Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-24 / 172. szám

SS9B« július 34«, eénésA WSPOíSA© i hüó kenyér —- Harap a kifligép — Fagylalt és locsolás — Kik strandolnak — Mi a kéncssar-rissgálai Dolgos vakáció Alig egy hónapja, bizonyít- ványoszfóskor üres zsebbel, tele munkakedvvel indult neki a diákhad a vakációnak. Leg­többjük zsebében ott lapult a bizonyítvány mellett az iskola igazolása, amely feljogosítja a diákot nyári munka végzésére. Lássuk, hogyan hasznosították ezeket a kis papírokat egy hó­nap alatt a gyöngyösi közép- iskolások! A kenyérholtban feét csinos kislány méri a vek­niket, adja a kiflit, perecet. — Hat negyven, tessék, há­rom hatvan vissza. Igen, friss a kifli, mennyit tetszik. — Mit kérsz? — Fordult hoz­zám Ronya.i Zsuzsa. — Egy interjút. Most egy ki­csit apad a forgalom, mondjá­tok el, mit dolgoztok. — Egy hónapig itt vagyunk a kenyérboltban. Helyettesítjük az eladót, aki szabadságát töl­ti. Vagy délelőtt vagyunk itt öttől tizenkettőig, vagy tizen­kettőtől este hétig — sorolja gyoráan Oláh Marika. — Na­ponta eladunk húsz mázsa ke­nyeret. összforgalmúnk hat­hétezer forint. — Hiányotok nem volt még? Nem nehéz ilyen sok pénzzel bánni? — Nem. Hiányunk sem volt, egyszer volt valami pár fillér többlet. Egyébként megírhatod, hogy nagyon szeretünk itt len­ni. Már jól belejöttünk a mun­kába, a kenyérgyáriak, meg a vásárlók is szeretnek bennün­ket, tegnap is kaptunk egy nénitől egy nagy csokor virá­got. — És azt nem említed, hogy egyszer cukorkát, aztán megy- gyet, málnát is hoztak már? — Nem volt szokatlan eleinte • bolt? — Jaj, dehogynem. Az első nap. amikor hazamentem, a sok állástól teljesen feldagadt a lábam, sírtam, hogy én töb­bet nem megyek. Most meg mái úgy megszoktam, hogy fel sem tűnik. — Szoktatok-e veszekedni a vevőkkel? — Mondom, hogy szeretnek bennünket. Dehogy veszek­szünk. Néha ugyan volna rá okunk, de tudod, inkább hall­gatunk, ha egymásután tíz ke­nyeret is szedet le velünk va­laki. Búcsúzóul csak annyit: mindkét kislány a gimnázium kitűnő tanulója. Mi lesz a pótvizsgával? A kenyérbolt épületében, az udvarban van a kifliüzem,' ahol Tibor barátunk dolgozik. Tibor az első osztályba járt, de hogy jövőre hányadikos lesz, s hogy egyáltalán lesz-e valahányadikos, ezt egyelőre homály fedi. Tibor barátunkat ugyanis — mi tűrés-tagadás, mondjuk meg férfiasán — „el­húzták” matematikából és oroszból. Tibor most szorgalmasan dolgozik itt a műhelyben, sok­kal szorgalmasabban, mint ahogy egész évben tanult, úgy emeli a magas deszkákat (no­ha azok két és félszer hosz- szabbak, mint ő), mintha attól függne, hogy átmegy-e a pót­vizsgán. Pedig nem attól függ, tudia azt Tibor rt. hogy tanul­ni kellene,. legalább most, de hiába, nem nagyon fűlik rá a foga. Most éppen azon mor­fondírozik, küszködjön-e, vagy maradjon itt mindigre a mű­helyben, péknek. Pedig az osz­tályfőnök úr üzent érte, tanul­jon, várják augusztusban. Biz­tosan erre akarta figyelmeztet­ni a minap a kifliadagoló gép is, amikor becsípte az ujját. Triciklin és autón N Na.gy Marika azon kesereg,; hogy nincs csengője. Igaz is, < ki látott még fagyialtos nénit < csengő nélkül. Mert ez a Ma-< rika is eladó, fagylaltot árul,< fehér kötényben, triciklin. Hej, mit adott volna sok gye-; rek azért az állásért! Igaz is, annyi fagylaltot ehet, „ameny- nyi belefér”. De most mar; nem igen fér bele. Az első na-; pókban igen, de akkor még; sokat megevett. Most már nem < olyan izgalmas, alig kóstolja, j Firenzében nem szabad motorozni Firenze rendőrsége júliustól szeptemberig kitiltotta a város területéről a motorkerékpáro­kat és robogókat. Az intézke­dést a szállodaipar kívánságára hozták, amely azzal érvelt, hogy a nagy zaj elzavarja a turistákat. VIT küldötteink i Nagy Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának tagja Inkább a forgalomra ügyel. El is ad két-háram tartállyal na­ponta. Csak hiába, csengő kéne, így mindig azt hiszik, kifogyott a kocsi, mert nem csenget. Ha Nagy Marika triciklin közlekedik, osztálytársa, Rados Csaba még elegánsabb jármű­vön, a csillogó, vadonatúj lo­csolóautón járja a várost. Fenn ül hátul a magasban, onnan irányítja kapcsolókkal, karok­kal, milyen sugárban frissítse az utcát a víz. Egész kis mű­szerfal van széke előtt. Igaz, vigyázni is kell, azokat a kap­csolókat, nem hiszem, hogy jó­kívánságokat mormolna az, akit figyelmetlenségből lelo­csolnának. Persze, nemcsak ez a dolga Csabának, ő tölti is a kocsit, hátul, a szivattyú csapját is ő kezeli. Nyolc-tíz perc alatt meg­telik a harminchárom hektós tartály, s már mennek is to­vább, üdítik a várost. „Csokibarnák*' strandi a Perzselő hőség járta, amikor ellátogattam a strandra. Dési Csurit látom meg legelőször a diákok közül. Olyan barna, mint aki most jött legalábbis Afrikából. No, ő biztosan na­ponta jár ide, azért ilyen feke­te. Lám, most is napolajjal ke­ni magát. — Mondd, mindennap ki­jársz? — Igen. Mármint a szőlőbe gondolod, ugye? Mert mosta­nában ott dolgozom. Ma csak egészen véletlenül vagyok itt a strandon, egyébként legtöbb­ször kötni vagyok ilyen időben. Hát ezt kifogtam. Lássunk már egy igazi strándolót. Böhm Edit éppen a vízbe készül, csak úgy korcsolyáznak barna bőrén a napsugarak. — Ditke, te hol bámultál le ilyen szépen. Persze, te úszó vagy, biztosan edzéseken. — Dehogy. Az állami gazda­ságban, Csókásra járok ki majd mindennap, Kiss Klárival, Bu- day Zsuzsával, Rónai Klárival dolgozni. Gyümölcsöt szedünk, felesben. Tudod, milyen jó az? Keresünk is, meg annyit ehe­tünk, amennyi kell. Ott aztán munka közben lehet napozni is. Kecskés Pétertől már meg sem kérdem, hol szerezte ezt a csokoládé-szint. Biztosan a sző­lőjükben. — Édesapámnak segítek. Volt amikor kötögettem, de in­kább permeteztem, hordtam. Háromszor be is lókapáztunk. Persze, azért szórakozni is el­járok, a strandra is gyakran jövök közben. A kénessav egyesül Pataki Sanyi éppen bort fo­kol. Borszeszégö melegíti a kis szerkezetet, higanyvonal mu­tatja a fokszámot. Sanyi vastag füzetbe jegyzi az adatokat, kö­rülötte lombikok, pipetták, kémcsövek. Az állami pincegaz­daság laboratóriumában va­gyunk. Sanyi most érettségi­zett, már meg is jött az egye­temről a felvételt értesítő pa­pír: vegyész lesz. Most, a va­kációban szeretne nagy gyakor­latra szert tenni, őszig azért jött a laboratóriumba dolgozni. Két hete van itt, de már olyan jól érti a savtartalom-vizsgála- tot, fokmérést, desztillálást, hogy a laboratórium vezetö- mémöknője rábízza néha a kí­sérletet. Eleinte sok szer, esz­köz ismeretlen volt még számá­ra, de azóta teljesen kiismerte magát a büretták, ellenmeyer- lombikok, vegyszerek között, s olyan szakértelemmel magya­rázza, hogy: — A kénessav-vizsgálat jo- dometria útján történik. A ké­nessav egyesül a kálium-bio- láttal... Nem kimerülésig... Csak néhány példát említet­tem. Sokan dolgoznak még szállításoknál, építkezéseknél, erdőgazdaságban, és még vagy húsz helyen. Ne higgye senki azonban, hogy ezeknek a diákoknak kö­telező dolgozni. Önszántukból mennek, zsebpénz-kiegészítés­nek, nyaralási költségekre tar­togatják keresetüket. Egyikük sem terheli agyon magát, nem dolgoznak hónapok hosszú so­rán. Legtöbbjük egy hónapig fogja a szerszámot mindössze, aztán