Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

6

N E F 0 J S A G

1959. július 23., csütörtS!

VERSENYMOZAIK

Már a beszámoló címébe is belefoglaltuk, hogy nagy sikerrel zárult a megyei spartakiád-döntő. A nagy siker alatt elsősorban azt értettük, hogy sok versenyző indult, több, mint 350. Elvégre tömegsportról van szó, a tömegsport sikere pedig feltétlenül az, ha egy- egy versenyen valóban tömegek vesznek részt. Persze, nem írhattuk volna le a siker szót akkor, ha megérkezik ugyan ez a 300 egynéhány versenyző, de a döntőt képzetlen, hozzá nem értő emberek irányítják. Ez esetben ugyanis igen nagy szerep jut a verseny bíróságrak, a küzdelem rendezőinek, lebonyolítóinak. A spartakiád-döntő reggel 9 órakor kezdődött és délután 4 órára befejeződött, összesen öt sportágban rendezték meg a döntőt, a teke- és kerékpár- versenyeken kívül n^indegyik ágban férfi és női számok is szerepeltek; Atlétikában pedig 15 számban indultak versenyzők. A különböző megyei szövetségek vezetői és társadalmi munkásai, valamint a megyei sportvezetők, összesen 25-en bonyolították le ezt a versenyt Az ő munkájuk eredendő feltétele volt annak, hogy a spar- ■takiád-döntő sikeréről számolhatunk be; A spartakiád-döntőkön olyan sportolók indulnak, akik nem rendelkeznek minősítési igazolvánnyal; igy az adataikat is a verseny színhelyén rögzítették. Hatalmas adminisztrációs munkával járt ennek a versenynek a lebonyolítása; Mégis minden a legnagyobb rendben ment. Igaz ugyan; hogy a verseny vége felé a versenybíróság minden tagja fejfájásról panaszkodott és kivétel nélkül mindegyiknek indigós volt az inge; Hiába; a sport nemcsak tőlük kíván áldozatos, odaadó inunkét; hanem a feleségektől is. Gondolunk itt arra; mennyi energia kell ahhoz; hogy az ingekből az-indigót kimossák;

'*

Egy évszázadban egyszer történhet olyan ritka eset, mint vasárnap az Egri SC—Gázművek Totó-Kupa labdarúgó-mérkőzésen. A mérkőzés kezdetén még a nap is sütött, aztán fokozatosan elborult és minden pillanatban várni lehetett, hogy a felhőszakadás bekövetkezik. A 34. percben a játékvezető két futballistát kiállított. Az egriek szó nélkül beletörődtek Hanus leküldé- sébe, szó ami szó, megérdemelte. A budapesti csapat azonban levonulással tiltakozott a bírói ítélet ellen, 'ök nem látták be, hogy a játékosuk hibát követett el. Ekkor történt aztán a ritkaságnak minősíthető eset. Alighogy a fővárosi csapat elhagyta a pályát, megeredt a zápor és vihar keletkezett. Ha nem szakad félbe a mérkőzés a sportszerűtlenségek miatt, félbeszakította volna a vihar. A nézők jó része nem tudta, hogy mi fog történni. A vihar rovására, vagy a Gázművek csapatának a rovására írják-e a mérkőzés félbeszakadását; Azzal sem voltak tisztában, hogy végleg befejeződött-e, vagy folytatni fogják a játékot. A játékvezető a szabályoknak megfelelően járt el. Ismét csak az a szabály érvényesült, hogy füttytől-füttyig kell játszani*' A mérkőzés addig tart, amíg a Játékvezető le nem fújja. A játékvezető nem fújta le a mérkőzést. A pesti csapat levonult, öt percig visszatérhettek a pályára, ezt foglalja magában a szabály- könyVj öt perc után a mérkőzést

vezető bíró lefújja a mérkőzést. Ebben az esetben a vihar miatt meghosszabbodott ez az öt perc, azaz a vihar után kezdődött. Amikor megállt az eső, a játékvezető kiment a pályára, s ettől a pillanattól kezdve számított az ötperces várakozási idő. A Gázművek csapata visszatért, mielőtt még lejárt volna az idő, tehát a mérkőzés folytatódott, s majd csak 90 perc után fújta le a bíró.

