Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-16 / 165. szám

1$59. július 18., csütörtök HEPOJSátS s Fiatalokról — felnőtteknek Könnyen felejtünk. Ifjúsá­gunkat is, amely talán csak egy évtized távlatából int utolsó búcsút nekünk, vagy talán már félemberöltő távol­ságában él csak, mint emlék. Könnyen felejtünk, s ezért nem kevesen vagyunk olya­nok, akik a fiatalok életét, ro­mantikus vágyait, felforrósodó lelkesedését, kedvteléseit som­másan intézzük el, mondván: ez a mai fiatalság, bezzeg a mi időnkben! Ez a „bezzeg”, amely ha szabad ezt mondani, minden bizonnyal történelmi és törté­neti szó, s amely végigkísérte az „apák és fiúk“’ eltelt évez­redeit, egyúttal mindig egy kicsit az újnak is tartalmi' kifejezője. Az apák elképzelte jövőt kicsit másképp, szá­munkra talán szokatlanabb formában építgeti magának a tegnap, a ma és a holnap fiatalja és mivel szokatlan, mivel nem olyan, mint amit mi elképzeltünk — gondoljuk — már nem is lehet jó, he­lyes és igaz. Másfajta öltözködés, más­fajta táncok, merészebb ter­vek, illúziók, másfajta maga­tartás az élettel szemben — mindez lehet jó is, előbbrevi- vő is. A mostani apák jó ré­sze, sőt óriási többsége kicsit értetlenül szemléli azt a ma­gabiztosságot fiataljainkban, amelynek pedig alapját, légkö­rét és lehetőségeit éppen ők teremtették meg. Kevesebb a megküzdeni való. mint volt, a hamletti nagy kérdés, a „len­ni, vagy nem lenni“’ most már végérvényesen felkerült az életből a színpadra, mert a mi viszonyaink között egysze­rűen érthetetlen dolog lenne ezt a kérdést feltenni , bárki­nek, akár saját maga, akár más jövőjét illetően. A kér­dés inkább valahogy így hang­zana korunk korántsem tragi­kus sorsú Hamlettja ajkán: „Hogyan lenni?” Vagy a mo­dem Adám szavaival szólva: „Hogyan jut még előbbre fajzatom .._ S erre a kérdésre fiatalsá­gunk forradalmi része, legön- tudatosabb tömegei egyértel­mű és világos választ ad: be­csülettel, tettel a szocialista társadalmi rendért. Az a tény, hogy a Hanságban az idén a tavalyi négyezerrel szemben, kereken tízezer fiatal dologzik a hazai föld termővé fordítá­sán — egy példát csak a sok közül! — ezt igazolja, pedig a. tíztezer fiatal között nem egy akad olyan, akire jártá- ban-keltében ráintene a fel­nőtt: bezzeg, ez a mai fiatal­ság Athén ezekben a napok- ban a világ érdeklődésé- nek a közévvontjában áll - Manolisz Glezosz miatt. Neves személyiségek: ál­lamférfiaki tudósok, a kul­túra és a művészet kiváló­ságai emelik fel ' tiltakozó szavukat a Karamanlisz- kormány tervbe vett terror­ítélete ellen. Ebből az al­kalomból vesszük át rész­letes kivonatban a berlini Wochenvost egyik riport- ■ ját, amelyet Gerda Lorenzi írt. A párizsi riporter nő rövid idővel ezelőtt tért vissza görögországi útjáról. Lthén milliós város. Az uta- a rendkívül pittoreszk ha- t gyakorol. Többemeletes dem, új épületek, keskeny ák kecses, szorosan egymás llé fűzött házakkal, ame- k erődítésekként hatnak a őre, fényűző márványépü- ?k a múlt századból, hellén usban, mint például a par- íent épülete, bizantinikus íplomocskák és mindezek őtt igen sok, egyemeletes, szerű lakóház, és ezeken 11 értékes romok — az antik rögország hagyománya a ezer esztendővel előtti idők- . Mindez a sokrétűség har- nikus egységgé olvad össze jen a városban. Íz athéni utca arca luxust tat, pedig számtalan mozgó is és cipőtisztító hadgosko- : itt. A járókelő — különö- i az asszonyok — ízlésesen szőttek. Az eleven éjszakai t hozzátartozik a napi ese- nyekhez, mert a város valő- a akkor kezd élni, amikor a -jég kissé alábbhagy. A va- >rát például esti tíz órakor sdik tálalni a vendéglőkben A Mata-brigád ax élen Az egri vasútállomás dolgo­zói — mint már közöltük — si­keresen fejezték be a második negyedéves tervüket. A vonat­vezetők és kísérők munkája mellett igen jelentős azoknak a vasúti dolgozóknak a szere­pe a munkaverseny-mozgalom- ban, akik az áruforgalomnál dolgoznak. Az ő munkájuk abban áll, hogy a beérkező árukat legjobb kocsildhaszná- lással, pontosan, gyorsan továb­bítsák. A Mata-brigád végezte a kereskedelmi dolgozók közül a legjobb munkát: tervüket 136,1 százalékra teljesítették. DOBÓ SÁNDOR Autóval a tizedik emeletre 1961-re készül el San Fran­cisco legmodernebb szállodája, ahol négyszáz autót parkíroz­hatnak, de nem valahol a pincében, hanem közvetlenül a vendégek szobájának előte­rében. Az új hotelben a ven­dégek kocsijukkal felhajthat­nak a tizedik emeletre. A ho­telben az „autóutakat” erős hangszigeteléssel építik ki, ne­hogy a szálloda autóforgalma megzavarja a vendégek pihe­nését. Dixi 2 a neve annak a cipőgyárnak, amelyet Becsben alapított Lovas András disszidens, az osztrák belügyminisztérium ajánlására és az ajánlás nyomán a bécsi bankoktól kapott pénzen Lovas András most kétmillió schilling adósságot hátrahagyva, munkásainak bérével is zsebében, — megszökött Ausztriából. Hogy is szól a latin mondás? — Quod dixi, dixi, quod seripsi, seripsi — mit mondtam, megmondtam, mit írtam, meg­írtam. Dixi: mit loptam, elloptam ... Jó emberre adta írását az osztrák belügyminisz­térium, s most elmondhatják vezetői: mit írtak, meg­írtak, mit főztek, megehetne. Addig... amíg Míg Genfben összeült a külügyminiszterek érte- 1TX kezlete, hogy a béke ügyéről tárgyaljon, az Egyesült Államok atomfegyvereket szállít Dél-Koreába. Amíg az USA vezető politikusai nem győzik eléggé hangoztatni, hogy telve vannak békevággyal, s hogy a Szovjetunión múlik minden, addig a Dél-Kóreában állo­másozó amerikai repülőgépek részére távirányítású löve­dékeket szállítanak... Addig... amíg, ,.. addig, ... amíg ... Addig, amíg a világ békeszerető emberei Dél- Koreában is le nem fogják azokat a kezeket, amelyek mohóságukban túltesznek Harpagon úron, s amelyeken még lemoshatatlanul ott van most is a második világ­háború minden vére és szennye. Nem a lóláb, ez a véres, szennyes kéz lóg ki a békeszólamok palástja alól. (látó) R „hatósági közeg" nem enged A vasárnap délutáni — Ózd- ról Egerbe közlekedő autóbu­szon szóváltásra lettünk figyel­mesek. Az egyik utas — aratás­ból hazatérő asszony — Eger- baktán szállt fel az autóbuszra és a Töviskes-völgyig kért je­gyet, ami a rövidebb távon fu­tó autóbuszok feltételes megál­lója. A kalauznő határozottan je­lentette ki: — Ezen a buszon a Töviskes- völgynél nincs megálló. — Akkor menjek be Egerbe, s jöjjek vissza gyalog? — kér­dezte a kétségbeesett asszony, s mutatja ruháját: látja, nem is úgy vagyok öltözve, hogy Egerbe menjek. Munkából jö­vök. Igazán megtehetné, hogy megálljon. Az egyik fiatalember halkan tanácsot ad az asszonynak. — Mondja azt, hogy rosszul van... Erre a kalauznő haragja a tanácsadó ellen fordult. — Maga meg ne beszéljen, mert hatósági közeg félreveze­téséért hat hónapot sózatok a nyakába —> fenyegette a fiatal utast. Ezután már csak kérő-kö­nyörgő szavak következtek, amelyeket az asszony, s a körü­lötte állók intéztek az engesz­telhetetlen kalauznőhöz, aki egyre csak azt hajtogatta, hogy ez a szabály. Igen, ez a szabály, ezt tud­ták az utasok is, csak azt nem értették, hogy miért nem élt a másik szabályadta lehetőség­gel, amely lehetővé tette volna az egésznapos aratástól fáradt parasztasszonynak a Töviskes- völgyi leszállást. K, S. Biztos kézben van a volán“ 5? A távolban felhőt pipáló he­gyek állnak a láthatár hori­zontjában és a mélyrehúzódó völgyben Nagybátony bánya­várost látni a magasból. Az erdő zöld, egybefüggő kö­penyét szürke vonalként vágja keresztül a gályái út, ami me­rész fordulókkal bukik be Mát- raszentistvánra és kanyarodva halad Hasznos felé. Lassan porköpenyt akasztva a hátsó kerékre, kővel megra­kott teherautó kapaszkodik fel a csillagvizsgáló építkezéséhez, Sziklás ösvény visz az AkropoÜszra és még hajnali háromkor is vacsorázhatsz. Ax „átlagathéni** A város peremén fekvő nyo­mortanyákon az agyagkuny­hók, a vásárcsarnokok közelé­ben található piszok és szenny élénk ellentétben állnak a bel­várossal. Az egyik ilyen nyo­mornegyedben meglátogattam egy tíztagú családot: egy lakó­konyhában élnek mindnyájan. Az apa cipőgyári munkás és 35 drachmát keres naponta. Ez a család még szerencsésnek mondhatja magát azokhoz a munkanélküliekhez képest, akik még rosszabb viszonyok között kénytelenek nyomorog­ni. Pedig a kimutatások sze­rint a munkaképes férfiak har­minc százaléka munkanélküli. Ezek mellett az ellentétek mellett is Athén Görögország jólétének az összegezése, kitel­jesedése. Az athéni átlagos életszínvonal messze maga­sabb a görög vidéki lakosság életszínvonalához képest. Egy földmunkás havi átlagbélre 250 drachma és vidéken nem rit­ka, hogy az emberek éhenhal- nak. Az a szerencse ért, hogy ba­rátságba keveredtem egy athé­ni családdal, olyannyira, hogy osztozhattam velük az „átlag­athéni” minden örömében. Az európai konyhával rendelkező turistaszállók helyett barátaim elvittek kis kocsmákba, ahol török vagy arab ízlés szerint főznek, Barátaim segítettek nekem abban is, hogy az an­tik Athént felfedezhessem a magam számára. A görögök nem választják szét az ő egye­dülálló múltjukat jelenüktől: a nagy múlt a mai élettel össze­folyik előttük. „Sxukratéssxel sxemben lakom* Egy tizenhatéves szobalány a szállodában, aki — mint any- nyi sok-sok fiatal görög fiú és lány — járatlan az írásban és az olvasásban, arra a kérdé­semre: mondaná meg, hol la­kik, magától értetődően azt fejelte: „Átellenben Szókra­tész liázával.” És ugyanilyen családias hangon beszélt De- mokritoszról és Herakleitósz- ról, akik az