Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-09 / 159. szám

4 nehüjsau 1959. július 9.. csütörtök Hz öreg molnár, meg az Aj gabonát váró malom AZ ÚJ BÚZA VÁRÁSA, az aratás megkezdése után mindig egy kis izgalmat okoz a ma­lomban. Szaporábban mozog­nak a nagyjavítást végző mun­kások, nehogy valami baj for­duljon eiő akkor, amikór már tele lesznek munkával, többet gondol a szép fehér lisztet őrlő ember arra, hogy vajon lesz-e olyan az idei búza, mint az el­múlt esztendei. Egerben a tihaméri vasútál­lomásnál, a Kertész utca vé­gén, a hagy emeletes malom­ban is mindenki egyforma ér­deklődéssel várja az új életet. Mindenki? Valóban. nincs olyan szakmunkás, akit vala­milyen formában ne érintene az új gabonára való várakozás izgalma. A lakatosokat azért, mert gyorsan el kell végezni még égy-két javítást, a fiatal molnárokat azért, mert megint sok mindent tanulhatnak, ta­pasztalhatnak a munka során, az idősebbeket meg azért, mert a hosszú évtizedek alatt beléjük rögződött ez a jó, kedves gabo­naváró hangulat. — Szilák Lajos. bécsi itt a legrégibb dolgozó —, mondja ifjú Juhász Lajos főmolnár — ő tudna legtöbbet beszélni az úi gabonát váró malomról. Az idős molnár az első eme­leten dolgozik. Szíjakat, hajtó- heycdereket kötözget, javítgat egy pillanatnyi megállás nél­kül. Mint a többiek. Senkinek nincs nyugta ebben a nagy, fa­csatornákkal teli épületben már napok óta. — Pénteken indulunk, — mondja Lajos bácsi, szinte ma­gyarázatképpen, hogy ezért van a sürgés-forgás. PÉNTEKEN INDULUNK. Negyv.enhárom éve ez a szó, ami a szokásos nagyjavítás be­le iezését jelenti, számára min­dig különös varázzsal bír. Negyvenhárom éve dolgozik a szakmában, s harmincegy éve itt, ebben az egri malomban, ahonnan már annyi gyönyörű liszt indult el a városba és an­nak környékére. Itt volt már akkor i%K amikor a kétemeletes épület helyén mindössze akko­ra malom működött csak, hogy elfért volna egy szoba-konyhás lakásban. Aztán végigélte a nagy építkezést. A tulajdonos szinte bekerítette ezzel a hatal­mas épülettel a kicsit, a régit, amely azért szorgalmasan mű­ködött mindaddig, amíg ez el nem készült. Csak mikor az új épületben az asztalosok is befe­jezték munkájukat, akkor bon­tották szét, szinte eltörölve a föld színéről még a nyomát is. Nyomát a korszerűtlen felsze­relésnek, a sok zsákhordásnak, ami úvv meg tudta húzni még a fiatal, életerőtől duzzadó molnár vállát is, hogy rövid idő múlva, észre sem vette: zsák nélkül is ferdén hordja a vállát. — 1928. húsvétján indult el itt a munka, — emlékezik Szi­lák bácsi. — Akkor az egész környéken a legkorszerűbbnek mondták. De az még ma is. Jú­nius I2-én kezdtünk hozzá az évi nagyjavításhoz. Kijavítot­tuk a szitákat, átvizsgáltuk .a gépezeteket, kicseréltük a csap­ágyakat, szíjakat. ahol kellett, de ennél nagyobb felújításra nem is igen volt szükség, olyan jó ez a malom még mindig. — Igaza van Lajos bácsinak — erősíti meg az öreg molnár szavait Juhász Lajos. — Mind­össze egy új hengerpárt kell hozatnunk a fővárosból és en­nél többre nincs is szüksé­günk, Ezek is • megérkeznek már ma vagy holnap, helyükre rakjuk és kezdhetjük a jára­tást. Teljes felújításra előre­láthatólag csak 1970-ben kerül sor. SZILÁK BÁCSI AKKOR már nem a szíjakkal, vagy mint ..főcsapágymester” a csapágyakkal bajlódik, hanem a gépek között jár, figyelve munkájukat, a liszt minőségét. — Nincs is nekem megsza­bott helyem, — mondja. — Hol szitaőr vagyok, hol almol­EGRI VÖRÖS CSILLAG Aranyszimfónia (szélesvásznú) EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI A kis hazug (JYÜNGYÖSI SZABADSÁG Aranyszimfónia GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagy Caruso HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az erőszak árnyékában HATVANI KOSSUTH Itt oroszlánok vannak FÜZESABONY Fények a föld alatt HEVES Ház a sziklák alatt nár. hol gépész, ahogy kívánja a munka. Mert a molnárok mindig ezermesterek is voltak egyben. Hiszen valamikor nem úgy volt, mint most: ha laka­tos munkát kell végezni, jön a szakmunkás, ha asztalosra van szükség, akkor azt hívják, ha­nem ha baj volt, ott voltunk mi. Dolgoztunk, amit kellett Itt is van mindjárt a molnár ezermesterség egyik bizonysá­ga: a zsákrázó. Újítás. Amíg ez nem volt, bizony azt a molnárt, aki naponta 150—180 tele zsá­kot összerázott, este nem kel­lett ringatni, hogy. aludjon el. Most meg' mindössze be kell csúsztatni a zsákot a szerkezet­be, aztán az olyan istenesen összerázaa, hogy utána csak be kell kötözni a száját. A nagyjavításnak lassan vé­ge. Most már csak takarítani, meszelni kell, aztán kezdődhet a munka. Először még ógabona kerül a gépekbe, aztán lassan megkezdődik az új átvétele is. Szilák bácsi már erre az időre gondol: — CSAK MOST NE ESNE az eső egy ideig — mondja, — hadd őrölnénk legalább olyan szép gabonát, mint tavaly Mert régebben volt már olyan is, hogy mire a malomba ke­rült, kicsírázott a mag, aztán nem is tudtunk vele mit kez­deni. Pedig a molnár legna­gyobb öröme az, amikor látja: abból a búzából, amit ő őrölt, szép fehér kenyér kerül az asztalra mindenütt. —ger. Szakosított üzletek Gröug vössol} moson A gyöngyösi járás egyik kis községében, Gyöngy össolymo- son, eddig két vegyesbolt mű­ködött. Az egyiket májusban szakosították, amelynek so­rán élelmiszer-háztartási ön­kiszolgáló bolttá alakították át. A másikat a hónap vége felé nyitják meg, amely mint iparcikk-bolt működik majd a községben. Mivel a májusban megnyílt önkiszolgáló boltnak igen nagy a forgalma, a lakosok vásárló­igényeinek jobb kielégítésére, még egy önkiszolgáló boltot létesítenek a községben. 1959. július 9, csütörtök: 1919. Megjelent a OK(b)P Köz­ponti Bizottságának felhívása V. I. Lenin aláírásával: „Mindenki a Djenyikin elleni harcba”. 1879-ben született Ottorino Res- pighy olasz zeneszerző. 1819-ben született Elias Howe amerikai feltaláló, a varrógép meg­alkotója. O Névnap Ne feledjük, pénteken: AMALIA- AZ EGRI Dohánygyárban is megkezdődtek a nyári sza­badságolások. A munkások kö­zül 31-en üdülnek szakszerve­zeti beutalóval az ország leg­szebb helyein és a magyar ten­ger, a Balaton mellett. — 36 HOLDON telepített alanyvesszőt a Facsemetefor­galmi Vállalat a ludasi ha­tárban levő telepén. A válla­latnak ez az egyetlen vad- telepe a megyében, ezért ter­vezi, hogy a jelenlegi terüle­tet 60 holdra fogja növelni.