várja őket a Balaton, a főváros, vagy éppen valamelyik vidéki rokon. S ha majd a vizek partján nyaralnak, ha az erdőkbe ki­rándulnak, vagy akár ősszel, ha ismét a padokra hajolnak, bizonyára mindegyikük öröm­mel emlékszik vissza arra az időre, amikor kereső, „ko­moly” dolgozó volt. Rózsa Gyula Amerikai gyermek^ csempészeket lepleztek le Nápolyban a rendőrség száz olasz gyermek eladását akadá­lyozta meg. A gyermekek már a hajó fedélzetén voltak, amely Amerikába vitte volna őket. Most már hivatalosan is meg­állapítást nyert, hogy Olaszor­szágban jól szervezett gyermek­kereskedelem folyik. Nyílt ti­tok, hogy az egészet amerikai szervezetek intézik, mert Ame­rikában sokan akarnak euró­pai gyermeket örökbe fogadni. Mivel az amerikai hatóságok évente csak nyolcvanezer gyer­mek adoptálását engedélyezik, az „árut” a kanadai kikötőkön keresztül csempészik be az or­szágba. A gyermekkereskede­lemmel foglalkozó szervezetek 500—800 százalékos haszonra dolgoznak. Unszimpátia és a közösség Emberek vagyunk, sok minden megérthető egymás- közti kapcsolatunkban. Meg­érthető az is, hogy munka­helyünkön, közvetlen kör­nyezetünkben néhányan kö­zelebb állnak hozzánk és az is, hogy valaki — talán még kellő ok nélkül is — nem szimpatikus számunkra, A szimpátia, unszimpátia fo­galma ugyan nem törvénye­sített valami életünkben, de a mindennapi élet gyakorla­tában számolni kell vele. De az ilyesfajta érzések, bár­mennyire is kell velük szá­molni, végeredményben nem is mehetnek a munka, egy- egy szerv vagy intézmény életének rovására. Egyik nagyüzemünk KISZ- szervezetének vezetőségében két ember „megnevezhetet­len unszimpátiával” él egy­mással szemben. Nehéz vol­na kikutatni, mi ennek az oka, pszichiáter kellene a meglevő ellentétek belső ru­gói feltárásához. Egymagá­ban véve már az sem ör­vendetes dolog, hogy két fiatal, két ifjúsági vezető „nem bírja egymást”, dehát ilyet el lehet képzelni, saj­nos, akad ilyen. De az már nem a két ember személyes ügye, nem a szimpátia, u®=­szimpátía. kérdése, hogy ér­zelmeik megosztják a szer« vezetet, hogy befolyásolják s munkát, hogy ahol lehet gá- toják, ellenzik egymás intéz­kedéseit, függetlenül attól, hogy azok helyesek-e, vagy sem. Semmiképpen sem enged­hető meg az érzelmek ilyes­fajta túláradása, semmikép­pen sem vehető tudomásul, hogy emberek egymásközti viszonya határozza meg egy egész közösség életét, mun­káját, szabja meg terveit. Ha az emberek általában tu­domásul veszik és bizonyos fokig tiszteletben is tartják mások érzéseit, legyen az még akár az unszimpátia ér­zése is. akkor az a legkeve­sebb. hogy az egymást ki nem álló két vezető — hisz nem politikai nézeteltérésről van szó, — ha már, sajnos, néni tudnak felengedni egy­más iránt, személyes ügyeit ne keverje össze a nép. a társadalom, a KISZ ügyével. Ha nem képesek erre. nem alkalmasak arra, hogy veze­tői legyenek a fiataloknak. Az ifjúság nevelését nem lehet „haragszomrád"-játék­kal akadályozni! (gy...ó) A fekete, mosolygós arcú fi­atalemberről az elutazás elő­estéjén találkoztunk. A dele­gáció tagjai, a Heves megyei VIT-küldöttek vették körül és árasztották el kérdésekkel: vajon milyen is lesz az a VIT, mit láthatnak majd ott. Ő már nem először megy kül­földre, hiszen 11 éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban. Először 1949-ben vett részt a budapesti Világifjúsági Talál­kozón, majd 1955-ben Po­zsonyban is ott volt a nem­zetközi ifjúsági találkozón, amely a német militarizmus újjáéledése ellen való tiltako­zás jegyében zajlott le. Ké­sőbb járt a Német Demokra­tikus Köztársaságban, majd 1957-ben részt vett a