Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-29 / 176. szám

♦989. július 29., szerda «SEPÜ J3ÄG s Érdemes volt a párt szavára hallgatni. aztán visszament a géphez, hogy másik zsákba eressze a Kövér, duzzadó búzaszemeket. ★ dolgo­KEVÉS HELYEN ___________________zik an nyi fiatal, mint éppen a tenki Béke Tsz-ben. Ügy mondják, lehetnek vagy har­mincán. Az idők során any- nyira összeszoktak, megismer­ték, megszerették egymást, hogy hiányzik, ha valaki oda­haza marad akár egy vagy két napra is. A szövetkezet udvarán, az épülő új istálló szomszédságában Zetor pöfög, körülötte két fiatalember szorgoskodik: D. Tóth János, meg Tóth Béla. Mindketten fiatalok, egyik se több húsz esztendősnél, de már évek óta itt dolgoznak szüleikkel együtt a szövetkezetben. Mindketten jól ismerik szövetkezetük gondjait, problémáit, de tud­ják, számba veszik az ered­ményeket is. D. Tóth János már 1952 óta dolgozik itt és mint mondja, nem kívánko­zik innen máshová. Havi át­lagos keresete kitesz 1600 fo­rintot, itthon lehet a falujá­ban, a gyerekkori pajtások között, szülei mellett. Látná csak úgy esténként — mondja és büszkén mutat a szövetkezet székházénak te­tejére, ahol csillog a nap­fényben a televízió antennája. •— Valami két hete vettük — magyarázza. Munka után, vagy délben röplabdázni is szok­tunk, futballozni, mikor mire van kedvünk. Szóval, nem bántuk meg, hogy itthon ma­radtunk. Anyagiakban egyi­künk. . se szűkölködik, pedig hívtak, csábítottak minket, volt, aki még ijesztgetett is. Tudja a csajkával, meg egye­bekkel ... Hát most aztán kérdezzen csak meg bátran akárkit a fiatalok közül, mind­egyik megmondja, mi az igaz­ság. Tóth Béláek hatan dolgoz­nak a termelőszövetkezetben. Már tősgyökeres szövetkezeti emberek valamennyien és úgy istenigazából megfogják a do­log végét. A múlt esztendő­ben 1200 munkaegységet sze­reztek, ami pénzbe átszámít­va alig kevesebb valamivel, mint hatvanháromezer forint... A lányoknak már van bú­toruk, kész a stafírung, Bé­lának most fáj a foga egy motorkerékpárra, kilátás van rá, hogy az is meglesz zár­számadás után..: — Mun­kánk után évről évre gyara­podunk magunk is, de az egész szövetkezet is — ma­gyarázza ez a húszesztendős fiatalember, és szavaiból erő, hit és bizakodás sugárzik. Mégiscsak érdemes volt hin­ni a párt szavában .. : Sz. I. ... hogy Düsseldorfban Wer­ner Forssmann, a világhírű Nobel-díjas szívsebész, fel­mondólevelet kapott. Többé nem dolgozhat abban a kór­házban, ahol eddig is orvosi szolgálatát teljesítette. Az indok felháborítóan nevetsé­ges: „nincs meg a szükséges szakértelme”. Persze az igazi indokot, a valódi okot elhall­gatja a „felmondólevél”. Az igazság az, hogy Wemer Forssmann bírálta a kórházat irányító evangélikus bizott­ságot. Ez még ugyan a kiseb­bik baj lenne. Csakhogy a bizottság egyik legillusztri- sabb tagja, Brigitte Schröder, a nyugatnémet belügyminisz­ter — a volt SA-rohamosztag legény — felesége. A profesz- szor főbenjáró bűne: ellenzi Nyugat-Németország atom­fegyverekkel való felfegyver­zését! És Nyugat-Németor- szágban az ilyen elveket hangoztató embereket nem tűrik meg, — a boncoló asz­talok mellett sem. — kyd — Külföldre „utazik“ a gyöngyiisi barack A teherautók egymás után futnak be a MÉK gyöngyösi tranzit-telepére. A gépkocsikon barackkal megrakott ládák, amelyeket a környező közsé­gekből szállítottak ide. A meg­érkezés után beállnak a telep­helyre, ahonnan fürge kezek rakják a vagonba a gyümöl­csöt. Fehérvári Károly, a Hun- garofruct Heves megyei cso­portvezetője, alig győzi átvenni a frissen érkezett árut. — Jó termés volt az idén a járásban. Különösen szép gyü­mölcsöt szállítanak Atkár köz­ség három termelőszövetkeze­téből. Tudják teljesíteni az export­tervet? Igen. 22 vagont® tervünk volt barackból és már eddig több mint négyszeresét szállí­tottuk el. Eddig 130 vagon gyü­mölcsféleséget vásárolt fel a gyöngyösi MÉK-telep, amely­ből mintegy 100 vagonnal ment exportra. Tíz országtól van megrendelésünk, 'közöttük Csehszlovákia, Nyugat- és Ke- let-Németország, de más de­mokratikus és kapitalista or­szágokból is. Milyen a barack minősége? — A termés a vizsgálások alapján az idén kitűnő volt, azonban a ládázásokkal van néhány problémánk. Vannak egyéni gazdák, akik lelkiisme­retlenül, „suszterolással” cso­magolnak. A ládák aljára rosszabb minőségű, méreten aluli gyümölcsöt — jelen eset­ben barackot — tesznek, a te­tejére rakják a szépeket. Ez megnehezíti a mi munkánkat is, de egyben rontja a magyar gyümölcs hírnevét. — Pedig az egyéni gazdák is jobban járnának — szólt közbe Gecse János, a megyei MÉK exportfelelőse. — Ha az export­ra szánt termésüket rendesen kiválogatnák, akkor elsősorban többet is kapnának érte, más­részt nem fordulhat olyan elő, hogy esetleg az átvevőhelyről visszaküldik az átadásra szánt gyümölcsöt, mert sem a méret, sem a minőség nem megfelelő. Közben újabb szállítmányok érkeztek a telephelyre. A va­gonok egymás után telnek meg a rózsaszínű, barckkal. Becsu­kódnak a hatalmas ajtók és a szerelvény elindul a határ felé. Az ajtóra rákerül a kis címke, amelyen ez áll: Hungarofruct. K. B. — 14 MÁZSA holdankénti átlagtermést takarítottak be a pélyi Aranykalász Tsz tagjai. A 100 hold borsóföldjükről ed­dig 900 mázsát adtak át a Me­zőgazdasági Magtermeltető és Vetőmag ellátó Vállalatnak. ink Három helyen képesnek ki l&X'keny velőket Termelőszövetkezeteinknek egyre nagyobb gondot okoz a könyvelő- és adminsztrátor-hi- ány. A megnövekedett régebbi termelőszövetkezeteknél már több adminisztratív szakem­berre is szükség lenne és ugyancsak jó könyvelőket sze­retnének kapni az új tsz-ek is. Megyénkben három helyen — Gyöngyösön, Füzesabony­ban és Egerben — képeznek ki könyvelőket, akik levelező úton 10 hónap alatt szerzik meg a kettős könyvelési ok­levelet. Száztíz új könyvelő kerül ki a jelenlegi tanfolya­mokról és az esztendő végére a megyében már több, mint 100 termelőszövetkezetnél ve­zetik majd be a kettős köny­velést. 1500 HASZONÁLLATOT VÁSÁROLTAK AZ IDÉN A MEGYE TSZ-EI A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán nyert értesü­léseink szerint megyénk ter­melőszövetkezetei ebben az esztendőben mintegy 1500 ha­szonállatot vásároltak fel. Kü­lönösen a régi, de létszámuk­ban megszaporodott tsz-ek vá­sároltak nagyobb mennyiségű jószágot, mint például a kis­körei Dózsa, a poroszlói Hala­dás, valamint a káli Vörös Hajnal tsz-ek. Az év hátralevő részében még újabb felvásár­lásokra számíthatunk, ÉPÍTÉSI BEMUTATÓ KÁÉBAN Augusztus 8-án a káli Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben bemutatót rendeznek. Bemu­tatják az erdőgazdasági fa­anyagokból készített sertésfiaz- tatót, annak összeállítását és összeszerelését azoknak a ter­melőszövetkezeti tagoknak, akik a közeljövőben ilyen fa­anyag-ólakat akarnak építeni. A 20 férőhelyes sertésfiaztató 26 ezer forintba kerül. MÄR AZ ÜJ TSZ-EK IS KÖTÖTTEK APRÖMAGVAK TERMELÉSÉRE SZERZŐDÉST A MEZŐMAG befejezte az őszi magvak szerződéskötését. A szerződéskötések jelenlegi állása szerint a vállalat 121 százalékra teljesítette tervét. Ebben az évben a MEZŰMAG már csak kizárólag termelő- szövetkezetekkel kötött apró­magvak termesztésére szerző­dést és igen figyelemre méltó, hogy az újonnan alakult terme­lőszövetkezetek is nagy érdek­lődéssel fordultak a jól jöve­delmező aprómag szerződéskö­tések felé. Egy állandó bizottság a haladásért KOMOLY FELADATOT lát el a megyei tanács végrehajtó bizottsága mellett működő pénzügyi, terv és községfej­lesztési állandó bizottság. Hogy ez a bizottság nemcsax név­leges, azt bizonyítja a végzett munka eredménye, s a bizott­ság tagjainak hozzáértő véle­ményezése, javaslata az egyes szakkérdésekhez. Mivel az or­szágnak biztos anyagi alapra van szüksége a válságmentes gazdasági élethez, ezért nagy szükség van nemcsak a jó irá­nyításra, hanem a jó és segí­tőszándékú ellenőrzésre, uta­sításokra is. Ebben a munká­ban segíti a hivatali szerveket az állandó bizottság. Ez évben is sóik hasznos ja­vaslatot tettek, észrevétel eztek rendellenességeket, szabályta­lanságokat, s az üléseken ho­zott határozati javaslataikkal elősegítették a pénzügyi, terv és községfejlesztési munkákat. Az állandó bizottság hat tagja egy-egy járást patronál, s ta­pasztalataikat az áb-iiléseken közük a bizottsággal. Sok eset­ben olyan jelenségekre figyel­nek fel, amik talán elkerülik a hivatali szervek figyelmét. Ez évben a többi között az állandó bizottság tagjai részt vettek felelős területükön a tanácsi vállalatok éves revízi­ójában is* S hogy ez mennyire hasznos, azt mutatják például Tarjányi Istvánná észrevételei* melyről a beszámoló június 15- én, az állandó bizottsági ülé­sen hangzott eh Részt vett több dokumentációs vizsgála­ton, és sok olyan dolgot ta­pasztalt, amely föltétien vál­toztatásra szorul. így például a MEGYEVILL-nél tartott vizs­gálat során észlelte* hogy a raktározási helyzet kedvezőt­len, rossz az anyagelhelyezés: a raktári és anyagkartonok nem egyeznek. A hibákat ja­vító javaslat elhangzott, ha­tározattá lett* a vállalatnál azóta ezek a hiányosságok nem fordulnak elő* A VIZSGÁLATOKON való részvétel mellett foglalkoznak az adózás kérdéseivel; Az ál­landó bizottság tett javaslatot arra is, hogy az 1959. évi adó­ikulcs megállapításánál vegyék figyelembe a helyi adottságo­kat. Javaslatot tett az állandó bizottság arra vonatkozóan* hogy mivel a hevesi és füzes­abonyi járásiban igen erős a termelőszövetkezeti mozgalom, vegye ezt figyelembe a me­gyei tanács, szabjon alacso­nyabb adókulcsot, s a ísz- községek dolgozó parasztjai számára a régi adókulcs ki­vetése mellett adják meg a további 30 százalékos kedvez­ményt is. amit kormányren­delet biztosíts A javaslatokat a megyei tanács végrehajtó bizottsága elfogadta, Az állandó bizottság nagy­ban hozzájárult ahhoz iSj hogy a megye teljesítse, sőt túlteljesítse adótervét. Ahol lemaradás iputatkozott, ott az állandó bizottság tagjai meg­jelentek, megbeszélték a szük­séges teendőket a községi ta­nács vezetőivel, s minden mó­don segítették a terv teljesí­tését. Az eredmény meg is volt, inert a II. negyedévi adóterv 111 százalékos végső százalékkal zárult. Nem utolsósorban foglalko­zik az állandó bizottság a községfejlesztés problémáival is, Elhangzott a megyei ál­landó bizottság ülésén sok olyan javaslat, mely egyes —• túlságosan központi irányítás«* ra váró — községek vezetőség gének megmutatta a meglevcjf anyagi és társadalmi erők he** lyes elosztását és mozgósító«* sát a közös feladatok megöl* dására. Ez év áprilisában ha* tái-ozatot fogadott él az állan­dó bizottság arra vonatkozóan,. hogy Eger város tanácsának illetékeseit figyelmeztetni kele­mért a lakosság körében elé­gedetlenséget szül az olyan intézkedés, hogy mozgósítják ókét társadalmi munkára, de az időpontot tologatják. Min­denkinek értékes az idő! Utak és kutak, kultúrházak építése és a vízvezeték-, vil­lanyhálózat bővítés, új hidak, fürdők létesítésének, javításá­nak anyagi alapjait kíséri fi­gyelő, vigyázó szemmel a me­gyei pénzügyi, terv és község­fejlesztési állandó bizottság, Adózó községek, adózó embe­rek gondjaival törődnek, s mivel nem papíremberek, ha­nem olyan tanácstagok, akik valóban választóik között él­nék, s keresik érdekeiket, ezért nagyon jól megállják helyüket. Nem egy „szükséges rossz” a tanács mellett ez a bizottság, hanem olyan erőt képvisel, amelyre a legnehe­zebb feladatok megoldásában is lehet számítani, A PÉNZÜGYI, TERV és községfejlesztési állandó bi­zottság tagjai nem kampány­szerűen, nem ötletszerűen dol­goznak, hanem tudatos előre­látással végzik az apró és nagy munkákat egyaránt. Nem pénzügyi szakemberek, de a gyakorlat már mesterré tette őket. s a közösre, a nép­re vigyázó ember lelkiismere­tességével védik ami van, se­gítik ami haladhat, a válasz­tók érdekében történő intéz­kedések megvalósítását. Adám Ém nyunk. Egyébként a munka J után, meg néha munka közben; is, sohasem marad el a vidám-; ság, a móka, mint ahogyan ez, már minden cséplőcsapatnál, évek óta szokásban van. < Bán János csapata régi kol-; lektíva már. Dolgoztak a múlt-; ban és csépelnek ma is. Az idő; és a világ folyása az ő életük-; ben sem marad nyom nélkül.; A régi embertelen hajrá he-; lyett ma az emberséges munka.; az éhbér helyett a jó kereset í a rossz uradalmi szállás ésí koszt helyett ma már a jó ellá-í tás. s mind ezek felett az em-í berség és megbecsülés a sor-í 6uk. S éppen ezért mindany-; nyjan érzik, sokkal tartoznak, azoknak, akik ezt az új eleteti megteremtették a számukra. Az< üzemek és vállalatok munká-< saihoz hasonlóan, ők is 1obb< munkával fejezik ki hálájukat; IGAZ, HOGY a kongresszusi < munkaversenyt idáig még nem; szervezte náluk senki, de az el-; ső napok után ők is vállalás*-; tesznek. Vállalják, hogy mini-; mális szemveszteséggel dolgoz-; nak, rendszeresen karbantart-, ják a gépet, s a takarékos, üzemanyagfelhasználás mel-< lett minél több gabonát csépel-, nek el. Egyszerű emberek. egy-< szerű, de mégis szívbő! jövő,- xgaz szavai ezek. Szavaik igaz-; ságát pedig nem más, mint jó< munkájuk bizonyítja. 5 Régi híres csépiőesapatok nyomában Bán Jánosék az idén is jó munkát végeznek bari, nehéz körülmények kö­zött, de azért becsülettel helyt­állnak. Vannak közöttük olya­nok is, akik egyébként üzemi munkások, s a nyári szabadsá­guk idején jöttek el cséplő- munkára. Molnár Gábor és Korányié József vasúti munká­sok. Minden ember naponta át­lag 40 kiló szemesterményt tud keresni, s ez négy héten át több mint 10 mázsát teszi ki; BESZÉLJEN még valamit Bán bácsi a cséplőcsapat életé­ről is. — Hát, a mi életünk nehéz munkával telik el, de még munka után is mindig akad tennivaló. Gondolnunk kell a holnapra, arra, hogy a gép mindennap jól menjen, s ezért munkaidő után. szombat estén­ként és vasárnap állandóan tisztítjuk, karbantartjuk a gé­pet. A szállásunk itt van a Zrí­nyi úti iskolában, az étkezést pe­dig az idén már kitűnően meg­oldottuk. ■; "mis heten­ként kéf ct! 1 ól hoztak meleg é ■ . napokon hideg k s. Most a földműv t étkezdé­je főz s . indennap, s így a r kg ételbe» sincs hiá­telen körülmények között. A csapat többi tagjai pedig a kör­nyékbeli cséplőgéptulajdono­soknál vállaltak munkát, a szűkös betevő falatért. A csa­pat zöme tehát mind tapasztalt régi cséplőmunkás. Amint itt beszélgetünk, egy- re-másra érkeznek a megrakott kocsik és szekerek, majd nem­sokára zsákokkal megrakva in­dulnak tovább. Kladiva Imre traktoros szerint a gép igen jól működik, naponta 140 mázsát is elcsépel. Most éppen Antal Gáspár kocsija fordul ide. előtte pedig Czeglédi András pakolja fel az árpával teli zsá­kokat. Ezek már mind tsz-ta- gok, a Petőfi Tsz új belépői, akik most a vetőmagnak valót csépeltetek, utána pedig már viszik !<■ a közösbe. Az elöcsép- lések befejezése után továbbra is a községben marad a csépló- csapat, a Mátyás király és az Árpád úton lakó gazdáknál csépelnek, majd egy hétre se­gítséget adnak a Petőfi Terme­lőszövetkezetnek is. Nehéz és fáradságos a csép­lőgépnél dolgozó emberek munkája. Hajnali négy órától sokszor este 9-ig megállás nél­kül dolgoznak melegben, por­mindig tud.ia, hogyan kell a kévéket adagolni, hogy üres­járat sem legyen, no, meg a gép is jól tudja emészteni. Korózs János bácsi 71 éves és szokás szerint mint a legidősebb, ő a törekkazal-rakó. Az idősek kö­zött azért fiatalok is dolgoznak, Ide tartozik a két kévevágé kis­lány és Sári Anna negyedikes gimnazista, 'aki ellenőr, és a nyári szünidő alatt ezzel keresi meg az iskoláztatása költségeit. — PONTOSAN a kilencedik éve dolgozunk a gépállomásnál — sorolja Bán János —, 1951. nyarán szerződtünk ide először. Dolgoztunk azóta Nagyúton, Füzesabonyban, Dormándon, t most újra ide állítottak ki ben­nünket. — A későbbiek során azt is megtudjuk, hogy a csa­patnak már ennél is régebbi, híres múltja van. Ezt a csapat- vezető a következőképpen me­séli el; — Mi már a múltban is csé­peltünk, 1938. óta. Ebből a csa­patból nyolcán summások vol­tunk az egyik Tolna megye: uradalomban. Velem volt ax egyik etető, Molnár József zsá­kos, és minden nyáron 6—8 hé­tig csépeltünk, de nem is kel mondánk hogy milyen ember­| ZÜG A CSÉPLŐGÉP |a abonyi Szabad Nép Termelő- szövetkezetben. Idős Nagy Ist­ván a szövetkezet egyik leg­régibb tagja, ott áll a gép mellett .és tenyerébe engedi a frissen csépelt búzaszemeket. Játszik talán a csiklandós szemekkel, vagy gyöngyörkö- dik, hogy vastagon fizet a bú­za, ki tudja? ... A zsák szá­jához tartja kezét és ujjal kö­zött engedi át a friss életet, aztán amikor megtelik a zsák, újabbat akaszt; a gép alá; Hadd teljék az is. Nincs sok idő ilyentájt a beszédre, de néhány perc azért mégis akad, egyik zsáktól a másikig. Nagy István keveset kéreti magát a szóra, könnyen áll nála a beszéd: — Tizedszer csépelek már a szövetkezetben — kezdi a szót. Az első esztendőkben még soványabb volt a termés, kisebb karéj a kenyér. Azóta bizony nagyot fordult a világ. A mi szövetkezetünk is meg­erősödött az esztendők során, határunk pedig sokszor akko­ra most, mint volt akkoriban. Jómagam kilenc holddal lép­tem a közösbe, de azt is meg­mondom, nem kis gondot, fej- térést okozott ez nekünk még azokban az időkben. Akadtak olyanok, akik ijesztgettek, le akartak beszélni a szövetke­zetről, úgy mondták kenye­rünk, betevő falatunk se lesz néhány esztendő múlva. Emlékszem, akkor a döntés napjaiban meghívtak egy pártnapra, ahol egy elvtárs — mór el is felejtettem a ne­vét — a közös gazdálkodás­ról, a szövetkezetről beszélt. Nem titkolta a gondokat, de megmondta azt is, hogy csak a szövetkezet a paraszt bol­dogulásának egyetlen útja. Én nem vagyok párttag, de hittem, bíztam a párt szavában és most, tíz esztendővel azután bátran elmondhatom: nem csa­lódtam. Nem csalódtam és ér­demes volt idejönnöm a szö­vetkezetbe. Nem arról van szó, hogy tejben vajban für­désiek a tagok, de úgy élünk már most is, mint soha azok előtt, amikor még csak a ma­gunk erejéből túrtuk ezt a kemény füzesabonyi földet. Nézze csak! Házat építtettem, de nemcsak én, hanem leg­többen, majdcsak mindenki — már a régebbi tagok közül. A ház árát régen kifizettük, el is felejtettük már, hogy tar­toztunk rá valamikor. Gyer­mekeink jó helyen vannak, ennivalóban, ruhában nincs hiány, aztán nekem, mint afféle öregembernek, már itt van küszöbön a nyugdíj. Ne­kem tetszik ez az élet és ha úgy hozná a sor, akár a ka­számat is belevágnám abba, aki el akarná rontani ezt a mi szépen gazdagodó életün­ket . .; Ennyit mondott idős Nagy István, az őszülő hajú ember, fSAAAAAAAAAA/VWWVWVSAA/WAA^A (Tudósítónktól) CSÉPLŐGÉP ZÜG a füzes­abonyi vásártéren. Körülötte magasra száll a porfelhő, s amint a dobja egymás utón nyeli el a kövér kévéket, a vé­gén úgy ömlik vastag sugarak­ban az aranysárga szemű búza. — Aranyat ér ennek minden cseppje — mondja Bán János, a cséplőcsapat vezetője, s meg­elégedetten beszél az idei csép- lések eredményeiről. A gép körül pedig mint megannyi ap­ró hangya, szorgalmas emberek segédkeznek, hányják a kévé­ket, hordják a szalmát, a töre- ket, kazlat raknak. Tizenhét ember szorgalmát látják és di­csérik a csépeltető gazdák nap mint nap, mert való igaz, hogy Bán János cséplőcsapata a leg­jobbak közé tartozik. Évek óta dolgozik már ez a munkacsapat a Füzesabonyi Gépállomás körzetében. A gép­állomás vezetői minden évben visszavárják őket, és szívesen kötnek velük szerződést. Ismer­jük meg talán őket közelebb­ről. Maga a csapatvezető. Bán János, idősebb ember, 1938. óta minden nyáron a cséplőgépnél dolgozik. Társai is régi cséplő­munkások, andomaktólyai em­berek. Bőgős János — aki egyébként kétholdas egyéni gazda, a kazalrakás nagy mes­tere. Süveges András gyakor­lott etető. Együtt érez a géppel,

Next

/
Thumbnails
Contents