- A MÁTRAVIDÉKl Erő­műben az elmúlt tíz év alatt jelentős munkát végeztek az Erőmű újítói. Igen magas pénz­összeget osztottak ki az újítók között, ez az összeg meghalad­ja az egymillió forintot. — BEFEJEZTÉK az őszi árpa aratását a gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum atkári tangazdaságában. Az eredmény felülmúlja az el­múlt évit. ugyanis meghalad­ja a 20 mázsás holdankénti átlagtermést.- NAGY LELKESEDÉSSEL dolgoznak az Egri Dohány­gyárban a pártkongresszus tiszteletére indított kongresz- szusi munkaversenyben a szi- varkacsomagoló osztály dolgo­zói. A vállalt 5000 Ft-os megta­karítás helyett 47 000 forint ér­tékű csomagolóanyagot takarí­tottak meg a II. negyedévben. — BEFEJEZTÉK a rozs aratását a hatvani járás ho­mokos talajú területein. Több helyen, így Csányban, meg­kezdték a búza aratását is. pétervásAra Nincs előadás Egy esztendeje kezdte el építeni Mikó Miklós, a Bél­apátfalvi Cementgyár munkása és családja ezt a szép, nagy házat. Négy évig gyűjtögették a pénzt, anyagot a nagy mun­kához, s amikor hozzákezdtek, az Országos Takarékpénztár 54 000 forintos kölcsönnél is segítette őket. Ebben az eszten­dőben tovább szaporodik az olyan kölcsönnel épülő házak száma, mint amilyen a Mikóéké. Eddig ugyanis ebben az esztendőben már mintegy 800-an kaptak átlagosan 35 000 fo­rint kölcsönt házépítésre az OTP-től megyénkben. A MÓDSZER — Szerelmes va­gyok — mondta a barátom. — Gratulálok! — Köszönöm! — De nem sze­retnek viszont — mondta a barátom. — Részvétem! — Köszönöm! — És voltakép. pen kibe vagy sze­relmes? — kérdez­tem, mert szeret­tem volna tudni, hogy ez a gülü- szemű donjuan ki után vonzódik ilyen lelkesen. — Nézd, kérlek, megmondom őszintén, hogy nem is tudnám meg­mondani ... No, ne csodálkozz ... Új szerelmi elvet dolgoztam ki, új módszert, a behe­lyettesítés mód­szerét ... Mind­járt megmagyará­zom. A legtöbb baj onnan van a férfi és a nő kap­csolatában, hogy a férfi először meg­látja a nőt, s csak aztán lesz szerel­mes belé... Én szerelmes vagyok, s szerelmem tár­gyát mindig behe­lyettesítem ideá­lom képébe. Ér­ted? Tehát nem a szerelmet kere­sem, ami megvan, hanem a nőt, ami, tekintve a hivata­los statisztika ada­tait, nem egy ne­héz feladat. Azt hiszem —tette hoz­zá elgondolkozva —, szabadalmaz­tatni fogom ezt a módszert! Gratuláltam ne­ki, ő kedves és magabiztos mo­sollyal nyugtázta elismerésemet és szerelmes szívét elvitte tőlem a szomszéd utca irá­nyába. Ennek egy éve. Tegnap talál­koztam vele, ép­pen egy nő karján volt. A nő, lehet, hogy belül olyan volt, mint az arany, de hogy szerelmes legyen belé az ember, hogy behelyettesí­teni lehessen, ah­hoz legkevesebb, ki kellett volna fordítani. Barátom meglátott, elkín- zott arccal rámné­zett, aztán oda­szaladt hozzám és gyorsan a fülembe súgta... — Lelki társak vagyunk ... Ér­ted? ő is behe- lyettesítéses mód­szerrel dolgozott... De nagyon jól főz — tette hozzá és már szaladt is. Égő nagy szerel­me, amely hehe- lyettesítetlen ma­radt, ott nyöször- gött előttem a por- ■ ban. Majdnem le * hajoltam, hogy felvegyem. De még idejében meggon-. doltam! (egri) 4. Lementünk volna Szegedre, hogy ott a város fotelén kitűz­zük az amerikai lobogót. Arra számítottunk, hogy erre kitör a pánik, s lehetetlenné tettünk volna minden ellenállást. Hát ezeket terveztük. Sajnos, terveinket nem válthattuk va­lóra. Désaknaiék lebuktak. Először Désaknai Loránd és húga, Gizella. Lorándot halál­ra, a húgát