Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-31 / 178. szám
4 NEPOJSAO 1959. július 31.. pétit«* Az óvodás korú gyermekek problémája NjSHBZ HELYZETBEN van a< "szülő, ha •. gyermeke olyat kél5,-. ami nincs, de még nehezebb a nemét kimondani, ha a; gyereknek szüksége lenne arra, -’ami 'nincs. Valahogy így van államunk is . az óvodai ellátással. Sok, nagyon sok óvoda mÜKödik, s az egészhapos, étkeztetése^ óvodák óriási terhet vesznek le a dolgozó szülök válláról. Évente hatalmas erejű roham indul ezért az óvodai felvételekért, s nagyon sok gyermek kimarad. Kimarad, mert nincs hely, mert azokat veszis fel elsősorban, akiknek szülei dolgoznak, s otthon nincs, aki vigyázzon rájuk. Azt hiszem elvitathatatlan, hogy minden gyermeknek, legalább egy évig iskolába lépése előtt föltétlenül az óvodában Kellene megszoknia a közösségi élet elemi szabályait, bontogatni meglévő képességeit. Szembetűnő kölönbséK van az első osztályban az óvodát járt és az otthon nevelt gyermekek Között, Még a legokosabb emberke sem boldogul olyan jól az év kezdetén, mint a volt óvodások. És ma már nem az a hiba, hogy félnek a szülők a Közösségi neveléstől. Sőt! Egyre többen ismerik fel a jelentőségét annak, mit jelent gyermekük számára az óvoda. Csák, sajnos, itt jön a „nem” és a „nincs”. A helyhiány. De talán ha a hivatali és társadalmi szervek összefogva alaposabban, a helyi' adottságokat figyelembe véve körülnéznének. találnának hézagpótló megoldást, egyelőre néhány helyen. Gondolok itt például arra, hogy városon falhn csaknem mindenütt megtaláljuk a művelődési házakat. Mondjuk meg az igazat, napközben ezek az épületek kihasználatlanok, legtöbbjük becsukva várja az esti programot. Nem lehetne ezt a lehetőséget felhasználni? . Ezeknek a gyermekeknek étkeztetésre nincs szükségük. Az édesanya, vagy a nagymama-. otthon van,, reggelivel ,elbocsátja, ebédre várja a gyereket. Mindössze arról van szó, hogy1 hap'űnta rendszeres 'ás szakszerű foglálkóztalással kellene az óvodából kimaradt gycrmekekríek -néhány.,, órái eltölteniTudom, , vannak; formai, anyagi nehézségek. Á kérdés megoldása nem olyan egyszerű, mint a probléma felvetése. De nem szabad számításin kívül hagyni azt sem. hogy ma már a dolgozó családpn anyagi helyzete olyan, hogy a szülök gondolkodás nélkül áldoznak azért, hogy a gyermek tudást szerezzen. Elég itt csak a balettiskolára és zeneóvodára hivatkozni, ahol ugyancsak fizetni kell. s ahová mégis sck-sofc gyerek jár. Az anyagiakkal nem lenne baj. Formai nehézség? Csak az óvónői létszámkeret lehet. Nem egyszerű dolog ez, de nem is megoldhatatlan, Talán a kultúrházak is jól járnának ha a szülők által befizetett — nevezzük tandíjnak — pénz befutna, s a kultúrház fizetné az óvónőt, mint például a balettoktatót, Bizonyosan akadnak szép számmal olyanok, akiknek van képesítésük és lakóhelyükön szívesen dolgoznának , mondjuk napi 4—5 órát. Dajka nem kell, hiszen nem á háromévesekről, hanem az 5—6 éves, 'iskolába kerülő gyermekek foglalkoztatásáról van szó. Ez csak egyfajta megoldási lehetőség, de ha sokan, főleg, akik pénzügyi vonalon jól értenek az ilyen dolgok megoldásához. szívvel gondolkoznának a kicsik helyzetén — bizonyára akadna .megoldás,. Sok-sok szülő kéri, várja, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel állandó bizcttágok, tanácsülésen, s a sok nagy probléma mellett találjanak megoldást a kisebbekre is. A kérdést azért nem lehet a legkisebbek közé sorolni. Különösen akKor nem, ha figyelembe vesszük a kisgyermek alakítható, élménygyűjtő léí- kivilágát. S ha összehasonlítjuk a szocialista ember formálása szempontjából lényeges otthoni és közösségi nevelést, .föltétlen .az..utóbbi javára billen a mérleg., A kérdést fölvetettük. Várjuk a megoldás lehetőségeit, s az illetékesek véleményét. Mivel államunktól nem kívánhatjuk, hogy minden nehéz kérdést egyszerre oldjon meg, a megoldásból valamilyen módon a szülők is • ki .akarják venni részüket, csak a helyes útra kell rátalálni. De az 5—6 évesek foglalkoztatását valamilyen módon meg kell oldani. Ez a szülő, a gyermek és a közösség közös érdeke. Cs. Ádáin Éva Válaszolnak az illetékesek a selypi újtelepiek panaszéira Az . Északmragy arors zagi Áramszolgáltató Vállalat igazgatója Gémes István selypi lakos panaszára azt válaszolta, hogy a hálózatbővítés folyamatban van. A kivitelező vállalat, a Heves megyei Villany- és Épület-szerelő. Vállalat, amelynek vezetői azt nehéz- ményezik, hogy a nagy sürgetés ellenére az utcában lakók az oda szállított anyagok részére raktárt nem biztosítottak. Tehát Gémes Istvánnak a villanyhálózat bővítésével kapcsolatos panaszát az illetékesek gyorsan elintézték. 1959. július 31, péntek: 1849-ben halt meg Petőfi Sándor. 1920-ban alakult meg az Angol Kommunista Párt. v? Névnap C? Ne feledjük, szombaton: PÉTER tmKf — nagyteljesítményű DARU emeli fel a vasbetongerendákat az egri rossz- templom melletti iskola építésénél. Az építő munkásoknál? nagy segítséget nyújt, meri meggyorsítja az építés ütemét, megkönnyíti a fizikai munkát. — AZ EGRI FINOMSZErelvEnygyárban a kongresszusi munkaverseny népszerűsítésére és az eredmények propagálására felhasználják az üzemi hangos bemondót, amely időnként tájékoztatja a munkásokat eredményeikről, a brigádok versenyállásáról. — AZ É. M. HEVES MEGYEI Állami Építőipari Vállalatnál befejeződött a második negyedéves eredmények felülvizsgálata. A kongresszusi munkaversehyben kimagasló teliesitményt nyújtó brigádoknak pénzjutalmat osztottak ki. Mozik műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG' Odüsszeusz EGRI BRODY Főnyeremény EGRI KERTMOZI Játék a. szerelemmel GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Távoli partokon gyöngyösi ' Puskin' Denevérraj'- *»• • ..... HA TVANI VÖRÖS CSILLAG Kémek- a Tiszánál HATVANI KOSSUTH A csend világa FÜZESABONY Nincs előadás " Nincs -előadás PETERVASARA . Nincs .előadás IVI ajdnem mindennap hal- lünk és olvasunk arról, hogy milyen sokan szenvednek magas vérnyomásban. Pedig nemcsak a magas vérnyomás, hanem . alacsony is sok kellemetlenséget okozhat. Eddig ezt „egészséges” betegségnek ismerték és az orvostudomány kevés figyelmet szentelt tanulmányozására. Azt hitték ugyanis, hogy akinek alacsony a vérnyomása, hosszú életű lesz, mert véredényei kevésbé használódnak el, a tapasztalat azonban mást mutat. Mindé, ki tudja, hogy köny- nyebb betegség, például nátha után, ha a beteg felkel az ágyból, szédül, lábait pedig nehéznek érzi. Ilyenkor rendszerint leül az ágy szélére, ho«" kissé „összeszedje” magát. Ez az összeszedés tulajdonképpen nem más, mint hogy megvárjuk, amíg a vérnyomás normálisra fokozódik. A test minden helyzetének meghatározott vérnyomás felel meg. Legalacsonyabb a vérnyomás akkor, amikor fekszünk, és legnagyobb, amikor hátunkon fekve felemeljük a lábunkat. rpestünk minden helyzet- 1 változáskor néhány percig megtartja az előbbi helyzet vérnyomás magasságát. Ezért é ünk szédülést felkelés után; az alacsony vérnyomás még néhány nercig uralkodik testünkben. Egészséges embereknek nem károsak az Ilyen vérnyomás-változások. * - -i'óbbi húsz évben megfigyelték, hogy a világ felnőtt lakosságának zo-30 százaléka alacc v vérnyomásban szenved. Némelyek szerint ez a ke- Yftü, - rpozr ;,s, ^pv^ke.zménye, mások ' a kévés és rossz, étkezést, vagy a modern ember szellemi' túlterheltséget tartják a baj okozójának. Kétségtelen, hogv az utóbbi ok a legfontosabb, mert az agyban elhelyezkedő idegközp 'ok vannak 1 ssal a vérnyomás magasságára. Mindenki tudja, hogy a mérges ember arca elvörösödik, mert vérnyomása felszökik, míg a gond az embert fáradttá, levertté teszi és ilyenkor vérnyomása is egészen alacsony. rja kedvetlenek vagyunk-, *""*• vagy kisebb fáradtságot, fejfájást érzünk, nincs nyugodt álmunk — mindennek a vérnyomás az oka. Ilyenkor úgy érezzük, hogy betegek vagyunk, s csodálkozunk, ha az orvos azt mondja, hogy betegségünk oka az alacsony vérnyomás: Szerencsére az orvostudomány nem tehetetlen az alacsony vérnyomással szemben. Vannak bizonyos szerek, amelyek összehúzzák a véredényeket. Ennek folytán a vérnek nagyobb ellenállást kell legyőznie, keringése közben, ez pedig a vérnyomás emelkedését hozza magával. A z említett szerek fokoza^ tosan kigyógyítják a beteget. Ezenkívül persze diétázni is kell addig, amíg a gyógyítás tart. SóÜan ételt kell ennie, sokat kell mozognia és főleg sokat kell nevetnie. Igen, nevetnie kell, mert a nevetés bizonyos ideig emeli a vérnyomást. .. Az élet örömei, a vidámság a legjobb gyógymódja az alacsony vérnyomásnak. Akinek tehát alacsony a vérnyomása, nevessen többet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nevetésre másnak nincs szüksége. ~. Pivrrn 23. " Pech Géza egy Becsből érkezett futár révén azt az utasítást kapta, hogy a megjelölt és beszervezett személyek segítségével— akik átvezetik a határon — azonnal utazzék Bécsbe. S mielőtt Péch megérdemelt helyére került volna — eleget téve nyugati gazdái parancsának — Efconnal Bécsbe utazott. A parancsnokságot Atzél Endre és dr. Lambrecht Miklós vet- té át. Péch Eckhardt Géza január 13-án, Magyarországra telepített illegális ügynökök segítségével keresztüljutott a határon. Bécsben már vártáK a Kfjrtner Strasse egyik irodájában. Egy hájas, aranykeretes szemüvegű, idősebb úriember fogadta néhány személy jelenlétében. A kövér úr így mutatkozott be: „Hanzi vagyak. Ez a név márka Bécsben.” Hanzi kiválóan beszélt magyarul, s Péch Géza azonnal tudta, hogy 1945 előtti igazi magyar úrral van dolga. Péchet beszámoltatták a magyarországi csoportok mű Ködöséről. jellemeztették embereit; pontos listákat készíttettek vele, felvázolták a szervezet beosztását, a csoportvezetők életraízi adatait, származását. s miután a háromórás beszélgetésből egy szép kis gyorsíró jegyzet kerekedett ki — egyéb dolgokra terelődött a szó. Péch elmondta, milyen nehéz a helyzetük Magyarországon, Ekkor Hanzi közbevágott^ — Ide figyeljen, kedveském. Maguk mifelénk is és főként Nyugat felé, igencsak eljátsz- szák a szerepüket. Mert ígérgetnek, ígérgetnek, ígérgetnek — s alig tesznek valamit. Éltettek már például láb alól valakit azért, mert akadályozta munkájukat? — Eddig még nem — válaszolta Péch. — No látja.. Semmi konkrét eredményt nem tudnak felmutatni, csak szerveződnek, szerveződnek, főnek a saját levőkben, s most, amikor még ég a szabadságharc lángja, amikor még alkalmas volna az idő, nem csinálnak semmit. Persze, én nem azt mondom, hogy fejjel rohanjanak a falnak, mert akkor magukat úgy szétzúzzák, mint az elefánt a poloskát. Csak