*

Beszéltünk már arról, hogu a spartakiádok célja elsősorban az: minél több falusi fiatalt bevonjunk a sportmunkába, hogy minél jobban kiszélesítsük tömegsportmozgalmunkat. Am tömegsport ide, tömegsport oda, azért az eredmények sem közömbösek a spar- takiád-v er senyeken. A megyei döntő után országos döntő következik és amint az már a versenyek esetében megszokott, fűti a versenyzőket, meg a sportvezetőket is a becsvágy, küzdenek az első helyekért. A Heves megyei sportvezetőknek, de a sportolóknak sem közömbös az, hogy az országoson lesz-e jó helyezés, vagy nem. Ezekre a versenyekre is jellemző a győzni akarás. Nagyon helyes azonban, hogy sehol sem engedtek meg szabálytalanságokat. A jogtalan indulókat kizárták a versenyből. így például a női 400 méteres síkfutásban csak egyetlenegy versenyző eredményét fogadták el, a többieket valameny- nyit kizárták. Csak olyan sportolót engedtek indulni a döntőn, aki minden feltételnek megfelel. De a versenybírók is szigorúan ragaszkodtak a szabályokhoz.

A férfi magasugrásban Huszár, a pétervásári járás versenyzője volt az esélyes, mindenki tőle várta a legjobb eredményt. A léc a 160 centiméteres magasságon volt, amikor Huszár leütötte. Kétszer javított később, de nem sikerült átjutnia a léc fölött. Az előző 150 centiméteres ugrását fogadták el és Kiss, a hevesi járás versenyzője lett az első, 160 centiméteres magassággal. Igen ám, de a verseny végén, még a bíró jelenlétében Huszár újra ugrott és most már nem a 160, hanem még a 165 centi magasságot is átvitte. Hiába, a versenybíró hajthatatlan maradt, mert a versenyszabályok értelmében Huszár egyszer már kiesett. Ugorhatott volna ezután két métert is, az első Kiss lett a 160 cen*• timéteres magassággal.

Az országos versenyen azért Huszárt is elindítják, s reméljük, akkor a verseny keretében sikerül majd neki a legjobb eredményt elérni.

*

A megyei spartakiád-döntőn a legnagyobb meglepetést a bükk- széki férfi röplabda-csapat szereplése okozta. A bükkszéki együttes favoritként indult a döntőn és titokban nemcsak a megyei elsőséget remélték tőle, hanem azt is, hogy majd az országos döntőn is sikerrel képviseli Heves megye színeit. Jó csapatnak ismerték a bükkszéki együttest, hiszen már a tavalyi országos spartakiád-döntőn is szerepeltek és a hetedik helyen végeztek. Az eltelt egy év, úgy gondolták sokan, elég volt ahhoz, hogy a csapat előbbre kerüljön a hetedik helynél és itt-ott még olyan hangokat is lehetett hallani, hogy az idén talán megszületik a bajnokság. Nos, nagy meglepetésre, a bükkszéki csapat még az első négy közé sem került be a megyei döntőn. Most is a hetedik helyet foglalták el, körülbelül csak valamit változott a helyzet, mert nem az országos versenyen, csak a megyein. Tanulsággal szolgál a bükkszékiek esete. Nagyszerű példa arra, hogy a sportversenyek terén előre sohasem lehet tudni semmit. A bükkszékiek csapatát versenyen kívül nevezték a megyei röplabda-bajnokságba,

hogy részt vehessenek a spartakiád-döntőn, és íme, mi történt? A remények nem váltak be, a csapat rosszul szerepelt. Most már csak az a kérdés, hogy mi az oka a lecsúszásnak? Visszafelé fejlődik a bükkszéki együttes? Romlott a csapat-szellem? Formán kívül vannak a játékosok? Ki tudja. Lehetséges azonban az is, hogy mikor bajnoknak jelölték a bükkszéki röplabda-csapatot, nem számoltak azzal, hogy a többi együttes is készül és szorgalmasan dolgozik. Nagyon valószínű, hogy az történt ebben az esetben, hogy nem a bükkszékiek estek vissza, hanem a többi csapat fejlődött igen sokat.

*

Egyes sportágakban kétféle versenyeket szokás megrendezni. Az egyik az egyéni, a másik a csapatverseny. Az egyéni számokban ki- nek-kinék a tudása, küzdőképessége dönti el az elsőség kérdését, saját magáért harcol a versenyző, a saját eredményéért. Más eset azonban a csapatverseny. Itt 4z egyéni teljesítmények összességéből adódik a végeredmény. Tehát a csapat tagjai nem pusztán a saját eredményükért versenyeznek, hanem együttesen a csapatuk színeiért. A kerékpár-versenyzés is hasonlóképpen történik. A megyei spartakiád- döntőn hármas csapatok indultak. Egy-egy csapat három versenyzőjének összeredményéböl tevődött ki a csapat teljesítménye, ami aztán eldöntötte közöttük a rangsort. A csapatverseny sokkal nagyobb felelősséget ró a sportolókra, mint az egyéni. Kollektív szellem és nagy küzdeni akarás kell hozzá. Az egyéni versenyző ha látja, hogy a küzdelem során nem sikerül eredményt elérnie, abbahagyhatja a versenyzést. Végeredményben, ha nem helyezik, mindegy, hogy végigfutja-e a távot, vagy nem. Azonban egy hármas összetételű csapatban két versenyző jó teljesítményéhez, egy harmadik gyengébb elég lehet akár a bajnoksághoz is. Nagyszerű példával szolgált erre a spartakiád-döntőn a hatvani járás kerékpáros-csapatának az esete. Az együttesük két tagja igen jól hajrázott, a harmadik azonban gyengébben szerepelt, elcsüggedt és feladta a versenyt. A másik két hatvani versenyző befutott a célba, azonban hiába küzdöttek a legjobb eredmény eléréséért, a harmadik társuk nem érkezett be és így nem helyezhették őket. Ha bármilyen gyenge eredménnyel is, de áthalad a célvonalon a harmadik hatvani versenyző, akkor első helyre kerül a csapatuk. Az kellett volna tehát, hogy a harmadik hatvani versenyző minden erejét ösz- szeszedje és igazi sportszerető emberre jellemző akarással végighajtsa a távot. így első lett volna a csapat és a másik két versenyző erőfeszítése sem bizonyult volna felesleges hiábavalóságnak — mini ahogy azt utólag érezték.

Kiss János

Nem mondták egyszer sem: „pfuj, bíró66

' a nézőtér szokatlanul csendes, bár elég sokan ülnek a padokon éa a pályán labdarúgó-mérkőzés folyik. Hétköznap délután lévén, szokatlan az, hogy szabályszerű mérkőzést vív egymással két csapat, de az sem megszokott, hogy a mérkőzést több mint 70 ember nézi és sehol sem hallani a játékvezető ítéleteit fellebbező hangoskodást. Nincs „Pfuj, biróV\ nincs ,, szemüveget a bírónak!”- és az ember egész nyugodt lehet afelől, hogy a játékvezetőnek egyik rokona sem csuklik. Csend és rend uralkodik a nézőtéren, bár szabályos labdarúgó-mérkőzés folyik a pályán.

Ahogy közelebb megyünk, csaknem valamennyi néző ismerősnek tűnik. Feltűnő, hogy valamennyi higgadt és csendes szakértő. Hol láttuk már őket korábban? Nem kell sokat gondolkodni, mindjárt megtalálja az ember a választ: akik a mérkőzést nézik, kivétel nélkül mind Heves megyei játékvezetők.

A pályán a helyi ipar csapata

játszik a játékvezetők válogatottjával és bírók nézik a mérkőzést. Nem is annyira a csapatoknak szurkolnak, mint inkább a mérkőzést vezető társaiknak, akik tulajdonképpen vizsgáznak ezúttal. A háromnapos játékvezetői edzőtábor egyik eseményére érkeztünk éppen. A csapatok háromharmados mérkőzést játszanak egymással és minden harmadban másik játékvezető-hármas működik. Ko- renkó, a játékvezetők legsúlyosab- bika, már túl van az erőpróbán, ő vezette az első harmadot. Megmosakodva, frissen ül most már a nézőtéren a játékvezetőtársai között, akik éppen évődnek vele, hogy túlságosan gyors volt és sokat mozgott. Azt mondja valaki:- Nem bírnád te így a három harmadot.

Korenkó játékvezető tiltakozik, hogy egyre megy neki, kilencven perc, vagy harminc, mert jó a kondíció. Mikor aztán hitetlenkedve bólogattak a többiek, felajánl súlyából egy pár kilót, de átvenni senki sem jelentkezik.

A játékvezetők csapata jobb, Wtínt az ellenfél. A hatvani Pagonyi és Srej is szerepelnek a csapatban, mindketten jó játékosok. Az embernek önkéntelenül is az az érzése, hogy nem lehet az rossz bíró, aki olyan jól kezeli a labdát, mint ők ketten. Gyakorlatban is jól ismerik a futballszabályt, biztos jól megy elméletben is, hiszen régi igazság, hogy az elmélet próbaköve a gyakorlat.

Szó ami szó, a játékvezetők 4:2-re győztek, tehát a többiek is jól kergették a labdát, mert alapvető, hogy egy csapatban nem elég a győzelemhez két ember kiváló játéka. A második mérkőzést az Egri Előre és az Autóforgácsológyár csapatai vívták. A játékvezetést ezúttal Erdész játékvezetőre bízták, Sas és Nagy lengették a zászlót a partvonalon. Erre a mérkőzésre már összegyűlt jókora közönség, de csodák csodája, a játékvezetőt most sem ócsárolták. Nem bizony, mert nem volt miért. Erdész igen jól bíráskodik. A bírók minden akciót megmagyaráznak.

Az Egri Előre támad, jó labdát adnak előre. A középcsatár kiugrik, akadályozzák, de a játékvezető nem sípol, mert úgy látja, a játékos eléri azért a labdát. A kapus kifut és tisztáz. A bíró előnyszabályt alkalmazott, de nem sikerült, máris megszületik a vélemény:

— Ha sikerül a csatárnak elérnie a labdát, Erdész játékvezető akkor nagyfiú.

Időközben felöltözködtek a futballista bírók is, s elfoglalták helyüket a nézőtéren.

Valaki megjegyzi: Jó volna egy ?Iatvan — Gyöngyös játékvezetők közötti találkozót rendezni. Az időben is megállapodnak, a két csapat másnap reggel 8-kor találkozik, mezítlábas rangadón. Egy kikötés van csak és ez Pagonyi játékvezetőtől származik:- Biztosítsák a gyöngyösiek a budapesti játékvezető-hármast, a hatvaniak csak így hajlandók játszani.

A játékvezetők táborában igen jó hangulat uralkodik. Nagy Lajos, a megyei JT elnöke, elmondta, hogy a tábor napirendje három részre oszlik. Délelőtt az elméleti

foglalkozások folynak, délután a gyakorlatok és a szórakozásra is biztosítanak időt. Csoportos mozilátogatásokat szerveznek például, így teremtik meg a vizsgákhoz a jó hangulatot. Körülbelül 20 fiatal futballbírót minősítenek a tábor végéig, mert szükség van a játékvezetőkre, mert a bajnokságokra egyre több csapat nevez be. A labdarúgás fejlődéséhez elengedhetetlen feltétel a szakképzett játékvezetők számának a növelése.

Időközben fordulnak a csapatok, újabb játékvezető-hármas vonul ki a pályára és folytatódik a mérkőzés. A közönség továbbra is csendes és tárgyilagos. Mindenki elégedett a bírók működésével, még a vesztesre álló csapat szurkolói is. Tizenegyeshez jut az Egri Előre, iskolapéldája a határozottságnak, ahogyan a bíró ítélkezik. Más esetben felülbírálja a partjelző intését. A játékvezetők részéről nem történik szabálysértés.

Egy szurkoló volt csak, aki most is epéskedett, csendes volt ugyan és nem kiáltozott, de megjegyezte azért:- Jól vezetnek most a bírók, meg kell adni, de ki biztosítja majd a bajnoki mérkőzésekre is külön-külön a játékvezető vizsga- oizottságot?

— sss —

A Népújság

toló-tippjei

30, hét:

1. Vojvodina—MTK

X

2

2. Szolnok—SZVSE

1

X

3. Cs. Autó—Jászberény

1

1

4. Oroszlán—Szállítók

1

1

5. KISTEXT—Vác

1

X

6. Egyetértés—S. Kohász

1

X

7. B. Spartacus—B. Bányász

1

1

8. Autótaxi—Eger

1

X

9. Traktor—Gázművek

2

1

10. Hatvan—EVTK

1

X

11. Transvill—Tokod

2

1

12. J. Szállítók—Kerámia

1

1

Pótmérkőzések: 1. x, *, 1

^ Úttörőélet 4

láborozni megyünk

Az úttörőélet egyik legkiemelkedőbb mozzanata a nyári táborozás. Egész évi munkánkat mérlegre tesszük akkor, amikor kiválogatjuk azt a 15—20 pajtást, akit kedvezményesen, vagy ingyenesen viszünk magunkkal jutalomüdülésre a „magyar tenger“’ partjára.

Már hónapok óta lázas izgalomban tartja a pajtásokat a rájuk váró nyári élmények tömege, a tervezgetés.

A takarékban gyűjtött forintok előkerültek, és hozzájárulnak a táborozás anyagi alapjához. Évi rendezvényeink tiszta bevételét is erre a célra fordítjuk. A pajtások — fáradságot nem ismerve — szorgalmas, kitartó és áldozatkész munkával tanulták meg, szabad idejüket sem kímélve, Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című 3 felvonásos drámáját, amelynek bevétele sók pajtás nyári üdülését teszi lehetővé. A kis színészeink mellett úttörőzenekarunk tagjai is kedvezményt kaptak jó munkájuk elismeréseként. Táborhelyünk a Balaton déli partján, Alsóbéla-telepen lesz július hónapban. A csapatvezetőség változatos, gazdag programról gondoskodott.

Tervbe vette, hogy két hajó- kirándulást is szervez, amelynek során megismerkednek a pajtások a Balaton legszebb helyeivel, kikötőivel, és a vadregényes balatoni felvidékkel. Műsoros tábortüzeli, sportversenyek, vízijátékok teszik a tervet színessé, változatossá.

A csapatvezetőség nevében ezúton mondok köszönetét a szülői munkaközösség erkölcsi és anyagi támogatásáért, amellyel oly jelentősen hozzájárultak nyári táborozásunk

sikeres előkészítéséhez,

A tervek készek, az anyagi fedezet is biztosítva van teljes mértékben ahhoz, hogy a tervek valósággá is váljanak. Pár nap és már a Balaton hűs vizében élvezhetik pajtásaink jó munkájuk jutalmát, a táborozás örömeit.

Horváth Sándor csapatvezető.

József Attila úttörőcsapat.

Mesélnek a közmondások

Aki bottal köszön, annak doronggal felelnek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királynő. Kiment az erdőbe. ő elvesztette a gyűrűjét. Egy favágó arra járt, megtalálta a gyűrűt és hazavitte. Otthon jól megnézte, s

látta, hogy a gyűrű

aranyból van. Meglátta azt is, hogy a királyné neve lett belevésve. Ekkor elvitte

a királyi palotába. A kapuör nem

akarta beengedni, de amikor megtudta, miről van szó, azonnal kinyitotta a kaput. A királynő örömében gazdagon megajándékozta a favágót. Amikor a favágó bátyja meghallotta, hogy az öccse milyen gazdag lett, elhatározta, hogy megszerzi annak vagyonát. De terve nem sikerült, mert amikor odament

az öccséhez, éppen nagy lakoma volt ott. Haragjában botot emelt rá. hogy megverje. A vendégek azonban körülfogták, az egyik pedig felkapott egy heverő dorongot, és úgy elverte a favágó gonosz bátyját, hogy tán még most is nyög bele ha meg nem halt II. Rákóczi F. ú. cs.

Szihalom.

Úttörőzenekarunk

Régi vágyunk volt az úttörő- zenekar megszervezése. Ez a vágyunk az elmúlt tanévben beteljesedett. A Tanácsköztársaság 40. évfordulója tiszteleA mi csapoloiihonunk

Még tanév elején, amikor megalakult a csapatunk, egy kopár, üres szobát jelöltek ki számunkra. Először elszontyolodtunk, hogy ilyen barátságtalan a szobánk, de később mégis meggondoltuk magunkat és lelkes tervezgetésbe kezdtünk, hogyan is rendezzük be a mi otthonunkat. Hamarosan előkerültek a ceruzák, ollók és kartonok. Egyikünk rajzolta, a másik kivágta a betűket. Haladt a munka, mert minden úttörőlány eljött az otthont díszíteni. Mindenki tudta, hogy saját magunknak tesszük szebbé, kedvesebbé otthonunkat. Az ajtó fölé került köszönésünk: ELŐRE. Akárki jön hozzánk vendégségbe, erről is láthatja, hogy ez a szoba a mi úttörőotthonunk. Jelmondatunkat a szoba falán helyeztük el. Boldogan

készítettük el az őrsi és a rajzászlókat.

A fiúk is részt vettek a nagy munkában. Az iskolaudvaron felállították a zászlófelvonáshoz szükséges vasrudat, amit szép pirosra festettek. Nevetgélve kőműveskedtek, keverték a maltert, hordták a téglát, építették a talapzatot. Benn az otthonban az ő kezük munkáját dicséri a raj- és őrsi zászlók tartója és rúdja. Beszerelték a ping-pong asztalt, lócákat és asztalt hordtak be.

Elkészült az otthon detektoros rádiója is.

Azóta ebben a mi kedves úttörőotthonunkban tartjuk az úttörőfoglalkozásokat, amit közös erővel, közös örömünkre, mi magunk tettünk igazi otthonná.

Koczányi Judit,

Szihalom

téré ez év januárjában megalakult a zenekar. 16 pajtás játszik benne hegedűn, harmonikán, xilofonon, dobon és cintányérral. Szeretnénk még bővíteni fúvós hangszerekkel is.

Sok próbát tartottunk, szorgalmasan gyakoroltunk. Közös örömteli élményünk volt az első úttörődal megtanulása. A Tanácsköztársaság emlékünnepélyén szerepeltünk először nyilvánosan. Azóta több alkalommal felléptünk, mindig igen nagy sikert és elismerést nyerve. A május 1-i felvonuláson is részt vettünk.

Zenekarunk indult a Hámán Kató Kulturális seregszemlén is, ahol kiváló minősítést értünk el. Bár a tanév véget ért, nem hagytuk abba a próbákat. Részt vettünk az évzáró ünnepélyen is, amelynek műsorát változatosabbá tettük. Célunk, hogy tovább fejlesszük zenekarunkat, ami sok örömet nyújt nemcsak nekünk, de a többi pajtásunknak is.

Koproda Sándor,

Gyöngyös, József A. ú. cs.

Két hét az óriások földjén

IMRE MOST is Sanyi pajtás közelében tartózkodott,

Apróhirdetések

EGERBEN eladó Rózsa K. u. 1.

szám alatti ház (házrész) garázs- zsal. Érdeklődni: Alkotmány u. 4. bz. ügyvédi irodában.

EGERBEN Türk Frigyes u. 45. sz.

alatti 1 szoba, konyhás, beköltözhető ház eladó.

AZONNALI belépésre vizsgázott szakácsot, vagy szakácsnőt felveszünk. Jelentkezés: Verpelét, Honvédség. .

RUHAFACSARÓ gépet keresek megvételre, ajánlatot: Eger. autóbusz végállomásnál. Busák műszerészhez.

Nagy gyakorlattal rendelkező

szerelőket

azonnali belépéssel alkalmaz az Egri Gépállomás.

NÉPÚJSÁG

A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja.

Mb. Felelős szerkesztő:

Papp János.

Kiadja:

Népújság Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó:

Tóth József Szerkesztőség:

Eger, Beloiannisz u. 3. Telefon: 56-74, 56-78. Postafiók: 23. Kiadóhivatal:

Eger, Bajcsy—Zsilinszky u. 1. Telefon: 24-44. Postafiók: 23. • Heves megyei Nyomda Vállalat, Eger.

Felelős vezető: Mandula Ernő. Eger, Bródy Sándor u. 4. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

I Előfizetési díj; egy hónapra 11 Ft*

így nem okozott nehézséget a jelszó kihallgatása.

— Kicsi a bors, de erős — válaszolta az őr felszólítására a felderítő osztag vezetője.

Az út szabaddá vált. örömteli arcok mutatták, hogy a borsodi pajtások több napi távoliét után, ezernyi veszélyen keresztül végre hazatértek övéik közé.

A menedékház közelében álltak a sátorok. A legnagyobb és legdíszesebb — a parancsnoki — sátor felé tartott Sanyi pajtás. Hogy ott miről folyt szó, Imrének nem állott módjában kihallgatni, de úgy gondolta, hogy a legfontosabbakat úgyis közlix az egész csapattal.

Ez valóban meg is történt. Alig félóra múlva felharsant a kürtszó, ami gyülekezőre hívta össze Bors vezér csapatát. A gyorsan és fegyelmezetten felsorakozott csapat elé csakhamar kiállt maga a Vezér:

— Pajtások! — kezdte dörgő hangon, amit még a távolabb álló őrök is jól hallhattak. — A döntő ütközet órája közeledik. Kémeink és most bevonuló felderítő osztagunk jelentése szerint a Bél nemzetség már nincs messze. Mindenki a legéberebb legyen, mert egy könnyelmű figyelmetlenség vesztünket okozhatja. — Kis szünetet tartva Körbejáratta szemét csapatán. Amikor észrevette Imre kis csapatát, valami eszébe juthatott, mert aztán élénkebb hangon folytatta a mondanivalóját: — A csapat felállítási tervét ismeritek, Tehát a

riadó hangjára mindenki elfoglalja a már megbeszélt helyet.

TI PEDIG — fordult most Imréhez — mivel úgysem ismernek ellenfeleink, továbbra is felderítő beosztást kaptok. Visszamentek a Tófalu-völgybe, és megpróbáltok adatokat szerezni a hevesiek mozdulatairól. Zászlókkal tartunk összeköttetést, remélem ismeritek a zászlójeleket. Utána még rövid lelkesítő beszédet intézett csapatához, végül elrendelte az „oszolj !”-t. A csapatokat elnyelte a sátorrengeteg, és a bokrok sűrűje.

Imrét azonban berendelte magához a sátorba.

— Sanyi pajtástól már hallottam rólatok — kezdte a mondanivalóját Bors vezér. — Azt is tudom, hogy eddig igen rendes, fegyelmezett fiúknak bizonyultatok. Remélem, a most rátok váró feladatot is sikerrel oldjátok meg.

Az előtte álló térképen pontosan megmutatta Imrének a felállítási helyüket, és a különböző útvonalakat. Átismétel- tette vele a zászlójeleket, és csak amikor látta, hogy Imre valóban birtokában van valamennyi úttörőismeretneK, akkor bocsátotta őket útnak.

— Vigyázzatok, legyetek éberek. — Intett még utánuK egy búcsúköszöntést, aztán visszament a sátorába.

IMRÉÉKET pedig enyelte a fennsík bokrosa, ami egyre nyurgúlt és a lefelé tartó út oldalán már égbenyúló büx- kös formájában kísérte a ins csapatot.

(Folytatjuk.)

J

! .ti