tizenöt évre ítélte el a bíróság hűtlenség és kém­kedés miatt. Azután letartóztatták Dés­aknai Györgyöt... Ekkor már tudtuk, hogy mi is. rajtavesztettünk. Megpró­báltunk elbújni, de nem sike­rült. Sorra letartóztattak ben­nünket. Most valamit őszintén meg kell mondanom. Barátom vagy, úgy érzem, teljes őszin­teséggel tartozom neked. Nem kertelek sokat. Arról van szó, hogy amikor letartóztattak bennünket, én is, meg a többi­ek is teljes beismerő vallo­mást tettünk. Hogy miért? Hát, kérlek alássan. ez nem vala­mi egyszerű dolog... Nem mondom, az elején még féltünk a veréstől, a kín­zásoktól, hiszen olyan sok min­dent hall az ember. De egy ujjal sem nyúltak hozzánk, sőt nem is fenyegetőzte« vele. Azt nem állítom, hogy kesz­tyűs kézzel bántak velőn«. Nem volt öröm kihallgatásra menni, pedig még cigarettát is kaptunk a nyomozótiszttöl. Dehát nagyon rámenős volt, nagyon kellemetleneket kérde­zett. Egy-egy kihallgatás után úgy éreztem, mintha megver­tek volna. Nem fizikailag. Szellemileg. Egy-egy kihallga­tás nagy párharc a letartózta­tott s a nyomozótiszt között. És én ebben rendre alul marad­tam. És gondolom, hogy a tár­saim is. Hiszen mindegyik val­lott, mint a parancsolat... Ettől kezdve csak egy lebe­gett a szemünk előtt. Életben maradni. Elkerülni a halálos ítéletet. Tudtuk jól, hogy va­lami készül, és akármennyire ítélnek el bennünket, a ' 'ül­tetést nem kell leülnünk. Aki időt nyer, életet nyer. Es aki életet nyer, az folytathatja majd, amit félbehagyott. Har­colhatunk majd újra azért, amiért a szervezkedést is lét­rehoztuk. Szeptember elején volt a tár­gyalás. A Legfelsőbb Bíróság tárgyalta az ügyet. Sikerült életben maradnunk. Én kap­tam a legsúlyosabb büntetést: tizenhárom évi börtönre ítél­tek. Császkóczy tizenkét évet, Mikófalvy kilenc évet, Magos nyolc évet kapott. A többiek négyet, ötöt, hatot, aki alig volt benne az ügyben, meg­úszta két-három esztendőveL Hát ezért ültem 1956. októ­ber 23-án, amikor ti a Rádiót ostromoltátok. Csak másnap hallottam az ostrom hírét, képzelhetitek, hogy dobogott a szívem. Hi­szen jól emlékeztem még a jelszóra: „MEZARTINV Ez a „MEZARTIN” jelszó győzött, amikor ti ott a Bródy vezkedni mégis más, mint oda- Sándor utcában géppisztollyal haza illegális munkát végezni, támadtátok és végül is elfog- Bár nehezemre esik ez az laltátok a Rádiót. Nemcsak mi emigráns élet, megmondhatom készültünk a Rádió ostromá­ra.;. Akadtak még jónéhányan, a- kiknek ez a jel­szó jelentért valamit. Mi rajtavesztet­tünk, börtönbe kerültünk, de a többié« meg­tették a magu­két. Tudtuk azt is, hogy már nem sokáig fo­gunk raboskod­ni. Jönnek a mieink és ki­szabadítanak bennünKet. És akkor győzte­sen hagyjuk el a börtönt. Tisz­tek leszünk. Mint volt had- apródokat. tisz­tekké avatnak bennünket, aiáknek ko­moly érdemeik vannak a győ­zelemben. Sajnos, alig­hogy kiszabadultunk, s alig tudtunk valamit tenni, máris Újabb vereséget szenvedtünk. De sebaj, egyszer csak győ­zünk. És minden esetre nem szűnő« meg halálomig mun­kálkodni ezért a győzelemért. Igen, van már most is fel­adatom. Sajnos, még neked se beszélhetek róla, mert köt az esküm. A Szabad Európánál nem fe­ledkeztek meg rólunk, annyit mondhatok. örülök, hogy sikerült ide kijutnom, így, nyíltan szer­őszintén. Szép