moszk­vai VIT-en. — Milyen gondolatokkal in­dul a VIT-re? — kérdeztük tőle. ■ k IBI, 1 — Nemcsak mint egy em­ber, hanem, mint egész Heves megyei ifjúsági szervezet kép­viselője szeretnék részt venni a VIT-en. Személyes beszélge­tések alapján akarom megis­merni a külföldi fiatalokat, azok életét és meggyőzni őket arról, hogy itt Magyarorszá­gon nem úgy néz ki a fiatal­ság élete, mint ahogyan azt nékiK mondjak; Mint a dele­gáció vezetője, felelősséggel tartozom megyénk többi VIT- küldöttéért is. Azon leszek, hogy ők is sokat beszélgesse­nek majd külföldi fiatalokkal, megismerjék azok életét és magát Bécset is — mondja. Ma még Magyarországon vannak, de vasárnap már ő is és a többi Heves megyei kül­dött is ott lesz Bécsben a VII. Világifjúsági Találkozón, ahol annyi ezer és ezer fiatal gyű­lik össze Kifejezésre juttatni azt, hogy a világ ifjúsága egyet akar: békében, boldo­gan, szabadon élni. (K. B.) Közösen — eredményesen Ősszel kezdik meg a kö­zös gazdálkodást a tamaszent- miklósi Kossuth Termelőszö­vetkezet tagjai, de már eddig is végeztek közös munkát. Együtt dolgoznak meg 70 höld rizsföldet, 4 hold kukoricát, 25 hold silónak való kukoricát, s már közösen aratták le 5 hold árpatáblájukat is. Elsők a szarvaskői kőbányászek Nemrég került sor ez év má­sodik negyedévének értékelésé­re az É. M. III-as számú Kő­bánya Vállalatnál. A nyilvá­nosságra hozott adatok szerint az üzemrészek közötti verseny­ben, a kongresszusi vállalások teljesítésében, a szarvaskőiek érték el a legjobb eredményt: 2800 tonna kő termelését aján­lották fel a második negyedév­— Mi bajod van? — kérdezte Tohonya tő­lem a minap, amikor dolgom után loholtam az utcán. — Mi bajom van? — kérdeztem vissza, meg­torpanva, mert az ég­világon semmi bajom­ról nem tudtam, sőt nagyon is megelégedett voltam magammal és az egész élettel. — Igen ... igen, azt kérdeztem, mi , bajod van? Olyan rosszul né­zel ki — mondta Toho­nya részvevő arccal, hogy nem tudtam, a képébe másszak-e, vagy megcsókoljam. — Biztosíthatlak, kér­lek szépen, hogy az élő egyvilágon semmi, de semmi bajom nincs, sőt nagyon is jól érzem magam... Tohonya elgondolko­dott egy pillanatra, ki­csit összehúzta a sze­mét és mustrálni kez­dett, mint vágóökröt a hentes. — Hm ... hm ... Szó­val nagyon is jól érzed magad... És sápadt vagy — tette hozzá. — Nagybácsikám úgy halt meg, hogy egy reggel nem nézett tükörbe, csak felkelt és jóked­vű volt... Sápadt és naayon jókedvű ... Ér­ted? cA e±&dcLizej£ — És... és mi lett a nagybácsikáddal? — kérdeztem, mert tud­tam, hogy ezek után valaminek történnie kellett Tohonya nagy- bácsikájával. — Meghalt... Még aznap délelőtt. Az ut­cán esett össze — mond­ta Tohonya tompán, hogy egy pillanatra megborzongtam. — Te, nem érzel a füled fe­lett, kicsit baloldalt egy kis nyomást? => kérdezte hirtelen. Rábámultam részve­vő és aggódó arcára és ebben a pillanatban határozottan éreztem, hogy a fülem felett, éppen egy kicsit balol­dalt, egy kis nyomást érzek.Voltaképpen már reggel is éreztem, most már emlékszem, csak nem figyeltem fel rá, csak nem törődtem ez­zel a kis semmiséggel és ha Tohonya most nem szól... — Na, látod — mond­ta anélkül, hogy szól­tam volna. — S most próbálj féllábra állni... így. . hunyd be a sze­med .. Érzed, hogy szédülsz? Féllábra álltam, be­hunytam a szemem és éreztem, hogy szédü­lök, hogy forog körü­löttem a világ ... Meg kellett kapaszkodnom Tohonyába, aki részve­vőén támogatott és közben a pulzusomat tapogatta... — Táguló, majd szű­külő pupillák, lci-kiha- gyó pidzus ... Viaszos arcbőr... Hm... Hm... nem akarlak megijesz­teni, de kutya helyzet­ben vagy — mondta és arcomon lassan pereg­ni kezdtek a könny­cseppek. Ilyen az élet. Reggel eljövök hazul­ról vidáman, megcsó­kolom nőmet, gyerme­kemet, nekiindulok a napi munkának... S jön egy utcasarok, ahol mint a közlekedési rendőr, elkap a halál, mert rosszul keltem át életem egy szakaszán. — Gondolod, hogy meghalok, most rög­tön ... Vagy még lesz erőm, hogy hazavon­szoljam magam.. Mondd? — kérdeztem. Tohonyától, a világ legdrágább barátjától, akt itt áll mellettem és önzetlenül segíteni akar rajtam... Ha meghalok és mégis van túlvilág, nem fogok megfeledkezni róla... Protekció ott sem árt! — Nézd, tudok rajtad segíteni... Az se baj, ha nincs nálad annyi pénz — mondta elgon­dolkozva Tohonya. Fel­csillant szűkülő, majd táguló pupillás sze­mem. Ha mégis van remény, hát mégis él­hetek, hát mégis kell a pénz az élethez... Nem baj, éppen nálam van a fizetésem ... — Miért, mit tudsz mondani, tenni értem? — suttogtam, ahogyan az egy haldoklóhoz il­lik... — Éppen van nálam egy doboz Biosepticio­minidszulfátionid... Valódi svájci... most kaptam csomagban... Szegény nagybácsikám, ha ez annak idején ná- lom lett volna... Ma is élne — futotta el To­honya szemét is a könny és egy darabig együtt sírtunk, az utca­sarkon,-= És mondd, Toho- \ nya... ez a bíoseptizé...; Ez segítene rajtam? — A Biosepticiomi- nidszulfátionid a leg­tökéletesebb gyógyszer — szavalta és előhúzott: egy kis dobozt. Tény­leg svájci volt. — 120 forint — nyújtotta fe­lém az orvosságot, én: meg nyújtottam felé a ; pénzt, amelyet utolsó; erőfeszítéssel, halódó; ujjaim rángatózásaival kotortam elő a zse-: bemből. — Megmentem — csó­koltam meg Tohonyát. — Nem tesz semmit, hisz barátok vagyunk' — mentegetőzött szeré­nyen és eltűnt az utca forgatagában. Gyorsan ' feltéptem a dobozt, be- ' vettem két szemet na­túr, minden víz nélkül, egy mélyet lélegeztem és ... és vidám léptek­kel bandukoltam to­vább az élet útján. Megmentett a svájci; biomittudoménmicsoda. Ma reggel Tohonyát \ láttam egy sápadt, szé­delgő férfival beszélni; az utcasarkon. ' Toho- ; nya vigasztalta, s vala­mit átadott neki, az­tán valamit neki is át­adtak. Vajon mi lehetett? (egri) ben, s néhány mázsa híján 3000 tonnára teljesítették fel­ajánlásukat. A vállalások teljesítésében a recski kőbányászok a második helyre kerültek, mert négyezer tonnányi terven felüli kő he­lyett „csak” 3270 tonnát tudtak teljesíteni. Nem tudta teljesí­teni vállalását a gyöngyösi kő­bánya sem, bár 563 tonna kö­vet adtak terven felül. Legna­gyobb lemaradás a somoskői bányánál mutatkozik, ahol nemhogy a felajánlásukat, de tervüket sem tudták teljesíte­ni. Dolgoznak a földrendező bizottságok A földrendező bizottságokra igen komoly és sürgős feladat vár ezekben a napokban. Az aratás elvégzése után a tarló­hántásokra kerül a sor és az új termelőszövetkezetek már a kö­zös táblákon akarják végezni ezt a munkát. Egymás után érkeznek hírek arról, hogy a földrendező bi­zottságok befejezték, vagy a közeljövőben befejezik munká­jukat és kialakulnak a nagy­üzemi táblák. így Nagyköké­nyes és Heréd községekben ke­rült sor már arra, hogy a föld­rendező bizottságok a közös táblákat átadták a termelőszö- vetkezetek birtokába. Ezredmásodpereny I pontosságú óra A Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai technikai és elektrotechnikai intézetének munkatársai új típusú tran­zisztoros órát készítettek, amely százszor pontosabb a tengeri kronométereknél. Az új típusú ó.ra elektromos kontaktusai ez- redmásodpercnyi pontosságú elektromos impulzusokát kelte­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents