Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-24 / 172. szám

1939. Júííus 24., péntek »EPÜJ9ÄO ü jjfr tftttmGkhdit Kedves olvaso, ki most kezedbe veszed az újságot, s megnézed a címeket, bizonyára meglepődve nézed a hőmérőt, amely + 80 fokot mutat árnyékban, vajon hol lehet az a földrész, ahol ilyen magasra sza­lad fel a hőmérő higanyszála? Megcsóválod fejed, hogy ilyen melegben nem is lehet élni, nemhogy dolgozni, hisz alig néhány napja „csak” + 35 fokig kúszott fel az a bizonyos higanyszál és verítékezve, lihegve von­szoltuk magunkat, minden tenyérnyi árnyékot kihasználva. Pedig ilyen melegben is lehet, sőt kell is dolgozni. A munka, sajnos, ma még nem mindenütt automatizált, szükség van az emberkézre olyan munkahelyeken is, ahol nem számít, hogy kinn 35 fok meleg van-e, vagy csak 10, mert ott mindig egyforma hőséget ont a kemence tüze, hogy pillanatok alatt szárazra cserzi a bőrt, vagy védőruha nélkül ugyancsak pillanatok alatt halálra égetné az embert, aki meg tudja fékezni a tűz hevét, vadságát is, az embert, aki nemcsak megismerte és meghódította, de szolgájává is tette a tüzet. Riportunkban most négy embert mutatunk be, akik + 80 fokon dol­goznak, négy embert azok közül, akik megfékezték a tüzet, akik paran­csolni tudnak ennek a rettenetes elemnek, amely pusztíthat is, de alkot­hat is. Attól függ, hogy pusztító, vagy alkotó kezek parancsolnak neki... A Parádsas- vári Üveggyár nevét ismerik most mármesz- sze külhonban is. Ismered te is, olvasó, aki kézbe veszel egy hűvös ta­pintású vázát és kedvtelve szemléled ne­mes vonalait. Ez a hűvös ta­pintású váza éppen úgy, mint a vizeskancsód, vagy a poha­rad, amiből iszol, — tűzben született. Mud- riczky Józsi bácsi készítette a kádkemence lángján. Áll, szemtől szemben a tűzzel, amely 60—70 fokos hőséget áraszt, áll már 38 esztendeje és formálja, alakítja a képlé­keny üveget, hol felteszi a mellén függő kis kék ablakot, hol csak anélkül, kissé mesz- szebbről figyeli, mit csinál a tűz az ő üvegével... Harminc­nyolc esztendeje, szemben a tűzzel... Csak néhány percig beszélgettem vele, de nekem éppen elegendő volt az a né­hány perc is... Mudriczky Jó­zsi bácsi meg csak mosolygott és úgy állt a tűz szikrázó fé­nyében, mint valami csillogó, fénylő üvegszobor ... — Anyu, zsíroskenyeret kérek! — és anyu megy, szel a kenyérből, megkeni zsírral és ... és talán éppen abban a pillanatban rakja be a kemencébe az új vekniket Szepesi Janos, a gyöngyösi Sütőipari Vállalat pékmunkása. Eltelik félóra, újból munkához kezd a lapát, s a kemencéből, ahonnan, mint valami sárkány torkából, árad a hőség, szedi, húzza ki a megsült kenyereket, - már 27 esztendeje. — Volt olyan, aki összeesett a kemence előtt... Meg kell ezt ám szokni — magyarázza szűkszavúan —, mert most nincs idő a beszédre, sietni kell, nehogy bennégjen a ke­nyér. — Megáll egy pillanatra, iszik egy pohár szódavizet, s máris dolgozik tovább a lapát, kerülnek ki a kemencéből a ropogós kenyerek ... — Majd, ha a kemencézést is automatizálják — csippent egyet a szemével és őszinte szívvel kívánjuk, hogy minél előbb sor kerüljön erre itt is, Gyöngyösön is, Szepesi János munkájának megkönnyítésére Itt már fél az ember. A Selypi Cementgyár két hatalmas, hengertestű klinker- kemencéje forogva árasztja magából a hőséget. Még egy méterre is a kemencétől, égeti az ember bőrét, kiszárad a torok, s feltámad az emberben az ősi, ösztönös félelem a tűztől, amely itt nem is akármilyen: a kemencében 1750 fokon égetik a künkért, s a kis kémlelőnyíláson, ha a kék nézőkén betekint az ember, a poklot látja elszabadulni. Még inkább: ilyen lehet tálán a vulkán mélye. Szabó István, aki éppen a kemence tüzét vizsgálta, mikor odaérkeztünk, és riadtan szemléltük a két hatalmas, messze elnyúló vashenger forgását, nyugodt egykedvűséggel magyarázza: — Nyolcvan fok, néha tán egy kicsit több is, ennyi itt a hőmérséklet... De meg lehet szokni... Húsz esztendeje dol­gozom már itt... Mitől fél­jek ... Nem keü megfogni a kemencét és kész — mondja, mintha éppen megfogni akar­nánk a hatalmas gépmonstru­mot, amely mellett dolgozva