város Becs, de lehet, hogy holnap már to­vább kell állnom. Jön a pa­rancs, s az más városba ren­del. Az embert ide-oda dobálja az élet. Hadapródiskolás ko­romban gyakran elgondoltam a j övömet. Elkerülök egy hely­őrségbe, ott élem le az élete­met. A tiszti kaszinóban nagy­szerű kártyacsaták, szépasszo­nyok, akik beszöknek a tiszti­lakás hátsó bejáratán. Nem annyira szerelemből, mert tu­dod, a szerelem mindenféle komplikációkkal jár, mint in­kább az egyenruha iránti tisz­teletből. A tisztiszolgám teát főz, s miután behozta, intek neki, hogy menjen a fenébe, ilyenkor nincs rá szükségem. Azután ... elmegy a hölgy is, utána megfürdöm, átöltözöm, s megyek tovább. Ha az utcán civillel találkozom, az kitér az utamból. Leszámítva termé­szetesen a polgármestert, s néhány más hasonló notabili- tást. Dehát ezek kevesen van­nak. Nagy úr lettem volna én egy helyőrségen ... De nem baj, még leszek is. Legalábbis remélem. Egy Su- lyánszki nem adja meg olyan könnyen magát. Tapasztalhat­tad ezt már 1945 elején, Bu­dán is. Ki volt az utolsó, aki levette a nyilaskeresztes kar­szalagot? Sulyánszki! Ki volt az, aki utoljára hagy­ta abba a harcot, amikor már minden romokban hevert a környéken? Sulyánszki! És ki az, aki alighogy Auszt­riába érkezett, mindjárt kap­csolatot keresett a mieinkkel, hogy újabb akcióba kapcsolód­jék be? Sulyánszki! Hát kérlek alássan, ne félj, a Rádió következő ostrománál már mindketten ott leszünk .. Bár... ki tudja, hogy lesz-e következő ostrom? Tudod, né­ha borúlátó vagyok. Mondtam már, néha úgy érzem, hogy a marxizmus egy kicsit engem is megfertőzött. Ők folyton azt hajtogatják, hogy mi elját- szottuk a magunkét, s mégegy- szer nem jön el a mi időnk. De minden esetre még nem lövöm főbe magam. Egyelőre megteszem, ami tőlem telik. Aztán majd meglátjuk. A „H ö S” Útközben beszélgettek, halk­ra fogták szavukat, nehogy va­laki meghallja. Gyulai vitte a szót: v — Majd meglátjátok, milyen jó dolgunk lesz.., Olvastam valahol, hogy Rockefeller is rikkancsként kezdte... Budai, az erős Budai, aki fiatal korában kevés sikerrel próbálkozott az ökölvívással, és az a szokása megmaradt, hogy okkal, ok nélkül szívesen verekedett, most is kontrázott: — Te marha! Az Ford volt! Majdnem ölre mentek, még szerencse, hogy Zengő közbe­lépett: — Ne hülyéskedjetek, srácok. Még csak az k.ell, hogy ugrál­jatok, s valaki igazoltasson bennünket! Lebukunk, aztán megnézhetjük magunkat! Gyulai nagyon biztos volt a dolgában: — Ugyan ne sírj nekem, apuskám. Aki mer az nyer! Tuti tipp volt ez a lelépéSi trükk mi? Zelgovits, az álmodozásra hajlamos Zelgovits csak úgy maga elé mormolta: — Holnap ilyenkor már Becs­ben leszünk! — Vagy sitten! — ellenkezett Zengő, akiben úgy látszik fe­lülkerekedett a kétkedés szel­leme. Budai, mint mindenben, a börtönviszonyokban is szakér­tőnek képzelte magát, „vigasz­talta” a többieket: — Na és aztán! Van egy pár. haverom, akik már ültek! Csu­kasa ürgék! Azok hadovái­tok, hogy a sitten nem is olyan borzalmas. Jégen van az em­ber. annyi az egész. Alma csaj, alma pia! De egyébként'.-.. Nem is vagány, aki úgy élj az életét, hogy ne lett volna sitten. Zengő közbeszólt: — Azért Becsben mégis csak jobb, mint Vácott! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents