Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-24 / 172. szám
SS9B« július 34«, eénésA WSPOíSA© i hüó kenyér —- Harap a kifligép — Fagylalt és locsolás — Kik strandolnak — Mi a kéncssar-rissgálai Dolgos vakáció Alig egy hónapja, bizonyít- ványoszfóskor üres zsebbel, tele munkakedvvel indult neki a diákhad a vakációnak. Legtöbbjük zsebében ott lapult a bizonyítvány mellett az iskola igazolása, amely feljogosítja a diákot nyári munka végzésére. Lássuk, hogyan hasznosították ezeket a kis papírokat egy hónap alatt a gyöngyösi közép- iskolások! A kenyérholtban feét csinos kislány méri a vekniket, adja a kiflit, perecet. — Hat negyven, tessék, három hatvan vissza. Igen, friss a kifli, mennyit tetszik. — Mit kérsz? — Fordult hozzám Ronya.i Zsuzsa. — Egy interjút. Most egy kicsit apad a forgalom, mondjátok el, mit dolgoztok. — Egy hónapig itt vagyunk a kenyérboltban. Helyettesítjük az eladót, aki szabadságát tölti. Vagy délelőtt vagyunk itt öttől tizenkettőig, vagy tizenkettőtől este hétig — sorolja gyoráan Oláh Marika. — Naponta eladunk húsz mázsa kenyeret. összforgalmúnk hathétezer forint. — Hiányotok nem volt még? Nem nehéz ilyen sok pénzzel bánni? — Nem. Hiányunk sem volt, egyszer volt valami pár fillér többlet. Egyébként megírhatod, hogy nagyon szeretünk itt lenni. Már jól belejöttünk a munkába, a kenyérgyáriak, meg a vásárlók is szeretnek bennünket, tegnap is kaptunk egy nénitől egy nagy csokor virágot. — És azt nem említed, hogy egyszer cukorkát, aztán megy- gyet, málnát is hoztak már? — Nem volt szokatlan eleinte • bolt? — Jaj, dehogynem. Az első nap. amikor hazamentem, a sok állástól teljesen feldagadt a lábam, sírtam, hogy én többet nem megyek. Most meg mái úgy megszoktam, hogy fel sem tűnik. — Szoktatok-e veszekedni a vevőkkel? — Mondom, hogy szeretnek bennünket. Dehogy veszekszünk. Néha ugyan volna rá okunk, de tudod, inkább hallgatunk, ha egymásután tíz kenyeret is szedet le velünk valaki. Búcsúzóul csak annyit: mindkét kislány a gimnázium kitűnő tanulója. Mi lesz a pótvizsgával? A kenyérbolt épületében, az udvarban van a kifliüzem,' ahol Tibor barátunk dolgozik. Tibor az első osztályba járt, de hogy jövőre hányadikos lesz, s hogy egyáltalán lesz-e valahányadikos, ezt egyelőre homály fedi. Tibor barátunkat ugyanis — mi tűrés-tagadás, mondjuk meg férfiasán — „elhúzták” matematikából és oroszból. Tibor most szorgalmasan dolgozik itt a műhelyben, sokkal szorgalmasabban, mint ahogy egész évben tanult, úgy emeli a magas deszkákat (noha azok két és félszer hosz- szabbak, mint ő), mintha attól függne, hogy átmegy-e a pótvizsgán. Pedig nem attól függ, tudia azt Tibor rt. hogy tanulni kellene,. legalább most, de hiába, nem nagyon fűlik rá a foga. Most éppen azon morfondírozik, küszködjön-e, vagy maradjon itt mindigre a műhelyben, péknek. Pedig az osztályfőnök úr üzent érte, tanuljon, várják augusztusban. Biztosan erre akarta figyelmeztetni a minap a kifliadagoló gép is, amikor becsípte az ujját. Triciklin és autón N Na.gy Marika azon kesereg,; hogy nincs csengője. Igaz is, < ki látott még fagyialtos nénit < csengő nélkül. Mert ez a Ma-< rika is eladó, fagylaltot árul,< fehér kötényben, triciklin. Hej, mit adott volna sok gye-; rek azért az állásért! Igaz is, annyi fagylaltot ehet, „ameny- nyi belefér”. De most mar; nem igen fér bele. Az első na-; pókban igen, de akkor még; sokat megevett. Most már nem < olyan izgalmas, alig kóstolja, j Firenzében nem szabad motorozni Firenze rendőrsége júliustól szeptemberig kitiltotta a város területéről a motorkerékpárokat és robogókat. Az intézkedést a szállodaipar kívánságára hozták, amely azzal érvelt, hogy a nagy zaj elzavarja a turistákat. VIT küldötteink i Nagy Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának tagja Inkább a forgalomra ügyel. El is ad két-háram tartállyal naponta. Csak hiába, csengő kéne, így mindig azt hiszik, kifogyott a kocsi, mert nem csenget. Ha Nagy Marika triciklin közlekedik, osztálytársa, Rados Csaba még elegánsabb járművön, a csillogó, vadonatúj locsolóautón járja a várost. Fenn ül hátul a magasban, onnan irányítja kapcsolókkal, karokkal, milyen sugárban frissítse az utcát a víz. Egész kis műszerfal van széke előtt. Igaz, vigyázni is kell, azokat a kapcsolókat, nem hiszem, hogy jókívánságokat mormolna az, akit figyelmetlenségből lelocsolnának. Persze, nemcsak ez a dolga Csabának, ő tölti is a kocsit, hátul, a szivattyú csapját is ő kezeli. Nyolc-tíz perc alatt megtelik a harminchárom hektós tartály, s már mennek is tovább, üdítik a várost. „Csokibarnák*' strandi a Perzselő hőség járta, amikor ellátogattam a strandra. Dési Csurit látom meg legelőször a diákok közül. Olyan barna, mint aki most jött legalábbis Afrikából. No, ő biztosan naponta jár ide, azért ilyen fekete. Lám, most is napolajjal keni magát. — Mondd, mindennap kijársz? — Igen. Mármint a szőlőbe gondolod, ugye? Mert mostanában ott dolgozom. Ma csak egészen véletlenül vagyok itt a strandon, egyébként legtöbbször kötni vagyok ilyen időben. Hát ezt kifogtam. Lássunk már egy igazi strándolót. Böhm Edit éppen a vízbe készül, csak úgy korcsolyáznak barna bőrén a napsugarak. — Ditke, te hol bámultál le ilyen szépen. Persze, te úszó vagy, biztosan edzéseken. — Dehogy. Az állami gazdaságban, Csókásra járok ki majd mindennap, Kiss Klárival, Bu- day Zsuzsával, Rónai Klárival dolgozni. Gyümölcsöt szedünk, felesben. Tudod, milyen jó az? Keresünk is, meg annyit ehetünk, amennyi kell. Ott aztán munka közben lehet napozni is. Kecskés Pétertől már meg sem kérdem, hol szerezte ezt a csokoládé-szint. Biztosan a szőlőjükben. — Édesapámnak segítek. Volt amikor kötögettem, de inkább permeteztem, hordtam. Háromszor be is lókapáztunk. Persze, azért szórakozni is eljárok, a strandra is gyakran jövök közben. A kénessav egyesül Pataki Sanyi éppen bort fokol. Borszeszégö melegíti a kis szerkezetet, higanyvonal mutatja a fokszámot. Sanyi vastag füzetbe jegyzi az adatokat, körülötte lombikok, pipetták, kémcsövek. Az állami pincegazdaság laboratóriumában vagyunk. Sanyi most érettségizett, már meg is jött az egyetemről a felvételt értesítő papír: vegyész lesz. Most, a vakációban szeretne nagy gyakorlatra szert tenni, őszig azért jött a laboratóriumba dolgozni. Két hete van itt, de már olyan jól érti a savtartalom-vizsgála- tot, fokmérést, desztillálást, hogy a laboratórium vezetö- mémöknője rábízza néha a kísérletet. Eleinte sok szer, eszköz ismeretlen volt még számára, de azóta teljesen kiismerte magát a büretták, ellenmeyer- lombikok, vegyszerek között, s olyan szakértelemmel magyarázza, hogy: — A kénessav-vizsgálat jo- dometria útján történik. A kénessav egyesül a kálium-bio- láttal... Nem kimerülésig... Csak néhány példát említettem. Sokan dolgoznak még szállításoknál, építkezéseknél, erdőgazdaságban, és még vagy húsz helyen. Ne higgye senki azonban, hogy ezeknek a diákoknak kötelező dolgozni. Önszántukból mennek, zsebpénz-kiegészítésnek, nyaralási költségekre tartogatják keresetüket. Egyikük sem terheli agyon magát, nem dolgoznak hónapok hosszú során. Legtöbbjük egy hónapig fogja a szerszámot mindössze, aztán várja őket a Balaton, a főváros, vagy éppen valamelyik vidéki rokon. S ha majd a vizek partján nyaralnak, ha az erdőkbe kirándulnak, vagy akár ősszel, ha ismét a padokra hajolnak, bizonyára mindegyikük örömmel emlékszik vissza arra az időre, amikor kereső, „komoly” dolgozó volt. Rózsa Gyula Amerikai gyermek^ csempészeket lepleztek le Nápolyban a rendőrség száz olasz gyermek eladását akadályozta meg. A gyermekek már a hajó fedélzetén voltak, amely Amerikába vitte volna őket. Most már hivatalosan is megállapítást nyert, hogy Olaszországban jól szervezett gyermekkereskedelem folyik. Nyílt titok, hogy az egészet amerikai szervezetek intézik, mert Amerikában sokan akarnak európai gyermeket örökbe fogadni. Mivel az amerikai hatóságok évente csak nyolcvanezer gyermek adoptálását engedélyezik, az „árut” a kanadai kikötőkön keresztül csempészik be az országba. A gyermekkereskedelemmel foglalkozó szervezetek 500—800 százalékos haszonra dolgoznak. Unszimpátia és a közösség Emberek vagyunk, sok minden megérthető egymás- közti kapcsolatunkban. Megérthető az is, hogy munkahelyünkön, közvetlen környezetünkben néhányan közelebb állnak hozzánk és az is, hogy valaki — talán még kellő ok nélkül is — nem szimpatikus számunkra, A szimpátia, unszimpátia fogalma ugyan nem törvényesített valami életünkben, de a mindennapi élet gyakorlatában számolni kell vele. De az ilyesfajta érzések, bármennyire is kell velük számolni, végeredményben nem is mehetnek a munka, egy- egy szerv vagy intézmény életének rovására. Egyik nagyüzemünk KISZ- szervezetének vezetőségében két ember „megnevezhetetlen unszimpátiával” él egymással szemben. Nehéz volna kikutatni, mi ennek az oka, pszichiáter kellene a meglevő ellentétek belső rugói feltárásához. Egymagában véve már az sem örvendetes dolog, hogy két fiatal, két ifjúsági vezető „nem bírja egymást”, dehát ilyet el lehet képzelni, sajnos, akad ilyen. De az már nem a két ember személyes ügye, nem a szimpátia, u®=szimpátía. kérdése, hogy érzelmeik megosztják a szer« vezetet, hogy befolyásolják s munkát, hogy ahol lehet gá- toják, ellenzik egymás intézkedéseit, függetlenül attól, hogy azok helyesek-e, vagy sem. Semmiképpen sem engedhető meg az érzelmek ilyesfajta túláradása, semmiképpen sem vehető tudomásul, hogy emberek egymásközti viszonya határozza meg egy egész közösség életét, munkáját, szabja meg terveit. Ha az emberek általában tudomásul veszik és bizonyos fokig tiszteletben is tartják mások érzéseit, legyen az még akár az unszimpátia érzése is. akkor az a legkevesebb. hogy az egymást ki nem álló két vezető — hisz nem politikai nézeteltérésről van szó, — ha már, sajnos, néni tudnak felengedni egymás iránt, személyes ügyeit ne keverje össze a nép. a társadalom, a KISZ ügyével. Ha nem képesek erre. nem alkalmasak arra, hogy vezetői legyenek a fiataloknak. Az ifjúság nevelését nem lehet „haragszomrád"-játékkal akadályozni! (gy...ó) A fekete, mosolygós arcú fiatalemberről az elutazás előestéjén találkoztunk. A delegáció tagjai, a Heves megyei VIT-küldöttek vették körül és árasztották el kérdésekkel: vajon milyen is lesz az a VIT, mit láthatnak majd ott. Ő már nem először megy külföldre, hiszen 11 éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban. Először 1949-ben vett részt a budapesti Világifjúsági Találkozón, majd 1955-ben Pozsonyban is ott volt a nemzetközi ifjúsági találkozón, amely a német militarizmus újjáéledése ellen való tiltakozás jegyében zajlott le. Később járt a Német Demokratikus Köztársaságban, majd 1957-ben részt vett a moszkvai VIT-en. — Milyen gondolatokkal indul a VIT-re? — kérdeztük tőle. ■ k IBI, 1 — Nemcsak mint egy ember, hanem, mint egész Heves megyei ifjúsági szervezet képviselője szeretnék részt venni a VIT-en. Személyes beszélgetések alapján akarom megismerni a külföldi fiatalokat, azok életét és meggyőzni őket arról, hogy itt Magyarországon nem úgy néz ki a fiatalság élete, mint ahogyan azt nékiK mondjak; Mint a delegáció vezetője, felelősséggel tartozom megyénk többi VIT- küldöttéért is. Azon leszek, hogy ők is sokat beszélgessenek majd külföldi fiatalokkal, megismerjék azok életét és magát Bécset is — mondja. Ma még Magyarországon vannak, de vasárnap már ő is és a többi Heves megyei küldött is ott lesz Bécsben a VII. Világifjúsági Találkozón, ahol annyi ezer és ezer fiatal gyűlik össze Kifejezésre juttatni azt, hogy a világ ifjúsága egyet akar: békében, boldogan, szabadon élni. (K. B.) Közösen — eredményesen Ősszel kezdik meg a közös gazdálkodást a tamaszent- miklósi Kossuth Termelőszövetkezet tagjai, de már eddig is végeztek közös munkát. Együtt dolgoznak meg 70 höld rizsföldet, 4 hold kukoricát, 25 hold silónak való kukoricát, s már közösen aratták le 5 hold árpatáblájukat is. Elsők a szarvaskői kőbányászek Nemrég került sor ez év második negyedévének értékelésére az É. M. III-as számú Kőbánya Vállalatnál. A nyilvánosságra hozott adatok szerint az üzemrészek közötti versenyben, a kongresszusi vállalások teljesítésében, a szarvaskőiek érték el a legjobb eredményt: 2800 tonna kő termelését ajánlották fel a második negyedév— Mi bajod van? — kérdezte Tohonya tőlem a minap, amikor dolgom után loholtam az utcán. — Mi bajom van? — kérdeztem vissza, megtorpanva, mert az égvilágon semmi bajomról nem tudtam, sőt nagyon is megelégedett voltam magammal és az egész élettel. — Igen ... igen, azt kérdeztem, mi , bajod van? Olyan rosszul nézel ki — mondta Tohonya részvevő arccal, hogy nem tudtam, a képébe másszak-e, vagy megcsókoljam. — Biztosíthatlak, kérlek szépen, hogy az élő egyvilágon semmi, de semmi bajom nincs, sőt nagyon is jól érzem magam... Tohonya elgondolkodott egy pillanatra, kicsit összehúzta a szemét és mustrálni kezdett, mint vágóökröt a hentes. — Hm ... hm ... Szóval nagyon is jól érzed magad... És sápadt vagy — tette hozzá. — Nagybácsikám úgy halt meg, hogy egy reggel nem nézett tükörbe, csak felkelt és jókedvű volt... Sápadt és naayon jókedvű ... Érted? cA e±&dcLizej£ — És... és mi lett a nagybácsikáddal? — kérdeztem, mert tudtam, hogy ezek után valaminek történnie kellett Tohonya nagy- bácsikájával. — Meghalt... Még aznap délelőtt. Az utcán esett össze — mondta Tohonya tompán, hogy egy pillanatra megborzongtam. — Te, nem érzel a füled felett, kicsit baloldalt egy kis nyomást? => kérdezte hirtelen. Rábámultam részvevő és aggódó arcára és ebben a pillanatban határozottan éreztem, hogy a fülem felett, éppen egy kicsit baloldalt, egy kis nyomást érzek.Voltaképpen már reggel is éreztem, most már emlékszem, csak nem figyeltem fel rá, csak nem törődtem ezzel a kis semmiséggel és ha Tohonya most nem szól... — Na, látod — mondta anélkül, hogy szóltam volna. — S most próbálj féllábra állni... így. . hunyd be a szemed .. Érzed, hogy szédülsz? Féllábra álltam, behunytam a szemem és éreztem, hogy szédülök, hogy forog körülöttem a világ ... Meg kellett kapaszkodnom Tohonyába, aki részvevőén támogatott és közben a pulzusomat tapogatta... — Táguló, majd szűkülő pupillák, lci-kiha- gyó pidzus ... Viaszos arcbőr... Hm... Hm... nem akarlak megijeszteni, de kutya helyzetben vagy — mondta és arcomon lassan peregni kezdtek a könnycseppek. Ilyen az élet. Reggel eljövök hazulról vidáman, megcsókolom nőmet, gyermekemet, nekiindulok a napi munkának... S jön egy utcasarok, ahol mint a közlekedési rendőr, elkap a halál, mert rosszul keltem át életem egy szakaszán. — Gondolod, hogy meghalok, most rögtön ... Vagy még lesz erőm, hogy hazavonszoljam magam.. Mondd? — kérdeztem. Tohonyától, a világ legdrágább barátjától, akt itt áll mellettem és önzetlenül segíteni akar rajtam... Ha meghalok és mégis van túlvilág, nem fogok megfeledkezni róla... Protekció ott sem árt! — Nézd, tudok rajtad segíteni... Az se baj, ha nincs nálad annyi pénz — mondta elgondolkozva Tohonya. Felcsillant szűkülő, majd táguló pupillás szemem. Ha mégis van remény, hát mégis élhetek, hát mégis kell a pénz az élethez... Nem baj, éppen nálam van a fizetésem ... — Miért, mit tudsz mondani, tenni értem? — suttogtam, ahogyan az egy haldoklóhoz illik... — Éppen van nálam egy doboz Biosepticiominidszulfátionid... Valódi svájci... most kaptam csomagban... Szegény nagybácsikám, ha ez annak idején ná- lom lett volna... Ma is élne — futotta el Tohonya szemét is a könny és egy darabig együtt sírtunk, az utcasarkon,-= És mondd, Toho- \ nya... ez a bíoseptizé...; Ez segítene rajtam? — A Biosepticiomi- nidszulfátionid a legtökéletesebb gyógyszer — szavalta és előhúzott: egy kis dobozt. Tényleg svájci volt. — 120 forint — nyújtotta felém az orvosságot, én: meg nyújtottam felé a ; pénzt, amelyet utolsó; erőfeszítéssel, halódó; ujjaim rángatózásaival kotortam elő a zse-: bemből. — Megmentem — csókoltam meg Tohonyát. — Nem tesz semmit, hisz barátok vagyunk' — mentegetőzött szerényen és eltűnt az utca forgatagában. Gyorsan ' feltéptem a dobozt, be- ' vettem két szemet natúr, minden víz nélkül, egy mélyet lélegeztem és ... és vidám léptekkel bandukoltam tovább az élet útján. Megmentett a svájci; biomittudoménmicsoda. Ma reggel Tohonyát \ láttam egy sápadt, szédelgő férfival beszélni; az utcasarkon. ' Toho- ; nya vigasztalta, s valamit átadott neki, aztán valamit neki is átadtak. Vajon mi lehetett? (egri) ben, s néhány mázsa híján 3000 tonnára teljesítették felajánlásukat. A vállalások teljesítésében a recski kőbányászok a második helyre kerültek, mert négyezer tonnányi terven felüli kő helyett „csak” 3270 tonnát tudtak teljesíteni. Nem tudta teljesíteni vállalását a gyöngyösi kőbánya sem, bár 563 tonna követ adtak terven felül. Legnagyobb lemaradás a somoskői bányánál mutatkozik, ahol nemhogy a felajánlásukat, de tervüket sem tudták teljesíteni. Dolgoznak a földrendező bizottságok A földrendező bizottságokra igen komoly és sürgős feladat vár ezekben a napokban. Az aratás elvégzése után a tarlóhántásokra kerül a sor és az új termelőszövetkezetek már a közös táblákon akarják végezni ezt a munkát. Egymás után érkeznek hírek arról, hogy a földrendező bizottságok befejezték, vagy a közeljövőben befejezik munkájukat és kialakulnak a nagyüzemi táblák. így Nagykökényes és Heréd községekben került sor már arra, hogy a földrendező bizottságok a közös táblákat átadták a termelőszö- vetkezetek birtokába. Ezredmásodpereny I pontosságú óra A Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai technikai és elektrotechnikai intézetének munkatársai új típusú tranzisztoros órát készítettek, amely százszor pontosabb a tengeri kronométereknél. Az új típusú ó.ra elektromos kontaktusai ez- redmásodpercnyi pontosságú elektromos impulzusokát keltenek.