valóban mindegy, hogy kinn tél van-e, vagy sem. A meredek vaslépcső, amely a „figyelőállástól” visz lefelé a földszintre, éppen a kemen­ce mellett vezet le. Nem tud­tuk megfogni a vaslépcső kor­látját! Negyedmillió forint a balesetek ellen ♦ : I AZ ELMÜLT ESZTENDÖ­| BEN csupán a Hevesi Gépál- { lomáson kétszáznyolcvanezer * forintot fordítottak munka­1 védelmi célokra. Kétszáz­nyolcvanezer forint! Érdemes a számon egy kicsit elgondol­kodni, hiszen az elmúlt társa­I dalim rendben nem egy kis üzem, de gyárak, országos méretű cégek sem áldoztak ilyen összeget a munkások, az üzemben dolgozó emberek munkavédelmére. — A „legfőbb érték az em­ber” — jelszó pedig nem volt ismeretlen már abban az idő- »ben sem, csak éppen tartalma 5 volt üres, mint egy kongó hor- »dó. Nem mondjuk azt, nem is ♦ mondhatjuk, hogy ezen a te­uren nálunk már minden rend- ♦ ben van, sikerült mindent Í rendbehozni az elmúlt tizen- |négy esztendő alatt. De azt ♦ bátran kijelenthetjük, hogy ♦ mindent megtettünk már, ami ♦ csak erőnkből tellett és többet ♦ tettünk ezen a téren is, mint a ♦ múlt egy évszázad alatt. { Tavaly hatvanhárom erő- • géppel dolgoztak a Hevesi {Gépállomáson, az idén a meg­I * növekedett feladatok miatt már 118 erőgép szántja majd a szövetkezetek földjeit. A csaknem duplára emelkedett • géppark új embereket, traic- ♦ torosokat, gépkezelőket is je- {lent, tehát a gépállomás lét- { számának jelentős megnöve- i kedését. { A munkavédelmi intézkedé- Isek, az e célra fordított ösz- { szeg tehát emelkedni fog a {múlt esztendőhöz képest, bár za múlt évben is igyekezett a {gépállomás okosan és tervsze- Xrúen felhasználni az e célra {beállított összeget. { Nézzük, mi fért bele tavaly {a kétszáznyolcvanezer farin t- Iba? | MINDENEKELŐTT teljesen ♦ felújították a gépállomás | egészségügyi felszereléseit és ♦ kötözőanyagra, egészségügyi ♦ csomagok és mentőládák be­jszerzésére több mint huszon- {ötezer forintot fordítottak. ♦ Minden egyes gépnél úgyne- { vezeti egészségügyi csomag ta- {látható és a balesetet szenve- • dőt már ott a helyszínen el­sősegélyben részesíthetíK. Itt érdemes megemlíteni, hogy a gépállomás dolgozói részére évente — jobbadán így a nyári időszakban, egészségügyi ok­tatást tartanak, ahol a szak­emberek ismertetik a legfon­tosabb óvintézkedéseket, eljá­rásokat. Különösen fontos az erőgépek, cséplőgépek, kom­bájnok fogaskerekeinek,, szíj- áttételemek burkolása, amely­nek elmulasztása miatt a múltban már nem egy esetben fordult elő kisebb-nagyobb baleset. Sok balesetet oKozott a kopott szerszámokkal, kitágult kulcsokkal végzett munka is. Előfordult, hogy valaki egy kikopott kulccsal akart meg­szorítani egy csavart és az éppen akkor ugrott meg, ami­kor az illető legnagyobb erő­vel szorította a kulcsot. Az ilyen és effajta balesetek el­kerülésére a gépállomáson rendszeresen kicserélik az összes kopott, elavult szerszá­mokat és azokat újakkal he­lyettesítik. IGEN SZÁMOTTEVŐ mun­kavédelmi intézkedéseket hoz­tak a gépállomás javítóműhe­lyeiben is. Felülvizsgálták a földeléseket, hogy ezáltal szinte kizárttá tegyék az áram­ütést, lecserélték az elavult, korszerűtlen villanykapcsoló­kat, és a villanymotorok au­Az elmúlt tíz év alatt —, de különösen a termelőszövetkeze­ti mozgalom megerősödése óta — nagyarányú családi házépít­kezés kezdődött Heves megyé­ben. Gyöngyösön és Egerben négy év leforgása alatt egész új városrészek épültek fel, ahol két-háromszobás modem csa­ládi otthonokat hoztak létre, legnagyobbrészt saját erőből. Gyöngyösön az állami lakás- építkezésekkel együtt pár év alatt mintegy ezer új otthont építettek fel. Azokban a köz­ségekben, ahol már régebben is erős. jól gazdálkodó termelő- szövetkezet működött, szintén egész új utcasorokat építettek. Kerekharaszton az Alkotmány tomata-kapcsoióit is korszerű­sítették. A gépállomáson a megyei, illetve a járási tiszti­orvos rendszeresen ellenőrzi, hogy a szükséges munkavé­delmi intézkedéseket megtet- ték-e a vezetők és ha valami rendellenesség mutatkozik, ar­ra azonnal felihívják az illeté­kesek figyelmét. A fenti munkavédelmi intéz­kedések hatására sikerült el­érni, hogy az elmúlt esztendő­ben már egyetlen baleset se volt a Hevesi Gépállomásom és így természetesen a bal­esetből származó munkaki­esés is nullára csökkent. Sok gondot fordít a vezető­ség arra is, hogy a dolgozók időben és pontosam megkap­ják a szükséges munkaruhá­kat, téli időszakban a védő­italt és a műhelyekben meg­felelő, tiszta legyen a levegő; Még ez évben élkészül az új zuhanyozó is, ahol a dolgozói: munka után minden torlódás és zsúfoltság nélkül tisztál­kodhatnak majd. MENNYI GONDOSKODÁS, mennyi körültekintő intézke­dés! És mindez legelsősorban azért, hogy megvédjük a mun­káját végző embert, aki a mi társadalmunkban igazán leg­főbb érték. ­Szalay István Termelőszövetkezet tagjai, a régi summások és cselédek több mint ötven modem csalá­di házat építettek fel Felnémet ten a Petőfi Tsz tagjai —akik­nek zöme régen az érsekségi birtokokon cseiedeskedett — csupán ebben az évben 35 csa­ládi otthont építenek fel. Üj utcasorokat építettek a terme­lőszövetkezeti tagok Verpelé- ten, Poroszló^ Füzesabonyban és még számos más községben is. Ä nagyarányú építkezéseket bizonyítja, hogy az elmúlt tíz év alatt több mint tízezer új családi ház épült fel a megye területén, melynek több minta felét saját erőből hozták létre. (Készét) Több mint tízezer áj hás épült megyénkben ... hogy a chicagói bútorkú állításon olyan ágymodell lát­hatói amely rádióval van ősz- ezekötve, s a készülék a ki* vánt időpontban magától be* kapcsoli ugyanakkor pedief működésbe hoz egy a pámar alá helyezett szerkezetet is».• amely lassan felemelkedik, s az alvó arra ébred, hogy kel♦ lemes muzsikaszó közben máit ül az ágyban. Nem rossz ötlet, csak métt egy kissé tökéletesítésre szo­rul. Először is a rádiónak nem kellene önműködő be* kapcsoló, csak felerősítő szer­kezet. Egy olyan okos készü­lékkel kellene összekapcsolni a párna alatti szerkezetet, amely mérlegelni tudja, ml a fontos és mi nem az ágyban nyugvó amerikai polgár szó* mára. Ha például a hajnali hírek arról adnak számot, hogy a New York-i tőzsdén esik a dollár árfolyama, a rá­dió hangja hirtelen felerősöd­hetne, a szerkezet pedig nem óvatos lassúsággal, hanem egy pillanat alatt dobhatná ki az ágyból az embert, ha éppen részvényei vannak, A politikusnak, aki még mindig szítja az országok kö­zötti ellentéteket, szintén kel­lene egy ilyen fekvőhely. Nyugodt álmát, amit azzal a tudattal alszik végig, hogy, na, az elmúlt nap megint tett valamit a béke megakadályo­zásáért, legalább sűrűn szakú tanú félbe a gyorsított műkö­désű szerkezet, ha a rádió a béke erőinek újabb és újabb győzelmeiről beszél. Tudjuk, sokan haragudná­nak az ilyen tökéletesített masinára. Csák az amerikai átlagember nem. Ö nem bán­ná, ha egy éjjel dupla szaltó- val is repülne ki elmés ágyá­ból, csak a rádió már arról adna hírt egyszer, hogy végre megegyeztek a nagyhatalmak a béke kérdésében... («» Négy arcot mutattunk be a „Prométheuszok” közül, akik 1 nem el, de megrabolják, vagy méginkább megzabolázzák a ♦ tüzet, a hő rettenetes erejét. S kedves olvasó, ha majd hóm- t lokodat törülgetve rémüldözöl a higanyszál merészségén, ♦ gondolj rájuk és a többiekre, a kazánkezelőkre, mozdonyve- • zetőkre, aszfaltmunkásokra, akik + 80 fokon dolgoznak nap ♦ mint nap, évek óta, sőt évtizedek óta. Gondolj rájuk, mert ♦ megérdemlik! Gyurkó Géza * Fényképezte: Márkusz László * Toldi István, zagyvaszántói lakos, csillés volt a bányában. Most a kalcináló kemence mellett dolgozik, az Apci Fém- termiában, mint szakmunkás. Ez a kemence a „kis”-tüzű ke. mencék közé tartozik itt, 800 fokon kaiéinál, de nyitott elő­térrel, s itt már csak azbeszt­ruhában lehet dolgozni... A redukciós kemencében 2200— 3200 fokon .folyik a redukció! S ott is egészen közel kell men- < nie a kemencemunkásnak. — Jobb, mint a hideg — véli < magabiztosan Toldi István és < hosszú vasrúddal húzza ki a < kalcinált anyagot, miközben < félméteres tüzet köp ki a ke- j mence torka. Arca meg se réz- j dűl, dolgozik nyugodtan ... J megszokta. A tűz parancsoló- j ja lett ő is ..,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents