiségű fémet tartalmaz. Ha a kémiai talaj- és növényelemzés során nagyobb fémtartalommal találkozunk, ez gazdag lelőhelyre utal. Módszerünk 30 méter mélységig megbízhatóan kimutatja a talaj ásványtartalmát. Ezt a legutóbb feltárt molibdém-, s réz-mezők is bizonyítják.

13.

Közben, mag Steiner Nyu- gat-Németországban tevékenykedett, továbbra is azon törte a fejét, hoigy miképpen lehetne visszajönni Magyarországra — „győztesen”. Persze ezex csak álmok voltak, túlságosan veszélyesnek tartotta ezt. Inkább Gyuiait, az öccsét, Steiner Jánost biztatta: menjenek Haza „otthon még nincs elveszve minden”.

Gyulai és Steiner útnak is indult; Indulásuk előtt töviről- hegyire mindent megbeszélteit a CIC nyugat-németországi embereivel. Jócskán , Kaptak feladatokat, ellátták őket megbízásokkal. A „finomabb munkát“ Gyulaira bízták — hiszen őt már régebben ismerték — és Steiner János különben S túl „darabos” volt nekik. Az utóbbit inkább terror akciókra biztatták. Gyulait szervezéssel, hírszerzéssel bízták meg.

Sem Gyulai, sem Steiner Jane» nem tudta végrehajtani feladatát. Amikor 1956 decemberében illegálisan átszöktek a határon, a magyar hatóságok véleplezték és* letartóztatttó’ " ' ' . . .

n'v Latos Nyusat-Né- P»| : ■ 1"' v" r rt/'S'Vt CK’GS° és

Gyulai le irtóttatásárói. Bánatában a sárga földig leitta magát. Különben is, kezdett kényelmetlen lenni a számára ez az egész história. Nem volt ó ahhoz aZ urambátyám stílushoz szokva, ami a nyugat- németországi emigráns vezették között dívott. A Klauzál téren egészen más stílus járta. Király Bélához fordult hát, s kérte, hogy ajánljon valami neki megfelelő elfoglaltságot. Király postafordultával válaszolt — igazán nem tehet azt mondani, hogy hálátlan volt 5teinerrel szemben. —, s azt

ajánlotta, lépjen be Steiner a Labour Service-be. Ez a fegyveres testület egy amerikai szervezet keretében működik; van ott minden, ami szem- szájnaik ingere, az isten is Steiner Lajosnak teremtette; Steiner be is lépett a Labour Service-be, de ott sem érezte jól magát. Végül is elszántan jelentkezett a bécsi magyar követségen. Elmondta: inkább hazajön és a bíróság elé áll, de nem folytatja tovább az emigráns életet.

így történt, hoigy Gyulaival együtt * a vádlottak padjára került mindkét Steiner is. Magyar bíróság mondta ki felettük az ítéletet; a Magyar Nép- köztársaság nevében, amely ellen annyit vétettek ...

A PARÁNYI FÉNYKÉPEZŐGÉP

Ábrányi, ez a magas, karcsú, középkorú férfi idegesen sétált fel és alá szobájában. Már a harmadik -hónapja nem kapott értesítést Magyarországról: ki lesz az új szervező, halott a határidőt vasárnapra adta meg. S ma csütörtök van. Lárvaszerű arcán — az ő munkájában szokatlan — idegesség jelei látszottak. Homlokát a hideg ablaküveghez szorította. Lent az utcán, a bécsi Ringen, gyönyörű kocsik suhantak tova, emlékezetébe idézve a nagy Lehetőséget. Ö is a nagy élet után vágyódott, amikor 1949 augusztusában elhagyta Magyar- országot. Jó élet, autók, nők, gazdagság — ez az,' amit kiérkezése után megcsillantottak előtte, amikor megbízták azzal, hogy építsen ki Bécs- ben egy kémközpontot, amelynek munkája Magyarország felé irányul.

Telt az idő. Már késő este volt, amikor élesen felcsörremí

is. Mielőtt kijöttem volna, már akkor tárgyalgattam néhány ismerősömmel — egyelőre hagyjuk a neveket — akikkel megállapodtunk abban, hogy igyekeznek jól elhelyezkedni, biztosítják saját életkörülményeiket. A legmegbízhatóbbak- kal azt is közöltem, hogy ha szerencsésen kijutok, akkor majd én is hozzásegítem őket a jobb élethez...

a lakásajtó csengője. Az ^jtó- nyilásban megjelent az' olasz, akit négy napja várt. Ábrá- nyinak nagy kő esett , le a szívéről. Az első szálak tehát megvannak; Nagy reverendával fogadta az eddig még soha nem látott vendéget. A négyszobás lakás nappalijába vezette, majd megkérte, hogy várjon egy keveset, amíg vacsorát készíttet házvezetőnőjével. Beszélgetni kezdtek. Stmz- ziero Adalber- to 1948 tavasza óta látta el a budapesti olasz követség sajtó- attaséi teendőit. Diplomáciai útlevele lehetővé tette számára, hogy szabadon mozoghasson az országhatáron ki és be.

— Először talán bemutatkoznék önnek — kezdte magyarul Ábrányi, mert

Struzzieróról

tudni kell, hogy

Magyarország, ról elszármazott olasz volt, jól bírta a magyar nyelvet.

— Csak tessék, tessék.

— Azt bizonyára tudja, miért , kérettem ide.