ókori Athén nagy szellemi kiválóságai voltak. A Dionüzosz-színház már­ványpadjain, ahol ma szabad­téri előadásokat szoktak tarta­ni, és ahol Periklész kortársai élték át Aiszchülosz, Szofok- lész és Euripidész drámáinak első előadásait, ma athéni gye­rekek játszanak. Itt el lehet mélyülni az an­tik templomok és építészeti remekek szemlélésében, élve­zetet lehet találni az épületek harmóniájában és egyszerű szépségében. De felettébb meg­botránkoztató az, hogy az em­léktárgyárusok a remekművek közvetlen tőszomszédságában ütik fel sátraikat és ott árul­ják gipszből készített kiadás­ban Homéroszt, Afroditét, Apol­lót minden nagyságban, min­den árért. Mindent elkövetnek, hogy meghazudtolják elődeik szépérzékét. Az Akropoliszhoz vezető úton elmondták nekem görög bará­taim, hogy erre a „városon kí­vül fekvő halomra” — innen az Akropolisz név — az i. sz. előtti 449-től 432-ig ezrek és ezrek hordták—szállították az óriás márványtömböket, hogy Pállasz Athéné istennő tiszte- letére megépítsék a Pai-thenont. Karumanliax tervor• psxiehológiája Barátaim megmutatták ne­kem a sziklás utat is, amelyen Manolisz Glezosz 1941-ben az Akropoliszra felmászott, hogy a horogkeresztes zászlót onnan letépje és ezzel jelt adjon az ellenállási mozgalom megindu­lására. Teljesen jogtalanul jártak el Glezosszal szemben az elmúlt év októberében, amikor kém- tevékenységgel vádolták, be­börtönözték és Kréta szigetére elhurcolták. Ma ismét katonai bíróság elé állították,' hogy új­ból halálra ítélhessék. Glezosz fővédője, az ismert athéni ügyvéd, Iliu, elmagya­rázta nekem, hogy a görög kor­mány számára Glezosz esete elsősorban pszichológiai kér­dés: meddig lehet kiterjeszteni a terrort. A Nemzeti Front megerősödése, különösen azok az eredmények, amelyek a márciusi községi választások nak okoztak már keserű perce­ket. Mély szakadékok, hirtelen keletkezett vízmosások válto­gatják egymást az utakon. — Itt valóban „félrenézni nincs idő. mert jön a mély sza­kadék”. dúdolja a sofőr-dalt a gépkocsivezető. Csak akkor tudok gyönyör­ködni, ha felérkeztem ide. 934 méter magasra és megállók. Míg a munkások lepakolják az építőkövet, addig én nézelődöm, gyönyörködöm a tájban. — Szeretem a Mátrát, már hetedik éve hogy járom, hol hulló hóesésben, hol rügyfa­kasztó márciusban. Télen a legnehezebb. A jég, a hideg könyörtelen ellenség. Meggémberedik a kéz, nem fo­rog a kormány, egy óvatlan pillámat és vége. De azért a nyári hőség is kel­lemetlen —, húzódik a hűs ár­nyat adó fa alá Gálosi gépko­csivezető. A motor melege, a napsütés, szinte az inkvizítorok mágly ái­nak hőségével egyenlő. Hiába nyitom ki az ajtót egy pillanat­ra, a hőség nem akar mérsék­lődni. Naponta többször is megjárja a kőbánya és az építkezés kö­zötti utat. Idejének nagy ré­szét a volán mellett, a tűző na­pon tölti. Az átalkői kőbányá­ból hozza nehéz terhét a Cse­pel, hogy minél hamarabb felépüljön az igen fontos állo­más. megkezdhesse munkáját a kutatócsoport. Felberreg az önindító, s fékét feloldva elindul a hosszú szür­ke végtelenbe tűnő úton a te­herautó. Gálosi Lajos búcsúzó­ul még dudál egyet, aztán , el­tűnik a fordulóban. De mintha játékos búiócskát űzne az út. újból előugrik a fák közül, hogy ismét eltűnjék az erdő zöld függönye mögött. A teher­autó óvatosan veszi a kanyaro­kat, halad a cél felé. mert biz­tos kézben van a volán. K. 3. után az EDÁ-t Athén legerő-' sebb pártjává tették, azzal azj eredménnyel jártak, hogy Ka-J ramanlisz egyre erősödő tér-: rorral igyekszik biztosítani: helyzetét. Karamanlisz szemben áll a: Nemzeti Fronttal, amelyben: azok az erők egyesültek, ame-| lyek a polgárháborúban isi küzdöttek és ma is az a közös cél vezeti őket. hogy biztosít sák, helyreállítsák a demokrá­ciát Görögországban. Iliu ügy­véd elbeszélte, hogy Manolisz; Glezosz egykori hőstettének ti­zennyolc éves fordulója nap­ján, május 31-én a görög nép teljes együttérzéssel gondolt; nagy hősére. A kormány tilal ma és a rendőri intézkedések ellenére mindenütt a nyolcmil­liós országban rokonszenvtün- tetések zajlottak le Glezosz mellett és tiltakoztak törvény­telen fogvatartása mellett. Néhány nappal ezelőtt leve­let kaptam Athénból, s ebben közölték velem, hogy két gö­rög barátom, akik megtanítot­tak engem hazájukat és a gö­rögöket szeretni és megérteni, ugyancsak áldozatul estek a Karamanlisz-kormánynak és a jogszabályokkal ellentétesen minden jogi indokolás nélkül letartóztatták őket. így csatla­kozik az emlékezésekhez az ér-, kező, fájdalmas hír. A mai Görögországról az a: benyomásom: a legélesebb el-: lentétek kaleidoszkópja — nap: és szépség, nyomor és elnyo-: más — és a szilárd hit, hogy az elnyomást és azzal együtt a- nyomort is túl fogják élni. (Farkas András fordítása) De vajon, csalk az' apák és fiúk valahogy már szinte tör­vényszerűen ható egymással szembeni meg nem értése kész­teti legyintésre éppen az apá­kat? Ezt állítani naívság lenne. Nemcsak egyszerűen azért, mert karunk apái a szocializ­mus építésének nagy lendüle­tében, forrongó korunk lá­zában sokkal inkább fiata­lok maradtak, mint annak idején nagyapáink, nemcsak azért, mert éppen társadal­mi rendünkből fakadóan ez a bizonyos törvényszerűség is mind szűkebb területre korlá­tozódik, de azért is, mert saj­nos ok is van még erre, gyak­ran nem is kevés. Űtan-útfélen találkozhat az ’ember és találkozik is olyan fiatal lányokkal és fiúkkal, akik enyhén szólva sem lát­nak túl az orruk hegyénél, akiknek az élet csak hol­napig, mindig csali a holnapig terjed. Dolgoznak, de igazi cél nélkül, élnek, de igazi tervek nélkül, valahogy rájuk illik a háború rettenetesen hazug „slágere"; Csak egy nap a világ! E sorok írója sok fiatallal beszélt az elmúlt időkben. Köztük nem eggyel, kivel szót váltam öröm és felüdülés volt, megfiatalodás és bizalom hazánk holnapi sorsában. De beszélt olyanokkal is, akik — bocsánat az erős hasonlatért —, mint varangyosbéka, csak azt a kis kerék nyüást látták a végtelen kék égből, ami szellemük sötét odújába bevi­lágított. S ebben az odúban nincs helye a munka, a szép szeretetének, nincs a könyv­nek, nincs a holnap igé­zetének: a perspektívának. Ebbe az odú-életbe, mint hol­mi egysejtű lények életébe, psak a pillanat fér bele: a tánc, a nő, az élet nem meg­élése, de kiélése. „Mit tudom én, mi lesz hol­nap" — szokták volt hajto­gatni oly szívesen, S tárt így is érzik ezek a fiatalok, akik soraikból termelik 3d a huli­gánok utánpótlását, bűnöző­ket, akik akarva, akaratlanul is demoralizálnak mindenütt. Van ezek között egy másik réteg is, s ez a számosabb. Olyanok, akik az effajta élet- szemlélet-posvány felszínén mozognak még, akikre lehet és kell is hatni még, akikkel lehet még a szép szó, a meg­győző szó erejével, a példák­kal hatni: K. J. bányászfiatal; Jól ke­resett, jó munkás is volt. Ke­resetét két dologra költötte: ruhára és italra. Néha elment moziba, ha „jó nők” szerepel­tek, néha olvasott könyvet. is, ha rongyos is volt, de ponyva volt a javából. Izgága, vere­kedő ember hírében állt... Ma, jó két esztendővel isme­retségünk után, ha nem is éppen angyal, de lényegesen megkomolyodott, olyan tervei vannak, hogy lőmesteri tanfo­lyamra akar menni és kere­setének egy részét takarékban tartja — nősülni is akar. Nem valamiféle csodálatos elixir hatása alatt változott meg: nem hagyták magára, nem parentálták el sem munkatár­sai, sem azok a fiatalok, akik körülötte dolgoznak. Foglalko­zott vele sotcat és következe­tesen a KISZ, a kommunis­ták, törődtek vele a felnőttek. K. J. minden bizonnyal hasz­nos és megbecsült tagja lesz társadalmunknak. örvendetes dolog, hogy mind nagyobb azoknak a szá­ma, akik ha nem is ifjúságunk élcsapatához, de derékhadához tartozónak vallják magukat, — örvendetes, mert ez korunk nagyszerű eszméjének is iga­zolása, s igazolása annak a mind társadalmibb méreteket öltő „nevelési mozgalomnak”, amely ha ma még nem is so­rakoztat fel minden felnőttet a célért, de egyre több ember­ben kelt mély felelősségérzetet a holnapi felnőttek iránt. Arra van szükség, hogy az egész ország iskola, nevelőiskola, hogy minden becsületes felnőtt pedagógus és tanító legyen, hogy ne kézlegyintéssel intéz­zük el a fiatalok problémáit, hanem okos szóval, emberi példával, türelmes és kitartó munkával. Van erőnk ehhez, hogyne volna. A KlSZ-szerve- zetek, a kommunisták, az üze­mek, intézmények vezetői, az idősebb munkások összefogása adja meg a lehetőséget, hogy kevesebbet legyintsünk és még többet örüljünk, ha a fiatal­ságról esik szó. A mi fiataljaink döntő több­sége jő, becsületes, hazáját, népét szerető- ember, aki tud és szeret táncolni, de tud és szeret dolgozni, lelkesedni nagy célokért, aki képes lefogni a háborús gyújtogatok kezét, aki képes arra, hogy hatalmas fel­adatokat oldjon meg, — ered­ményesen. Velük, rájuk tá­maszkodva meg tudjuk nevel­ni, meg tudjuk győzni azt a kisebbséget, amely körülmé­nyei, a burzsoá ideológia hatá­sa nyomán ma még meglehető­sen perspektívát!unul, csak a mának élve prédálja a legdrá­gábbat: fiatalságát. Gyurkő Géza Piszkéstetőre. A júliusi .meleg­ben szinte izzani látszik a mo­tor és hűtőház tetejéről a kis zökkenők fehér gőzfelhőt sza­badítanak az ég felé. — Felforrt a víz, — jegyzi meg a gépkocsivezető. Gálosi Lajos, miközben gyöngyöző homlokát törölgetL — Kutya egy út, az biztos, majdnem meglátja az ember a kocsi rendszámát a kanyarban. — tódít.ia a kocsikísérő. Valóban, a Mátra ezernyi ve­szélyt rejtő útjai sok motoros-

Next

/
Thumbnails
Contents