óvatosan, körültekintően, mindenre figyelmet fordítva. Ezért hívtuk ki most magát Bécsbe. Tájékoztatni fogjuk, hogyan is kell egy jó hírszerző vezérnek dolgoznia... S ettől az órától kezdve Péch Gézát gyúrták jobbról is, balról is. Kapcsolatba került a Szabad Európa Rádió, az angol hírszerzés, a bécsi nyugatnémet követség, az amerikai kémszolgálat embereivel is. Tanították, nevelték, képezték az otthoni munkára. A kiképzés két irányú volt: elméleti és gyakorlati. Péch Gézát megismertették azokkal a fontosabb adatokkal, amelyeket a magyar és szovjet csapatokról tudnia kellett, mint például a fegyvernemi jelzések, rangjelzések, az egyezményes jelek, a hadseregnél használt gépkocsi rendszámok rendszere. Megtanították a titkosírásra, a térképolvasásra, házilag elkészíthető térkép és térképvázlat rajzolására, hogyan kell tájékozódnia éjjel és nappal a terepen, hogyan tud lerajzolni egyes épületeket, laktanyákat, vasútállomásokat, repülőtereket anélkül, hogy őt felfedeznék. Megtanították a felderítésre is: hogyan kell megközelítenie egyes objektumokat észrevétlenül, hogyan lehet kikérdezni gyanútlan embereket, s hogyan kell beszervezni az arra alkalmasakat. Szinte óránként elhangzott újra és újra, hogy fecsegni nem szabad, innia is csak mértékkel, s különösen itőtársa- ságban kell nagyon vigyáznia a szájára. Persze, azért maradt szabadideje is, főként esténként, amikor a nagy dollár- kötegből fizetett mindenkinek. Abból, amit még a kezdet kezdetén nyomott kezébe Hanzi, szólván: „Ez Lengyel Bélától, Horthy Miklós őfőméltósága altábomagyától származik, aki az Amerikai Magyar Segély bécsi vezetője, s akit legjobb barátunk, az Amerikai Egyesült Államok táplál pénzzel.” — Ki ez a Lengyel Béla? — kíváncsiskodott Péch egy alkalommal Hanzinál. — Minden pénz tőle ered, minden utasítás tőle jön... — Hogy tudja, kivel van dolga, tájékoztatom. Lengyel az amerikaiaknak dolgozik, hírszerző és di- verzáns csoportokat tart fenn. Előbb Grazban volt a székhelye, most Bécsben. S tudja, milyen jól dolgozik? A forradalom előtt — csak az én tudomásom szerint vagy hetven fiatal magyart küldött haza kémkedni és diverzáns tevékenységet kifejteni. — Nagy ember .. lehet... — Nézze, magának azt is tudnia kell, ha jó munkát akar végezni, hogy ő is, akárcsak maga, pénzt kap ezért. Egyébként nekem megvan róla a véleményem ... Csak azért vagyok vele kapcsolatban, mert őt jelölték ki az „amik”. Fejpénzt kap. - És ' nemcsak aa amerikaiaknak' dolgozik, hanem más hírszerző szerveknek is. Egyébként itt, emigrációs körökben, Lengyel Béla tevékenysége közismert. ' Hogy úgy mondjam, egy kicsit utálják is. Én nagyon. A múltkor megjelent róla egy cikk, amelyben megvádolták azzal, hogy felelőtlenül halálba küld embereket. Erre egy megbeszélés során azt válaszolta, hogy nem küldhet haza angolokat meghalni. Irtózatosan cinikus. A hazával szemben ... Péch egy kicsit megriadt a hallottaktól. Hát ilyen emberek is vannak az ő vezetői között? Lengyel Béla egyébként a First Aid' for Hungary nevű szervezetnek, az Amerikai Magyar Segélynek volt a vezetője és szervezetében kizáróJó hazafi iág volt vezérkari tiszteket, törzstiszteket és egyéb katonatiszteket alkalmazott. Lengyel Béláról, korruptságáról, cinizmusáról, vad népi demokrácia ellenes gyűlöletéről regéket meséltek Bécsben. Beszélték, hogy 1957 januárjában Lengyel ismét hazaküldött Magyarországra egy fiatal menekültet, akinek ezért a tevékenységéért összesen ezer forintot adott, holott Lengyel Béla ugyanezért harmincezer forintot. vett fel. De Lengyel Béla csupán azt csinálta odakint, az amerikaiak támogatásával, amit a többi volt horthysta katonatiszt, arisztokrata. Egy alkalommal, január 27-én, Tormai Gábor, a Szabad Európa Rádió munkatársa oktatta Péchet, hogyan kell dolgozniok Magyarországon a fegyveres csoportoknak. S hogy egy-egy aktív harci cselekményhez plasztikus képet adjon, Péch Gézát elvitte kocsiján egy Bécs melletti kilátó- toronyba. Ott Budapesten képzelték magukat s Tormai elmagyarázta az utcai harcok alapkövetelményeit: — Kezdeményezni kellene valamit Magyarországon. Itt, Bécsben, minden számottevő tényező véleménye az, hogy a fegyveres lázat ébren kell tartani, mert ha lecsillapodik, akkor kezdhetünk mindent elölről — oktatta Tormai Péch Gézát. — Ha hazamegy, akkor tartsa egyik legfontosabb feladatának, hogy a hegyekben szervezzenek fegyveres csoportokat, főként olyanokból, akik nagyon komolyan részt vettek a szabadságharcban, s akiknek már úgyis mindegy, mert ha elfogják őket, felakasztják. Ezek a csoportok rendszeresen csapjanak le a községekre, a karhatalomra, tartsák rettegésben az embereket, szóval; nyugtalanságot kell előidézni ismét az országban. Ezt értem én a fegyveres láz ébrentartásán. — Ez kissé veszélyes... — hőkölt vissza Péch. — Veszélyes... Miért, az nem volt veszélyes, hogy én a legnagyobb harcok kellős közepén Magyarországra mentem? — Tényleg járt Magyarországon? — Október 29-én, a Szabad Európa Rádió kocsijával érkeztem Győrbe. Amerikaiakkal mentünk. Vittünk egy rá- dióleadó-készüléket is... Ügy ropogtak a puskák, hogy csak úgy kapkodtuk a fejünket. — S mit xsinállak Győrött? — Az amerikaiakkal megkerestük embereinket. Közben én egy fél napra leruccantam ... Győrtől 30 kilométerre voltak a birtokaim, elmentem megnézni, milyen állapotban vannak ... — Ön földbirtokos volt? . — Igen ... Péch Géza elhallgatott. Rendre olyan emberekkel találkozott itt, akik arra oktatták, tanították, hogyan kell mások számára kikaparni a gesztenyét... S noha az utóbbi napokban egyre inkább gyülemlettek benne a különböző mel'lékgondolatok, valami elszánt, „hazafiság” legyűrte ezeket. Péch egyre hallgatta és szívta magába a tájékoztatókat. Január utolsó napján „nagy szerencse érte”: Pásztor Gyula, aki annakelőtte futárfeladatokat látott el a bécsi központ és Péchék szervezete között, bemutatta Lengyel Béla volt horthysta altábomagynak. Lengyel megnyugtatta Péchet, hogy mindazt, amit megígértek, meg is kapják, „de most már igazán produkáljanak valamit”. Egyébként valameny- nyien erről beszéltek a legtöbbet: „csinálni kell már valamit Magyarországon”. Igaz, Lengyel altábornagy kissé óvatos volt, mondván, hogy már közel másfélmillió forintot beleöltek Péchékbe, s még semmi sem történt, de hát azért reméli, hogy valamit sikerül mégis elérni s „ezzel a népet buzdítani”. A beszélgetés nagy kézfogásokkal ért véget, kölcsönösen biztosították egymást a „haza” iránt» szeretetről. Hogy milyen hazát értettek az alatt, azt mi tudjuk — s Péch Géza újabb dollárköteggel távozott. Nem sokkal azután tudta meg azt is, hogy Pásztor Gyula annakidején háromszázezer forintot adott át az ő csoportjának ötszázezer forint helyett. Pásztor a nyugatiaktól kapott ösz- szeg egy részét elsikkasztotta, s ezért pályája kezdett bealkonyulni, „jobb tehát vele a kapcsolatot nem tartani”. Péch Eckhardt Gézát a „jó tanácsadók” figyelmeztették erre... Hát igaz is, milyen ember lehet az, aki aljas célokra kapott pénzből sajátmagának tart meg, így gazdáit is becsapja ...