— Hogyne.

— Megkaptam a feladatot kapcsolataimtól.

Szó szót követett, a hangulat felengedett, és Ábrányi saját életéről kezdett mesélni.

— Szóval, én újságíró voltam azelőtt — tért rá élete sorára Ábrányi. — Kapcsolataim szélesek magyar körökben, s azt is elárulhatom önnek, hogy nemcsak a felső arisztokráciához kötöttek bensőséges szálak, az alsóbb rétegeknél is jól megtudtam értetni magam. Sok barátom van Magyarországon. Vannak köztük olyanok is, akiknek az új rendszerben sikerült jól elhelyezkedniük, sőt vannak égésűén fontos beosztásban levők

ben? — kíváncsiskodott Ábrányi.

— Hagyjuk ezt. Talán csak annyit, hogy a második világháborúban az olasz hadseregben dolgoztam. Nos, 1948-ban Budapestre neveztek ki sajtóattasénak. Itt tevékenykedtem egészen addig, amíg az ön és megbízói értesítését nieg nem kaptam. Mert most kissé kiszélesül majd a tevékenységi köröm... — nevetett fel szélesre húzott szájjal Struzziero Adal-berto.'

— Bizonyára sejti, milyen megbízásokat kell majd ellátnia? — tért rá a tárgyra Ábrányi.

— Nagyjából.

— Kezdjünk talán hozzá a konkrét dolgok megvitatásához?

— Eléggé fáradt vagyok az úttól, inkább menjünk le ma este szórakozni egy kicsit a Maximba és szánjuk a holnap délelőttöt a hivatalos dolgokra.

A volt magyar újságíró és az olasz követség sajtóattaséja aznap este — pénzt nem számolva — jól „szórakoztatták magukat” a Maxim bárban. Ábrányi néhány magyar nő- ismerősével is találkozott itt, akik elhagyván hazájukat, Maxim-bárbeli meztelenkedésükkel keresték kenyerüket.

Amikor vége volt a műsornak, egy kreolbarna nő ült le a mellettük levő asztalhoz. Finom mozdulatokkal odaintették magukhoz. De a nő meg sem mozdult — mintha észre sem vette volna Ábrányiék „felhívását”. Struzziero, aki igencsak járatos volt az „úri körökben”, kacsintott a pincérnek:

— Küldje át hozzánk azt a

hölgyet — intett szemével a kieolbőrű felé. s

A pincér ' mélyet hajolt, s perc múltán a nő már ott ült a két férfi asztalánál. Bemutatkoztak. A beszélgetés németül kezdődött, de rövidesen kiderült, hogy a hölgy — magyar. Mégpedig egy volt magyarországi földbirtokos, Fajty Ferenc leánya. Szinte hencegve beszélt arról, micsoda előkelő

társaságokban fordult meg annak idején odahaza.

— A szüleim meghaltak, éi pedig itt vagyok. Ide kellett jutnia egy úri nőnek... Parancsoljanak velem... — ajánlotta magát azonnal, nem túlságosan szégyenlősen, s mint realista, ő is a tárgyra tért:

— Ha lakásuk van, idehívhatom a barátnőmet is, s ketten felmehetünk.

Struzziero meg sem kérdezte, mennyi lesz majd a pénzbeli ellenszolgáltatás. Kocsiba ültek és a szállodába hajtattak.

Az átvirrasztott éjszaka után a két férfi másnap délelőtt ismét ^sszejött Ábrányi lakásán. De most már megjelent az egyik megbízó, egy civilruhás amerikai tiszt is, aki. ugva- esak jól • beszélt magyarul. Szemmelláthatóan ő vitte a szót — elvégre ö volt a kenyéradó gazda.

— Kutasson csak emlékezetében, kiben bízik meg Magyarországon a legjobban — szólt enyhén rikácsoló hangján Ábrányi Aurélhoz, miközben állandóan az arcát dörzsölte.

— Van több barátom is, akiben megbízom.

— Most csak egyetlen egyről van szó. Olyant kutasson fel az emlékezetében, akire az életét is teljes lelki nyugalommal rábízná.

A csend ránehezedett a szobára. A volt magyar újságíró pedig emlékezetében • matatott. Mindannyian hallgattak, csak időnként töltöttek egymásnak a.jó erős konyakból. Ilyenkor az amerikai mintha feléledt volna. Ügy lökte magába az italt, mint beteg ember a fájdalomcsillapító aszpirint.

— Van egy gyermekkori pajtásom, aki most elég rongyul áll, talán azzal kellene felvenni az érintkezést — szólalt meg Ábrányi,

(Folytatjuk)

*

t

Bécsben az Am Modena- Park 14. harmadik emeleti lakásában így indult el aza nagj kémügy, amelynek legfelsőét szálai az amerikai kémszerve zethez vezettek, s egyik feje zete 1956 nyarán zárult le. Áb lányi bemutatkozása utál Struzziero^eszélt magéról.

— Apám 1932-ben származott ki Olaszországba, aho másodszor a gazdag Struzziero- család egyik lányát vette feleségül. Én is vele mentem. Felvettük- a Struzziero nevet. Eredeti nevünk Koppányi. Atyán az Eszterházy-uradalmak egyil- belső jószágigazgatója volt, ér io-got tanultam. 1948-ban jutottam' el Olaszországban odáig hogy azt mondhassák rám: e; megbízható.

S mit tett ennek érdeké